Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-25 / 226. szám

Divatos kismama Bár az utóbbi időkben szépen javult a kismamaruhák választéka, sokan szívesebben varratnak a terhesség idejére megfelelő színű, fazonú, a kilenc hónap után is viselhető ruhákat. Néhány csinos modellt mutatunk be, amelyeket szülés után övvel megkötve, vagy kicsit karcsúsítva lehet hordani. 1. Elől végig gombolt, tűzéssel díszített ingruha. A ma­gasan elhelyezett zsebpatni alól indul ki a mély hói, amely egész idő alatt kényelmes viseletét biztosít. 2. Csinos alkalmi ruha, készülhet sötétkék, könnyű se­lyemből, szövetből, vagy jerseyből. Az érdekesen elhelye­zett függőleges pántokon pici fehér gombok, a gallér piké, vagy selyem. 3. A bővíthető derekú nadrágot szívesen viselik a kis­mamák. Jól illik hozzá a bemutatott blúz: az elkerekített teilrész alatt erősén bővülve, nagy rátett zsebekkel. Jól mu­tat a kockás gallér, kézelő és zsebrátét. Tizenévesek kozmetikája A fiatalság — a szépség, de lehetnek hibái, ezeket meg kell szüntetni, sőt meg­előzni. Mindkét szempont­ból sokat jelent a megfelelő, rendszeres tisztálkodás. A tizenéveseknél különösen fontos, mert ebben a korban a bőr általában zsírosabb, és fokozott a verejtékezésre való hajlam is. Aki nem tisztálkodik megfelelően, nemcsak rossz szagú a borp- ló verejtéktől, hanem bak­teriális és gombás fertőzés­re is fogékonyabb. Mivel tisztálkodjuk? Szap­pannal, langyos vízzel, kö­römkefével. Lehetőleg este, hogy éjszaka szabadon léle­gezzék a bőr. Különös gond­dal kell a hajlatok bőrét és a láthat szappanozni, leöblí­teni. Meleg fürdőre nincs gyakrah Szükség, a meleg, majd fokozatosan hidegre váltott zuhanyozás nemcsak tisztít, hanem a megfázással szemben edzi a szervezetet, A kellő "tisztálkodás alap­vető fontosságú a pattanásos bőr kezeléséhez is. A patta­nás ugyanis velejárója a fo­kozott faggyútermelésnek, a zsíros arcbőrnek. A megvál­tozott összetételű bőrfaggyú ingerli fokozott elszaruso- dásra a szőrtüszőt bélelő hámréteget. örökölt hajlam is okoz­hatja a pattanásosságot. A nemi hormonoknak elsőren­dű szerepük van a tünetek létrejöttében, erre mutat az is, hogy serdülőkor után fordul elő leggyakrabban. Elősegíti a kellemetlen tü­netek kialakulását a rend- szertelen, egyoldalú étkezés, így a túlfűszerezett ételek, a sok füstölt hús és általában az olajos magvak, mint a mogyoró, dió, mandula, szó- tyola és a csokoládé is. Feszült idegállapot is okoz­hatja, ezért romlik a fiata­lok bőre általában a vizsga- időszakban. Hormonális rendellenesség, például sza­bálytalan menses, Vagy a pajzsmirigy túlműködése idején is több a pattanás. Á pattanást ne nyomkod­juk, né piszkáljuk. Inkább törekedjünk a megelőzésére. Használjunk a tisztálkodás­hoz zsíroldó hatású szereket, például melegebb vizet és lúgosabb szappant, sőt a zsíros bőrt naponta többször is áttörölhetjük hígított al­koholos arcvízzel. ' . • Rendszeres tisztálkodás, • naponkénti harisnyaváltás az alapja a fiatalkorban gyakori fokozott lábizzad ás meggátolásának. Ajánlatos a lábmosóvízbe 1 evőkanál­nyi konyhai ecetet és sót tenni, vagy a lábmosás után hígított ecet-oldattal a láb bőrét beecsetelni. Az izzadás csökkentésére gyakran formalinos oldatot ajánlanak. Hátránya, hogy többszöri használata ekcémát okozhat. Helyette inkább alumíniumklorid tartalmú ecsetelőket válasszunk. A fokozott kézizzadást csökkenti a naponkénti ázta- tás igen meleg vízben. Ez­után ecseteljük be a bőrt a fentebb említett alumíniu- mos oldattal. Enyhe nyugta­tok folyamatos szedése is sokat segít, hiszen a kéz. és lábizzadás idegizgalom hatá­sára fokozódik. Dr. Kobács László Humorszolgálaí Két énekes dicsekszik: — Barátom, milyen sike­rem volt Párizsban! Az egyik este a közönség egy kertre való rózsát szórt a színpadra! — Az semmi. Én New Yorkban egy egész felhőkar­colót kaptam. Tégláról tég­lára .., Mai fiatalok veszekszenek. — Add vissza a levelei, met, amit írtam neked — így a lány. — Te meg add vissza a csókokat, amit adtam neked! — Mit szoktál csinálni hosszú téli estéken, mielőtt ágyba feküdnél? — A széken ülve alszom. — Drága Helén, az ön szive olyan, mint egy jég­hegy! — De könnyen el is olvad! — És milyen hőmérsék­letre van szükség hozzá? — Huszonnégy karátosra! — Mit gondolsz, mit esi- nálnak a szúnyogok? — Ellenőrzik a lakosság vércsoportját! Az anya lányát dicséri, hogy milyen jó háziasszony, mikor az belép a szobába. Az anya megkérdi: — Megmostad a salátát? — Nem. Elveszett a szap­pan! •k A vonatban egy ifjú rágó­gumit rág. Egy idősebb em­ber nézi, nézi, majd meg­szólal : — Bocsásson meg, fiatal­ember, nem hallom, mit mond. süket vagyok. * — Te már nem vagy ten­gerész? — Nem. Áthelyeztek. — Miért? — Tudod, a tengeralattjá. rón mindig nyitott ablaknál akartam aludni. MAKAY IDA: HÉRA ZOLTÁN: Kőmozdulatlan Tengeri dal Tapadj a sziklán fönn magadban, ha láng zuhog, ha dér temet. Vadrózsamakacs létezésed lobogjon évszakok felett. Tépesd magad a hóviharral. Tűrj hát! Légy kőmozdulatlan: Naponta szaggatott, megölt, örökre kiírthatatlan. TOLDALAGI PÄL: rr Ősi ima fgy búcsúzom el tőletek, szeretnék csillagkönnyeket hullatni, de egy roncs, öreg ember a sok-sok ütközet után kiszáradt, kútszerű szemeit inkább lesüti, nem lángol és nem képzeleg, ezért tehát letérdelek s elmormolom az ős-imát: Ne feledj engem el világ. Jöjjön most, szövődjön az a tengeri dal! De nem jött, nem szövődött, elűzte haj, ez a fekete jaj. Hová lett, mivé tűnt? Ott úszik, jaj, szemben holt hullámok halaival. Oszlik foszlik a holddal. Ravatal, ravatal: ez jött most. ez lett a dal. Nyílik, zárul, kitár, takar, tengert akar, jaj, jajt akar. Deres ég, kormos nap. Bicsaklott, törött tengeri dal. TEREFERE (Fotó: Zeit im Bild) SZÖVEG NÉLKÜL VVWW^AA^^^AA^A/^AAAAAVAAAA^V>AAAA^^^^^^AAA^AA^^WA^/^á^AA/^/Wú^AA/V^^^AAAAA^^^VAVA^^AAl^AV^ „Megtettük a hatvágást...” (Ti] Egy értekezleten hallottuk a címbeli nyelvi formát. A felszólaló azt akarta vele kifejezni, hogy derekasan megtették, ami a kötelessé­gük volt; jól végezték a dol­gukat, Megörültünk, hogy ez a képi értékében is érdekes szólás nyelvi szerephez ju­tott. Üjabban ugyanis elég ritkán halljuk és olvassuk. Apáink több változatát is is­merték és használták. A leggyakoribbak ezek voltak. Érti a hatvágást, megteszi a hatvágást, kivágja a halvá­gást, stb. Ezeket a szólásváltozato­kat ebbe a rokon értelmű nyelvi kifejezési sorba il­leszthetjük bele: Jól érti a dolgát, becsületesen végzi feladatát, kitesz magáért, ért hozzá, elvégezte a rábízott ■munkát, derekasan megtette> amit kell, stb. Régi költőink gyakrabban bíztak e szólásszerű megne­vezésekre versbeli kulcssze­repet is: „Meg is tévé dicső­én/ a hátvágást apád”' (Pe­tőfi).— „De reá az asszony még ezért is nyelvel:/ Érts a hat vágást Judit asszony nyelvvel” (Arany János). A szólás eredetére vonat­kozólag idéznünk kell a hu­szár hatvágás, a huszárvágás nyelvi formákat is. Erdélyi János a szólás értelmezése kapcsán azt írja, hogy „a hatvágás igen híres; a ma­gyar gyermek mindennél in­kább igyekszik ezt megta­nulni, mint a huszár főmes­terségét.” Ez a huszárvágás valójában a lóhátról kard­dal való erős suhintás volt, amellyel az ellenfélt gyor*, határozott kezdeményezéssel meglepték. Ezért a határo­zott, a vakmerő cselekedet­re, vagy az egy tétre feltevő vállalkozásra. kezdeménye­zésre minősítésül használjuk a huszárvágás összetételt. Van még egy jelentésvál­tozata: a kardvívásban, ál­talában a karddal való bá­násban az egymás után kö­vetkező hat mozdulatot is megnevezték a hatvágás szóalakkal: balra (1), jobbra (2), felfelé (3), lefelé (4), szúrás (5), vágás (6). Erre utal Arany János e vers-v részlete: „Fogd csak az új fegyvert igazán két kézre,/ tudj vele jól bánni,/ a régi hatvágást ezzel is kivágni”. Különben a hatvágás szó­alakkal a magyar toborzó tánc egyik figuráját is meg­nevezték. Rózsavölgyi Hat­vágás címmel írta meg egyik alkotását Ezek az adatok azt is bizonyítják, hogy egy-egy magyar szónak, szólásnak igen érdekes az élettörténete is. Általános műveltségünk színesedik és gazdagodik ezeknek az ismereteknek birtoklásával. Dr. Bakos József re kötötte, hogy csak annak adhatom el a kerékabroncsot, aki ezt a két csavart is megveszi. — De hát ez nem akadály. Megveszem én azt a két csavart, ne búsuljon. Meny- nyibe kerül? — Huszonöt rubel darabja! — Huszonöt rubel azt mondja? — A nagyapám öreg, nem tudja mi a különbség a régi és az új rubel kö­zött. Ki a fene fog vitatkozni vele? Nem illdomos. Én azt mondom, ha szüksége van a ke­rékabroncsra, vegye meg a csavarokat is. — Hm, mit tehe­tek? Megveszem. Hamarosan itt a nyár, és hol szerzek én abroncsot.., — Na látja. még­iscsak akad olyan ember, akinek szük­sége van a csava­rokra. .. (Baraté Rozália fordítása) cfautfii' — Bocsásson meg, amott nem a maga Moszkvicsa áll? — Az enyém. i — Szép kis masi­na. * — Nem rossz. — Nekem — hogy is mondjam csak — van valamim, ami < az autósokat érde- | kelheti. > — És mi lenne < az? S # < — Hát mondjuk > ez. < — Ez mi? > — Nem látja? < Csavar! A menete > sértetlen, teljesen < használható csavar. ^ — De hát mire ? nekem ez a csavar? < — Mit tudom én. | A jónép azt mond­1 ja, az autósoknak > mindig hiányzik va­$ lami a kocsijukból. S Mondjuk egy csa- ? var... Ha-ha-ha... < — Mit viccelődik í itt? < — Ne idegesked­> jék. Tényleg viccel­< lem. Ha-ha-ha... De > várjon csak, van < még valami. < — Éspedig? < — Hát látja, egy > másik csavar. Na- s yyobb... Ha-ha-ha... í — Nahát, ez azért ? már mégiscsak sok! s Én... én... én azop­2 ssí hívom «... VS-VVNAA^VVVVVVVVVN^SAéVSAA/1 — Talán a barát­jának szüksége len­ne rá? — Tudja, én ... Mondja, ki maga és mit akar? — Mindjárt meg­magyarázom! Vehet tőlem vadonatúj ke­rékabroncsot. Moszkvicshoz valót! Itt van a kerítés tö­vében. A fiam őrzi. — Azt mondja, Moszkvicshoz való kerékabroncs?! El akarja adni? Viccel, ugye? — Egyáltalán nem. — Tényleg nem? — Cseppet sem. Látom, a Moszkvicsa hátsó kerékabroncsa tropára ment. Már megbocsásson, de úgy gondoltam, ér­dekelni fogja. — Komolyan gon­dolja? És mennyiért adná? — Micsoda kér­dés?! Rendes bolti áron. Semmi speku­láció. — Hogy semmi.,. hogy... AA^V*AAAAAAAAAA/W>^/ — Igen. Rendes áron adom. Tudja, az anyósom a vá­rosban járt és látta, hogy sorban állnak, vesznek valamit. No- hát, beállt a sorba, vett két abroncsot. Mit kezdjek velük? Autóm nincs még csak ismerősöm sem, akinek kocsija len­ne. Ha-ha-ha... Tud­ja, amikor az isme­rőseim kocsit vettek, már nem ismertek többé. Ha-ha-ha... — Ha-ha-ha... Én megveszem. Mén. jünk! — Nagyszerül Csakhát, hogyan is mondjam... — Mi van még? — Tudja, a nagy­apám megkért, ad­jam el ezt' a két csa­vart. Idős, makacs ember és a lelkem-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents