Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
A keszthelyi Festetics-kastély zeneterme A hitbizományok története A feudalizmus korában a föld jelentette a hatalmat. Az uralkodó osztályok ezért gondosan őrködtek azon, hogy saját tulajdonukban tarthassák, ne kerüljön a polgárok, kereskedők, jobbágyok, zsellérek kezére. Sokgyermekes családoknál a földterület így is elaprózódott: ez a család elszegényedését jelentette, hatalma hanyatlását. Az elaprózódás ellen olyan örökösödési rendszerrel próbáltak védekezni, ahol a földet csak egy utód örökli, mégpedig olyan kikötéssel, hogy nem sajátíthatja el, változatlan állagban hagyja meg örököseinek. Az ilyen birtokokat nevezzük hitbizományoknak. A többi családtag kimaradt az öröklésből, az elhunyt birtokos özvegye, kiskorú gyermekei legfeljebb természetbeli eltartásra tarthattak igényt. sültek, s ez a körülmény ezt a rendszert nálunk eleve ellenszenvessé tette, még reak- ciósabbá, mint más országokban. A legnagyobb magyar hit- bizományt Esterházy Pál herceg létesítette a Wesselényi- féle összeesküvésben részt vett Nádasdy Ferenc országbíró birtokából, amelyet I. Lipót elkobzott és neki adott. Ennek területe 1848-ban még az örökválság után is meghaladta az egymillió holdat! A Schönborn-hitbizomány 227 000 holdat foglalt el. Szovjet költők verseiből: LEONYID MARTINOV: Egy idő óta Egy idő óta már mint aki szikla ormán áll, és onnan néz a mélybe, végtelen-tág vidékre» egy idő óta, bár minden a régi, de a csillagok fényét megérti, úgy érzem és boldog vagyok, vitát már csak módjával folytatok, cs alszom, egyre kevesebbet bár, egy idő óta már. MIHAIL DUGYIN: Mondták... Mondják, hogy az emberi szónak társai emberi szavak, s hogy olykor a halk suttogás is a kiáltásnál hangosabb. Vannak többértelmű szavak is, mint nyitott szemek a sötétben. Hallgass most. Most a hallgatásod minden szavát pontosan értem... (Oroszból fordította: Antalfy István) Az ősiség Az öröklés sorrendjét az alapító határozta meg. Rendszerint a mindenkori birtokos fiát (el- sőszülöttségi rend) vagy a család legidősebb,, férfitagját (seniorátus) jelölték ki. Gyakran szerepeltek egyéb kikötések is. A vallásháborúk idején például kizárták a más hitet követőket. Mikszáth A Noszty fiú esete ... című regényében elbeszéli, hogy a Kopereczky-féle hitbizományt csak olyan családtag kaphatta meg, akit Izsák Izraelnek kereszteltek. Az efféle rendelkezések azonban rtémcsak az írói képze- ' letben szerepeltek. A Szir- may-hitbizományba például csak olyat iktattak be, aki a Tamás vagy Jób nevet viselte és lemondott a szeszes italok élvezetéről. Ez csak nevetséges eset, de a következő egyenesen felháborító: 1852- ■en Haynau Gyula báró is lapított hitbizományt és kikötötte, hogy minden örököse köteles felvenni az annyira gyűlöletes Haynau nevet. A rendszer először Spanyolországban honosodott meg a X. század végén. Franciaországban 1184-ben királyi határozat rendelte el, hogy a bárók, lovagok, magasabb rangú nemesek címét, földjét mindig az elsőszülött örökölje. Főuraknál az angol jog is hasonlóan intézkedett: az első fiúé a föld, a többié a tenger, próbáljanak ott szerencsét ! Hazánkban az első hitbizo- mány 1539-ben keletkezett. Thurzó Elek sokat buzgólko- dott I. Ferdinand megválasztása érdekében, ezért jutalmul megkapta az elkobzott Zápolya birtokok nagyobb részét azzal az engedéllyel; hogy hitbizományt alapíthasson belőle. A régi magyar jog, az ősiség előírta, hogy senki sem rendelkezhet szabadon öröklött földjével, hanem ezen fiai egyenlő arányban osztoznak, gyermekek nem léte esetében pedig a nemzetség többi tagja tarthat igényt rá. Ezért hitbizományt csak olyan birtokból lehetett szervezni, amit az alapító nem örökölt, hanem maga szerzett. Nagyobb adományban azonban kizárólag a Habs- burg-ház odaadó hívei részeeltörlése után az általános érvényű tulajdonjog és a hitbizományi rendszer közt még áthidalhatatlanabbá vált az ellentét, hiszen minden modern örökösödési jog alapja az egyenlő osztály elve. A rendszert elsősorban mégsem jogi igazságtalansága miatt kell elítélni, hanem káros gazdasági hatása és antiszociális volta miatt. Azok a falvak, amelyeket hitbizomány vett körül, reménytelen helyzetben éltek. Lakosai munkát, — nagyon rosszul fizetett munkát — csak az uradalmakban kaphattak; földet, akár egyetlen holdat, még akkor sem vásárolhattak, ha megvolt rá a pénzük, mert a hitbizomány szent és sérthetetlen volt: külön állam az államban. Az itt folyó életbe még a csendőr, szolgabíró ■ is csak a tulajdonos kérésére avatkozott be. Java részük úgynevezett „eszmei község”- et alkotott, ahol a bírói, jegyzői feladatokat az uradalom tisztviselői látták el. Gondoljunk arra is, hogy a hitbi- zományokon nagyobb beruházásokra, racionálisabb termelésre ritkán került sor. összterületük hazánkban 1918- ban 2 311 400 hold volt. Földrajzilag elég egyenetlenül oszlottak el, Erdély jóformán ment maradt, nagy többségük a Dunántúlon (Baranya, Somogy, Zala és Sopron megye) és az ország északkeleti részén (Bereg, Zemplén) terült el. A legtöbb külföldi államban az első világháború után megszűnt ez a rendszer. Hazánkban már a múlt század közepétől sokan támadták, s a támadók száma a XX. században egyre nőtt. Hiába! Ez a legfeudálisabb intézmény jóval túlélte a feudalizmus eltörlését, sőt még tovább terjeszkedett. Az 1918- ban fennálló hitbizományok közül hatvanat a jobbágyfelszabadítás után hoztak létre. 1919. után nem lehetett újabb feuöumot alapítani, de a régiek területe Trianon után az ország területének 6,8 százalékát foglalta el, 602 221 holdat, túlnyomórészt szántóföldet. 1848 után még majdnem egy teljes évszázadnak kellett eltelnie, amíg 1945-ben a többi nagybirtokkal együtt ezeket is birtokába vehette a szegényparasztság és érvényt szerezhetett az új idők új jogának: „A föld azé, aki megműveli!’’ Vértesy Miklós Aforizmák Soha nem tudhatjuk, mit hoz a múlt. (Breffort) Az élet olyan, mint a fa — amíg csak nézegeted a törzsét, minden egyszerűnek látszik. (Slavomir Wroblewski) A nehéz jdőR mindig azok, amelyekben éppen élünk. (Krecia P.) Az irodalom a banalitások megzenésítése. (Thornton Wilder) A férfiak halásznak, a nők vadásznak. (Victor Hugo) Nem lehet tudnf, hogy mostanában hol tartjuk a szívünket: a mellünkben, a tenyerünkön vagy a pénztárcánkban. (R. Nowak) Romlott almák közül nehéz választani. (Shakespeare) Az állatok talán azért engednek bennünket a ketreceik előtt sétálni, hogy szórakoztassuk őket. (André Birabeau) <»AA/N^*éVV\A/\<«iA/yVA/VV>A/VsA/yVVVV>*»éVVVVNA/\A/VV>/VVNAr'VVVVVA/\/VVVVVVV>/yVV\^ ELŐD LÁSZLÓ: A csendhez Az ös-nagy csendet kellene vallatóra fogni valami bennünk megrekedt Az óceán cs a szárazföld idegen nyelven szélit s a kihalt fajok fohászát nem érti meg Bűvészek jöttek varázslók sámánok és igehirdetők a megváltás parancsaival Nem fakad a sziklából forrás és minden isten istentelenül csal Tárgyak érdes szorításába burkolózva hordoz a föld imbolygó csillagom Nem tudok büntetlen maradni de a barátságot felismerem a némaságból is hallhatón Humorszolgálat Az irodavezető kételkedve nézegeti az állásra jelentkező fiatal lány iratait. — Magam sem tudom, miss, dolgozhat-e minálunk: hiszen rövid idő alatt olyan gyakran változtatott állást... — Igaz, sir, de biztosíthatom önt, hogy egyetlenegyszer sem a magam kívánságára hagytam ott az állást! ★ Egy illető becsönget egy ajtón, amelyen a következő feliratú tábla lóg: „Vigyázz, a kutya harap!” A csöngetésre kijön a házigazda, karján kis öleb. — Hm, miért függesztették ki ezt a táblát? — érdeklődik a iátogató. — Nehogy valaki véletlenül rálépjen a kutyámra! ★ Alighogy reggel kinyílt az üzlet, egy hölgy belép, sorra járja valamennyi osztályt, s a legkülönfélébb árukat mutattatja meg magának. Amikor délután üres kézzel a kijárat felé tart, odalép hozzá egy férfi, kezében virágcsokor. — Asszonyom, engedje meg, hogy az üzlet igazgatósága nevében ezt a szerény csokrot nyújtsam át önnek. — De hát miért? — csodálkozik a hölgy. — Hiszen semmit sem Vásároltam! — Mert önnek köszönhetjük, hogy az üzlet bezárása nélkül leltározhattunk! RÜSSEL BAKER: Adóztatás amerikai módra konait, hogy megünnepeljék megadó áttérését a kormányának tetsző életmódra. Az adószedő olyan dühbe gurult, hogy vérbeborult szemmel jelent meg az estélyen. .......... — Ebből elég volt Figg — jelentette ki. — A kormány nem azt akarja, hogy a barátaidat és a rokonaidat lásd vendégül. Ez még sokba kerül neked! Figg tüstént kidobta valamennyi barátját és rokonát, majd megkérdezte az adószedőt, hogy a kormány szerint kiket kellene vendégül látnia? — Üzletfeleket — felelte az adószedő. — Láss vendégül sok-sok üzletfelet és csökkenteni fogom az adódat. Csak hogy az adószedőt és a kormányt boldoggá tegye, Figg elkezdett olyan embereket vendégül látni, akiket nem szeretett, a házban, amelyet nem akart, a kertvárosban, ahol nem akart élni. Ekkor volt csak igazán bosszús az adószedő. — Figg — mennydörögte —, nem azért csökkentem az adódat, hogy teherautósofőröket és útépítő munkásokat láss vendégül. — Miért nem? — érdeklődött Figg. — Ezek azok az emberek, akikkel a szakmám során dolgom esik. — Miért, mi a szakmád? — Homlokom verítékével keresni a kenyeremet. — A kormány nem fog téged adóengedménnyel le- kenyerezni azért, hogy bérmunkát végezzél — okította az adószedő. — Hát nem tuAz adószedő nagyon dühös volt Figgre. Figg életmódja nem olyan volt, ahogy azt a különböző kormányszervek képzelték -el a számára. Semmi sem bosszantotta- jobban az adószedőt, mint a kormányszervek óhajának ez a szemtelen és önkényes semmibevevése. Ezért beidézte Figget az adózás templomába. — Micsoda ötlet bérlakásban élni egy csemegebolt fölött a nagyvárosban, Figg? — kérdezte. Figg elmagyarázta, hogy szereti a városi életet. Ebben az esetben — mondta az adófelügyelő — fel fogja emelni Figg jövedelmi és forgalmi adóját. Ha azt akarja, hogy ismét kevesebb legyen, költözzék ki a kertvárosba. Csak hogy eleget tegyen a helyi igazgatási szerveknek, Figg feladta városi lakását, és kibérelt egy házat a kertvárosban. Az adószedő ekkor visszaidézte magához a templomba. — Figg — mondotta — haragra gerjesztettél az életmódoddal. Ezért újabb szövetségi jövedelmi adót sózok rád. — És ezzel addig sanyargatta Figget. amíg vércseppek jelentek meg Figg pénztárcájának varrásainál. — Könyörülj, ó kedves adószedő — szólt Figg. — Mondd meg nekem, miképpen éljek, hogy az tessék a kormánynak, és én engedelmeskedem. Az adószedő meghagyta Figgnek, hogy ne bérelje, hanem vegye meg a házát. A kormány azt akarja, hogy mindenkinek nagy jelzálogkölcsönei legyenek a bankoknál. Ha Figg így tesz, csökkentik az adóját. Figg tehát vett egy házat, amit nem akart, a kertvárosban, ahol nem akart élni, és meghívta barátait és rodod, te ostoba, hogy a bér- jövedelmek adótarifája minden más jövedelemnél magasabb? És ezzel megadóztatta Figg homlokának verítékét olyan tarifával, amely fájdalmas kiáltásokat csalt elő Figgből és örömkacajokat Washingtonból, amely már amúgy is több verejtékező homlokkal rendelkezett, mint amennyi a szövetségileg jóváhagyott életmód fenntartásához kellett. Szállj be valamilyen üzletbe, ásványkitermelésbe, vagy az olajba — intette az adószedő —, különben úgy megadóztatlak, mint még soha. Figg tehát üzletember lett, amit gyűlölt, és olyan embereket látott vendégül, akiket nem szeretett, a házban, amelyet nem akart, a kertvárosban, ahol nem akart élni. Végül is az adószedő beidézte Figget egy dühös meg- leckéztetésre. Érdeklődött, hogy miért nem vásárolt Figg modern, műanyag épületet a régi fémből és fából készült gyárépülete helyett. — Gyűlölöm a műanyagot — felelte Figg. — A kormány viszont torkig van mindennel, ami valódi, mint például a fém és a fa — üvöltötte az adószedő. Figg tehát nem tehetett mást, áttért teljesen a műanyagra, és az adószedő ezért megjutalmazta egy vadonatúj amortizációs kulcscsal és beruházási hitelengedménnyel. Zilahi Judit fordítása áfautftí ' í J Ez csak humbug! A címbeli nyelvi formával kapcsolatban van olyan vélemény, hogy az igényes nyelvhasználatnak kerülnie kell. Annál is inkább, mert) az alábbi magyar megfelelőkből van mit válogatnunk! hűhó, ámítás, szemfényvesztés, csalás, handabandázás, szélhámosság, szédelgés, áltatás, elbolondítás, nagyítás, túlzás, lódítás, széltolás stbj Vannak azonban olyan beszédhelyzetek, főleg a társalgási nyelvhasználatban, amelyben szavunk sajátos nyelvi szerepet vállalhat. Főleg a tréfás, a humoros, a gunyoroskodó mondanivaló jelzésére használhatjuk fel a szó alábbi alakváltozatait: humbug, humbugot, humbugolás, humbugista, humbugizmus. Sokan elsősorban azért idegenkednek tőle, mert még ma is érzik rajta a zsargon jellegű idegen ízt. Valóban, a szó angol eredetű, s az angol nyelvben is a szleng, az argó szintjén tűnt fel a XVIII. század közepén. A magyar nyelvterületen az átvétel óta betűejtéssel hangoztatták, bár az angolosko- dó, illetőleg pontoskodó, fontoskodó nyelvmesterek a hömbög, hombog. „angolos" ejtést is erőszakolták. Hogy a szó magyar nyelv- beli életútjáról is képet kapjunk, érdemes megemlítenünk a következő adatokat: már Arany János is él vele. Novellákban, regényekben is fel-feltűnik. Mai versbeli kulcsszói szerepvállalásáról ezek a versrészletek árulkodnak: „Nem, nem igaz, nem, nem igaz, / hogy nincs elég tyúk, humbug az” (József Attila: A boldogság nyitott könyv). — „Humbug az egész urizálás, / mert proli, az hát, az vagyok!” (Szabó Lőrinc: Nagyságos úr). A humbug szó különben jól illeszkedik bele az angolból hozzánk került, s ma már elég gyakran nyelvi szerephez jutott az alábbi szóalakok sorába is: humbug, hobbi, sznob, partner, gengszter, lift, flört 1armer, blöff, blöfföl stb. Dr. Bakos József J
