Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-07 / 185. szám
A avat* üzletekben is árulják Málna Nagyrédéről Két és fél kilós műanyagcsomagokba kerül az ízletes gyümölcs. Nagy Ferencné betanított munkás, a mérlegen a csomag súlyát ellenőrzi.. (Fotó: Szántó György) Nagy a sürgés-forgás ezekben a napokban is a nagyrédei hűtőházban. Öt hét alatt közel 60 vagon málnát fagyasztottak, melyet most válogatnak, osztályoznak. Régen lefutott már a szezon, mégis róla beszélnek Nagyrédén. A málnáról, amely minden idők legjobb termését adta az idén. Szóbeszéd tehát a rédei málna, amely a szőlő mellett itt a háztáji gazdaságok legbecsesebb növénye lett. Gondos kezek, szorgalmas munkája kimagasló eredményt hozott. Talán furcsának tűnik, hogy nem az országosan is elismert nagy- rédei Szölőskert Termelőszövetkezetben, hanem a háztáji gazdaságokban termelik. — Mi a háztájit évek óta a közös gazdaság szerves részének tekintjük — igazít ki Frecska Sándor, a szövetkezet elnöke. — Ott van a legnagyobb hagyománya a málnatermelésnek, amit ma Is megbecsülünk. Elgondolkodtató mondat az elnök szájából. De ha valaki egyszer majd arra szánja el magát, hogy megírja a rédei málna termelésének történetét, évtizedekre kell visszatekintenie. Ügy mondják, hogy még a negyvenes években, jóval a háború előtt telepítették az első málnabokrokat a rédei határban. Hogy minek köszönhető ennek a gyümölcsnek a népszerűsége a faluban, arról az elnök így beszél: — A hatvanas évek elején, amikor szövetkezetünk megerősödött, a szőlő mellett áttértünk a nagyüzemi málnatelepítésre is. Egészen 1972-ig folyamatosan 65 hektáron telepítettünk ebből a népszerű gyümölcsből. Aztán változott a helyzet, mert a tagság öregedésével a létszám is csökkent és vele együtt kevesebb lett a kézi munkaerő is. A málnatermelés pedig nem gépesíthető, legalábbis a legmunkaigényesebb folyamatok a metszés és az érés utáni szedés. Mit tehettünk mást. mint nem a közös területet növeltük, hanem a háztáji málnatermelést fejlesztettük és fejlesztjük ma is. — Miből állt ez? — Lényegében abból, hogy nagyüzemi módon gépekkel végeztük a talajművelést és a telepítést a háztájiban. Ezzel a módszerrel 33 hektár új málnást hoztunk létre, amely életkorát tekintve 1—3 éves. Ezenkívül a házikertekben is legalább 20 hektáron van málnás terület. Az emberek szívesen foglalkoznak vele kifizetőnek tartják. • — Hány család műveli? — Egészen pontosan 442. Hogy miért ilyen sokan, az annak is köszönhető, hogy évekkel ezelőtt gazdaságunk létrehozta a háztáji bizottságot, melynek tagjai között a legjobb szakembereink is ott vannak. Említhetem a kertészeti főágazatvezetőt, vagy a növényvédő szakmérnököt, a szőlészeti ágazatvezetőt és az egész háztáji termelést irányító függetlenített mezőgazdászt is. A bizottság évente rendszeresen tanfolyamokat szervez málnatermelésről a háztáji gazdaságok tagjainak, ahol a metszéstől a talajművelésen át a szakszerű szedésig a legkorszerűbb ismereteket sajátíthatják el. A jó szervezés, a nagy szakértelem tehát a titka a rédei málnatermelésnek, amely az idén a legjobb eredményt adta. — Sajnos, jelentős kárt okozott a május végi és június eleji jégverés — folytatja az elnök. — 15 hektárt például 50 százalékos jégkár ért, ennek ellenére mégis 87 mázsát adott. Azokon a területeken, ahol nem pusztított a jég, 122 mázsát szedtünk le hektáronként, ami kimagasló eredmény. Ezt a szorgalmas munka mellett, a jól választott fajtáknak is köszönhetjük. Az ízre és zamatra kiváló, a Dunakanyarban honos Nagymarosi mellett ugyanis nagy termőképességű angol fajtát is termelünk. , — Hogyan értékesítették a termést? — A háztájiból valameny- nyi málnát felvásárolta a termélőszövetkezet, hiszen hűtőházi feldolgozásra került. Az első osztályúért kilónként 22, a rekeszes málnáért 17, a harmadosztályú, úgynevezett lémálnáért pedig 12 forintot adtunk a tagoknak. A felvásárlási árakat úgy alakítottuk, hogy inkább az első osztályú málna termelésére ösztönözzünk. Ez az idén úgy tűnik, be is vált. Bár a málnaföldek már csendesek, a rédei hűtőházban most is főszezon van. A határból begyűjtött és felvásárolt málnát fagyasszák, válogatják és csomagolják. 15 vagonnal több az idei termés a tavalyinál. Az utóbbi öt hétben közel 60 vagon málnát fagyasztottak a három műszakban dolgozó hűtőmunkások, főleg asszonyok. Valamennyien helytálltak eddig, de sok van még hátra, hiszen a jövő februárig tart a szezon. — Jó minőségű az idei málna — mondja Kivés János, a hűtőház vezetője. — Most a válogatás és a csomagolás a legfőbb munkánk. A közkedvelt gyümölcsöt mélyhűtve, műanyag csomagokba pakolva kartondobozokba töltjük és a Magyar Hűtőipar közreműködésével Svédországba és a Német Szövetségi Közlár- saságba szállítjuk. Kamion- kocsikkal viszik az árut mind a két tőkés országba. Szigorúak a minőségi feltételek és a csomagolást is külön előírás szerint végez. r ' " -------------------——...... K etten háromszázból Friss szakmunkás-bizonyítvány, friss tervek Lassan másfél hónapja, hogy lezajlottak a szakmunkásvizsgák, majd a sikerrel kiállt próba eredményeként háromszáznál több hatvani, város környéki fiatal rakta otthon becses helyre bizonyítványát. Háromesztendei tanulás és munka volt ennek az ára, így érthető, hogy va. lahányan kicsit többnek érzik most már magukat. Olyannak, aki kereső emberré vált és joga van immár beleszólni a társadalom ügyes-bajos dolgaiba, nagyobb közösségek életének alakításába. Túl a dolgok nehezén, de talán a még több buktatót rejtő jövendő első lépcsőjén vajon hogy tekintenek vissza fiataljaink a szakmaszerzés esztendőire? S milyennek látják pillanatnyi helyzetüket? Mit terveznek? Legtöbbjüket foglalkoztatják-e gondolatok, ezek a kérdések. Közülük kettőt kértünk színvallásra. MÄR nem pirul él A heréd) származású Szabó István, apja örökében, a női fodrászatra specializálta magát, s az egész mezőnyben egyetlenként szerzett jeles rendű szakmunkás-képesítést A kéthónapi próbaidőt a MÁV-pályaudvar szalonjába! töltötte. — Szakmám eléggé felkapott, ezért vezették be a pró baidőt, amely alatt elválik, hogy valóban alkalmas-e valaki a női fodrászatra. Engem jól minősítettek, mgjd a Kossuth téri szövetkezeti szalonba, később mostani helyemre, a Marsó-bolt mellé kerültem. Nem állítom, hogy könnyen teltek a tanulóévek. Helyt kellett állnom az üzletben és a Damjanich Szakmunkásképző Intézetben egyaránt. De hát igyekeztem alkalmazkodni, fogásokat ellesni, az iskolában pedig kiváltképpen az anyagismeretre összpontosítottam. Ennek .nagy a fontossága. Persze, biológiával társítva. Mert nem mindegy például, hogy ki. nél-kinél milyen hajfestéket, lakkot használ az ember. Ismerni kell a bőrt, a hajzat jellegét, különben könnyen gyulladást okozunk vagy töredezni kezd a haj. Tanáraimon kívül Pálinkás Jánosné, majd Dobai Sándorné és Fehér Istvánná mesteri munkája alakította tudásomat. Tulajdonképpen mindent nekik köszönhetek. Még azt is, hogy ma már nem pirulok el, ha valamelyik hölgyvendég vagy kolléganő élcelődik a rovásomra. Azt mondták: Pista, a heccet meg kell szoknod, ha egyszer férfi létedre női fodrász lettél... 1 TOVÁBBTANULNAK Ahogyan Szabó István elbeszélte, az utóbbi hónapokban nem annyira az elméleti tárgyak, hanem sokkalta inkább a szakmai feladatok izgatták. A vizsgán három frizurát kellett kifogástalanul elkészítenie. — Szasszon, marcel, koktél. S az első többféle változatban. Szerencsére nemigen vétettem, s jól sikerült a másik két reprezentatív fazon is! — Jövedelem? — Most kezdtem, egyelőre nem tartom a legfontosabbnak. Inkább készségem fejlesztésére törekszem. Jövőre indulni akarok a fiatal fodrászok megyei versenyén. A legjobbak pesti döntőbe ke- rülnek, s az első három he_ lyezett azonnal mesterlevelet kap. Hát ez az egyik konkrét célom e pillanatban. Valamint érettségi bizonyítványt akarok szerezni a Damjanichban. Ott három éve már szakközépiskola is működik. Ugyanilyen vágya van Len. gyei Annának, aki a konzerv, gyárban jutott nemrég szakmunkás-bizonyítványhoz. Mégpedig Pusztamonostorról járván be Hatvanba szorgalommal, szívesen. — A pesti Bercsényi Élelmiszeripari Szakmunkásképzőnek van itt kihelyezett tagozata, azt végeztük el tizenegyen. Hogy miért ilyen kevesen? Manyi néniék kijárnak ugyan a gyárból a környező községekbe, de talán még mindig nagyon kevesen tudják, hogy ez az iskola létezik nálunk. zük. Nagyon oda kell figyelni, hogy ne legyen reklamáció. Ez nem is gyakori nálunk. A rédei málnának tehát nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is van. A közös gazdaságnak az idén 30 milliós árbevételt jelent ez a fontos gyümölcs. Érdemes tehát vele foglalkozni hosz_ szú távon is. A termelő- szövetkezet vezetői nem is titkolják, hogy még az ötéves tervidőszak végéig a jelenlegi 33 hektár háztáji málnát 45 hektárra növelik, melyhez 70 százalékos állami támogatást kapnak. A telepítést korszerű, nagyüzemi módon végzik és a termelést öntözéssel fokozzák. Ehhez megvan a lehetőség a gyöngyös—nagyrédei öntözőfürt vizének fel- használásával. A málna folyamatos öntözéséhez most készítik a terveket. Mindez azt bizonyítja, hogy Nagyrédén példamutatóan segítik a háztáji termelést, jó a tagság és a vezetés közötti kapcsolat. Mentusz Károly KÜLFÖLDRE UTAZGATTAK Az alacsony termetű, törékenynek tűnő szakmunkás- lány örömmel idézte a tanulóéveket. Örömmel, mert aho. gyan mondotta is, kitűnő tanárok, mérnökök plántálták beléjük az iskolai tananyagot, s ugyanakkor a gyárvezetés mindenben támogatta képzésüket. Jegyektől függően, négy-ötszáz forint ösztöndíjat, kiemelkedő gyakorlati munka esetén jutalmat kaptak, Papp József né tanulmányi felelősük pedig évente két-három kirándulást, tapasztalatgyűjtő utat is kijárt nekik. Országjáráson vettek részt, konzervgyárakat látogattak, s előbb Csehszlovákiában, majd Jugoszláviában üdültek díjtalanul. — Lehet ezek után hálátlan valaki? Ha becsületes érzésű, akkor nem. Én annak tartom magam, itt maradtam a cégnél, majd tizenegy forintos órabérért. Mehettem volna valamelyik kihelyezett állomásra. Nem. Ott koránk sem olyan érdekes, fontos a munkánk, mint a gyárban, ahol korszerű technológiai viszonyok közepette végezzük a tartósítást. Tulajdonképpen ezt szerettem meg. S hogy még több szakmai ismeret birtokába jussak, azért akarok szakközépiskolai érettségit is tenni. Ha minden jól megy, ősszel folytatom a tanulást. — Még valami vágy? — Szeretném, ha mind több fiatal sajátítaná el a mi szakmánkat. Jöjjenek konzervesnek. Ezt írja meg, ha lehet. . ! A kívánság olykor parancs. Moldvay Győző A NAGY nyári „vendégjárás” további erősödése az elmúlt héten tovább tartott. Hétfőn bolgár szak- szervezeti delegáció érkezett ötnapos látogatásra megyénkbe, s szintén ezen a napon nyitották meg Egerben a műemlék tagozatú nyári egyetemet. Kulturális életünk eme rangos eseménye élénk hazai és nemzetközi érdeklődést váltott ki, s ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy tizenegy országból érkeztek hallgatók a történelmi eseményekben bővelkedő megyeszékhelyre. Hasonlóképpen a kultúra, a művészetek előtt tárta szélesre a kapuit ezúttal a KISZ fel- sötárkányi tábora, ahol fiatal festők és grafikusok részvételével nyílt alkotótábor. Ha pedig netalán mindezek hallatára olyan vélemény alakulna ki valakiben,, hogy társadalmi életünk nagy mérlege augusztus első hetében túlzottan a szellemiek javára billent, annak figyelmét hadd hívjuk fel arra, hogy szintén hétfő volt a napja egy nagyon is anyagiakra alapozott eseménynek: ekkor vette ugyanis kezdetét áruházainkban a kedvezményes nyári vásár, és most, a hét végére érkezett el félidejéhez. MARKAZRÖL egy másik — és nagyon kellemes — hír érkezett ugyancsak a hét elején: beérett a Csabagyöngye és kedden megkezdődött a szüret ezen a kis mátraalji településen. Igen jó kedvűén és eredményesen folyt a munka. Kissé távolabbról, Uszty- Ilimszkből hasonló hírek érkeztek. Az építkezésen dolgozó Kun Béla ifjúsági építőbrigád több tagja és vezetője járt ugyanis itthon ezekben a napokban, s számolt be szép munkasikerekről. Számunkra külön öröm, hogy c sikerekhez kilenc Heves megyei fiatal is hozzájárult, s szerzett ily módon elismerést szű- kebb hazánknak is. Ha pedig már az építkezésnél tartunk, ne feledkezzünk meg ennek egy hazai vonatkozásáról sem, jóllehet, méreteiben ez aligha hasonlítható össze a nagy távol-keleti munkával: egyre nagyobb lendületet vett itthon az iskolák nyári bővitése, tatarozása — többek közt Abasáron. Kömlőn és Hevesen —, s ez már arra figyelmezteti a kisebb és nagyobb nebulókat és természetesen a pedagógusokat, hogy lassanként vége a vakációnak — becsöngetnek... Hasonlóképpen jelképes csengetésnek tekinthetjük, hogy az érdekelt szakemberek a zöldség- és gyümölcsellátásról, a felvásárlás helyzetéről tanácskoztak. Szerencsére ez a csengetés nem a vész hangja volt, de mindenképpen figyelmeztető jelzés, amely az e téren tapasztalható gondokra és feladatokra hívta fel a figyelmet. Kellő időben került erre sor, hiszen ezekben a napokban egyik legfontosabb tennivalónk a termés felvásárlása, szállítása és értékesítése. ANNAK ELLENÉRE — és azzal együtt — így igaz ez, hogy megkezdődött és egyre nagyobb méreteket ölt a dinnyeinvázió. Olyannyira, hogy már több a dinnye, mint a vevő, de ez nem is olyan nagy baj — már ami a fogyasztói árakat illeti... (ku—ti) ßWWM Q 1977. augusztus 7., vasárnap
