Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-03 / 181. szám
Miből? Jómód és teljesítmény A TÁRSADALOM boldogulása lelkesít, a szomszéd boldogulása legalábbis elgondolkodtat. „A tsz több tagjának van milliós betétje a helyi takarékszövetkezetben. Bezzeg a bejáró munkás — egy keresetből hat gyereket nevel — o hónap végén kölcsönből él, mert hitelt nem ád az áfész.” „A főváros körül emeletes családi házak gyűrűje. A legtöbb portán, a garázsban ott a személygépkocsi. Ennyi embernek ennyi pénze? Miből? Még a tőkés állam is elszámoltatja polgárait.’’ Két vélekedés a sok közül. Mindkettő jelzi, hogy a falusi élethez sokféle illúzió, a háztáji gazdaságokhoz megannyi előítélet tapad. Jelzi a szocialista egyenlőség ellentmondásait és a tudat korlátáit. Logikailag elfogadjuk a szinte már közhelyszerű szemináriumi tételt: A szocializmus viszonyai között a javakat — a termelő erők és a tudat fejlettségi szintjének megfelelően — a végzett munka szerint osztják szét. Más szavakkal: érde- ■ keltté tesszük a dolgozókat a termelés eredményeiben, hogy legyen elég kenyér, hús, ruha, építőanyag, lakás, szerszám, gép stb. És ahogyan gyarapszik az ország, úgy vállalhat egyre nagyobb részt az állam a gyermeknevelés, a tanulás, az egészségvédelem költségeiből. Társadalmunkban az anyagi és szellemi javakat létrehozó munka lett a forrása az emberek megélhetésének és boldogulásának. Megszűntek a kizsákmányoló osztályok. Egyre inkább sikerül a spekulációs jellegű jövedelem- és vagyonszerzés mellékútjait is eltorlaszolni. így hazánk állampolgárai ahogyan dolgoznak lényegében úgy élnek. boldogulnak. Ez persze csak némi egyszerűsítéssel igaz, mivel az eltartottak, főleg a nem keresőképes gvermekek száma, a házastárs jövedelme esetenként meghatározóbb az életkörülmények alakulásában, mint maga a munka. AZ ÁTLAGOS teljesítmény többnyire az átlagos életszínvonal fedezetét teremti meg. Az átlag egyébként tömeges, nagyobb arányú, mint azt a statisztikai valószínűség indokolná. Mert a változatlanul tapasztalható bérezési egyenlősdi óhatatlanul a teljesítmények nivellálódásának irányába hat. A bérezési gyakorlat még nem díjazza kellően a végzett munka mennyiségét, minőségét, bonyolultságát. A munka fizikai nehézsége az egyetlen teljesítménymérő, amely a munkaerőhiány kényszerítő hatására anyagilag többé kevésbé elismert. Noha társadalmi és egyéni érdek is a kiugró teljesítmény. mégis inkább csak a fő tevékenység, a szervezett nagyüzem keretein kívül érhető el rendszeresen és viszonylag széles körben. így az átlagtól érzékelhetően eltérő anyagi helyzet alapja is rendszerint valami magánkontóra végzett többlet- munka. Köztük méreteiben és társadalmi-gazdasági hatásában egyaránt — ioarban csakúgy, mint a mezőgazdaságban foglalkoztatottak körében — döntő a háztáji kertészkedés és állattenyésztés. A kisgazdaságok produktumairól a népgazdaság, a fogyasztó még hosszú időn át nem mondhat le. A világos egyértelmű elvek érvényesülése a mindennapi gyakorlatban nem ellentmondás mentes. Sze- metszúr például, hogy némelyek a társadalmi fejlődés egész korszakát átugorva a maguk számára megteremtik a iavak viszonylagos bőségét. Az viszont már kevéssé szembeötlő, hogy ki milyen teljesítményt nyújt ezért a jómódért. Ügy hogy a heti negyvenkét órán túl még további ötven-hatvan órát. nyugdíjas családtagjaikkal, gyermekeikkel együtt pedig nem ritkán több száz órát is dolgoznak. Vannak, akik megkérdőjelezik az ilyen, néha már- már önemésztő igyekezetét. Azt mondják, hogy nem a mi emberideálunk az, aki ébrenlét állapotában nem ismer más foglalatosságot, csak a munkát. Mit lehet erre válaszolni? A meditációt kategorikusan kiiktathatnánk azzal, hogy a magánéletnek ez a szférája már nehezen szabályozható. Ez igaz. De az is, hogy gazdasági haszna, fontossága miatt még hosszú ideig nélkülözhetetlen lesz ez a tevékenység. És miután úgyis sok objektív és szubjektív tényező hat ellene, egyértelmű ösztönzést, határozott bátorítást igényel. VANNAK AKIK ÖRÖMÜKET lelik a kemény munkában, az anyagi gyarapodásban. Az idősebb korosztály hosszú időn át fennmaradásáért vívott kérlelhetetlen harcot a természet, a társadalom erőivel szemben, és megedződött e küzdelemben. Egy életen át tartó szorgalom és lemondás ritka szerencsés esetben, legfeljebb néhány hold földdel gyarapította az utódok létalapját. Azzal, hogy a munka hatásfoka nagyobb, a kitűzött életcél pedig elérhető és emberi lett. a munkakedv, az ambíció csak fokozódott. A fiatalabb korosztályoknak, mivel nem járták ki ezt a kérlelhetetlen, szigorú iskolát, már más a szemléletük és más az életeszményük. Éppen a legutóbbi két-három esztendő tapasztalatai bizonyítják félreérthetetlenül, hogy igen-igen nehéz a paraszti munkakedv és a kisgazdaságok elért termelési szintjének töretlen fenntartása. Bizonyítják továbbá, hogy az anyagi ösztönzés legkisebb bizonytalansága, a kemény munka értelmében és a kitűzött célok realitásába vetett hit átmeneti megingása pótolhatatlan gazdasági és politikai károkat okozhat. A legfontosabb erkölcsi ösztönző a jó közszellem. Senki ne a háztáji igyekezettől és a saját munkán alapuló személyes gyarapodástól féltse a közös gazdaság, vagy a sok gyermekes munkáscsalád boldogulását. „Aki hajlandó szabadsága idején pritaminpaprikát szedni, az keressen a háztáji földön százezer forintot. És azt is meg kell fizetni, ha a gazda és családja vasárnap nem futballmeccsre és fagylaltozni megy, hanem a dinnyeföldre dolgozni. így majd nem tizenöt forint lesz a pritaminpap- rika és tizenhét forint a dinnye kilója a kecskeméti piacon. Aki öt tehenet tart otthon, s napi egy hektó tejet ad le öt forintjával, attól senki ne sajnálja a havi tizenötezret. A tizen há* rom éves lány dolga például a fejés. Aki ezt irigyli, csinálja utána.” A tizenötezer holdas termelőszövetkezet vezetősége — és szerencsére nem egyedül — mindent megtesz a háztáji termelés fejlesztéséért, az imént az elnök szavait idéztük. Sokfelé nyilvánvalóvá vált, hogy a szövetkezeti kollektíva és az egész társadalom érdeke a háztáji lehetőségek — a munkaerő, az istálló, az öntevékenység stb. — maximális kihasználása. A PARASZTSÁG munka-, élet- és szociális viszonyai gyökeresen átalakultak az utóbbi húsz esztendőben. Jól tudjuk, hogy ezt a változást a mezőgazdaság szocialista átszervezése hozta. De a szocialista mezőgazdaság része, szerves tartozéka, a háztáji termelés, hozzájárul az export révén a magyar népgazdaság fejlődéséhez, a jobb áruellátás révén pedig az életszínvonal megalapozásához. Vagyis a mezőgazdaság és ezen belül a háztáji — fejlődése a városi embereknek, a munkásságnak is közvetlen érdeke. A megépült sok százezer új családi ház, a lényegében ugyancsak jórészt saját erőből megvalósult falu-közművesítés és urbanizáció pedig sok milliárdos kiadástól mentesítette az államkasszát, sőt ugyaneny- nyivel gyarapította a nemzeti vagyont. Kovács József Mit mutat a labormérieg? — fürkészi a tervezőiroda egyik munkatársa, Tankó Andor Létbiztonságunk záloga Az előretekintés a körültekintő mérlegelésre alapozott felkészülés képessége a legjelesebb emberi tulajdonságok egyike. Különösen a hiánya szembetűnő, amit több minden jelezhet. Például egy-egy háztartás ingatag „költségvetési” egyensúlya, az, ha valaki az erőn felül vállalt terhek alatt görnyed, vagy ha a rosszul választott szakma miatt egy emberöltőn át csetlik-botlik a pályáján. Ezek és más példák, bizony igen gyakran hívják fel a figyelmet mindennapi életünk, munkánk során az előrelátás, a beosztani tudás, az élettervezés fontosságára az egyes ember világában, de a nagyobb közösségek, gyárak, települések életében is. Az egész társadalom gyarapodása, nyugalma, létbiztonsága érdekében pedig a tervezés felbecsülhetetlen jelentőségű: a töretlen és arányos társadalmi, gazdasági fejlődés elősegítéséért, fenntartásáért. A szocialista társadalmat, az összes eddigi társadalmaktól — a tulajdonviszonyok igazságossága mellett — mindenekelőtt az különbözteti meg, hogy ez a társadalom. amely a világtörténelemben először tudatosan és célratörően lényegében szüntelenül akar magéval kezdeni valamit, eljutni valabonnan-valahova, nem engedve a fejlődést a véletlenek kénye-kedve szerint alakulni. A tervezés módszerei és eszközei — a szocialista tervezés tudománya — a szocializmus építése során hallatlan mértékben fejlődött. Különösen a második világháború után, a szocialista világrendszer megszületését követően gyorsult fel a tervezés tudományának és eszköztárának fejlődése. Érthetően, hiszen (és nem kis részben éppen a szocialista tervezéstudomány kibontakozása • révén) egyre gazdagabb társadalmak és egyre összetettebb gazdasági élet továbbfejlődését kellett a tervekben megszerkeszteni az időközben főként a KGST-tagországok között egyre jobban elmélyülő nemzetközi munkamegosztással is számolva. Ezt a munkát az utóbbi három évtizedben a magyar tervezők is, sok sikert elérve, magas tudományos szinten végezték. A tervezés módszertanának fejlesztésében, a szovjet tervezéstudomány tapasztalatainak és a baráti szocialista országok tervezési megoldásainak fel- használásával nem is egy új, jó, a KGST-országok tervezési szakemberei körében elismerést kiváltó megoldást dolgoztak ki, vagy például hasznos javaslatokat a nemzetközi tervegyeztetésekhez szükséges szintézisek elvégzéséhez. A magyar tervezőgárda (a baráti szocialista országok tervhivatalaival szoros együttműködésben) a haladásnak — különösen az utóbbi két évtizedben — mindig a megfelelő irányát és tempóját jelölte meg. Erre az utóbbi évek szolgáltatják a legújabb bizonyítékot. Közismert, hogy a tőkés világgazdaság fejlődése az mezőgazdasági termelőszövetkezetek öntözőfürtjét, foglalkoznak a hevesi homokhátság 3500 hektárnyi zöldség- és gyümölcstermelő területének vízzel való ellátásával. Regionális ivóvízhálózatra végeztek tervezést Ter- pes. Bükkszék, Szajla körzetének, készen van már Al- debrő, Feldebrő, Tófalu térségének hasonló Irányú beruházási programja. S elkészült a tanulmányterve Egeresein és környéke regionális ivóvízhálózatának is, amely a bányászközségen kívül érinti Egerbocsot, Bekölcét, Bükkszentmártont, Mikófal- vát, Szűcsöt, Bélapátfalvát, Mónosbélt. Noszvajjal kapcsolatban szennyvíztisztító telep, csatornahálózat terve foglalkoztatja az iroda munkatársait, s dolgoznak a hevesi szennyvíztisztító telep kapacitásának négyszeresére történő bővítésén. A mindennapi munkában egyre jelentősebb szerepe van a tervezőiroda jól felszerelt, öthelyiséges laboratóriumának, a laboratóriumi és félüzemi modellezésnek’ kísérletezésnek —, amely egyébként a kutatóintézetek módszere. A segítségével több ügyes újítás született, közöttük kettőt szabadalmi oltalomra is felterjesztettek. Például olyan megállapításokhoz jutottak, jutnak újra meg újra, amiket a megrendelő vízhasználó üzemek akár már gyártástechnológiájukban hasznosíthatnak, s így kevésbé szennyezik, rombolják a környezetet! — 8,6 millió forintos idei . tervezési megbízásunk mintegy 120—150 millió forint értékű különféle, kisebb-na- gyobb beruházás alapja — hallottuk Földeák Miklós irodavezetőtől —, s a feladataink folyton nőnek. Az igények messzi meghaladják lehetőségeinket. Ennélfogva nyilvánvalóan szeretnénk mi is fejleszteni a létszámunkat, további szakembereket igényelnénk. Jelenlegi elhelyezésünk ugyanis megengedné, hogy többen is elférjünk, s még nagyobb körzet számára dolgozhassunk. A vízügyi ágazatban azonban, sajnos, nemigen bővelkedünk errefelé a feladatainkhoz értő munkatársakban. Ezért, jobb híján, meglevő állományunk képzésével, továbbképzésével próbálunk előbbre lépni. Szerencsére a gárdánk fiatal, s kedvet érez a tanulásra. Jelenleg is a íétszávvank egyEgy évtizede meglehetősen kíváncsi várakozással telepedtek meg Egerben a vízügyi tervezők — az ÉVIÉIG szakemberei —, s hasonló érzésekkel fogadták néhány esztendő múlva az önálló munkára késztető átszervezést, az újonnan alakított szolnoki vállalat szervezetében kapott feladatokat. A KEV1TERV — a Keletmagyarországi Vízügyi Tervező Vállalat — IV. számú egri irodájában azóta természetesen más a hangulat, sokkal bizakodóbban tekintenek a jövő felé. Az „állomáshelyből” igazi munkahely lett, izgalmas, érdekes alkotóműhely, ahol a már félszáznál is több dolgozót számláló gárda mindjobban magára talál. Földeák Miklós irodavezetővel beszélgettünk erről a napokban a vízügyi építők impozáns, tágas székházában, ' ahol két teljes épületszint a tervezőké, — Annyi a munkánk, hogy alig győzzük — mondta — már a jövő évre is lekötötték kapacitásunk felét! Nagyobb megbízásokat pedig utóbbi 2—3 évben megtorpant, válság alakult ki, s ez egyértelműen még nem zárult le. A tőkés országokat sújtotta az infláció, a munkanélküliség, növekedett a létbizonytalanság. A szocialista közösség országaiban a létbiztonság szí- lárd, az életszínvonal vagy a gazdaság fejlődése nem torpan meg — kissé szerényebben alakult. A tervgazdálkodás most 30 esztendős jubileumára (hazánkban a szocialista tervezés gyakorlata 1947 augusztusában indult, az Országos Tervhivatal felállításával) a tervezés korszerű, jó hatásfokú rendszere alakult ki: a rövid, közép- és hosszú távra (1—5—15 évre) szóló, egymásra épülő tervek rendszere, amelyben a népgazdasági, ágazati és vállalati tervek szoros kapcsolata és kölcsönhatása valósult meg. A különböző szintű és időtartamú tervek kapcsolatának, egymásra épülésének magas színvonalát, a szocialista tervezés egységét jelzi, hogy az utóbbi 6—8 évben mind a népgazdasági, mind a vállalati programok tervszerűsége jelen, tűsen javult, az elkészült tervek egyre pontosabban valósulnak meg. Mindez — az utóbbi két évtizedben különösen egyenletes fejlődés, a jó társadalmi közérzet, az emberek biztonságérzete, nyugalma — a tervezési szakemberek jó munkáját is dicséri: a nemzeti erőforrások és a nemzeti vágyak egységbe szerkesztésének pontos mérnöki munkáját. , Gerencsér Ferenc csak 1979-re tudunk vállalni. .. Kommunális feladató~ kon dolgozunk, ivóvízellátási, csatornázási, víz- és szennyvíztisztítási programok megvalósításán osztozunk. Különösen sokat foglalkozunk a vízminőségszabályozással, a vízminőségvédelemmel, miután a tennivalók egyre sürgetőbbek. Vizeink állapota ugyanis aggasztóan romlik: egyrészt, mert vízgyűjtő rendszerünk jobbára túl van az országhatárokon és ennélfogva sok szennyezést kap, másrészt pedig határainkon belül sem nagyon törődnek még a készletek óvásával. Mindennapi munkánkban mind jelentősebb helyet kapnak az ipari vízgazdálkodási és víztisztítási témák. Főleg a felületkezelő, illetve konkrétan a galvanizáló iparban próbálunk segíteni. Így találkoztak törekvéseink például a KOGÉP- TERV elképzeléseivel is, amelynek következtében a minisztériumi vállalat állandó megrendelőnk lett. Tőle kaptuk a megbízást például a MOM Dunaújvárosi Öra- gyárának, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kisterenyei új gyáregységének, a Hajdúsági Iparműveknek, a Lenin Kohászati Műveknek, sőt a szovjetunióbeli Leninogorszk — tatárföld kellős közepén levő galvánüzemének — szakmába vágó feladataira. Az egri irodában készül egyebek mellett a Szolnok megyei regionális méregtemető terve, a más jellegű munkák során pedig az új Fontos szerepük van a mindennapi munkában a laboratóriumi modellkísérleteknek. A képen: Kolman Miklós laboráns. szekszárdi húskombinát és sajtüzem számára oldanak meg környezetvédelmi feladatokat. S természetesen Heves megyei tervek is születnek az íróasztalokon, rajzasztalokon. Mint az egyes osztályok vezetői — Fekete György, Benedikty Vilmos, és Várady Tibor — elmondották, mutatták: itt tervezték az egri Lajosváros új hatszáz köbméteres víztárolóját. Idei munkájukkal további hetven hektáron bővítik a gyöngyösi és nagyrédei ötödé vesz részt a szakjellegű oktatásban, a más irányú képzést is tekintve pedig ennél jóval többen tanulnak. Ami, minden bizonnyal a még eredményesebb munka biztosítéka. Gyónj Gyula Mmuhftn iW^UÉ4Jrmf 1977. augusztus 3.. szerda J( ^ A munkájuks csupa terv O Laboratórium — a környezetvédelemben O Heves, Aldebrő, Feldebrő, Tófalu, Egercsehi, Terpes, Szajla, Noszvaj, Nagyréde 9 rai/üs/talnn
