Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-27 / 201. szám

A Minisztertanács tárgyalta...

Milyen cipőben?

Milyen cipőben jár a cipőipar? Lehet, hogy ez a jámbor szójáték szandálolcsó- ságú, de a probléma keményebb a csizmatalpnál. A választ kereső vitában nincs helye a hirtelen felcsattanó indulatnak, a jó vagy rossz példára hivatkozó egysíkú érvelésnek, mert mindez egy lábhossznyira sem viszi előre az ügyet. A kérdés komolysága megéri az alapos elemzést, az átgondolt tanulságlevonást. A Minisztertanács éppen ezért kérte fel korábban a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot a lábbeliellátás vizsgálatára, kötelezte a Könnyűipari Minisztériumot arra, hogy maga is készítsen jelentést a cipőipar helyzetéről, kilátásairól.

A vizsgálat és a felmérés megtörtént, és az augusztus 25-i kormányülésen mindkét szerv jelentése már szerepelhetett.

. A kormányülés vitájáról közreadott nyilatkozatok arról, az egyébként nem,meglépő dologról tanúskodnak, hogy sem a jelentések, sem a minisztertanácsi értékelésit nem akarták rózsaszínűn» festeni a szürkét, de feketére sem mázolni azt. A valóság az. hogy a helyzettel nem lehetünk elégedettek A népi ellenőrzési vizsgálat során sok-sok embert kérdeztek meg, hogyan és mint szerzik be a lábbeliket? A megkérdezettek fele csak alapos utánjárással,

, egyharmada pedig eredeti elképzeléseit feladva tudott csak cipőt venni.

Félreértés ne essék, min- j denki tudja és látja, nem kevés a cipő. A boltok tele vannak, és sok a cipőbolt. Magyarországon az egy főre eső cipőtermelés átlaga majdnem öt. pontosan 4,7 pár. Ezzel • a mennyiséggel az ellátás nemzetközi élmezőnyében vagyunk, viszont a minőséggel a magyar termékek közepes színvonalat képviselnek. Tehát ahol a cipő szorít: az a minőség, a Választék árnyaltsága.

Tudjuk, hogy az egyik legkényesebb testrészünk, min- • den ellenkező híresztelés ellenére, a lábunk. És nem is egyformák! Még egyazon ember jobb és bal lába sem, hát még két- vagy tízmillió ember lába, akik között vannak fiatalok, olcsó, de divatos lábbelikre áhítozva, idősebbek, akiknek úgynevezett kényelmi cipők kellenének, vannak ilyen-olyan mozgásszervi bántalmakkal baji ódók — egyiknek a piros a szép, a másiknak a fekete. vagy a pepita tetszik, és így tovább. Nem könnyű tehát még csak számba venni sem az igényeket, nemhogy megszervezni a tökéletes kielégítés gyártási, kereskedelmi bázisát.

Nem várhatunk máról holnapra nagy. javulást ott, ahol néhány évtized alatt úgyszólván a kisipari ellátás színvonaláról kellett felemelkedni a nagyüzemi gyártásra, s ahol a bőr java része drága behozatali cikk. (Könnyű elgyönyörködni a párizsi kirakat lepkekönnyű ' cipellőjében, éppen csak futó pillantást vetni a méregdrága árcédulára és közben átkozni a mi gyengébb bőrből, természetesen rosszabb minőségben készült cipőnket. amelyet viszont jóval I könnyebb kifizetni.) Ez per- : sze csak zárójeles és közbevetett érv lehet.

A kormány olyan intézkedéseket hozott, amelyek a minőség és választék javításának folyamatát gyorsítják meg az adott lehetőségek között. Bőrgyárainkban megkezdődött a rekonstrukció, az iparban átalakítják az ösztönzési rendszert, kidolgozzak a rétegigényeknek megfelelő kollekciókat, megkezdik a tartós minőségű di- vátcipők gyártását. a ragasztás tartósítását és így tovább. Javítani kell a cipőipar és kereskedelem kapcsolatát is, hogy eltűnjenek a formális szállítási szerződések. Az is indokolt, hogy az apró cipő-, boltokat széles választékot kínálható nagy cipőáruházak

váltsák fel, legalábbis legyenek ilyen áruházak is jócskán.

A szakemberek szerint a sokoldalú intézkedés végrehajtásának már ebben az ötéves tervben mutatkozni

fog a jótékony hatása. Legalább annyira, hogy ne legyen többé ujjal mutogatott iparág a cipőipar, nagy forgalmú cserehely a cipőbolt.

S. I.

Rendelkezés a borforgalmi adózás egyszerűsítéséről, az 1977. évi

szüreti felvásárlási árakról

A lakosság széles körét érinti a borforgalmi adó módosítása, amelynek lényege, hogy egyszerűsíti az adó megállapításával kapcsolatos eljárást.

A borforgalmi adót 1978. év'— a tényleges termés helyeit — az 1972—1976. évi bortermés átlagát alapul véve állapítják meg a tanácsok. Ezért a termésbejelentési kötelezettség és a borkészletek ellenőrzése minden termelőnél megszűnik. Már az 1977. évi termést sem kell bejelenteni, így az adóügyi szervek is mintegy 300 000— 400 000 ellenőrzés alól mentesülnek.

A felvásárló szervezetek, nél értékesített bpr utáh a jö. vőben sem kell adót fizetni. Az eladást tanúsító vételi jegyet a felvásárló szervezet küldi meg az adóhatóságnak, a termelőt ennek bemutatási kötelezettsége a jövőben nem terheli.

Eddig a legkisebb bortermés is forgalmi adózás alá esett. Ezentúl csak évi 50 litert meghaladó bortermés után kell fizetni. Ez az intézkedés több tízezer kistermelőt érint, akiknél a fizetendő adó nem állt arányban az adózással járó admi- nisztrációyal.

Az új szabályozás az állampolgárok adózási eljárásának és a tanácsok adóigazgatási munkájának egyszerűsítése mellett fokozottabban ösztönzi a termelőket a hozamok emelésére azáltal, hogy a megelőző öt év átlagánál

magasabb termést nem von

ja adó alá. Az adó alapja több évig állandó marad, és azt csak az adózásra kiható körülmények megváltoztatása — például szőlőtelepítés, területcsökkenés — esetén módosítják. .

Az adók mértékére, az adófizetés módjára és idejére vonatkozó rendelkezések változatlanok maradtak.

Az illetékes állami szervek egyébként kialakították az 1977. évi szőlő-, must- és borfelvásárlási árakat is, ame. lyek megegyeznek az elmúlt évi tényleges — fagykárpótlék nélküli — árakkal, egyes kirívóan aránytalan árakat azonban módosítottak. Tavaly a fagykárpótlékkal megemelt felvásárlási árak — a tokaj-hegyaljai zárt körzet kivételével — lényegesen meghaladták a tervezettet. Az idén az 1976. évi tényleges árakhoz képest kizárólag a tokaj-hegyaljai zárt körzetben emelik átlagosan 15 százalékkal a felvásárlási árakat.

A forgalmazó szerveket felszólították együttműködésük javítására, árpolitikájuk egyeztetésére. Mindez nélkülözhetetlen a borok minőségének megóvásához, a bor- forgalmazás szervezettségének fokozásához, a tervszerű áralakuláshoz, a spekulatív jellegű felvásárlási tevékenység megakadályozásához. Egyidejűleg intézkedtek a bormárkák nagyobb védelmére, az árellenőrzések fokozására, illetve a szabálysértők elleni szankciók következetes érvényesítésére. (MTI)

«Jó nyaralás volt

A beszélgetés nehezen indul. Kissé félszeg, nem érti, mi különlegesség van az ő életében, munkájában, hiszen az újságba csak nagy dolgok, rendkívüli históriák valók. S most itt kell válaszolgat- nia a saját otthonában. Igaz, tudta előre, ő adta meg az időpontot, ilyenkor ráér, nem zavarják a munkájában. Meg aztán tulajdonképpen volna is mit mesélnie, hiszen ném olyan otthonülő, magánakvaló ember ő, aki körül soha1 nem történik semmi.

— Ha akarja, behívom a lányokat is — mutat az ajtó felé, ahol egy vidám szemű kislányka kukkantott be kíváncsian az imént, majd gyorsan visszahúzódott.

Örömmel egyezem bele. S egyszerre meghitt, felszabadult lesz a társalgás a kis szobában, ahol szívesen látják a vendégeket.

A nyárról, utazásokról, a szabadság rövid napjainak eltöltéséről beszélgetünk. Elmeséljük, ki mit látott, merre járt az idén, hogyan múlt el a nyár. Aztán, miközben sok mindenről szót váltottunk már, hirtelenjében mintha össze akarná foglalni a mondanivalóját.

— Tudja, én úgy akarok élni, ahogyan egy mai ma. gyár munkásember élhet.

Én is hirtelen visszakérde. zek: hogyan is élhet szerinte egy mai magyar munkás- ember? A jelzők fontosak: mai, magyar, munkás. Gyepes László „illetékes” ebben: huszonhárom éve nyomdász az egri Finomszerei vénygyárban, mellette dolgozik a felesége, aki betanítottként került oda, majd szakmunkásvizsgát tett, a legidősebb lánya, veje szintén itt munkás, a középső lányát is ide hozta nyári gyakorlatra. A közelebbi rokonságból több mint húszán járnak ebbe a gyárba, s egy van közöttük, aki az „irodán” dolgozik.

— Hogy hogyan élhet? Hát, mint én, most — tér ki nevetve a filozofálgatásra hajló kérdés elől. — Negyvennyolc éves vagyok, a Szikra Nyomdában tanultam a mesterségem. Nyomtam én már Her- czeg Ferenc lapját, az Üj Időket, meg Rákosi emlékiratait is. Megéltem a történelmet. A MADISZ-ban már ott voltam, az egyesülés óta párttag vagyok, elkezdtem a közgazdasági technikumot, megpróbáltam a közgazda- sági egyetemet, de nem bírtam, mert sokszor még enni sem volt % mit, éjszaka jártam vagont pakolni. Aztán Egerbe jöttem, ide kerültem a gyárba. Megszerettem itt a munkát, itt vannak a barátaim, nem akarok innen elmenni, pedig nem mindig az igazi könyvnyomtatás a feladatom. A Szikrában még a szomszéd gépen dolgozók sem igen ismerték egymást, itt viszont a legtávolabbi üzemben is otthon érzem magam. Pedig ez is nagy gyár.

2. 1

Nem rakja élére a forintokat, nem lett gazdag ember. Egy hobbytelke van a házon kívül, maga telepítette gyű-' mölcsfákkal. Ide sétál ki néha szalonnát csurdítani a család. Ha éppen nem országjá- ró túrán, vagy külföldön vannak. Szenvedélyes természetjáró, turista mindegyL kük. Amikor ez kerül szóba, már mindenki beszél, a feleség, s a lányok is. A természetjáró-szakosztály tagjái, beneveztek az ország minden tájára elvezető „Kék túra” mozgalomba. A felét már csaknem bejárták, Bizonyítja ezt a pecsétekkel teli térképes túrafüzet. Vonattal, busz- szal, gyalog, esőben-napsütés. ben. Nincs kocsi, a családfő gyenge szeme miatt nem vezethet.

— A középső lányom, a Tünde, életében először külföldön Somoskő váránál járt. Mondtam nejei, no, lányom, egy lépés már Csehszlovákia. Ott a vár átnyúlik a határon. Lépett egy nagyot

Közelebb a tagsághoz

Kerecsendi változások

Ma már optimistábbak. Pláne, hogy a búza, „bejött”, ez nagy lendületet adott a kerecsendieknek.

Nem így volt korábban. Ha visszapergetjük a legutóbbi három esztendő eseményeit, sok tanulságot szűrtek le azokból. A szövetkezet nehéz helyzetbe került és a problémák egész sorával kellett megküzdeniük.

Q

Csak néhány adat. Három évvel ezelőtt, annak ellenére, hogy beléptek a nádudvari rendszerbe és iparszerű- en termelték a kukoricát, az eredmény mégis 27 mázsa volt hektáranként. Egy évvel kéfcőbb pedig még kevesebb, 25 mázsa.

Keresték, kutatták a hibák okált. És hamarosan kiderült, hiába a szorgalmas tagság, ha gyenge a szakvezetés. A régi .szemlélet fölött nem tudott úrrá lenni az új, így a megnövekedett feladatoknak sfem tudtak eleget tenni. Levonták tehát á következtetést és> próbáltak változtatni. Csupán az elnök és a gépcsoportvezető maradt a régiek közül, a többiek mind mentek.

Aztán kialakult az új szakmai felállás. A volt fő- mezőga/.dász helyébe a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező elnökhelyettes került, aki a termelést irányítja. Rajta kívül új főállattenyésztő. főkönyvelő és .szőlész vette át a munkát. Közös akarattal hozzáláttak rendbe tenni mindazt, amit korábban elrontottak.

Ezzel persze nem könnyű feladatra vállalkoztak. Ám a türelem, a vállalkozókedv, ha

lassan is, de kezdi meghozni eredményét.

Már az elnök is optimistább:

— Tavaly az új ötéves tervet úgy indítottuk — idézi a kezdetet Détár Mihály —, hogy megfeleljünk a nagyobb követelményeknek. Olyan emberek kerültek a vezetésbe, akik azt vallják, hogy „mindennap meg kell védeni a diplomát, nem pedig azt, hogy a diploma megvéd . .Úgy készítettük el a szövetkezet középtávú fejlesztési tervét, hogy az a legjobban igazodjon adottságainkhoz és kihasználjuk a közgazdasági szabályozók nyújtotta lehetőségeket is.

s

Kerecsenden kevés a tagság, jelenleg 154-en dolgoznak, így a technika, a gépek pótolják a dolgos kezeket. Ezért már korábban is árra törekedtek, hogy olyan termelési szerkezetet alakítsanak ki, amely a gépesítéssel jól megoldható. Maradt hát a gabona- és a szőlőtermelés, valamint a szarvasmarhatenyésztés.

— Nálunk a búzának meghatározó szerepe van — mondja az elnök —, ami évente 6—7 milliós árbevételt, jelent. Igyekeztünk is ezt a lehetőségeink szerint minél jobban kihasználni. Beléptünk a gödöllői búzatermelési rendszerbe és a kalászos területet már tavaly kémiai talajvizsgálat alapján műtrágyáztuk. Sokat adtunk a ta- lfíjmunkára és nem utolsósorban a búzafajtákat úgy választottuk ki," hogy a talaj- és éghajlati viszonyoknak leginkább megfeleljenek.

Ezért a Ljubilejnaja és a Lebellula mellett kísérletképpen vetettünk az újabb fajták közül is Kompolti—1-t, GK-fertődit és a jugoszláv Szávát. Nem is bántuk meg, mert a szövetkezet történetében a legnagyobb búzatermést takarítottuk be az idén, 45 és fél mázsát hektáranként. A legtöbbet a Lebellula és a Száva adta. Így a betakarított 296 vagon búzából 210 vagonnal értékesítettünk a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak. Az aratásnál segítettek a szomszédos csehszlovákiai, rimaszombati szövetkezetiek, akik hét kombájnt küldtek, melyet mi is viszonoztunk. A segítségért., amely nem volt hiábavaló, köszönet, hiszen 16 nap alatt betakarítottuk 1300 hektárról a gabonát. Az pedig, hogy időben és szervezetten arattunk. néhány mázsa többlettermést jelentett hektáranként.

Mátra vidéki Borgazdasági Kombinátnak.

A szőlőtelepítés továbbra is egyik fő feladat marad a közös gazdaságban. 1980-ig a mostani 60 hektárt megduplázzák. A borkombináttal együttműködve közreműködnek a bikavér-program megvalósításában. Ennek érdekessége az, hogy az új telepítésű szőlők már alkalmasak lesznek a gépi szüretre is.

(4

a

A kerecsendiek másik büszkesége a szőlő. A hetvenes évek elején telepítették, közvetlenül az Egerbe vezető műút mentén sorjáznak a táblák. Az egri borvidék része ez a terület, ahol 61 hektáron szüretelik le szeptemberben a szőlőt. Ez lesz az első nagyüzemi szüret Kerecsenden, ahol a leányka,

■ a muskát-ottonel, a tramini és az olaszrizling kerül majd a kádakba.

A szépen fejlődő szőlőből, ha az időjárás is hozzásegít, kedvező lesz a termés. Ötven- ötvenöt vagonnal szállítanak szerződés alapján az Eger—

A szövetkezetben a szarvas- marha-tenyésztés fontos ágazat. Ennek ellenére a telepen férőhelygondokkal küzdenek. A korábbi anyagi nehézségek ugyanis nem tették lehetővé a tehénállomány növelését. Miután tej termelésre szakosodtak, így legfőbb feladatuknak a hozam növelését tekintik. A tavalyi eredménnyel túlzottan nem dicsekedhetnek, mert az egy tehénre jutó átlag, alig haladta meg a 2300 litert. Az idén viszont az első félévi adatok már lényegesen jobbak, és úgy tűnik, elérik a háromezer literes átlagot, ami egy év alatt 28 százalékos emelkedést jelent.

A telep korszerűsítésére is gondoltak, így jövőre kétmillió forintos költséggel bővítik a férőhelyek számát, ami lehetővé teszi, hogy a tehénállományt is fokozatosan 260- nal növeljék.

A korábbi nehézségeket leküzdve, a jobb eredményekre törekszenek a kerecsendiek. Az új szakvezetők élvezik a tagság bizalmát, akik ha nem is látványosan, de céltudatos munkával a középtávú fejlesztési terv valóra váltásán fáradoznak. A bizalom és a kezdeti sikerek kedvező lehetőséget nyújtanak ehhez.

Mentusz Károly

és hasra is vágódott — már külföldön. Mi mindig jól szórakozunk ezeken a kirándulásokon. Ez a mi életünk.

3.

Azóta persze, a legkisebb lány is járt már a szülőkkel külföldön. A nővére pedig az idén jutalomból utazhatott Lengyelországba, igen jó közösségi munkás az iskolában, őrsvezető. Ugyancsak juta_ lomút az idén júniusban Gyepes Lászlónak és feleségének: Lvov, Kijev, Ogyesz. sza.

Először láttam a tengert életemben, csodálatos élmény volt. Gyönyörű városok, történelmi emlékek. Mi már minden európai szocialista országban voltunk, én a Szovjetunióban pártmunkásként jutalomból már korábban is. Tavaly Lengyelország, bán jártunk, jövőre az NDK- ba tervezünk valamilyen olcsóbb IBUSZ-utat. A két lányt egyszerre sajnos nem vihetjük, mert az már sokba kerül. Minden évben egyií kük itthon marad, vagy . a Balaton partján nyaral. Nekünk, természetjáróknak, van egy olcsó táborunk Balaton- akaliban, oda is le szoktunk menni egy hétre, tíz napra. Különben ami a lányoknak kell, azt ők maguknak elő is teremtik, arra nevelem őket, hogy dolgozzanak meg mindenért, amit kapnak. A kicsi például, amikor tavaly Lengyelországba utaztunk, maga gyűjtötte össze a pénzt az útlevélre.

Persze, még van mit megismerni az itthoni, közelebbi vidékekből is. A lányok lelkendezve mesélnek az egy napra, vagy hét végére szóló kirándulásokról. Elmondják Bél vitéz legendáját, amit nemrég mesélt apjuk a Bélkőhöz vezető túrájukon. Egy utolsó nyári szórakozás: még iskola előtt íelruccanriák Pestre, cirkuszba, vidámparkba, állatkertbe. Egy őszi túra hét végén: az aggteleki cseppkőbarlanghoz kirándul a család.

4.

Ennyi mindenre már nem juthat idő. Hitetlenkedem, amikor elmondja, hogy üres óráiban operalemezeket vesz elő, évek óta gyűjti őket. Va_ sárnap délután kiviszi a kis udvarra a lemezjátszót; a lányok sétálnak a városban, a felesége olvasgat, ő meg lemezeket hallgat. Szabadkozik, ne gondoljam, hogy ő valami nagy művészetértő, vájtfülű. Verditől Pucciniig szereti az operát, Wagner neki mái' nehéz.

Mint ahogyan a képekkel is így vagyok — mondja —, én szeretem nézegetni a szép képeket, gyönyörködöm bennük, de az izmusokat nem ismerem.

— Idő? Ideje mindenre van az embernek, ez csak elhatározás kérdése. El lehet jutni színházba is, moziba is, meg még könyv is jut az ember kezébe. Mikor? Hát. én a bervai munkásvonaton naponta egy órát utazom. Pé' dául akkor.

— A lányok iskolájában most vezetője vagyok egy kis természetjáró csoportnak. Elképedek, amikor ezek az au_ tóhoz szokott gyerekek öt-hat kilométer után teljesen kimerülnek. “Nem nevelik mozgásra őket. Pedig ez így nem jól van, ezért toborzok minél többet közülük, gyerünk, menjünk, ismerjük meg a világot, szívjuk a jó levegőt, legyenek egészségesek.

Tartóztatnak, olyan sok még a mondanivaló. Annyi minden érdekes, rendkívüli történik az emberrel, csal: akarni kell. Gazdagon élni egy egyszerűen berendezett szerény kis lakásban: mai, irfagyar munkásként. A jelzők fontosak.

Ilekeli Sándor

rNwmsCi

1377. augusztus 37.. szombat