Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-06 / 184. szám
Mennyi pénz jut kultúrára? A közművelődés forintjai a termelőszövetkezetekben FELNŐTTEK A GYEREKEK (Fotó: Szabó Sándor) Augusztus 7— 14-ig; Ifjú fizikusok országos találkozója Tévédés ne essék: nem egyoldalú szemlélet vezénli az újságírót. Tudja és vallja is, hogy az első, a legfontosabb: minden érték szülője. a termelőmunka. Az elmúlt év különösképp nehéz esztendő volt a magyar mezőgazdaság számára, hiszen a rendkívül mostoha Időjárás majd mindenütt megnyirbálta a reményeket. Itt is, ott is jókora kiesést kell behozni. Akad'hát teendő, s van mire költeni a pénzt. Ez természetes, ám a kultúra sem lehet mostohagyerek. Annál is inkább, mert az anyagi kötelezettségeket egyértelműen fogalmazott rendeletek írják elő. Betarják-e ezeket? Miként sáfárkodnak a közművelődésre szánt forintokkal? Ezt kérdeztük, erre kerestünk választ Detken, Gyön- gyössolymoson és Füzesabonyban. Ábol nem szűkmarkúak A detki közös gazdaság rangos eredményeit a megyehatárokon túl is számon tartják. Arról talán kevesebben hallottak — noha ez is tény —, hogy a termelőszövetkezet a szellemi gyarapodást bőkezűen segítő mecénás. A nem mindennapi áldozatkészséget így indokolja Szabó Imre, országgyűlési képviselő, a tsz elnöke: — Hosszú távon ez is megtérülő befektetés, mert a folyvást szélesedő tájékozottság idővel mindannyiunk számára kamatozik. Egyébként is kötelességünk, hogy a területünkhöz tartozó községek művelődési házaival, klubkönyvtáraival, iskoláival törődjünk. Ráadásul: van miből adni. akkor hát miért ne tennénk! Évi hétszázezer forint nagy ősszeg, jóval több az előírások által megszabottnál. Jut ebből úgyszólván mindenre. Nem marad el sem a hazai, sem a külföldi jutalomút. Tavaly például százötven tag üdültetését biztosították. Mintegy kétszázan jártak már a Szovjetunióban. Rendszeresek az országjáró két- három napos túrák. Járműveket se kell igényelni: az emberek a szövetkezet panorámabuszain utazhatnak. Ezzel kapcsolatban időzzünk el egy érdekes mozzanatnál. Agria '77 A Vidróczki együttes gálaestje Egeiben A gyöngyösi Vidróczki' népitáncegyüttes megyénk egyik legeredményesebben tevékenykedő műkedvelő csoportja. A gárda sikeresen szerepelt Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK- ban, a Csuvas ASZSZK-ban, Dániában, Olasz- és Törökországban is. Kétszer kapták meg a kiváló együttes kitüntetést. A megyei tanács nívódíjjal méltatta színvonalas munkájukat. Augusztus 7-én — este 8 órakor a várszínházban — gálaestet adnak. Kedvezőtlen idő esetén — délután öt és este 8 órai kezdettel — a Gárdonyi Géza Színházban lépnek föl. A rózsaszín Jegyek az előbbi, a zöldek az utóbbi időpontra érvényesek. Qjgrótfflg, J.97T, augusztus &• szombat — Nemcsak pihenésre, szórakozásra szánjuk az időt. hanem szakmai tájékozódásra is. Meglátogattunk jó néhány pesti üzemet és gazdaságot. Arra törekszünk, hogy megtanítsunk mindenkit rie csak nézni, hanem látni is. Aki kérni jön Detkre, nem távozik üres kézzel. Így vélekednek a nagyúti, a halma jugrai pedagógusok, könyvtárosok. művelődésiház-vezetők. A majd ezerötszáz lakosú faluban idővel új iskola épül. A tsz erre a célra is felajánlott egymillió forintot. Túlzott takarékosság Gyöngyössolymoson az elmúlt évben százezer forintot tartalékoltak kulturális alapra. Sokkal kevesebbet, mint kellett volna. Ebből kilenc- venegyezret költöttek el. Az összeg zömét — 68 ezret — a már hagyományossá vált kirándulásra fordították. Százötven tag jutott el Gyulára és Szegedre. A Tisza-parti városban az ünnepi játékok egyik előadását, a Cigánybárót tekintették meg. Tóth Lászlóné könyvelő segítségével egyéb részletekre is fény derül. — ötezret adtunk a kul- túrháznak, nyolcat a sportkörnek, 2000-ért mozijegyeket vettünk. 1500-at kapott az iskola könyvvásárlásra, 5000 jutott a nőnapi ünnepségre és ajándékozásra. Egy mezőgazdasági szakiskolában tanuló diáknak fél évig havi 250 forint ösztöndíjat biztosítottunk. Azt hiszem, hogy az idén hasonló lesz a megoszlás, bár most — és ez azért csak előbbre lépés — 107 000- rel gazdálkodhatunk. Néhány dolog elgondolkodtató. Az állományi létszám szerint személyenként járó 750 forintot minden különösebb nehézség nélkül előteremtheti egy jól gazdálkodó termelőszövetkezet. Ha ez elmaradt, akkor legalább a rendelkezésre álló pénzt — lemondva a túlzott takar»-' kosságról — az utolsó fillérig közművelődési célra áldozhatták volna. Az is igaz, hogy a lányok-asszonyok köEsteledik. A Tisza felől hűvöses szél támad és magával hozza a frissen aratott tarlók illatát. Körülöttünk kombájnok dohognak és telhetetlen éhes gyomJ rukba gyűjtik az életet. Messze, a csatornák felől vadkacsák húznak és bukó repülésben tűnnek el a kombájnok mögött. — Az akácosnál balra! — hangzik a vezényszó és az UAZ szépen, nem sietősen letér a dűlőútról. A kísérő vadász, aki irányít, megette már a kenyere javát, de a szeme olyan éles, mint az ölyvé és távcső nélkül fél kilométerre is észreveszi a vörösherében megbújó, parányinak tűnő piros pontocskát— Ozl A kocsi platóján az ember önkéntelenül is szorosabbra fogja a puska tusát és az egyre közeledő pontot figyeli. — Többen is vannak. — A kocsi — ahogyan mondani szokás — lépésben szöntésének kiadásait se a kultúra sovány pénztárcájából kellene fedezni. Nem lenne érdeklődés? Mindenki elégedett a jelenlegi kínálattal? A válasz bizony meglepő. — Senki sem kíván többet. Dolgozóink hosszú évek során szokták meg. Természetesen jó lenne, ha valaki a jórészt idős tagokban felkeltené az igényeket. Valóban életképes, a korhoz és a képzettségi szinthez mért ötletek sorára lenne szükség ebben a községben... Segítség a kézilabdásoknak 1977. februárjától új elnök — Sárközi József — irányítja a füzesabonyi tsz munkáját. Vele és Németh József főkönyvelővel pillantunk vissza 1976-ra. Az összkép itt sem megnyugtató, hiszen tavaly nem éltek a lehetőségekkel. 192 ezerből — noha az előbb említett 750 forintos szintet nem érték el — mindössze 128 ezret használtak fel. Ráadásul 1977-re is csak 130 ezret szántak. Az utóbbi döntést csak részben indokolja az, hogy annyi nehézség után nem könnyű megtalálni az eddiginél jóval eredményesebb gazdálkodás felé vezető utat A számok emberének tolmácsolásában figyeljünk most az egyes tételekre. — A külföldi tanulmányutak beváltak, ilyenkor tapasztalatokat is gyűjthetnek dolgozóink. A sportolókkal sem bánhatunk mostohán, nekik 8000 forint jutott. 4000- et az ifjúsági klubra szántunk. A TIT-nek előadássorozatokért fizettünk. Számos napilapot és folyóiratot rendeltünk meg. — Nem gondoltak a nagyközségi-járási művelődési központ támogatására? — Senki sem kopogtatott nálunk. megy, de amint kiderül, hogy csupán egy őzmama a két gidájával vacsorázik itt. és hogy a keresett baknak egyelőre nyoma sincs, újra felveszi a megszokott tempót. Gulyakarám mellett haladunk el- Meg is állunk néhány szóra. — Nem látták errefelé az öreg bakot? A gulyás a fejét rázza, de int ujjával, hogy várjunk azért egy kicsit. — Látni, nem láttam, de ha ügyesen csinálják, most meglőhetik. A napokban itt kergette a sutát, úgy lát. szik a szerelem egészen elvette az eszét ... A bojtár közben tüzet rak a karám mellett észsírt tesz a bográcsba. A beszélgetés során szó esett az idei tervekről, a 130 ezer forint sorsáról is. — Kézilabdásaink a megyei első osztályba kerültek, ősét igazán nem hagyhatjuk magukra, mert csak úgy mehetnek valamire, ha megfelelő feltételeket — többek közt jó pályát — biztosítunk számukra. Ez nem olcsó mulatság. Tatarozzuk a dormándi Remenyik-házat. Kell is. hiszen az 1976 végén avatott emlékszobát igen sok érdeklődő látogatja. — Abban egyetértünk, hogy mindez nem elég. Se a pénz, se a meglehetősen vérszegény közművelődési kínálat. De hát — bármennyire is elszomorító — az is tény, hogy 'Senki se méltatlankodik. Kondás Katalin könyvelő, a KISZ-szervezet vezetőségi tagja, miközben a kissé elhanyagolt klubba kísér, így fogalmaz. — Kevés a fiatal, s valamennyiünket leköt a munka. Különösképp ilyenkor, tavasszal. Az idősebbekre, az öregekre viszont sosem lehet számítani. Mi tagadás: a tájékozódás során — Detket kivéve — a riporter is úgy érezte, hogy csak rabolja mások idejét. Vannak egyértelmű rendelkezések, ám ezek ritkán valósulnak meg. Közben azon is morfondírozott: miért kell a sportot ugyanabból a szerény pérnztárcából fizetni, amiből a kultúrára is alig jut. Elfogadjuk a közömbösséget, az érdektelenséget? Szó sem lehet róla! Lesújtó az, hogy nincsenek ötletek, változatos, színes javaslatok. Ma így van, de holnap másképp lehet, különösképp, ha a művelődési házak, klubkönyvtárak szakemberei közelebb kerülnek a termelőszövetkezetek vezetőihez. Az egyik fél elképzeléseket ajánlhat, a másik pénzt. Ha ez megtörténik, akkor elsősorban az nyer. aki minden érték szülője, aki a forintokat előteremti: a tagság... — Mi lesz a vacsora? — Lebbencs. — Es azután? — Akad még egy kis szikkadt kolbász zöldpaprikával, uborkával. Negyedóra múlva újra megállunk egy kukoricatábla sarkánál és távcsővel keresgetjük a tájat. Itt is, ott is őzek kergetőznek, szerelmi táncot járnak a bakoka suták körül. Valaki a lemenő napba néz távcsövével, aztán hunyorítva szeme elé kapja a kezét: — Megvakítaná az embert! A Tisza mentén különösen szépek az esték. A füzesekből nagy, álmos baglyok röppennek és úgy tűnik, mintha maguk után húznák árnyékukat. A fűben — mintha esti tornát végeznének — nagyokat ugrálnak a szöcskék és itt is, ott is megszólal egy-egy madár. A tücskök csak az aláfestést adják mindehhez, amely mögött azonban mégis ott a kiolthatatlan vadászszenvedély— Gyerünk már, hiszen naplement után vagyunk! Keressük az öreg bakot... Mély árkon bakkan át a kocsi, amikor egy másodpercre megvillan valami az égerbokrok alatt. — Állj! A koppanás a jel a kocsi tetején és a vezető azonnal fékez. A megyei tanács művelődésügyi osztálya, a Megyei Művelődési Központ, a TIT Heves megyei Szervezete, valamint az Eötvös Loránd Fizikai Társulat helyi csoportja augusztus 7. és 14. közölt rendezi meg Egerben az ifjú fizikusok IV. országos találkozóját. A fiatalok augusztus 7-én, vasárnap este megtekintik a Vidróczki'együttes gálaestjét. A megnyitóra 8-án délelőtt kerül sor. Ezt követően ár. Patkó György tart előadást Tizenegy éves a Megyei Művelődési Központi Ifjú Fizikusok Köre címmel. Dr. Abo- nyi Iván, a plazmafizikai kutatások helyzetéről tájékoztatja az érdeklődőket. Augusztus 9-én a diákok az egri VILATI-ba, valamint a csillagdába látogatnak. Augusztus 10-én dr. Sass Elemér a fizikai felvételi vizsga követelményeit ismerteti. Augusztus 11-én dr. Litz Jó— Hol van? Senki sem lát semmit. Eltűnt, mintha elnyelte volna a föld. — Tolass hátrébb! Ne állítsd le a motort! Újra vörös szín villan, aztán megint eltűnik a zöld lombsátor alatt. — Égy suta — pillantja meg valaki a vörös pontot. — Itt kell lennie a baknak is — válaszol a kísérő vadász olyan biztosan, mintha azt mondaná: A csizmában van a lábam. — Menjünk előrébb a kocsival tizenöt métert! A bukkanót átvészeljük, nagyot hörren a motor, aztán az adott jelre hirtelen leáll. — Ott a nagy bak! — mondja a kísérő vadász. Félig takarásban áll a bokrok alatt. — Löhetem? — Még nem! Mégegyszer megnézem. — Lőj je! — jön végre a várva várt engedély, aztán dörren a puska és az öreg bak helyén csak egy égerfaág hajladozik tovább, mintha az esti szél borzolná. — Megvan! Nyújtja a kezét a vadász, és tekintetében őszinte boldogságot látok. — Ugyan milyen lesz? — szalad ki a számon a kérdés, mire a mosolygós tekintet elborul egy kicsit. — Milyen? Amilyennek ismertük! Tudom, hogy az öreg bak van előttünk. zsef és Szabó Lajos beszél ä Maxwell-egyenletekről, valamint az elektromágneses hullámokkal végzett kísérletekről. Augusztus 12-én, pénteken a résztvevők a megye nevezetességeivel — többek! között a gyöngyösi Mátra Múzeummal, a Piszkéstetői Csillagvizsgálóval, a párád! kocsimúzeummal és a siroki várral ismerkednek, meg. Augusztus 13-án Kunfalvy Re-, zsö ad tájékoztatást az 1977- es fizikai diákolimpiáról. Dr! Tóth Eszter pedig századunk! legnagyobb tudományos kalandjába, a kvantummecha-- nikában nyújt bepillantást. Az augusztus 14-i záróünj népségén értékelik a tanácskozást s a.legjobban szereplő fiataloknak átadják a különböző díjakat. A közös programokon kívül szekcióülések is lesznek^ ahol elhangzanak majd a ta-, nulók kiselőadásai. Leugrálunk a kocsiról é3 sietünk a lövés helyére. Igen! A vékony égerfa alatti fekszik mozdulatlanul, szépen gyöngyözött különleges agancsát — mintha élne —> úgy támasztja oda egy tuskóhoz. A kísérő átnyújtja a véu rés töretét, és az öreg bak szájába adja a végtisztességnek szánt utolsó harapás fűcsomót. A boldogságban úszva in-' dulunk hazafelé. Elérjük újra a Tiszát, ahol már a füzesekben bújkál az éjszaka. Elkésett kacsacsapat röppen fel előlünk és ala-' csonyan húznak a távoli taru lók felé. öz riaszt vastag,1 öblös hangon és néhány méj térré mindössze újabb szerelmespár járja a násztáncot. 'Egészen beesteledik. A! gépkocsi fénycsóvájában néha-néha zöld gyémántok villannak, aztán eltűnnek,' elvesznek a sötétben. Nyu- lak szaladnak előttünk és verik a port egészen a napraforgótábla sarkáig, hol azután — talán a megszokott csapán — beszaladnak a védelmet nyújtó takarásba. A vadászház előtt már várnak minket. Az öreg bak ravatalra kerül, mi pedig levett kalappal álljuk őti körül. Nézegetjük, forgatjuk a szépen gyöngyözött agan-J csőt, aztán pattogó tűz melj lett még órákig idézzük aa eltelt időket. Pécsi István SZALAY ISTVÁN: Naplement után
