Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-18 / 220. szám

Világot járni, világot látni

A

modern népvándorlások kora — jegyezte meg ismerősöm baráti beszélgetés közben, amikor a hazai és külföldi utazásokról, az idegenforgalom alakulásáról esett szó. S valóban, nincs is ebben semmi túlzás, hiszen évente száz és százmilliók kelnek útra a nagyvilágban, hogy felfedezzenek más országokat, megismerjenek más népeket, tájakat, szokásokat. Ki repülőn, ki hajón, ki vonaton, ki gépkocsin vág neki az útnak, de a fiatalok közül sokan még a gyalogtúráktól sem riadnak visz- sza. Jómagam is többször láttam már a környező országokban gyalogosan közlekedő magyar fiatalokat, akiket a hátizsákokra szerelt „H” betűről, vagy az ingzsebre varrt nemzetiszín zászlócskáról lehetett felismerni. \

Az utazók összetétele rendkívül változatos. Vannak, akik kimondottan szakmai céllal utaznak a baráti, vagy a nyugati országokba, hogy tapasztalatokat. szerezzenek, megismerkedjenek ipari, mezőgazdasági üzemekkel, vagy intézményekkel —, s hazatérve igyekeznek megvalósítani mindazt, ami számunkra is jó, számunkra is követhető. Akadnak olyanok is, akik nem szervezett szakmai utazás keretében, de szakmájuk, érdeklődési körük iránti szeretettől vezérelve jutnak el más országokba, hogy élményeket gyűjtsenek. Főiskolás, rajzszakos ismerősöm évekig dolgozott nyaranta, ku- porgatta a pénzt, hogy eljusson Párizsba, a Louvre festményeit megtekinteni. Mások azért mennek, hogy nyelvtudásukat csiszolják, megint mások könyvtárakat, múzeumokat akarnak megtekinteA legtöbben azonban, akál egyénileg, akár szervezett utazás keretében is jutnak el külföldre* nem tűznek maguk elé semmilyen különleges célt. Egyszerűen „csak” világot akarnak látni. Sétálni Moszkva vagy Berlin utcáin, nézegetni a kirakatokat, megkóstolni az ételkülönlegességeket, vagy esetleg megnézni Pamplonában egy utánozhatatlan spanyol bikaviadalt. S közben akaratlanul is bepillantást nyerni más népek életébe, szokásaiba — akármilyen felszínesen is. Hiszen élményt jelent az is, ha valaki Leningrádban szamovárral főzött teát iszik, vagy Szófiában meglepődik azon, hogy igenlő fejhólogatására a boltos nemhogy odaadná, hanem visszateszi a polcra az áhított rózsaolajat. Mivelhogy ott „fordítva bólogatnak”.

Egy kicsit divattá is vált nálunk az utazás. S mint ahogy a divatnak mindig is Voltak és vannak túlzásai, ez az utazásoknál is tapasztalható. Akadnak, akik azért mennek az idén „Görögbe”, mert ismerőseik tavaly „Spanyolban” voltait, vagy olyan világfías dolog feltenni a kérdést: Te öregem, még nem voltál Londonban? Hát akkor nem is láttál semmit még a világból. Aztán olyan is előfordul, hogy valaki szinte a szomszéd megyét sem ismeri, de már bejárta Európát, mert a külföldi utazás csak rangosabb, mint itthon szétnézni.

A túlzásoktól eiteädirtw azonban, nagyon hasznos az Utazás. A munka után feltétlenül pihenést, kikapcsolódást, felüdülést jelent. s ugyanakkor lehetőséget is nyújt ahhoz, hogy energiát

gyújtsunk, energiát tartalékoljunk a további munkához. Másrészt élményeket is ad. kinek hosszabb, kinek rövi- debb távra. Hiszen hosszú évek után, ha előkerülnek a fényképek, színes diák, jó felidézni, hogy itt is jártunk, ott is jártunk.

Másrészt, s talán ez, ami az egyik legfontosabb — az utazás lehetőséget ad arra is, hogy számba vehessük, hogy mi a jó nálunk és mi a jó máshol. Nem megfogalmazva. de önkéntelenül is összehasonlítást teszünk, hogy milyen mondjuk a mi vendéglátásunk, milyen a szomszédainké — mérlegelve mindkét oldalon a pozitív, de az esetleges negatív benyomásokat is. Egyik ismerősöm például, olaszországi útjáról hazatérve azt fogalmazta meg, hogy most jött rá, képtelen lenne kapitalista országban élni. Nem azért, mintha sok árucikk nem lenne jobb vagy szebb, mint nálunk, mert er. re is van bőségesen példa, de ott valahogy más a légkör, s azt mi nem tudnánk megszokni — mondta,

M

ég korántsincs vége az idegenforgalmi szezonnak, de a statisztikák máris elárulják, hogy az idén jóval több külföldi fordult, illetve fordul meg nálunk, mint tavaly, s mi, magyarok is, jóval többen utaztunk, mint az elmúlt évben. Áz utazás, a modem népvándorlás révén, rólunk is egyre többet tudnak meg, s mi is egyre többet tudunk másokról. Jobban el tudjuk magunkat helyezni a nagyvilágban, s jobban tudjuk értékelni mindazt, amit mi és barátaink létrehoztak.

Kaposi Levente

Közönségnap a BNV-n

Úttörök vetélkedőié, gyermekfoglalkozás a ütékkiállitáson

Szombat délelőtt a nagyközönség számára nyitotta meg

kapuit a kőbányai vásárváros. Az őszi BNV most első ízben a gyermekek vására is, hiszen a fogyasztási cikkek seregszemléje kiegészül az Interplayexpo ’77 nemzetközi játékki- allítással. A játékpavilonban egész nap öt játszósarok fogadta az apróságokat, és a kisiskolásokat. Építő- és ügyességi, közlekedési játékok, babaház, társasjátékok álltak a gyerekek rendelkezésére, s az egyik játszósarokban mindenki ma- berendezhette kis játszószobáját. Délután a fiatalok nép- művészeti stúdiójának szakemberei foglalkoztak a gyermekekkel. !

Közönségnap lévén már délelőttől folyamatosan tartottak divatbemutatókat, délután pedig frizurabemutatót rendeztek.

A várható nagy forgalomra felkészült a vásár 29 vendéglátóipari egysége, ezekben sok élelmiszeripari újdonságot, például joghurthabot és új íűszerezésű felvágottakat árusítanak.

Szabad idő tippek-a BNV-n

, A hagyományoknak megfelelően az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron hat árucsoportban látható a több mint fezer hazai és külföldi kiállító korszerű termékekből álló árukínálata. A bemutatásra kerülő hat árucsoport a következő: az öltözködés, az otthon, a háztartás, az élelmezés, a szabandó és közlekedés körébe tartozó termékek és eszközök.

A társadalmi-gazdasági fejlődés eredményeképp évről évre nő a dolgozók szabad ideje. A szabad idő hasznos és egészséges eltöltéséhez az idén is sok ötlettel és javaslattal járul hozzá a vásár szabad idő szektora. Ezek a termékek a C, C/II, a L és 40-jelű pavilonban, valamint szabad területen láthatók. Rendkívül gazdag a választék. A külföldi kiállítók közül a szovjet külkereskedelmi egyesülések sokféle rádiót, hanglemezt, fotócikket,

szórakoztató-elektronikai

cikket mutatnak be. A lengyel. NDK. és csehszlovák cégek elsősorban barkács- cikkeket. különböző kisgépeket és kempingcikkeket állítanak ki. A barkácscík- kek az idén is nagy érdeklődésre tarthatnak számot: a látogatók a helyszínen vásárolhatják meg a különféle újdonságokat. A barkácscikkeket megszokott helyükön, a 40-es pavilonban mutatják be. Nagyon hasznos kezdeményezés, hogy a szakemberek a legtöbb barkács- eszközt, kisgépet működés közben is bemutatják, sőt az érdeklődőket, a vásárlókat az eszközök kezelésére is megtanítják. Jelentősen növeli a 40-es csarnok kínálatát az alumínium mintabolt, ahol a kiállított, házilag is hasznosítható szerkezeti elemek szintén megvásárolhatók. Ismét láthatjuk a vásáron a világhírű japán fotócikkeket, s bemutatásra kerülnek a legkülönbözőbb szórakoztató-elektronikai termékek. Szabad területen állítják ki az ÉRDÉRT, a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát és a Dombóvári Unió Szövetkezet hétvégi faházait.

A szabad idő eltöltésének egyik kitűnő módja a sport, a kirándulás és a turizmus: Az őszi BNV-n szerepelnek a különféle hazai és külföldi sport- és turisztikai eszközök, a többi között a Taurus világhírű kempingcikkei. a svéd ABU cég horgászeszközei, stb. A Fővárosi Fürdőigazgatóság az úszásra biztat, bemutatja a leendő Paskál fürdő makettjét. Az IBUSZ, az Express és más hazai utazási irodák a hazai éti külföldi turizmus újabb

lehetőségeit ismertetik, az

érdeklődőkkel.

A kirándulás, turizmus le. hetőségét jelentősen növeli a saját közlekedési eszköz, a személygépkocsi, a motorkerékpár, stb. A közlekedés szekcióban, a C pavilonban látható majd a szocialista és tőkés járműipar néhány legújabb terméke. Újdonságokat mutat be a szovjet, az NDK, és a csehszlovák járműipar, de láthatjuk a legújabb Mercedes. Vauxhall és Opel modelleket is. A BNV-n ismerheti meg a nagyközönség az új Skoda és Lada 1600 személygépkocsit. Az 1600-as Lada utasterében lé- nj'egesek a változások. A két első ülés kényelmesebb lett, s gyárilag szerelt fejtámlák növelik a biztonságot. A kocsi gyorsulása kiváló, a végsebessége 154 km. Újdonság az is, hogy a gumik gyárilag szerelt radiál- abroncsok.

A közlekedés szekció további érdekessége a sátorrá szétnyitható szovjet utánfutó, amelynek nagy előnye, hogy kiskocsik is könnyűszerrel vontathatják.

Koncz János

nagyobb jövedelmet hozó tel

' és hús, “valamint a csirke és a'tojástermelést. Egyetlen év alatt ötmillió rubel feletti értéket állít elő csak ez a szovhoz, igazolva: a gondos, a szervezett, hozzáértő me. zőgazdasági beruházások éppen úgy meghozzák a maguk hasznát, s nem is hosszú idő után. mint az ipari beruházások bármelyike.

A semmiből vagy az alig több mint semmiből valamit teremteni az lehet érdekes feladat, de egy egész életet vajmi nehéz erre építeni. De az „alig több mint semmi’ bői tartós bőséget, gazdaságot teremteni, azt ráadásul évről évre még úgy gyarapítani, hogy az ember állanŐsi táj — új világ

A vita, hogy melyik az öregebb, Vologda-é vagy a tőle délebbre fekvő, Volga parti Kosztroma, a történészek szerint eldöntöttnek tekinthető: Vologda 800 kerek esztendejével szemben Koszroma 825 évet mondhat a hiteles dokumentumok alapján a magáénak. Minden bizonynyal sem az egyik, sem a másik település nem tartozik a legősibb orosz városok közé, de hogy múltjuk elválaszthatatlan az orosz nép történelmétől, az kétségtelen. Mint ahogy a jelenük is. Kosztromáé is, amely településrendszerében az évszázadokat megőrizve, hídcsápjával csak a mostani években óvalcszik át a nagy folyó másik partjára. Eddig csak a nyugati part magasából figyelte a pusztába hajló sztyeppevidéket, ahol őseirik- rokonaink vagy négyszázan — a vepsztek — ma is ott és itt élnek még. Úgyhogy nem is idegen földön, régi finnugor vidéken járunk, látunk.

A kosztromai terület párt- bizottságának hatalmas, vörös téglás épülete — az új most épül, ez megvan vagy másfél száz esztendős — ott figyel a Volga-parton, mesz- sze át a másik oldalra. A tőle délre és nyugatra fekvő városrész ízig-vérig mai, a •keleti, északi városrészek zöme még faházakból áll. Szépségesen romantikus, zöld és barna és kék és fehér és csipkézett faragású faházakból, amelyek némelyike felett eljárt ugyan az idő és megrokkanva, féloldalasán süly- lyednek a járdák szintje alá, de többségük ma is csinos, takaros, lakható, szépen gondozott: egy szóval kár értük.

— Megőnünk belőle egy részt, mint valami élő múzeumot. De csak egy részt. A többit lebontjuk. A múltat meg kell őrizni, ez helyes, de a jövőt meg építeni kell és az a még helyesebb — mondja kicsit megértőén, ugyanakkor határozottan is K. I. Szuszlov, a területi pártbizottság titkára, aki nem kevés teendői ellenére, szívesen áldozott ránk időt és választ is bőven kérdéseinkre. A jövőt illetően vita sem lehet, a múlt rekvizitumait meg, szívfájdalommal ugyan, de be kell látnunk, hogy okosan kell megőrizni. Értelmesen.

— A tájék is ősi, azt is meghagyjuk? — toldja meg kajánul e kérdéssel az imén_ ti megjegyzésünkre adott válaszát. Aztán néhány gyors adat, tény, s már eszünk ágában sincs Kosztroma múltja és faházai, sokkal inkább a jelen és jövő e tájon is. Ez

K. I. Szuszlov: „Tudományos alapon dolgozunk ...”

cfitett JSTJa munkája slferét

és élvezni is túdja azt, az már az igazán vonzó valami. Talán ez, s még minden bizonnyal más tényező is közrejátszik abban, hogy ide. a Kosztroma szovhozba is szívesen telepednek le az emberek. A pompás környezet, a jó kereseti lehetőségek és a munka mindig gyarapodó látszata messze tájról vonzza ide az északiakat, délieket egyaránt. Ügy jött ide, ponto_ sabban ide vissza Gálja Am- rahova is, a messze. Azerbajdzsánból, fejőnőnek.

— Gálja a kedvencem. Szelíd, kezes jószág és sok teje van. Méri igenis, az állatnak is van lelke. Szereti, ha szeretik, ha megbecsülik, s azt nagyon meghálálja ám...Jól bánok én a többi százzal is, de ez az egy a kedvencem — beszél úgy a szelíd szemű, fekete-fehér Galja tehénről Amrahova, mint valami kezesbárányról. Szereti, amit csinál, kitűnően is dolgozik, meg is keres vagy háromszáz rubelt havonta és a világ minden kincséért sem menne el innét többé sehová. Otthonra, munkára, hivatásra lelt, sok más társával egyetemben.

És nem mozdul a szovhoz '„vezérkara” sem, immáron tizenhat esztendeje. Ide jönni, jönnek szakemberek a terület számos frissebben vagy régebben szervezett főiskoláiról, szakmunkásképzőiből, de innen el — senki. A szovhoz — az állami gazdaság — véglegesen magához ölelte őket

G. 1. Koszopanov: 1.1990-re már 12 ezer tonna tejet

és másfélezer tonna húst kell adnunk. Összesen mintegy 13 milliós (emelési értéket kell elérnünk.” (A szerző felvételei.)

a tájék is á epikusán nen

íekete föld övezetéhez tartozik: 62 ezer négyzetkilométeren, 1 300 000 hektárt vontak művelés alá, s ebből 230 ezer hektár a szántó. Évi 6—700 milliméter csapadék, néhány hónapos rövid, a tavasszal, nyárral, ősszel összefolyó te- nyészidő alatt ennyin kellene megtermelni egymillió ember kenyerét — csak e vidéknek.

— Nagyon jó, hogy ezt a határozatot a tizedik ötéves terv előtt hozták — fejtegeti tovább Szuszlov. — így mód nyílik arra, hogy minden anyagi eszközünket és minden szubjektív lehetőségünket szervesen beleépítsük a tervekbe.

Ez a „szervesen” beépíteni, a mostani ötéves tervben 840 millió rubel, a mezőgazdaságot közvetlenül érintő beruházást jelent Közvetve természetesen további milliókat Hiszen házgyár épül itt is, meg kialakul egy nagy kapacitású építési bázis, meg kiépül teljes hálózatával az agrokémiai és talajjavító központ a maga legkorszerűbb technikai és kémiai felszereltségével.

Négyszázezer hektár vár Kosztroma területén arra, hogy művelhetővé váljék, hogy gabonát teremjen, hogy lehetőséget nyújtson a fejlett állattartásra, közte a méltán híres kosztromaí szarvasmarhafaj hozamának további növelésére. Hogy a tervek itt sem csak tervek csupán, hogy az első és már korántsem kezdeti lépések bőven nyújtanak olyan példákat, amelyeken lemérhető: mit ér ez a terv, ha megvalósítják — arra példa a Kosztroma szovhoz is.

Egy dombon állunk, távolban a Volga kanyarog, mögöttünk néhány gép, néhány ember, de szapora munka: épül az új hatezer (!) férőhelyes tehenészet G. Iva- novics Koszopanov, a gazdaság közgazdász igazgatója mutat lefelé, a lábunknál elterülő tájra, de nem a szépségéért lelkesedik:

— Most jó, ha tizenöt centi a kultúrréteg, de meglesz itt a fél méter is... Ez a tábla vagy négyszáz hektár.

Meliorizáljuk, műtrágyát, szerves trágyát neki... Van kísérleti részleaünk. tehát jól bevált fajtákat vetünk itt is, és elvtársaim, úgy meglesz itt a negyven-ötven mázsa, mint annak a rendje ... És négy év alatt megtérül a befektetés.

Négy esztendő az egész. És lesz még 2900 hektár öntözéses területünk is. Ott a Volga, eddig nem tudtuk hasznosítani, most már azt is megtesz- szük.

Ez a 12 ezer hektáras gazdaság csak az elmúlt években 6200 hektárnyi területet vett el a rideg természettől, kereken 30 millió rubeles beruházással', olyan termővé tette, hogy erre a földre is bizton lehet építeni a mind 1977. szeptember 18.. vasárnap

Megpróbáltunk utánajárni 35 milliárd rubelnek. Néhány milliócskát vagy száz- milliócskát (?) találtunk csak meg. Vagy inkább: már. Töredékét annak, amire szükség van és lesz itt 1990-ig. A gigászi út kezdetén járnak ahhoz, hogy ezek a savanyú- sanyarú földek, ez a nem fekete föld övezet ne érezze magát mostoha gyereknek, szegény rokonnak a kubányi földek mellett — de ez a kezdet is lenyűgöző. A jegyzeteimnek felét sem használtam el, a számoknak, adatoknak negyedét se: bőven lenne mindből további cikkekre, beszámolókra is. Ám úgy véljük, azt gondolom, a sorozat e néhány írása is érzékelhető — remélem élvezhető — képet adott mindarról, ami az északi szélesiség 60 foka mentén manapság és még másfél évtizedig történik és történni fog."

Persze, a tél továbbra is tíz hónapig tart majd. de aztán csak nyár lesz ... csak nyár, és nyár.

Vége.

Gyurkó Géza

1SI0