Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-01 / 205. szám
Á < *5 Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Magas szintű számvetés n A BALATON FELÉ INDULVA, vagy a Dunántúlról jövet, a vonatablakból kipillantva Buda.házaira, sok utas megkérdezi: „Hát az a hatalmas ház ott?” — a válasz egy szó: „Az Intranszmas”. És egyre többen tudják magyar földön, hogy az Intranszmas magyar—bolgár közös vállalat, s annak impozáns székháza látható a Déli pályaudvar szomszédságában. Talán az első pillanatban nem a legméltóságtel- jesebbnek tűnő dolog éppen erre emlékeztetni, amikor a magas szintű megbeszélések témájáról, azaz Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének szófiai hivatalos látogatásáról beszélünk. Lehet, hogy így tűnik — a dolog mégis rendjénvaló. mert a két testvén szocialista ország sokszínű politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi és nyugodtan hozzátehetjük, személyes jó baráti kapcsolataiban a gazdasági együttműködésnek kiemelkedő fontossága van. Ide tartozik a kooperációs együttműködés, a közös vállalatok tevékenysége is, ami mindkét ország számára egyre jelentősebb, egyre többet jelent az elkövetkezendő esztendők tervszerű fejlődésében. A legutóbbi négy évben megkétszereződött a kölcsönös áruforgalom (mostanában meghaladja a 150 millió rubelt), s ez természetesen nemcsak abban fejezhető ki, hogy útépítő gép és emelődaru, tehervagon és fogkrém érkezik Bulgáriából, vagy autóbusz és szerszámgép, divatos textílanyag és Lehel hűtőszekrény indul útnak a balkáni szocialista országba. Ez is fontos, de a két testvéri szocialista ország a holnapot a KGST komplex integrációs programjának megvalósításában látja, és ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a kölcsönös előnyök jegyében, a legjobb tapasztalatok maximális érvényesítésével szakosítani kell, és lehet a közösség országainak ipari, sőt mezőgazdasági tevékenységét. Ha arra gondolunk, hogy a három évtizeddel ezelőtt bizony igen szerény ipari bázissal rendelkező Bulgária ma világszínvonalú emelő-szállító gépeket gyárt, akkor érthető, hogy ez a tény mentesíti bizonyos ágazatok drága fejlesztésétől a többi szocialista országot. Ha arra gondolunk, hogy a nagy mezőgazdasági tapasztalattal rendelkező Bulgária számára is újat és hasznosat nyújtanak azok az eredmények, amelyeket mi a termelési rendszerek kialakításában és fejlesztésében elértünk, megint csak a KGST-in- tegráció előnyeit látjuk. MOST KORMÁNYFŐK TÁRGYALNAK majd a két ország közötti együttműködés további fejlesztéséről, mérik fel az eddigi utat és pillantanak előre. Ezt a magas szintű számvetést alapozza meg a hétköznapok sok száz alacsonyabb szintű kapcsolata; megbeszélések, tapasztalatcserék, megállapodások sora, a két ország közötti kapcsolatok mind bensőségesebb rendszere. VVVVVVVVVVSAA/VvWVWW*' Suarez Párizsban Folytatódtak Tito pekingi tárgyalásai Pekingben folytatódnak a magas szintű kínai—jugoszláv tárgyalások. (Népújság telefotó — Üj Kína — MTI —KS) Adolfo Suarez spanyol miniszterelnök Koppenhágából jövet — útban Róma felé — 24 órát tölt a francia fővárosban. A madridi kormányfőt aki nyugat-európai kőrútján Spanyolország közös piaci felvételének adakozó ügyéről kíván tárgyalni és ha lehet, új lendületet próbál adni a felvételi eljárásnak, szerdán előbb Giscard d’Estaing francia elnök, majd Raymond Barre miniszterelnök fogadta. Párizsban Suarez látogatása előtt emlékeztettek arra, hogy a nyár elején Francia- ország emlékiratban javasolta a közös piaci mezőgazdasági politika felülvizsgálását, a bor_, a gyümölcs- és a zöldségtermelés tekintetében — még a három új jelölt felvétele előtt. A Hua Kuo-feng vezette kínai és a Joszip Broz Tito vezette jugoszláv küldöttség szerdán délelőtt két órán át tárgyalt egymással. Noha a Tito-látogatás hangsúlyozottan állami jellegű. a kínai hivatalos hír- ügynökség a szerdai tárgyalásokról szóló anyagában a jugoszláv vezetőt — keddel ellentétben — a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökeként is megnevezte. Útban a leszerelés felé? NEW YORK New Yorkban felújítja munkáját az ENSZ-közgyü- lés rendkívüli leszerelési ülésszakának összehívását előkészítő bizottság, amelynek feladata: meghatároznia rendkívüli ülésszak konkrét dátumát és időtartalmát. A rendkívüli ülésszak arra hivatott hogy jelentősen hozzájáruljon az emberiség egyik alapvető feladata, a fegyverkezési hajsza megszüntetése és a leszerelés megoldása útjainak kereséséhez. A rendkívüli ülésszaknak fontos átmeneti sza- ka=*zá kell válnia a még szélesebb és tekintélyesebb fórum, a leszerelési világ- konferencia összehívása felé. A leszerelési világkonferencia összehívásának gondolatát — mint ismeretes a Szovjetunió vetette feL Egy jugoszláv szóvivő a szerdai eszmecserét „őszintének, szívélyesnek és barátinak” minősítette. Az Űj Kína hírügynökség hasonló jelzőt használt. Jugoszláv tájékoztatás szerint Hua és Tito a kétoldalú kapcsolatok kérdését vitatta meg, de emellett szóba hoztak nemzetközi kérdéseket is, különös tekintettel a „válsággócokra”. A jobboldali pártokat tömörítő „libanoni frontnak” a közelmúltban közzétett nyilatkozata és a Dél-Libanon- ban folyó harcok még bonyolultabbá tették az országban kialakult helyzetet. A libanoni vezetés folytatja a különböző politikai pártok és a palesztin ellenállási mozgalom képviselőivel megkezdett konzultációkat. Ezek azt a célt szolgálják, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek a staurai megállapodás harmadik szakaszának megvalósításához, amely A kínai központi sajtó erőteljesen hozzájárul ahhoz a jól megfigyelhető igyekezethez, amellyel a vendéglátók a Tito-látogatást, külsőségeit tekintve, egyedülállóvá próbálják tenni: a Zsenmin Zsi- pao szerdai számában három teljes oldalt töltenek meg a látogatás első napjáról szóló közlemények, illetve fényképek. a Dél-Libanonban kialakult helyzet normalizálását irányozza elő. A Dél-Libanonban kialakult helyzet rendezésének útjában nagy akadályok nem állnak. A palesztinaiak hajlandók bármikor teljesíteni Eliasz Szárkisz libanoni elnök utasításait, s mindent megtenni Libanon e térségében kialakult helyzet normalizálására. Szelim al_Hossz libanoni miniszterelnök kijelentette, hogy kormánya szilárdan követni fogja a helyzet rendezését szolgáló irányvonalat. Makarfosz utóda NICOSIA Szpirosz Kiprianu lesz, aa augusztus 3_án elhunyt Ma- kariosz elnök utóda Cipruson. Kiprianu. aki azóta az ügyvezetői elnöki tisztségei látta el, mind a négy vezető politikai párt támogatásával, a kitűzött elnökválasztás egyetlen jelöltje volt. Miután senki sem lépett fel ele lene, lemondták a szeptemj bér 10-re tervezett választás sokat. Kiprianu a középtől jobbJ ra álló politikus, megfigyel lök Makariosz követőjének tekintik. Iliabb Barre„csomag“ PÁRIZS A francia kormány szerdai ülésén több intézkedést fogadott el a gazdasági tevékenység megélénkítése érdekében» a különböző gazdasági csau tornákba összesen ötmilliárci frankot „pumpálnak” annak érdekében, hogy elejét vegyék a fenyegető visszaesésnek. Raymond Barre miniszterelnök kommentálta a bankkamatláb csökkentésétől az iskolásgyermekek tan- éveleji „ruhapénzének” emeléséig terjedő „csomagot”. KiJ jelentette, hogy a kormány a foglalkoztatottság fenntartásáért tavasszal hozott alapvetően a fiatal munkaerőt alkalmazó tőkéseknek nyújtót* kedvezményeket tartalmazó intézkedéseket a gazdasági tevékenység ösztönzésére hozott lépesekkel kívánta teljes-^ sé tenni. A munkanélküliele száma ugyanis már most rekordot ért el. pedig csak ezután lépnek a munkaerőpiacra azok, akik idén végeztéié el tanulmányaikat. A kormány ülésén, mint azt a tanácskozásról kiadott közlemény elmondja. Giscard d’ Estaing államfő leszögezte, hogy a testület és a miniszterelnök változatlanul bírja teljes bizalmát. A nyilatkozatra az adott alkalmat^ hogy Raymond Barre egy éve vette át Jacques Chiractól a miniszterelnöki bársonyszéket. Washington és Panama Csatornacsata Dél-Libanonban normalizálódik a helyzet? SZAPORODNAK A NYILATKOZATOK, sokasodnak a cáfolatok a dél-afrikai atomfegyver ügyében, mióta — nyugati lapjelentésekre hivatkozva —, a TASZSZ szovjet hírügynökség felhívta a figyelmet arra, hogy a fajüldöző pretoriai rezsim hónapokon belül a nukleáris fegyver birtokába juthat. A nyugatnémet külügyminiszter szükségesnek látta ismét cáfolni Bonn és Pretoria titkos katonai együttműködésének tényét A francia diplomácia vezetője pedig kijelentette: Párizs nem köt új fegyverszállítási megállapodást Pretoriával, csupán a korábbi szerződésekben vállalt kötelezettségeit teljesíti. A tények a „mosakodás” ellenére — mást mondanak: gyakorlatilag valamennyi NATO-tagállam közreműködött Dél-Afrika felfegyverzésében. A Newsweek adatai szerint 1970 és 1975 között GJtjmm 1977. szeptember 1„ csütörtök egyedül Párizs 400 millió dollár értékben szállított fegyvert Pretoriának, legutóbb pedig atomreaktorok eladásáról kötöttek megállapodást. A Pretoria közelében működő atomkutatási központ terveit az Egyesült Államokban készítették. a berendezés egy része is amerikai eredetű: a dél-afrikai szakemberek pedig mindennapos vendégek voltak az NSZK-beli Karlsruhe atomkutató intézetében. Az amerikaiak, franciák és nyugatnémetek tehát egy-egy lépéssel vitték közelebb Pretoriát az atombomba előállításához. Felelősségük közös, ha Dél-Afrika végrehajtja első föld alatti nukleáris robbantását a Kalahári-siva- tagban. Keveseket nyugtat meg Párizs ígérete, s attól a nyugatnémet javaslattól sem csitulnak a felborzolt kedélyek, hogy Dél-Afrikának csatlakoznia kellene az atomsorom- pó-szerződéshez. A dél-afrikai kormány számtalanszor tett tanúbizonyságot arról, hogy ENSZ-határozatokat, nemzetközi egyezményeket nem tekint akadálynak. A világszervezet döntései ellenére tartják megszállva Namíbia területét: az apartheid megszüntetésére felhívó határozatokat semmibe véve tartják teljes jogfosztottságban az ország őslakosságát. Pretoria tisztában van vele: továbbra is kulcsfontosságú szerep vár rá a Rhodesiára vonatkozó angol—amerikai tervekben —Vorster a „párna” a Smith- rezsimre gyakorolt nyomásban — s nem kisebbek teendői a „kommunizmus feltartóztatásában” a kontinensen. Vorsterék ugyan felismerték, hogy a Nyugat stratégiai koncepciója szerint enyhíteniük kell a belső elnyomáson, mert csak így válhatnak „szalonképessé”, de továbbra is a katonai erő fokozását részesítik előnyben. ÉRTHETŐ HAT a dél-afrikai atomfegyver létrehozásának első visszhangja is: meg kell akadályozni, hogy a bomba bevethető legyen. Ennek érdekében éppen azok gyakorolhatnának érdemleges nyomást Pretoriára, akik az atombombához hozzásegítették ... * Kürti Gábor „Kerek-perec elloptuk és kész” — az egyik szenátorjelölt szavait a tavalyi kampányban mindig cinkos kacaj fogadta, s ezért ő szívesen „zárta le” a Panamacsatornáról szóló fejtegetését ezzel a „vitának pedig nincs helye” jellegű felkiáltással. Az amerikaiak idősebb nemzedéke számára szinte jelképpé vált a két óceánt ösz- szekötő csatornához való jog, amiről tudják persze, hogy potom pénzért, fondorlattal szerezték meg, sőt erőszakkal, de hát annyi minden történt a múltban ..........Megv ettük, kifizettük, megépítettük és megtartjuk” — dörögte választási harcában a republikánus jobboldal zászlóvivője, Ronald Reagan is. Tizenhárom éves. többször holtpontra jutott tárgyalások után jutott „elvi megállapodásra” Washington a panamai kormánnyal a csatorna feletti fennhatóság kérdésében. A rendkívül bonyolult megegyezés értelmében az Egyesült Államok az évszázad végéig fokozatosan adja át a csatornát a panamaiaknak, bár addig és azután is megtartja előjogait más országokkal szemben, s a jövő században is „garantálja” a csatorna semlegességét, tehát azt, hogy ne lehessen senki másé. (Carter most bejelentette. egy esetleges szélesebb és korszerűbb csatornát Panama csakis az Egyesült. Államokkal építtet, az utóbbi pedig nem épít ilyet máshol, csakis Panamában. Nicaragua már a múlt század vége óta ajánlkozik.) A szerződés a Carter-kor- mány komoly külpolitikai sikere — lehet. Feltéve ugyanis, hogy a washingtoni szenátus kétharmados többsége jóváhagyja az elvi megállapodást (változatlanul természetesen, mert bármi módosítás felújíthatja a kényes vitát a panamaiakkal). A csatornacsata tehát a washingtoni Capitóliumon zajlik le, s már javában láthatók a politikai hadmozdulatok. Carter elnök Hamilton Jor. danra, a választási győzelme megszervezőjére bízta a Panama-egyezmény törvényhozási biztosítását, s a kormány nem habozik kérni Ford, Kissinger, Rockefeller támogatását sem. A Fehér Ház egyszerre keresi a Ca- pitolium, a közvélemény kegyeit. A küzdelem kb. tucatnyi szenátor „leikéért” folyik: ha harmincnégy ellenszavazó lenne a százból, a kormány kudarcot vall, márpedig vagy húsz déli és konzervatív honatya még érvelni sem hagy magának a csatorna kérdésében. Carter — ravaszul — a vezérkari főnökök által kifejtett érvekkel igyekszik meggyőzni az ingadozó szenátorokat: a ragaszkodás a csatornához újabb dzsungelháborúba sodorhatja az Egyesült Államokat. Végtére is, 1964-ben azután kezdett Panama és Washington tárj gyalni, hogy véres, sok áldozatot követelő tüntetések robbantak ki a csatornaövezetben. Jobb ma engedni keveset, mint holnap gerillaháborúba sodródni, és holnapután, a századfordulóra netán „mindent” elveszteni — magyarázza a Carter-kór- mány. Végtére is az Egyesült Államok fontos támaszpontokat tart meg a csatornaövezetben. Gazdasági és katonai ellenőrzését azzal is. biztosítja, hogy a nagyon rossz gazdasági helyzetben levő (és ezért engedékenyebb) Panamát nem annyira a csatorna jövedelméből való részesedés növelése, hanem a*> amerikai segélyek és kölcsönök csábítása vonzotta a megállapodáshoz. Ráadásul Carter bizonyítani akar i a Latin-Amerikának, hogy vége a hírhedt „furkósbot diplomáciának”, amellyel Washington terelgette évtizede-1 kig déli szomszédait. A capitóliumi csatornacsata kimenetelét azonban nemcsak Latin-Amerikában figyelik árgus szemmel. A szenátus konzervatívjainak hírhedt csökönyössége már több amerikai külpolitikai törekvést futtatott zátonyra századunkban, s ha Carter netán elbukna a Panama-szerződés, sei, az világszerte zavarba hozná mindazokat, akik aa Egyesült Államokkal szerződést akarnak kötni. Avar János Atomi egy ver Dél-Afrikában?
