Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-21 / 248. szám

Otthonteremtés takarékossággal Megkezdődött az 53. taka­rékossági világnap hazai ese­ménysorozata. Nyitányaként csütörtökön Budapesten, a Tanács körúti bemutatóte­remben „Takarékosság a sa­ját otthon kulcsa” címmel ki­állítást nyitott meg dr. Fe­kete László, az OTP vezér­igazgató-helyettese. Az OTP kiállítása beszá­mol a lakossági takarékosság fejlődéséről, szemlélteti a takarékosság és a lakásépítés összefüggéseit, bemutatja az országos, ezen belül külön- külön a fővárosi és megyei lakásépítés eredményeit, fényképeken, maketteken az állami és a magánépítkezés egy-egy jól sikerült példáját. Az adatokból kitűnik, hogy a lakosság betétállománya szeptember 30-án meghalad­ta a 101 milliárd forintot. Az 5,5 millió betétkönyv-tulaj­donos jelentős része a saját otthon megteremtésére, la­kásépítésre és -vásárlásra gyűjti pénzét. Adatsor mu­tatja azt is, hogy az állam különféle címen az elmúlt ötéves tervben több mint 10 milliárd forinttal támogatta a magánlakás-építkezéseket. Az Országos Takarékpénz­tár 20 éve látja el a lakos­sági építkezések beruházási feladatait, s évente 12—13 milliárd forint kölcsönnel se­gíti az építkezőket, a lakás- vásárlókat. A 20 év alatt ál­lami és magánerőből 1 377 254 lakás épült, ebből több mint félmillió családi ház köl- csönhozzájárulással, 100 ezer lakás pedig az OTP saját be­ruházásában. (MTI) Szovjet könyv Kínáról „Kína külpolitikája 1969— 1976” címmel a moszkvai po­litikai könyvkiadónál megje­lent Borisz Koloszkov sinoló- gus könyve. Az adott idő­szak eseményeit vizsgálva a szerző arra a megállapításra jut, hogy a szovjetellenesség, amely a kulturális forrada­lom után a maoista politika alapelve lett, nemcsak a Szovjetunió és a szocialista országok, hanem a világ minden békeszerető népe szá­mára fenyegetést jelent. A kínai vezetők igyekszenek meghiúsítani az enyhülést, megakadályozni a leszerelést, bizalmatlanságot és ellensé­geskedést szítani az államok között, világháborút provo­kálni, hogy abból előnyöket húzhassanak. Az óhajtott vezető szerep elérése érdekében egyre erő­teljesebben támaszkodnak a világ imperialista, reakciós erőire. Politikájúk sikerte­lensége mutatja, hogy a mao- izmus általános külpolitikai stratégiája hibás, ellentét­ben áll minden népnek — így magának a kínai népnek — az érdekeivel is — hang­súlyozza a könyv. Márkus-est a televízióban A televízió önálló műsort készít Márkus László színművésszel. A műsor rendezője: Horváth Adám, vezető operatőr: Sík Igor. A felvételek a televízió 1. sz. műtermében készülnek. Képünkön: Márkus László és Dajka Margit a kamera előtt. (MTI fotó — Friedmann Endre) Nagyon gyakorlatias célt szolgál a gyöngyösi szónok­képző tanfolyam, amely a társadalmi ünnepségeket szervező iroda kezdeménye­zésére jött létre. Azt szeret­nék elérni ezzel a hat hé­tig tartó tanfolyammal, hogy a különböző ünnepségeken, társadalmi szertartáson min­dig legyen olyan személy, aki megfelelő ismeretekkel rendelkezik gondolatainak megfogalmazásához és elő­adásához. Érthető ez a szándék, ha arra gondolunk, egy-egy há­zasságkötéskor vagy temeté­sen olyan ünnepi beszédet, búcsúztatót kell mondani, amelynek méltónak kell len­nie az alkalomhoz. Amikor az iroda vezetőjét, Gácsi Lászlónét megkérdez­tük, milyen sikerrel végzik ezt a törekvésüket, elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt már szerveztek ilyen tanfo­lyamot, amelynek résztvevői közül ma alig lehet valakit találni az említett szertartá­sokon. A most folyó hat héten két csoport hallgatja meg az olyan előadókat, mint dr. Grétsy László, kandidátust, a Nyelvtudományi Intézetből, vagy amilyen dr. Szüts Lász­ló. A délelőtti előadás közön­sége a gyöngyösi és a hevesi járás tanácsi dolgozóiból áll össze. Ok azok, akiknek a hivatalos tevékenységük so­rán kötelességük is beszédet mondani. A létszámuk az öt- venet éri el. A délutáni cso­port tagjait üzemek, vállala­Szónokok iskolája Gyöngyösön tok, szervezetek választották ki, illetve ők a saját jószán­tukból akarnak hallani a szó­noklástan tételeiről. Ok több mint harmincán ülnek együtt. Gácsi Lászlóné azt is el­mondta, hogy a tanfolyamot elvégzettek akkor sem fára­doztak hiába, ha nem kap­csolódnak be az iroda mun­kájába, nem vállalnak beszé­det valamilyen szertartáson, mert az is „haszon”, hogy a munkahelyükön tartott ér­tekezleten a felszólalásuk már a „beavatottak” beszéd- biztonságával történik meg. Miután a társadalmi ün­nepségek és szertartások iránt egyre nagyobb az ér­deklődés, a szónokok számát is növelniük kell. A most fo­lyó tanfolyamnak is ez a célja mindenekelőtt, arra alapítva, hogy a részt vevő több mint nyolcvan személy­ből bizonyára többen is lesz­nek olyanok, akik készséggel állnak majd rendelkezésre. Nem is az anyagiak miatt, hiszen egy-egy szertartáson elhangzott beszédért inkább csak „tisztelet”-díjat lehet felvenni, nem számottevő ösz- szeget. Azt elhatározták, hogy a szónokképző tanfolyamot rendszeresítik, és keresik majd annak is a módját, hogy az,- elméleti kérdések mellett minél több gyakor­lati feladattal is foglalkoztas­sák a tanfolyamistákat. A téma: a bérrendezés Ölési tartott a Pedagógusok Szakszervezetének megyeOlzottsíga Csütörtökön délelőtt — az SZMT-székházban — ülése­zett a Pedagógusok Szak- szervezetének megyebizottsá­ga. A rendezvényen — töb­bek között — megjelent Nagy György, a megyei út­törőelnökség elnöke. Első napirendi pontként megvitatták azt a jelentést, amely a szűkebb pátriánk­ban tevékenykedő nevelőkö­zösségek helyzetét elemezte. Studt Sándor titkárhelyet­tes ezt követően számolt be a pedagógus bérrendezés végrehajtásának tapasztala­tairól. Hangsúlyozta: minde­nütt arra törekedtek, hogy — MTZ. október 2L, péntek a lehetőségekhez képest — érvényesítsék a differenciálás elvét, azaz többet kapjanak azok a tanítók, tanárok, akik felkészültek, s elhivatottságot éreznek szakmájuk iránt. Ez az elismerés további haté­kony alkotómunkára ösztön­zi őket. Szó esett a pillanatnyi gondokról is. A nyugdíj előtt állók kétségkívül hátrányos helyzetbe kerültek, hiszen ők nem élvezhetik a hároméven­kénti előléptetéssel járó elő­nyöket. Természetesen nem feled­keznek meg róluk. Épp ezért novemberben összehívják a bérfelelősöket, és arról tájé­koztatják őket, hogy az évi ötszázalékos fizetésemelés összegének elosztásakor gon­doljanak rájuk, s így csök­kentsék a jelenleg még meg­levő egyenetlenségeket. Mn&mati — Ady Endre élettörténete — 21. Magyarország korabeli viszo­nyairól teljesen azonosan vélekedtek. Életük becses él­ményei közt tartották szá­mon találkozásaikat, így mindketten szívesen emle­gették az estét, amikor Ady meglátogatta Móricz Zsig- mondékat az Üllői út 95- ben levő lakásukon. A Nyugattal való teljes ki­békülés és a Móricz Zsig- monddal kötött barátság mellett az is használt Ady hangulatának, hogy rendez­te a duk-duk affér idején megromlott kapcsolatát a Holnap irodalmi körrel. A ki­békülés következményeként még júniusban Nagyváradra utazott, s négy új versét ol­vasta fel a Holnap matinéján. Egészsége mégsem javult. Nem is javulhatott. Ha Pá­rizs és a Riviéra nem hozta rendbe, hogyan segíthetett volna rajta az állandó pesti éjszakázás, az ünnepléssel, a társasági élettel együttjáró, szakadatlan igénybevétel ? Miként Párizsban, a rue de Constantinople, úgy Buda­pesten az Erzsébet körúti Meteor Szálló ez időben a megszokott tanyája. Alig aludt. Nappal a szállodához tartozó Meteor kávéházában időzött, éjszaka a Három Hollóban koptatta amúgy is vékony egészségét. Rendetlen táplálkozása mellett nikotin­nal, alkohollal élénkítette magát, nyugtatónak pedig Veronáit használt. Két törzs­helye mellett sok más szóra­kozóhelyen is megfordult, fő­képp a Centrál és a Paler- mó kávéházban. Váratlanul fel-felbukkanó, majd ugyan­olyan váratlanul tovatűnő alakja csak növelte a szemé­lye köré szőtt regényességet. Megzenésített verseit ekkor zongorázták-énekelték a pesti kávéházak különter­meiben, mindenekelőtt Rei- nitz Béla jóvoltából, aki megszállott hittérítőként sze­gődött Ady költészetének ze­nei prédikátorává. Tovább nem lehetett halo­gatni a komolyabb gyógyke­zelést. Adyt annyira tönkre­tette a mértéktelen igénybe­vétel, hogy sürgősen orvosi segítségre szorult. Nagyvára­di szereplése után a kolozs­vári Lechner-klinika vendé­ge lett. Tudni kell erről a klinikáról, hogy akkor épült a mind máig példátlanul fej­lődő, igazi nagyvárossá nö­vekvő Kolozsvár egyik mo­dern büszkeségeként. Nem­csak azért nevezték Lechner- klinikának, mert a kor egyik legnagyobb tehetségű építé­sze, Lechner Ödön tervezte, hanem azért is, mert a ter­vezőművész testvére. Lech­ner Károly ideggyógyász pro­fesszor vezette a klinikát. Mellette olyan kiváló szak­emberek, mint Ady gyógyí­tója, dr. Lukács Hugó első tanársegéd. Fejsérülés — Ide, kérem, csak a zöldcédulások jöhetnek! — Ez zöld. Tessék csak jól megnézni. — Akkor menjen a függöny mögé és vesse le a ka- • bátját! A nagyváros rendelőintézetében csúcsforgalom van. A fehér köpenyes asszisztensnő meg is jegyzi, amikor kinéz az ajtón és beszólítja a betegeket: — Úgy látszik, ma sok a ráérő ember.., — Panasza? i — A lábam. — Magának? — Furunkulus. — Halló! Jöjjön elő csak a függöny mögül! Nem azt mondtam, hogy bújjon el, hanem azt, hogy ott vesse le a kabátját. Kopognak. Az ajtón idegesen szól ki az asszisztensnő: — Könyörgöm, ne dörömböljenek! Amíg beszél, mögötte becsúszik az ajtón egy véres fejű ember. Haján, arcán csurog a vér, tekintete torz a fájda­lomtól. — Kérem szépen! Nekem a fejemre esett egy deszka. Éppen az állványról léptem le, amikor... — Üljön le és maradjon csendben! Az ember elcsendesedik, arcáról koszos zsebkendőjé­vel törölgeti a vért. — No, jöjjön, maga lyukas fejű. A beteg megkönnyebbülve ül le a székre a villany alá. — Mit csinált magával, jó ember? — Tetszik tudni, doktornő, az úgy volt. — Ügy volt, úgy volt! Papolni azt tudnak, de ma­gukra ügyelni, már nem. Biztosan felöntött a garatra és úgy mászkált az állvány alatt. A véres fejű ember szinte reszket az izgalomtól. — Én ács vagyok, kérem szépen. Tizenhatodik esz­tendeje dolgozom a szakmában, de ilyesmi még nem for­dult elő velem. Akadt már, hogy szögbe, kapocsba léptem, drót is hasította a lábamat, de a fejemet még nem érte sérülés. Tetszik mondani az italt. Nem az az ember va­gyok én. Meg azután szó, ami szó, fogva is vagyunk. A Józsi szaki, a „főnökünk”, el is kergetne, ha ittasan áll­nánk munkába. — Ismerem én már magukat. Felelőtlenek. Azután az orvos pénzbe úgysem kerül... A beteg felszisszen, arca eltorzul. — Csak maga ne jajgasson itt nekem! Aki arra sem képes, hogy a saját fejére vigyázzon... Gondolom, jól jön magának egy kis táppénz is! — Nem jön. jól, kérem. Én szépen keresek, meg nem vagyok olyan lógós természetű. A fejére vastag pólya kerül, de a/ szemgödörben még ott feketéink az alvadt vér. — Szerdán jön kötözésre. Értette? Az ács nem szól semmit, még köszönni sem tud a fojtott dühtől. Odakint a felesége sajnálkozik. — Szegény Józsim. Könnyes a szemed. Talán még sírtál is? t, ő hallgat egy darabig és csak később mond ennyit: —*• Nagyon fáj, Margit... Szalay István Kolozsvár egészen átvará­zsolta Adyt. Rohamosan gyó­gyult, kedve szemlátomást földerült. Két kényelmes, kertre néző szobában lakott egyedül, minden jóban része­sült, ami emberileg és orvo­silag nyújtható. Lédával fo­lyamatosan levelezett, abban a modorban, amelyet héja­násznak nevezett egyik leg­szebb versében. Csípték, marták egymást, mégis ösz- szetartoztak, megmásíthatatla- nul. Léda hívta a svájci Rheinfeldbe, s Ady engedett a hívásnak, mert egészsége javulásának kezdeti jeleitől elbizakodva, teljesen föl- épültnek képzelte magát. Hi­ába marasztalták Kolozsvá­ron, sietve távozott. Augusztus 12-én hagyta el a Lechner-klinikát. Egyene­sen Érmindszentre utazott, hogy röpke időt töltsön szü­lei, öccse és sógornője társa­ságában. Ady Lajos időközben ugyanis megnősült. Bátyja közbenjárása sikerült, így a boldognak mondható házas­sága mellé állami tanári ki­nevezését is megkapta a bu­dapesti Markó ufcai gimná­ziumban. Ady Endre eleget tett a családi illendőségnek, de ezúttal gyorsan elfogyott otthoni türelme: sietett Bu­dapestre. Néhány napig ugyanazt a böjttelen életet élte, mint szanatóriumba utazása előtt, majd Svájcba utazott Lédához. Három hé­tig laktak a rheinfeldi Hotel Salines-ben, nem a legjobb hangulatban. Diósi Ödön, akit az üzleti igénybevétel vi­selt meg, szerette volna jól érezni magát Léda és Ady társaságában. Mivel ez a re­ménye meghiúsult, hazauta­zása után rövid levélben szo­morú szemrehányással illet­te a költőt. Lédától is többé-kevésbé sértődötten vált el Ady. Ha­zautazott Magyarországra és életét újra teljes sebességre kapcsolta. Október közepétől vidéki körútra vitte a Nyu­gat szerkesztősége. Némi túl­zással azt panaszolja, hogy a turné csak a folyóiratnak ha­szon, neki lefogottságot, mér­téken felüli fáradtságot, idő­pazarlást jelent. Ellenszenvét megérthetjük a turné iránt, mert a kevésbé szeretett Debrecenbe éppúgy el kellett látogatnia, mint az egyálta­lán nem szeretett Temesvár­ra. Kötöttségéből ki is tört, néhány napra Bécsbe szökött, meglátogatni egyik legbenső­ségesebb barátját, a Zilahról ismert Medve Miklós dok­tort. Szép epizódja volt vi­szont ennek a vidéki köruta­zásnak a kaposvári kirándu­lás: Ripl-Rónai József mű­termében töltött beszélgetéses éjszaka és egy remek vers lett az eredménye. Léda közben reklamálta Párizsból. Méltán panaszolta fel, hogy Ady nem törődik vele. Türelme fogytával vá­ratlanul Budapestre utazott, s ezzel nagyjából helyreállt köztük a bensőséges kapcso­lat. E látogatást örökíti meg az Őszben a sziget című vers. Léda visszautazott Párizsba, Ady pedig újra nekilódult a passziózásnak. Anyagi fede­zete is hirtelen megnöveke­dett ehhez: elnyerte a szé­kesfőváros kétezer koronás díját. Hatalmas összeg volt ez az ő jövedelméhez képest. Tíz­szer több pénz, mint ameny- nyit Singer és Wolfneréktől kapott Az Illés szekerén cí­mű kötetéért Bankbetétet váltott a takarékosság szán­dékával, de ez mitsem csök­kentette a költekezés gyorsa­ságát. Az események válto­zatlanul sebesen követték egymást. November 27-én, szombaton este nagyszabású Ady-hangversenyre került sor az Erzsébet körúti Royal Szálló dísztermében. Az Ady- versekre írt zene azonban nem Reinitz Bélától szárma­zott. Egy gazdag lipótvárosi mecénás vállalta a reprezen­tatív hangverseny költségeit,' azzal a feltétellel, hogy az ő általa komponált zenével ad­ják elő a verseket. (Folytatjuk ’ K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents