Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-13 / 190. szám

VTEAG PROLETÁRJAI, EGTESÜLTETEK1 , tipfluima AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXVIII. évfolyam, 190. szám ABA: 80 FILLLBB 1977. augusztus 13., szombat Púja Frigyes Mongóliából a KNDK-ba utazik ULÁNBÁTOR: Púja Frigyes külügymi­niszter. aki hivatalos, bará­ti látogatáson tartózkodik a Mongol Népköztársaságban, pénteken délelőtt felkereste az Ulánbátortól mintegy 25 kilométerre, magyar közre­működéssel épült szonginói biokombinátot. Púja Frigyes, akit elkísért Szonginóba mongol kollégá­ja, M. Dügerszüren is, ta­lálkozott a biokombinátban az intézet mongol és ma­gyar vezetőivel, megtekin­tette a laboratóriumokat. Szongino után a magyar kormány külügyminisztere az ulánbátori forradalmi múzeumban tett látogatást, majd a kora délutáni órák­ban Dél-Gobi megyébe, or­szágjáró körútra indult. Púja Frigyes külügymi­niszter mongóliai látogatá­sát követően 4 Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba utazik. Külügyminiszterün­ket kollégája, Ho Dam mi­niszterelnök-helyettes, kül­ügyminiszter hívta meg hi­vatalos, baráti látogatásra. (MTI) Vance a hátsó bejáraton érkezett Hármas külügyminiszteri találkozó Londonban LONDON: Ábel Muzórewa püépök, az Egyesült Afrikai Nemzeti Tanács vezetője pénteken délután Londonban sajtóér­tekezleten számolt be a rho- desiai rendezéssel kapcsola­tos „saját” elképzeléseiről, és Owen brit külügyminiszter­rel csütörtökön folytatott megbeszéléseiről. Tiltakozás a neutronbomba gyártása ellen NEW YORK: A Daily World pénteki ve­zércikkében élesen tiltako­zott az amerikai kormány­zatnak a neutronbomba gyár­tására vonatkozó tervei ellen. Az Egyesült Államok Kom­munista Pártjának napilapja hangsúlyozta: ezekben a na­pokban, amikor a világ a Hi­rosima és Nagaszaki ellen intézett bombatámadás 32. évfordulójára emlékezett, tíz­milliók követelték világszer­te, hogy az Egyesült Államok tiltsa be ennek az embertelen tömegpusztító fegyverfajtá­nak a gyártását. Hirosima és Nagaszaki tragédiája arra emlékeztet, hogy milyen bor­zalmakat képes hozni a né­pekre a halálos nukleáris fegyver. Ennek a tragédiának nem szabad megismétlődnie — mutat rá végül a Daily World. Lengyelországi árvízkárok VARSÓ: A lengyel kormány elnök­ségének pénteki ülésén átte­kintették az árvíz okozta ká­rokat és határozatot hoztak a károk mielőbbi helyreho­zásáról. Az ülésen elhang­zottak szerint az árvíz mint­egy 167 ezer hektárt öntött el. Kilencezer épület lakóit — 15 ezer embert — ki kel­lett költöztetni. A víz meg­rongált vagy lerombolt 129 különböző objektumot (hida­kat, viaduktokat), és 450 ki­lométernyi helyi, illetve or­szágos utat öntött el. Az el­ső becslések alapján az oko­zott kár mintegy h étmi Ili- ^árdaloty. Kijelentette, hogy szerve­zete „Zimbabwében teljes politikai hatalomra” törek­szik, és — mint mondotta — „nem nyugszik bele fél­intézkedésekbe”- Az Egye­sült Afrikai Nemzeti Tanács — mondotta Muzorewa — kitart az „egy ember egy szavazat” elve mellett, és hozzátette, hogy .túl késő békés megoldásról beszélni”, mert „elnyomóinkkal min­dennap harcban állunk”. El­mondta hogy szervezete kész elfogadni az Owen ál­tal csütörtökön ismertetett angol—amerikai tervezet „általános elveit”, de a „végrehajtást tekintve szá­mos nézeteltérés áll fenn”. Pénteken délelőtt Lon­donban megkezdődtek a tárgyalások Cyrus Vance amerikai és David Owen brit külügyminiszter között. A napirenden a rhodesiai rendezéssel kapcsolatos an­gol—amerikai terv végleges kidolgozása szerepel. Vance külügyminiszternek a hátsó bejáraton kellett be­lépnie az épületbe mivel a külügyminisztérium előtt a brit apartheid-ellenes moz­galom tagjai tüntettek. Ami­att tiltakoztak, hogy Lon­donban fogadták Botha dél­afrikai külügyminisztert. Az angol külügyminiszté­riumban pénteken délután folytatódtak a tárgyalások Cyrus Vance amerikai, Da­vid Owen angol és a meg­beszélésekbe délután bekap­csolódott Botha dél-afrikai külügyminiszter között. A Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki 85. születésnapja alkalmából Kiss Lajost, a Lenin-rend birtokosát Kiss Lajost, a Lenin-rend birtokosát 85. születésnapja alkalmából a Munka' Érdemrend arany fokozatával tüntette ki a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A kitüntetést tegnap, Egerben, Schmidt Rezső, a megyei párt-végrehajtó­bizottság tagja, a városi pártbizottság első titkára nyúj­totta át a betegágyban fekvő veteránnak és gratulált a megye, a város kommunistái nevében. A megye és a város lakos­ságának jókívánságait Dér Béláné, a városi tanács elnök- helyettese tolmácsolta. (Fotó; Szántó György) Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnö­ke, Aczél György, minisz­terelnök-helyettes, és Apró Antal, az országgyűlés elnö­ke fogadta Garamvölgyi Jó­zsefet, a Magyar Népköztár­saság Varsóba akkreditált rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét és Jakus Jenőt, hazánk Havannába akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Mindkét nagykövet, a közel­jövőben utazik állomáshe­lyére. Lázár György távirata Lázár György, a Miniszter­tanács elnöke táviratilag üd­vözölte Jamshid Amouze- gart, az Iráni Császárság miniszterelnökévé történt ki­nevezése alkalmából. Óvári Miklós fogadta Luca Pavolinit Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára pénteken fogadta Luca Pavolinit, az Olasz Kommu. nista Párt Központi Bizottsá­ga titkárságának tagját, aki szabadságának egy részét ha­zánkban tölti. A szívélyes, elvtársi légkö­rű találkozón eszmecserét folytattak pártjaik helyzeté­ről és tevékenységéről, a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű kérdései­ről, valamint a két testvér­párt együttműködésének to­vábbi erősítéséről. A meg­beszélésen részt vett Horn Gyula, a KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője. Játék a műhelyben A STATISZTIKA SZŰKSZAVÚ, nem értékel. Ténye­ket, adatokat közöl, most például arról, hogy az esztendő első öt hónapjában — az elmúlt év azonos időszakához képest — ijesztő mértékben emelkedett a halállal végződött üzemi bal­esetek száma. (Érdemes idézni az adatsort: a bányászatban 9,1 százalékkal, a kohászatban és az élelmiszer-iparban 100 százalékkal, az építőiparban majdnem 17 százalékkal, a szállí­tás- és hírközlésben 13 százalékkal volt több a halálos üzemi baleset, mint tavaly január—május folyamán.) Némi vigasz, hogy ugyanebben az időszakban az általános baleseti helyzet valamelyest javult, annak ellenére, hogy a bányászat, valamint a szállítás és hírközlés ez esetben is rósz* szabb statisztikai mutatókat könyvelhet el, mint tavaly. A balesetek oka rendkívül sokrétű. Ha egyáltalán kiderít­hetek az igazi, a valóságos okok. Sokaknak ugyanis nem ér*! dekük egy-egy baleset körülményeinek pontos felderítése, így aztán a baleseti jegyzőkönyvek gyakran — tisztesség ne es­sék — hemzsegnek a tények tudatos elferdítésétől. A kár­vallott — nemcsak fizikai, de jogi értelemben is — legtöbbé szőr a sérült; se szeri se száma azoknak a lehetőségeknek, amelyek révén viszonylag könnyűszerrel bebizonyítható, hogy a baleset oka a személyes felelőtlenség volt. Ezzel az ügy rendszerint ad acta kerül, a sérült vagy meggyógyul, vagy nem, a lényeg, hogy marad a prémium, és természetesen ma­radnak azok az áldatlan munkakörülmények is, amelyek kö­zött — és amelyek miatt — a baleset bekövetkezett. S e munkakörülményekről szólva nemcsak az elavult; öreg, balesetveszélyes gépekkel felszerelt, agyonzsúfolt munka­helyekre kell gondolnunk, nemcsak az áttekinthetetlen ösz- szevisszaságban „talicskázott” és szétdobált anyagokra, szer relvényekre, félkésztermékekre, mert a legkorszerűbb mun­kahelyeken is bekövetkezhetnek súlyos balesetek. Például akkor, ha csodálatosan korszerű műhelyeken órákon, vagy napokon át nincs elvégezni való munka, s ez esetben mit tesz­nek a munkások, főleg a fiatalabbak? Szórakoznak, hogy na mondjam játszadoznak, — veszélyesen, sokszor életveszér lyesen. Jól emlékszem arra a híradásra, amely beszámolt egy józan ésszel csak nehezen fölfogható balesetről: a műhelyben napok óta lógatták a lábukat a munkások, mígnem az egyi-* küknek eszébe jutott, hogy benzinben kimossa a munkaru­háját. A nem mindennapi jelenetet általános heccelődés kí­sérte, hogy a hecc nagyobb legyen, merő tréfálkozásból égő gyufát hajítottak a benzines edény mellé. A következmé­nyeket nem részletezem ... Egy másik munkahelyen U-szö- geket lődöztek azzal a kezdetleges, gyerekkorunkból jól is­mert gumicsuzlival egymásra addig, amíg ez a „kis játék” az egyik fiatalember fél szemébe nem került. A harmadik bal­eset — ifjú targoncavezetők eszeveszett targoncaversenye — ismét csak a kényszerű munkaszünet óráiban történt. Lehetne indulatosan azon meditálni, hogy vajon nor­málisnak, épeszűnek tarthatók-e az ilyen emberek? Akiki égő gyufát dobnak a benzinnel telt lavór felé, akik verseny- pályaként kezelik a gyári utakat és Fittipaldit játszanak a teherszállító targoncákkal, vagy akik szögekkel csúzli znak T Ugyanígy lehetne azonban azon is meditálni — és gyanítom; ezt már kevesebben teszik —, hogy ugyan miféle munkahely az, ahol ilyesmiket lehet csinálni. Nem „stikában”, nem ész­revétlenül, hanem mások, az érettebbek netán a művezető; vagy a csoportvezető szeme láttára, tudtával és hallgatóla­gos beleegyezésével. A MUNKAHELYEN, MUNKAIDŐBEN idétlen játé­kokkal szórakozók felelőssége semmivel sem menthető. Há e játszadozások balesettel végződnek, akkor ezt a felelősséget villámgyorsan és egyértelműen meg is állapítják, a szankció­kat pedig ennek megfelelően szabják meg. Mindennek ott a nyoma a baleseti jegyzőkönyvekben, rosszabb esetben a rend­őrségi vizsgálatok eredményeit rögzítő papírokon. Egyetlen esetre sem emlékezem, amikor ezek a vizsgálatok kissé mé­lyebbre is ástak volna, amikor arra is kiváncsiak lettek volna a vizsgálódók, hogy ki miatt kínlódott a fél műhely már órák óta halálos unalomban; másképpen fogalmazva: az emberi felelőtlenségen és ostobaságon kívül, végül is mi idézte elő a gyakran tragikusan végződő munkahelyi játszadozást. A valóságos okok felderítéséhez ez is hozzátartozna és —■ ki tudja — a megbízhatóbb helyzetelemzés esetleg haszno­sítható következtetésekkel is együtt járna. V. Cs. Hidat jelent a közös nyelv az itthoni és a külföldi magyarok között Dr. Szabó Zoltán nyilatkozata az anyanyelvi konferenciáról Pénteken a Budapesten tanácskozó III. anyanyelvi konferencia résztvevői ple­náris ülésükön Ady-emlék- műsor keretében meghall­gatták Keresztury Dezső aka­démikusnak, a Magyarok Vi­lágszövetsége alelnökének előadását a költő életművé­ről, emberi alakjáról. A té­mát ezután művészi műsor­ral — zenével, szavalatok­kal — tették érzékletessé. A nap folyamán a konfe­rencia külföldi vendégei — a házigazdák társaságában — Budapest nevezetességei­vel ismerkedve, látogatást tettek a budai Várban, majd a délutáni 'órákban Óbudán felkeresték a Zicby-kastélyt, ahol megtekintették dr. Bér­ezi Géza akadémikusnak, az anyanyelvi konferencia véd­nöksége első elnökének élet­művét, munkásságát felidé­ző emlékkiállítást. Dr. Szabó Zoltán, a Ma­gyarok Világszövetségének főtitkára az MTI munka­társának kérdésére nyilat­kozott az anyanyelvi konfe­rencia munkájáról: — A legfontosabb mozza­natok közé tartozik, hogy a konferencia részvevői — a világ minden részéből érke­zett külföldiek és itthoniak is nagy számban — többfé­leképpen is kifejezték azt az óhajukat, hogy az anya­nyelvi mozgalom legyen összekötő híd a külföldön élő és a hazai magyarság között. Megelégedéssel' nyug­tázhatta a tanácskozás, hogy az előző konferencia óta el­telt négy esztendőben a ko­rábbiakhoz képest izmosabb lett anyanyelvi mozgalmunk, kiszélesedtek külországi bá­zisai, tevékenysége, s ezál­tal hatóköre is sokoldalúbbá vált. — Egyértelműen megálla­pítható, hogy a mostani kon­ferencia — amely az első kettőnél tágabb témakört tűzött napirendjére — jól ol­dotta meg feladatát. A téma bővülését az jelentette, hogy a szorosabban vett nyelvi kérdések mellé programba iktatta a konferencia a ma­gyarságtudat, a magyarság­kutatás címzését, kultúránk itthoni és külföldi eredmé-' nyeinek vizsgálatát is. Nagy figyelem kísértp a tanácskozásokon azokat az előadásokat, amelyek — te. endőkről szólva — a ma­gyarnak, mint idegen nyelv­nek a minél szélesebb körű oktatását szorgalmazzák el­sődlegesen a magyar szü­lőktől származó második, harmadik, esetleg már ne­gyedik nemzedék tagjai kö­rében. Fontos feladatként szóltak a konferencián ar­ról, hogy a jövőben a csa­ládokban — amelyek az anyanyelvi mozgalom céljai megvalósításának tápláló forrásai — a jövőben to­vább erősödjék a magyar nyelv és kultúra ápolása mindenütt, ahol honfitársa­ink élnek a világban. ★ Ma kerül sor1 a konferen­cia befejező plenáris tanács­kozására, amelyen megvá­lasztják az anyanyelvi kon­ferencia új védnökségét, és — várhatóan — záródoku­mentumban összegezik a mozgalom eredményeit, to­vábbi teendőit. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents