Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-19 / 246. szám

A társadalom a bűnözés megelőzéséért Csütörtökön este premier Egerben Szép Heléna A tőkés világban a bűnö­zés az utóbbi évtizedekben rohamosan növekszik. Nap­jainkban pedig már soha nem látott mértékű erőszak hulláma bontakozik ki. A szocialista országokban ettől merőben eltérő a helyzet. Ennek oka az, hogy a bű­nözés léte és alakulása tük­rözi a gazdasági-társadalmi viszonyokat, s azok változá­sait. Csupán a szocialista vi­szonyok teremtik meg a reális lehetőségét a bűnözés visszaszorításának. A szocia­lizmus alapjainak lerakásá­val hazánkban is kezdetét vette a bűnözés törvénysze­rű csökkenésének folyama­ta. E tendencia jellegű tör­vényszerűség akkor is igaz, ha a bűnözés visszaszorítá­sában alapvető változást nem is sikerült elérni. Az összbűnőzés alakulása az el­múlt 12 év alatt csak kis­mértékben csökkent. A bű­nözés folyamatában anriak belső szerkezete azonban változik. A szándékos bűn- cselekmények 'köre két fő irányban rajzolódik ki. Egyik a nyereségvágyból el­követett, a másik irány az erőszakos jellegű bűncselek­mények köre. Nyereségvágy­ból főleg vagyon elleni bűn- cselekményeket követnek el, de a vesztegetések, a speku­lációs, deviza- és vámcse­lekmények is ide tartoznak. Ennek ismerete azért szük­séges, mert a bűnözés okai és a megelőzés intézkedései eltérő feladatokat állítanak elénk. Az okok A kérdés nálunk úgy ve­tődik fel, hogy miért nem tudunk a bűnözés visszaszo­rításában jelentősebben előbbre lépni? A bűnözés a szocialista viszonyok között sem szűnik meg önmagától. Most is hat­nak a bűnözés alakulására a régi társadalom tudati maradványai, a kapitalista környezet és ellenséges idéo- lógia, továbbá az, hogy min­denféle fejlődés, így a szo­cialista is, szükségszerűen ellentmondással jár. Az egyes ellentmondások elhú­zódása, viszonylagos élessé­ge — amelyek bár mindig kibékíthetek — a kelleténél nagyobb feszültséget vált ki, amely a bűnözést, mint negatív jelenséget erősíti. A fejlett szocializmus épí­tése útján már tapasztal­juk, hogy még a pozitív tar­talmú gazdasági, társadalmi fejlődés is bizonyos körül­mények, feltételek között je­lentős bűnözést elősegítő mellékhatást vált ki. Ennek oka többek között az, hogy a termelőeszközök fejlődése változásokat idéz elő a tár­sadalmi munkamegosztás rendjében (pl. az iparoso­dás. a női munka elterjedé­se stb.) s e változás a la­kosság átrétegeződését ered­ményezi mind gazdasági, szociális, mind pedig kultu­rális területen. Az átréteg- ződés földrajzi vonatkozás­ban is érinti a lakosságot. Ezek gyökeresen változtat­ják meg a korábbi életmó­dot és a kapcsolatok meg­szokott rendjét. Az egyé­neknek. családoknak, külön­böző rétegeknek az új vi­szonyokhoz kell alkalmaz­kodniuk. Mindez nem megy egyik napról a másikra, és ez különféle feszültségeket, súrlódásokat, konfliktusokat szül, amelyek bűncselekmé­nyekben is jelentkezhetnek. Az urbanizáció a fejlődé­sünk eredménye, melynek oka az iparosodás. Tapasz­talataink szerint, negatív melléktermékként sajnos a városokban a bűnözés nö­vekszik, a bűncselekmények többségét városokban köve­tik el. Magyarországon 1976 évben városokban élt a la­kosság 49,2 százaléka és az ismertté vált közvádas bűn- cselekmények 64,3 százalékát követték el a városokban. Ebből következik, hogy a városok bűnözésének meg­előzésére még nagyobb gon­dot kell fordítanunk. Eger­ben különösen a vagyon el­leni bűnözés növekedett meg. A gazdasági fejlődésünk csak fokozatosan hat a la­kosság tudatára. A gazdasá­gi építőmunkában, a létfel­tételek