Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-20 / 247. szám

Arak, adók, dotációk I Kérdez a fogyasztó Tessék, lehet bármit kér­dezni a fogyasztói árakról, az illetékesek válaszolnak. _Mi jut ilyenkor az emberek 'eszébe? íme öt hónap múl­tán csokorba kötöttük a rá­dió május 9-i Sajtótájékoz­tató az Anyag- és Arhiva- t.alban című élő adásának kérdéseit. A telefonálók többsége nem készült, a legfrissebb tapasztalatai alapján érdek­lődött. — Miért nem közölték a lapok, hogy 96 000 Ft-ra fel­emelték a Dacia árát? — Mindössze 1000 embert érint, a Merkur levélben értesítette őket. — De az, hogy az üzemi büfékben 3,60 Ft lett a presszókávé, már nagy nyil­vánosságot követel, mégsem jelentették be előre. — A dupla maximált ára 3,60 Ft volt addig is, a vál­lalatok tehát saját hatáskö­rükben emelhették az árat, a tájékoztatásról is nekik kellett volna gondoskodniuk. Ezután záporoznak a gaszt­ronómiai kérdések. Miért lett drágább a mirelit cseresz­nye, a szilvalekváros dere- lye, a poharas torma?... Az illetékesek az év eleji kon­zervár-emelésekkel és a meg­levő állami támogatás csök­kentésével magyarázzák a drágulásokat. Az érdeklődők másik szű- kebb csoportjába tartoznak azok, akik „készültek” s né­melykor mesterkélt kérdése­ikkel szeretnék zavarba hoz­ni a szakembereket. — Hogyan árusíthatják a piaci kofák ugyanazt az árut, ugyanazt a minőséget más és más áron? — A kereslet-kínálat ha­tására úgyis kialakult a reá­lis ár, ha van elég áru. Mas valaki az árrendszer egyszerűsítését javasolja, úgy hogy központilag egységesen állapítsák meg 'az iparág, a vállalat nyereségét, elejét véve minden spekulációnak. Az illetékes „ziccerlabdát kap”: De akkor nincs ér­telme a nyereségérdekelt­ségnek, a jól és a rosszul dolgozó vállalat egyformán megkapja a maga pénzét, megszűnik a fejlődés. Adódnak téves informáci­ón alapuló hiedelmek, stí­lustól és vérmérséklettől függően hangulatkeltések. Íme egy közülük: ősszel 1,50-ért felvásárolják az al­mát és tavasszal 9.00 Ft-ert árusítják. Ennyibe kerül a tárolás? Szó sincs róla. A legolcsóbb étkezési alma, a B/2-es minőség felvásárlási ára 3,50. Kilónként 1,— Ft a szállítás. A tároláson kí­vül a kereskedelemnek van­nak más költségei is, úgy­hogy nem lehet az almán meggazdagodni. Végül adódnak a fogyasz­tói árrendszer egészét, lé­nyegét érintő, nagyon is valóságos problémákat fe­szegető kérdések. Ezek job­bára az árszínvonal terve­zésével, statisztikai mérésé­vel, az árak ellenőrzésével kapcsolatosak. Az értetlen­ség és a félreértés legtöbb válfaja visszavezethető ide: az összefüggések, az alapelemek, a tények hiá­nyos ismeretére. Az árintézkedések kap­csán természetes a fogyasz­tó oppozíciója, kétkedése még- akkor is, ha mint ter­melőnek merőben más a helyzete, ellentétes az érde­ke. Ezért gyakori a félreér­tés, és nehéz tudomásul ven­ni, még inkább elfogadni a tényeket. Tavaly először nem sike­rült ár- és életszínvonal-po­litikai terveinket teljesíteni. A fogyasztói árak a számí­tottnál nagyobb arányban, összesen 5 százalékkal emel­kedtek. Elszabadultak a zöld­ségárak. A kedvezőtlen idő­járás és részben a kertész­kedés, a háztáji termelés át­meneti visszaesése miatt. S a tíz esztendő „leghúsbavá­góbb” központi árintézkedé­sére. a hús- és húskészítmé­nyek fogyasztói árának eme­lésére szintén 1976-ban ke­rült sor. (Ez utóbbit persze tervezték és jó előre beje­lentették.) S mindez együtt­véve sem okozott társadal­mi, politikai feszültségeket. Ebben a célirányos felvilá­gosító munka és a lakosság közgazdasági ismeretszintjé­nek emelkedése, gondolko­dásának érettsége volt a döntő. De bizonyos egyoldalúság miatt óhatatlanul gondot okoz a nosztalgia, és néhány ország a miénktől eltérő gyakorlata. Volt időszak ha­zánkban — 1952 és 1970 kö­zött —, amikor csaknem 20 év alatt a fogyasztói árak mindössze 4 százalékkal emelkedtek. Több szocialista ország jelenleg is a termékek túl­nyomó többségének árát igyekszik központilag rögzí­teni, és változatlan szinten tartani. (Folytatjuk.) Kovács József Megnyílt a Studexpo 77 Szerdán a BNV B-pavi- lonjában megnyílt a Studex­po ’77, az első Magyaror­szágon rendezett nemzetkö­zi taneszköz-kiállítás. A Studexpo ’77 mintegy 2,5 ezer négyzetméter terü­letén bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, NDK- beli és szovjet vállalatok mutatják be termékeiket. Kiállítja taneszközeit, isko­lai felszereléseit és beren­dezéseit több osztrák, belga, francia, holland, NSZK-be- li és svéd cég is. Hazánk 22 gyártó és forgalmazó válla­latának kiállítási alapterü­lete 600 négyzetméter. Az október 25-ig nyitva tartó kiállítást szakmai elő­adások, bemutatók egészítik ki. Időben végeznek a gyöngyösi járás gazdasagai kihasználják a jó időt Mostanában aligha talalna bárki is ráérő embereket a termelőszövetkezetekben. A napfényes, kellemes vénasz- szonyok nyarát — tanulva a korábbi évekből — igyekez­nek kihasználni a növényter­melési ágazatok, a gépműhe­lyekben rohammunkában ja­vítják a meghibásodott gépe­ket. Soha ilyen gyorsan nem fejeződött be a szüret, de a szokásosnál jobban halad a vetés, a szántás, ’ a betakarí­tás is. Elvitte a lágy a Csányi Állami Gazdaság mintegy 160—180 vagon pa­radicsomát, melynek beérését ezekre a napokra várták. Ez egyben azt is jelentette, hogy véget ért náluk a paradi­csomszezon. Az idén a 240 hektáras termőterület 300 mázsánál is nagyobb hoza­mokat adott, minek a nagy részét az idén már géppel takarították be. Szedik a gazdaság almáját is. Két jégverés pusztított az ez évi termésben, ami látszik is a minőségen. Az átlagok ugyan jók, de exportra alig a termés egyharmadát tudják majd küldeni. A vetőgépek 520 hektáron vetik el a hó­nap végéig a búzát, s a tava­szi vetések alá ugyanekkora területen végzik el a mély­szántást. A község másik mezőgaz­dasági üzeme, a Búzakalász Termelőszövetkezet sokkal jobban megérezte az időjárás viszontagságait. Különösen nagy gond, hogy a kiszáradt, kemény talajban gyakran tör­nek a gépalkatrészek, ami az időveszteség mellett jelentős kiadásokat is jelent. A vetőszántást eddig ezer hektáron végezték el, ahová majd az őszi kalászosok ke­rülnék. A kukoricabetakarí­tást lassítja, hogy a szemek víztartalma a 38 százalékot is eléri és a szárító bizony most nagyon hiányzik a gaz­Nyeregben és bakon ),Csak a mindennapos szívós és kemény munka hozhat sikereket!” (Fotó: Szántó György) Az udvar betonján gyö­nyörű fekete mén. Fiatalem­ber csutakolja, s a kecses jószág a szépítkezésnek ezt a műveletét láthatóan jól­eső érzéssel fogadja. Az Is­tálló felől olykor egy-egy nyerítés hallatszik. Itt, a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság központjában, az Országos Lótenyésztési Fel­ügyelőség lovai között az idei hortobágyi lovasnapok győztesét, Európa és Magyar- ország legjobb fogathajtóját keresem. Mind a három si­ker egyelien\ ember — Bár­dos György — nevét ra- gyogtat.ja. — Terepen van, a lovaival dolgozik — mondják. —Még nyolc óra előtt kihajtott. , Tíz órát haladja a muta­tó, amikor a parádés-pom­pás négy lipicai betáncol a szélesre tárt kapun. Fiatal férfi pattan le a bakról. Megsimogatja a jószágokat, kedves szavakkal dicséri, be­cézi mindet. S a lovak ap­ró. halk nyerítésekkel kö­szönik ■ a kedveskedést. Mintha bablevest főzne a nap, annyira tüzel. Levelü­ket pergető őszi fák árnyé­kába húzódunk beszélgetni. Bárdos György lóra termett férfi, s ez az ő esetében többszörösen és szó szerint igaz. Huszonnyolc éves, igen szerény, udvarias. Megköszö­ni, hogy felkerestem és be­szélgetek vele. Én is megkö­szönöm, hogy találkozhat­tunk és válaszol a kérdé­seimre. — Hogyan lesz valakiből kiváló és hírneves fogat­hajtó? — Gyermekkorom óta sze­retem az állatokat, különös­képp a lovakat. Nyugodtan mondhatom, hogy én a lo­vak között születtem és amióta élek. lovak között élek. Édesapámnak magyar félvér lovai voltak. És ne­kem is volt egy saját lo­vam még gyermekkorom­ban. ugyancsak magyar fél­vér. Csillagnak neveztem azt a lovat. Ide. az állami gaz­daságba gyermekfővel ke­rültem, 1965-ben, tizenhat évesen. Kádár Laci bácsi keze alatt tanultam a lo- vászatot, aki maga is világ­első fogatos volt, s aki most nyugdíjasán az én edzőm. Nagyon hamar nyeregbe ül­tem. Sokáig konkur lovas- kodtam. Ugrószámokban ver­senyeztem. 1971-hen váltot­tam fel a nyerget a fogat bakjával. Három év múltán lettem a fogathajtók váloga­tott kerítenek tagja. Min­dennapos szívós és kemény munka az alaüja minden eredményemnek. S az eredmény nem ke­vés. 1974-ben Svájcban az akadályhajtás győztese, ugyanakkor nemzetközi der­bit nyer Aachenben. 1975: tagja az Éurópa-bainokságot nyerő magyar csapatnak. egyéniben pedig ezüstérmet szerez, és ezúttal is leg­jobbnak bizonyul az aacheni derbin. 1976: tagja a világ- bajnoki magyar csapatnak, itthon országos bajnok. Az idén pedig egyszerre három siker kapcsán is emlegetik a nevét. — Mi a titka sikereinek? — A titok: lovak között élni. ismerni, érteni és érez­ni őket. Érezni például a legkisebb mozdulatukat is. És szeretni, szeretni őkét. Olyan hűségesek, olyan őszinték. Nemcsak én szere­tem őket, de ők is szeret­nek engem, örülnek, ha csak közelítek is hozzájuk. Dobognak a lábukkal, nye­rítenek. Nagyon élénken fi­gyelnek. ha a lépteimet vagy a hangomat meghallják. Iga­zán és önfeledten1 örülnek, ha maguk mellett tudnak, éreznek. — Melyik volt a legemlé­kezetesebb versenye? — Nem tudom. Mindegyik a legemlékezetesebb. Ideg- feszültségben vagyok én és a lovaim is. A szár olyan az ember kezében, mint élő ideg, mint a villamos­vezeték. Ha a hajtó ideges, ez rögtön átmegy a lovakba is. Még a szívdobogásra is ügyelni kell. A fogat tagjai közül hármat 1971. óta haj­tok. ezek a Favory család­ból valók, a negyedik az ugyancsak híres Conversano famíliából való. És hadd mondjam el, hogy van egv ügetőménem is. aki az Új­ságíró névre hallgat. Ezt a lovat terepen veszem be a fogatba, mert terephajtás- ban igen kiváló, nagyon megbízható. Éppen Újságíró nevű lovammal történt meg az Eúrópa-bajnokságon, hogy lemerevedett, öt napot utaz­tak állva a vagonban Do­nau-Eschingenig és pár kilo­méteres edzés után egysze­rűen megmerevedtek az iz­mai. Ilyenkor gyors beavat­kozásra van szükség. Újság­írónak eret kellett vágni a nyakán. Hat liter vér elfo- lyatása után teljesen rendbe jött és remekül végigcsi­nálta a versenyt. — Mennyi fizetést kap? — Azért a munkáért, amit csinálok, nagyon kevés. 2900 forint.. Annyit vagyok a lo­vak között, amennyit csak szükséges, amennyit a lovak elvárnak, megkövetelnek tő­lem. Számolatlan ez az idő. Kemény, szívós, kitartó mun­kával kell edzeni, a verse­nyekre felkészülni. Magam járok az után, hogy a ki­öregedő lovak helyett mási­kat. utánpótlást szerezzek. Aztán kezdődik a paukolás, a lovak betanítása. Most már megkezdtem a felké­szülést a jövő évben rende­zendő világversenyre. ami Kecskeméten lesz majd. Ad­dig két csikót akarok beta­nítani a fogatba. — Kapott-e jutalmat az Európa-bajnokság megnye­rése után? — Tizenhatezer forintot adott a lovasszövetségünk. Ennyinél többet elautózok saját kocsimon egy évben, az utánpótlást jelentő csi­kók keresgetésében. — Családja? — Van egy kisfiam, aki most első osztályos. Felesé­gem gyógyszertárba rj dolgo­zik. — Mire vágyik? — Nagyobb megbecsülésre a munkám után. És termé­szetesen arra, hogy újabb dicsőséget szerezhessek a ha­zámnak itthon és külföldi versenyeken. , Pataky Dezső A horti Kossuth Termelőszövetkezetben Drága Miha'v traktoros a talaj-előkészítés megkezdése előtt ellenőrzi *. ártsák pontos beállítását (Fotó: Szabó Sándor). daságban. A 40 mázsás átla­gokkal elégedetlenek a csá- nyiak, persze errefelé már­cius óta jóformán nem esett eső, s ha mégis, abban nem volt köszönet, hiszen víz helyett többnyire jég hullott. Régi, de talán mások szá­mára is használható bölcs módszerrel végzik a taiaj-e íjkészítést a vámosgyörki Egyesült Ba­rátság Termelőszövetkezet­ben. A kalászosok vetése előtt eke helyett, csak nehéz tárcsával mozgatják meg a földet, mivel a tapasztalatok szerint a magágyakhoz eny- nyi is elegendő. Szépen so­rol már 600 hektáron az őszi árpa, de a búza kétharmada is a földben, ami a 2400 hek- táras termőterületet tekintve nem kis dolog. A kukoricát 1200 hektáron hét kombájn vágja. A termés­hozamokat a tavaszi belvíz erősen lerontotta, így a hektáronkénti 35 mázsával is elégedettek a györkiek. Amennyiben a két Sirokkó és a bábolnai Szárító győzi, akkor a hónap végére nem marad lábon sehol a kuko­rica. Raktárban a naprafor­gó is. Az idén olyan jó ter­mést adott 280 hektár, hogy a gazdaság a jövőben jelen­tősen növeli majd e fontos olajos növény termőterületét. Még olyan táblák is voltak, ahonnan 30—35 mázsás ter­mést arattak. A kényes, igé­nyes szója termesztésével vi­szont felhagy a szövetkezet,' mivel az ágazat nem tudja a szükséges munkaerőt biztosí­tani. Leálltak a cukorrépa­felszedő gépek, igaz. ugyan, hogy 20 hektár még a föld­ben van, de azt már majd kézi erővel takarítják be. Az őszi mélyszántáshoz itt még hozzá sem fogtak, de a jövő héten nyolc nehéztrak­torral s ha szükséges, jó né­hány MTZ-géppel akár tíz nap alatt is megforgatják a rájuk váró 1200 hektárt. A szomszédos Gyöngyös­halászon a Győzelem Terme­lőszövetkezetben a hét vé- gére a szüretet. A 840 vagon szőlő nagy ré­sze olaszrizling, illetve sasz’.a, amit a gyöngyösi pincékben dolgoz fel a borkombinát. Megkezdődött a kukoricatörés is. A négy kombájn nyomán 50 mázsás átlagtermés kerül a szárítókba. Harmincszáza­lékos kárt szenvedett még szíkleveles korában a cukor­répa, így senki sem csodál­kozott a 300 mázsás átlagter­mésen. Több mint a felét el­vetették az őszi gabonának, de a maradék 200 hektáron is végeztek a talaj-előkészí­téssel. Befejeződött a silóku­korica vágása is, amit a hat­vani cukorgyárból vásárolt répaszelettel kevernek majd. Amint azt a gazdaság vezetői elmondták, időben jól állnak, s az eredmények alapján vár­hatóan jó évet zárnak majd Gyöngyöshalászon. (cziráki) Befejeződött Hatvanban a paradicsomszezon A hatvani konzervgyárban kedden befejeződött a para­dicsom feldolgozása. Az üzem az idén több mint hét­ezer vagon nyersanyagot vá­sárolt fel, ami példátlan re­kord a. vállalat történetében. Négy megye gazdaságaiból — összesen háromezer hektár­ról — érkeztek a vidéki lé­üzemekbe a szállítmányok. A legnagyobb termelők a Csá­nyi Állami Gazdaság, a he­vesi. tarnamérai, horti me­zőgazdasági üzemek, ame­lyekkel a következő évben már tízezer vagon paradi­csomra szerződik a gvár. Jö­vőre ugyanis üzembe lép az a két új sűrítőberendezés, amit 280 millió forintért állí­tanak munkába a hatvan iák. Ezzel együtt két új léál omás is beindul majd Hatvan kör­nyékén, melyek gyorsítják, s nem utolsósorban egyszerű­sítik majd a paradicsom át­vételét, illetve feldolgozását; JimmgQ 1977. október. 20 „ csütörtök í

Next

/
Thumbnails
Contents