Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-15 / 243. szám

Óvodásból iskolás lett NEM KÖNNYŰ az első két-három hónap az iskolá­ban. A gyermeknek a gond­talan játékvilágból a munka világálja kell beilleszkednie. Életrendjét az iskola törvé­nyei, a tanulás kötöttségei szabályozzák. A szülőt is új nevelési fel­adatok elé állítja ez a hely­zet. Egyik legfontosabb te­endője, hogy kialakítsa a jó viszonyt a „tanító nénivel”, akivel ezután megosztja a nevelés gondjait és a jó eredmény örömeit. A szülő­nek arra kell törekednie, hogy az iskola és a szülői ne_ velési eljárások összhangban legyenek. Ez szolgálja a gyer­mek érdekét. Rendkívül nagy türel­met, hozzáértést kíván az első osztályos gyermek nevelése. Amikor a gyermek írni, olvasni, számolni, raj­zolni tanul, ne fukarkodjunk a biztatással, dicsérjük meg eredményeit. Ha. a kis elsős nehezen bi r- kózik meg a különböző kéz­ügyességet fejlesztő felada­tokkal (körök, oválisok, hul­lámvonalak rajzolása), később a betűk alakjával, a szülő papíron megmutathat­ja, esetleg egy-két betűnél vezetheti is a gyermek ke­zét, de sohasem szabad a füzetbe egész sorokat írni a kéz vezetésével. Hasonló hi­bát követhet el a szülő a betűismertetési időszakban is, amikor az első osztályos még küszködik a betűk fel­ismerésével, összekeveri alak­jukat. A szülő ahelyett, hogy megmutatná a betűkhöz tar­tozó, rávezető képet, megne­vezi a betűt, később a sza­vakat, mondatokat olvassa helyette. Ha ezt a tanuló megszokja, nem igyekszik tu_ datosan olvasni, hanem hal­lás után, emlékezetből akar­ja elmondani a szöveget, ami könnyebb, mint a betűk alak­jával küszködve tanulni. A gyermeket szoktassuk minél előbb önálló munkavégzésre, anélkül, hogy a másik vég­letbe esve, megtagadnánk tőle a szükséges útmutatást, segítséget. NAGYON FONTOS fel- . adata a szülőnek, hogy gyer­mekében a jó szokásokat ki­alakítsa. A jó szokások kiala­kulásával segíthetjük a gyer_ mek tanulását, fejlődését. Né­hány, példa: reggel időben keljen fel; pontosan indul­jon el az iskolába, a holmi­ját este készítse be a táská­ba; iskolai élményeiről szá­moljon be; a feladatait pon­tosan végezze el; tartson ren­det a holmijában; este idő_ ben feküdjön le; legyen őszinte, szolgálatkész... És még sokáig sorolhatnám azo­kat a jó szokásokat, amelyek­re nevelni kell a gyermeket. Türelemmel, szeretettel, de­rűsen kell a gyermeket szok­tatni és nem büntetéssel, mert a helytelen módszer da­cot, kellemetlen érzelmeket vált ki a gyermekből, s ez megszünteti a cselekvés gya­korlására való törekvést. Sok családban vitatéma; ki segítsen a gyermeknek, az anya vagy az apa? A vá­lasz egyszerű: akinek több ideje, türelme, nagyobb rá­termettsége van. Az is jó megoldás, ha egyes tantár­gyaknál az édesanya, másik­nál viszont az édesapa se­gít. bármilyen nehezseg merül fel a tanulás során, óvakodjon a szülő attól, hogy veréssel ösztönözzön. A testi fenyítés a gyermekben min­dig a rossz tulajdonságok ki­fejlődését okozza. Sok sze­retettel, megértéssel, se­gítsük a kis iskolást. (Fást) Családi illemtan J arványszerűen terjed az udvariatlanság. Be­megyünk egy boltba — nem köszönnek vissza; vagy nincs is mire, mert magunk is elfe­lejtettük, hogy az elárusító is élőlény. Tolakodunk, egy­más lábára lépünk, könyök­lünk. lelökjük egymást a vil­lamos, autóbusz lépcsőjéről. Az unoka ücsörög, a nagyi ájuldozik, de állja a sarat — félrenevelve a kis kedvencét. Neveletlenedünk, ez az igaz­ság. És közben — sajátságos pszichológiai jelenségként — „puszi, csillag”, „szióka, drá­ga”, és hasonló, szirupédes megszólítások és köszöntések harapódznak el. Márpedig — se ez, se az nem valami ro­konszenves. Mert a túlédes modor mindig gyanús, az mindig takargat valami egyebet — vagy ha csupán „rájátszás”, ezt sem igényli senki az emberbarátjától; még az ellenségétől sem. E lőírások szabályozzák, hol mikor rázzuk a rongyot, mármint a porron­gyot és a szőnyeget. Átvitt értelemben se rázzuk a ron­gyot soha: ne „pukkasszuk" nehezebb anyagi körülmé­nyek között élő munkatár­sunkat, barátnőnket, szom­„Török tojás” — (Elkészítési ideje: 20 perc). Hozzávalók 4 személy ré­szére: 3 közepes nagyságú póréhagyma,. friss zöldjével együtt, 8 evőkanál olaj, só, kevés frissen őrölt bors, egy késhegynyi rozmaring, 8 sze­let pirított rozskenyér, 2—3 gerezd fokhagyma, 8 db ki­sebb tojás, zsiradék a kisü­téshez, petrezselyem, porpap­rika. A póréhagymát hideg víz­ben jól megmossuk és lecsö- pögtet.jük, majd karikára vágjuk és a fele mennyiségű olajban megpároljuk. Sózzuk, borssal és kevés rozmaring­gal ízesítjük. Majd a hagy­makarikákat egy nagy tűz­álló tálba tesszük és előmele­gített sütőben lefedve még 5 percén át sütjük. Ezután a serpenyőben maradt zsira dékban ropogósra sütjük a kockákra vágott kenyérda­rabkákat. Borssal, kevés tört fokhagymával ízesítjük, majd óvatosan a hagymához keverjük. Feltörjük a tojáso­kat és a serpenyőben nem túl szédunkat olyasmivel, hogy mennyi mindent vásároltunk, fitogtatva, hogy mi megen­gedhetjük magunknak, amit ő nem. Sose éljünk vissza (viszonylagos és alkalmi) ha­talmi helyzetünkkel: aki ma­gasabban lakik, ne rázza a port, ne öntse a vizet mus­kátlilocsolás ürügyén az alat­ta lakó, vagy siető járókelő fejére. Ne éhezzük anyacsá­szárnőnek magunkat csupán­csak azáltal, hogy olyan pult mögött állunk, ahonnan hi­ánycikket árulunk — ne osz- szuk privát kegyünk módjá­ra. Ne vessük meg az utast, ha netán taxi-gépkocsivezető a munkakörünk és utasunk csupán 4—5 forint borravaló­val „szégyenített meg”; kér­dezzük meg legalább a kör­nyezetünkben sínylődő nem­dohányzókat, nem zavarja-e őket a pöfékelésünk (úgyis azt válaszolják, hogy ..de­hogy” — és mert legalább megkérdeztük, némileg ke­vésbé zavarja őket a füst is.) Ne kínáljuk vendégeinket erőnek erejével, míg csak a mentő el nem viszi őket étel­it almérgezéssel; ne üljünk napozni a szomszéd ablaka alá. Ne csak a rádiót, tévét, hanem családi veszekedése­forró zsiradékban tükörtojá­sokat készítünk. Tetejére ke­vés paprikát, sót és apróra vágott petrezselymet szórunk, majd a hagymára téve tálal­juk. Omlett parajjal — 15 perc Hozzávalók 4 személy ré­szére: 25—30 dkg friss leve­les paraj, 8 dkg vaj, vagy margarin, 10—15 dkg kis, dobozos gomba, 6—8 tojás, só, bors, 1 csipet szerecsen­dió, 4 szelet pirítós kenyér. ■ A szárától megtisztított és megmosott paraj leveleket kevés forrásban levő sós víz­ben 5 percig főzzük. Majd szűrőre téve lecsöpögtetjük. Fazékba tesszük és a fele zsi­radékot hozzáadva megpárol­juk. Serpenyőben, a maradék zsiradékban a gombát is megpároljuk. A tojásokat fel­verjük, sózzuk, borsozzuk és szerecsendióval ízesítjük és a serpenyőben levő gombán ki­sütjük. A parajt előmelegített tányérokra tesszük, és az om­lettet a tetejére téve tálal­juk. Pirítós kenyeret adunk hozzá. ink „egyenes adását” is kap­csoljuk gyengébb hangerőre; ne éljünk vissza azzal, hogy úgysem jelentenek föl, tehát barkácsolhatunk éjfélig is. Ne . küldjük le gyerekünket focizni a kertbe, udvarba, gondolva, hogy így legalább csönd van — nálunk, hadd lármázzon a drága a föld­szinten lakók ablaka-ajtaja előtt. Ne gyűlöljük a vendéget, mert azt látjuk, hogy a ven­dég „folyton” csak eszik — miközben mi, pincér-beosz­tásban, csak felszolgálunk. Ne akarjuk egy kanál vízben megfojtani azt, aki csendet szeretne, mert nappal alszik, lévén állandó éjszakás ... Cgy szóval; ne le-, ha- ^ nem megbecsüljük egymást. Mindezt nemcsak az illemtan, hanem a közös­ségi élet is így kívánja. P- g. Esv kis szépség­ápolás Az őszi hónapokban fedetlen arcunkat érzékenyebben érintik az időjárás viszontagságai, mint tavasszal, vagy nyáron. A szél­től, hidegtől kipirosodik, kiszá­rad a bőrünk, szájunk is köny- nyebben kic.serepesedik. Néhány egyszerű, otthon is megoldható kozmetikai tanács ezzel kap­csolatban: 1. Fél liter forrásban levő vízzel öntsünk le néhány tetézett evőkanál kamillavirágot, majd 30 perces állás után szűrjük le, és a langyos lével borogassuk az arcunkat, nyakunkat, sőt a kezünket is. 2. Természetes szépségápoló szer az esővíz. Ne féljünk eső­ben kimenni a szabadba. Ve­gyünk fel esőkabátot, fejünkre vízhatlan kendőt és tartsuk oda arcunkat a jótékony esőcsep­peknek, hulljon rá az arcbőrt szépítő, kisimító zápormasszázs. 3. A kirepedezett, cserepes ajkakat fürdessük tiszta, fel­fogott, a langyosnál valamivel melegebb esővízben. Utána ken­jük be vékonyan szőlőzsírral. Kisimul, fényes lesz. 4. Némely vidéken kemény, szikes a kút víz, a vezetékes víz, amely különösen a száraz, ér­zékeny bőrűeknek nem hasz­nál. Vegyünk a patikában bo- raxot, mosakodáskor egy kávés­kanállal tegyünk a vízbe, kel­lemesen lágyítja, csökkenti ká­ros hatását. A langyos, boraxos vízzel tusoljuk meg jól az ar­cunkat (például gumilabdás köl­nipermetezővel) serkenti a vér­keringést, üde lesz tőle az arc­bőr. B. K. Receptek A kosztüm, a kabát vagy a zakó, a női öltözé­kek között előkelő helyet foglal el. Ennek oka, hogy számtalan összeállításban le­het viselni a 2 klasszikus ruhadarabot. Mindenkinek jól áll! Korhatár és súly nem befolyásolja, inkább a hoz­zá viselendő tartozékok dön­tik el az ifjabb, illetve idő­sebb korosztálynak való megoldást. A fiatalok a -kosztümka- báthoz hosszú — virágos, vagy törökös motivumú — szoknyát; fodros szoknyát, vagy lovagló zsánerű nad­rágot viselhetnek. Rajzainkon a klassziku­sabb megoldásokat mutatjuk be a középkorúak őszi ru­határához adva előrejelzés­ként hírt az új divatról; 1. Teljesen „fiús” kosz­tümkabát, egyszínű posztó­ból, velúrból készülhet. Az egyszínű anyag változato­sabbá tehető, mint a tweed, vagy mintás szövet, de ez utóbbiak is sikerrel szere­pelnek majd a következő idényben. A „térdnadrág” vastag gyapjúhatású haris­nyával ötletes, újszerű ki­egészítés. Csíkos, vagy koc­kás „fiú”-mellény és ingblúz, valamint a mellény anyagá­val azonos sál a tartozék. 2. A kosztümkabát alá, csikós vagy mintás anyag­ból, kissé elegánsabb mel­lényt is felvehetünk, ez esetben nagy masnira köt­hető galléros blúzzal. A szok­nya készülhet a zakóval azo­nos anyagból is. 3. A rajzon világosan lát­szik, hogy a zakó milyen jól szolgálja a réteges öltözködést Még téli hidegben is visel­hető ilyen összeállításban. Átmeneti, ragián szabású, halszálkái, vagy tweed ka­bát kényelmesen felvehető a zakóra. Nadrág is illik a zakóhoz és^hosszú kabáthoz is. Magas nyakú pulóver és „V”-kivágású mellény tarto­zik még az összeállításhoz. Nádor Vera • Háziasszonyoknak A híg kremet megjavíthatjuk, ha kevés lisztet adunk hozzá és újra főzzük. Ha a pirított cukor túlságo­san megbámul, ne dobjuk el. Használjuk fel teához, kávéhoz, esetleg mártáshoz. ízletes, nedydús lesz a leves- hús, ha t'örró vízben kezdjük főzni. Ebben az esetben azon­ban a leves lesz kevésbé íz­letes. Ha a húst kis darabok­ban felvágva főzzük, sohasem lesz olyan ízletes, mint amikor egyben fő. A zöldség, burgonya és gyü­mölcs C-vitamin tartalma tönk­remegy, ha levert zománcú edényben főzzük. A gyökérzöld,ség sokáig friss marad, ha homokba vagy föld­be ágyazva tároljuk. Szép színt ad a húslevesnek a zsíron megpirított sárgarépa. Sokáig eltartható a tojás, ha vékonyan zsírral átkenjük es hűvös, száraz helyen tároljuk. Üjburgonyát a tavaszi hóna­pokban ne főzzünk héjában, il­letve a burgonya levét ne hasz­náljuk fel, mert a csírák mér­gező anyagokat tartalmaznak. Tulipánformát kap a retek és nagyon mutatós lesz, ha kereszt­be bevágjuk és néhány percre sós vízbe tesszük. Méreg az erdőben Az őszi erdőben gyakran találkozunk olyan kirándu­lókkal, akik a fák tövét ku­tatják, gombát keresgélnek. Erdeinkben sokféle, külön­böző ízű ehető gomba ta­lálható, vannak azonban szép számmal mérgező faj­ták is. Ezek felismerése, biz­tos megkülönböztetése ko­moly szakértelmet igényel. Sajnos, túl sokan hiszik ma­gukat — alaptalanul — gombaszakértőnek. A gom­bákkal kapcsolatos tévedé­sek, mesék, hiedelmek ezért évről évre számos halálos áldozatot követelnek. Nem lehet eléggé hangsú­lyozni, hogy a gomba íze, illata, színe nem irányadó. Az egyik legveszélyesebb — a gyilkos galóca — például kifejezetten kellemes ízű. Az, hogy az állatok a mér­ges gombát nem rágják meg, éppen úgy tévhit, mint az, hogy a mérgező fajták húsa megkéküi és hogy főzetük az ezüstkanalat vagy a petrezselymet megfeketíti. A mesékben szereplő mérges gombák kalapja hivalkodó­an piros, fehér pettyes. A valóságban azonban a gyil­kos galóca éppen úgy sár­gászöld, barnászöld, esetleg fehér, mint jó néhány ehető fajta. Az erdei csiperke­gombával például nagyon könnyen össze lehet tévesz­teni. Nem létezik olyan ál­talános érvényű szabály, amely valamennyi mérge? gombára ráhúzható lenne. Minden gombát fel lehet azonban ismerni bizonyos jellegzetességek, sajátosságok alapján — ezeket '1 viszont előzőleg alaposan mejf kell - ,H tanulni. A kereskedelemben for­galmazott gombák minden aggodalom nélkül fogyaszt­hatok, A termesztett fajták ugyanis sohasem mérgező- ek, a többi pedig biztosan átment a szakértők kezén. Piaci árusoknál is bátran vá­sárolhatunk, ha a gomba mellett ott van az átvizs­gálást tanúsító ellenőrző jegy. Ezenkívül azonban minden egyes — erdőben ta­lált vagy alkalmi árusoktól vett — gombát szakértővel kell ellenőriztetni. Ma már ez aligha jelenthet gondot, hiszen a nagyobb piacokon és ’a kirándulóközpontokban könnyen lehet gombavizsgá­ló helyet találni. A mérges gomba elfo­gyasztását követően általá­ban 1—2 óra múlva jelent­keznek a tünetek, a gyilkos galóca esetében azonban a lappangási idő egy teljes nap is lehet. Ezután erős hányinger, hányás, hasme­nés lép fel, a nagy folya­dékveszteség pedig kiszára­dáshoz, vérnyomáseséshez vezet. Később — a gombá­ban levő méreganyag jelle­gétől függően — máj-, ve­se- vagy idegrendszeri káro­sodás tünetei uralják a ké­pet. A mérgezett sürgős kór­házi elhelyezést igényel. Az otthon nyújtott szakszerűt­len segély, a házi kezelés valójában nem segítség, ha­nem a beteg életét veszé­lyeztető súlyos felelőtlenség. Enyhébb mérgezést ehető gombából készült romlott ételek is okozhatnak. Ez utóbbi azonban nem valódi gombamérgezés, jelentőségé­ben nem különbözik attól a betegségtől, amit más rom­lott ételtől is lehet kapni. Mindenesetre célszerű a gombát frissen fogyasztani és elkészítés után lehetőleg még hűtőszekrényben sem tárolni. Helytelen lenne a fenti­ekből arra a következtetésre jutni, hogy a gomba fo­gyasztása veszélyes, és hogy azt a legjobb teljesen ki­hagyni az étrendből; . Br. Péteri Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents