Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-06 / 184. szám

PÉNTEK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: A belgrádi megállapodás EZZEL MAR EGYÜTT LEHET ÉLNI! — mondta az osztrák küldött a belgrádi tanácskozás végén, amikor az asztalra került az utolsó javaslat. Hangjában nem csengett lelkesedés, de elutasítás sem, és ez volt az adott körülmé­nyek között a legtöbb, amit el lehetett érni. Rossz — de talán őszinte — nyelvek szerint ugyanis, ha egy kelet— nyiic-’ti tanácskozáson az egyik fél valamiért nagyon lel­kesedne az a másiknak úgysem felelhet meg. Belgrádban viszont létrejött a megállapodás. Harminc- három európai és a két észak-amerikai állam küldöttei élfogadták azt a tervet, amelynek alapján október 4-én ismét összeülnek, immár magasabb rangú résztvevőkkel, miniszterhelyettesek vezetésével. Június 15-e és augusztus 5-e között zajlott le az előkészítő megbeszélés, és ősszel kerítenek sort az érdemi tárgyalásokra. Október elejétől három, esetleg négy hónapon át végiglapozzák a helsinki záróokmányt, fölmérik, hogy ki mit tett az ebben foglaltak végrehajtásáért, s egyben meghatározzák a további teen­dőket. Szüksége is van Európának valamire, ami újabb len­dületet ad az együttműködésnek. Némi nosztalgiával, vá­gyódással gondolunk a helsinki szép napokra, az 1975-ös találkozó időszakára. Ahhoz az ünnepélyes két naphoz viszonyítva a légkör valóban lehűlt, ne felejtsük el azon­ban, hogy az ünnep és a szürke hétköznapok között min­dig van különbség még akkor is, ha közben a felek viszo­nya (legyen szó házasokról, vagy politikai partnerekről) nem romlik. Márpedig azóta — elsősorban a nyugati fél hibájából — hűvösebb szelek fújnak és ezt földrészünk is megérzi. BELGRÁDBAN MÉGIS SIKERÜLT megtenni egy fontos lépést, hosszú hetek birkózása, a nézetek összecsa­pása közepette ugyan, de harmincöt állam megtalálta a közös nevezőt. Nem csekélység ez, hiszen adott alkalommal még két tárgyaló fél is nehezen vergődik zöldágra, ősszel pedig éppen Helsinkihez, az európai együttműködés alap­jait lerakó okmányhoz nyúlnak majd vissza, ezt a száz oldalt lapozzák majd végig. Az őszi-téli találkozón is lesz­nek viták, nyilván olykor élesek is, de az együttműködés mikéntjéről vitáznak majd, a politikai biztonság erősíté­séről, az ipari és a tudományos kooperáció lehetőségeiről, a kulturális és az emberi kapcsolatok fejlesztéséről. A most lezajlott másfél hónap alatt ismét bebizonyo­sodott, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok között a tárgyalások csak kompromisszumok, vagyis köl­csönös engedmények útján vezethetnek eredményre. Végső soron Belgrádban valamennyi résztvevő ebben a szellem­ben vett részt a munkában, legalábbis az utolsó napokban ennek megfelelően nyilatkozott, különben nem tudták volna konszenzussal, tehát általános egyetértéssel elfogad­ni a tervezetét'.' Az európai biztonsági értekezlet résztvevői hosszú évek — munkájuk megkezdése — óta olyasmit produkálnak, ami rendkívül ritka a nemzetközi tárgyalá­sok történetében: össze tudják egyeztetni harmincöt részt­vevő sokféle álláspontját, érdekeit, nézeteit. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK most is, mint annyi más nemzetközi értekezleten, messzemenő megegyezési készséget tanúsítottak. A belgrádi előkészítő tanácskozás utolsó napjaiban éppen egy szovjet javaslat tette föl az i-re a pontot. E megegyezési készség azonban nem azonos a kicsinyes alkudozással, nemes célokat szolgál: az együtt­működést, az enyhülést. Belgrádban olyan munkatervet fogadtak el, amely lényegében megfelel a szocialista orszá­gok elképzeléseinek és főképpen Európa érdekeinek, t. i. Díszszemle Etiópiában Egy korábbi eseményt rögzít ez a fotó. amikor Addis Abebában megünnepelték a hadsereg napját. A képen balról a második Mengisztu alezredes, a forradalmi katonai kor­mányzat vezetője. Mellette Atnafu Abcte elnökhelyettes. A kép bal és Jobb szélén keresz­tény és mohamedán egyházi vezetők. (Népújság-telefotó — ADN ZB — MTI — KS.) Hirosimái üzenet Atemveszély helyett békés felhasználást! Fleseh István, az MTI tu­dósítója jelenti: Az atom- és hidrogén­fegyverek betiltásáért küzdő hirosimai világértekezlet küldöttei elfogadták a mun­kabizottságok jelentéseit. A bizottság megvitatta az em­beriséget fenyegető atomve­szély elhárításának, a hiro­simai és nagaszaki atomsé­rültek gondozásának és a nukleáris energia békés fel- használásának kérdéseit. Je­lentéseikben egyebek között elítélték az amerikai kor­mányzat új típusú tömeg- pusztító fegyverek — így a neutronbomba — előállítá­sára irányuló terveit, s kö­vetelték az atomfegyverek eltávolítását Dél-Koreából, a Japánban levő amerikai támaszpontokról és a Csen­des-óceán más térségeiből. Mint a delegátusok hang­súlyozták, az óriási pénz­összegeket felemésztő atom­fegyverkezési verseny meg­szüntetéséért vívott harc el­választhatatlan az imperia­lizmus és gyarmatosítás el­len, az emberiség gazdasági és társadalmi boldogulásáért folyó küzdelemtől. Az értekezleten több ki­emelkedő személyiség — Philip Noel-Baker brit és Sean Macbride ír béke No- bel-díjas, valamint George Wald amerikai tudós, az or­vosi Nobel-díj kitüntetettje — külön nyilatkozatban szorgalmazta, hogy a lesze­relési világkonferencián fo­gadjanak el nemzetközi szerződést az atomfegyverek és más tömegpusztító esz­közök eltiltásáról. Ceausescu a Szovjetunióba utazott Nicolae Ceausescu, a Roi mán Kommunista Párt fő­titkára, köztársasági elnök Leonyid Brezsnyevnek, aa SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének meghívására pénteken a Szovjetunióba utazott. Nicolae Ceausescu kísére­tében van Stefan Andrei, a politikai végrehajtó bizott- , ság póttagja, a központi bi­zottság titkára. Vance a Közel-Xeleten Cyrus Vance amerikai külügyminiszter — aki csü­törtökön fejezte be hivata­los tárgyalásait a Szíriái ve­zetőkkel — pénteken dél­előtt látogatókörűtja követ­kező állomására, Ammanba érkezett. Ütja eddigi állomásain nem kísérte siker az ame­rikai diplomácia vezejtőjét. Alexandriában az amerikai javaslatok nem találtak egyetértésre; az egyiptomi kormány Vance távozása után külön nyilatkozatba i szögezte le elvi álláspont­ját, amely sokban eltér az amerikai fél elképzelés, tői. Lengyel katasztrófahelyzet Lengyelország árvíz sújtot­ta, délnyugati területeinek la­kosai fellélegezhetnek — a természeti csapás legveszé­lyesebb szakaszát a jelek sze­rint átvészelték. Csütörtökön lényegesen kevesebb csapa­dék hullott, helyenként még a nap is kisütött és lassan emelkedik a hőmérséklet. A katasztrófa sújtotta körzetek­ben kezd csökkeni a folyók vízszintje. A folyók vízállása tovább­ra is magas és az árvízvédel­mi riadókészültség változat­lanul fennáll. A folyók men­tén fekvő helységek kataszt­rofális helyzetbe kerültek, la­kosságukat részben a hadse­reg kétéltű járművei látják el élelmiszerekkel és ivóvíz­zel. A legnagyobb gondot álta­lában az ivóvízhiány okozza. Az egészségügyi miniszté­rium minden óvintézkedést megtett, nehogy járvány tör­jön ki. Nyerere Washingtonban j* * * A HAJDANI SZERZETE­SEK KÖSZÖNTÉSE VOLT a két latin szó: Memento móri! — emlékezz a halál­ra! Augusztus hatodika im­már 32 éve az iszonyú atomhalálra emlékezteti az emberiséget, a napra, amikor először emelkedett lakott te­lepülés felé a tömeghalál nukleáris tűzgömbje. Emlé­keznek erre a gyásznapra az egész világon, emlékez­nek és emlékeztetnek rá a Hirosimában és Nagaszaki- ban ártatlanul elpusztított tízezrek, és hozzátartozóik s azok, akik az atombomba okozta testi és lelki sérülé­seikből a mai napig sem gyógyultak ki. És emlékez­tet a Föld testén soha be nem hegedő seb, amit a bomba ütött. Az egykori nap emléke nem halványul, s nem hal­ványulhat. Hiszen azok az erők, melyek 1945. augusz­tusában a két bombát Hi­rosimára és Nagaszakira ve­tették, a mai napig is lé­teznek. Az emberiség szá­mára a nukleáris világhá­ború a borzalmak borzalma, s ennek veszélye továbbra is fennáll. Akkor harminc­két évvel ezelőtt sokak szá­mára világos volt — a hi­rosimai bomba már nem a megvert Japánnak szólt, ha- 1 nem az Egyesült Államok ' akkori szövetségesének, a Szovjetuniónak. QfMmsm [ M77. augusztus 6., szombat Hirosima mementója Az atomfegyverrel való fenyegetés és zsarolás, a nukleáris fegyverkezési ver­seny ördögi köre kezdődött meg ezeknek a bombáknak a robbanásával. Hiszen a Szovjetunió kénytelen volt önmagát felfegyverezni az amerikai fenyegetéssel szem­ben, s egyoldalú békeaka­rata nem volt elég ahhoz, hogy az atomleszerelést még a kezdet kezdetén végre­hajtsák. Óriási anyagi és szellemi erőket áldozott az emberiség, ez alatt a vala­mivel több, mint három év­tized alatt saját elpusztítá­sa eszközeinek megteremté­sére. Statisztikusok időnként kimutatják mi mindent le­hetne építeni, miféle javak­ban részesülhetnének az éhezők, ha a fegyverkezésre költött százmilliárdok békés humánus célokat szolgálná­nak. Ma már fogalmainkat i6 kisajátítják, s a hirosimai tömeggyilkosok örökösei újabb pusztító eszközeiket merészelik „humánusnak”, azaz „emberiesnek” nevezni. A szavak eredeti értelmé­nek visszaállításáért a nuk­leáris fegyverkezési verseny újabb nekilódulása megaka­dályozásáért hirdette meg a Béke-világtanács is akcióhe­tét augusztus 6. és 13. kö­zött. „Mondjunk nemet a neutronbombára!” — ez a felhívás lényege­AZ N-BOMBA az ameri­kai stratégák legújabb cso­dafegyvere, amelyet nagy hűhóval reklámoznak szerte a Nyugaton, kitalálói és pén­zeiéi cinizmusának jelképe is. „Humánus fegyver” hir­detik a Pentagon szócsövei — „humánus” mert csupán az pusztul el tőle, ami ele­ven, s megmaradnak az anyagi javak. Nem rombol, emelik ki a bomba előnyeit ecsetelő NATO-tábornokok, s szerényen megállapítják, hogy ez előnyös azokra a csapatokra nézve, amelyek majd elfoglalják a neutron- fegyver által sújtott terüle­teket. Ugyanezek, akik immár sok hőnapja a varsói szerződés katonai szervezetének koholt „támadó szándékait” han­goztatva indítottak sajtó- kampányt, most önfeledt örömükkel a saját agresszív céljaikról árulkodnak. Nem véletlen hát, hogy az első közlések után milyen nagy­arányú tiltakozás kezdődött Nyugaton és Keleten egy­aránt. Hosszú lenne itt fel­sorolni mindazokat az ál­lamférfiakat Indiától az Egyesült Államokig, akik felemelték szavukat ellene. Sokat idézett kijelentést tett Egon Bahr, a Német Szociáldemokrata Párt ügy­vezetője. „Az emberi gon­dolkodás perverziója” mon­dotta a nyugatnémet politi­kus, akinek kijelentése an­nál is fontosabb, mivel ha­mar nyilvánvaló lett — ha a fegyver elkészül, azt bir­tokosai Nyugat-Európában, s elsősorban az NSZK terüle­tén kívánják raktározni. Európát akarják hát újabb atomfegyverekkel fertőzni. Kontinensünk már kétszer volt világháború kirobbaná­sának helye. Most a wa­shingtoni és brüsszeli straté­gák az atomháború egyfaj­ta „korlátozott” fajtájának torz eszméjét hirdetik. Nyil­vánvaló, korlátozott atomhá­ború nem lehetséges, azok, akik a pusztítás szellemé­nek „adagonkénti” kibocsá­tását tervezik, bolygónk la­kosságának teljes megsem­misítését kockáztatják. Az atombomba nem „papírtig­ris”! AZ EMBERISÉG NEM ENGEDHETI MEG, hogy létét veszélyeztessék. A NEM, amit a Béke-világta­nács akcióhetén a neutron- bombára mondunk, egyúttal IGEN is a békére, a fegy­verkezési verseny megféke­zésére, Európa és minden kontinens népeinek bizton­ságára. Miklós Gábor Jimmy Carter elnök, hivatalba lépése óta először fo­gadott fekete-afrikai politikust. Julius Nyerere, tanzániai -1- nökkel elsősorban a rhodesiai helyzetet vitatják meg. (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS.) II genfi konferencia üres szappan tankerék marad.. Az Egyesült Államok, és még inkább Izrael, szavak­ban síkraszáll ugyan a gen­fi közel-keleti értekezlet munkájának mielőbbi felújí­tásáért, de a rendezésnek ezt a népszerű formáját saját imperialisa céljainak megva­lósítására kívánja felhasznál­ni — állapítja meg az Iz­vesztyija pénteki számának a genfi értekezlet összehívásá­val foglalkozó cikke. Az írás a továbbiakban rámutat, hogy az Egyesült Államok gesztusokat tesz ugyan az arab országoknak, de elsősor­ban azzal törődik, hogy meg­szilárdítsa pozícióit ebben a stratégiailag fontos olajter­melő körzetben, s ezért min­den lehetséges támogatást megad az amerikai előretolt állás szerepét betöltő Izra­elnek. E propagandakampány cél­ja nyilvánvaló. Az Egyesült Államok és Izrael a genfi konferencia felhasználásával egyenlőségjelet kíván tenr i az agresszor és az agresszió áldozatai közé. A tanácsko­zást nem úgy tekinti, mintáz l izraeli agresszió következmé­nyeinek felszámolását célzó intézkedések megvitatására hivatott fórumot, hanem mint ürügyet arra, hogy Iz­rael külön-külön kétoldalú tárgyalásokat tartson a kö­zel-keleti konfliktusban ér­dekelt arab országokkal. Magától értetődik azonban — hangsúlyozza az Izvesztyi­ja —. hogy a genfi konfe­rencia csak csillogó, de va ­jában üres szappanbuborék marad, ha az értekezleten nem vesznek részt a palesz­tinok, ha nem biztosítják tör­vényes jogaikat, beleértve a saját államalapítás jogát. ? ha Izrael nem vonja ki csapa­tait a megszállt területekről, köztük a Jordán folyó nyuga­ti partvidékéről és a Gazai övezetből

Next

/
Thumbnails
Contents