Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

„... dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes...” — és még úgy, hogy a esíl- lagiárás hitünk és kedvünk szerint való legyen. Hogy munkánk egyet jelentsen vágyainkkal és életünk értelmével: az alkotással! Három díjazottat mutatunk be most Heves megye Tanácsának díjasai, a „csillagosok” közül, ők önmagukat és társaikat is példázzák, és történeteik a hivatásról: a hivatás történetei.

Riportalanyaink: a Lőrinci Il-es számú Általános Iskola tantestülete, Seidlmayer János és Jánosné, az építészalkotó házaspár és Dán Gyula, muVelődésiház-igazgató.

Hárman a díjazottak közül

Történetek a hivatásról

A lőrinci tantestületnél

Sokan dicsérték őket. Elmondták: a lőrinci II. számú általános iskolában ismeretlen a viszálykodás, nincsenek egymásra acsarkodó klikkek. Minden pedagógus egy célért — a gyereksereg szellemének, jellemének pallérozásáért — tevékenykedik.

A méltató szavak valóságáról bárki meggyőződhetett. Ez a gárda megérdemelte a rangos elismerést, a megyei tanács pedagógiai díját, hiszen sikereikről tények vallanak..

Látogatásunkkor ezekből gyűjtöttünk össze egy cso- korravalót, s igyekeztünk be. pillantani a mindennapi alkotómunka műhelyütkaiba is.

Pádár Dénesné igazgató két éve vette át a tantestület irányítását. Aggályai azonban az első napokban eloszlottak.

— Szinte megbűvölt az őszinte légkör. Tetszett az, hogy a kartársak sosem engednek a rutin csábításának, s valamennyien nemcsak kutatják hanem meg is lelik a jobb módszereket. A kísérletektől senki sem húzódott. Ezt az érdeklődést,, ezt a vállalkozó kedvet nem a divat • ezültp. Kollégáimat a jobbra törekvés vágya sarkallta mind többre. Az se véletlen, hogy két szakfelügy-lő — az egyik. járási, a másik megyei — dolgozik nálunk. Az Országos Pedagógiai Intézet megbízásából részt vettünk a pályairányítást megkönnyítő eljárás kidolgozásában.

Ehhez kapcsolódik a matematika—fizika szakos Árpád István megjegyzése.

— Figyelemmel kísérjük

egymás munkáját, s nem fukarkodunk a jó szándékú javaslatokkal, a segítő ötletekkel. Végtére is: több szem

többet lát. Ha összefogunk, ha nem féltékenykedünk mások érdemeire, akkor az egyetértés az ifjúság javát szolgálja. (

Szabó Ferencné a tanítók igyekezetét említi.

— Huszonegy éve foglalkozom a kicsikkel. így hát saját tapasztalataim is igazolták. hogy milyen nehezen szokják meg a követelményeket. Jó néhányan riad óznak az érdemjegyektől, félnek a bukástól, s ez csökkenti egyébként se túl magas szintű teljesítményüket. Nos. ezért örültem annak, hogy felvetették az automatikus továbbhaladás gondolatát Hozzuk ki az apróságokból a legtöbbet, s ne ijesszük őket a kudarccal. A kitűnő elképzelést mi is kipróbáltuk. s most jó érzés volt elmondani: valamit tettünk azért, hogy országos gyakorlattá vál)ék.

Közismert igazság az, hogy hiába a felkészültség, az önművelés, az állandó ismeret- gyarapítás tisztes óhaja, ha r z igazgatót a kiskirályok dölyfe vezérli, ha a torzsalkodás szelleme megfojt minden egészséges kezdeményezést.

CiHmisw

, 1977. augusztus 20., szombat

Kerek Mária két éve került a testületbe, Amikor a légkörről beszél a nyíltságot emlegeti.

— Szembe mondják az igazságot, s nem a hátunk mögött sustorognak. Valamennyien ismerjük egymás értékeit, hiszen rendszeresen tartunk bemutatóórákat, s ott kiderül: ki, mire képes, ki, mit tud jobban. Így aztán a fizetésemeléseknél nem okoz gondot a differenciálás. Emiatt soha nincs harag.

Családi okok miatt többen mentek el innen, de egyik kartárs se gondol rossz érzéssel egykori munkahelyére. Érthető is, mert ahol ismeretlen a torzsalkodás, ott felszabadul a teremtő kedv ...

S aztán példákat sorolnak, megfeledkezve a kitüntetésről. Nem érdemekre hivatkoznak, hanem a katedrán töltött évek emlékeit idézik, akaratlanul is azt sugallva, hogy az alkotás vágya a legnemesebb törekvés.

Szembesítés három évtizeddel

Pádár Dénesné, igazgató

(Fotó: Perl Márton)

A lőrinciek ilyesmiről csak hallottak, s mindezt elítélik.

Szelei Béláné szakfelügyelő a többiek véleményét is tolmácsolja.

. — Olvastuk a Kritikában megjelent cikksorozatot. Megdöbbentő, hogy a viszály- kodás mekkora károkat okoz. Nemcsak a tanárok hitét vészi el, hanem a diákok bizal. mát is. Megérte a nyilvánosság előtt szólni erről/ A hallgatás, a kendőzés árt az ügynek, a közzé tétel viszont elgondolkodtat. töprengésre . késztet mindenkit. S ez már a kilábaláshoz vezető első lépcső.

Mindez szépen hangzik, de az újságíró tamáskodik, s általánosságok helyett tényekre kíváncsi. Többek között arra, hogy ellentmondott-e valaki a direktor téves — ilyen is akad — elképzeléseinek.

Valamennyien veszik a lapot, s a kollektíva nevében Szabóné válaszol,

— Az elmúlt évek során kialakultak a hatékony, a célravezető módszerek. Ezek értékét a gyakorlat bizonyította. A főnöknő az első hónapokban nem ismerhette meg ezeket, mi viszont ragaszkodtunk hozzájuk. Nem az újtól berzenkedtünk, hanem a jóra esküdtünk. Meg is mondtuk: mi ezt így csináltuk.

Természetesen megindokoltuk, hogy miért. Nos, senkinek sem Vették fejét a szókimondásért. .Sőt! Megköszönték a segítő szándékot.

Mindez csak akkor érthető igazán, ha bepillantunk Pádárné vezetési elképzeléseibe.

— Lényegében fél életünket az iskolában töltjük. Nagy idő ez, s egyetlen percét sem szabad megmérgezni, mert a bizalmatlanság, a feszélye- . zettség, a tartózkodás a legfontosabb teendőtől, az alkotástól von el energiát. Nekem mindenkiben az erényeket kell keresnem. Az egyéniség hibáira nem vadászom, hanem megértéssel nyesegetem azokat. Az emberséges megközelítést senki sem utasítja el.

Nem kedveli a tétlen

szemlélődést. Idegenkedik a magánytól, a visszahúzódástól. Életeieme a tevékenység, az állandó sürgés-forgás. -Társasági típus, cselekvő alkat. Kitartó egyéniség: amit egyszer elhatározott, azt végre is hajtja. Az esetenkénti kudarcot tudomásul veszi, de nem nyugszik bele, s a tapasztalatokból okulva mindig újra kezdi. Kitűnő szervező, mestere a meggyőzésnek: érveinek tárháza szinte kimeríthetetlen. Közel kerül mindenkihez. a fiatalokkal és idősekkel egyaránt szót ért.

Aki ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, népművelőnek termett- Ezt sejthette Dán Gyula is amikor 1949- ben pályakezdő pedagógusként Boldogra helyezték. Nem elégedett meg azzal, hogy betűvetésre tanítja az apróságokat. Választott szakmáját hivatásként művelte, mégis többre vágyott: a

kultúra terjesztésének közkatonája akart lenni. Színjátszó csoportot verbuvált, s nemcsak rendezett, hanem maga is szerepelt. Két év múlva Karácsondon olyan nevelőt kerestek, aki a könyvtár vezetését is vállalja. Természetesen társadalmi munkában. Nem tétovázott, jelentkezett, s örült, hogy fogadták.

Ennek huszonhat éve. S most, amikor a majd három évtized emlékeit idézzük, sorjáznak a sztorik, a valóság által hitelesített igaz történetek. Munkáról, gondokról, sikerekről.

Dán Gyula, müvelődésházi igazgató

Azt a bizonyos bibliotékát hiába kereste, mert mindössze huszonöt kötetet talált a földművesszövetkezet irodájában. Megdöbbent, de nem adta fel. Egerbe indult és segítséget, támogatást kért. A Megyei Könyvtárban nemhiába kopogtatott. Minden alkalommal százával vihette a rangos alkotásokat. Szállító jármű, kocsi nem volt, ám ez nem zavarta: zsákban hordta a kiadványokat. A Mattya- sovszky-kastélyban termet is talált, ahol elhelyezhette a szerzeményt.

Megnyílt a művelődési ház? Vezető kellett? Rá gondoltak, s ő igent mondott. A stafétabotot átadta feleségének, őt már az újabb úttörő jellegű feladat izgatta. Tettekkel bizonyította: mire képes az amatőr művészeti mozgalom. Szövegkönyveket szerzett a Madách Színháztól, gyümölcsöző kapcsolatot teremtett a Nemzeti színészeivel, akik szívvel-lélekkel patronálták a lelkes műkedvelőket. Megérte, mert előadták az Aranyembert, az Ármány és

»tereimet. Járták a vidékei — egy-egy darab legalább hatvan előadást ért meg —,

s mindenütt elismerést szereztek. Akkor is, amikor a tévé már elhódította a közönséget. 1967-ben elsők lettek a falusi színjátszók országos fesztiválján. A gárda nemcsak pedagógusokból, diákokból, hanem kétkezi munkásokból is toborzódott!