fejlesztésében elért eredmények jelentős szere­pet játszanak, de önmaguk­ban nem pótolják az eszmei nevelést, önmagukban nem alakítanak ki szocialista tu­datot. A tudat lemaradása a léttől a bűnözésben három összefüggésben is jelentke­zik. A bűncselekmények el­követői jelentős többségé­nek alacsony a kulturális színvonala. Egyes társadalmi rétegek­nél, egyéneknél a kulturális lemaradás nagy, ami az együttélésünk során egyre szembetűnőbbé válik. (Pl. még az iskolakötelesek 10 százaléka nem végzi el a 8 általánost. Vagy például a cigánylakosság jelentős ré­sze még képtelen megfele­lően élni a megváltozott körülmények között vagy a megváltozott lehetőségekkel, akár azért, mert több kere­sethez jut, akár azért, mert nem szokott még a rendes munkához. A bűnözésben a cigány bűnözés egyre na­gyobb szerepet kap. A ci­gány népesség létszámát messze és egyre jobban meghaladja a bűncselek­ményt elkövetők száma. A cigányság a megye összla­kosságának 4,9 százalékát teszi ki, s pl. az erőszakos és garázda jellegű bűncse­lekmények elkövetői között arányuk 16,6 százalékos. Érdekellentétek Az is bizonyossá vált, hogy az életszínvonal emel­kedése, ha megfelelő tudat- formálással nem párosul, harácsoló életszemléletet szül. Ez a magyarázata an­nak, hogy a vagyon elleni, főleg társadalmi tulajdon el­leni bűncselekmények elkö­vetői között sokan igen jó anyagi körülmények között élnek. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy nemcsak egyéni érdekből követnek el bűncselekményeket, ha­nem gyakran „csoportérdek­re” hivatkozással is. Az ilyen okból történt elköve­téseknek társadalmi értéke­lése nem mindig elítélendő, egyesek „ügyeskedésnek” te­kintik. Ezekből következik, hogy jobban kell tudatosí­tani és érvényre juttatni, hogy társadalmunk csak a reális szükséglet kielégítését támogatja megfelelő anyagi és erkölcsi ösztönzéssel. A kielégítés eszköze azonban mindig társadalmilag meg­engedett, elismert legyen. Jobb élet csak becsületes munkával érhető el. A szo­cialista értékrendünk alap­vető követelményét — a tár­sadalmi érdek elsőbbségét az ágazati, vállalati, csoport- érdekkel szemben — a gya­korlatban hatékonyabban kell érvényre juttatni. A csoportérdekből elkövetett bűncselekményeket nem te­kintjük bocsánatos bűnnek, s ha a súlya olyan, a bün­tetőjogi felelősségre vonás sem marad el. Az alkoholizmus is terjed megyénkben is. A bűncse­lekmények majd 30 százalé­kát követik el alkoholos be­folyásoltság állapotában. Az ittas állapotban való jár­művezetések száma évről évre növekszik. Az alkoho­lizmus terjedését aligha le­het már „öröklött” gondja­ink között számon tartani. A Minisztertanács a közel­múltban határozatot hozott az alkoholizmus elleni küz­delem fokozása érdekében teendő intézkedésekről. Két síkon kell a küzdelmet, fo­kozni : a tudatok frontján és a megelőző rendszabá­lyokkal. Többet kell ten­nünk a megelőzésre (pl. az ivási szokások megváltozta­tására, a munkahelyi italo­zások megakadályozására). Nyilvánvaló, hogy az ittas vezetőkkel és az ittas álla­potban balesetet okozókkal szemben még tovább kell szigorítani a felelősségre vo­násokat is. Előtérben a család A család védelmére is sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Országo­san a bíróságok évente min­den negyedik házasságot felbontják: az elmúlt há­rom év alatt ez félmillió kis­korút érintett. Az utóbbi két évben megyénkben is növekedett a házasságfel­bontások száma, ezzel elér­tük az országos átlagot. Tendencia: a válások szá­mának a növekedése, a há­zasságkötések számához vi­szonyítva. Hangsúlyozni sze­retném