Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

Á < *5 Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Magas szintű számvetés n A BALATON FELÉ INDULVA, vagy a Dunán­túlról jövet, a vonatablakból kipillantva Buda.házai­ra, sok utas megkérdezi: „Hát az a hatalmas ház ott?” — a válasz egy szó: „Az Intranszmas”. És egyre többen tudják magyar földön, hogy az Intranszmas magyar—bolgár közös vállalat, s annak impozáns székháza látható a Déli pályaudvar szomszédságában. Talán az első pillanatban nem a legméltóságtel- jesebbnek tűnő dolog éppen erre emlékeztetni, ami­kor a magas szintű megbeszélések témájáról, azaz Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének szófiai hivatalos látogatásáról beszélünk. Lehet, hogy így tű­nik — a dolog mégis rendjénvaló. mert a két testvén szocialista ország sokszínű politikai, gazdasági, kul­turális, társadalmi és nyugodtan hozzátehetjük, sze­mélyes jó baráti kapcsolataiban a gazdasági együtt­működésnek kiemelkedő fontossága van. Ide tartozik a kooperációs együttműködés, a közös vállalatok te­vékenysége is, ami mindkét ország számára egyre jelentősebb, egyre többet jelent az elkövetkezendő esztendők tervszerű fejlődésében. A legutóbbi négy évben megkétszereződött a kölcsönös áruforgalom (mostanában meghaladja a 150 millió rubelt), s ez természetesen nemcsak abban fejezhető ki, hogy út­építő gép és emelődaru, tehervagon és fogkrém érke­zik Bulgáriából, vagy autóbusz és szerszámgép, diva­tos textílanyag és Lehel hűtőszekrény indul útnak a balkáni szocialista országba. Ez is fontos, de a két testvéri szocialista ország a holnapot a KGST komp­lex integrációs programjának megvalósításában látja, és ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a kölcsönös elő­nyök jegyében, a legjobb tapasztalatok maximális érvényesítésével szakosítani kell, és lehet a közösség országainak ipari, sőt mezőgazdasági tevékenységét. Ha arra gondolunk, hogy a három évtizeddel ezelőtt bizony igen szerény ipari bázissal rendelkező Bulgária ma világszínvonalú emelő-szállító gépeket gyárt, akkor érthető, hogy ez a tény mentesíti bizo­nyos ágazatok drága fejlesztésétől a többi szocialista országot. Ha arra gondolunk, hogy a nagy mezőgaz­dasági tapasztalattal rendelkező Bulgária számára is újat és hasznosat nyújtanak azok az eredmények, amelyeket mi a termelési rendszerek kialakításában és fejlesztésében elértünk, megint csak a KGST-in- tegráció előnyeit látjuk. MOST KORMÁNYFŐK TÁRGYALNAK majd a két ország közötti együttműködés további fejlesztésé­ről, mérik fel az eddigi utat és pillantanak előre. Ezt a magas szintű számvetést alapozza meg a hétközna­pok sok száz alacsonyabb szintű kapcsolata; megbe­szélések, tapasztalatcserék, megállapodások sora, a két ország közötti kapcsolatok mind bensőségesebb rend­szere. VVVVVVVVVVSAA/VvWVWW*' Suarez Párizsban Folytatódtak Tito pekingi tárgyalásai Pekingben folytatódnak a magas szintű kínai—jugoszláv tárgyalások. (Népújság telefotó — Üj Kína — MTI —KS) Adolfo Suarez spanyol mi­niszterelnök Koppenhágából jövet — útban Róma felé — 24 órát tölt a francia fővá­rosban. A madridi kormány­főt aki nyugat-európai kőr­útján Spanyolország közös piaci felvételének adakozó ügyéről kíván tárgyalni és ha lehet, új lendületet pró­bál adni a felvételi eljárás­nak, szerdán előbb Giscard d’Estaing francia elnök, majd Raymond Barre miniszterel­nök fogadta. Párizsban Suarez látogatá­sa előtt emlékeztettek arra, hogy a nyár elején Francia- ország emlékiratban java­solta a közös piaci mezőgaz­dasági politika felülvizsgá­lását, a bor_, a gyümölcs- és a zöldségtermelés tekintetében — még a három új jelölt felvétele előtt. A Hua Kuo-feng vezette kínai és a Joszip Broz Tito vezette jugoszláv küldöttség szerdán délelőtt két órán át tárgyalt egymással. Noha a Tito-látogatás hangsúlyozottan állami jel­legű. a kínai hivatalos hír- ügynökség a szerdai tárgya­lásokról szóló anyagában a jugoszláv vezetőt — keddel ellentétben — a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökeként is megnevezte. Útban a leszerelés felé? NEW YORK New Yorkban felújítja munkáját az ENSZ-közgyü- lés rendkívüli leszerelési ülésszakának összehívását előkészítő bizottság, amely­nek feladata: meghatároznia rendkívüli ülésszak konkrét dátumát és időtartalmát. A rendkívüli ülésszak arra hi­vatott hogy jelentősen hoz­zájáruljon az emberiség egyik alapvető feladata, a fegyverkezési hajsza meg­szüntetése és a leszerelés megoldása útjainak keresé­séhez. A rendkívüli ülés­szaknak fontos átmeneti sza- ka=*zá kell válnia a még szélesebb és tekintélyesebb fórum, a leszerelési világ- konferencia összehívása felé. A leszerelési világkonferen­cia összehívásának gondola­tát — mint ismeretes a Szovjetunió vetette feL Egy jugoszláv szóvivő a szerdai eszmecserét „őszinté­nek, szívélyesnek és baráti­nak” minősítette. Az Űj Kína hírügynökség hasonló jelzőt használt. Jugoszláv tájékoz­tatás szerint Hua és Tito a kétoldalú kapcsolatok kérdé­sét vitatta meg, de emellett szóba hoztak nemzetközi kér­déseket is, különös tekintettel a „válsággócokra”. A jobboldali pártokat tö­mörítő „libanoni frontnak” a közelmúltban közzétett nyi­latkozata és a Dél-Libanon- ban folyó harcok még bo­nyolultabbá tették az or­szágban kialakult helyzetet. A libanoni vezetés folytat­ja a különböző politikai pár­tok és a palesztin ellenállási mozgalom képviselőivel meg­kezdett konzultációkat. Ezek azt a célt szolgálják, hogy megfelelő feltételeket te­remtsenek a staurai megál­lapodás harmadik szakaszá­nak megvalósításához, amely A kínai központi sajtó erő­teljesen hozzájárul ahhoz a jól megfigyelhető igyekezet­hez, amellyel a vendéglátók a Tito-látogatást, külsőségeit tekintve, egyedülállóvá pró­bálják tenni: a Zsenmin Zsi- pao szerdai számában három teljes oldalt töltenek meg a látogatás első napjáról szóló közlemények, illetve fényké­pek. a Dél-Libanonban kialakult helyzet normalizálását irá­nyozza elő. A Dél-Libanonban kiala­kult helyzet rendezésének útjában nagy akadályok nem állnak. A palesztinaiak hajlandók bármikor teljesí­teni Eliasz Szárkisz libanoni elnök utasításait, s mindent megtenni Libanon e térségé­ben kialakult helyzet norma­lizálására. Szelim al_Hossz libanoni miniszterelnök kijelentette, hogy kormánya szilárdan kö­vetni fogja a helyzet rende­zését szolgáló irányvonalat. Makarfosz utóda NICOSIA Szpirosz Kiprianu lesz, aa augusztus 3_án elhunyt Ma- kariosz elnök utóda Cipru­son. Kiprianu. aki azóta az ügyvezetői elnöki tisztségei látta el, mind a négy vezető politikai párt támogatásával, a kitűzött elnökválasztás egyetlen jelöltje volt. Miu­tán senki sem lépett fel ele lene, lemondták a szeptemj bér 10-re tervezett választás sokat. Kiprianu a középtől jobbJ ra álló politikus, megfigyel lök Makariosz követőjének tekintik. Iliabb Barre„csomag“ PÁRIZS A francia kormány szerdai ülésén több intézkedést foga­dott el a gazdasági tevékeny­ség megélénkítése érdekében» a különböző gazdasági csau tornákba összesen ötmilliárci frankot „pumpálnak” annak érdekében, hogy elejét ve­gyék a fenyegető visszaesés­nek. Raymond Barre minisz­terelnök kommentálta a bankkamatláb csökkentésé­től az iskolásgyermekek tan- éveleji „ruhapénzének” eme­léséig terjedő „csomagot”. KiJ jelentette, hogy