Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
Bányásznapi számvetés Bélapátfalvi hétköznapok Ünnep ez valóban, és hogy mennyire megérdemlik a bányászok, csak az tudja igazán, aki járt lent a föld mélyén, hallgatta az ácsolatok ropogását. látta az izmot nytivő munkát, állt a zuhogó esőben a külfejtés mélyén, és átérezte az ott dolgozók kemény elszántságát. Mindig egész embert kívánt a bányászat. Ma sincs másként. Nem rendkívüli személyek ők, de a kemény munka vállalása megkülönbözteti őket azoktól, akik más módon törekszenek életkörülményeink jobbítására. Tisztelet a bányászoknak’ 0 0 0 Sokszor kellett odafigyelnünk a Mátraalji Szénbányák munkájára, a körülötte történtekre. Az utóbbi években viszont azt tapasztaltuk. hogy kezdenek magabiztosan előrehaladni, egyre inkább a nyugodt termelés jellemzi őket. Mindenekelőtt a visontai külfejtésre jellemző ez. Mi történt itt? — Hadd említsek három számot — mondja Györy Sándor•, a vállat igazgatója. — A terveink szerint eredetileg 1450 kalóriás szenet kell adnunk az erőműnek. Mi úgy határoztunk, hogy felemeljük ezt az értéket 1510 kalóriára. És ha valaki megnézi a kimutatásainkat, azt tapasztalja, hogy átlagban 1540—1550 kalóriás szenet kap tőlünk a Gagarin erőmű. Mindenféle magyarázat helyett — három beszédes szám. Ilyenek a bányászok. o o o Nyilvánvaló, hogy minden egyes szám, amely a termelés mértékét adja, jelentől,.,, forintmennyiséget helyettesit. Az erőműnek sem mindegy, hogy mivel fűti a kazánjait, mert itt a filléres eltérés is milliókra rúg. Az idén 6,5 millió tonna lignitet kell a visontai külfejtésnek produkálnia. Várhatóan ettől többet termelnek, mivel már mo6t is több mint kétszázezer tonnával járnak a terv időarányos követelménye előtt. Ahhoz, hogy a szén kitermelése zavartalanul folyjék, mindenekelőtt felszabadított szértelepekre van szükség. Nem is akármennyire. Tehát le kell szedni a lignit fölül a földet, a meddőt, méghozzá olyan ütemben, hogy a szénfejtés teljesítményét tartsák. Az év végére több mint hárommillió tonna felszabadított szénmennyiségnek kell készenlétben állnia, várva a gépekre. J ugoszláviában az adriai tengerpart mentén gyakorta lehet látni a hegyek oldalába vájt ker- tecskéket. Tulajdonosaik emberfeletti munkával kisebb- nagyobb mélyedéseket vágnak a sziklába, aztán kosarakban földet hordanak föl a tengerpartról, s beleöntik a gödrökbe. így születik a kert. amelyet még kődarabokkal jól körül is bástyáznak, hogy a pusztító esőzés ne hordja le a talajt újra a tengerpartra. De a természet sokszor mégis győzedelmeskedik az emberen. A tulajdonosok pedig mi mást tehetnek, újra fogják a kosarakat, s újra hordják föl a földet Néhány fej salátáért, egy kis paprikáért paradicsomért. Valahogy ezek a kis kér-, tecskék jutnak eszembe mindig, amikor meglátom a Kápolna határában, közvetlenül a 3-as út mellett elterülő gyümölcsöst. Az előbbiek az emberi szorgalmat, kitartást, a természet legyőzése árán kiharcolt értékek védelmét — Ennek a szabad szén- vagyonnak az ötödik ötéves terv végére el kel] érnie a hatmillió tonnát — jegyzi meg Győry Sándor. Az ember meghökken, felkapja a fejét, mintha rosszul hallotta volna a szavakat. Aztán belátja, nem is hosszú idő után, hogy a biztonságos termelésnek ez az egyetlen módja. A bányászok tudják, mit csinálnak, mit kell csinálniuk. © © o Valami történt az utóbbi években a Mátraalji Szénbányáknál. A három évvel ezelőtti nehéz napok elmúltak, a kedvezőtlen időjárás többet nem okozhat „meglepetést”. Hogy ezt elérhessék, ki kellett adni a jelszót: Mindenki Visontáért. Sokan meglepődtek a vállalatnál, néhányan mellőzöttnek érezték magukat, aztán az idő igazolta a törekvés helyességét. — Azt is elhatároztuk, hogy a korábbi nyereségközpontú szemléletet felváltjuk a „szükséges” és a „gazdaságos” elvvel, ami a gyakorlatban a korábbi vállalkozásaink egy réézének visszafejlesztését is magával vonta — tudjuk meg a vállalat igazgatójától. — De ráfizetésből nem lehet megélni — hangzót az ellenvetésünk. — Hogy minden világos legyen : korábban végeztünk mi földmunkákat gazdaságoknak, építettünk árvízvédelmi töltéseket. Igaz, jó haszon volt ezeken a munkákon, de azt mondtuk : csináljuk azt, ami a bányászat feladata, vagy azt, ami az iparágé. Így várható, hogy Tatabányának segítünk,, ha kell Nógrádiban is. és elmegyünk Szombathely környékére is, ha szólnak nekünk. Ezek mind bányamunkák. — Oroszlányban milyen munkát végeznek? — Jó példa Oroszlány is, ahol júliusban kezdtük meg a nyitóárok kialakítását és szeptemberben ott már szenet termelünk. 'Csakugyan jó példa. O © © A nagy feladat most a paksi erőmű védőlemezeinek az elkészítése. Talán még egy kicsit irigykednek is rájuk emiatt az ágazaton belül. Miért pont a mátraaljiak csinálják meg ezeket a vasbeton páncéllemezeket, amelyeknek súlya darabonként ugyancsak tekintélyes? Az elkészítése sem gyerekjáték, mert nagyon magas technológiai követelményeknek kell marapéldázzák, az utóbbi, a kápolnai gyümölcsös pedig a felelőtlenséget, a gondatlanságot juttatja az ember eszébe. Mert ez a gyümölcsös pusztul. Még tíz éve sincs talán, hogy telepítették, s most ahelyett hogy gyümölcsöket hozna, senyved. A fák levelei sárgulnak, bámulnák, talán csak hetek vannak hátra. hogy az egész telepítés kiszáradjon. Nem tudom, hogy kinek, vagy kiknek a felelőtlenségéből következett be mindez. De annyi biztos, hogy százezrek, talán milliók mennek veszendőbe. S nemcsak a forintban kifejezhető kár jelentős, hanem haszontalanná, értelmetlenné vált mindazok munkája is. akik annak idején előkészítették a terepet, elültették, gondozták a fákat. Nagyon sokszor előfordulj déktalanul megfelelnie,-hiszen az atomreaktor biztonságát szolgálják. Két hete alig múlt, hogy hozzákezdtek a gyártáshoz Petőfibányán, a gépüzemben, aminek előkészületeihez átcsoportosításokra volt szükség, és néhány olyan járulékos beruházásra, amely lényegében megfelelő üzemcsarnokra korlátozódik. A szakemeberek és a gépek, berendezések kéznél voltak. Évente egy-egy blokk védőpajzsát készítik el, blokkonként kétszáz elemet. Nem azon múlott azonban .ez a munka, hogy vállalják-e vagy nem, hanem azon képesek-e rá vagy sem. Vizsgálódás, felmérés, helyszíni tapasztalatgyűjtés előzte meg a döntést: a felső felelős szervek megbízottai néztek szét a vállalatnál, a gépüzemnél. Ismét egy példa arra, hogyan „jegyzik” szakmai körökben a Mátraalji Szénbányát, O O G Az idén 1,5 milliárd forintot tesz ki az árbevételi tervük. Ez a szám alig felmérhető, átfogható a hétköznapi tapasztalatok szerint. De érzékeltetni képes a feladat nagyságát. Hogyan állnak a bányásznap környékén az elszámolással? Köszönik, jól. Senki előtt sem kétséges, hogy a tervet néhány százalékkal túlteljesítik. Ebben jelentős szerepe van annak a munkaversenynek, amelyet a Nagy. Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére folytatnak. Minden erejüket ez köti le, ezért nincs az idén külön bányásznapi felajánlás és vállalás. Ha arra gondolunk, hogy a vállalat 1975-ben átmeneti visszaeséssel küszködött, efey évre rá pedig már a stabilitás elérését célozták meg, az idén viszont a közeli jövő előkészítése a központi gondolat, amely mozgató rúgója is mindennek, akkor ez a kis áttekintés is beszédes bizonyítéka annak, milyen erőteljesen fejlődik a Mátraalji Szénbányák kollektívája. Persze, az út most sem sima. Nem is súrlódások nélkül való. De a célt egy pillanatig sem tévesztik szemük elől, és ezért tudnak megújulni, következetesen és hasznosan dolgozni. Ahogy elvárható ez a föld kincseinek kiaknázóitól. Jó szerencsét, bányászok! G. Molnár Ferenc hogv nem tudunk bánni értékeinkkel. Pénzzel, idővel, energiával, munkával létrehozunk. megtermelünk valamit. aztán hagyjuk, hogy értékéből veszítsen, vagy végleg elpusztuljon. Beruházásoknál gyakori példa, hogy valutáért megvesznek egy több millió forint értékű gépet. vagv bereridezést, aztán évekig kint tárolják a szabad ég alatt, s mire a gépnek üzemelnie kellene, akkor már csak ócskavasként értékesíthető. Ugyancsak drága gépek porosodnak igen sok helyen, mert vagy nem értenek működtetésükhöz. vagy egyszerűen megfeledkeznek róluk. A napi példák sokaságát is lehet sorolni. Felbontják az utat. a járdát, kábelt, vagy csövet fektetnek, aztán betemetik a gödröket, leterítik aszfalttal. Nem sok idő elteltével megjeleniic egy újabb A bélapátfalvi nagyberuházás területén — sajnos — nem túlságosan sok a változás legutóbbi látogatásunk óta. S miközben erről beszélgetünk a leendő cementgyár, immár véglegesnek tekinthető irodájában, mintegy illusztrációként, elegendő csupán a szomszédos létesítményt egy kicsit jobban figyelni. Tíz perc vagy talán hosszabb idő is eltelik, mire az épületet ölelő állványzatra előbújik az első ember. Kisvártatván azonban eltűnik az is. Csak, ha jobban „meresztgetjük” a szemeinket, akkor vesszük észre, hogy valójában azért többen is vannak. Benn, a legtávolabbi sarokban egy egész csoport — üldögél. Békésen, semmitől és senkitől sem zavartatván ... Lehet, hogy amolyan erőgyűjtés ez az utolsó nagy nekirugaszkodás előtt — találgatom, s próbálom jóhiszeműen szépíteni a helyzetet magamban — hiszen, mint az imént mondták: a majdani tmk-üzem „készültségi foka” mintegy 90 százalékos. Már csak a befejező, belső munkák vannak hátra. Amint azonban eszembe jut, s beszélgetőpartnereim is megerősítik, hogy persze, ez az épület tulajdonképpen az első üzemi létesítmény, amihez hozzákezdtek itt, ennélfogva négy esztendeje készül: egyszeriben érthetetlenné, le- hangolóvá válik a látvány. Miként az építkezés más helyén, amikor azt tapasztalni, hogy például a VÁV mind ez ideig sem fogott hozzá az átadott transzformátortelep szereléséhez, S a nagyberuházást járván — egyebek mellett — bizony furcsa látvány délelőtt 10 óra tájban az I. számú klinkerkemence- alap görgőcsoportjánál sorakozó öt üres sörösüveg is ... A kép — csak a hegyen, fenn a Bélkőn változik jóval derűsebbre. Valahogy MOZGALMASABBNAK TŰNIK a táj. mindenütt serénykednek, amerre csak nézünk. Pedig most — mint beszélik az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat dolgozói — itt is megzavarta a munkát a hejőcsabai cement hiánya, egyelőre abba kellett hagyni a betonozást. — Persze, hogy nem tétlenkedünk addig sem, amíg az a cement megjön! — magyacsapat, ismét nekilátnak, bontanak, fúrnak, faragnak — ugyanazon a területen. Vagy lehetne említeni a parkok pusztítóit, akik alig várják, hogy nyíljon valamilyen virág, aztán nekiesnek tépni, szaggatni. Mások a rövidebb út kedvéért ösvényeket taposnak a zöld füvön, letörik a védőkorlátokat, sáros lábbal taposnak az új padokon. De látni teherautókat, amelyekről potyognak le a ládák, ám a sofőr csak mosolyog és hajt tovább. Miért ne? Mit számít az, hogy eggyel-kettő- vel kevesebb A gondatlanság, a felületesség a felelőtlenség példái ezek. A kisebbektől a na- gyobbakig egyaránt. Értékek mennek veszendőbe, százezrek. milliók pusztulnak el. s elvész egyben mindaz a munka is. amely révén értékeink megszülettek. Nem csupán oktalan pusztításról van szó tehát, hanem az emberi munka semmibevételéről is. Kaposi Levente rázza Juhász Kálmán, a kubikosok brigádvezetője. — Keresünk magunknak más elfoglaltságot1 Dúcolunk, sze. relünk, hozzákészülünk későbbi tennivalóinkhoz. Szerencsére, hiába, hogy kubikosok vagyunk, értünk már ehhez is, ahhoz is. Itt is, ott is segíthetünk. így aztán még a maihoz hasonló zavarok mellett is, 108—110 százalékos teljesítményeket elérünk! Az ÉÁÉV „nagyban” is iparkodik úgy mozgatni a gárdáját, hogy a legfontosabb, legsürgetőbb feladatokkal a legjobban haladhassanak. Ezért érkezett nemrégiben az építésvezetőséghez az „ózdi különítmény” is, Miklovicz Károllyal az élen. — A kohászati üzemek munkáitól jöttünk egyenesen — mondja a csapatvezető — s az előregyártóét gyorsítjuk most, Cseppet sem könnyű a dolgunk, hiszen 40 milliméter átmérőjű vasat is hajlítunk. Egy-egy szál betonvasnak 120 kilogramm a súlya. Ám, 16 esztendeje alakult brigádunkkal itt sem akarunk szégyent vallani! A — szinte a sziklákból kinövő — hatalmas agyagtörő szerkezetével már végeztek, a létesítménynél átadásra készülődnek. Civilek és katonák foglalkoznak az építmény „kizsaluzásával”. Az egyenruhások között beleizzadva cipekedik a rajparancsnok is. Veréb János tizedes — aki a Tiszai Vegyi Kombinát munkásaként vonult a hadseregbe. — Először dolgozunk ilyesfajta megbízáson — halljuk tőle, miközben mutogatja is a monstrumot, amibe sok száz köbméter beton kerülhetett — de sikerült jól megértenünk a feladatot, ellesni a teendőket, s így minden további nélkül „vettük az akadályt”. Szinte csaknem egészében mi, honvédek építettük az egészet! Természetesen : egyebek mellett... A fiú észrevehetően élvezi a munkát, büszke arra, hogy Bélapátfalvát építheti. Mooslyogva beszéli, hogy kétszeresen is megőrzi az emlékét : bélapátfalvi keresetéből vette ugyanis a gyűrűket, amelyeket szeptember 10-én az ujjúkra húznak majd a menyasszonyával. Győri Mihály építésvezetővel gyönyörködünk a VÁLTOZÓ HEGYOLDALBAN a készülő új cementgyár bányai létesítményeiben. — Nem is hinné — szól egy váratlan fordulattal —, hogy a gárdánk a bélapátfalvi munkák kezdésével egy- időben alakult, csupa új emberből. S ez az építésvezetőség „vizet fakasztott” ide- fenn, megoldotta a lenti felvonulási tábor ivóvízellátását is, komplett közműhálózatot teremtett, utakról gondoskodott. meg egy sereg másról. Méghozzá úgy. hogy a beruházó szinte mindent egyszerre, mindent sürgősen kért. Ráadásul pedig mindig kevesen voltunk, s ma is hiányzik legalább száz ember közülünk. — Mi a titkuk? — fürkésszük az építésvezetőt. — Nincs különösebb titkunk — válaszolja Győri Mihály meggyőzően —. ha csak az nem, hogy munkaerőgondjaink ellenére is, időről időre alaposan „átrostáljuk” a társaságot. Ha valaki fegyelmezetlen, italozó, alkalmatlan a megbízásra. nem félünk megválni tőle, még ha történetesen mindjárt művezető is. A mostani 100—150 fős gárdánk úgy gyűlt egybe, hogy legalább háromszáz szakt árától elköszöntünk., J Aki viszont ittmaradt, art iparkodtunk mindig ellátni feladattal. A munkát rendszeresen ellenőrizzük, a jó teljesítményeket tisztességcsen megfizetjük. így építés- vezetőségünk már többé-ke- vésbé kialakult, elmondhatom, hogy megbízható együttes, ki-ki érzi vállalkozásunk súlyát, ami például az idén — csupán a saját munkát tekintve — 98 millió forint értékű. Nincs is lemaradásunk! Teljesítettük féléves programunkat is! A Bélkőn feljebb, az 553 méteres magasságban is hasonló igyekezettel találkozunk. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat üzemvezetője, Stahl Ferenc is jó eredményeket emleget. Pedig — mint az üzemvezetőhöz csatlakozó munkatársak szavaiból is kicsendül minden az, amit csinálnak, csak nem leányálom. Valóságos alagútrendszert építettek már a hegyben, de hol van még a munka vége... ? ! A csúcsról napok óta pereg, dübörög a kő. de szemük se rebben, ahogyan jönnek-mennek az „udvaron”. Edzett, KEMÉNY EMBEREK mind. Csupa kipróbált bányász. Nógrádi, borsodi hegyek. a tanúi helytállásuknak, Kárpáti Mihály bátorságát, ügyességét pedig még az országhatáron túlról is bizonyíthatják. Kárpáti Mihály ugyanis dolgozott még a szlovákiai magnezitbányáknál is! Ám — emlegeti az aknamélyítő — ilyen munkával, mint éppen itt, még sem ő. ' sem pedig más társa nem találkozott eddig! Üj technológiát, új gépeket kellett szokniuk, mialatt a mészkőhegyben a vágatokat bővítették, s akkora üreget képeztek gépteremmé, amekkorára előttük aligha volt példa Magyarországon. — Hi- szén a szelvény — a kereszt- metszet — 324 négyzetméte. rés! Olykor kötéllétrán dolgoztak, s kötélen lógott a speciális rakodóberendezés is. Törött a fúrószár, kopott a fúrófej, a kalapács fejtőnyár. sa. Úgyszólván a legkomi- szabb körülmények között nem kevesebb, mint 24 ezer köbméternyi követ szedtek ki a hegyből — több mintáz egyharmadát mindössze két hónap alatt — s kétezer köbméternél nagyobb mennyisé-' gű betont nyomtak a helyére. A vasbeton palástot pedig olyan páncéllemezzél erősítették, amelyből egy-egy tábla 900 kilogrammot is nyomott. Kárpáti Mihály, Csabai Gyula és Csőgér Lajos mégsem kérte magát könnyebb helyre. S társaik is itt készülnek a továbbiakra. — Mi következik? — kérdezzük a csapatot? — Ha megjön a cement, a gumiszalag árkának betonozását szeretnénk folytatni idefenn — mondják — aztán feljebb költözünk, a 730 méteres szintre. Itt újabb érdekes, izgalmas munka vár ránk: hatvanfokos dőlésű gu- rítót „hajtunk” egy 50-es években vágott. függőleges aknára. Reméljük, hogy ez is sikerül! — Szerencsét hozzá — mondjuk a búcsúzásnál. Jó szerencsét, aknámélyitők! Gyónj Gyula iNmUsma J977, szeptember i„ vasárnap. ERTEKEIIUK PUSZTÍTÓI
