Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-15 / 217. szám
Közös kísérlet a demjéni tapasztalatok alapján Az Olajipari Kutatólabora_ tórium tízéves fennállásának évfordulója alkalmából rendezett kétnapos budapesti szlmpozionra négytagú szovjet delegáció érkezett az összoroszországi Kőolajipari Tudományos Kutató Intézetből (VNII). Tagjai M. A. Kuznyecov, az intézet főmérnöke. Sz. A. Zsdanov, az új leművelés: eljárásokkal foglalkozó osztályok vezetője, A. I. Szergejev, valamint A. A. Bokszerman laborvezetők. A szimpozionon tartott két előadást követően Sz. A. Zsdanov és A. I. Szergejev az Ogil nagykanizsai üzemegységébe látogatott, ahol a több éves közös kutatómunka legújabb eredményeit értékelték. A szovjet kőolajipari minisztérium és a magyar Nehézipari Minisztérium közt meglevő közvetlen tudományos-műszaki együttműködés keretében kötött OKGT és VNII szerződés kutatásainak időszerű témájáról, a termikus eljárásokról beszélgettünk A. I. Zsdanov- val. — Miért másodlagos, har- madlagoB olajkitermelési el. járásokkal kísérleteznek a s~ovjet kutatók, és milyen témában dolgoznak együtt az Ogil szakembereivel? — Az olajtárolókban kitermelés után is bent marad az olaj legnagyobb része, úgy 70—80 százaléka. Mivel a kút, a drága berendezés a helyszínen van, és a földben rejlő olajkészlet jelentős, érdemes olyan módszereket kidolgozni, amelyekkel meghosszabbítható az olajmezők élettartama. Nálunk, a Szovjetunióban a nagy viszkozitású olajok felszínre hozatala is ezekkel a termikus eljárásokkal történik. Jelenleg több tárolónkban, például Szakaimban alkalmazzuk a gőzbe- sajtolást. E módszerrel elértük, hogy a tároló hozama ma nagyobb, mint újkorában. Horaszanüben, ahol szintén nagy az olaj viszkozitása, rétegen belüli nedves elégetéssel a tároló hozama két-háromszázszorosára nőtt Megállapítottuk, hogy az ilyen sajátos viszonyok közt ez a technológia minden egyéb eljárásnál gazdaságosabb. Jarigában szabályos bányát csináltunk aknákkal, vágatokkal és az abból fúrt lyukakba sajtoljuk a gőzt. Itt szintén gazdaságosan nyerjük az olajat. Dr. Rácz Dániel kandidátus, az Ogil igazgatója irányításával Magyarországon is évek óta folynak termikus műveléssel kapcsolatos kutatások. Más témákban már korábban, e területen 1972- ben vettük fel velük a közvetlen kapcsolatot, amikor a Nagykanizsán folytatott katalizátoros termikus kísérletek laboratóriumi eredményeiről tájékozódtunk. A tapasztalatok, munkamódszerek egyeztetése utón tavaly év végén Demjén mellett a mi begyújtó szakemberünk irányításával kezdtük meg a kipróbálását az új magyar szabadalomnak, részben szovjet, részben magyar berendezésekkel. Az elmúlt félévi eredmények biztatóak és a kísérleti területről az eredeti hozamnak több mint húszszorosát sikerült kitermelni. Nálunk. Nomaskinóban már javéban folynak az előkészületei egy közös üzemi próbának, ahol a demjéni technológiát, tapasztalatokat felhasználjuk. — Ez az együttműködés nem a szokvá.nyos tárgyalások, tanácskozások, levélváltások elvén alapszik. Évente többször, néha heteken át a gyakorlati munkát is együtt végzik a szakemberek, egyszer a szovjet, egyszer a magyar laboratóriumban, olaj- mezőkön. Jónak tartja? Feltétlenül. Szakmailag sokat ad mindkét félnek, hiszen az éppen külföldön tartózkodó szakemberek jobban elmélyülhetnek, alaposabban tanulmányozhatják a másik ország kutatóinak eredményeit. Van idő őszintén megbeszélni, sőt vitatkozni a problémákon. De ez csak a kérdés egyik oldala. A munka mellett barátságok szövődnek, megismerjük egymás országát, az embereket, a hétköznapi gondokat, sikereket. E minden szempontból hasznos és a megszokottól viszonylag eltérő együttműködést a MOSZFILM stúdió operatőrei dokumentumfilm formájában is megörökítik. A munkák tudtommal már folynak. — Mi a jövő évi program legizgalmasabb feladata? — Értékeljük a jövő évben befejeződő magyar üzemi kísérletet és ennek eredményeinek felhasználásával megtervezzük a Szovjetunióban beindítandó kísérletet. •— ön hányszor járt Magyarországon? — így hirtelen nem tudnám összeszámolni, de remélem, még többször jövök. A leghosszabb itt-tartózkodó- somra viszont emlékszem, az 45 nap volt. — Köszönjük az interjút. Győri András Egy kissé zavaros vízügyről Nehéz volna felsorolni, hányféle hiányosságot állapítottak meg a népi ellenőrök a gyöngyöstarjáni Vízmű Társulat tevékenységének vizsgálata során. Hogy nem volt rendben a bizonylatok nyilvántartása, hogy különös módon számoltak el különböző anyagokat és utólag azt sem lehetett pontosan megállapítani, mi lett ezekkel az építési anyagokkal, még csak hagyján. De az alapvető iratok is hiányoztak, amelyeknek hollétéről senki sem tudott semmit. Ha ez nem elég zavaros vízügy, akkor semmi sem az. Történt pedig mindez két évvel ezelőtt. Akkor szépen felsorolták a népi ellenőrzési bizottság összefoglaló anyagában, mi minden volt helytelen, rossz és mi minden hiányzott, azzal, hogy jó volna rendbe tenni a dolgokat, de hogy semmiről se feledkezzenek meg a gyöngyöstarjáni víztársulatnál, nagyon üdvösnek tartanák, ha intézkedési tervet állítanának össze a zavaros dolgok megszüntetése végett. Így is lett. A bizottság legutóbbi ülésén már arról tárgyalhattak, hogy a Vízmű Társulat vezető testületének tagjai hogyan tették helyre a dolgokat. Még olyan összegezés is elhangzott, hogy az új főkönyvelő, bár mellékállásban látja el ezt a feladatát, akkor sem vezethetné pontosabban a különböző kimutatásokat, ha főállásban csinálná azt. De hát semmi sem tökéletes. Most meg ott akadt meg a gyöngyöstarjániak ügye, hogy az utóbbi időkben kibővítették a vízvezeték-hálózatot, további közkifolyókat alakítottak ki, és tették mindezt a tsz segítségével nagyon rövid idő alatt — nagyjából: egy fél év kellett hozzá összesen —, de hát a nagy igyekezettel megépített és nagyon hiányzó vezetékszakasszal alig tudnak mit kezdeni. A vízmű vállalat addig nem veszi át tőlük, amíg helyszínrajzot nem tudnak mellékelni a bővítésről. 1 Ez pedig nincs. Legalábbis a társulat elnöke sehogy sem tudja előkeríteni, mert legjobb ismeretei szerint egy ilyen fránya papírért harmincezret is elkérnének azok, akik produkálni tudnák. Ennyi rengeteg pénzt, amikor már minden készen van, működik, az űjabb több mint két kilométer hosszú vezetékben!... Itt jött az újabb segítség. A vízügyi igazgatóság szakembere bejelentette: 6 elbo_ ronálja majd a dolgot a munkatársai és a helybeli tsz segítségével. A tarjániaknak emiatt ne fájjon a feje tovább. Ügy tetszik, minden a legnagyobb rendben fejeződik be ebben a kis drámai eseménysorban. Kész a hepiend, a függönyt le lehet engedni. A nagyérdemű közönség tetszése szerint tapsolhat. Aztán mehet mindenki haza, aludni, mert holnap is lesz nap. Pihenni kell. Egy megjegyzést azonban nem hallgathatunk el. Csak annyi az egész, ami nyilvánvaló is, hogy: rend a lelke mindennek. Lehet bár a legjobb szándék, a legszebb cél, a legmagasztosabb mozgatóerő, a játékszabályokat akkor is meg kell tartani, mivel a társadalom csak a rend alapján élhet nyugodt életet. Ha valaki társadalmi munkában lát el közéleti funkciót, ha nem is elnök, de egy vezető testületnek a tagja, akkor felelősséget is vállalt magára, aminek mértéke nem egyenlő a havi hétszáz forint tiszteletdíj értékével. Az összes milliókért felelős, mind a tizenegynéhányért, a könyvelésért, a bizonylatok összegyűjtéséért, a jegyzőkönyvek megírásáért, az átvételi elismervények kitöltéséért és a fizetési jegyzék aláírásáért is. Még azért is, hogy az alapszabály mindig kéznél legyen. Másképp ez nem megy. ■Gondolják ezt végig azok is, akik szelíd szóval kérlelik a szakmához egyáltalán nem értő, jó szándékú, nagy munkakedvvel rendelkező, a közösség hasznára tenni akaró személyt, személyeket, hogy vállalja, vállalják el a nekik kiszemelt tisztséget. Mondják meg nekik, miről van szó. A cím önmagában még nem biztos, hogy sejteti is, mennyi felelősség húzódik meg mögötte. Még akkor is, ha csak egy szelíd és békés szándékú társulatról van szó, amelynek semmi más célja nincs, mint hogy jó ivóvizet juttasson el csővezetéken az emberek ezreinek otthonába. Áldassék érte a nevük! De az általuk elkövetett szabálytalanságokat ez sem menti. Semmi sem menti. A felelősség a legjobb ügy esetében is — felelősség. Tulajdonképpen nemcsak a gyöngyÖ6tarjániakról szóltunk. (gmf) Kiforgatni a természetet a sarkaiból gatja most bűnbánóan Szi- csovot, hogy lám mit tettek e tájon és mivé kell leniük és lesznek is. A mostani ötéves tervben 120 ezer hektárnyi ' földet tesznek rendbe, értsd alatta, hogy méter- másfél méter mélyen alag- csövérzik az egész területet, aztán meszezlk millió tonnákkal, majd szervestrágyázzák, műtrágyázzák, újabb millió tonnákkal, — hogy két-három év múlva ott, ahol alig valami, vagy semmi sem termett, negyven mázsát arassanak le zabból, vagy árpából a kombájnok. A következő ötéves terv már 250 ezer hektárt ír elő — megjavítandó! De ez még csak a munka egyik fele. A nyikolaszkijí, vagy a Kics-Gerogyec-i járásban még a gyufát is ama bizonyos tíz nap alatt lehet csak elszállítani. Huszonöt- ezer ember él ott, van vagy 60—70 ezer hektár szántó, amelynek termése egyáltalán Mihail Fjodorovics vékony arcán mulatságos kis fintor fut végig, hogy igazi Petrus- ka-orra is beleficánkol a mulatságba. Mihail Fjodorovics Szicsov, francia szóval élve, bonmot-ot mond, szellemes kis telitalálatot, fanyar öngúnnyal. — Nem tudom, mit akadékoskodnak Vologdával egyesek? Hiszen itten igazán pompás az időjárás. Mindössze tíz hónapig tart a tél, aztán csak nyár van ... csak nyár és nyár... — és jóízűt göcög, hogy látja, vesszük a lapot, derülünk mi is a megállapításon. A Vologda megye hasonnevű szék- és fővárosának megyei pártbizottságán ülünk s a pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, Mihail Fjodorovics Szicsov, mezőgazdasági tudományok kandidátusa ad kerek és frappáns, sok ízzel és sok ténnyel tűzdelt beszámolót arról, hogy voltaképpen hol és miért is vagyunk éppen itt. ebben a megyében, és hogy nyilván az itteni okok miatt megyünk majd még egy másik megyébe is: Kosztromába. A kétszázvala- hány ezer lakosú tágas, kertes, füves-fás város, ahol ott sorjáznak még az emeletes faházak is — egy részüket megőrzik műemléknek, a többieké a lebontás a holnap — váltakozva a hat-hét emeletes frissen felhúzott lakótömbökkel, valahogyan és jó értelembe véve megőrizte egykori kisvárosi, csendes, kicsit zárkózott jellegét. A kapukban, a kispadokon, mint hajdan volt ez olyany- nyira szokás bebugyolált fejű kis öregasszonyok üldögélnek, nem sokat tudva már mit kezdeni az elzúgó trolik, teherautók, a szaporodó személykocsik, a viháncoló fiatalok a kattogó közlekedési lámpák világával. Gyermekkorúk, eszmélésük még arra az időre esett, amikor Vologda e táj igazán nagy városának számított a maga 40 ezer lakosával, amikor négyezer felett éltek itt közöttük a száműzöttek, s amikor a diadalmas 17-ben Itt ütötte fel főhadiszállását az északi hatodik hadsereg. hogy szembeszegítse erejét az archangelszki intervenciósokkal. Szicsov: „frtóztató nagyok itt még a távolságok.. Kiforgatni a természetet a sarkaiból, öt magyarországnyi területen: ez a feladat! (A szerző felvételei) Vologda 800 éves város és egyben ifjú város is, nagy történelmi tradíciókkal, politikai és gazdasági jelennel és jövővel, egy akkora terület központja, mint három Magyarország. — ... de ha nem kapjuk el azt a tíz napot, amíg a vizek olyan duzzadtak, hogy felhajózhatunk rajta Velike Usztyugig, akkor arra az évre nincs teher áru-szállítás er. re az északi településre ... Irtóztató nagyok még itt a távolságok. Moszkva—Vologda ma már jó nyolc óra vonattal, de az iménti kis település, vagy több társa, bár negyedére van csak a fővárosnak, de hozzájuk tizenkét óra az út... Amikor járható — rajzolja fel a táj portréját Mihail Fjodorovics. Mert ez á táj egyszerre csodálatos és kegyetlen, az itt élő másfél millió ember számára édesanya és vad mostoha is egyben. A tajga- vidék voltaképpen nem különösebben csapadékos, sőt 6—700 milliméteres évi átlagával, a magyar alföld közepének évi esőmennyiségével rendelkezik. De a talajok szerkezete, a rövid nyár azt már nem teszi lehetővé, hogy a szittyós lapos, zsom- békos erdőirtások talajából elpárologtassa az évszázadok- évezredek alatt megrekedt vizet. A Don mellett, Ukrajnában, vagy Kubánban fél métert is meghaladja a zsírosán fekete termőföld, itt centikkel mérik ama szürke rétegét a talajnak, ahol éppen annyi élet található, amely gombát és erdei bogyókat nevel, vagy néhány mázsa árpára, zabra, rozsra még elegendő. Ott, ahol egyáltalán mód nyílik mezőgazdasági termelésre, állattartásra. A forradalom előtt az itteni tehenek évi 600 liter tejet adtak az emberek minden évben a sanyarú betakarítás után jószerint elmentek dolgozni más vidékre, hogy nyárra élni és meghalni ide térjenek vissza. Üj honfoglalásra volt szükség és van lehetőség: meg kell javítani a földeket. Vízteleníteni, me- szezni, műtrágyázni, gépekkel, megfelelő vetőmaggal ellátni, egyszóval, kiforgatni a természetet a sarkaiból. Szicsov látnoki erővel beszél. Nem tájékoztatja a sajtót. Agitál. Érvel. Vitázik. Lelkesedik. Már régen nem mi ülünk ott az asztal mellett és előtte, hanem munkatársainak, a kolhozparasztoknak, szovhozistálcnak ezrei tán. az egész terület, sőt az egész majd háromszázmillió hektárnyi savanyú föld halinem lebecsülendő. Út kell ide. Ide is aszfaltút. Át a szittyókon, mocsarakon, a tajgán keresztül. Azután korszerű gazdálkodást nem lehet elképzelni úgy, hogy egy kolhoz ötven faluból álljon egy-egy falu meg három-öt házból, s ugyanannyi családból, az erdők mélyi tisztásokon, szétszórtan. És j önnek ide, a nagy feladat és a nem kicsi jövedelem vonzza ide a fiatalokat is az ország más részeiből: szovhöz- és kolhozközpontokat kell tehát építeni. Modem központokat, ahol mindent megtalál a tajgából idekerült az ország más részéből itt végleges munkára, új életre lelő ember. Kultúrház, Iskola, sportpálya, jó út autógarázs, távfűtés is kell és még ml minden más hogy csak azt említsük még: szakemberképzés is például. Felső- és középfokú képzés, ami megint és megint pénzt, energiát követel. Megteremteni a mezőgaz. dasági termelés szellemi, gazdasági és politikai infrastruktúráját. — Itt van például Csere, povec... — rajzolgat egy kohótomyot a nyomaték és a hitel kedvéért Szicsov. — Ez a város az északi vidék legnagyobb ipari települése. Kohászata vetekszik Magnyi. togorszkéval, de legalábbis közvetlenül mögötte áll. Majd háromszázezer lakosú ipari központ. Itt zöldség kell. hús kell, tej és tejtermék kell, mert azt nem le- hét a kohókban előállítani. Erdőt irtunk hát és olyan melegházakat építünk a város körül, ahol a mínusz negyven fokos januári télben is paradicsomot termelnek, meg uborkát a kohászoknak ... Ez a város Vologda valamikor a száműzött forradalmárok városa volt, itt lakott, a mai munkásmozgalmi múzeum helyén. Lenin testvér- nénje, Marija Uljanova is. Akkor még tíz hónapig tartott a kemény tél és utána csak egy rövidke két hónapos nyár következett. Ma mindössze tíz hónap a tél és aztán csak nyár van ... csak nyár... csak nyár. Az is lehet, hogy három, vagy négy hónapig? (Folytatjuk) Gyurkó Géza MwmwCl 1977. szeptember 15.. csütörtök /
