Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-29 / 229. szám

Am 99eis& feoske’* Krasznodarból hozta a diplomáját A cukrot — jószerével, csak az üzletből, a minden­napos fogyasztásból ismerte. Gyárat, ahol a cukor készül, trieg kívülről sem nagyon lá­tott középiskolai tanulmá­nyainak Végeztéig, hiszen a megyéjében csak . Szolnokon vari ilyen.-£í/ Jászberényhez — szülővárosához — az sem esik, éppen közel. Őszintén bevallja, hogy cSak azért lett mégis cukor­ipari technológiai mérnök — mert megtudta: az. ilyen jel­legű képzés iránt a legkisebb az érdeklődés a diáktársak körében. S jól számított, va­lóban nem kellett tartania a konkurrenciátol. Sikerült az „előfelvételi, májd a felvételi vizsgája is, így bekerült, pon­tosabban : kikerült az egye­temre. Zelenka Fcrencne, a Hat­vani Cukorgyár egyik pálya­kezdője ugyanis' külföldön, a Szovjetunióban végezte fel­sőfokú tanulmányait. Krasz- nódarból írözta a diplomáját. —■ Az egyetemen — emlé­kezik a Z.agyva-parti üzem­ben — legalább hatezren ta­nulhattunk, de az első évfo­lyamra mindössze hárman utaztunk * Magyarországról. S a hármunk közül csupán egye­dül választottam a cukor­ipari technológiát Félelme­tesnek tűnt ez az első pilla- ' natban, hiszen vajmi kevés reményen lehetett a, konzul­tációkra: a magyar szaktár­sat, akkori nyelvtudásom mellett meglehetősen nehéz­nek látszott pótolni a szovje­tek közül. Szerencsémre azonban segítőkész diákokra találtam. Mind jobban „bele­jöttem” az orosz nyelv isme­retébe, egyre jobban értet­tem az előadásokat, a jegyze­teket, könyveket. S kitűnő mesterre leltem M. I. Daisev tanszékvezetőmben. Hasznosan,. s szépen teltek az egyetemi évek. Az elméle­ti ismereteket jól kiegészítet­ték a nyári termelési gyakor­latok, 8 a tanulás mellett még számos más érdekes do­logra lehetett időt szakítani. A különböző évfolyamokon összesen levő 15 magyar pezsgő KISZ-életet teremtett. Jó programok egész sorát si­került összeállítaniuk. Vonzó, előadásokat, -filmvetítéseket tudtak rendezni a szovjet hallgatóknak is. Olyannyira eredményes volt az igyeke­zetük, hogy alapszervezetük három esztendőn keresztül első volt a magyar egyete­misták országos versenyében! hamarább végzett tanulmá­nyaival, hazatért, engem is gyakrabban engedtek • utazni látogatóba. A legutolsó idők­ben lehetővé tették, hogy úgy szólván inár csak a vizs­gákon kellett megjelennem az egyetemen ... Mégsem volt könnyű. Hogy mást ne mondjak: a hetedik félév vizsgái után szültem, s né­hány hét múlva már men­nem kellett a kicsitől. S ilyenkor, igenis, újra diáknak kellett lennem, méghozzá külföldön is helytálló ösz­töndíjasok. S olyannak — fűzi hozzá mosolyogva — aki nem marad le vörösdiplo­más férjétől. Mint mondjak? Szóval, kitüntetéssel végez­tem én is... A cukoripari technológiai mérnök — s mint ilyen szak­ember — az „első fecske” a gyárban, a vállalatnál. Augusztus végén startolt Hatvanban, anol szünidei termelési gyakorlatairól va­lamelyest már ismerős volt a gárdában. Valójában azon­ban a következő hónapok, évek teszik , majd ismeréssé. A megbízások, s azok teljesí­tései, a helyszíni kölcsönös tapasztalatok. A termelési osztályon dol­gozik most. Tetszik neki a poszt, a környezet, jó mun­kahelynek találja a gyárat. A kampahykezdetnél á techno­lógiai utasítások kiadásában segített, a tmk munkaidő- merlegenek lebontásából ré­szelt, jelenleg pedig éppen­séggel az üzemi berendezé­sen műszaki adatait állítja össze egy jelentéshez. Bérének megállapításakor figyelembe vették vörösdip­lomáját, kitűnő végzettségét is — ennélfogva tisztességes fizetéssel örvendeztették meg. Méltányolták, hogy kis­gyermeket nevel — másfél eves fiúcskát —. ezért állan­dó délelőttös műszakra osz­tották be. Kollégái, tapasz­taltabb munkatársai kérés nélkül is segítőkészek. Meg- móndja őszintén: többet nem is remélhetne. Ha pedig mindehhez még azt is hozzáteszi, hogy Jász- fényszarun — a helyi terme­lőszövetkezetben dolgozó, s a tőle még jobban kereső mezőgazdásági gépészmérnök férje révén — korszerű, ké­nyelmes, kertes szolgálati la­kást kaptak: tejesen elége­dett a pályakezdéssel. Gyóni Gyula * Évadnyitó premier Ma este premier! Mégpe­dig évadnyitó az egri Gár­donyi Géza Színházban. Vár- va-várt ünnepélyes esemény ez, amelyre izgalommal ké­szül a színház és a közönség is. Látszólag mindig egyfor­mán kezdődik az évad. A közönség helyet foglal a né­zőtéren, aztán rövid köszöntő hangzik, reflektorok fénye villan, megszólal a gong, s felhangzik a nyitány. így kezdődött már évek óta Egerben a varázslat, amelynek színház a neve. Ma este nem egészen így. Elma­rad például a nyitány, .mert vegre nem operettel, hanem drámával nyit kapát az egri Thália. És már hetekkel előbb igazibb lett az egri színház. Ahová ugyan még mindig Miskolcról érkeznek a művészek, ám itt formáló­dott színpadra az évadkezdő dráma, alkotóműhellyé lé­pett elő a nappal kihaltnak létszó épület. A közönség ismeri az év­ad műsorát. Tizenegy bemu­tató megannyi ígéret, és bí­zunk benne, siker is. Hogy siker lesz-e valójában az az előadásoktól — á rendezés­től, a színészek játékától — és a közönségtől függ. Attól is, hogy jelen van-e a nagy­érdemű és ha igen, érti-e, befogadja-e az igazságot hirdető írói, rendezői gondo­latokat. A színházt élmény nem merhető ugyan számokkal, ám biztató az érdeklődés: gyarapodik a közönség. Meg­tartása, ízlésének, gondolko­dásának formálása közös fel­adatuk ugyan, de legtöbbet ez ügyben mégis a színház, a gondolatébresztő, a jó szí­nészi alakításokat nyújtó, élményt és szórakozást kíná­ló produkció tehet. Milyen lesz az új évad? Jó, rangos, színvonalas, és so­rolhatnánk még a további jelzőket. Ám legjobb lenne közösen ■ kialakítani a . véle­ményt, vagyis: nézzük meg az előadást. Ma este kaput nyit az egri színház. Az öltözőkben izga­lom, a nézőtéren ünnepi zsongás, majd csendet pa­rancsolnak a kigyúló reflek­torok, es az évadkezdő gong. után ünnepélyesen felgötdül a függöny. Ibsen drámája, Kisértetek. Az 1977—78-as évad első premierje. Ez alkalomból kö­szöntjük a színhazat, művé­szeit, dolgozóit. És köszöntjük a közönsé­get. (márkusz) •— Négyen laktunk a kollé­giumi szobában — beszéli Zelenkáné viszagondolva a szép időkre — s közülünk kettő mindig szovjet fiatal volt. Sok-sok kedves barát­nőt szereztünk így, kölcsönö­sen tanítgatván egymást az idegen nyelvre, arra töreked­vén, hogy mind jobban azo­nosulni tudjunk a másik szokásaival, gondolatvilágá­val. Különösen Larisza . ma­radt feledhetetlén számomra. Vele, még a varosában is jár­tam, s azóta is levelezek. Különben, máskor is kirán­dultunk, s így szétnéztünk egy kicsit az országban. El­látogattunk . ... Ogyesszába, Moszkvába, Kijev.be, Lvovba, Novorosszijszkba,. Larisza Pityigorszkján kívül. Egy­szer pedig, egy felszabadulá­si pályázat győzteseként ju­talomkiránduláson is részt vehettem, megismerhettem a csodálatos Szocsit! Mind között azonban még­is — mondja fiatalasszonyos pirulással — a legszebb az volt, amikor Zelenka Ferenc­cel megismerkedett, s egy életre eljegyezte magát az akkor még ugyanabban a va­rosban tanuló egyetemi hall­gatóval. — Sok megértést, segítsé­get kaptám házasságunkhoz iS"-—'emlegeti a fiatalasszony —: „lakást”, legalábbis kü­lön szobát biztosítottak szá­munkra a kollégiumban, majd pedig,' hogy Feri, aki szeptember 29., csütörtök — Ady Endre éJeítörlénete — 2. Történelmi hagyományai szerint azért érdekes az Ermellék, mert a Partium- hoz tartozott, tehát a régi ország ama részéhez, amely a reformáció es a kuruc mozgalmak egyik bázisa volt. Innen Ady. mindig hangsúlyozott kálvinistasá- ga, a büszke vonzalma a kuruc hagyományokhoz. E kálvinistádig és kuruc ön­tudat nélkül nehezebben ta­lált volna összhangot ma­gyarsága és íorradalmársá- ga között. Életművének ten­gelye épp az a törekvés lett, hogy a becsületes nem­zeti ügyet az egyetemes em­beri haladás ügyéhez kap­csolja, hogy a magyarság feszítő sorskérdéseit a for­radalom szintjére segítse lendíteni. De ne vágjunk a dolgok elébe. Származásáról ezt jegyezte fel: „valamikor, régi írások szerint jeles és gazdag família voltunk, de már a XV. szazadban hét­szilvafások. Egy sok Ioere- jú gőg a lelkűnkben jelzi ma már csupán azt, hogy több ügyességgel ma mi is dinasztiák lehetnénk”. ■ Fiatalon írta ezt, amikor még erősebben élt benne a romantikus származási büsz­keség. Tény, hogy' apja, Di- ósadi Ady Lőrinc valóban elszegényedetten érkezett Belső-Szilágyból, a he­gyes Lom portról á síkföl­di Ermindszentre, hogy fe­leségül vegye Tiszaeszlári Pásztor Máriát,, a protestáns papi família árváját, akinek örökölt házában es 40 hold­ján alapítottak. családot. Dísztelen, szűk, nádfedeles ház szolgált, hajlékul, udva­rán gémeskúttal, kis mellék­épületekkel, a falu legvégén, a református temető szom­szédságában. A kisgyermek Ady tehát ugyanúgy cseperedett, rhint a többi paraszt púja. Ke­resztnevét szülei kívánságá­ra Andrásról Endrére javí­tották az anyakönyvben. So­Táríatokrőf Bálványos Huba grafikái Egerben Nehéz Bálványos Huba grafikáiról elfogulatlan kép­zőművészeti kritikát írni. Hi­szen ahhoz az kellene, hogy a kritikus meg tudja tartani a biztos ítélethez szükséges három lépés távolságot — s grafikáit szakmánk szabályai szerint elemezze a tartalom és a forma oldaláról — azaz a művek által közölt értelmi­érzelmi lényegből, és az ön­magukban levő tárgyi való-» ságból. Nehéz viszont az elfogu­latlanság nézőpontjához el­jutni akkor, ha az ember a befolyása alá kerül valami­nek, jelen esetben annak a featartikus hatásnak, melyet az igazságok felismerésének kényszere minden esetben kivált. Még akkor is, ha ezek az igazságok csak részigazsá­gok, ha a világ, amelyet elénk tár groteszk-keserűén egyoldalú is. Bálványos Huba az a típu­sú művész, akinek dicsérnie nehezebb. Aki reméli (tud­ja?), hogy a jó és szép min­denki előtt nyilvánvaló, egy­értelmű és követendő, — s a csökevények, visszásságok, bűnök azok, melyeket újra és újra irtani kell. Bálványos Huba grafikáit nézve először mellbevág az ábrázolt világ. Valamiféle iszonyúan éles, ugyanakkor torzító tükörben jelennek meg a ma Disznó- fejű Kisurai, az Anzikszon luxuskocsi előtt pöffeszked- ve, a Kerítéseken szögesdrót és kovácsoltvas akadályok előtt kitart karral, aggodal­maskodva óva magaszámára kisajátított világát, vagy Az ember mértéke című grafi­kán a másik, a kiszolgálta­tott nyakában lovagolva. Ismerősek ezek a figurák, a „Művészi” portrék, — szín- le mindennap találkozunk velük, — de nem figyelünk fel rútságukra, mert azt csak így, a művész látásmódján, keresztül fedezzük fel. S ha felismerjük ezeket az (erköl­csileg) társadalmunk peri­fériájára szorult menekülte­det, származásuk felől • sem lehet kétségünk. Hiszen ezek a pulyka* és disznófejű figu­rák ugyanazok, akik a Bar­tók Concertójára készült grafikai, lapön lejtenek. Csak míg ott az oroszlánt „az ál­latok királyát” a rend őrei vigyázzák,' a „Művészi” portrékon már presszóven­déggé degradálódott. A Concerto című grafika így lesz egyben kulcs a töb­bi lap szimbolikájához, s egyben Bartók ragyogó per- sziflázsának: a IV. tétel „Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország” betét zenei idézetének — rajzos magya­rázata. Ugyanakkor más típusokat is találhatunk itt. Például a Vetélkedő sorozat kénysze­redett, beterelt versenyzői, fitymáló közönsége, unatko­zó zsűritagjai, — egyszeri je­lenetek egyszeri szereplői. De figyelmeztetnek a jó szándék, a tisztes munka melléktermékére — a pusz­tán statisztika-gyarapító közművelődési akciók veszé­lyére még akkor is, ha ez a figyelmeztetési goromba álta­lánosításra is alapot adhat. Hasonló jellegű a Családfa I—ÍZ. telitalálata, ahol igen élesen ítélkezik egy általá­nosabb és veszélyesebb ma­gatartás- és szemléletbeli je­lenséget kiemelve. A két családfa karakteres és sokat­mondó, fotónál hűbb portréi egy-egy címert fognak köz­re; melynek címerképe egyi­ken ragyogó bársonyszék, másikon tv-fejű reklám-me- lós-figura. Amit Bálványos Huba csi­nál, az a hétköznapok poli­tikája, az „érted haragszom,” attitűdje, az a közösségi szempontú hozzáállás, mely érzékenyen figyel, érzékeny­ségében olykor felnagyítva, gorombán, de mindig okkal harcol minden ellen, amely rendünket veszélyeztetheti vagy akárc sak árnyékot vet­hetne rá. Miután a szakmai kritika mégsem befolyásoltathatja magát teljesen a tartalmi résztől, ejtsünk néhány szót A Képzőművészeti Világ­hét jó alkalom volt arra is, hogy a falvak embereit meg­közelítsék a műalkotások. Ennek a hasznos gondolat­nak a jegyében állított ki Kastaly István néhány táb­laképet Tarnaleleszen, az íz­lésesen berendezett, modern könyvtárteremben, A Heves megyei képző­művészek füzesabonyi gyűj­teményes tárlatán is nyilván­való, közönségsiker veszi kö­rül Kastaly képeit. A nyolc­vanötödik évében járó mes­ter valóban rokonszenvet és megbecsülést vív ki magának azzal, hogy a tájat, az általa megélt hangulatokat őszin­tén, egyszerűen, a lélek nyílt rácsodálkozásaval örökíti meg. Nincs benne semmi fá­rasztó áttétel, közvetettség, az éímény a maga frisseségé­vel tört ránk képeiről, világos színeivel, nyugodt, megbé­kélt harmóniájával. Amikor frisseséget emle­a megformálás milyenségé­ről is: A szenvedélyes kriti­kai mondanivaló hozza ma­gával az eszközöket. Bálvá­nyos Hubát érte már bírálat kompozíciói narratív, részle­tező előadásmódja miatt. Lapjait közelről sokszor úgy „olvassuk” balról jobbra, mint egy képregényt. Távo­labbról szemlélve azonban a részletek egységbe állnak, s a vonalak és foltok dinamiz­musa képileg is biztosítják az egyensúlyt. Másik igen jellemző kife­jező eszköze a képi idézet, a grafikai montázs alkalmazá­sa, legyen az akár fotókép, akár Villard de Honnecourt rajz, vagy átkomponált Dü­rer metszet. S említsük még meg rajztudását, fölényes technikai ismereteit. A Megyei Művelődési Köz- pont Bálványos Huba kiál­lításának megrendezésével, a művész—közönség találko­zók szervezésével a mai ma­gyar grafika egy igen tehet­séges, következetesen önálló utakon járó képviselőjével ismertet meg. Kár, hogy a helyiségből adódó szűkösség a válogatást károsah befo­lyásolta. Szívesen láttunk volna Bálványos korábbi, je­lentős műveiből is néhányat (például a Memento soroza­tot) — mely azt is illusztrál­hatná egyben, hogy a. kritikai szellem és a helyénvaló pá­tosz nem mondanak egymás­nak ellent. getek, nemcsak arra gondo-' lók, hogy ez a pátriárkái korban is eleven szellem mi­lyen derűsen látja a világot, mekkora élétigenlés vírraszt benne, azt is fel kell jegyez­nem, hogy Kastaly. fogéko­nyan, értő szemmel kíséri a körülötte épülő, átalakuló világot, megáll egy alkotás erejéig a réten játszogató út­törőknél is, mert a látvány örömöt szerzett neki. Bizo­nyára Tarnaleleszen is meg­szeretik az egri városrészle­tek poézisét, hiszen a barokk Eger helyett inkább a plébé- jusi hóstyák néznek vissza ránk ezekről a Kastaly Ist­ván „ál tál festett vásznakról, azok az utcák a Sáncból, vagy a Szépasszony-völgy tá­járól, ahová érdemes kirán ­dulást tenni, nemcsak a ha­gyományos borivás végett, de a táj, a természet vonzó lát­ványa, derűs’ hangulata mi­att is. (farkas) F. Ladányi Gabriella Kastaly István képei Tarnaleleszen kát' gyengélkedett, fejlődés­ben elmaradt hasonló korú társaitól, ezért inkább a lá­nyokkal játszadozott szíve­sebben. Testi gyengesége el­lenére egyáltalán nem volt szelíd. Néha a kékülésig megmakacsolta, rnagat, da­cos, szeszélyes természete miatt nagyon nehezen tud­ták kezelni. Szívesen zsar­nokoskodott játszótársai fe­lett, néha meg órákon át magába vonult, csendesen fürkészte a körülötte levő világot. n Hz a furcsa, komoly, gyenge fizikumú kisgyermek ötesztendős volt, amikor meghalt Arany János, de ja­vában .alkotott. még Jókai. Mór, .Vajda János, fénykora előtt állott Mikszáth Kál­mán, Gárdonyi Géza. Ugyan ki gondolta volna, hogy épp az Ady-porlán nyűgösködő, kedvét nehezen találó fiúcs­kában lakik az eljövendő Géniusz? 2. i fcosztos diáit Szokás, hogy az emlékezők a későbbi híresség gyerek­korát is dicsfénybe vonják. Mi nem akarunk szentképet pingálni Ady Endréről, mert az komikus fáradozás lenne. Afelől azonban semmi kétség, hogy értelme már egészen kis korától másként műkö­dött, mint a többi gyermeké. Szeretett kiválni közülük. Mivel gyengécske testi adott­ságaival nem nagyon dicse­kedhetett, az eszével irányí­totta őket. Játékban, vitat­kozásban a maga elsőbbsé­gét követelte a nagyabbak­kal szemben. Ha nem csele­kedtek a kedve szerint, el­fogta a düh, indulatában ké­pes volt a földhöz verni ma­gát. Tüzetesen földmondatta társaival a felnőttektől ta­nult meséket, ö azonban a maga által költött története­ket adta elő. Efféle mulatsá­gaiban Pápi Róza leányká­val érezte legjobban magát. Boldogtalan volt, ha nem játszhatott eleget szoknyás kispajtásával. Hiába vézna, mégis hatá­rozott, önérzetes fiú, amikor 1883. őszén Katona Károly tanító keze alá kerül a helyi református felekezeti iskolá­ba. Kedvvel és könnyedén tanult. A szülők minden re­ménye meglehetett arra, hogy becsvágyuk ígéretét lássak a nagyobbik fiúban — ekkor ugyanis már élt a ki­sebbik fiú, Lajos, akinek ké­sőbb sokféle szerep jutott a költő-fivér mellett. Ady Lő­rinc és Pásztor Mária példás, tekintélyes gazdálkodókká váltak, lassacskán gyarapo­dott is á kis családi vagyon, és abban bíztak, hogy fiái­kat diplomás emberekké ne­velhetik. Művészi pálya, vagy egyéb szabad foglalkozás meg sem fordult a fejükben. Vágyaik netovábbját az je­lentette, hogy valamelyik fi­úkból járási főszolgabíró vá­lik. Endre biztató kisiskolás előmenetele bátorította őket arra, hogy a gyermeket vá­rosba küldjék magasabb is­kolába. Nagykároly, Szatmár vármegye központja ígérke­zett a legalkalmasabbnak, lé­vén tizennyolc kilométerre Ermindszenttől, ahova amúgy is gyakran — szinte minden hétfőn — belátogat­tak a szülők, eladni fölös portékájukat a heti vásáron. „Engem 1888-ban a nagy- károlyi piarista gimnázium­ba vittek, ahol az alsó négy osztályt végeztették el velem a kedves emlekű, nagyon de­rék kegyes atyák” — ez a rö­vid summája Ady szavaival a nagykárolyi tartózkodás­nak, de az önvallomáson túl indokolt a részletesebb fi­gyelem. Kosztos diák lett, ami any- nyit jelent, hogy havidíj fe­jében magánháznál kapott szállást és élelmezést. A kö­rülmények folytan gyakran kellett kvártélyt változtatnia. Ez azért érdekes, mert az önállóságra különben is haj­lamos fiú nagy gyakorlatot szerzett abban, hogyan találja fel magát az emberek között. Akkoriban sokat adtak az úri modorra, az etikettben való jártasságra. A serdülő Ady hajlékonyán, elegánsan ta­nult bele a kor viselkedési szokásaiba, ficsur, piperkőc azonban sohasem vált belőle. Ismerte a határt, amely a jólneveltség és a modorosság, a divatmajmolás és a válasz­tékosság között húzódik. Épp így a csínyekre is bármikor kapható volt, de az ízléstelen vásottságtól tartózkodott. Egyszóval, a városi életfor­mába Nagykárolyban szokott bele. Itt is hű maradt ter­mészet szerinti önmagához, nem akart egy diák lenni a sok közül, vágyta, hogy is­merjék, hogy szánton tartsák, (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents