Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

I Otthon ^*AAAAA*A»*/VVVVVN/VNAAAA/,vNA>/VVN/NA WV\AAA^AAAAAAVNAA^AAAWAAAA/.' is csinosan Otthon, a lakásban álta­lában nem abban az öltö­zékben vagyunk, amit nap­közben viseltünk. Sokan ezt úgy oldják meg, hogy a már kissé viseites ruháikba öl­töznek át. De nemcsak sa­ját magunknak, hanem környezetünknek, családunk tagjainak sem mindegy, hogy slampos, vagy csinos az az öltözék, amit otthon viselünk. Az itt látható mo­dellekkel bemutatunk né­hány változatot az otthoni öltözékre, többféle anyag­ra. (1) Pongyola jersey-ből. (2) Műszálas ujjatlan házi­ruha. (3) Flanell otthonka. (4) A modell anyaga mikro- kord. (5—6) Variációk koc­kás és csíkos anyagból. Szente Varga Mária Lovagol a fakanál Messze,* fönt a ripityomi határban, szalmakontyú ta­nyaház állt magában. Régen elhurcolkodott a gazdája va­lami cifra kőházba, a limlomokat meg itthagyta.. A rogy- gyant kis vályogház ablakain már csak a 6zél zörgetett be néhanapján; -----J N épes, víg társaság lakott a házikóban. Magát ringatva bóbiskolt a kimustrált hintaló. nyakában a lukas szitával. Foghíjas' gereblye támaszkodott az ajtófélfának, nyeleden vasvilla kapaszkodott a rissz-rossz szekér derekába. Rozs­dás tepsi cimborálkodott a púpos teknővel, göthös fakanál meg a süket köcsöggel. Nappal csöndben voltak, de estefelé már egyik sem fért a bőrébe. Mihelyt a nap lenyugodott, víg élet kezdő­dött a szalmatető alatt. Kapta magát a göthös fakanál, felugrott a hintaló hátára. A lyukas szita meg a szekér­derékban termett. Előbújt a vigyori pikula és rákezdte: Ásó kapa vasvilla szekerezik a szita fakanál megy lóháton szervusz szita barátom! Lovagol a fakanál, ■ hát a kapa mit csinál? Vágtázott a hintaló, nyerítve pörgette a fakanalat. A fedő meg ugrált á csorba fazék tetején, úgy fújta. ■ •v ». Bajszát pödri a kapa , sántikál a vasvilla a gereblye nyekereg csak a köcsög kesereg. Már hogyne keseregnék, amikor nincs fülem és nem hallom, hogy mit énekeltek — siránkozott a süket köcsög. De bizony senki nem törődött most vele. Rúgták a port, ficánkolnak a limlomok. A vigyori pikula meg csak biz­tatta őket: Nosza pattanj piszkafa kapj egy botot marokra kergesd meg a kemencét csak a falát ne verd szét! Addig viháncoltak, addig hancúroztak, amíg meg nem .virradt. Akkor aztán abbahagyták a fáradtságtól ki erre - dőlt,, ki arra. Holnap éjszaka folytatják a mulatságot. Mikor ml énekelnénk, Mikor a bor hatását Leküzdeni se tudjuk, Ha már csak ingerülten Csapunk a dal közébe, Nem a merész szilajság, Az érlelt honfibánat Szólal meg, ö, a felszín Talán ez, vagy csak ennyi, Vihar kis fodrozása Velöt-szűrő szelekkel. Cigánnyal — ócska színház, Azért csak furcsa lenne, Hogy itt vagyunk, naponta A szürke sorsot éljük, Vitatkozunk, haragszunk. Néhány szócsattanóval Nevetjük balgaságunk, Magunkon is mulatva A nagy őszinteséget Már az egekre kenjük, Mert nem tudunk a mával Mit kezdeni, nem értjük, Honnan, hová, mivégre — Mondjuk, hogy a magyar nyelv Előbb-utóbb kihamvad. Egy zárt öböl vagyunk csak A népek tengerében, Elég még egy szökőár, Vagy egy rengés a Földben, Es aztán itt se volnánk; Kiszámítják a gépek. Hogy minden meghalónak, Neve élő, halandó, S mikor kimúlt, az emlék A porral egyben elszáll, Lehet, hogy ez a sejtés. Ez a számíthatatlan, Okos számíthatóság Ingerli néha lelkünk, Hogy akkora keservvel És mélyredöbbenéssel iSyuqati párbeszédek — Ebben az átkozott vá­rosban lassan már nem le­het semmit kapni. Húsz üz­letben voltam, és egyikben sem kaptam azt, amit akar­tam. — De hát mit akartál? — Hitelt'! ★ — Felajánlok önnek egy vagon kávét 22 ezerért. — Azonnalra? — A vagon a pályaudva­ron áll. Egyből kirakodhat­ja, ha az összeget készpénz­ben leteszi a kezembe. — És ha a vagon egyál­talán nincs is a pályaudva­ron? é — Mi történhet önnel? Tovább adja az árut! ★ A professzor gazdaságtu­dós-jelöltet vizsgáztat: Me­lyik két szót használják a politikusok a leggyakrabban a gazdasági fejlődés jellem­zésére? A jelölt: Nem tudom. A professzor: Nagyon he­lyes. Farkas András: Honvágy Szeretnénk elzokogni E kínos árvaságunk, Hogy úgy vagyunk szegények, Kivetve a vagyonból, Hogy nincsen más teendő, Mint élve elsiratni, És egyre énekeljük E szükre-mért hazában A külső hontalanság Képét falakra festve, A benső izgatottság Mondókéit; a sorrend Nem fontos, száll a dallam, Rákócziról, a híres Kuruc-lélek határa A csillagokra írva, Késmárk felett a szél is — Ügy látjuk — visszafordul, Tiszánk vad szőkesége, A Dunapart csodája Megcsillan, mint az ékszer, Amit nagy álmainkban Emelgetünk a tegnap És a holnap fölébe; Avittas templomokban István királyt, ha hívjuk, A nénikék ezernyi Ráncán a délibábok Nehéz harmóniája Csak magyarul kerengél, Mind tudjuk, itt vagyunk Mikor, mit gajdorásznánk. Hogy a borral bepácolt Hangulat, férfi-mámor ünnönmagát terítse A nyugtalan időbe; A sorsot emlegetjük, A nagy, pogány időket, Törökre átkozódunk, A németet sem értjük. Mikor, mit tett e földön, És még hogy mégis állunk, Üjból megénekelnénk A Jancsit és Juliskát, Mert a csodás időben Feltűnt a bájolásnak E nyelvi szép virága, És várakat mesélünk Erőltetett dalokban, Hattyúi képet állít A lélek olyanoknak, Akikr0 hallomásból Tudnánk, ml volt a jellem Mindent verő tudása, Ki tudja, mennyi-minden És hány igaztalanság Nevelte lelkeinket, Hogy így, a századokban Kialakult a bánat, Ez a megadta-ének, Ez a száraz lemondás? Rajkin játszik Ismerik C. D. Dar­lingtont? Nem isme. rik? Én. sem: De ma már tudom, hogy ez súlyos mulasztás volt a részemről. Mert, ha ismertem volna e neves, úgy értem, e nevű —; C: D. Dar- lington — tudóst, már réges-rég elro­hantam volna vérvé­telre: 0-ás e vagy sem? Nem a liszt, hanem a vérkép. Hogy a dolog világos legyen minden olva­sóm előtt, nem más­ról, mint arról van szó, hogy e neves, úgy értem, e nevű: C. D. Darlington — tudós sok-sok évi szívós, kudarcoktól sem mentes, ám soha nem csüggedő, a vég­ső célt mindig maga előtt látó és a siker­ben egyetlen pilla­natra sem kételkedő kutatómunkával megállapította, hogy a 0-ás vércsoportba tartozók könnyebben tanulnak meg angolul és nincsenek nehéz­ségeik a „th” hang ejtésével. Éltem éltemet, ta­nultam németet, oroszt, franciát és mind ez ideig nem jutott eszembe, hogy miért nem tanultam angolt? Miért, hogy ez a nyelv nem von­zott eleddig a bűv­körébe? Most már tudom. Csak meg kell fordítani ehhez a logika sorrendjét, az okozattól tartani az ok felé: mert nem nullás a vércsopor­tom! Azért. Így tehát teljesen felesleges lett volna, értettem meg végül is, hogy elro. hanjak holmi vérvé­telre, hogy szúrkál- tassam magam, hogy gondot adjak a la­boratóriumnak, mi­lyen is az én vércso­portom. Miután nem hogy nehezen, de se­hogyan sem tanulom az angolt, ezek után világos, hogy a vér­csoportom nem lehet 0-ás. Legfeljebb két- nullás. Mert az igazi an­golnak, aki könnyen, oxfordiasan, vagy eto- niasan ejti a „th’’-t, nyilvánvaló ezek után, hogy nem kék a vére, hanem 0-ás. „Ó, Sir, ön is az ősi 0-ások családjából származik?” „Ó, yes ... én is Sir... én is.. Hát nem veszi észre a „th”-mat?” — képzelek el egy ilyes­fajta kissé spleenes beszélgetést két ke­ménykalapos úr kö­zött, akik zsebükben a Cityit, karjukon az esernyőt hordják. Természetesen C. D. Darlington nagy­szerű felfedezését, amelytől — gondo­(Fotó: A. Garagyin) WWSWWWAVWWVWMWVW AAA/WWN AW'AVWVWWW» Biztosítót, még csak; azt a másik ábét sem, ] hanem bármilyen pi­káns a dolog, ez az j dbé franciát jelent, j Született franciát. í Egy Szajna-híd alatti5 monsieurt, akinek a] vérében egyformán 5 megtalálhatók a ke- 5 resztek és az ÁB-ék 5 például. És mennyi í van még az ábécé- < ben, és menyi a le-" hetöség, hogy a nem\ nyelvész tudósok és < tudatlanok kimutas- ‘ sák a vér képeiben < az alfabétum összes < tagjait, amelyekből! egyszerű vérképpil- < lantással megálla­pítható, hogy ez szü-< letett szuhahéli, ‘ vagy fordítva, ha < perfekt bocsvana, ak-] kor az csakis L vér-< csoportú... Micsoda távlatok, j micsoda lehetősé- J gek! Én meg csak ta- J nulom a sok hülye j nyelvtant, hangtant, \ pedig csak ennyit < kellene mondanom: — Sir Darlington, < kérek egy vérátöm- < lesztést... — Milyet óhajt, j Sir? — Ha lehetne, ak-\ kor 0-ást, hogy job­ban ejtsem a „th"-t j ... Szeretném helye- sen ejteni Thcethcer í asszony nevét... Kö- \ szőnöm... Sőt Thank you ... J Jó volt a „th”-m,\ uram? lom — minden nyel­vész elájul örö­mében és az irigység­től, miért is nem ne­kik jutott mindez az eszükbe (nekem is van egy nyelvész ba­rátom, ha ezt elol­vassa, hogy áj üldö­zik majd!), szóval, e nagyszerű felfede­zést éppenséggel to­vább is lehetne fej­leszteni. Csak egy kis türelem és kutató­munka kell hozzá. Nem lennék megüt­közve azon, hogy pél­dául, aki könnyen ej­ti az orosz scs-ét, an­nak A-s vércsoportja van. „Scsi?” „Nem tovariscsi, borscs ... De hallom, hogy ti született oroszok vagytok” „Kanyes- na... régi A-s vérű muzsik családból származunk...” — vélem hallani az oro­szul jól beszélők kö­zötti diskurzust, amely a jó beszélés- nek a titka, nem is lehet vitás, az A vér­csoport. A B, igen a B az, amely lehet, hogy a németet jelenti. Az AB, az nem Állami Gyurkó Géza v,rv látszat ezt A jókért, Előjátéka lenne. Ok a duhajkodásra, Kenyér-pohár-törésre. Mindennel Szembeszállni” Van ennek így varázsa: És méltósága is van, Kedélyesen, itallal Keverve ennyi érzést, Révedni — ringatódzni A már letűnt időkön; De itt, a mában, innét indulva kell keresnünk. Hová szaladna célunk, A nyugtalan jövendő, Most kéne ezt a lelket Sarkantyúval megűzni! Ha van! — Sokszor kiáltja' A kétkedők: Ha van még!? Ez a bolond, sajátos Lélek és itt, a lelken Ez a bolondozóan Komoly-nagy ájtatosság, Amit csak szégyenünkre Szoktunk úgy, szemfedőül Teríteni, ha mások Nevetnek és nem értik. Honnan van ez a vfgság. Szeplő nélkül, szavakkal Szeretném felmutatni. Mit érzek olykor itthon, S mit érzek, hogyha kinti Utakra jár a lábam, Mert ■ némely pillanatban Elfojthatatlan, édes Ez a mihaszna honvágy— Nagyobb elődeinkhez, Akikben felragyogtunk, Akik nélkül az élet Üres küzdés maradna. Hapták...?! Három ok miatt is írunk a címbeli szóalakról. Először azért, mért még ma is gyakran jelentkezik az ilyen szövegösszefüggésekben „Haptákban álltak a tanu­lók a tanár előtt” — „Hap- iákba vágták magukat, s úgy várták az eligazítást” stb. A tévé egyik filmsoro­zatának a címében is sze. repelt szavunk: Papák hap­tákban. Másodszor: min­dennapi életünk nyelvhasz­nálatában is nyelvi szerep­hez jut szavunk a következő idegen, főleg német eredetű szavak társaságában: hap­ták, trafál, trappot, lénung, masíroz, mundér, rhepázsi, berukkol, regruta, reglama stb. Ezek a megnevezések az osztrák—magyar közös had­sereg német szolgálati nyel­véből terjedtek el szélesebb körben is. Eleinte katonai műszavak voltak, s a hap­ták is a vigyázz! jelentésű habt acht! német katonai vezényszó alakválozata, s gyakran használták a vi­gyázzállás megnevezésére is. Harmadszor azért szólunk a címben megjelölt névről, mert szótáraink úgy minősí­tik, hogy régi szó, népnyelvi kifejezés, s ugyanakkor a mai versolvasók mégis csak találkoznak ezzel a kifeje­zéssel az új magyar költé­szet versalkotásaiban is. A sort Heltaí Jenő nyitja meg: „Nem volt előtte sem­mi sem szent,/ se reglama> se hapták” (Dal a kis kadét­ról). Jékely Zoltán két ver­sében kulcsszerepet bíz a hapták szóra, s a megneve­zés eredeti jelentésén túl sa­játos átvitt értelemben, s erős érzelmi töltéssel kerül bele ezekbe a versmondatok­ba: „örökre megmereszt a siri hapták” (Csontjaimhoz). — „Egy kócsag is jött ár­ván és kevélyen,/ hapták­ban úszva a vörhenyes égen” (Madár-apokalipszis). A mai versolvasót is meg­állítják azok a versrészletek, amelyekben a hapták szó és tovább képzett alakja sajá­tos stilisztikai értékben jut versbeli kulcsszerephez. Csak két példát ennek igazolására: „Haptákban hadastyánék (fa­natikus fenegyerekek/ fa­karddal háborúznak’’ (Rózsa Endre: Pax nobiscum). — „Szépek a fák — nem érzik:/ haptákoló fejszéken túlnan/ írmagjuk is elvérzik”" (Bella István: Faírtás). Dr. Bakos József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents