Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-02 / 206. szám
„Felülkerekedni a félelmen..." Leningrádi beszélgetés Valerij Rozsgyesztvenszkij mérnökezredessel, a Szojuz 23. űrhajósával Valerij Rozsgyesztvenszkij, — aki 1976. október 14_én Vjacseszlav Zudovval közösen a Szojuz 23. fedélzetén az űrben járt, s tudományos kísérleteket végeztek a Szal- jut—5 űrállomáson, az elmúlt napokban Leningrádban tartózkodott, a II. szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztivál díszvendégeként járt a Néva-parti városban. Bárhol tűnt fel, mindenütt körbevették a szovjet és a magyar fiatalok, alig győzött válaszolni a záporozó kérdésekre. A fesztivál alatt találkozott a szovjet és a magyar sajtó képviselőivel is. — Kérjük, beszéljen az életútjáról. — Tősgyökeres leningrádi vagyok: 1939-ben születtem a Néva-parti városban. Apám a Balti Flotta tisztjeként a Nagy Honvédő Háború idején részt vett a város védelmében. A Dzerzsinszkij Haditengerészeti Főiskolán 1961-ben fejeztem be tanulmányaimat, majd a Balti Flotta mélytengeri búvárainak csoportparancsnoka lettem. — Hogyan lesz mélytengeri búvárból űrhajós? — Sokat áldoztam ezért. Soha nem felejtettem el, nem sokkal Gagarin visszatérése után, olvastam egy riportsorozatot arról, milyen legyen az űrhajós, s kik a legalkalmasabbak erre a különleges feladatra. Az írás végkövetkeztetése az volt, hogy csakis a berepülő pilóták között érdemes válogatni. Nekem akkoriban már „jó szakmám” volt, búvárként dolgoztam, s bár régóta' érdeklődtem az űrhajózás iránt, letettem arról, hogy valaha is eljuthatok a világűrbe. Tizenkét évvel ezelőtt azonban váratlan dolog történt: a kiválasztó bizottság elé kerültem és alkalmasnak találtak. A dolog érdekessége, hogy ugyanitt ismerkedtem meg V. D. Zudovval, aki a Szojuz 23. parancsnoka volt, s akivel együtt repültünk tavaly októberben. — Milyen feladatot hajtott végre a a Szojuz 23. legénysége? — A Szojuz 23. fedélzetén tudományos-technikai kísérleteket végeztünk. Ezek közül hadd említsek meg egyet, ami a környezetvédelemmel kapcsolatos. A Szaljut 5. űrállomáson azt vizsgáltuk, hogy kozmikus szemcsék segítségével miként befolyásolható az időjárás. Kazahsztán környékén szálltunk le, ahol legalább ezer tó található. Végig kapcsolatot tartottunk a leszállító állomással. Az egyik tó kásás jegén értünk földet éjszaka mínusz 20 fokos hidegben, viharos időben. Tizenegy óra múlva találtak meg bennünket, s örömmel jelenthettük, hogy sikeresen végrehajtottuk a ránk bízott feladatokat. — Érzett-e félelmet az űr- *en? S egyáltalán: lényeges szerepe van-e az űrhajósok pszichikai felkészítésének? — Engedjék még, hogy a kérdésre egy példával válaTanévUés az IskolarMiában Szeptember 3-án fél tízkor a Kossuth adón ünnepélyes tanévnyitóval kezdetét veszi az Iskolarádió 1977— 78-as tanéve. A foglalkozások 19-től kezdődnek gyerekeknek, felnőtteknek, pedagógusoknak és szülőknek — az Iskolarádió szerkesztőinek a tanév végéig 20 ezer műsorpercet kell megtölteniük tartalommal. Az alsó tagozatos műsorok közül újra jelentkezik a Nyitnikék című adássorozat, amelyben a kisiskolások megismerkedhetnek többek között az ember és a természet kapcsolatával, az ősszel, az utcai közlekedéssel, a tél világával, szülőföldünk múltjával a levélírás alapszabályaival. A Fonóka tananyaga az első osztályosoknak készült. Az adások során a műsorvezető a gyerekekkel kívánja elmondatni azokat a gondolatokat, ötleteket, érzéseket, amelyeket egy-egy vers, mese, zene ébreszt bennük. A Látod-e, amit hallasz? című műsor a nyelv és a zene lehetőségeit felhasználva a gyerekek szóbeli és írásbeli kifejezéskésraégét gazdagítja. Mint az Iskolarádió adásainak többsége, ez is segédlet az új tantervhez. Tematikusán figyelembe veszi a tanmenetet, így egy-egy óra közvetlenül is a rádióadásra épülhet. Az általános iskola felső tagozatosainak és a középiskolásoknak az idegen nyelvek. osztályfőnöki órák, világnézetünk alapjai tantárgyak mellett havonta kétszer 40 percben „Messziről mesz- szire" címmel az elmúlt két év adásait is megismétlik. A ,, Napraforgó” természettudományos mellékletében a tizenévesek számára a természettudományok olyan területeiről készültek műsorok, amelyek a szorosan vett tantervi anyaggal találkoznak ugyan, de mégsem ismétlik, hanem inkább kiegészítik azt. A „Katedra”, a pedagógusok műsora régi címmel és új tartalommal segítője lesz annak az átfogó munkának, amelynek célja a tanárok felkészítése az új tantervre. „Új matekot tanul a gyerek” címmel elsősorban azoknak a szülőknek segítenek az Iskolatelevízió szerkesztői, akiknek gyermeke most kezdi az általános iskolát, és már nem számtant, hanem matematikát tanul. Ezekben az adásokban szó lesz arról, hogy mit segítsünk, hogyan és mi az amit ne mondjunk el előre a gyerekeknek. A Mindenki iskolája — a felnőttek műsora — az általános iskolát végzőknek szóló műsorok mellett új vállalkozásba kezdett. Ettől a tanévtől elindítja középfokú sorozatát. Az első évben magyar nyelv és irodalomból. a következőkben pedig történelemből, valamint köz- gazdasági és állampolgári ismeretekből készülnek műsorok. Az adásokat elsősorban a szakmunkásoknak szánják, de a tantervi hasonlóság lehetővé teszi a sorozat fel- használását valamennyi középfokú oktatási intézményben is. (MTI) szoljak. Ha egy ejtőernyős előtt több ezer méter magasban kinyílik a repülőgép ajtaja, s ugráshoz készülődik, maga előtt látva a hatalmas mélységet, minden bizonnyal félelmet érez. Azok közé tartozom akik nem hiszik el, hogy valaki veszélyes helyzetbe kerülve tagadja a félelmet. A kérdés csupán az: le tudja-e győzni az ember ezt az érzést, vagy pedig pánikba esik. Mi repülés közben, munkánkat végezve, nem gondolhatunk ilyesmire, csakis arra, hogy maradéktalanul teljesítsük a feladatot. — Napjainkban az űrhajósok kiválasztásánál milyen szempontok kerülnek előtérbe? — Az űrhajóst olyan sportolóhoz hasonlítanám, akinek a legkülönbözőbb hatások közepette is gyorsan, pillanatok alatt döntenie kell. Ráadásul mindig helyesen: a tévedés elképzelhetetlen. Éppen ezért nem az egy-egy részterületen kiemelkedőt nyújtó emberek lehetnek alkalmasak erre a munkára, hanem olyan széles körű, sok mindenhez értő egyének, akiknek vasidegzetük van. — Hallhatnánk-e néhány szót a szocialista országok tervezett közös űrrepüléséről? — Talán nem mondok újat azzal, ha kijelentem: rendkívül szigorú követelményeknek hell megfelelnie annak, akit űrrepülésre alkalmasnak találnak. A szocialista országok közös űrrepülésének előkészületei pedig már jó ütemben haladnak: megkezdődött a kiválasztás. Tudomásom szerint Csillagvárosban folyik Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK erre alkalmas személyeinek felkészítése, s az idén sor kerül a kiválasztásra Bulgáriában, Romániában, Magyar- országon, Mongóliában és Kubában is. Falus Gábor r Falumúzeum Atányban Pontosan 120 évvel ezelőtt épült fel az a ház, amelyet most eredeti formában állítanak helyre Atányban. A ház felépítésének idejét nem volt nehéz megállapítani, hiszen a 12 méter hosszú mesdkwim y L >977. szeptember 2., péntek tergerendán ma is jól olvasható a dátum. 1857. A házban falumúzeumot rendeznek majd be, ahol többek között helyet kapnak azok a régi kéziszőttesek is, amelyek jelenleg a Hevesi Háziipari Szövetkezet átányi üzemében találhatók. A faluban mintegy het- venfajta mintát tartanak számon a dísztörülközőkön, térítőkön. (Fotó; Szántó György) pej? 7. — Világos, hogy vágyik egy kis kikapcsolódásra. Egy italra, egy nő társaságára ... Nem? De bizony uraim, erre vágyik. Én is ezt tenném. Mi hát a mi feladatunk? Most, azonnal végigjárjuk a szórakozóhelyeket. ön velem jön, százados úr. — Sturmbannführer úr, jelentem, a kocsit fel kell tankolnom. Egy félóra múlva itt vagyok és rendelkezésére állok. — Az istenét... félóra! Egy negyedórát kap és kész. Induljon! Dietrichen végigfutott: elég lesz ez a tizenöt perc, hogy elérjen Andrejig? Elégnek kell lennie! S arra a bizonyos, térképen megjelölt vonatkozási pontra, ahová Weber őrnagynak majd Rudolf Dücher, azaz Sztyepan Szvetlanov csoportjának kell eljutnia, egy rádiós kíséretében megérkezett Modershon főhadnagy. Már tudta, hogy itt kell találkoznia Hans Weber őrnaggyal, akinek majd a helyettese lesz. — Hm, a kedves Hans, — gondolta mosolyogva. — Evek óta nem láttam. Milyen szép idők is voltak azok, amikor együtt tanultunk a tiszti akadémián... A százados csak jó húsz perc múlva érkezett vissza a parancsnokságra. Felfutott a lépcsőn és kissé lihegve lépett be a helyiségbe, ahol óráját nézve a Sturmbannführer várta türelmetlenül. — Hol volt ennyi ideig? — Jelentem. igen nehéz volt benzint szerezni és az útviszonyok is... — Hagyjuk, indulnunk kell. Legelőször a Kék Medvéhez megyünk. — Bocsásson meg a közbeszólásért, — jegyezte meg a százados —, a Kék Medvét ma hajnalban bombatalálat érte és az egész ház a pincéig összedőlt. Az SD-megbízott legyintett. — Egy hellyel kevesebbel kell fölkeresnünk. — Az Ezüst Fácán... — Igen. Gyerünk az Ezüst Fácánba, az is elég címeres hely. Beültek a kocsiba. — Mit mondtak önnek a szemtanúk, hogyan néz ki Weber? — Magas, szökésbarna hajú tiszt, fekete, tömött aktatáskával, amelyet egy lánccal a csuklójához erősítve hordott. Gondolja, Sturmbannführer úr. megtaláljuk őt egy mulatóban? Ez ellenkezne a konspiráció szabályaival. — Ehhh... Az ilyen fontos embernek meg lehet bocsátani sok mindent. Az a legfontosabb, hogy megtaláljuk, hiszen nem tudhatja, hogy az akció egy nappal korábban indul. Az Ezüst Fácán főpincére mosolyogva sietett eléjük. ■ — Parancsoljanak, uraim. Egy kitűnő asztalt? = kérÁllamunk milliárdokat költ a szolgáltatások bővítésére.’ Országszerte se szeri se száma az autó-, a háztartásigépi szervizeknek, az e célokra létrehozott kisebb-nagyobb válla« latoknak. Megszaporodtak a cipőjavítók, a lakáskarbantartók és iparkodunk mindenben a lakosság szolgálatára állnU A tanácsoknál megszerveztük a munkaidőn kívüli fogadásokat, hogy az állampolgárok drága munkaidejét ne raboljuk; nyaraló-, üdülőhelyeken módosítottuk az elárusítóhelyek nyitva tartását. Mindezek az intézkedések tulajdonképpen az állam gon* doskodását jelentik. És ha az élet nem lenne olyan bonyolult. összetett, mint amilyen, akkor tulajdonképpen már baj sem lenne, mert évről évre javulna a helyzet, minden menne mint a karikacsapás. Sajnos, nem egészen így van! — Ma nem megy dolgozni? — Kivettem egy nap szabadságot, mert bemondták ma* gukat a tv-szerelők. — És maga, Tóth kartárs? — Én, kérem, a gázosokat várom! Csak délelőtt érnek rá,f és kitisztítják még tél előtt a konvektorokat. A tegnapelőtti postával jött az értesítés: A lakók maradd janak odahaza, mert a házban általános kéményellenőrzéa lesz! Napközben csomagot kézbesít a posta. Csenget a postás, csenget, de senki nem nyit ajtót — Hol vannak? — Mit gondol, hol lehetnek délelőtt tizenegykor? D0I4goznak! — Rendben van, kérem szépségesen! Semmi hézag! BeJi dobom az értesítést és a kedves címzett majd este — munkaidő után „befárad” a csomagért a postára. — Ügy kell neki, ha nappal dolgozni mer! — csúszik kft majdnem a számon a szó, amikor Lajos bácsi váratlanul le^ kocog a harmadikról: — Megőrül az ember! Ha ezek a tv-sek ma sem jön-* nek. akkor... Képzelje, már második alkalommal váróra őket hiába! — Nem látták a szerelőket? — rikoltozik e pillanatban Emmuska néni a korláthoz támaszkodva. — Ma szerda varfc és hétfő óta itt rostokolok a lányoméknál azzal a megbízás-* sál, hogy fogadjam a vízvezeték-szerelőket. Elmegy a postás, és Emmuska nénivel váltunk néhány szót: — Tudja, kedvesem, mi is tataroztatni szerettük volna an idén a kis családi házunkat. Évről évre rakosgatjuk a nyugdíjunkat. De sehol semmi! — Nincs vállalkozó talán? — Vállalkozó az van, csak éppen nem csinálja meg á munkát! Másfél éve, hogy készen van a költségvetés. Sőt! Azóta már módosításra is került. De ha Isten segít — talán októberben mégiscsak elkezdik... Szóval, így állunk a szolgáltatásokkal! Százmilliókat költünk rá. de a forintok mögött még mindig nem sikerül megtalálni a készségesen, pontosan és lelkiismeretesen szolgálatot nyújtó embert... Szalay István dezte, ám rögtön lehervadt a mosoly az arcáról, amikor Hillinger határozottan utasította: — A műsorszám után minden villanyégőt kapcsoljanak be. Valamennyi vendéget meg akarom nézni. Érthető? — Igen, Sturmbannführer úr — rebegte a főpincér. — Talán segíthetek még valamiben? — Ki vezeti fel a vendégeket a külön szobákba? — Én magam... Kevesen vagyunk. — Egy magas, szökésbarna őrnagyot keresünk, fekete táskával. — Oh... igen. Egy magas, fiatalos és barnás hajú őrnagyot talán egy félórája kísértem fel a négyesbe. — Mutassa meg. — Tessék, erre... a lépcsőn fel és jobbra a második ajtó. Az SD-megbízott máris indult, nyomában Dietrich. A jelzett számú ajtó előtt megálltak, kopogtak. Bent- ről valami mozgás zaja hallatszott. — Hillinger Sturmbannführer vagyok. Weber őrnagy urat keresem. Amennyiben ön az, kérem, nyissa ki az ajtót. — szólt Hillinger fojtott hangon. Az ajtó néhány pillanat múlva kitárult és keretében megjelent az őrnagy, egyik kezében most is a fekete táskával, a másikban pisztollyal. — Én vagyok az. Kissé furcsának tűnik... — Isten hozta — könnyebbült meg Hillinger és mar mosolyogni is tudott. Megtalálta a vezérkar fontos emberét, méghozzá az első lépésben. A szobában levő hölgy szinte észrevétlenül tűnt el. — A jelszó: Lavina. Megyek és máris jelentem..i Százados úr. addig segítsen az őrnagy úrnak, azonnal telefonálni kell —, mondta és elsietett. A két tiszt egyedül maradt a becsukott ajtó mögött. — Misa!... — Hogyan értetek ide ilyen hamar, alig érkeztem meg. — Hillinger sietett. Ide fis gyelj, a központot tájékoztattuk indulásodról, az egy nappal korábbi akciókezdet, ről.'a diverzáns csoport hátországi érkezési helyéről. Először a helyi parancsnokságon jelentkezz be, azután menj a csoporthoz. Mindent előkészítettünk. A többi a te dolgod lesz. — Rendben! A Sturmbannführemek ragyogott az arca a boldogságtól, amikor visszaérkezett, hiszen ő maga jelentette az eseményt, egyenesen Wirrmann tábornoknak, a Lavina-akció parancsnokának. — Uraim, indulhatunk. — Adta ki a parancsot. A két tiszt szótlanul követte. Dietrich mindössze három órát aludt ezen az éjszakán és máris indulhatott Weber őrnagyért, hogy a Berlin melletti kisebb katonai repülőtérre vigye ahonnan fel- szállva a lengyel területre, a szovjet csapatok vonala mögött tizenöt, kilométerre, a megadott pbntnál ejtőernyővel érkezik meg rendeltetési helyére. A kocsiban a két barát feszültsége föloldódott. — Misa, vigyázz magadra! Nekünk még sokat kell dolgoznunk együtt a háború után. Nemsokára vége lesz... Tudod, mennyire vágyom a békét? — Én is. De még sok ems bér hal meg ebben az embertelen háborúban. Győzünk, és akkor boldog lesz a világ. Így lesz, bizonyosan. ] r ' (Folytatjuk) J
