Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-18 / 194. szám

Több nyelven — egy akarattal Határidő előtt négy hónappal Kollégium az Almagyar-dombon Modem Bábel is lehetne, ha mindenki a saját anya­nyelvén szólalna meg. Hi­szen több mint tíz országból jöttek össze az idei nemzet­közi ifjúsági építőtáborba a fiatalok. A gyöngyösi főisko­la kollégiuma fogadta be őket, de napjaik egy részét a környező gazdaságok föld­jein töltik el, méghozzá tár­sadalmilag hasznos munká­val. Ezen a napon a Csányi Állami Gazdaság paradi- csomtáblájában szorgoskod­tak. Q Nem valami szívderítő lát­vány a sok gaz, dudva, ami eléggé beborítja a talajt. A dúsan rakott paradicsom­bokrokat úgy kellett a gaz közül kiszabadítani. Ügy lát­szik. ez a körülmény egy cseppet, sem hangolta le a fiatalokat, akik hosszú so­rokban szóródtak szét, haj­ladoztak a műanyag reke­szek mellett. A meleg nap- íény valamennyiüket fürdő­ruhára vetkeztette. — Jó az idő, nem szokat­lan a meleg, mert otthon, Finnországban is kellemes a nyár — állapította meg Pek- ka Väyrynen, aki egy Hel­sinki melletti kis városról, Tu usu Iából érkezett Gyön­gyösre. Nem is egyedül, a felesége, társaságában. Ez már önmagában is szokat­lan. Egy évvel ezelőtt határoz­ták el, hogy Magyarország­ra jönnek. A két nép közöt­ti rokonság is közrejátszott ebben, de az a tény is, hogy itt fizikai munkát is végez­hetnek, és az mégiscsak .jobb, mint az irodában a tervezői feladatot ellátni. Ha bárki azt gondolná, hogy a fizikai munka utáni kívánalom valamiféle „köte­lező” kinyilatkoztatás, mondván: itt, ebben a tár­sadalmi rendszerben „ígv” kell szólnia egy szimpatizá­ló külföldi ifjúnak, az té­ved. Bárkit kérdeztünk meg, mindenki azt mondta, hogy jó ez így, a közös munka nagyon kellemes, és lehető­séget ad arra is, hogy a tá­bor költségeinek egy részét maguk teremtsék elő. Mit lehet erre válaszolni? Elismerésre méltó elv és gyakorlat. Így mondta: örül a mező- gazdasági munkának. Ö is, akárcsak a társai, a tábor többi tagja, lakója, fiatalja. Szavait megerősíti Tóth Mariann is, a tábor vezető­je, aki elmondta, hogy az első nap még kevés rekeszt kaptak a szervezési nehéz­ségek miatt, ezért a kény­szerű pihenő után mindenki „nekiesett” a munkának, mert. teljesíteni akarták a maguk meghatározta normá­jukat. — Ugyancsak megizzad­tunk — zárta a példát a táborvezető. 0 Német és zene szakos ta­nárnak készül Volker Leon, hardt, aki az NSZK állam­polgára. Malburgban lakik, közel Frankfurthoz, öt is a megismerés vágya hozta el hozzánk. Különösen érdek­li, hogyan élnek, dolgoznak az emberek a gazdaságok­ban. Bármerre járnak, tzt nézi, ezt vizsgálja: És persze Budapest, amelyről annyi szépet hal­lott már, sőt: látott is, kép­ről, fényképen- Nagyon vár­ja, hogy végre személyesen is ott járjon azokon az ut­cákon, tereken, amik olyan nagy mértékben foglalkoz­tatják képzeletét. — Kevés a szabad időnk, mert mindig van szervezett programunk délutánra is, estére is, és azok is nagyon érdekelnek bennünket. De azért már jártunk kint a városban, az első este egy borospincében, tegnap pedig a Mátra Szállóban. Ízlett az itteni bor, bár én a sört kedvelem. De a gyöngyösi bor, az más. Ahogy az étel is nagyon kellemes volt, va­lami sülthúst ettünk, nem tudom a nevét, kár, hogy nekünk az egy kicsit csípős a paprika miatt. A német nyelvű beszél­getést a többiek kedvéért Thorn Clas fordította an­golra. ö Skandináviából in­dult útnak, hogy részese le­gyen ennek a nyári élmény­nek. Vasipari munkás, éppen munka nélkül. Most akar valami másfajta elfoglalt­ságot találni magának, nem marad a szakmájában, ahol egyébként sem tudott eihe- lvezkedni. Személyes körülményei miatt egyáltalán nem lát­szott letörtnek. Éppen oiyan szorgalmasan dolgozott, mint a többiek. 0 Mindig ilyen halálosan komolyak, ilyen nagyon szorgalmasak, kötelességtu­dók, mintha a fiatalos jó­kedvről nem is hallottak volna soha? A kissé okvetetlenkedö kérdésre előbb Tóth Mari­ann válaszolt. — Amit a munkáról mon­danak, azt nagyon komolyan gondolják. így kell elfogad­ni. Az is jellemző mindany. r.yiukra, hogy politizálnak, érdeklődnek a mi viszonya­ink iránt, de nem tartoznak egyik párthoz sem. A jó­kedv pedig...? Látná csak, micsoda hancúrozást tudnak csapni, micsoda paradicsom­csatákat vívnak, ha megér­kezik a vontató- Amögé el lehet bújni, de most, a nyílt terepen, védtelenek. A vi­dámság elválaszthatatlan tő­lük. A másik választ Udvarhe­lyi Tibortól, a táborvezető­ség egyik tagjától hallottuk: — A tábor költségednek egy részét nekünk kell elő­teremtenünk a munkánkkal. A nagyobbik hányadot a KISZ Központi Bizottság adja. Naponta, személyen­ként hatvan forintot kell keresnünk, úgy nagy átlag­ban. Ezt tudja mindenki, te­hát ez is befolyásolja mind­annyiunk magatartását. Ha úgy tetszik: ezek a fiatalok nemcsak vendég­ségben vannak nálunk, ha nem is csak dolgozni jöt­tek. De a munkát, a fizikai munkát is természetesnek tartják, itteni tartózkodásuk egyik jellegzetességének. Va­lamennyien tagjai is egy olyan ifjúsági szervezetnek, amely az építőtáborok rend­szerét elfogadta, jónak, ha­tásosnak tartja arra, hogy a fiatalok megismerjék egy­mást és önmagukat is, ba­rátságokat köthessenek kö­zeli és egészen távoli vidé­kek ifjaival. Ha a nyelvük különböző is. az akaratuk egy: a mun­ka révén közelebb jutni cél­jaikhoz, egymáshoz. G. Molnár Ferenc — Az országot járva sok építkezést láttam, de olyat, amelyen mindig dolgoztak, csak egyet, az egri főiskolai kollégiumét. Más városban, más megyé­ben élő szakember fogalmaz­ta meg a ritka, különösen építőkről aligha gyakran mondott dicséretet. Ha van is ebben némi túlzás, az tény, hogy az egy évvel ez­előtt ünnepélyes alapkőleté­telkor elhangzott igazgatói ígéretet be is tartota a He­ves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat. Az új kollégium tervezett átadási határideje 1977. de­cember 31. Ezt módosították a megszokottól eltérően. Nem későbbre tolódott az időpont, mint általában. Előbbre hoz­ták négy hónappal, hogy szeptemberben, a tanév kez­detén már ide költözhessen be 144 hallgató. o o o A Leányka utcában még árok tátong. Az épület körül föltúrt föld. A munkások gumicsizmájára vastagon ta­pad a sár. Reggel fél nyolc körül autóbusszal érkeznek hely­színi egyeztető megbeszélés­re a vállalkozók, alvállalko­zók képviselői. — Vízvezeték-bekötés? — Meglesz. — Gázvezeték-nyomáspró­ba? — Nyolcszáz méternyi sza­kaszon folyik. — Lakatosmunkák? — Holnap, holnapután be­fejezzük. Tételesen hangzanak a kér­dések, a válaszok. Feljegy­zik sorba, ki mit kér, mi­lyen tennivalók vannak még hátra. Hegedűs Imre építés­vezető elégedett. — Nem kötött le nagyobb erőt ez a munka a többinél. Azt sem mondhatom, hogy kevesebb • bonyodalommal járt. mint más építkezéseink. Nemegyszer át kellett ala­kítani a tervet, mert kérték, vagy mert nem felelt meg. Alaposabb, kidolgozottabb, jobban előkészített tervvel sokkal zavartalanabbá dol­gozhattunk volna. Csak egy példát említek, tízezer köb­méternyi földmunka utólag került a költségvetésbe. Az­tán, ha egy rajzon kiradíroz­nak egy vonalat, ki látja? Aligha tűnik fel sokaknak. A mi „radirozásaink” sok­kal látványosabbak. Légka­lapács, meg csákány kell hozzá gyakran, s máris kész a „szakvélemény”: így dol­gozik az építőipar. Kiástunk egy árkot, aztán az út má­sik oldalára kérték. Megcsi­náltuk. Igyekeztünk rugal­masan alkalmazkodni az utó­lagos igényekhez is. Az ütem­terv maradéktalan betartá­sával sikerült elérni, hogy szeptemberben átadjuk az épületet. o o o A Széchenyi utcai Kun Béla Kollégium 120 férőhe­lyes, korszerűtlen épülete he­lyett nyitja meg ősszel az Almagyar-dombon az új kol­légiumát a tanárképző fő­iskola. Nem mennyiségi, ha­nem minőségi a változás, hi­szen mindössze 24 lakóval többet vehetnek fel. A nagy méretű szobák valóban min­den igényt kielégítenek. Né­gyen laknak majd együtt, mindenkinek jut egy tanuló- asztal. Lesz a szobákban hi­deg-meleg víz, beépített szek­rény, dohányzóasztal, kényel­mes fotelekkel. Az épület felső három szintjén már augusztus elején elkezdhet­ték a berendezést. A gyakorlatban esetenként vitát okoz, hogy az 1976. évben megjelent rendelke­zések alapján hogyan válto­zott a gyermekintézmények­ben fizetendő térítési díjak megállapításának időpontja és az ehhez szükséges kere­setigazolások rendszere. Ez­zel kapcsolatban a Munka­ügyi Minisztérium a követ­kezőket közli: A szülők jövedelemiga­zolásának évi egyszeri beké­Űjdonság az is, hogy idő­ben gondoltak a hallgatók sportolási feltételeinek meg­teremtésre. Kosárlabda- es kézilabda-pálya készül a kol­légium melleit, az alagsor­ban pedig férfi és női zu­hanyozót, öltözőt, valamint szertárt alakítottak ki. Ré6ze a 60 milliós beruházásnak az új központi műhely is. OOO Orvosolták a Leányka út la­kóinak régi panaszát. Az épít­kezéssel együtt átalakították a kazánházat, s gázfűtéssel megszűnik a sokat kifogásolt levegőszennyeződés. Az Almagyar-domb beé­pítése ezzel még nem fejező­dik be. Az ideális környezet kínálja magát a főiskolai centrum fejlesztésére. Két újabb kollégium kész terveit 1980 után valósítják meg. Mellettük pedig jelentős tár­sadalmi munka végzésével már ebben az évben elkez­dődik a főiskola saját sport­telepének építése, ahol röp­labda-, tenisz-, kosárlabda-, kézilabda-, labdarúgó- és futópálya, valamint torna­csarnok segíti majd a testne­velő tanárok képzését. A tanévnyitó ünnepséget szeptember 10-én az új kol­légium avatása emeli kivé­teles eseménnyé. Akkorra már benépesednek a szobák, elfoglalják helyüket az első lakók. (virágh) rését és ennek alapján a gyermekintézményekben fi­zetendő térítési dijak évi egyszeri megállapítását az adminisztratív munka egy­szerűsítése érdekében 1977- től kezdődően rendelték el. Ezek szerint a szülők éven­te egyszer — szeptember 1- ig — kötelesek igazolást ad­ni, mégpedig a február 1— július 31 — közötti munka­bérükről, illetve jövedel­mükről­A gyermekintézmények díjáról s Hogyan jutott eszébe a to­kiói Dzsunko Nakajamának, hogy nyári szabadságának egy részét éppen Gyöngyö­sön töltse el? A fiatal kislány erre úgy válaszolt, hogy semmi rend­kívüli nincs ebben. Otthon a Japán Ifjúsági Épitőtábori Szövetség nagyon sok or­szággal tart kapcsolatot. Két meghívót kaptak Magyaror­szágról- Sokan szerettek vol­na jönni, de ehhez pénz is kell, nem elég csak az el­határozás. Neki honnan i stt pénze egy ilyen kirándulás­ra? A szövetség is támogatta, de ő már egy év óta rakos­gatta össze a pénzét, hogy Európába jöhessen, elláto­gathasson hozzánk. Ápolónő­képzőt végez, ez a tény anyagi körülményeit is jel­zi, körvonalazza. Társa, Szacsié Szucsina, aki a tolmács szerepét is betöltötte. Jokohamából in­dult el. Innen pedig még Jugoszláviába is szeretne el­menni. csak néhány napra, ahogy a pénztárcája engedi. Hozzánk Lengyelországból érkezett. Ott is építőtábor­ban volt. — Szeretek ilyen munkát végezni, mert a természet­ben kint lenni szép is. jó is — magyarázza, amikor ki­derül. hogy ő tulajdonkép­pen tanár. — Nem azt né­zem, mennvi munka jut rám, hanem azt, a képessé­geim szerint mennyit tudok elvégezni. Lengyelországban ezért kaptam én a tábor vé­gén két piperecsomagot, a többiek pedig egyet. CiNmüsäß 1977. augusztus 18., csütörtök Ady életének dokumentumai ÚJ EMLÉKMÚZEUM BUDAPESTEN 0, A kiállítási helyiség utol­só dokumentumai már azo­kat az eseményeket idézik, amelyek szorosan kapcso­lódnak a Veres Pálné utcai lakáshoz. A szépen, ízlése­sen berendezett lakás saj­nos, már nem sok örömet adhatott a költőnek, mert a háború és a betegség egyre több szenvedést okozott ne­ki. Az írás. a munka is egyre nehezebben ment már, ám letagadhatatlan tény, hogy igen jelentős versek keletkeztek a Veres Pálné utcai lakásban. Itt írta többek között a Króni­kás ének 1918-ból című köl­teményét is, sőt a legutol­sót, az Elégedetlen ifjú pa­nasza című versét is itt gyötörte ki magából Ignotus ösztönzésére 1918. november elején, amikor már beszélni is alig tudott. A lakásban. a kornak úgyszólván minden neveze­tes embere megfox'dult. Gyakori vendég volt a ház­nál Schöpflin Aladár, aki megkapóan állítja elénk ezt a gyötrődő, beteg Ady End­rét: „Az októberi forrada­lom előtt két-három nappal zaklatott szívvel, egész lé­nyemben lesújtva megláto­gattam Adyt, mint annyi­szor, mikor válságos órák­ban megnyugvást kerestem. Ö akkor már nagy beteg volt- Fázósan, köpenyébe burkolva ült lakása hali­szerű előszobájában, az arca dúlt volt, finom vágású szá­ja körül az a fájdalmas vo­nás, melyet jól ismertünk, elmélyült, uralkodóvá lett egész fiziognómiáján. Előtte kis asztalkán kancsó bor. Sokáig nem szóltunk sem­mit. Aztán egyszerre meg­fogta kezemet, és halkan 'így szólt: — Ügy érzem magamat, mint Vörösmarty, amikor a vén cigányt ír­ta. ..” (Nyugat, 1920. feb'r. 126—127. 1.) Az őszirózsás forradalom eseményei azonban újra fel­villanyozták a költőt. Külö­nösen jólesett neki, hogy a Nemzeti Tanács küldöttsége otthonában kereste fel és köszöntötte. Az ünnepségről Hatvány Lajos részletesen tájékoztat bennünket Ady a kortársak közt című köny­vében. A kiállításon látható Rippl-Rónai Józsefnek egy meghökkentő Ady-portréja. amely a ráírt szöveg tanú­sága szerint akkor készült: ..Ady Bandit, mikor megvá­lasztották a Vörösmarty Akadémia elnökének.” Ezen a rajzon ugyanúgy, mint Emil Isaac 1918 őszén Csú­csán készített fényképén, Adynak lényegében már csak a szemei élnek, fizikai valóságában már alig léte­zik. Rippl-Rónai rajzát a költő öccsének leírása való­sággal életre kelti: „...no­vember utolsó napjainak egvikén gyalog indult el ve­lem a Vörösmarty Akadémia alakuló értekezletére. me­lyet a lakásától nem mesz- sze fekvő Fővárosi Könyv­tár egyik termében tartot­tak. Nehezen, karomba ka­paszkodva, csak többrend­beli pihenővel vergődtünk el odáig- A járás nagyon ki­merítette, s mire az érte­kezlet megnyílott, apatiku- san összeesve, előre görbül­ten ült bele az elnöki szék­be..(Ady Lajos: Ady Endre. Bp. 1923. 236. 1.) Ady egészségi állapota 1919 .január közepén már annyira rosszra fordult, hogy be kellett szállítani a Park Szanatóriumba. Kísé­rője Csinszka nagybátyja. Török Károly volt, az ő el­beszélése nyomán írta le Ady Lajos, hogyan vett búcsút szobájától a költő: „...Tö­rök Károly beszélte el, hogy amint segítségével már fel­öltözött, s indulás előtt hosz- szasan végignézte szobája minden egyes bútordarabját, különösen az ágyát, mely ( hónapokon át mátrác-sirja volt, s mikor a kilincsre tette a kezét, megállt, s fe­léjük fordulva azt mondta: Semmit sem fordíthattok meg...” (Ady Lajos: i. m. 241- 1.) A szanatóriumból Ady már nem térhetett vissza, mert 1919. január 27-én meghalt. A kiállítás legutolsó képei, dokumentumai Ady halálát és temetését idézik. A kora­beli fényképek és az egy­kori tudósítások jelzik, hogy temetésén, 1919. január 29­én sok ezren jelentek meg és vettek búcsút a nemzet nagy halottjától. ★ A kiállítás hatását erősen fokozza, valósággal megsok­szorozza a környezet, az a tény, hogy Adyék egykori lakásában van. Csak alig néhány méter választja el a hajdani lakószobáktól, ahol szinte minden a régi, olyan mint Adyék idejében volt. Erről egyébként maguk a látogatók is meggyőződhet­nek, mert az előszobában kiállítottuk a régi lakószo­bákról készült interieur- fényképeket is. Az emlék­múzeumot elsősorban ezek alapján rendeztük be. Szinte valamennyi kor­társ visszaemlékezése meg­egyezik abban, hogy Adyék lakása értékes stílbútorokkal és művészi képpel ízlésesen volt berendezve. A lakás meghitt hangulata, egyéni stílusa még a kényes ízlésű Hatvány Lajost is meglepte: „Adyék három szobája a Veres Pálné utcában: csupa kedves, meghitt, családi bú­tor, kecses, ízléses elrende­zésben. Nagyon meglepett, és nagyon jólesett a garbon- ciást ily takaros környezet­ben látnom ..(Hatvány Lajos: Ady. I. kötet. Bp, 1959- 159. 1.) A lakásban Ady szobája volt a legegyszerűbben be­rendezve. Az egyik leggya­koribb vendég, Bölöni György, a hűséges barát a költő egykori szobájáról így ír: „Bandi szobájában egy ágy. Az ablaknál, hát­tal a világosságnak sarokba fordítva íróasztal, mellette könyvespolc. Dívány és szé­kek. Szobája kényelmének; hasznát már alig veszi. Leg­jobban ágyát kedveli, és ha nem komoly beteg, akkor is szíves-örömest elheverész benne. Könyvespolcán kevés könyv. Inkább véletlenseg folytán, mint olvasókedve szerint került ide néhány kötet. Parányi ceruzavégek­kel íróasztalán írhatná ver­seit ... A munkakedv azon­ban már nagyon kerüli.. (Bölöni György: Az igazi Ady. Paris. 1934. 342. 1 ) Sára Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents