Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-31 / 204. szám

Néptáncfesztivál Gyöngyösön Egyhangúlag: a Vidróczki Borics Pál emlékkiállításáról Ha megszavaztatták volna a közönségéi, egészen biztos, hogy egyöntetűen a Vidrócz­ki Néptáncegyüttes mellé áll­tak volna. Ezzel a megálla­pítással azt is kifejeztük, hogy a most befejeződött és az V. észak-magyarországi néptáncfesztivál néven meg­hirdetett találkozónak a győztese a hazai csapat lett. Á részletekről is érdemes röviden szólni. Ahogy arról mór tájékoz­tattuk olvasóinkat, a gyön­gyösi rendezvény pénteken este a népzenei műsorral kezdődött. A megyében mű­ködő népdalkörö^ léptékek­kor közönség elé. Törekvé­sük az volt. hogy hagyo- mánymentö és -ápoló művé­szi tevékenységük eredmé­nyeit bemutassák. Tették ezt a legváltozatosabb formai keretek között. amikor a színpadi mozgást is igénybe vették ha nem is a drámai teljesség erejéig. Erre nem is volt szükség^ dP nem is illett volna bele a törekvé­seik fö vonalába. Ilyen módon újult meg előadásában a GYÖNGY- SZŐV ÁFÉSZ gyöngyöspatai népdalköre. Ötletes, eleven műsort láttunk tőlük, ami részleteiben a fonó hagyo­mányaira épült. Két vendége is volt „mű­soron kívül” ennek az esté­nek. Az egyik a miskolci MÁV Fúvószenekar, a má­sik a viszneki Kam asz ka Táncegyüttes. A fúvósok kedvüket lelték a zenélés­ben, nagy ambícióval szó­laltatták meg gazdag reper­toárjuk egyes műveit. A visz­neki kis kamaszok jó ked­vüket át tudták adni a kö­zönségnek is. Bármennyire fiatalok is, nagy fegyelem­mel és szakmai igényesség­gel léptek színpadra. Ha tud­Nehany nap múlva bené­pesülnek az iskolák, meg­kezdődik az új tanév. Azok a tanulók azonban, akik ta­valy egy vagy két tantárgy­ból megbuktak, már ezekben a napokban beülne^ — ha csupán néhány órára is — az iskolapadokba; az igazgatók által megjelölt időpontban kerül sor a javítóvizsgákra. A pedagógusoknak véget ért a szabadság. Az iskolák­ban ezen a héten tartják meg a nevelőtestületi tanév­nyitó értekezletet. Az 1977—78-as tanév az általános és a középiskolák­ban szeptember 5-én, hétfőn, a tanévnyitó ünnepéllyel kéz. dődik. Az első tanítási nap: szeptember 6., kedd. Az utolsó tanítási nap az általános iskolákban 1978. június 3., a középiskolák TV. osztályaiban 1978. május 13., az I.—III. osztályokban jú­nius 10. Az írásbeli érettségi vizsgád 1978. május I5-ével kezdődnek. A tanévzáró ünnepélyeket 1978. június 12—20. között, az igazgatók által megjelölt napon tartják. A rendtartások intézked­nek az iskolai szünetekről is A téli szünet az általános és a középiskolákban december 22-töl január első vasárnap­jáig tart. a tanítás tehát ja­nuár 2-án. hétfőn kezdődik. .4 tavaszi szünet első napja április 5„ utolsó napja ápri­lis 13-a. A korábbi évekhez hasonlóan szünetel a. tanítás az iskolákban november 7- én, március 15-én, március 21-év április 4-én, húsvét­hétfőn és május 1-én. Á tanév tartalmi munká­jának szerves része a peda­gógusok nevelési értekezle­te. Az őszi tanácskozáson a nevelőtestületek az intéz­mény munkatervében meg­határozott témát, a tavaszi nevelési értekezleteken pe­Msmlm 1977, augusztus 31., szerda nának a műsorukhoz zene­kart is biztosítani a. sikerük még fokozottabb lenne. (A szabadtéri színpadon a zon­gora. egy bőgő kíséretében, szinte elveszett.) Szombaton a táncegyütte­sek kerültek az érdeklődés középpontjába. Azt minden­ki sajnálattal