Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-05 / 183. szám

Mennyibe kerül az alkoholizmus? " í:’~ A szakemberek szerint a hazai szeszesital-fogyasztás mértéke átlépte a népgaz- daságilag veszélyesnek te­kinthető küszöböt. Számítá­saik szerint napjainkban már a gazdasági kár ts több, mint a haszon' Az al­koholizmus okozta hiányzá­sokkal, a balesetekkel járó termelési kieséseket, gyógy­kezelési költségeket, rok­kantsági nyugdíjakat együt­tesén 3,5—4 milliárd forint­ra becsülik. Tavaly például 70 ezer dolgozót százalékol- tak le, közülük minden ötö­dik az alkohol miatt vált munkaképtelenné — átlago­san 44 éves korban. Vagy: az üzemi vizsgálatok szerint a halálos balesetek 30—40, a sérüléses balesetek 25—30 százaléka az ital hatásának tulajdonítható. A különböző tételekből összeadódó anyagi veszteségek nagyobbak, mint amennyi az italtermelés és forgalmazás haszna. Holott á károk nagyobb része, a testi-lelki sérülések, a csa­ládi tragédiák forintra át nem számíthatók. Túl a 10 literen Hazánkban az egy főre jutó évi alkoholfogyasztás — abszolút alkoholra számítva — 1975-ben túlhaladta a 10 litert. A növekedés ütemét tekintve sok tőkés és szo­cialista országot megelőz­tünk. Egy lakosra átlagosan 1960-ban még 6 liter abszo­lút alkoholra átszámított szeszes ital jutott. A sörfo­gyasztás 15 év alatt megkét­szereződött, a tömény italo­ké két és félszeresére nőtt. Az aboszolút alkoholfogyasz­tás nemzetközi sorrendjében hazánk a 11. helyet foglal­ja el, a szocialista országok között pedig az elsőt. A mai magas fogyasztásból átlago­san minden magyar állam­polgárra — a csecsemőket is beleértve — naponta több mint egy fél deci tömény szeszes ital jut. S ezek a hi­vatalos statisztikai adatok nem tartalmazzák a saját termésű szeszes italok fo­gyasztását, a zug-pálinka- főzdék és zugkimérések for­galmát. 150 ezer alkoholista Szeszes italra egy-egy la­kos átlagosan évi, mintegy háromezer forintot költ — többet, mint ruházkodásra, és többet, mint tartós fo­gyasztási cikkekre. E költe­kezési arányok már önma­gukban is torzulásokat is jeleznek. De az átlagon be­lüli különbségek — az al­koholfogyasztás egyenlőtlen­ségei, túlzásai — különösen meghatványozzák a gazda­sági, a szociális, az egész­ségügyi károkat. Az Egész­ségügyi Világszervezet által alkalmazott számítás sze­rint Magyarországon jelenleg 150 ezer alkoholista van. Más módszerrel viszont a fi­zikailag és lelkileg súlyosan veszélyeztetettek körét 400 ezerre becsülik. (Ennek a 400 ezer embernek a napi italfogyasztása abszolút al­koholra • számítva eléri, vagy meghaladja a másfél decili­tert.) Tizenöt év alatt az elme és speciális alkoholosztályo­kon kezelt idült betegek száma 67 százalékkal, az al­koholos eredetű elmebete­geké pedig több mint 400 százalékkal emelkedett- Ez utóbbiak közt a nők aránya 9-ről 12 százalékra emelke­dett. A kifejlett alkoholos betegek közt a korábbi években szinte kizárólago­san csak idősebb, 40—50 éves embereket találtunk, újabban viszont növekszik a fiatalok, a 30—40 évesek száma. Különösen veszé­lyeztetettek a falu zárt, er­kölcsileg kötöttebb világából a városba kerülő, jól kere. ső és többnyire munkásszál­lásokon lakó szakképzetlen fiatalok. ✓ Biztató fejlemények Az alkoholizmus ellen az utóbbi években történtek in. tézkedések. Bűncselekmé­nyek esetén, valamikor az igazságszolgáltatás enyhítő körülménynek tekintette az ittasságot, ma az súlyosbító körülmény. A vendéglátó- ipar prémiumrendszere, ha nem is problémamentes, azért napjainkban sokkal in­kább az étel és kevésbé az italforgalom növelésére ösz­tönöz. A vendéglátó üzletek közt 65 százalékról 40 szá­zalékra csökkent az italbol­tok aránya 1960 és 1975 kö­zött. Rendszeresen fejlesztik a vendéglátóhelyek ételki­szolgálását. Az ellátás javu­lásával, a választék bővülé­sével meghonosodott ha­zánkban az alkoholmentes üdítőital-fogyasztás. Az egy lakosra jutó 5 literről 33,3 literre nőtt az üdítőital-fo­gyasztás 1960 és 1975 között. Megszüntették a munkahelyi büfékben és 11 „fekete vo­naton” mindenfajta szeszes ital árusítását. A gyárak, az üzemek, az iskolák, közvet­len közelében, pályaudvaro­kon, forgalmi csomóponto­kon levő vendéglátó üze­mek nem árusíthatnak rö­viditalt. Szabályozták az élel­miszerüzletek szeszesital­eladását, megtiltották rek­lámozását. Mindezek biztató fejlemények. Kovács József A VIDEOTON Számítástechnikai Gyárában öt esztendővel ezelőtt kezdték meg a francia licenc alapján az R 10-es számítógép gyártását, a KGST központi számítás­technikai fejlesztési program keretében. A növekvő igényekre való tekintettel, a kö­zelmúltban újabb, nagyobb teljesítményű és megbízhatóbb komputer került piacra VT 10—12. típusjclzcsscl. Képünkön: a VT 10—12. típusú számítógép bemérése látható. (MTI fotó — Bisztray Károly felv. — KS) Minikönyvszekrény és óraszekrény Mit visznek a vásárba az Agria Bútorgyárból? Mint ismeretes: szeptember 16—25. között kerül sor az őszi budapesti nemzetközi vásárra, s e termékbemuta­tón ez alkalommal is helyet kap az „Otthon” elnevezésű bútor- és lakberendezési ki­állítás. A nagy seregszemle köze­ledte tette aktuálissá, hogy megkérdezzük: vajon az Ag­ria Bútorgyár ott lesz-e az idei BNV-n, hogyan készül, s mit mutat majd munkájá­ból a kőbányai vásárváros­ban? — Ahogyan a vásár, úgy a mi szereplésünk is hagyomá­nyos már — hallottuk Kor­mos Páltól, az egri vállalat igazgatójától — így termé­szetesen a mostani „Otthon”. „Kedvező tapasztalatokat szereztünk Heves megyében” Beszélgetés a bolgár szakszervezeti delegációval Az SZMT vendégeként He­vesben tartózkodó bolgár szakszervezeti delegációt csütörtökön reggel Vaskó Mi­hály, a megyei pártbizottság első titkára fogadta. A bará­ti beszélgetésen részt vett Virág Károly, a megyei párt- bizottság titkára, Dorkó Jó~ zsef, a Szakszervezetek He­ves megyei Tanácsának ve­zető titkára és Farkas Sán­dor, az SZMT titkára is. A targovisteiek ezután vendéglátóik társaságában a Finomszerelvénygyárba láto­gattak, ahol Kócza Imre ve­zérigazgató és Czibik Márton tájékoztatták, kalauzolták őket. A gyári séta során több üzemet, munkahelyet felke­restek. Megtekintették a pneumatikus alkatrészek gyártását, a Mecman-elemek szerelését s a vállalat mű­szaki fejlesztésével ismer­kedtek. Ebéd után az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombi­nátba vezetett a küldöttség útja, s a program alkalmá­val feldolgozási kérdésekről érdeklődtek a vendégek, miután Targoviste megyében is nagy hagyományai vannak a szőlőtermesztésnek, borá­szatnak. A mindennapi mun­káról Váradi János műszaki igazgatótól és Szántó István~ né szb-titkártól kaptak hasz­nosítható információt. ★ A szakmai program befe­jeztével beszélgettünk a bol­gár vendégeinkkel: Deju Kole Sztojanovot, a Sza kszervezete k Targoviste megyei Tanácsának titkárát, a delegáció vezetőjét minde­nekelőtt mozg'Jimuk bemu­tatására kértük. — A bolgár szakszerveze­teknek is hasonló szerepük van, mint a magyarnak — kezdte a beszélgetést a titkár — sok mindennel foglalkoz­nak, ami az emberek életé­vel kapcsolatos. Napjainkban a párt XI. és a szakszerveze­tek VIII. kongresszusai ha­tározatainak megvalósítását segítjük, a termelés javítá­sával törődünk sokat. Van egy jelszavunk: „Termelé­kenység, minőség — minő~ ség, termelékenység!”, ami egyértelmű. Nos, ennek ér­dekében szervezzük a szocia­lista munkaversenyt, s ren­dezünk tapasztalatcseréket. S mindezek mellett, hogy csak nagy vonalakban érint­sem tevékenységünket, ter­mészetesen mindennapi fel­adatunknak érezzük a mun­kavédelmet, a szociális, kul­turális ellátottság szüntelen javítását. — Milyen a szervezeti élet a megyében? — Megyénkben 70 ezernél több szervezett dolgozót kép­viselünk, tavaly óta a mező- gazdasági munkásokat is. Mozgalmi munkánk 13 szak­mát érint, s ezeknek egészen az elmúlt évig külön megyei bizottságaik is voltak. Je­lenleg a termelő ágazatok ér­dekképviseletét közvetlenül az SZMT látja el, s csak a közalkalmazottaknak, a pe­dagógusoknak. a kereskedők­nek—szolgáltatóknak, a he­lyiipari, az egészségügyi, va­lamint a kulturális területe­ken dolgozóknak van önálló megyei testületé. A szakszer­vezetek megyei tanácsának élén az elnök áll, aki nálunk — másik két megyéhez ha­sonlóan — nő, s munkáján titkárok osztoznak. Ami egyébként a női tisztségvise­lést illeti, nálunk is megle­hetősen új a mozgalomban. — Gencso Dimitrov Cad- zsovszki, a delegáció másik tagja, a szakszervezetek me­gyei tanácsának társadalmi titkára. Nálunk ilyen tiszt­ség nincs. Kérjük, beszéljen erről. — Nagyon szívesen — vá­laszolta a társadalmi titkár. — Ám úgy érzem, hogy nem tudok róla sokat mondani, hiszen Bulgáriában az ilyen funkció természetes. Dolgo­zik valaki valahol, s vala­miért beválasztják a testü­letbe. Magam például műve­zető vagyok a Kán Krum Gépgyár hidegprésüzemé- ben, s itt kaptam a megbí­zást. Mit jelent ez? Próbálok időt szakítani a szakszerve­zeti munkára is. Ha a gyár­ban jól mennek a dolgok, több időm jut a mozgalomra, ha valahol „szorít a cipő”, baj van, kevesebbet foglal­kozom a tisztségemből adó­dó feladatokkal. Amikor te­hetem : alapszervezeteket lá­togatok, gyűléseken veszek részt, emberekkel beszélge- íek a megyében, kéréseket, üzeneteket közvetítek, s nyil­vánvalóan magam is adok tanácsokat, segítek, ha tu­dok. Ha „kinn” éppen nincs dolgom, akkor a gyári szak- szervezeti irodában vagy ép­penséggel üzemi kis szobám­ban végzem tennivalóimat. Hogy el ne felejtsem monda­ni : természetesen, általában műszak után. — Ügy hallottuk, hogy emellett más területeknek is tagja. — Valóban. Póttagja va­gyok a megyei párt-vb-nek, tagja a megyei pártbizottság­nak, elnöke a megyei kiváló dolgozók klubjának, s az üze­mi párttitkár helyettesének is megválasztottak. Lehet, hogy soknak tűnik mindez, én azonban nem érzem an­nak. Iparkodom jól beoszta­ni az időmet, s minden fel­adatra futja az erőmből. — Végezetül még egy kér­dés: milyenek magyarorszá­gi, Heves megyei tapasztala­taik? — Mindketten először já­runk Magyarországon, en­nélfogva a látogatás különö­sen nagy élményt jelent szá­munkra — mondta befejezé­sül Deju Kole Sztojanov, a delegáció vezetője. — Ked­ves és emlékezetes volt már a repülőtéri fogadtatás, s az őszinte barátságot *azóta is lépten-nyomon érezzük. Ha­zájuk, a magyaros vendég- szeretet valóban olyan, mint ahogyan korábban hallot­tunk erről, s rendkívül örü­lünk, hogy módunk volt ezt személyesen is tapasztalni. A meglátogatott intézmények, üzemek kivétel nélkül jó be­nyomást okoztak. Tetszett a megtekintett munkahelyek magasan kulturált szakmai színvonala, az automatizálás, a bervai ipari robot, a rend, a tisztaság, s ahogyan törőd­nek itt a dolgozókkal. Iga­zán elmondhatjuk, hogy ked­vező tapasztalatokat szerez­tünk Heves megyében, s hasznosnak találjuk látoga­tásunkat. Gyóni Gyula bői sem hiányzunk. Mindösz. sze annyi az eltérés a koráb­biaktól, hogy ezen az őszön valamivel szerényebb lesz a megjelenésünk a BNV-n. S hadd fűzzem ehhez mind­járt azt is, hogy: takarékos- sági meggondolások késztet­nek bennünket az érdeklő­dőkkel való ilyen találkozás­ra. Tapasztalataink alapján ugyanis az a véleményünk, hogy túlságosan költségesek a kőbányai bemutatók, s ke­vésbé kamatoznak úgy, mint­sem szeretnénk. Kétségtele­nül remek lehetőséget terem­tenek arra, hogy a szakembe­rek, a fogyasztók jobban megismerjenek bennünket, továbbá a kiállítások a szá­munkra is amolyan irány­tűk, amelyek segítséget ad- ■'1 nak mindennapi munkánk­hoz, törekvéseinkhez, való­ban komoly tárgyalások, megegyezések, üzletkötések, mint az eddigiekben bebizo­nyosodott, „házunk táján” nem történnek. A tavaly be­mutatott termékeink közül is, ilyen-olyan okok, akadá­lyok miatt, mindössze né­hánynak a gyártására kerül­hetett sor. Talán túlságosan sűrűek az évente ismétlődő vásárok, s nincs elegendő idő a tényleges igények fel­mérésére, a bemutatókra való felkészülésre. Az ősszel kivá­lasztott termékek sorozat- gyártását szinte lehetetlen megvalósítani a kívánt idő­pontra. — No, de mint mondot­tam, ott leszünk a szeptembe­ri vásáron is, újra próbálko­zunk, s reménykedünk, hogy a szereplésünk hatékonyabb lesz a korábbinál. Standunk­kal újabb fejlesztéseink cél­kitűzéseit szeretnénk repre­zentálni. Nevezetesen az 56 millió forintos beruházással megvalósuló lapgyártást, s a gépesítés fokozásával kor­szerűbbé váló, szebb, minő­séglileg jobb termékeket adő kárpitosmunkát. Kiállítjuk a teljes Agria-lakószobát, amely a már ismert bútorok mel­lett variálható szekrény- elemeket Is tartalmaz. Kis­bútorgyártásunk további programja alapján jelentke­zünk ugyancsak összerakható polcrendszerünkkel, bemuta­tunk előszobafalat és étkező- garnitúrát. Ez utóbbi a Tá­péi Háziipari Szövetkezettel való együttműködésünkkel születik: gyékényt, sást, szalmát használunk a bú­torhoz. A hazánkban inkább még csak kerti bútorként is­mert garnitúrát főleg export­ra szánjuk, külföldön ugyan, is ez a termékegyüttes ex­kluzív divat, igen kedvelt és keresett cikk. Újdonságunk a minikönyvszekrény, amit gyűjtőknek szánunk, az utóbbi időkben mind na­gyobb hobbyhoz. Hasonló 1 meglepetésnek szánjuk — jól­lehet svéd partnereink a meglátott mintadarab után már tízet meg is rendeltek belőle — az óraszekrényt, amelyet Czinke Ferenc tűz­zománca díszít. Evvel egyéb, ként az a tervünk, hogy ké­szítjük majd fabetéttel, in­tarziával, olcsóbb kivitelben is, mert a jelenlegi modell eléggé drága. — Ágyprogramunk alapján, a tavalyinál több variációval, rugós és rugó nélküli, ágy­neműtartós, illetve ágynemű­tartó nélküli megoldással szereplünk. „Aramis” garni­túránkat pedig — amely ju­goszláv együttműködéssel ké­szül — a szomszéd ország partnervállalata mutatja be, ahogyan jelezték. Az említett termékek gyár­tása — mondotta beszélge­tésünk végén Kormos Pál igazgató — már elkezdődött, s valamennyi bútordarab, garnitúra rövidesen teljesen elkészül. (gyóni) Citopán Zalából Porított kovász a sütőipar számára Áprilisban kezdődött a Zala megyei Tejipari Vál­lalatnál a citopán, a porított kovász kísérleti gyártása. Az 56 millió forintért létesített citopánüzemben eddig 5,5 vagon porított kovászt ké­szítettek, s bocsátottak több megye sütőipari vállalata rendelkezésére- A tapaszta­latok mindenütt kedvezőek, s ezek — meg a sütőipari kutatóintézet vizsgálatai — alapján a Zala megyei Sü­tőipari Vállalat zalaegersze­gi 12.es üzemében meg­kezdték a citopánnal készü­lő kenyér gyártását, napon­ta 7—10 mázsa készül. Si­kere igen nagy a vásárlók körében. A zalaegerszegi üzem évente 240 vagon porított kovászt képes előállítani, de már termelésre kész a nagy- kanizsai és a keszthelyi elő­sűrítő is, ahol naponta 150 ezer liter savóból és kellő mennyiségű lisztből húsz órán át érlelik a citopán alapanyagát. 1977. augusztus 5., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents