Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-24 / 198. szám
Név szerint címezve Ülünk a taggyűlésen, hallgatjuk a beszámolót a párt- alapszervezet belső életéről- Kiegyensúlyozott, precízen fogalmazott mondatok követik egymást. „A politikai oktatás eredményes, de a párttagok egy része még nem tanul rendszeresen... A tömegszervezetekben dolgozó elvtársak túlnyomó többsége lelkiismeretesen teljesíti feladatait, de egyesek mégnem eléggé kezdeményezőek... Néhány gazdasági vezető elfoglaltságára hivatkozva többnyire elmarad a párt- csoport-megbeszélé-sekről... ’ Peregnek a mondatok, általánosítva a mindennapi tapasztalatokat. De mintha egy kissé túlságosan is általánosítanák őket! Főleg, ha meggondoljuk, hogy ez az alapszervezet alig negyven tagot számlál. Negyven ember, mindegyikük ismeri egymást. Lehet, hogy ők tudják is, kik azok az „egyesek” meg a „néhányan”, kik tartoznak a „túlnyomó többség”-hez és ki az „egy rész”-hez. Lehet, de nem biztos. Mindenki gondolhat akár önmagára, akár a szomszédjára. Hiszen sem az elismerést, sem a bírálatot nem címezték meg név szerint. • SZEMÉLYES ÉRTÉKELÉST Sajnos, az általánosítás távolról sem erre az egyetlen helyre jellemző betegsége az alapszervezeti pártmunkának- Tünetei több helyen mutatkoznak. E tünetek jellemző közös vonása, hogy a végzett munka értékelése az általánosságok szférájában lebeg, jóval az egyes, a valóságos ember fölött. A tendenciák megállapítása során elvész ezek hordozója, a cselekvés tényleges alanya, illetve csak az összesség tagjaként jelenik meg. egyedi személyként nem. Besorol- tatik az „egyesek” meg a „többségük” közé, de anélkül. hogy pontosan megtudhatná, vajon hová is számították, melyik az ő helye. Ezáltal azonban meggyengül, vagy teljesen elvész a társadalmi tevékenység egyik fontos hajtóereje: a személyes cselekvés közösségi megítélése. Márpedig ez nagyon lényeges hajtóerő: lemondanunk róla nem lehet és nem is szabad. Másként végzi dolgát, aki tudja hogy a kollektíva figyelemmel kíséri, számon tartja tetteit, aki bizonyos lehet abban, hogy a sikeres fáradozásért elismerés, a mulasztásért elmarasztalás jár. Számos tény tanúsítja, hogy a párttagok igénylik is ezt a személyes értékelést. A párttagsági könyvek cseréjét megelőző beszélgetések ezért is találtak olyan rendkívül kedvező fogadtatásra a párttagság körében. Sokan fogalmaztak meg olyan igényt, hogy az ilyenfajta beszélgetések a jövőben váljanak rendszeressé, s e mögött is nem utolsósorban az említett kívánság húzódik meg. Ahol már rendszeressé vált, hogy az éves beszámoló taggyűlések előtt a pártcsoport értékeli saját tagjainak politikai tevékenységét is, ott érzékelhették és érzékelték is ennek a gyakorlatnak a kedvező hatását. KETTŐS SZEREP Miért veszik el mégis nemegyszer ez az értékelés az általános megfogalmazások tengerében ? Talán — egyebek mellett — egy félreértés miatt is. Egyes alapszervezetek vezetőségeiben élhet egy olyasféle feltételezés, hogy a munka ** színvonalát úgy lehet emelni, ha a felsőbb irányító pártszervek munkamódszereit másolják le. S megyei, járási, városi szinten már valóban a közös, átfogó tendenciák megítélése kerül előtérbe, noha az egyes munkaterületek, illetve alapszervezetek konkrét értékelése sem maradhat el. De minél „lejjebb” megyünk, annál kevésbé lehet és szabad ezt különválasztani. Egy műhely-faliújságon másként kell szólni általános kérdésekről is, mint a megyei lapban; egy alapszervezeti taggyűlésen másként, mint a megyei járási, városi pártbizottság ülésénDICSÉRET ÉS BÍRÁLAT Közrejátszhat egy másik ok is. Mert bármennyire igaz, hogy az emberek igénylik tevékenységük konkrét értékelését, a név szerint címzett bírálatért azért nem olyan nagy a rajongás... Különösen azoknál nem. akikről szól. A sértődékeny- ség bacilusa meglehetősen széles körben fertőz. Ki tagadhatná, hogy egyszerűbb dolog a kritikát általánosságokba csomagolni, mint felidézni az érintett személyek halálra sértődésének kísértő veszélyét. Mégis vállalni kellene ezt a veszélyt. Mert az általános személyteleségnél semmivel sem jobb az a féloldalas gyakorlat — amivel ugyancsak találkozhatunk —, hogy a dicséretet név szerint osztják, de a bírálatnál óvakodna^ az ilyesmitől. Emiatt alakulnak ki azután olyan furcsa jelenségek, hogy a fórumokon a vállalat munkájáról számos negatívum is elhangzik, de a név szerint megemlített brigádokról, üzemrészekről csak jót hallani. Az ilyenfajta dolgokat csak úgy küzdhetjük le, ha a munka értékelésében véget vetünk a személytelenség kultuszának. Ha — legyen szó dicséretről, vagy bírálatról — pontosan, név szerint megcímezzük, kiről, kihez szól. Gyenes László Á sűrítőüzem látképe kívülről. Uj sűrítőüzem Hatvanban A Hatvani Konzervgyárban befejezéshez közeledik a mintegy 260 millió forintos beruházással épülő új paradicsomsűrítő üzem építése. A sűrítőüzem bővült egy PR—40 és PR—70-es, valamint egy kisebb teljesítményű UR—8-as típusú besűrítővei, amelyek segítségével a napi 150 vagon paradicsom helyett 240 vagon nyers paradicsomot tudnak feldolgozni. A teljes kapacitáshoz mintegy tízezer vagon paradicsom szükséges, amihez a hevesi és a környező megyék — Nógrád, Szolnok és Pest termelőszövetkezetei biztosítják a zavartalan szállítást. A szeptemberben beinduló új üzem évi terve csaknem 1500 vagon sűrített paradicsom lesz. Az utolsó ellenőrzéseket végzik a besűrítőn a Láng Gépgyár szerelői: Szűrös János és Bányai József, valamint az üzem műszaki fejlesztője, Chinoraolszki Péter. (Fotó: Szántó György) i Mindennapi előfizetéses menünk Nem tagadjuk, szeretünk jól élni, Hogy ezt a célunkat mennyire sikerül megvalósítanunk, gyakran azon keresztül mérjük, mi csúszott le a nyelőcsövünkön. Ezen a furcsa megítélési módunkon lehet mosolyogni, lehet bosz- szankodni, megbotránkozni is, de a lényegen ezzel semmit sem változtatunk. Ha jól meggondoljuk, az utóbbi években mégis módosult egy és más az étkezési szokásainkban. Kérdés, mennyire tudta ezt a változást követni — például Gyöngyösön — mindaz, amit úgy szoktunk emlegetni, hogy a tárgyi, anyagi feltételek sora. Nézzünk szét az éttermek, konyhák táján. □ O □ Nehogy az elfogultság befolyásolhassa véleményünket, hívjunk segítségül néhány objektív számot. Csak a legszükségesebbeket, amelyek útjelző tábláink is lehetnek a téma körüljárásában. Mindennek az alapja az a tény, hogy Gyöngyösön a lakosságnak majdnem a fele munkakönyvvel rendelkező dolgozó. Ennek a számnak ismét csaknem a fele jelenti a nők arányát. Tehát több mint tízezer nő jár be a munkahelyére, ami gyakorlatilag családonként egy személyt jelent. Ez pedig nagyon fontos körülmény. Arra a következtetésre ad alkalmat, hogy a családi tűzhely naponta marad gazda nélkül minden lakásban. A fakanál már nem köti a konyhához a feleséget, az édesanyát. Ha ez így van, akkor a férj és a gyerekek étkeztetéséről a ko_ rábbi szokásoktól eltérő módon kell gondoskodni. A megoldás kézenfekvő: étkezzenek máshol a család tagjai. Ha ez így igaz, akkor a közétkeztetés szerepét, súlyát, felelősségét ugyancsak komolyan kell vennie mindenkinek. Komolyan kellene vennie. Ha ...! Egy mondat erejéig, a valóság tiszteletben tartása végett: ma is szokás még nagyon sok helyen — talán éppen az egyéb lehetőségek hiányában —, hogy a háziaszszony a műszak után vagy előtt főz otthon. Hogy miért? Mert szeretnének valami jót is enni, mondják a választ a megkérdezettek. Ez a felelet pedig a közétkeztetés minőségét kérdőjelezi meg. Ugye, mégiscsak érdemes volt néhány számot elővennünk, mert . a tények makacs volta nagyon hasznos megállapítások, következtetések, összefüggések megállapítására késztetett bennünket. □ O □ Kimondhatjuk, hogy a lakosság tekintélyes hányada, a helyzeténél fogva, várja, reméli, hogy közétkeztetésben részesül. Az előbbiekhez tegyük hozzá, hogy a családokban nemcsak a munkavállalók, hanem a gyerekek is ebédelni, uzsonnázni akarnak. Közülük háromezren ezt el is érik, de az iskolákban, napközikben, óvodákban csak a negyven százalékuk ülhet asztalhoz naponta. És a többi? A gyermekeknek tizenkét konyhában főznek. Olyan intézményekben pedig, ahová máshonnan szállítják az ételt, tizenöt helyen^ melegítőkonyha biztosítja a leves és a főzelék megfelelő hőfokon történő tálalását. A középiskolások esetében az arányok néhány százalékkal jobbak. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az ellátásnak ezt a színvonalát tulajdonképpen csak bizonyos szabálytalanság útján tudják biztosítani a városban. Túllépik az engedélyezett létszámot, zsúfoltságot idéznek elő a konyhákon és az éttermekben, ebédlőkben. Ha a paragrafusok oldaláról ítéljük meg ezt a visszáfe helyzetet, minden okunk megvan a tiltakozásra. De ha azt nézzük, hányán sóvárognak még az ajtón kívül egy terítékért — hasztalanul —, már meginog a fe- gyelemezettségünk. Kénytelenek vagyunk a fél szemünket behunyni. A Belkereskedelmi Minisztérium is régóta látja ezt a nehéz helyzetet. Ezért rendelte el öt évvel ezelőtt az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével egyetértésben, hogy a vendéglátó üzletekben a déli és az esti órákban menüt kell felszolgálni, méghozzá legalább kétfélét. Az idegenforgalmilag kiemelkedő helyeken pedig turistamenüt .is. Ezeknél nemcsak az elnevezés fontos, hanem az a tény is, hogy 10—20 százalékos árengedményt is kell adni a menünél. , Eddig a rendelet, amelynek célja nagyon egyértelmű. És a valóság? Gyöngyösön és a mátrai vendéglátó helyeken a menü nem hiányzik, általában nemcsak az étlapról. Mert az előfordul, hogy a kötelezően megállapított időszakon belül „Sajnos, elfogyott” választ kap a pincértől a vendég. Mit tehet ebben a helyzetben? Választ mást, ha enni akar. A menüknél a nagyobb gond a gyakori ismétlődés, az ötlettelenség, ami viszont csak részben róható fel az üzlet vezetőinek. Ha változatos, az évszaknak megfelelő menüsort akarnak összeállítani, ahhoz az is kell, hogy megfelelő választékú félkész, mélyhűtött nyersanyagot kapjanak. Így van ez általában? Ettől, bizony, még messze vagyunk. A szállítók ezeknek a rendeléseknek a zömét egyszerűen nem tudják teljesíteni, mert nincs miből. Mint mindig, most is az alapoknál kell kezdeni, ha ötről hatra akarunk jutni. Ez pedig mindenekelőtt és legfőképp pénz kérdése. Így jutunk vissza azokhoz, akik a közétkeztetés jobbítását várják saját érdekükben: az ipari és mezőgazdasági üzemek, szövetkezetek jobb, gazdaságosabb, eredményesebb munkája nyomán juthat csiak több forint a közétkeztetésre — Gyöngyösön is, máshol is. □ O □ Amit megtehetünk, azt azonban nem szabad halogatnunk, értelmetlen dolog a magunk nemtörődömségét, kényelmét rajtunk kívül ál. ló okokkal magyarázni. Tudjuk, az Olimpia étteremben még újabb száz személynek tudnának előfizetéses étkezést adni. A Mérges utcai Vitis önkiszolgáló étterem sincs mindig zsúfolásig tömve. Ha mégsincs annyi vendégük, mint amennyit várnának, egy kicsit a saját munkájukat is elemezniük kell. Hátha a minőségen és a mennyiségen is tudnának javítani még. Mert régi igazság: a legjobb propagandista az elégedetten távozó vendég. De ennek a fordítottja is igaz. Azt pedig egyáltalán nem lehet megérteni, hogy a fenntartó vállalatok anyagilag nem tették érdekeltté az éttermek vezetőit és dolgozóit a menük kínálatában. Ezt a megállapítást a városi tanács szakigazgatási szerve fogalmazta meg, tehát — feltehetően — alapos vizsgálódás birtokában. Azzal még senkinek sem tettünk jót, ha tessék-lássék módra végrehajtunk egy rendeletet, mint a menük esetében is. A feltételek megteremtése nélkül ez csak vergődés lehet. De a feltételek biztosítása nemcsak a felső szervek kötelessége. A házunk táján is érdemes szétnézni. □ o □ Nemcsak vigasztaljuk magunkat, hanem a tényeket is tiszteljük, ha megállapítjuk, hogy az utóbbi években sokat fejlődött a közétkeztetés színvonala Gyöngyösön. (Hogy milyen volt azelőtt? Valamikor az igények is kisebbek voltak. Ez sem mellékes.) És a városi felelős szervek minden törekvése az, hogy a fejlődés ne törjön meg. A legújabb: a kitérőgyárban új étterem és konyha kezdte meg tevékenységét, amely a korábbinak éppen a kétszeresére emelte a teljesítményét. A Panoráma az idén megkezdi a volt Gyöngyös étterem átalakítását, ahol a következő évben már ezer személy étkeztetését teszi majd lehetővé, éppen a közétkeztetés növelése végett. Jövőre korszerűsítik a 10. számú óvoda és a IV. sz. általános iskola napközijét. A tervidőszak végére felépül a Kálvária-domb déli részén az új, 24 tantermes iskola, amelyhez 1200 adag elkészítésére alkalmas konyhát is csatlakoztatnak. A lényeges változások feltétele az is, hogy az 1976-ban végzett felmérés alapján meg kell építeni a közétkeztetés városi bázisát, amihez a tanács az érdekelt munkáltatók közreműködését kéri és várja el. Csak helyeselni lehet a városi tanács végrehajtó bizottságának azt az álláspontját, hogy ezentúl csak úgy engedélyezi új üzemek, telephelyek, gyáregységek kialakítását, ha azokban megfelelő üzemi konyhát és éttermet is megépítenek. □ O □ A változó élettel együtt változtak az étkezési szokásaink is, ezt mindenki saját magán is lemérheti. Ma már nem okoz megbotránkozást, ha egy háziasszony, aki „mellesleg” kereső foglalkozást is ellát, nem „konyhatündér” otthon, hanem azt mondja a családjának: vegyék igénybe az üzemi konyha, a közétkeztetés, az előre rendelés lehetőségét az ebédeléshez. A korszerű életmódhoz ez is hozzátartozik. De hogy ezt a család tagjai meg is tehessék, valamennyien, méghozzá korszerű körülmények között, ahhoz még nemcsak további időre van szükségünk, hanem a nélkülözhetetlen pénzeszközök előteremtéséhez is. Bizony — ne csodálkozzunk —, ez a labda is visszakerült hozzánk. G. Molnár Ferenc Üzletház épül Domoszlón (Tudósítónktól:) A takarékszövetkezet körzetének növekedésével a tizenöt éve épített üzlethez már kicsinek bizonyúlt Domoszlón. A több éves nyereség megtakarítása és a szövetségek által nyújtott támogatások teszik lehetővé az idén az új üzletház felépítését. A régi üzlet mögötti téren a helyi postahivatal is helyet kap az emeletes épületben. A központi üzletházban az utóbbi öt év alatt megduplázódott a forgalom, ugyanakkor itt dolgozzák fel Márkáz, Kisnána, Vécs és Nagyút községekben működő kirendeltségek pénzügyi könyvelését is. A szövetkezetben elhelyezett betétek összege megközelíti a 72 millió forintot. A tagoknak idén 9 millió 947 ezer forint kölcsönkeret áll rendelkezésére. A biztosítási tevékenységük harmadik helyen áll a megyében. Szabó Lajos Vízmű a Tárná mentén (Tudósítónktól:) Három szomszédos községet lát majd el az a vízmű, amely a tervek szerint 35 millió forintos költséggel épül meg a Tárná mentén. Aldebrő, Feldebrő és Tófalu lakossága évek óta készül a helyi ivóvízgondok megoldására : társadalmi munkát ajánlottak fel, s vállalták a nem kis összegű hozzájárulás mielőbbi kifizetését is. A vízmű első kútja már el-, készült, a másik két kút fúrását a közeljövőben kezdik meg. Az elképzelések szerint a vízműtársulat 1978. októberében alakul majd meg, a' további kivitelezési munkálatok ezután kezdődhetnek eV ______. Farkas Gyi.hjt
