Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-09 / 186. szám

fl lőcsei {ehér asszony

SEMMI OKUNK kételkedni abban, hogy az egyik legromantikusabb Jókai-hős- nő hatásosan életre kelhet a tévé képernyőjén. Hiszen a modern dramaturgia, a modern művészi formák keretei közepette is hős a hős, elbukása érzelmeket vált ki, megrendülést okozhat, mert a történelmi csapdák szorí- tói mindig ismerősek és mindig emberiek maradnak. A ma emberét is izgathatja egy olyan mélyen vagy felszínesen megrajzolt életút, amelyben éppen az a bökkenő, ki és mikor és miért, milyen indítékok hatására válik árulóvá- Kit, mit árul el és mikor, és hányszor és ' hányadszorra következik be a bukás?

A Jókai-regény hősnőjét régen ismertem meg, megálmodott szépségének és arcának körvonalai már elmosódtak bennem. így hát izgatott Maár Gyula vállal- kdzása; az is, hogy a regény nyomán ígérte megal- 1 kötni azt a portrét, amit ő í elképzelt a csinos, nagon is éietimádó, nagyon is önző kapitánynéról. Eddigi műveiből is kiolvasható a rendezői szándék, hogy saját szemlélete szerinti határozott képet akar rajzolni; nagy játékteret enged azoknak az elgondolásoknak, amelyek őt és stábját veze- , tik.

i Ahogy a péntek esti tévénézésem végéhez értem, elé- , gedetlen és lehangolódott voltam. Maár Gyulának —

, minden irányú felmérés után éreznie kellett volna, hogy j ezt a foltost nem fogja jól | eljátszani Törőcsik Mari.

. Főképp nem élethűen. Nem a művészi szenvedély hiá- ! nya folytán, de — talán másodlagos okok és adottságok következtében — számolnia kellett azzal, hogy minden jószándék, minden nemes gesztus ellenére ez a lőcsei fehér népség fiaskó — Törőcsik miatt — lesz, vagy azzá válhatik.

KORPONAYNÉ GÉCZY JULIANNÁT bemutatja előttünk a város éppen szolgálaton kívül helyezendő bírája, meg a régi bíró is. Megtudjuk róla, hogy költekező, hány cselédje van. hogyan viselkedik a felszarvazott férje-urával szemben, mint illegeti magát, amikor az egyik érdek vezeti és mint forgatja testét-lelkét, szavát és gondolatát, amikor megint egy másik elgondolás izgatja. Várja, és kapja az igazi szerelmet a kocsmagenerális Andrássy- val és éppen az árulás pillanatában hazudja a hűséget a császáriaknak. S közben magával rántja a lőcsei bíró lányát is, bár annak sorsa itt, ebben a feldolgozásban — a képi megközelítés ellenére is — értelmetlenül és indokolatlanul nagy helyet foglal el.

Törőcsik Marit nem úgy vezette ebben a játékban a rendező, hogy a művésznő hiteles alakításig juthatott volna. A lélektani motívumok a forgatókönyv lapjairól kimaradtak, vagy a sokszoros végigrostálás után kihullottak Maár Gyula elképzeléséből. A rendező felöltözteti hősnőjét ruhákkal, de nem környezettel. Itt és így nem érzem azt a pazarló életmódot, azt a fényűzést, amit megkövetelt ez az asszony az élettől, amiért mindent feláldozott, még a becsületét is. Nem hihető el erről az asszonyi testről, erről az ejtett hangú és fáradt asszonyról, hogy a vére mindig és mindenütt csak a szerelmet kereste; egyre nagyobb étQjMwümi

um. augusztus 9., kedd

vággyal a hatalom, a kar- riér, a meg nem érdemelt boldogulás után áhítozott, nyújtózott volna. (Mondja is egy kritikus pillanatban Gé- czy Julianna, hervadván a belső gyötrelemtől: Már nincsenek eszközeim arra, hogy célomat elérjem. És valóban nem voltak: a kancellár kegyes kifogásai és magyarázatai úgy koppannak az asztalon, mintha deresen vernék ezt a csontos asz. szonyt.)

LEHETSÉGES, hogy Maár Gyula éppen a romantikus nőt akarja előttünk megszégyeníteni, azt a Jókai által teremtett élveteg, érdekes asszonyt, aki a becsületét, családja tisztességét, apja nyugalmát és egy város szemérmes, tiszteletre méltóságát — a férjről nem is beszélve — tette semmivé saját önzése, életkedve, habzsolása, nagyralátása miatt. De mindezt vagy a játékban. vagy a szavakban, vagy a jól megfogalmazott és jól pörgetett képsorokban kellett volna úgy összeállítani, hogy a néző higgye is azt a mozaikrendszert, amit neki mutatnak és főképp higgve el azt, hogy ezek a mozaikok így egymásután határozott képpé állnak össze benne- Nem ez történik, mert Maár Gyulában nem tisztázódott, mit és mennyire

akar elmondani és azt nem tisztázza elsősorban, milyen eszközök szükségesek ehhez a vállalkozáshoz. Egy kis zenélés, egy kis tánc, egy kis futamodás. egy kis számvetés, még egy ígérgetés, még egy kis felháborodás — ez a férj részéről — és eljutunk a győri kivégzéséig amit egy egykorú metszetben nyújt át a rendező a nézőnek. Miért?

A tévé-újság szerint a regény kamaradrámává formálódott. Volna. A drámához nemcsak széttöredezett cselekmény, apróvá szaggatott futamok szükségeltetnek, dp inkább a cselekvésben felszakadó, drámai fo- galmazású indokok, amelyek az elbukásra szánt jellemet, szélsőségeivel, kiváló és becstelen adottságaival

együtt is hihetően és gazdagon, megrendítően bemutatják.

TÖBB SZEREPOSZTÁSI

tévedés is koszorúzza a főhős kiválasztását, de az adaptáció fiaskója a forgatókönyvet író rendező szemléletében gyökeredzik. így ezt a régi regényt elképzelni lehet, még azt is lehet állítani, hogy ez így modern, de híjával annak, amiért egy régi történethez érdemes hozzányúlni.

Farkas András

Új vizeken járok

Ady-emlékkiállításra készül a Hatvani Galéria

Az Ady-centenárium esztendejében a Hatvani Gálé. ria is méltó módon emlékezik a nagy költőre és munkásságára. A róla, s hozzá legközelebb álló egyéniségekről készített képzőművészeti alkotásokból, valamint művei illusztrációiból nyílik kiállítás augusztus 19-én, pénteken délután fél 6 órakor. Ünnepi megemlékezést Szabó István, a Heves megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője mond, Ady-versekkel pedig a városi könyvtár irodalmi színpadának tagjai közreműködnek.

A tárlat anyaga változatos és igen rangosnak ígérkezik. Neves szobrászok társaságában — Búza Barna, Kiss István, Ligeti Erika’ Mikus Sándor, Szabó Iván — ott találjuk a megyénk képzőművészetét reprezentáló Király Róbert érmeit, míg a festészet, grafika eszközeivel Bállá Margit, Kaponya Judit, Decsi Ilona, Lacza Márta, Szabó M. László és Szunyoghy András vallanak a költőhöz és lírájához fűződő kapcsolatukról. A kiállítás egészen szeptember 11-ig nyitva tart, hogy az új tanév első hetében a diákok is megtekinthessék, s egy- egy rajztanár — immár honos szokásként — szobrok, festmények, rajzok között tarthasson órát, műelemzést.

Hódmezővásárhelyi fazekasok Hatvanban

A közelmúltban Hatvanban rendeztek nagysikerű kiáU,' lítást a Mónus testvérek — Sándor és Ferenc, akik a nép* művészet mesterei és régi vásárhelyi fazekasc alát* sarjai. Most hódmezővásárhelyi műhelyükbe látogattunk

^£irrrr

A monodráma, Gálán Géza egyszemélyes drámája — Perben a költő és a forradalom igazságáért — szép példája volt egy érzelmekben és értelemben annyira gazdag és tragikus élet ábrázolásának' mint amilyen Petőfi Sándoré volt.

Petőfi valóban a nép, a forradalom és a szabadság- harc költője. Élete példa is. A sikertelen országgyűlések után úgy robbant be a magyar költészetbe és politikai életbe, mint egy üstökös. Fényt, viszályt, perlekedést, nyugtalanságot, forradalmat hozott egy önelégültséget tükröző életbe, amikor úgy tűnt, hogy a politikai harcok értelmetlenné váltak s az ország függetlenségének, a jobbágyfelszabadításnak ügye évszázadokra lekerül a napirendről.

Az életrajz és a történelem dokumentumai nyomán a korábbinál teljesebb Pető- fi-kép bontakozott ki a hallgató előtt. Az életút pontjai és ellenpontjai rámutattak arra a következetességre, ugyanakkor kettősségre, ami a költő küzdelmes életét jelentette. Siker és sikertelenség, bánat és lemondás, gúny és megvetés kísérte ezt a harcot és életet. A Honderű, az Életképek, az Irodalmi Őr, a Figyelmező írói hol borzas kis legénykének, hol hazaárulónak nevezték. Időnként barátai is elfordultak tőle. Nemcsak költészetét támadta a maradi esztétika és közvélemény, hanem politikai nézeteit közszereplését ki- r^lyellenességét, szabadság- vágyát is.

A szerző olyan gazdagsággal mutatta be ezt a tragikus küzdelmet, hogy olykor kérdésessé vált Petőfi perének értelme. A mindent elárasztó szabadságszeretetnek alapja a szülő-, a táj- és népszeretet. Ez nő és gazdagodik az évek folyamán a forradalom, a szabadságharc, a világszabadság eszméjévé. Petőfi gondolatrendszere zárt és következetes. Szintf, készült az életét, a népért és az emberiségért feláldozó küzdelemre- „Használni és nem ragyogni akarok” — mondja. A „Sors, nyiss nekem tért”, az emberiségért tenni valamit, meghalni az eml beriség javáért előzménye a másik, az 1846 végén irt

versnek. Az „Egy gondolat bánt epgemet” azonban több ennél, mert a jármukat megunó rabszolganépek jelszava a „Világszabadság”. Az „acél zörej” a július végi napot, az erdélyi hadjáratot idézi.

De. Ha már szó volt Debrecenről, a zsíros városról, ahol élete legszebb telét él- tP át, megért volna néhány mondatot az 1844-es nagy gyaloglás Tokajon át Egerig és néhány sor az Egri hangokból, nem is szólva arról, hogy a költőbarát, Tárkányi Béla indította útra a siker, Pest és Vörösmarty felé. A vers egyébként Petőfi egészséges történelemszemléletének is a tükre, aminek későbbi igazolása ,,A nemzet- gyűléshez” néhány sora: „Nem mondom én: a régi épületnek / Dobjátok félre mindenik kövét... (1848).

És a hangnemről? A mikrofon leszűkít, nyelvi és előadói visszafogottságot követel. Lehet, hogy Petőfi belekiabálta a világba sza- badságszeretetét. Szenvedélyes harcosa volt a népek szabadságának, de politikai értékrendszere zárt és logikus. Lehet, hogy ellenfelei tajtékzó dühvei támadták költészetét, politikai nézeteit, itt indokolt is volt a vásári hang, de aki ennyire hisz a szabadság diadalában, mint ő. az nem így beszél.

A monodráma hallgatása

arról győzött meg, hogy ez jellegzetesen irodalmi színpadi műfaj. Ott a díszletek, a fényhatások, a színész gesztusai, arcjátéka segítik a megértést. Itt a mikrofon, a szó, a hang puritánsága, a tér korlátozottsága leszűkíti a megidézett képet.

Ebergényi Tibor

Formálódik a híres vásárhelyi kancsó Mónus Sándor, fazekasmester keze nyomán. i

A nyers tányérok égetésre való előkészítése nagy ügyességet kíván. Mónus Ferenc munka közben.

(Fotó: Szabó S.)

2.

— Miss Bobbit vagyok — mondta Cora gonosz fintorba vonva arcát — és én vagyok Erzsébet királynő, persze, pontosan az vagyok, hahaha. Továbbá — tette hozzá Cora — az a ruha olyan vásári volt, amilyen csak lehet. Ami viszont engem illet — mondta Cora — az én ruháim At- lantában készülnek, továbbá a cipőimet New Yorkból kapom, s akkor még nem is említettem az ezüst-türkiz gyűrűmet, amely egyenesen Mexikóból való.

El néni azt mondta, hogy nem szabad így viselkedni egy másik gyermekkel, aki idegen a városban, de a kislányok csak sikongattak, mint a boszorkányok, és egyik-másik fiú is csatlakozott hozzájuk, és olyan szavakat mondtak, hogy El néni elvörösödött, és kijelentette, hogy valamennyiüket hazaparancsolja, s ráadásul még az

édesapjuknak is beárulja őket. De még mielőtt beválthatta volna a fenyegetését, maga Miss Bobbit avatkozott közbe azzal, hogy keresztül lejtett a Sawyer ház tornácán, új lélegzetelállító öltözékben. Szökellő léptétekéi jött le az udvarba s cipelte magával a gramafonját. Felhúzta, rátett egy lemezt, s a tejszínű éjszakában felcsendült a Luxemburg grófja. Miss Bobbit a kis rövid fehér szoknyácskájában olyan volt, mint egy púderpamacs, hajában lobogtak az aranyszalagok. Keringőzni kezdett körbe-körbe-körbe, míg csak El néni meg nem szólalt, hogy ő már a látványba is beleszédült. A lányka csak akkor állt meg. amikor ismét fei kellett húzni a gramafont; s amikor a hold lehanyatlott a hegygerinc mögött, és elhangzottak az utolsó vacsorára hívó harangok, Miss Bobbit még mindig kint volt a sötét;

ben és pörgött, mint egy búgócsiga.

Ezután jó darabig nem láttuk. Preacher Star minden reggel eljött hozzánk és vacsoráig egyfolytában ott maradt. Preacher sovány, inas fiú, dús vörös sörénnyel; tizenegyen vannak testvérek, s még saját húgai, öccsei, sőt nővérei és bátyjai is félnek tőle, olyan szörnyű indulatok feszülnek benne. Tavaly, július 4-én úgy elverte Ollie Overtont, hogy be kellett szállítani a pensacolai kórházba; más alkalommal pedig leharapta egy öszvér fülének a felét, megrágta és kiköpte a földre. Amikor Billy Bob kisebb volt, Preacher vele is fenegyerekeskedett: bogáncsot szórt a gallérja mögé, borsot dörzsölt a szemébe, és szétszaggatta a házi feladatát. De ma már elválaszthatatlan barátok, egyforma a járásuk, a beszédük, s időnként együtt tűnnek e|

egész napokra, isten tudja hová. Ám ezekben az időkben, amikor Miss Bobbit nem mutatkozott, a ház környékén maradtak. Kint álldogáltak az udvarban, csúzlival lődöztek a telefonpóznán ülő verebekre, máskor Billy Bob elővette az ukuíeléjét, s azzal kísérte, amit együtt énekeltek. De Miss Bobbit nem hallotta őket; vagy legalább is sose dugta ki a fejét az ajtón. Aztán egy szép napon Mrs. Sawyer. aki átjött, hogy kölcsönkérjen egy bögre cukrot, megállíthatatlanul locsogni kezdett az új lakóiról: „Mer’ teccenek tudni, — mondta, s hunyorított hozzá apró csirkeszemével — a férj szélhámos volt, az ám, a gyerek mága mondta nekem. Nincs abban egy szikra szégyenérzet, egy szemernyi se. Aszonta, hogy az ő apja a világ legaranyosabb apukája, és a legédesebb énekes egész Tennessee államban ... Én meg aszontam, de szivecském- most hol van? Mire ő aszongya, csak úgy félvállról, ó, hát fogházban van, és mostanában nem is hallunk felőle. Hát tessenek már mondani, nem áll meg az emberben a velő? Az anyja meg, én meg ammondó vagyok, valamiféle idegen lehet: soha nem szól egy szót' sem, és néha úgy tűnik, azt se érti; amit mások szólnak hozzáj

______ __ (Folytatjuki