Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-09 / 160. szám

Építősök zuhéhari, napsütésben Kilencvenéves az eszperantó — Milyen a meló? — Jó! A kapálás azért, mert ez nem teljesítmény­ben megy, a cseresznyesze­dés azért, mert azt a legfi­nomabb enni. a meggyszedés meg azért, mert azt lehet a leggyorsabban a fáról le- kapkodni­A szobában kitör a neve­tés. Kint pedig tovább sza­kad az eső, méghozzá az a fajta, amelyet dézsából szok­tak önteni. A lányok, akik az autóbuszról néhány per­ce még úgy vágódtak be a i hálóba, mint az ázott vere­bek, szárítkozva, hajat fé­sülve kacagnak. Eső? Miért is ne. Hiszen ez éppúgy hozzátartozik a tábori élet­hez, mint a tűző napsütés. Az eső ugyanis jelenleg az első országos Heves megyei építőtábort áztatja. Szolnok megye kilenc helységéből csaknem százöt­ven diák van itt. Ennyien avatják föl a hevesi Braun Éva építőtábort, amelyet az idén három tsz és egy álla­mi gazdaság létesített közös összefogással. És milyen eredménnyel? Ennek legjobb fokmérője mi is lehetne más. mint a hangulat, 28 fiú és 120 lány napi kedély­állapota- .. Az első megkérdezettek, egy sereg kuncogó bakfis. Ök már tapasztalt, öreg épí­tősök. — Jövőre negyedikesek leszünk a szolnoki Verseghy Gimnáziumban. Minden év után voltunk táborban, és ... mindig megfogadtuk, hogy többet nem vesznek rá bennünket. Hol a munka, hol a kaja, hol a környék nem tetszett- Na, de itt!... A szóvivő, egy bizonyos piros fülönfüggős Carej, az­az Fülöp Katalin —. az orosz főnévragozás nyomán nyerte furcsa becenevét —, széles karmozdulatot tesz. — Legjobb a környezet — mondja összefoglalóan. S hogy ezt miként érti, arra már kórusban érkezik a fe­lelet. — Kedves a község. — Kellemes a strand. — Gyö­nyörű a park. — Olasz sza­bású farmerben dolgozunk. — Na és a koli.-.l Van itt tábortűzrakóhelytől kezdve stúdióig, klubig, könyvtárig, nyitott és fedett sportcsar­nokig minden — mutatják be lelkesen a szakmunkás- képző kollégiumát a lányok. Aztán Carej még egy na­gyot sóhajt. — És a hajnali tiszta le­vegő ... direkt élvezet ne­gyed ötkor kelni.. • — erre persze megint kitör a ne­vetés. Már éppen a napi és a munkarend felé kezdünk elkanyarodni, amikor betop- nant az egvik táborvezető- h*lvettes. Elállt a zuhé, néz­zük meg a srácokat is. akik egv kicsit távolabb tanyáz­nak a központtól. A kultúrával foglalkozó Jakab Irén. közismerten csak frcsí. maga is diák, a közgazdasági egyetemen. Így hát.. ■ — Ismerem az ízlésüket, nem volt nehéz a programot összeállítani. Na, de hogy ennyire lelkesek, arra iga­zán nem lehetett számítani. Q,kmim 1971. július 9., szombat — És aztán hosszas előadás következik egy bizonyos re­mekül sikerült lekvárevő versenyről, táncmulatságról, szellemi totózásról, na meg arról, hogy két napja a fe­kete kilencek elrabolták az egész vezetőséget, és nem akarták parancshirdetésre kiengedni... — Hiába, szerintem csak úgy lehet megszerettetni a munkát, ha az ilyen tábo­rokból rengeteg élménnyel mennek haza a gyerekek — közli tömören „építős” hit­vallását Ircsi. És ebben pél­dául a legteljesebb mérték­ben egyetért vele a jászkí­séri Antal Gyuri is aki pil­lanatnyilag éppen karban­tartja a futóművét, vagyis a tornacipőről pucolja a sa­rat. Na igen mert volt itt egy kis nézeteltérés is, amikor nemrégiben ötüket egy kis fa alatti heverészésen kap­ták ... — Muszáj néha egy kicsit lustálkodni — mentegetődzik aztán kamaszosan vigyorog­va. — Most végeztük a nyol­cadikat, mi még nem bírjuk úgy a hajtást, mint a gimi- sek. — Aztán röviden és tö­mören így számol be élmé­nyeiről : — A kaja jó, naponta öt­hat kiló gyümölcsöt is lehet enni, délutánra ott van a sok sportjáték. Én legjob­ban szeretek rexezni, tolla­sozni, meg asztalifocizni. So­kat strandolunk. Vasárnap meglátogattak a szüleim. A nagyok rendesek; nem szok­tak verekedni. Ezzel el is száguld, s egy félóra múlva már az udva­ron kiállított régi gépeken látni. Jövőre géplakatos lesz, muszáj a masinákat előre tanulmányozni. Az udvaron egyébként már kánikulai minőségben tűz a nap. Ám ennek dacára még mindig csöpögve, csurogva 13. Elindultak, maguk se tud­ták, hova. Sötét volt, csak a templom fehér fala világított. Oda mentek. Behúzódtak a széles téglalábazat mögé. Ide senki se lát az útról. — Szeretném, ha megcsó­kolnál! — A templom falánál?! Bolond vagy! Itt igazán nem .. nem akarom ... ! — Szép egy kis papné vagyok én, Bálint! — Szép vagy! — Nem úgy gondoltam .. De nem bántam meg sem­mit ... Jobb igy. Erős va­gyok, ragaszkodók hozzád. Ha Berci visszajön, bátran fogok elébe állni. Azt mondom ne­ki: nem vétkeztem ellened, mert már nem vagyok a ti­ed ... és a szemébe nézek! Ügy búcsúztak, hogy hol­nap este nem találkoznak. Bálintnak be kell menni a caplat be a földekről az utol­só csapat. — A legjobbak — mutat­ja be őket Pecznik Pál mér­nök, a négy gazdaság, és a diákok közötti roppant moz­gékony összekötő, aki velük í együtt érkezik ,de aztán pil­lanatokon belül el is tűnik. Az előbb még harsány in­dulót fújó lányok pedig he­ves panaszkodásba fognak. — Hogy pont ma kellett ennek az esőnek jönnie! Pe­dig fél kilenckor már a tize­dik ládánál tartottunk, olyan jól ment a munka. Máskor délig szedünk meg ennyit. — S már visznek is a szobájuk­ba, amelynek legfőbb éke egy hatalmas csokor szegfű. — A munkavezetőtől, Bagi Tibortól kaptuk, amikor a háromnapos versenyben el­sők lettünk — dicsekszik egy boglyas fejű kislány, Molnár Zsuzsi. Aztán gyors beszámoló kö­vetkezik arról, hogy milyen módszerrel, miből hány kilót is lehet teljesíteni. A csivi- telés nemsokára abbamarad. Szétszélednek a tiszaföldvári óvónőképzősök is. A kilen­ces brigád a konyhára igyek­szik. ök ma ügyeletesek, se­gíteni kell teríteni. Az ebéd szimpla, hétköz­napi: húsleves, rántott csir­ke, kompót. Pecznik Pálnak csak ilyenkor evés közben van szusszanásnyi ideje be­szélgetni. Szakemberként természetesen elsősorban a gazdasági tapasztalatokat, eredményeket elemzi. Adato­kat sorol, hogy mennyi volt a költség, s mikorra fog mindez megtérülni, aztán ahogy végigpillant a napsü­tötte lányokon, elmosolyo-. dik és legyint: — Summa summárum: rendesek a gyerekek, remé­lem, nemsokára tudjuk a tábort bővíteni. városba, hívatja a főispán, kétnapos értkezlet lesz. — Akkor majd holnap­után ... Másnap, az értekezletre meghívottakat teherautó gyűjtötte össze a falvakból. Eljöttek Bálintért is. A munka vezetésével Sán­dor bátyját bízta meg. Zűrzavaros volt aznap a helyzet a hídnál. Egyetlen szekeresgazda se jött, délig nem kaptak rönköt az erdő­ről, pedig ott kint vágta a brigád. A hídnál csak néz­ték az emberek az utat, mi­kor jönnek már a szekerek? Nem jöttek. Délre Járó Sándor mégis előállított két ökör. és két lófogatot. Azok fordultak dél­után kétszer. Amíg bent a városban Bá- linték tanácskoztak, váratlan dolog történt Szamosházán. Megérkezett a hadifogság­ból Csák Albert tisztelete® úr. Tanfolyam Hevesen A korszerű matematikai oktatásért Immár negyedik esztendeje tart a matematikaoktatás új, korszerű tantervének beveze­tése az általános iskolákban. Az elmúlt évhez képest újabb előrelépés: az 1977— 78-cls tanévben Heves megye valamennyi általános iskolá­jának első es ötödik osztá­lyában az új tananyag alap­ján sajátíthatják majd el a kisiskolások a matematika alapismeretéit. A megye al" sófokú tanintézetének öt szá­zalékában pedig a negyedik és nyolcadik Osztályokban vezetik be az elkövetkező tanulmányi esztendőben a korszerűbb matematikaokta­tást. Az átalakított tananyag lényege, hogy halmazelméleti alapon alakítja ki az alap­vető matematikai fogalma­kat. megkönnyítve ezzel az ismeretek gyorsabb és ponto­sabb elsajátítását. Az órákon a kisdiákok a síkidomok tu­lajdonságait vizsgálják, S megismerkednek a geomet­riai transzformációkkal is. A gyermekek gondolkodásmód­jának fejlesztésében jelentős szerepet játszanak a már ál­talános iskolában ismerte­tésre kerülő matematikai lo­gikai, kombinatorikai, való­színűségszámítási és topoló­giai feladatok. Az idén — immár a negye­dik nyáron — ad helyet a he­vesi 2. számú általános is­kola kollégiuma az alsófokú intézményekben oktató taní­tók és tanárok előkészítő tan­folyamainak. A mintegy hét- ezáz általános iskolai szak­nevelő felkészülése június második felében kezdődött, és július 16-án ér véget. Az alsó tagozatos tanítók gya­korlatokon, szemináriumo­kon ismerkednek meg az új tananyaggal, a felső tagoza­tos matematikatanároknak pedig Balogh Viktória főis­kolai docens tart előadásokat az egyes témakörökből. Ezt követően szemináriumokra kerül sor olyan pedagógusok — többek között Vajda Jó­zsef, Toronyi Józsefné, az egri főiskola gyakorló általá­nos iskola tanárainak — köz­reműködésével, akik már több esztendeje oktatják az új rendszerű matematikát. A tanfolyamok résztvevői meg­ismerhetik azokat az új ki­adványokat, könyveket, munkafüzeteket és eszközö­ket. amelyekkel a gyakorlati tanítást végzik. Az új tanév kezdetén, il­letve 1977. decemberében — az egri Ho Si Minh Tanár­képző Főiskola matematikai tanszéke oktatóinak és hall­gatóinak összeállításában — kétkötetes könyv jelenik meg, amely ugyancsak a pe­dagógusok felkészüléséhez nyújt majd jelentős segítsé­get. Zsuzska szinte elszédült, amikor meglátta Bercit Rosszul nézett ki, sápadt volt, sovány, de nem erőtlen! Furcsa, nagyon furcsa volt Berci. Idegen, távoli. Megcsókolták egymást. A gyerek nem ismerte az apját, de nagyon hamar meg­barátkozott vele. Bálinttal nem, pedig ő mindig kedves akart lenni hozzá. Zsuzska egész nap vidám­nak és boldognak tettette ma­gát. „Ennyivel tartozom neki — gondolta — este jön Bá­lint, majd akkor megmon­dunk neki mindent. Hadd teljen ez a nap így. De nem! Bálint ma este nem jön, ta­lán jobb is így. Olyan ne­héz lesz minden, ami ezután következik...” Zsuzska őszintén mondta, hogy Isten hozott! Berci úgy tartotta karjai­ban Zsuzskát, mintha el se hinné, hogy itt vannak egy­más mellett. De talán az érkezésben az volt a legmeghatóbb, amikor a gyereket ölbe kapta, és ma­gához szorította. Aznap csak néhány szom­szédasszony jött át megnézni a tiszteletes urat, de lehet, hogy nem is őrá voltak ki­váncsiak, hanem a tiszteletes asszonyra! A művelődési központ egyik klubjában a nézők nagy érdeklődéssel figyelik az afrikai diákok egzotikus táncát. Dobog a tamtam, vil­lognak a szempárok, rázkód­nak a testek, a fekete föld­rész sajátos dallamai röppen­nek szét a teremben... A si­ker legalább olyan forró, mint amilyen a tánc volt. Az érzelmeknek ez a mozgásban kifejeződő tükröződése, meg­értése nemzetközi, mint ma­ga a taps is. Aztán változik a kép: a hazánkban tanuló diákok a közönséghez szól­nak. Egyszerre beszélnek, nyilván ugyanazt is mond­ják, mégis hangzavar kelet­kezik, s az újabb próbálko­zás is meddő marad. A néző akkor még nem látja át a jelenet lényegét, s afféle szervezetlenségnek tulajdo­nítja. Az egyik amatőr szín­játszó az olaszhoz hasonló dallamos nyelven mond né­hány szót. A néger diákok örömujjongásban törnek ki, s összeölelkeznek. Törzsi nyelvük helyett közvetítő nyelvet választottak — az eszperantót. A kép rendkívül plaszti­kus, hiszen valamennyiünk nyelvi „sérelmét”, törekvését kifejezi. Szót kellene érte­nünk egymással nemcsak át­vitt — politikai — értelem­ben, hanem valódi — nyelvi — értelemben is. Az utóbbi évtizedekben a nemzetközi kapcsolatok ki­szélesedtek, a kontinensek lakóinak gondolkodása köze­lebb került egymáshoz. Sza­badon utazhatunk, átléphet­jük országaink határait, ott azonban nyelvi korlátokba ütközünk. A konferenciák, a kongresszusok, a sportverse­nyek szüneteiben furcsa „párbeszédekre” figyelhe­tünk fel: a „társalkodók” kényszeredett mosollyal ke­resgélik hiányos emlékeze­tükben a közösnek vélt, a nemzetközi szavakat. Aztán legyintenek egyet, s emberi méltóságukat megtagadva, kézzel-lábbal „írják körül” mondanivalójukat. 1887. július 14-én Ludwig Lázár Zámenhof varsói szemorvos 15 évi munkájá­nak eredményeként megje­lentette a Lingo Internacia (Nemzetközi nyelv) c. köny­vét, amely később Esperanto (a reménykedő) néven az egész világon ismertté vált. A valóság, a nyelvhasználat érlelte, fejlesztette. A csak­nem ezer mesterséges nyelv­tervezet közül 90 éves szüle­tésnapján csak az eszperan­tót köszöntik milliók. Korá­hoz képest csupán zsenge hajtás az indoeurópai nyel­vek több évezredes család­fáján, viszont könnyen elér­hető. Magába szívta az éle­tet adó valamennyi alkotó­részt: a nemzetközi szava­kat, az egyszerűsített szó­képzést. a könnyen kiejthető Bercinek olyan hihetetlen­furcsa volt, hogy Zsuzska hátrakötve hordja a haját. Akkor este hamar eloltot­ták a papiakban a lámpát. A parasztok még nem feküd­tek le — oda-odanéztek a papék sötét ablakára. Reggel megindult a szóbe­széd: „Milyen állapotban jött haza? Kell-e még Bálint to­vábbra is a házhoz? Legalább addig, míg felerősödik a tisz­teletes úr, vagy mehet máris? Csak tán nem a tiszteletes úr áll odébb? Vagy marad­nak mind a ketten? Volt már ilyen is, amióta világ a vi­lág.” Más meg úgy tudta, hogy Bálint nem is jön már töb­bet vissza a városból. „Elég volt neki a hídból is, másból is!” Berci és Zsuzska lefeküd­tek. Berci átölelte feleségét. — Nagyon akarlak ezentúl szeretni. Sokkal jobban, mint eddig. Zsuzska úgy érezte, elzsib­badt az egész teste, nem bírt mozdulni, minden pillanat­ban azt várta, hogy elájul. „Csak Bálint jött volna ma este!” Berci úgy szólította őt. hogy Zsuzska... „Egy pillanatig sem ma­radhatok itt tovább mellette! £. hangokat, a nyelvtani rend-* szerek kikristályosodott logi­káját. Népszerűsége és haszna egyre nő, az átlagos művelt­ségű ember három-négy hó­nap alatt is elsajátíthatja, s így tárul ki előtte a világ, zöld jelzést kap a gondolat. (A zöld szín az eszperantó szimbóluma, eredetileg a re­mény színe.) Az idők próbáját kiállta a nemzetközi érintkezés vala­mennyi területén — erre a következtetésre jutott a Szovjet Tudományos Akadé­mia mesterséges nyelvekkel foglalkozó csoportja. A tudó­sok egyik kiadványukban az abszolút tökéletes gondolat eszközeként emlegetik. Jogo­san kérdezheti valaki: vajon a nemzeti nyelvek, az én anyanyelvem nem tökéletes?! De igen — hangzik a válasz —. tökéletes, önnek... Ha viszont más akarja megta­nulni az ön anyanyelvét, nem érzi benne azt a zamatot, azokat a jelentésámyalato- kat. Az eszperantó „jogilag” mindenki számára idegen nyelv, felépítésénél és jelle­génél fogva azonban anyai nyelvi szinten elsajátítható, mert mindenki számára ab­szolút tökéletes. A könyvtá­rakat megtöltő eredeti és for- dításos szakirodalom, a sajá­tos nemzeti karaktert megőr­ző szépirodalmi művek mind ezt bizonyítják. Egyszerű felépítése, logi­kája, kilenc évtizedes törtéi nelme során milliókat hódí­tott meg. Nemcsak az egyé­nek, hanem az állam, társa­dalmi és kereskedelmi szer­vezetek is kezdik felismerni szerepét. Számos iskolában tanítják, s ezzel kettős célt érnek el: a tanulók önálló gondolatkifejező eszközhöz jutnak és megkönnyítik az idegen nyelvek tanulását. Valószínű, maga Zámenhof 6em álmodott ekkora siker­ről. A ma embere azonban csak részeredményt lát a nagyszerű tények mögött. Nyelvi problémái ugyanis meghatványozódtak. idegen nyelvek tanulásával küszkö­dik, s gyakran mégis csak kézzel-lábbal érteti meg ma­gát. Ha világméretekben megteremtenék az eszperantó oktatásának feltételeit, ha az ENSZ és az UNESCO rangjához méltóan foglalkoz­na a nemzetközi nyelv beve­zetésének kérdésével, csak akkor indulnánk el valóban a bábeli nyelvállapot felszámo­lásának útján. Addig csak az egyes ember vágyainak betel­jesülését jelenti az eszperan­tó. Az egyes emberek azon­ban már legalább 20 milliós tábort alkotnak. Biztosan el­jön majd az az idő is, amikor a béke és a barátság nyel-; vét beszélő tömegek igazol­ják az eszperantó bevezeté­sének elkerülhetetlenségét. Dr. Salga Attila Levetkőztem egy idegen férfi előtt! Ha ezt Bálint megtud­ja. El kell mondani neki mini dent. öelőtte nem lehet serru mi titok. Nem ronthatom el az utolsó pillanatban az éle­temet! Bálint mindent meg­bocsátott nekem, ami eddig volt. _ De soha semmit nem bocsátana meg, amit ezentúl teszek; amióta őt ismerem, őt szeretem, az övé vagyok!” Kiszabadította magát a fér­je öleléséből, leugrott az ágyról, az asztal mellett, a szoba közepén megállt. Berci idétlenül kedves akart lenni. — Elszoktál tőlem..: megj ijedtél... te ... — Én nem félek tőled. Dei én már nem a tied vagyok! — Ügy érezte, van ereje el­mondani mindent... VártaJ hogy Berci kérdez, felelősség­re von, számon kér. — Ugyan — mondta — gyere vissza! Szeretném, ha visszajönnél... aztán majd beszélgetünk. Könyörgött. — Mindént megbocsátok .:} Egyedül voltál... Megéri’ tam... (Folytatjukl Németi Zsuzsa VÉGH ANTAL (REGÉNY) ' Nagyüzem a meggyesben. Jobbra: a kisújszállási Nagy Etának és Kenéz Erzsébetnek , már remekül megy a szedés. (Fotó: Szántó György)

Next

/
Thumbnails
Contents