A kultúra háza ma sem üres. Minden korosztályt, minden réteget színes, változatos programmal várják. Tavaly például német nyelvtanfolyamot indítottak, s ezt elvégezték a termelőszövetkezetben, az üzemekben dolgozó jelentkezők is.

De sok helyütt csak mesélnek a közművelődésről. Elhangzanak a szép szavak, az okosan egybefűzött mondatok. Mégsem érnek semmit, mert cselekedetfedezetük hiányaik. Dán Gyula is mestere a beszédnek — jó néhányan mondják rá: kitünően adminisztrálja magát — ám, amit tálal, az tény, s bárki meggyőződne! az információ igazságáról.

Megmozgatja az otthon ülő embereket, s ők szívesen jönnek, akár egy színházi előadásra, akár a növénytermesztési vagy az állattenyésztési szakkörbe. Az ifjúsági klub aranykoszorús címet kapott, a művelődési ház kiváló minősítést szerzett.

Eredmény ez, méghozzá igen rangos. Büszkélkedhetne vele, mégsem teszi. Készségesen szól viszont a sikerhez vezető útról, a bevált, a másutt is hasznosítható módszerekről. Izgalmas műhelytitkokba avat, majd vezér, elvét említi. Eljutni mindenkihez, megnyerni minden falusit. Mecénások lesz. nek a vezetők, s érdeklődővé formálódik a lakosságíme, majd három évtized tanulsága. Harminc év nagy idő, ám a meglett ember tekintetében az ifjonti lelkesedés villan amikor elképzeléseit terveit sorolja. A következő évtizedekre szólókat. .. Azt sugallva hogy a szellem frisseségét és a tetterőt nem . tépázza .meg a kor.

Akik az öreg időt megújítják

A művészeti kategória nívód íját egy építész házaspár ■kapta: Seidlmayer János és Seidlmayer Jánosné. Számos rekonstrukció, városrendezési terv és új építmények megtervezése fűződik nevükhöz. Mindketten Ybl-dijasok. Nagy részük van az egri vár helyreállításában, Eger történelmi városmagjának megújulásában ...

Az augusztusi nyár meleg párázatából Magyarország gyönyörűséges tája bomlik ki 1 gyan és sejtelmesen. Amerre néz a szem — régi várak romjaival koszorúzott dombok és hegyek. Történelmünk kövekbe dermedt, hallgatag tanúi mind. Az erdős magaslatok alatt szőlőteraszok, fehérre meszelt borházakkal. A Badacsony koporsó alakú bazalttömbjét először látom ilyen elérhetően közelről. S ugyancsak megragad szépségével első találkozásra a Szent-György- hegy, a kúpot formáló Tátika. Aztán több kilométeres gyalogutamon már csak a Balaton végeláthatatlan zöldes víztükrét pásztázza a szemem- Közel és távol karcsú csónakok, hajócskák szelik a vizet dagadó vitorlákkal, s ezzel a látvánnyal betelni nem lehet.

Seidlmayer János Szigli- geten vár rám, itt randevúzunk, ahol szabadságát tölti családjával. E helyütt is az öreg idő, a történelem szolgáltat stílusos díszletet, illő környezetet. A tisztes ókorra szenderítő szigligeti vár omladékáit láthatni a félénk magasodó hegy oromzatán. Kettesben beszélgethetünk csak, mert feleségét olyan feladat szólította el, ami miatt pár napra meg kellett szakítania szabadságát. Egy tervpályázat bírálatára hívták Hódmezővásárhelyre.

— Feleségemmel egyidősek vagyunk — kezdi a bemutatkozást —, együtt jártunk a budapesti Műszaki és Építészettudományi Egyetemre, egy napon kaptuk kézbe a diplomát is. Tulajdonképpen egyetemista sorunkban jegyeztük el magunkat egymással és a műemlékekkel. Gerő professzor építészettörténeti előadásain

ivódott belénk mindaz, ami az értékes, régi építmények, műalkotások szeretetéhez, s ezeknek az alkotásoknak megóvásához vezetett. Az építészettörténet nem tartozott a kötelező tárgyak közé, mi magunk választottuk és szívesen, szorgalmasan lá- togattuk-hallgattuk az előadásokat. Feleségem friss diplomásán került 1955-ben a VÁTI akkor megalakult műemléki csoportjához, ahol jelenleg is dolgozik. Én 1957 óta vagyok az Országos Műemléki Felügyelőség tervező építésze.

A Seidlmayer házaspár rendelkezik mindennel, ami elegendő a derűs élethez. Van szép családjuk, kellemes otthonuk, jó állásuk, biztos jövőjük. Mindketten azt csinálják, amit szenvedéllyel szeretnek, tervező- munkájuk a műemlékek helyreállításához, megóvásához és gondozásához kötődik.

■Negyvenötödik esztendejüket tapossák — jeleni ős múlttal, teremtő, sűrű évtizedekkel a hátuk mögött. Tehetségüket koronázta az építészeknek kijáró legmagasabb kitüntetésük is, * az Ybl Miklós-díj, amit munkásságukért külön-kWön nyertek el. Miért hangsúlyos itt ez a külön-külön? Azért, mert egy-egy tervpályázat eredményhirdetésekor a nevüket rendszerint együtt emlegetik. Ök ketten ugyanis nemcsak egyéni életükben társak, de a sikert hozó tervezőmunkában is. Harminc tervpályázati munkát készítettek eddig, nagyrészt közösen- Tizenötre tehető azoknak a közös terveknek a száma, amiket az Egerben kiírt pályázatokra nyújtottak be. Természetesen szép számmal akadnak ezenfelül még egyéni tervezések is.

A feleség, Seidlmayer Jánosné neve jelez sok ' rekonstrukciós tervet, ameiy az egri belváros rendezésével kapcsolatos- Neki köszönhető a Buttler-ház helyreállítása, turistaszállóvá alakítása, a Dobó utcai házak és a várfal közötti rekonstrukció, az Unicornishoz tartozó tömb rendezése, amely még nem befejezett. És nem feledkezhetünk meg a sokak által megcsodált Domus áruházi-ól, az itteni lakóházról és étteremről — mindezt ugyancsak Seidlmayer Jánosné „fogalmazta” pauzpa- pírra.

A férj, Seidlmayer János nyertes tervpályázata alapján építették meg a Bajcsy- Zsilinszky utca 5—7. szám alatti két szép lakóházat, alul a széles portáld üzletek sorával. S az ő tervezésével folytatják az egri vár helyreállításának programját.

— Tizenötödik éve, 1963 óta foglalkozom a várbeli helyreállítások tervezésével. Egy életre való feladatot jelent ez a munka. S ebből már megvalósult a székes- egyház romjainak konzerválása, a Gárdonyi-sír környékének rendezése, egy gótikus kaputorony megépítése a Gergely-bástya szomszédságában. Hátra van még többek között a Szép-bástya kibontása, megkutatása és helyreállítása. Kőszeg, Nagyvázsony és Visegrád váránál ugyancsak én készítettem terveket a helyreállításokra.

— Csak a műemléki helyreállítások tervezőmunkája köti Egerhez vagy más érzelmi szálak is?

— Szeretem Egert, szeretem a munkámat, amely nékem egyben szenvedély és álom. A szívügyek között azonban a legelső helyen Sopron áll, ahol születtem és felnőttem. Sopron minden ősöm városa. Grazból telepedtek át, s az 1700-as években már Sopronban éltek. ahol aranyozok voltak. A Seidlmayer család íéríitagjai életük során a művészetet és a mezőgazdásza- tot választották életterül, s ez a hagyomány máig megtartott. Nagyapám mezőgaz- dász volt, apám is híres növénynemesítőként ismert- Bátyám ugyancsak agrár- szakember, hosszú idő után én választottam a művész- kedő pályát, amit tovább visz a fiam, mert ő is építésznek készül, idén kezdi a műszaki egyetemet. Kislányom 17 éves, őt a néprajz vonzza.

— Milyen épitészi feladatok foglalkoztatják most a Seidlmayer házaspárt?

— Feleségem új létesítményként Szentendrére tervez egy iskolát, amely szervesen illeszkedik a műemléki környezetbe. Szó van továbbá egri feladatról is, a Rác-templom környéke rendezésének megtervezéséről. Az én munkám, feladatom megszabott és folyamatos. Mint mondtam, sok dolgot ad az egri vár helyre- állítása. Közben-közben más munkákat is végezni kell, kisebb templomok helyreállítását például, ahol még a gyertyatartókat is muszáj megtervezni. Műemlékeink igen rossz állagúak, éppen ezért kevesebb a restaurálás és több az építészeti munka. Mégis nyugodt szívvel állíthatom: a magyar műemlékek ügye világviszonylatban jó helyen áll. S ezt a minket is felváltó műem- védő utódokra ugyancsak vonatkoztathatjuk. Mint ahogy bennünk, bennük :s nagyon nagy a vigyázat értékeink megoltalmazására, fenntartására. Akit egyszer elkap az öreg idő, a történelem levegője, az már föb_ bé nem tud pihenni, nem tud megszabadulni ettől...

ÍRTAK:

Pataky Dezső Pécsi István .