Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-10 / 213. szám

Péntek esti külpolitikai kommentárunk: „Kulcskeresők” a Közel-Keleten A KÖZEL-KELETI VÁLSÁGGAL KAPCSOLATBAN tömegével érkező nyilatkozatok és kommentárok egy kér­désben egyetértenek: a kibontakozás kulcsát ma minde­nekelőtt a palesztin probléma megoldása jelenti. Annál eltérőbbek a vélemények arról, mikor, miként és merre fordítsák ezt a kulcsot... A palesztin ügyet az elmúlt napokban ismét több, új elem helyezte előtérbe. Folytatódik az izraeli telepítés­politika, ami tulajdonképpen „stratégiai falvak” alapját veti meg a Jordánon-túli vidéken, azon a területen, amely­nek a jövendő palesztin államhoz kellene tartoznia. Mivel aligha valószínű, hogy izraeli kisebbség éljen majd Pa­lesztinában, a cél csakis egy bekebelezési, annexiós folya­mat megindítása lehet, hogy kész helyzetet teremtsenek a tárgyalásokra. Az Arab Liga külügyminiszteri tanácsa is ennek a kérdésnek szentelte e heti négynapos kairói ülé­sét, de az arab országok nézeteltérései miatt nem alakul­hatott ki hatékony egység. EZEKKEL A TÖREKVÉSEKKEL párhuzamosan ki. sérleteket tesznek a PFSZ megosztására és gyengítésére is. Cisz-Jordániában — a megszálló hatóságok jóváhagyásával — szervezkedés kezdődött egy ellen-PFSZ kialakítására. Igaz, a vezetésre kiszemelt Ramallahi ügyvéd az utolsó percben —, egészségi állapotára való hivatkozással vissza­kozott, de nyilván más együttműködésre hajlamos szemé­lyeket fognak keresni. Nem lehetetlen, hogy ezek a manő­verek végül olyan izraeli—jordániai alkuhoz vezetnek, amely a PFSZ elszigetelésével próbálja mindezt beilleszte­ni az amerikai receptúra szerinti rendezés, a pax ameri- cana kereteibe. ^ Kézzel foghatóan növekszi k a feszültség Dél-Libanon- ban is, ahol jelenleg a palesztinek legerősebb bázisai ta­lálhatóak. Amerikai lapok kiszivárogtatott hírei arról tu­dósítottak, hogy két héten belül két titkos, izraeli ultimá­tumot intéztek Bejrúthoz a palesztin jelenlét felszámolá­sa, illetve csökkentése érdekében. S egyidőben, szinte jel­zésre támadásba ment át a libanoni jobboldal, amely a palesztinek „újraelosztását” követeli, hogy a félmillió Li­banonban tartózkodó palesztint újabb száműzetésbe kény­szerítsék, az arab világ más tájaira, mind távolabb ere­deti és újra remélt hazájától. A PALESZTINÁI KÖZPONTI TANÄCS augusztus végi ülésén rámutatott ezekre a manőverekre, s a nyo­mukban keletkező veszélyekre, a PFSZ küldöttei az Arab Liga plénuma előtt sem hallgattak. A PFSZ felélénkítette nemzetközi tevékenységét is, amelynek legfontosabb állo­mása Arafat újabb moszkvai útja volt. Ha a palesztin mozgalom nincs is könnyű helyzetben, erősödik az álta­lános felismerés, hogy ellene vagy nélküle nem lehet tartós békét teremteni, ahhoz valóban a megfelelő kulcsot a megfelelő helyre kell illeszteni. Réti Ervin Waldheim jelentése A világ népei súlyos és nyugtalanító 1978-as évnek nézhetnek elébe Brezsnyev fogadta Burgert Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke pénteken a moszkvai Kremlben fogadta Warren Burgert, az Egye­sült Államok Legfelsőbb Bíróságának elnökét, aki tá­jékozódó jellegű látogatáson van a Szovjetunióban. A beszélgetés során Leo­nyid Brezsnyev ismertette a Szovjetunió elvi álláspont­ját az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatait illetően és