azonban, hogy té­ves az a nézet — amivel itt-ott találkozunk —, hogy a házasság felbontásának az emelkedése eleve negatív hatású. Ez is példa lehet ar­ra, hogy ebben pozitív ob­jektív folyamatok is közre­játszanak. Az emelkedéshez a nagyarányú átrétegződés, a női munka elterjedése, a nők helyzetének a megváltozása is jelentősen közrehatott. A nők gazdasági függősége egyre inkább felszámolódik és ma már a kereső nők nem tűrik el azt a viselke­dést, amit ezelőtt függőségi helyzetüknél fogva kényte­lenek voltak lenyelni. Bi­zonyítja ezt az is, hogy a nők egyre nagyobb arány­ban kérik a házasságok fel­bontását, valamint az is, hogy a házasságok 40—50 százalékát a férj italozása, durva bánásmódja miatt ké­rik felbontani. Sajnos azonban, a bontó­perek számának növekedé­sében szubjektív okok is közrejátszanak. Sokan hirte­len elhatározás alapján, rö­vid különélés, vagy jelen­téktelen sérelem után ké­rik a házasságuk felbontá­sát. A házasfelek egymás­hoz való alkalmazkodásának a hiánya jelentkezik a bon­tóperek 30—40 százaléká­ban. Ebből is következik, hogy a házasságkötő felek és a házastársak felelőssé­gét nagyobb mértékben kell fokozni. A családi fészek széthullását a gyermekek megsínylik. De még ettől is több gyermek nő fel rende­zetlen családi körülmények között. A házassági kötelék formailag fenn is áll, de tar­talmában merőben nélkülözi a család harmonikus voná­sait. A szomszédok, a kör­nyezet szeme láttára történ­nek a veszekedések, vereke­dések. Az ilyen légkörben felnövő gyermek szinte új­ratermeli a rendezetlen csa­ládi körülményeket. Ezt a környezet legtöbbször még családi ügynek tekinti és nem avatkozik be a gyer­mekek érdekében. A konf­liktushelyzetek csökkentésé­ben — tapintatos beavatko­zással — a környezet, a_ munkahely sokat tehet. A valósághoz tartozik, hogy ilyen környezetből sokan gyermek- és fiatalkorú bű­nözőkké válnak. Heves me­gyében a fiatalkorú bűnözés 1976-ban az országos átlagot meghaladta, a gyermekbű­nözés is növekedett. Csupáií néhány társadalmi okot emeltem ki, de talán az el­mondottak is elegendők an­nak bemutatására, hogy to­vább kell fokozni erőfeszí­téseinket a bűnözés társadal­mi okainak korlátozására. Ha ezeken a területeken si­kerülne csak egy jottányit is előbbre lépni, már sokat tennénk a bűnözés megelő­zésére is. Dr. Kovács Pál, az Egri Megyei Bíróság elnöke Szép Heléna alakítója: Várhegyi Márta (Fotó: Jármay György) Előre veti, — nem árnyé­kát, fényét a siker. Az operett rendezője, Bor József így vélekedik: — A görög mitológia ele­venedik meg Offenbach bű­bájos dallamvilágú operett­jében. Menelaosz király szép feleségét, Helénát az olympo- si istenek vetik a daliás pász­torfiú, Paris karjaiba. Mint tudjuk, ennek a pikáns tör­ténetnek az ókori históriában cseppet sem vidám következ­ményei támadtak. Offenbach azonban az istenek és alatt­valóik parodizálásával köny- nyed-vidám rajzát adja az egykori spártai események­nek. A szórakozást csak nö­veli, hogy színházunkban az eredeti szövegkönyvet még inkább megfűszereztük a modern időkre utaló, mulat­tató kortévesztésekkel; ám az offenbachi muzsika hábo­rítatlanul szárnyal, éppen úgy, mint immár egy évszá­zada. ★ Á Szép Helénának is meg­van a maga története. Még­pedig: Offenbach egyszerű­en dühös volt az ókorra, mert mellőztetését a Come- die Francaise-nél egy Odüsz- szeuszról szóló drámának köszönhette (milyen vérbeli színházi ember volt, hogy ezért ilyen elszántan duzzog gott), detronizálta hát az is­teneket és a hősöket. így, trónjuk vesztetten aztán olyan egyszerű volt komikus figurájukat kortársaival azo­nosítani, zenei „aláfestés­ként” pedig kigúnyolni m francia nagypolgárság fris-i sen felkapott kedves zenés műfaját, a nagyoperát. ★ Menelaost, a nagy királyi! Varga Gyula alakítja. — Menelaoszt, azért kapj tam meg, mert az volt az ál­talános vélemény, hogy ez igazán nekem való szerep, és úgyis királyszériában va­gyok; a Garabonciás burkus királyát is én játszom. Ezen­kívül Menelaoszt, ha nem is terjedelmében, de épperi mert hatabárnak írták, nagy szerep. A töprengéseimet! sem érzem nagyobbnak; terhesebbnek, mint amekko-; rák: ebben a darabban ia megkínlódja a magáét min­denki, és őszintén szeretem az előadás társulatát. Koráb­ban, amikor más felfogásban játszották az operettet; nemhogy megengedték ai nagy szólót, de a hajdani na­gyok meg is követelték; ná­lunk csapatjáték van, vagy­is akinél a labda, az ját-, szik. ★ A szereposztásból: Menelaosz, spártai király 1 Varga Gyula, Jászai-díjas, Heléna, a felesége: Várhegyi Márta és Csorba Ilona, Pá- ris, Trója hercege: Harmatié Albert — aki ez alkalommal mutatkozik be Egerben — Agamennón: Kanalas Lászlói Kalchas jövendőmondó: Som­ló Ferenc, Jászai-díjas —• Fehér Tibor Jászai-díjas. Ve-! zényel: Vettermann Péter — Kalmár Péter — Herédy Éva, Rendezte: Bor József. Premier csütörtökön este az egri színházban. (Gy) GERENCSÉR MIKLÓS : Ady Endre élettörténete — 19. Nincs közöm az úgy­nevezett magyar moder­nekhez, s az én állí­tólagos irodalmi lázadá­som nem is lázadás. Ravasz, kicsi emberek belémkapasz- kodhatnak, mert türelmes vagyok és egy kicsit élhetet­len, de oka ennek sem va­gyok. Melanéziában van egy duk-duk nevű társaság, affé­le ősformájú szabadkőmű­vesség, ahol a vezér ritkán tudja meg, hogy ő a vezér. Talán ilyen vezér lehetek én...” Hogyan kerülhetett sor Ady részéről erre a látvá­nyos, ésszerűtlen lépésre? Szüts azt beszélte be neki, hogy a városi liberálisok tel­jesen kisajátítják, sőt, ki­használják, márpedig Ady Endre zsenije az egész ma­gyarságot illeti meg. Ha te­hát szívesen látja őt az Űj Idők, amely ugyan konzerva­tív, de mégiscsak a nemze­ti közvélemény tekintélyes része nevében beszél, akkor élnie kell a lehetőséggel, ki­terjesztendő sikerét és nép­szerűségét a városi liberáli­soknál sokkal szélesebb kö­rökre. Ady beugrott az ér­veknek, és váratlan cikkével a Nyugat hívei mellett a nagyváradi Holnap tagjait is súlyosan megsértette. Jellemző a hatásra az alább idézendő levél, amely Fenyő Miksától, a Nyugat egyik vezetőjétől, a Gyáripa­rosok Országos Szövetsége akkori ügyvezető igazgatójá­tól származik: „Igen tisztelt uram. Az ŰJ Idők-beli cikkét ol­vastam, s hiába titkolnám, be kell vallanom, egy kissé kényelmetlenül éreztem ma­gamat. Ügy éreztem, hogy hibámon kívül neveségessé váltam, hogy egy kissé figu­ra vagyok mindazok előtt, akiknek érdeklődését — akár rokonszenvesen, akár ellen­szenvesen — fel tudtam kel­teni az ön költészete iránt. Nem mintha az ön cikke jó cikk lett volna, tagadhatat­lan hazug és ostoba cikk volt... hanem mert nem le­het vele vitatkozni. Mert az úgy van megírva, hogy az utolsó szó az öné. Csak nem állhatok oda és nem mond­hatom, hogy én az ön csiz­maszárára kapaszkodva igye­keztem magamat észrevétet- ni. Csak nem mondhatom, hogy te derék, baráti érzel­mű Ady Endre, te tévedsz, te nem utálsz engemet, s nem keveredik a gyomrod a látá­somra, amikor Ady Endre az ellenkezőjét állítja. De hát miért, uram?... Minden ok és okosság nél­kül beugrani Herczeg Fe­rencnek, hogy ön bennünket Herczeg Ferencnél is jobban utál, hogy ez mit jelenthet önnek: nem igen tudom be­látni. Versei nagyon szépek vol­tak; a most küldöttek még szebbek és én dacára az ön cikkének — nagyon tudok örülni neki. Szóval ön csak írjon szép verseket, s küldje a Nyugatnak: a szolidaritást elengedjük.” Mint látható, a megsértett liberális irodalmi tekintélyek egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy lemondjanak Ady- ról. A konzervatív Herczeg Ferenc pedig egy pillanatra sem gondolta komolyan, hogy megnyerje az Űj Idők­nek Ady Endrét. Taktikai okokból, az összeveszejtés céljából adott helyet a duk- duk cikknek és a szerző né­hány versének, de mindjárt a következő számban, fő he­lyen közölte Szabolcska Mi­hály gúnyversét „a zagyva költészetről”, nem is olyan burkoltan épp Ady ellen. A költő a duk-duk affér idején az Erzsébet körúti Me­teor szállóban lakott, de az általa kavart vihar hatása elől kénytelen volt Érmind- szentre menekülni egy kis nyugalomért. Otthon sem kí­mélték az izgalmak. Így írt öccsének: „Az Űj Idők cik­ke miatt az egész világ be­csapta az ajtót... előttem. Rémes levelek jönnek, se aludni, se dolgozni nem tu­dok.” Nyomuk veszett a „ré­mes” leveleknek, mert a fennmaradtak szerint leg- dorgálóbban a már idézett Fenyő Miksa tett neki szem­rehányást. Mecénása, Hatvá­ny Lajos Berlinben értesült a kellemetlen fejlemények­ről, s a német fővárosból emelt panaszt Ady viselke­dése ellen egy erősen szemé­lyes hangú, mély szeretettől áthatott levélben. Ignotus pe­dig egyenesen angyali elné­zéssel szólt hozzá Érmind- szentre küldött levelében: „Báthory-utca 3. 1908. no­vember 26. Drága Bandim, hagyd már a fenébe ezt a duk-duk affért... Ha szabad a nagy szimpátia jogán, mellyel irántad kezdettől fogva vagyok, valamit taná­csolnom, azt szeretném, ha érzéseidet, idegzetedet, kivé­tel nélküli mindenki iránt való viselkedésedet arra állí­tanád be, hogy nem történt semmi... ne törődj egyéb­bel, minthogy ,írj. Ez a leg­fontosabb és egyedül fontos.” Kétségtelen: a butábbak is azok voltak, akik lelketle­nek iránta; viszont azok vi­selkedtek okosabban, akik valóban szerették. Bebizonyo­sodott ez a decemberben megjelent Az Illés szekerén című verskötetével is. Ezút­tal az Űj Időket gondozó Sin­ger és Wolfner cég volt a ki­adó. Ady mindössze kétszáz korona honoráriumot kapott. Semmi tekintettel nem vol­tak hírére, tehetségére, jelen­tőségére, ráadásul gyarló ki­vitelben jelentették meg kö­tetét. Annyira felbőszült ezen, hogy a Szocializmus­ba, a Szociáldemokrata Párt folyóiratába támadó cikket írt Herczeg Ferenc ellen, aki1 továbbra is Pósa Lajos és Szabolcska Mihályt tekintet­te az Űj Idők vezérköltőjé­nek. Ady nagyon kíméletle­nül tudott támadni. Ezúttal sem fékezte tollát. Kacérko­dását Herczeg Ferencékkel maga szüntette meg, elvágva a további közeledés minden lehetőségét. Ezzel egyidőben mind szo­rosabbra fűződött barátsága Hatvány Lajossal. Személye­sen alig-alig találkoztak, de levelet, táviratot állandó jel­leggel váltottak. A duk-duk affért követő hetekben szin­te naponta érintkeztek postai úton. Nagy volt a forgalom Berlin és Érmindszent között, aminek az lett az eredménye, hogy Ady apró adagolásban teljes bűnbánatot tartott, Hatvány pedig teljesen ki- engesztelődött. A Nyugattal eleve megszakítatlan maradt főmunkatársi viszonya. Ily- képpen 1908 utolsó napjaira nagyjából elcsitultak az iz­galmak, jó hangulatban szil­veszterezhetett a Szilágyság-; bán. Különösen vidámmá tét»' te kedvét, hogy Bölöni is ott-' hon tartózkodott, így felvált­va vigadozhattak hol Szi- lágysomlyón, hol Érmind- szenten. t (Folytatjukl fü.UWWM 1977. október 19., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents