Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-28 / 228. szám
Néha lassúnak tűnik a rekonstrukció Visszaidézni a történelmi belváros hangulatát NINCS MIT TITKOLNI, sokszor bosszankodnak az egriek. A történelmi belvárosban egy-egy épület íeiűjí- tása, rendbehozatala évekig eltarthat, gyakorta állványok alatt kell bukdácsolni, sokszor pedig hiába keresünk egy boltot, mert elköltözött. Mindez — a belvárosi rekonstrukció egyik oldala. A másik pedig? A megye- székhely éppen az említett rekonstrukció következtében egyre szebb lesz, valódi szépségükben tárulkoznak fei a műemlék épületek, jobb lakások, boltok, éttermek, eszpresszók születnek. A város e munkálatok révén egyre nagyobb hírt vív ki magának a hazai és külföldi építészek körében, s Egert egyre inkább követendő példaként állítják más műemléki városok elé. És — a bosszankodások ellenére az is leszögezhető, hogy a rekonstrukció alapjában véve ütemesen halad. Ez persze nem azt jelenti, hogy gyorsan, hanem csupán azt, hogy a terveknek megfelelően. Mert, mint ahogy dr. Varga János tanácselnök és Dér Béláné elnökhelyettes vázolta, egy-egy régi épület felújítási tervének az elkészítése egy-másfél évet vesz igénybe, s legalább ennyi a felújítási munka is. Időnként az is gátolja a munkát, nagy az építőipari vállalat kapacitáshiánnyal küszködik, aztán az is, hogy néha nincs hová költöztetni a felújítás ideiére a lakókat és a boltokat. Mindez még lassítja az amúgy is lassúnak tűnő rekonstrukciót. Másrészt pedig azt is figyelembe kell vennünk, hogy a régi épületek átalakítása, korszerűsítése idő-, és munkaigényesebb, mint például egy-egy új ház építése. És nehezebben is gépesíthető. Mindezt viszont vállalni kell, hiszen bontani és újat építeni könnyebb lenne, de a történelmi városmag megóvásáért felelősseggel tartozunk nemcsak a mának, hanem a későbbi korok nemzedékeinek is S EZ A FELELŐSSÉG nem csupán egyszerű megóvást jelent, hanem annál lényegesen többet. A rekonstrukció következtében nem csupán a házakat újítják fel, hanem az egész belváros hangulatát újjávarázsolják a szakemberek. Arról már töbször esett szó lapunkban is, hogy a jelentős munka következtében hol, milyen boltok, éttermek, irodák létesülnek, most inkább azokról a kisebb munkákról esik szó, amelyek révén hangulatilag is újjászületik a belváros. A sok példa közül említsük például elsőként a házak színeit. Kevesen tudják, iiogy hasonlóképpen, mint Budapesten a Rákóczi úton. E gerben is színdinamikai tervek alapján dől el. hogy melyik ház milyen színű legyen, de az is, hogy az ajtók, ablakok milyen színben pompázzanak. Nem a véletlen, hanem éppenséggel az előre megtervezett összhatás érvényesül. Egy nem régen bevezetett szigetelési eljárás következtében az is lehetővé vált, hogy a házak homlokzatát mtíanyagfestékekkel színezzék, így a testes szebb es tsr- tésabb is. A történelmi belvárosban több, kisebb park is található. Ezek most is gondozottak, azonban a budapesti Kertészeti Egyetem egyik docensének az irányításával most olyan tervek készülnek, amelyek valóra váltásával a parkok is jellegzetesebbekké válnak, szorosabban illeszkedve a környezethez. Ezt a hatást fokozza majd, hogy a városban, s természetesen a belvárosban is, több — szám szerint hét — ivókutat helyeznek el, egyet például a most kialakuló, úgynevezett érseki istálló udvarán. De ugyancsak ivókút kerül a Népkertbe is, — Gádor István Kossuth- díjas művész alkotása. A KÖZELJÖVŐBEN — a műemlékfeiügyelőség munkatársainak bevonásával egy bizottság vizsgálja majd meg az üzletek fölött elhelyezett táblákat, neonfeliratokat, s javaslatokat tesznek, valamint azt is megállapítják, melyek nem illeszkednek a belváros hangulatához. Törekvés az úgynevezett cégérek gyakoribb alkalmazása — nagyon jól sikerült például az Ételbáré —, valamint olyan utcanévtáblák készülnek, amelyek jól illeszkednek a műemlék épületekhez. Megváltozik a belváros közvilágítása is. a VATI elkészítette a közvilágítási tervet, amely olyan lámpatestek felszerelését javasolja, amelyek korszerűen világítanak, ugyanakkor ódon hangulatot árasztanak. De nem csupán a szűkén vett belvárosban szerelnek fel ilyen lámpákat, hanem például a borkombinát előtt, az úgynevezett érseki udvarban is. És a vár környékén is. Ugyanis — az elképzelések szerint a várfal és a Dobó utca házai között a későbbiek során sétányt alakítanak ki, s itt már korabeli hangulatot árasztó világítótestek biztosítják a fényt az esti sétához. S ha már az elképzeléseknél tartunk, érdemes megjegyezni, hogy egy programtervezet szerint a Dobó utca néhány házában kisebb, szakosított múzeum, néhány házában pedig ínyenc falatozó kapna helyet. Ügy tűnik, a későbbiekben átalakul a Dobó tér is. A szakemberek elképzelései szerint idővel megszűnne a belvárosban a gépkocsiforgalom, s ez lehetővé tenné a tér olyan jellegű rendezését,, hogy esztétikailag szervesebben illeszkedne a műemléki környezetbe. Például a tér újfajta burkolásával, de az is szóba került, hogy ideköltözne esetleg a virágpiac — hiszen a város centruma valamikor piactér volt. Érdemes megemlíteni, azt is, hogy a tervező szakemberek, a város vezetői ügyelnek arra, hogy a belváros ne váljon skanzenné, és a felújított, korszerűsített házak betöltsék funkciójukat. Az alapvető, hogy a házak földszintjén üzletek, az emeleteken lakások legyenek, és foglalkoznak azzal a gondolattal is, hogy néhány ház tetőterének beépítésével műtermek létesüljenek. A REKONSTRUKCIÓ tehát nem csupán a házak felújítását jelenti, hanem egy minden részletre kiterjedő terv megvalósítását, a köz- világításitól egészen a parkok rendezéséig. Mindez nagy felelősséget, és sok munkát igényel. Ezért a város lakóinak ha bosszantó is a néha túl hosszúnak tűnő folyamat, megéri, — mert a szépségek kibontásához, a történelmi hangulat újjávarázsolásához idő szükséges. Kaposi Levente Baráti üdvözlettel Targovistéből Történelmi emlékek A pap faluja Nem túlzás azt állítani, hogy Bulgáriának szinte minden köve a történelmi múltat idézi. Az ötszáz éves török elnyomás ellen küzdőknek a gránitszobrok mellett emléket állít a legenda is. Egy- gyel Popovóban ismerkedtünk meg. Vendéglátónk Ki- ril Jankov, a tanács elnökhelyettese szívesen mesélt a kisváros múltjáról. Valamikor, vagy kétszáz évvel ezelőtt, néhány házból álló kis falu volt ezen a helyen. A korán beköszöntő tél a faluba zárta az arra haladó török csapatot. Annak idején egy pap lakott itt, népes családjával. A téli hónapok alatt gondoskodott a törökökről, ellátta őket élelemmel. A nagyvezír fermánnal kiváltságot adott a falunak. Városi rangra emelte, a neve Papkőy lett Bolgárul Popo- vó, magyarra fordítva körülbelül így hangzik: a pap faluja. A kiváltságot alaposan ki tudták használni az itt élők, a bolgár nép javára. Popovó egyik támaszpontja lett az 1877—78-as, a függetlenségért, a bolgár nép szabadságáért folytatott harcnak, ök látták el élelemmel a környéken levő orosz csapatokat. Hírvivőik segítettek az oroszoknak, a török csapatok számáról, útvonaláról tájékoztatva őket. A házakban biztonságos menedéket találtak a csaták sebesültjei. A kis falu lakóinak segítségével ezen a környéken maroknyi bolgár szabadságharcos és egy orosz ezred 40 000 törököt tartóztatott fel. A forradalmi tevékenység a későbbi években sem csökkent. 1923-ban, a híres szeptember 23-i felkelésben Észak-Bulgáriában ennek a vidéknek lakói vettek részt. A pap faluja ennek a harcnak is adott embereket, segítette a szabadságért küzdőket. Akkor a bolgár fasiszták vérbe fojthatták a harcot, de kioltani a szabadság utáni vágyat nem lehetett ebből a népből. Adott Popovó harcosokat a partizánoknak, s segítőik is akadtak szép számmal ebben a kisvárosban, mely fennállásának 400. évfordulóját ünnepelte a közelmúltban. A sipkái-csata színhelye ma (Fotó: G. Molnár Ferenc) A múlt kötelez. így érzik a popovóiak, s nem véletlen, hogy éppen innen indult ki, szeptember 9-e, a bolgár fel- szabadulás ünnepének tiszteletére az a mozgalom, melynek célját valahogy így léhet összefoglalni: a kulturált termelésért. Magyarosabban, megtenni mindent a termelési kultúra növeléséért, s szakképzettség fokozásáért, a munkaszervezés, és munka- körülmények javításáért. Különösen a mezőgazdasági kultúra fejlesztésére gondoltak, a forradalmi hagyományokat oly gondosan ápoló, és a mindennapi munkában is követő popovóiak. Két Lenin-rendes szülőföldje Nem messze Popovótól, kis falu húzódik meg egy keskeny völgyben, félig a domboldalakba kapaszkodva: Sze- jacsi. A kis település lakói nem mindennapi dologgal dicsekedhetnek. Bulgária hat Lenin-renddel kitüntetett embere közül kettő ebben a kis faluban látta meg a napvilágot. A múzeumnak berendezett régi Minev-házba lépőket a falon három kép fogadja; Deno Minev, a Komintern munkatársaként nem csupán a bolgár munkásmozgalom szervezésében vett részt, hanem a Francia Kommunista Párt megalapításában is. A későbbi években Moszkvában élt, tudományos munkát folytatott, s munkásmozgalmi tevékenységéért kapta meg' a Lenin- rendet. öccse, Sztoján Minev is a forradalom harcosa volt, őt fiatalon megölték. A másik Lenin-rendes Deno Georgijev, a szovjet csapatok felderítője volt. A bolgár fasiszták végezték ki 1944-ben, a szabadság hajnalán. Öt halála után tüntették ki. Képeik előtt tisztelegnek azok. akik a bolgár nép életével ismerkednek, s maguk a bolgárok is. Zarajevó és Zarajszk A történelmi emlékek között kell felsorolni Zarajgvó községet is. A kis faluban múzeum is őrzi az orosz felszabadítók emlékeit. Azért írtam is, mert az emberek lelkében kitörölhetetlenül élnek a felszabadítók emlékei. A falu nevét arról az orosz gárdaezredről kapta, melyet Zarajszk, a Moszkva melletti város állított ki. Ók narcol- tak az 1877-es szabadságharcban itt a falu környékén. A bolgár falu és az orosz város lakói között eltéphetetlenek a szálak. Bolgár nők rakják le az emlékezés virágait az orosz harcosok sírjaira, s az orosz emberek rendszeresen elküldik képviselőiket ide, a távoli faluba. A múzeumba a tépett régi zászló mellett ott vannak a mai emlékek, a világ első űrhajósának, Gaga- rinnak kis márványszobra, s a zenélő doboz orosz dallamot játszik. A két helység barátsága mintegy élő jelképe ma már két ország megbonthatatlan barátságának. A bolgár nép az ország minden táján — de különösen itt, ahonnan nem esik túl messze a sorsdöntő csatát idéző Sipka-szoros, tisztelettel emlékezik nagy testvérére. (Folytatjuk) Deák Rózsi Ha bevalljuk, ha nem az igazság az, hogy húzódozunk az úgynevezett káderkérdésektől. Magyarán: amikor emberek, munkatársak, beosztottak vagy vezetők munkáját, magatartását kell értékelnünk — szemtől szembe —, mintha a fogunkat húznák. Erről mindenkinek van saját élménye is hiszen a minősítés elkerülhetetlen. Színt kell vallani, másról is, magamról is. Ha lehetne, mindenki tolná odább ezt az időpontot, a minősítés óráját. De hát nem lehet. Mert kell, elengedhetetlenül, feltétlenül, sőt: egyre szigorúbban, annak az érdekében is, akiről szó van és azok érdekében is, akik az illető vonzásköréhez tartoznak. Milyen tapasztalatok álla- ptíhatók meg erről a munkáról Gyöngyösön ? Tapintatból hallgatni? Az emberekkel való „gazdálkodás” feladata nemcsak a személyzetisre tartozik. Gazdája enne^ a pártszervezet, ahogy a szakszervezet és a KISZ sem zárható ki belőle. Szoktuk mondani, hogy az okos ember előrelátó. Felkészül a várható eshetőségekre. Ez a felkészülés a kádermunkában a jogosult szerveknél is kötelező. Ott kell lenni náluk „tartalékban” a megfelelő személynek, akit azonnal elő tudnak venni, ha személyi változás következik be. Lényegében arról van szó, hogy minden vezetői posztra van egy kiszemelt ember akit annak idején kiválasztottak, ha kellett, iskolába küldtek, politikai képzésbe vonták be, társadalmi megbízatások segítségével a „gyakorlatban” is kipróbálták. & neki is megmondták, hogy tervük van vele. A folyamat nagyon világos, nagyon logikus és nagyon egyszerű. De csak elméletben. Mert a gyakorlat már egy kicsit sántít. Imitt- amott még nem megy minden úgy, ahogy kellene. Ott van a hármas követelmény a vezetőkkel szemben. Mindenki tudja. Mégis, olykor engedményt adnak — például azt mondják. hogy a vezetői' készséget majd megszerzi, fő az, hogy jó szakember. A megkívánt okleveleknek a birtokában van. Az ilyen ember nem alkalmas vezetőnek, mégis számolnak vele. Miért? Mert a döntésre jogosultak maguk sem veszik elég komolyan a hármas követelmény egységét. Ha pedig az egyik vezetőről kiderül, hogy „fejébe szállt a dicsőség”, már esze ágában sincs odafigyelni senkire, az emberekkel úgy bánik, mintha azok a személyes szolgái lennének a párttitkár figyelmeztetése is süket fülekre talál nála, a rosszabbik esetben még „vissza is vág”, legtöbbször olyan módon, hogy a bosz- szüállás látszatát is kerülje, akkor az ilyen igazgatónak, főmérnöknek vagy főkönyvelőnek nehezen merik megmondani: ha nem térsz észhez, kispajtás, akkor kénytelenek leszünk búcsút venni egymástól. Az ilyen elhúzódó személyi ügyek rontják a légkört a vállalatnál, rontják a város közvéleményének a hangulatát is. Még olyan következtetés megfogalmazására is alapot adnak, hogy: lám. vannak védett személyek, akiknek mindent szabad, senki sem mer hozzájuk nyúlni. Emberségből nem akarják a szemébe mondani, hogy nem alkalmas tovább is vezetőnek. Rosszul esne neki, hiszen az életét ennek a társadalomnak adta, „megbízható elvtárs”. Csak nem jó vezető. Hiába bíztak benne, hiába várták türelemmel, hogy „megszerzi” a vezetői készséget, hiába hitték azt. hogy soha nem felejti el, honnan jött, mi a feladata, hogy a vezetői beosztás egyben szolgálat is. A mások, a rábízottak érdekeinek sőt: az egész társadalom érdekeinek a szolgálata. A pártszervezeteknek kötelességük is ellenőrizni a személyzeti munkát. Teszik is. Kivétel, nélkül mind, legfeljebb esetenként csak formális az ellenőrzés. Egyik oka ennek az, hogy a vállalati szövetkezeti egyszemélyi felelős maga intézkedik”. Határoz, és utána megkérdezi a párttitkárt, egyetért-e vele? Olyan is van, hogy sem kinevezéskor, sem leváltáskor, sem a kitüntetésnél nem kíváncsiak a partszervezet véleményére. A KISZ-szervezet vagy a szakszervezet „beleszólása’' pedig általában csak papíron létezik. Előfordult, hogy a szak- szervezeti titkárt váltotta le az igazgató a vállalati beosztásából, mert nézeteltérésük támadt. A döntőbíróságnak kellett az ügyet a helyére tennie. Sokszor lehet hallani, hogy a nem függetlenített párttitkároknak, szervezeti vezetőnek, személyzetisnek nagyon nehéz helyzete van, ha az igazgató nem figyel a „szabályok betartására”. Azt is mondják, hogy a társadalmi szervek tevékenységének tartalmi értéke attól függ, mennyire igényli ezt a tevékenységet az igazgató. Ha „nem figyel oda”, akkor döcög a szekér, olykor kátyúba is kerül. Volt erre példa nagyobb vállalatnál is. Mit lehet tehát tenni? A felsőbb pártszervnek kell az ilyen gazdasági vezetőt eligazítania. Ez sem könnyű munka, mert azt is gondolhatja az érintett igazgató hogy: lám, mentek panaszra ellenem. No, majd lesz rájuk gondom. Ilyenkor az is nyilvánvalóvá lesz, hogy ez a gazdasági vezető nem alkalmas a tisztsége betöltésére. Le kell váltani. Rendben van, és mi legyen vele? Menjen vissza a műhelybe a gép mellé? Ültessék be valamelyik osztályra egy íróasztalhoz? Tud-e valaki ilyen példát? Ha áthelyezik másik vállalathoz, másik szövetkezet élére állítják az csak az igazán rossz: folytatja ott, ahol abba sem hagyta, mert „neki úgysem lehet semmi baja”. Ha a labdát tovább pasz- szolják attól még a labda nem változik meg. Ugye, nem is olyan köny- nyű a helyes megoldás? A számok bizonyos tájékozódást tesznek lehetővé. Gyöngyösön a vezetők több mint hatvan százaléka érettségizett, illetve magasabb képzettséget szerzett. Politikai végzettsége nagyjából ötven százalékuknak megfelelő. A munkaköréhez szükséges végzettséggel százból öt nem rendelkezik. A nők aránya húsz százalék. Az is érdekes adat, hogy a vezetőknek egyharmadá még nem ért meg öt évet ebben a beosztásában. Akik már két évtizede vannak a helyükön, azoknak az aránya valamivel több mint tíz százalék. Minden második vezető ..saját nevelésű” személy. Persze, ezt a tényt így is lehet értékelni: csak minden második? Majdnem száz alapszervezetnél végzett vizsgálódást a városi pártbizottság a káder. és személyzeti munkával kapcsolatban. Az összkép jó. Hogy nem mindenütt kifogástalan ez a tevékenység, azon sem kell meglepődnie senkinek. A „tökéletes” jelző nagyon kevés emberi munkára illik rá. A jellemző vonások, jegyek a döntőek, ezek pedig Gyöngyösön erőteljesen a píthatók meg erről a munMaga a tény, hogy a városi pártszerv rendszeresén figyelemmel kséri, ellenőrzi, véleményezi a káder- és személyzeti munkát hogy adott esetben névre szólóan is megfogalmazza a feladatokat, biztosíték arra, hogy semmi sem marad észrevétlenül. Ez pedig előfeltétele az „emberekkel való gazdálkodás” állandó fejlődésének. , G. Molnár Ferenc J