vettp tudomá­sul. hogy több csoport nem érkezett meg. Különböző okokra hivatkozva vissza­mondták részvételüket a ta- lálkozón. A kérdés az volt: vajon a megcsappant lét­szám befolyásolja-e a jelen­levők versenylázát. vissza­fogja-e őket törekvéseikben? A választ a bemutatók ad­ták meg. méghozzá nagyon pozitív töltéssel. A kiskörei Tiszavirág Nép- táncegyütles kezdett —■ „versenyen kívül”. Nagy akarattal, igyekezettel mu­tatták be műsorukat. A ka­zincbarcikai Borsod Nép­táncegyüttes Erdőbén.yei bod­nártánca a céhek életét idéz­te a mesterlegények mula­tozását hozta elénk. A koco­gó ritmus megszabta a lépé- se^ monotóniáját is. amely­hez a változatokat a kari­kákkal folytatott mozgás adta. Emiatt nagyon külön­bözött a már megszokott, színpadi táncoktól. A budapesti fogyasztási és lakásszövetkezete^ Bem Jó­zsef Néptáncegyüttese a Dé- desi karikázó és csárdás elő­adásával már hangulatot te­remtett. Sajátos levegő áradt mozgásukból, jókedvük átra­gadt a közönségre is. Az első igazi siker a ha­zaiak táncát követte. A Csángó magyarok gyimesi tánca megmutatta, hogy a Vidróczki Néptáncegyüttes ennek a műfajnak jeles kép­viselője. Érett mozgásuk, tánckultúrájuk az első per­dig az „Utunk fi nevelő is­kola felé, a nevelő munka koordinációja az egyes tan­tárgyak között” című témát beszélik meg. Az iskolákban az úttörő- és a KISZ-szervezetekben az új tanévben méltóképpen emlékeznek meg a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60., valamint Ady Endre születésének 100. év­fordulójáról. Az oktatási miniszternek az új tanév feladatairól és munkarendjéről júniusban megjelent utasítása foglalko­zik a 11 napos tanítási cik­lussal. Felhívja a figyelmet arra, hogy azokban az isko­lákban ahol a feltételek adoltak és még nem vezet­ték be a 11 napos ciklust, az alsó tagozatokban éljenek ezzel a lehetőséggel. A már korábban ugyan­csak megjelent miniszteri utasítások szerint az 1977— 1978-as tanévtől az általános iskolákban országszerte meg­szervezik az egyéves időtar­tamú iskolaelőkészítő fog­lalkozásokat az 1. osztályba lépő és óvodába nem járó gyermekeknek. A foglalko­zások október 1-én kezdőd­nek és május 31-ig befeje­ződnek, A leendő elsősök összesen 192 óra alatt kap­nak felkészítést. Szeptembertől az általános iskola 1. és 2. osztályát egy fejlesztési szakaszként keze­lik. Eszerint az elsősök ta­nulmányi eredményét a tan­év végén nem a hagyomá­nyos számjegyekkel, hanem „Jól megfeláll” és „Megfe­lelt” bejegyzéssel minősítik. Az a tanuló, aki nem értel­mi fogyatékos, de fejlődésé­ben a tantervi követelmé­nyek teljesítésében lemara­dása olyan nagymérvű, hogy a legalaposabb pedagógiai munkával sincs remény az osztály többségéhez való fel­zárkózásra. az első év végén bizonyítvány helyett látoga­tási bizonyítványt fog kapni és tanulmányait ismét az első osztályban folytatja. (MTI) cekben nyilvánvalóvá lett. Az is kitűnt, hogy a pontos csapatmunka néhány hang­súlyos „egyéniség” sajátos jegyeitől még színesebbé vá­lik. Aztán jött az Agrártudo­mányi Egyetem Nép tánc­együttese, es a gödöllői lá- nyok-fiúk pillanatok alatt fe­ledtették mindazt, ami előt­tük történt. Menyegző,- ez volt a táncuk címe, amely témájában hűen követte en­nek az ünnepnek minden részletét, de olyan művészi megjelenítéssel, olyan eszkö­zökkel, amelyek nemcsak a táncosok, hanem a koreográ­fus és a szerző-együttes te­hetségére is felhívták a fi­gyelmet A meglepelcs azonban még hátra volt Ue nem kellett la sokáig várni. Magiódi tan-, cok, jelentette be a műsor­közlő a Vidróczki együttes újabb számát, és ekkor még senki sem sejtette, hogy a gödöllőiek csúcsteljesítmé­nyét túl is lehet szárnyalni. Pedig így történt. Amit ek­kor mutattak a gyöngyösi­ek, az már szinte kifogástalan produkció. Talán már majd­nem mindent tudnak, amit a néptáncban tudni lehet. A tánc egészében is, részletei­ben is nagyon gondos, igé­nyes művészi) munka kifeje­ződése. A zenekar szokatlan, „sramlis” felállása természe­tesen idomulás-volt a szlovák hagyományokhoz. Ez a tánc egyben azt _ is bizonyította, hogy milyen erős hatással vannak egymásra a közvetle­nül egymás mellett élő ' né­pek, nemzetiségek, hogyan folyik egybe, keveredik egy­mással dallam- és ritmusvi­lág. Azzal kezdtük, ha megsza­vaztattak volna a közönségét, egész biztos, hogy egyönte­tűen a Vidróczki-együttes mellé állt volna. A zsűri vé­leménye is egyezett ezzel, a fesztivál 1. diját, az Arany- szőlő vándordíját és a vele jaró tízezer forintot a gyön­gyösi néptáncosoknak Ítélte oda. Különdíjban részesült, és azzal négyezer forintot ka­pott a gödöllői agrártudomá­nyi együttes. A harmadik díjat megosztotta a zsűri a Bem József és a Borsod együttes között, öt-ötezer fo­rintot is adva hozzá. Az Aranysarkantyú Bui~ dák Attiláé lett (Vidróczki- együttes táncosa) és azzal ezer forint jutalmat is kapott. Nagy sikerű, hangulatos gá­laesttel zárult az V. észak­magyarországi néptáncfeszti­vál. A'szabadtéri színpad kö­zönsége sokat és szívesen tapsolt az együtteseknek. G. Molnár Ferenc Dietrich megkönnyebbült és beszállt a kocsijába. Eb­ben a pillanatban tehát nincs közvetlen veszély. De még semminek sincs vége. Az ő akciója csak ezután kezdő­dik. Rudolf Dücher szakaszve­zető feljegyzéseiből: „1944. augusztus 23. Az orosz nyelvvizsgán nem so­kan jutottunk túl. Okmányó­kat, pénzt kaptunk és meg­mondták, hova. kell utaz­nunk, egy számunkra addig ismeretlen kisvárosba. Fá­rasztó és hosszú volt az uta­zás, a vonat tele volt kato­nákkal. A harmadik éjsza­kán valahol megálltunk és a hangszóró az R.-be utazó ka­tonákat az állomásparancs­nokságra szólította. Harmin­cán gyűltünk össze, szinte valamennyi fegyvernemből és mindenféle rendfokozatban. Szokás szerint azonnal me­netoszlopba álltunk fel. egy idősebb százados kilépett a Több mint tíz esztendő telt el, hogy tlorics Pál gyűjte­ményes kiállítását láthattuk, élvezhettük ugyancsak a Gárdonyi Géza Színház elő­csarnokában, 1966-ban. Ak­kori méltatói-bírálói azt a viszonyt feszegették, vizsgál- gatták, hogyan kapcsolódik Borics Pál a faragható anyag­hoz és milyen élményeket elevenít fel témáiban. Azt a művészi stílust, erkölcsi alapállást, — ha úgy tetszik — művészi hitet hangsúlyoz­tak, amely a faragóművész, a kővel és fémmel küzdelmet folytató ember munkálkodó kezeit vezeti. Mert a hit műidig is előfeltétele a hite­lességnek ! Ma, amikor a gyorsléptű idő, a forrongó változások korában a tegnapra olyan ha­mar rárakódik a feledés ha­muja és homálya, érdemes szembesíteni Borics Pál le­zárt alkotói munkásságát a minket is változtató és foly­ton változó idővel, azért is, . hogy az átalakuló ízlés- és gondolatvilág mérlegére téve jussunk kö'kélébb iámét eh­hez a művészethez. Nem árt szembenézni tegnapi önma­gunkkal, sőt haszon szárma­zik abból is. ha a tegnapi szemléletünket egy már nem változó anyagon újból vizs­gáztatjuk. Ez alkalmat ad mélyebb rétegeket érintő meggondolásokra, de arra is, hogy esetleges tévedéseinket, értékítéleteink korábbi tisz­tázatlanságát felülvizsgáljuk, vagy új felismeréseket rög­zíthessünk. A felejtő ember számára nevek és alkotások sokszor válnak lexikális adattá, élet­telen képpé, elmosódó él­ménnyé, amiről beszélgetés közben rezzenéstelen, arccal szoktunk nyilatkozni. Vala­hogy így: igen. igen, Borics Pál! — láttán) a Bajmosóját, ahogy a guggolásban előre­sorból és besietett az allo- másparancsnokságra. Nem sok idő múlva két SS-tiszt- tel tért vissza, akik közölték. hogy ettől a pillanattól kezdve az „L—150” brigád tagjai va­gyunk, és szigorúan titkos feladatot kell végrehajta­nunk. Ezután két Wermacht- autóbuszba szálltunk és egy 50—60 kilométerrel odébb eső laktanyába vittek bennünket. Az SS-őrségnek leraktuk fegyvereinket, egy teremben felsorakoztunk és háromtagú bizottság előtt, újra orosz nyelvvizsgát kellett tennünk. Engem különösen megdicsér, tek. Sajnos itt el kellett sza­kadnom bajtársaimtól, akik­kel együtt indultam el.” „Augusztus 29. Orosz nyelv­tudásunkat fejlesztjük. Orosz filmeket, elsősorban háborús filmeket nézünk. Sok időt töltünk orosz hadifogolytábo­rokban, meg kell figyelnünk a fogoly katonákat. Nagy fe­szültségben élünk. Szigorú görnyedő test tömbjét a le- omló hosszú haj egészíti ki olyan nézetben, hogy a szob­rot körül kell járnunk, mert fel akarjuk ismerni a témán innen és túl azt a harmóniát, amelyet a különös testmoz­gás kifejez. Most, 1966 után több mint tíz évvel, ezen az emlékki­állításon újólag megjelennek Borics Pál asszonyai, férfi­alakjai. az anyag súlyosságá­ban és tömbszerűségében megélő, máig is élő hősei, a Sírokból, szűkebb pátriájából ellesett munkástestek, akik az anyagi világ 6űrű„eből, a sűrű munka és sűrű fárado­zás alól tekintenek fel ránk, vagy fel se tekintenek, csak végzik azt, amit felvállaltak. Mindenekelőtt a líra válik ismerőssé, amellyel a művész a megmintázott testek felé fordul. Akár egyalakos a kompozíció, akár több testet eggyé álmodó, az arcok ha­tározottsága, rendje és kife­jezése adja a nyugalmi kö­zéppontot a néző szemlélődé­séhez. Az Anya gyermekével szinte alig nyílik ki a kőből, a merev tartás szinte rab­ságban tartja az anyát és a gyermeket, mert mindketten hegyesen állnak és fogódznak egymásba, mintha az örök­kévalóságig ez a testtartás lenne a • törvényük. Egyéb­ként nőalakjai _ rendszerint ülnek; s úgy tartják arcukat felénk, mintha az anyai tisz­tességgel és tisztasággal, a patriarkális világ természe­tes/tartásával és visszafogott derűjével igazítanának el minket Borics gondolatai közt és érzelmi világában. A mészkő és márvány Gondol­kodó azonos formája a felü­leti megformálás különböző­ségével, kidolgozásával más és más hatást ér el. mert a más anyag más lelkiállapot kivetítésére késztette őt. parancsot kaptunk, hogy sem­mi módon sem szabad érint­kezni hozzátartozóinkkal, és volt baj társainkkal sem ... Az egyik reggelen láttuk ma­gát Otto Skorzeny obersturm- bannführert is. Legendás ember, hiába suttogták ró­la, még odakint, hogy nem is ő szabadította ki Mussolinit.” .„Augusztus 31. Egységün­ket két csoportra osztották. Az egyiket szabotázscsoport­nak, a másikat ügy nők cso­portnak nevezték el. Én a másodikba kaptam beosztást. Csoportunk szovjet gépkocsi­kat kapott, amelyek rádióval voltak fölszerelve. Ettől a perctől kezdve a többiekkel sem beszélhettünk, nem érint­kezhetünk.” „Szeptember 1. A kiképzést a kocsi parancsnokok végzik, speciális feladatainkra ké­szülünk. Nem mondják, mi­kor és hol vetnek be ben­nünket, és konkrétan mit kell csinálni: Annyit tudunk csak. hogy egy áttörést végrehajtó páncélos ékkel együtt kell átjutnunk a szovjet vonala­kon, szovjet egyenruhában, majd el kell válni a mieink­től és lehetőleg a legkevés­bé forgalmas útvonalakon folytatjuk utunkat a célig, ott pedig végre kell hajtani feladatainkat...” Rudolf Dücher szak asz. ve­zető feljegyezte azt is, hogy szinte „kiképzőüzemben” Borics szemlélete szerint a férfiak dolga a világban a nehéz munka úgy, ahogyan azt kemény fiatalságában maga is látta és cselekedte. A Kődöntő, a Kubikos, a Ha­lászok, a Fűrészelő kiváló példák arra, hogyan látja és érzékelteti a művész a nehéz testi munkát és hogyan fe­dezi fel benne azt a harmó­niát, amely mindezt szépség­gé is avatja. Borics Pál munkái hitet sugároznak, az átélés egyfajta pátoszát közvetítik felénk. Itt, a pátosznál említjük meg a Tömeg című alkotását, ahol a kompozíció egy feszesen zárt rendet nyit ránk, vala­mit, amire visszapillantva történelmi reflexiók emel­kednek fel és támadnak; ho­gyan is, miért is hat így ez a'falanx, miért is érezzük sodró erejűnek? Csaknem az anyag ellen,’ az anyagban rejlő nehézkes­ség feloldására szolgálnak a Játszó csikók, a Játszó med­vék, az Ikrek, a Táncolok, ahogyan ezek a szobrok a mozgás önfeledtségét és könnyedségét igyekeznek ér­zékeltetni. Borics Pál életműve ma is elevenen ható, ma is tanúja a kornak, amelyet a művész megélt; s ha áttételesen is, benne van mai életünkben. Áz emlékkiállítás és hatása bizonyítja. mennyire nem szabad megfeledkeznünk a művészről, aki a siroki világ­ból küzdötte fel magát a szintre, ahol őt észrevették, számon tartották. Köztéri szobrai és kisebb méretű al­kotásai egyébként tanúi‘an­nak. hogv egy szenvedélyesen és igazi hittel alkotó ember­nek nem lehet és nem szabad lexikális adatnak maradnia a nemzet mindig kérdező ön­tudatában. Farkas András érezték magukat, amely fu­tószalagszerűen működött. Naponta hosszú órákat töl­töttek el közelharc-gyakor­latokkal, a Wehrmact leg­jobb robbanásszakértői mu­tatták be a különböző fogá­sokat és megismertették vei lük az előttük addig ismereti- len plasztikbombákat is. Új­ra és újra el kellett ismétel­niük, amit a szovjet hadse­reg rendfokozatairól, katonai szakkifejezéseiről tudtak; gyakorolták a rádiókészülé­kek kezelését, lőgyakorlato- kon vettek részt. Végre elérkezett a beve­tés napja. „... elláttak bennünket szovjet egyenruhával, fölsze­reléssel, rubellel, igazol­ványokkal. Én ettől a pilla­nattól kezdve Sztyepan Sztyepanovics Szvetlanov, a szovjet hadsereg tizedese vagyok. És utazunk az isme­retlenbe. harcolni a hazáért, Hitlerért.” A csoportnak az első me­netben közvetlenül a front­vonalhoz, az áttörés után pedig a térképen pontosan megjelölt vonatkozási pon­ton, a szovjet hadsereg mö­gött kellett települnie, azon a helyen, ahol — mint szov­jet százados •— Haris Weber őrnagy várja majd őket a további narancsokkal. (Folytatjuk* Tanévnyitó: szeptember 5., «*r | rr az eJso tanítási nap: szeptember 6, ‘ %%\'V. ' . 7 ' Részlet a kiállításból. (Fotó: Szántó György)

Next

/
Thumbnails
Contents