Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-04 / 182. szám
Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Ciprus gyásza CIPRUS NEGYVEN NAPIG GYÁSZOLJA elnökét Makariosz szerdára virradó hajnalban bekövetkezett hirtelen halála azonban nemcsak negyven napra, hanem várhatóan huzamos időre emlékezésre készteti a közvéleményt — nemcsak a szigetországban, hanem annak határain túl is. Olyan időkben hagyta magára népét, amikor a legnagyobb szükség lett volna politikai éleslátására, higgadt, következetes állásfoglalására, amely a ciprusi függetlenség és a köztársaság el nem kötelezettsége jelképévé avatta. Nem csoda, hogy hívei fanatikusan tisztelték: három államcsínykísérlettel próbálkoztak ellenfelei, ötször akarták eltenni láb alól, s 13 hónapig száműzetésben él. Michael Krisztodukosz Muszkosz — a Pano Panaya-i pásztor fiát ezen a néven vezették be a falucska anyakönyvébe —, a 37 évesen Ciprus érsekévé választott III. Makariosz kora fiatalságától a britek elleni függetlenségi harccal kötelezte el magát. A görög közösség élén küzd a sziget függetlenségéért, s 19o0-ban, a köztársaság kikiáltásakor az érseket nagy többséggel elnökké választják. Az elmúlt 17 évben szüntelenül a szigetország egységének fennmaradásáért, függetlenségének megvédéséért száll síkra, míg végül, a rövid időn belüli második szívroham szerdára virradó hajnalon végez vele. AZ UTÓDLÁS MINDIG KOMOR GOND. Cipruson most sokszorosan is annak számít. S mert az élet nincs tekintettel az egyéni sorstragédiákra, máris számba veszik az elnöki tisztség betöltésének várományosait. ‘Szpirosz Kiprianu, a demokrata párt elnöke, aki — mint a parlament elnöke — Makariosz halála után a köz- társasági elnöki tisztséget ideiglenesen ellátja kétségkívül az érsek egyik leghűbb híve. Centrista politikusnak ismerik, hosszabb időt töltött a külügyi tárca élén. Egészségi állapota miatt azonban kérdéses, hogy jelölik-e, vagy elfogadja-e a jelölést: kétszer súlyos szívrohamon esett at Tasszosz Papadopulosz, a korábbi munkaügyi miniszter konzervatív nézeteiről ismert; ő vett részt a görög közösség képviselőjeként a szigetország belső társadalmi békéjének helyreállítását célzó tárgyalásokon. Glavkosz Kleri- deszt. a török közösség egyik vezető politikusát is a várományosok közé sorolják. Nyugatbarát nézetei miatt Makariosz bírálói közé tartozott. A legutóbbi választásokon, 1976-ban elvesztette mandátumát, pártja azonban 26 százalékot szerzett. Lisszaridesz, a szocialista EDEK-párt elnöke ciprus szövetségesei körében, Paszkalisz Paszkali- de6z — Makariosz egykori személyi titkára — az üzleti világban népszerű. Végül, de nem utolsósorban szóba jöhet Ezekiel Papajoannu, a ciprusi nép haladó pártja (AKEL) főtitkára is, mint az ország legjobban szervezett politikai csoportjának vezetője. NEGYVENÖT NAPON BELÜL VÁLASZTANAK Cipruson. Egyelőre gyászol a szigetorezág. > Gyapay Dénes Dmerikai nagygyűlés a kubai felkelés évfordulóján Hétfőn temetik Makarioszt NEW YORK: A New York-i Lincoln kulturális központ egyik termében nagygyűlésen emlékeztek meg a kubai nemzeti felkelés 24. évfordulójáról. A szolidaritási rendezvényen több mint 2700-an vettek részt: társadalmi szervezetek, szakszervezetek, ifjúsági és diákszervezetek képviselői, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának küldöttei, va_ lamint az ENSZ mellett akk. reditált számos diplomáciai képviselet tagjai. A felszólalók hangsúlyozták, hogy a Moncada laktanya elleni hősies támadás a kubai forradalom történetének fontos mérföldköve volt. Ronald Dellums kaliforniai demokrata párti képviselő, felszólalásában rámutatott, hogy az Egyesült Államoknak meg kell szüntetnie a Kuba elleni blokádot és diplomáciai kapcsolatokat kell létesítenie a szigetországgal. Bírálta az „emberi jogokkal” kapcsolatos képmutató kampányt és leszögezte: „elsősorban az Egyesült Államok területén kell tiszteletben tartanunk az emberi jogokat minden amerikai számára, mindenfajta hátrányos megkülönböztetéstől mentesen”. Az atom- és hidrogéniegyverek elleni világkonferencia Hirosimában Hirosimában szerdán megnyílt az atom. és hidrogénfegyverek elleni világkonferencia. A szombatig tartó, nagyszabású nemzetközi értekezleten harminc külföldi ország százötven képviselőjén kívül négyszáz japán békeaktivista, tudós és szakszervezeti vezető vesz részt. A külföldi vendégek között olyan kiemelkedő szemé, lyiségek vannak, mint Philip Noel.Baker brit és Sean Mac- bride ír Nobel-békedíjas; Arthur Tamplin amerikai tudós, és Phan Anh. a Vietnami Szocialista Köztársaság békebizottságának elnöke. Az öttagú szovjet delegációt a szovjet békebizottság megbízásából V. A. Matvejev, az Izvesztyija politikai szemleírója vezeti. Hazánkat a konferencián dr. Sztanyik B. László, az Országos Joliot Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet igazgatója képviseli. A küldöttek megvitatják az atomfegyverek betiltásának, valamint az atomenergia fel- használásának kérdéseit, a konferencia befejezéseképpen szombaton, több tízezer ember részvételével békenagygyűlést tartanak. Bányászszerencsétlenség Súlyos bányaszerencsétlenség történt Mozambik észak- nyugati részén, Moatize város körzetében levő bányában. A nagy erejű robbanás mintegy 150 bányászt temetett be, és attól tartanak, hogy a mélyben rekedtek kimentésére nincs remény. Hatvannégy éves korában szívroham következtében elhunyt Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A szerdán hajnalban, helyi idő szerint 5 óra 15 perckor szívinfarktus következtében elhunyt Makariosz elnök gyászszertartása jövő hétfőn lesz a Nicosia egyik külvárosában álló Pallurio- tissza templomban és még ugyanezen a napon a Troo- dos-hegység közelében fekvő Kykkóban temetik el, abban a monostorban, amelyben papnövendék korában élt. Nagy tömeg kezdte meg az elvonulást Makariosz ravatala előtt, amelyet a ni- cosiai Szent János Székes- egyházban állítottak fel. II. Az ellenforradalmi megmozdulások leverése, azok »kudarca nyilvánvalóvá tette, hogy a nyugati stratégák ismét elszámították magukat. Figyelmen kív' L hagyták a világban kialakult és egyre inkább a szocializmus javára eltolódó erőviszonyokat. A Szovjetunió már 1953- ban rendelkezett hidrogénbombával, s 1957-ben fellőtték az első szovjet szputnyi- kot. Ezeken túlmenően a Szovjetunió és a szocialista országok gazdasági sikerei, a szocializmus építésében elért eredményei szemléltetően bizonyították, hogy a Szovjetunió és szövetségesei nemcsak arra képesek, hogy az agresszort visszaverjék, hanem arra is, hogy a Föld bárme'v pontján megsemmisítsék. Változatlan stratégia — változó taktika 0 1957—59 között az amerikaiak értékelése szerint is annyira megváltoztak a világban az erőviszonyok, hogy „erőegyensúly” jött létre. Kennedynek és híveinek ebből következő konzekvenciája az volt, hogy egyelőre nem lehet a megváltozott világhelyzetben a megsemmisülés veszélye nélkül általános termonukleáris háborút kirobbantani, és különösen nem lehet a Szovjetunió és európai szövetségesei ellen háborút viselni. Kennedy 1959-ben így fogalmazott: „Hajlékonyabb és realisztikusabb eszközöket kell kidolgoznunk és készen, létben tartanunk Kelet-Európábán való felhasználás, ra... Most újból kell kezdenünk olyan programok lassú és gondos kidolgozd. sát, amelyek céllá: ... a kelet-európai országok elidegenítése a Szovjetuniótól. Az európai szocialista országokkal szemben ez időtől kezdve, alkalmazzák a hosszabb távú és békésebbnek látszó, harci taktikát, [ 1077. augusztus 4.. csütörtök amit „fellazításnak”, liberalizálásnak” nevezünk. A „fellazítás” taktikája az imperialisták azon törekvéseit fejezi ki, hogy a szocialista rendszereket közvetlen külső katonai beavatkozás nélkül — politikai, gazdasági, ideológiai, diplomáciai, kulturális és pszichológiai ráhatással — fokozatosan szétzilálják és képtelenné tegyék az ellenállásra az ellenséges behatolási kísérletekkel, a kapitalista restaurációval szemben. A „fellazítás” koncepciója nem valamiféle szelíd békepolitika, hanem az imperializmus megváltozott harci taktikája. E taktika lényege abban látható, hogy nem egycsa- 'pásra. hanem fokozatosan, lépcsőzetesen akarja elérni célját, azaz a szocialista rendszer fokozatos politikai és gazdasági jobbratolódá- sát, vagy ahogyan ők nevezik, liberalizálását, amely a kapitalizmus restaurálásába csapna át. Az az elképzelésük, hogy az egyes szocialista országokat fokozatosan leszakíthatják, „elcsábíthatják”, „kivásárolhatják” a Szovjetunió oldaláról. Kennedy úgy fejezte ki magát, hogy a szocialista országoknak a Szovietuniótól történő elszakítását elő lehet mozdítani a „segélynyújtás, a kereskedelem, a turisztika. az információs szolgálatok. a diák- és tanárcserék alakjában és felhasználhatjuk — mondotta — tőkénket és technolóniánkat is.” Az imneria’ista nrora-an. da irányítói és szerverei rá- jö*t»k arra, hogy célszerűbb lehet a szocializmus híveinek és szimr>atiz=nsai- nak lojális ellenzék hangián beszélni, és estben kételyeket ébreszthetni, kritikai hangokat felidézni, követeléseket szorgalmazni és elázed°tlenséset szítani. Mindez persze sokkal több munkával jár. mint a szocializmus egyszerű tagadba, vagy egyszínű és egysíkú szidalmazása. A fellazítást szinte az élet minden területén alkalmazzák. Felhasználják mindazokon a helyeken, ahol az elégedetlenség, a zavarkeltés halvány reménye is felvillan. A politikában és a diplomáciában igyekeznek kihasználni a szocialista országok közötti valóságos, vagy vélt véleménykülönbségeket és nézeteltéréseket. A felfedezett vagy felfedezni vélt réséket igyekeznek tágítani és a valóságos nézetbeli különbségeket dramatizálni, az egyik szocialista országot a másikkal és a Szovjetunióval szembeállítani. Az imperialista propaganda dicséreteket és intelmeket osztogat a szocialista országoknak. például állítja a többi szocialista ország elé azt, amelyik politikájában a Szovjetuniótól vagy a többi szocialista országtól való elkülönítési szándékot fedez fel vagy vél felfedezni. Tulajdonképpen a fő vonásait, az alapvető konceo- cióit illetően a fellazítási taktika kialakítása óta nao- jainkig nem változott. Állandóan változó viszont e taktika megvalósításának, realizálásának a hogyanja. A bekövetk»zett változások, a módosítások, a finomítások azonban nem érintették a fellazítási taktika fő koncepcióit. akár a Johnson által m°gfonalmazott ..Nagy Hidverés” (1963—6R». akár a nixoni, maid az azt követő fordi politikai. taktikai irányvonalra gondolunk. Johnson néldáu1 állandóan valamífé’o ..hídépftés"- ről beszélt. ^Szüntelen azt. feüngette. hogy ..siettetni ke11 a vnsfvonöny ’assú el- raállását”. ..Hidakat, kell ér>i, tenünU a 1'e1''Z-ovrópa* nem- rxtek és a Nyvaat között, boán közelebb hozzuk ezt a napot”. 0 A nemzetközi életben az 1979-es évek elejétől az enyhülés folyamata bontakozott ló, amely mindenekelőtt arra vezethető vissza, hogy a nemzetközi erőviszonyok jelentős mértékben megváltoztak a szocialista világrendszer, a béke és a haladás erőinek javára. Napjainkban már úgy néz ki a helyzet, hogy az enyhülési folyamatnak létrejöttek azok az óriási anyagi és szellemi feltételei, hátterei, amelyek ezt a kedvező tendenciát tartóssá és visszafordíthatatlanná teszik. Persze az tény, hogy a tőkés világ még nagy erővel, 6 hatalmas tartalékokkal rendelkezik. Ez a magyarázata egyebek közt annak, hogy az enyhülés útjai Helsinki után sem egyszerűek, az imperialisták még képesek ellentámadásra s nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy minél jobban megrendülnek a monopolkapitalizmus politikai pozíciói, annál ádá- zabbá válik a szocializmus, a kommunizmus elleni tevékenysége, fellépése. A jelenlegi bonyolult, ösz- szetett és ellentmondásos nemzetközi helyzetben, amikor a helsinki tanácskozást követően az enyhülés folyamata. a békés egymás mellett élés gyakorlata kedvező irányba fejlődik, az imperializmus fellazítási taktikája alaposan előkészítve és sokoldalúan összehangolva — alapvető célkitűzésein nem változtatva — tovább folytatódik. A fellazítás teoretikusai a szociahzmus. a kommunizmus és Szovjetunió-ellenes régi rágalmaikat új formákban próbálják terjeszteni. Jobban megfelel céljaiknak, ha a szocialista országok belső helyzetének hamis megítélését olyanok szájából idézhetik, akik a szocialista országokban élnek, de szembefordultak ezzel a társadalommal. Nagy erőfeszítésekkel keresnek úgynevezett „ellenzékieket” a szocialista országokban és terjedelmes kommentátorok kíséretében adnak nyilvánosságot szocializmusellenes megnyilatkozásaiknak. A Szovjetunióban és a szocialista országokban megvalósult demokráciáról, az ezekben az országokban biztosított emberi jogokról folyó hamis propaganda, valamint a nyugati, úgymond „igazi demokráciáról” szóló dicsőítés is a fellazítási koncepció szerves része. A fellazítás stratégái az utóbbi években már nyíltan nem az enyhülés, a békés egymás mellett élés ellen léptek fel, nem a Helsinkiben aláírt záróokmány ellen uszítanak, hanem ezt a kedvező folyamatot, a dokumentumban rögzítetteket igyekeznek sajátosan értelmezni, alapvető politikai céljaiknak jobban kihasználni. Ezek a stratégák állandóan kutatják a jelenlegi nemzetközi helyzetben a fellazítási törekvéseknek legjobban megfelelő formákat és módszereket. Időnként nem könnyű megtalálni a kapitalista országok részéről megnyilvánuló becsületes, tisztességes szándékoktól vezérelt törekvések mellett a látszólagos célok mögé bújtatott fellazítási kon-- cepciókat. Ma még nem állnak rendelkezésünkre olyan adatok és ismeretek, amelyek alapján következtetni tudnánk arra, hogy az immár több mint 15 éve ellenünk alkalmazott imperialista fellazítási taktikát az elkövetkező időszakban alapvetően új taktika váltja-e fel, vagy sem. A történelmi tények tapasztalatai alapján azonban ma már rendelkezünk azokkal az ismeretekkel, amelyeknek birtokában felismerjük az imperialisták békésnek álcázott célkitűzései mögött az antikommu- nista tendenciákat és törekvéseket. Vasas Joachim ATHÉN: Konsztantin Cacosz görög köztársasági elnök részvét- táviratot küldött a ciprusi kormánynak és ebben kijelentette: „Makariosz érsek halálával újabb sorscsapás érte Ciprust és éppen történelmének egyik kritikus időpontjában.” Karamanlisa görög kormányfő, mélységes fájdalmának adott hangot a ciprusi elnök halála fölött. NICOSIA: A ciprusi török rádió adója az elnök haláláról szóló első híradásban ismertette Nejat Konuknak, az egyoldalúan kikiáltott török szövetségi állam miniszterelnökének nyilatkozatát, amely szerint „a görögök Makariosz utódjaként nem Ciprus elnökét, hanem csak saját vezetőjüket választják meg.” Losonczl Pál részvéltávirata Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét Szpirosz Kiprianu-nak, a Ciprusi Köztársaság ügyvezető elnökének- Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke elhunyta alkalmából. Spanyol királyi tanács Madridban megtartotta alakuló ülését az új összetételű spanyol királyi tanács, amely a parlament két házának tagjaiból megválasztott tíz és a hivatalból kinevezett hat királyi tanácsosból áll. A baloldali pártok a királyi tanácsot az állam demokratikus struktúrájától idegen, a parlament és az államfő szerepét betöltő király közé feleslegesen ékelődő szervnek tekintik, ezért javasolták, a királyi tanácsosok megválasztásának elhalasztását az új alkotmány elfogadásáig. Mivel javaslatukat a jobboldali többség elvetette, a baloldali pártok bojkottálták a királyi tanács tagjainak megválasztását, így ebbe kizárólag a jobboldali pártok, a demokratikus centrum unió és a népi szövetség tagjai ke. rültek be. Sokan közülük felelős tisztségeket viseltek a francoista rendszer idején. A spanyol szenátus ülésén Justino de Azcarate, az egyetlen republikánus, akit 38 évi száműzetésből való hazatérése után a király nevezett ki szenátorrá, javasolta, hogy hozassák haza három, külföldön "elhunyt államfő hamvait, ezek: XIII. Alföns király, valamint Alcala Za- mora és Manuel Azana, a II. köztársaság volt elnökei. Ugyancsak javasolta, hogy gondoskodjanak Picasso híres képe, a Guernica megszerzéséről és hazaszállításáról.