a kormány a foglalkoztatottság fenntartá­sáért tavasszal hozott alap­vetően a fiatal munkaerőt al­kalmazó tőkéseknek nyújtót* kedvezményeket tartalmazó intézkedéseket a gazdasági tevékenység ösztönzésére ho­zott lépesekkel kívánta teljes-^ sé tenni. A munkanélküliele száma ugyanis már most re­kordot ért el. pedig csak ez­után lépnek a munkaerőpiac­ra azok, akik idén végeztéié el tanulmányaikat. A kormány ülésén, mint azt a tanácskozásról kiadott köz­lemény elmondja. Giscard d’ Estaing államfő leszögez­te, hogy a testület és a mi­niszterelnök változatlanul bírja teljes bizalmát. A nyi­latkozatra az adott alkalmat^ hogy Raymond Barre egy éve vette át Jacques Chiractól a miniszterelnöki bársonyszé­ket. Washington és Panama Csatornacsata Dél-Libanonban normalizálódik a helyzet? SZAPORODNAK A NYI­LATKOZATOK, sokasodnak a cáfolatok a dél-afrikai atomfegyver ügyében, mióta — nyugati lapjelentésekre hivatkozva —, a TASZSZ szovjet hírügynökség felhív­ta a figyelmet arra, hogy a fajüldöző pretoriai rezsim hónapokon belül a nukleáris fegyver birtokába juthat. A nyugatnémet külügymi­niszter szükségesnek látta is­mét cáfolni Bonn és Pretoria titkos katonai együttműködé­sének tényét A francia dip­lomácia vezetője pedig kije­lentette: Párizs nem köt új fegyverszállítási megállapo­dást Pretoriával, csupán a korábbi szerződésekben vál­lalt kötelezettségeit teljesíti. A tények a „mosakodás” ellenére — mást mondanak: gyakorlatilag valamennyi NATO-tagállam közreműkö­dött Dél-Afrika felfegyverzé­sében. A Newsweek adatai szerint 1970 és 1975 között GJtjmm 1977. szeptember 1„ csütörtök egyedül Párizs 400 millió dol­lár értékben szállított fegy­vert Pretoriának, legutóbb pedig atomreaktorok eladá­sáról kötöttek megállapodást. A Pretoria közelében működő atomkutatási központ terveit az Egyesült Államokban ké­szítették. a berendezés egy része is amerikai eredetű: a dél-afrikai szakemberek pe­dig mindennapos vendégek voltak az NSZK-beli Karls­ruhe atomkutató intézetében. Az amerikaiak, franciák és nyugatnémetek tehát egy-egy lépéssel vitték közelebb Pre­toriát az atombomba előállí­tásához. Felelősségük közös, ha Dél-Afrika végrehajtja első föld alatti nukleáris robbantását a Kalahári-siva- tagban. Keveseket nyugtat meg Pá­rizs ígérete, s attól a nyugat­német javaslattól sem csitul­nak a felborzolt kedélyek, hogy Dél-Afrikának csatla­koznia kellene az atomsorom- pó-szerződéshez. A dél-afri­kai kormány számtalanszor tett tanúbizonyságot arról, hogy ENSZ-határozatokat, nemzetközi egyezményeket nem tekint akadálynak. A vi­lágszervezet döntései ellenére tartják megszállva Namíbia területét: az apartheid meg­szüntetésére felhívó határo­zatokat semmibe véve tartják teljes jogfosztottságban az ország őslakosságát. Pretoria tisztában van vele: továbbra is kulcsfontosságú szerep vár rá a Rhodesiára vonatkozó angol—amerikai tervekben —Vorster a „párna” a Smith- rezsimre gyakorolt nyomás­ban — s nem kisebbek teen­dői a „kommunizmus feltar­tóztatásában” a kontinensen. Vorsterék ugyan felismerték, hogy a Nyugat stratégiai kon­cepciója szerint enyhíteniük kell a belső elnyomáson, mert csak így válhatnak „szalon­képessé”, de továbbra is a katonai erő fokozását részesí­tik előnyben. ÉRTHETŐ HAT a dél-af­rikai atomfegyver létrehozá­sának első visszhangja is: meg kell akadályozni, hogy a bomba bevethető legyen. Ennek érdekében éppen azok gyakorolhatnának érdemle­ges nyomást Pretoriára, akik az atombombához hozzásegí­tették ... * Kürti Gábor „Kerek-perec elloptuk és kész” — az egyik szenátor­jelölt szavait a tavalyi kam­pányban mindig cinkos ka­caj fogadta, s ezért ő szí­vesen „zárta le” a Panama­csatornáról szóló fejtegetését ezzel a „vitának pedig nincs helye” jellegű felkiáltással. Az amerikaiak idősebb nem­zedéke számára szinte jel­képpé vált a két óceánt ösz- szekötő csatornához való jog, amiről tudják persze, hogy potom pénzért, fondorlattal szerezték meg, sőt erőszak­kal, de hát annyi minden történt a múltban ..........Meg­v ettük, kifizettük, megépítet­tük és megtartjuk” — dörög­te választási harcában a re­publikánus jobboldal zászló­vivője, Ronald Reagan is. Tizenhárom éves. többször holtpontra jutott tárgyalások után jutott „elvi megállapo­dásra” Washington a pa­namai kormánnyal a csator­na feletti fennhatóság kérdé­sében. A rendkívül bonyolult megegyezés értelmében az Egyesült Államok az évszá­zad végéig fokozatosan adja át a csatornát a panamaiak­nak, bár addig és azután is megtartja előjogait más or­szágokkal szemben, s a jövő században is „garantálja” a csatorna semlegességét, tehát azt, hogy ne lehessen senki másé. (Carter most bejelen­tette. egy esetleges szélesebb és korszerűbb csatornát Pa­nama csakis az Egyesült. Ál­lamokkal építtet, az utóbbi pedig nem épít ilyet máshol, csakis Panamában. Nica­ragua már a múlt század vé­ge óta ajánlkozik.) A szerződés a Carter-kor- mány komoly külpolitikai si­kere — lehet. Feltéve ugyan­is, hogy a washingtoni sze­nátus kétharmados többsége jóváhagyja az elvi megálla­podást (változatlanul termé­szetesen, mert bármi módo­sítás felújíthatja a kényes vi­tát a panamaiakkal). A csa­tornacsata tehát a washing­toni Capitóliumon zajlik le, s már javában láthatók a poli­tikai hadmozdulatok. Carter elnök Hamilton Jor. danra, a választási győzelme megszervezőjére bízta a Pa­nama-egyezmény törvényho­zási biztosítását, s a kor­mány nem habozik kérni Ford, Kissinger, Rockefeller támogatását sem. A Fehér Ház egyszerre keresi a Ca- pitolium, a közvélemény ke­gyeit. A küzdelem kb. tucat­nyi szenátor „leikéért” folyik: ha harmincnégy ellenszava­zó lenne a százból, a kor­mány kudarcot vall, márpe­dig vagy húsz déli és kon­zervatív honatya még érvel­ni sem hagy magának a csa­torna kérdésében. Carter — ravaszul — a vezérkari főnökök által ki­fejtett érvekkel igyekszik meggyőzni az ingadozó sze­nátorokat: a ragaszkodás a csatornához újabb dzsungel­háborúba sodorhatja az Egyesült Államokat. Végtére is, 1964-ben azután kezdett Panama és Washington tárj gyalni, hogy véres, sok áldo­zatot követelő tüntetések rob­bantak ki a csatornaövezet­ben. Jobb ma engedni keve­set, mint holnap gerillahábo­rúba sodródni, és holnap­után, a századfordulóra ne­tán „mindent” elveszteni — magyarázza a Carter-kór- mány. Végtére is az Egyesült Államok fontos támaszpon­tokat tart meg a csatorna­övezetben. Gazdasági és ka­tonai ellenőrzését azzal is. biztosítja, hogy a nagyon rossz gazdasági helyzetben levő (és ezért engedékenyebb) Panamát nem annyira a csa­torna jövedelméből való ré­szesedés növelése, hanem a*> amerikai segélyek és kölcsö­nök csábítása vonzotta a megállapodáshoz. Ráadásul Carter bizonyítani akar i a Latin-Amerikának, hogy vé­ge a hírhedt „furkósbot dip­lomáciának”, amellyel Wa­shington terelgette évtizede-1 kig déli szomszédait. A capitóliumi csatornacsa­ta kimenetelét azonban nem­csak Latin-Amerikában fi­gyelik árgus szemmel. A sze­nátus konzervatívjainak hír­hedt csökönyössége már több amerikai külpolitikai törek­vést futtatott zátonyra száza­dunkban, s ha Carter netán elbukna a Panama-szerződés, sei, az világszerte zavarba hozná mindazokat, akik aa Egyesült Államokkal szer­ződést akarnak kötni. Avar János Atomi egy ver Dél-Afrikában?

Next

/
Thumbnails
Contents