értékelte ezeknek a kap­csolatoknak a jelentőségét a két ország népeire és a vi­lágbéke megszilárdítására nézve. Az eszmecsere folyamán megállapították, hogy a szovjet—amerikai kapcsola­tok lendületes fejlődése csakis közös erőfeszítéssel, a teljes egyenjogúság alap­ján, a nemzetközi érintke­zések általánosan elfogadott szabályainak szigorú betar­tásával biztosítható. Dr. Urho Kekkonen finn köztársasági elnök pénteken befejezte négynapos — mindkét fél által igen hasz­nosnak és sikeresnek minő­sített — hivatalos látogatá­sát a Német Demokratikus Köztársaságban és elutazott Berlinből. A hivatalos NDK—finn tárgyalásokat péntek dél­előtt zárták le Berlinben: a tárgyalásokon a két államfő New Yorkban nyilvános­ságra hozták Kurt. Wald­heim ENSZ-főtitkár 1977. évi jélentését, amelyet az ENSZ szeptember 20-án megnyíló 32. közgyűlése elé terjesztene^ majd. A jelen­tés fő témái: a kelet—nyu­gati kapcsolatok, a leszere­lés és a hadászati fegyverek korlátozása, valamint a kö­zel-keleti, a ciprusi és az afrikai helyzet. Waldheim jelentésében nagyra értékeli a Kelet és a Nyugat viszonyában a leg­utóbbi időkben végbement pozitív változásokat. A kelet—nyugati kapcso­latok továbbfejlesztése ki- szélesítése. és elmélyítése — hangsúlyozza a jelentés — alapvető feltétele a békés egymás mellett élés elvei érvényesítésének és a fe­szültség enyhítésének. Az ENSZ főtitkára rá­mutat, hogy mielőbb hala­dást kell elérni a fegyver­kezési hajsza megfékezése és a leszerelés terén, és ki­emeli a nukleáris leszerelés jelentőségét, majd a remé­nyének ad hangot. hogy közös közleményt hagyott jóvá. A Honecker—Kekkonen véleménycserén az NDK és Finnország álláspontja meg­egyezett a béke és a népek közötti együttműködés min­den jelentős kérdésében. A két államfő tárgyalá­sain nagy fontosságot tu­lajdonított a helsinki záró­okmány egészként való pon­tos végrehajtásának és kö­vetkezetes betartásának. hamarosan jelentős előbbre- lépés történhet a már ed­dig felhalmozott nukleáris fegyverkészletek csökkentése terén. Az ENSZ főtitkára mély aggodalommal nyilatkozik a dél-afrikai apartheid-poli­tika kihatásáról. A jelentés nem tesz konkrétan emlí­tést, de utal „az afrikai kontinens más részein fenn­álló nyílt vagy burkolt Berlinben pénteken Romesh Chandrának, a Béke-világ- tanács elnökének vezetésével megnyílt a BVT elnöksége irodájának négynapos ülése. A tanácskozáson — a napi­renden szereplő kérdések fontosságára való tekintettel — az iroda tagjai mellett részt vesz egy sor nemzeti békemozgalom, számos afri­kai felszabadító szervezet és több nemzetközi szervezet, így az ENSZ képviselője is. A magyar békemozgalmat Szilágyi Béla, és Lőrincze Tamás, az Országos Béketa- nács alelnökei és dr. Laukó Károly, a BVT ínagyar titká­ra képviseli. Az ülésszak kezdetén Ro­mesh Chandra hangsúlyozta: a BVT elnöksége irodájának konfliktusokra'' amelyek ál­landó fenyegetést jelentenek a világbékére. A válságzónák problémái­nak megoldásával kapcsolat­ban Kurt Waldheim hang­súlyozza: a tét rendkívül nagy és ha a rendezésre irányuló erőfeszítések ez év végéig nem bizonyulnak eredményesnek, a világ né­pei súlyos és nyugtalanító 1978-as évnek néznek elébe.. mostani kibővített ülésér« olyan időpontban kerül sor, amikor „szükségszerűvé vált a világméretű akciók meg­erősítése az imperializmus és a reakció összeesküvésével szemben, amely az enyhülés és Helsinki szelleme ellen irányul”. A BVT elnöksége irodájá­nak berlini ülésszakát üdvö­zölte Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnö­ke. „Bizonyosak vagyunk, hogy a BVT elnöksége irodá­jának határozatai újabb ösz­tönzést adnak a világbékéért és a nemzetközi biztonsá­gért, a közös ügyért vívott harcnak” — hangzik az üd­vözlet. (MTI) Újra összeült a válságstáb Kekkonen elutazott Berlinből R BVT-einökség irodájának ülése Berlinben A Cosa Nostra „hálójában” 4. Híres családok Napjainkban a maffia mint az Egyesült Államok egyetlen szervezett alvilági csoportosulása minden szá­mítást felülmúló hatalomra tesz szert: a 26 „család” mindegyike jelentős számú — húsz főtől ezerig terjedő — katonával, — vagy ahogy ők mondják „csavarral” — rendelkezik. Csupán New Yorkban öt „család” tevé­kenykedik, és még a mai na­pig is név szerint emlegetik azokat, akik az ötvenes és a hatvanas években a maffia urai voltak, bár már mind­í egyikük meghalt vagy visz- szavonult. Ezek a „csalá­dok” a következők: (zárójel­ben a vezetőjük neve Bonan- no- (Carmine Galante), Co­lombo- (Thomas di Bella), Gambino- (Aniello Dellac- roce), Genovese- (Frank Tie- ri) és a Lucchese család (Anthony Corallo). „ÜJ KATONÁK” A maffia annak ellenére, hogy állandó veszélyben „dolgozik”, nem küszködik „káderhiánnyal”. A szövet­ségi hatóságok éveken át tartó nyomozásának befeje­zésekor a maffia urai, hogy bővítsék soraikat, 1975-ben ismét „megnyitották a köny­vet”, azaz megkezdődött az új tagok felvétele. Azóta „katonák” százai léptek be a szervezetbe, köztük jó né­hány „földi”, aki a szicíliai bűnözők köréből érkezett az Egyesült Államokba. Ezeket az embereket az készteti a belépésre — mint azt a chi­cagói rendőrség vezetője, William Hanhardt mondta —, hogy „az, akinek pazar autója és sok pénze van, tisztességes embernek szá­mít. Ennek elérése az élet­cél”. Ezenkívül a maffia­tagság számos kiváltsággal is jár: nem kell tartaniuk a konkurenciától, a legjobb ügyvédek állnak rendelkezé­sükre, és abban az esetben, ha börtönbe kerülnek, biz­tosan számíthatnak arra, hogy családjuk anyagi támogatást kap a maffiától. , Az új „katona” már úton van a karrier felé, ha ő a „rangidős főnök” személyi sofőrje vagy testőrje, vagy pedig mint segéd, ő hajtja be az uzsorás áldozataitól az adósságot. Évente húsz­ezer dollárt keres, amit fi­zetés vagy jutalék formá­jában, vagy pedig egyik-má­sik zsákmány részeként kap a főnöktől, illetve a maffiá­nak alárendelt vállalattól. Jóváhagyással az újoncok kisebb önálló vállalkozások­ba is foghatnak, így például foglalkozhatnak zsarolással is. Ha pedig nem riadnak vissza az erőszaktól, vagy gyors üzleti észjárásról és jó szervezőkésségről tesznek tanúbizonyságot, semmi aka­dálya, hogy gyorsan halad­janak előre a „pályán”. Sok bűnöző számára természetes cél, hogy főnök legyen és igazán élvezze azt a feudá­lis tiszteletadást, amit a fő­nök iránt „katonáik” tanú­sítanak. I DOLLÁRMILLIÓK A HARISNYÁS- DOBOZBAN Az adóhivatal ügynökei tehetetlenek a meggazdago­dó gengszterekkel szemben, akik úgy élnek, mint a mil­liomosok. A maffia tagjai közül jó néhányan óriási összegeket helyeznek el a svájci és lichtensteini bankok titkos számláira. Ez a tartalék ar­ra* az esetre, ha kénytelenek lennének külföldre menekül­ni. Mások saját széfjeikben vagy rejtekhelyen őrzik tar­talékaikat. Anthony Saler­no, más néven: „Kövér To­ny” uzsorást és kaszinótu­lajdonost tiltott hazárdjáté­kok szervezésének vádjával a közelmúltban New York­ban bíróság elé állították. Üzlete tízmillió dolláros forgalmat bonyolított le évente, s mint kiderült, ci- pődobozokban őrizte pénzét. Lakásán találták meg a do­bozokat kitömve harisnyá­val és a harisnyák között a dollármilliókat. Persze a „menő” maffiatagok épp elég eszközt ismernek ah­hoz, hogy az ilyen vádak alól kivágják magukat, és az amerikai törvények mellett is ragyogóan éljenek. Sokan közülük megbízott bankár­jaikhoz juttatják el a pénzt, akik aztán tovább adják „kölcsönbe”. Mások törvé­nyes vállalatokat — báro­kat, bisztrókat, éttermeket, kereskedelmi automatákat és zenegépeket üzemeltető tár­saságokat — vásárolnak fel, amelyek hatalmas tőkét mo­bilizálnak. De bármilyen rosszul is alakulnak a dol­gok egy-egy ilyen vállalat­nál, az üzletkönyvek min­dig hatalmas nyereségről ad­nak számot. A törvénytelen úton szerzett pénz ily módon tehát „megtisztult”, s ha al­kalom adódik, bármikor és nyíltan felhasználható. Más maffiatagok olyan cégekhez vannak „bejelentve”, ame­lyek vagy személyes tulaj­donuk, vagy olyan üzletem­bereké, akik alárendeltjei a maffiának. Járadék formá­jában ezen az úton is ha­talmas összegekhez jutnak a maffia tagjai. (Folyt, köv.) Pénteken délután a nyu­gatnémet hatóságok félórán­ként megismételt rádiqt'elhír vással fordultak Hanns Mar­tin Shleyer elrablóihoz, hogy Denis Payot genfi ügyvéden keresztül vegyék fel ismét a kapcsolatot a bonni kormány­nyal. Payot — akinek a ter­roristák ultimátuma szerint egy repülőgépen külföldre kellene kísérnie a Schleye- rért cserében kiszabadítandó 11 terroristát — délután hat­tól kezdve áll készenlétben a közvetítő szerepre. Schmidt kancellár irányí­tásával délután újra összeült a nagy válságstáb, az illeté­kes szakminiszterek és a par­lamenti pártok vezetői, köz­tük a külföldről sietve haza? .(Őrt Franz Josef Stráüss, az ellenzéki CSU elnöke. Az emberrablók által pén­teken — az AFP francia hír­ügynökség bonni irodájához, illetve a Frankfurter Allge­meine Zeitung szerkesztősé­géhez — eljuttatott levélben megjelölt „végső határidő” időközben lejárt. Mint a rádióadók közúti helyzetjelentéséből kitűnik, a rendőrség ellenőrző ponto­kat állított fel valamennyi Kölnből kijövő, illetve a vá­rosba tartó országút mellett és fokozottan ellenőriz min­den áthaladó gépkocsit. Hans Friderichs, az NSZK gazdasági minisztere röviddel az­után, hogy a parlamentben bejelentette lemondási sz.‘idekát. Mellette jobbra: Hans Apel pénzügyminiszter. (Népújság telefotó — AP—MTI--KS) ffl KIRAKAT - TÖBB EZER ÁRUCIKK A BUDAPESTI NEMZETKÖZI VASARKOZPONTBAtl /BUDAPEST X.. DOBI ISTVÁN ÚT 10./ 1977. SZEPTEMBER 16-25. •SZÍ BNV* wm Őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek szakvására. ÖLTÖZKÖDÉS ÉLELMEZÉS OTTHON HÁZTARTÁS SZABAD IDŐ KÖZLEKEDÉS IHTEIPLA9EXM NEMZETKÖZI JATÉKKIALÜTAS RENDEZŐ A Nyitva: 10-töl 1 9 Ariig, a nyitás napján, szeptember 16-án. továbbá a szakmai napokon, azaptambar 19-án, 20-án ás 21-án a nagyközönség részért 13-tól 19 óráig A szakmai napokon - szakmai balápökkal - már raggal 9 órától magtakintható a váaár 33%-os vasúti kedvezmény HN30<FO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents