Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-09 / 160. szám
Építősök zuhéhari, napsütésben Kilencvenéves az eszperantó — Milyen a meló? — Jó! A kapálás azért, mert ez nem teljesítményben megy, a cseresznyeszedés azért, mert azt a legfinomabb enni. a meggyszedés meg azért, mert azt lehet a leggyorsabban a fáról le- kapkodniA szobában kitör a nevetés. Kint pedig tovább szakad az eső, méghozzá az a fajta, amelyet dézsából szoktak önteni. A lányok, akik az autóbuszról néhány perce még úgy vágódtak be a i hálóba, mint az ázott verebek, szárítkozva, hajat fésülve kacagnak. Eső? Miért is ne. Hiszen ez éppúgy hozzátartozik a tábori élethez, mint a tűző napsütés. Az eső ugyanis jelenleg az első országos Heves megyei építőtábort áztatja. Szolnok megye kilenc helységéből csaknem százötven diák van itt. Ennyien avatják föl a hevesi Braun Éva építőtábort, amelyet az idén három tsz és egy állami gazdaság létesített közös összefogással. És milyen eredménnyel? Ennek legjobb fokmérője mi is lehetne más. mint a hangulat, 28 fiú és 120 lány napi kedélyállapota- .. Az első megkérdezettek, egy sereg kuncogó bakfis. Ök már tapasztalt, öreg építősök. — Jövőre negyedikesek leszünk a szolnoki Verseghy Gimnáziumban. Minden év után voltunk táborban, és ... mindig megfogadtuk, hogy többet nem vesznek rá bennünket. Hol a munka, hol a kaja, hol a környék nem tetszett- Na, de itt!... A szóvivő, egy bizonyos piros fülönfüggős Carej, azaz Fülöp Katalin —. az orosz főnévragozás nyomán nyerte furcsa becenevét —, széles karmozdulatot tesz. — Legjobb a környezet — mondja összefoglalóan. S hogy ezt miként érti, arra már kórusban érkezik a felelet. — Kedves a község. — Kellemes a strand. — Gyönyörű a park. — Olasz szabású farmerben dolgozunk. — Na és a koli.-.l Van itt tábortűzrakóhelytől kezdve stúdióig, klubig, könyvtárig, nyitott és fedett sportcsarnokig minden — mutatják be lelkesen a szakmunkás- képző kollégiumát a lányok. Aztán Carej még egy nagyot sóhajt. — És a hajnali tiszta levegő ... direkt élvezet negyed ötkor kelni.. • — erre persze megint kitör a nevetés. Már éppen a napi és a munkarend felé kezdünk elkanyarodni, amikor betop- nant az egvik táborvezető- h*lvettes. Elállt a zuhé, nézzük meg a srácokat is. akik egv kicsit távolabb tanyáznak a központtól. A kultúrával foglalkozó Jakab Irén. közismerten csak frcsí. maga is diák, a közgazdasági egyetemen. Így hát.. ■ — Ismerem az ízlésüket, nem volt nehéz a programot összeállítani. Na, de hogy ennyire lelkesek, arra igazán nem lehetett számítani. Q,kmim 1971. július 9., szombat — És aztán hosszas előadás következik egy bizonyos remekül sikerült lekvárevő versenyről, táncmulatságról, szellemi totózásról, na meg arról, hogy két napja a fekete kilencek elrabolták az egész vezetőséget, és nem akarták parancshirdetésre kiengedni... — Hiába, szerintem csak úgy lehet megszerettetni a munkát, ha az ilyen táborokból rengeteg élménnyel mennek haza a gyerekek — közli tömören „építős” hitvallását Ircsi. És ebben például a legteljesebb mértékben egyetért vele a jászkíséri Antal Gyuri is aki pillanatnyilag éppen karbantartja a futóművét, vagyis a tornacipőről pucolja a sarat. Na igen mert volt itt egy kis nézeteltérés is, amikor nemrégiben ötüket egy kis fa alatti heverészésen kapták ... — Muszáj néha egy kicsit lustálkodni — mentegetődzik aztán kamaszosan vigyorogva. — Most végeztük a nyolcadikat, mi még nem bírjuk úgy a hajtást, mint a gimi- sek. — Aztán röviden és tömören így számol be élményeiről : — A kaja jó, naponta öthat kiló gyümölcsöt is lehet enni, délutánra ott van a sok sportjáték. Én legjobban szeretek rexezni, tollasozni, meg asztalifocizni. Sokat strandolunk. Vasárnap meglátogattak a szüleim. A nagyok rendesek; nem szoktak verekedni. Ezzel el is száguld, s egy félóra múlva már az udvaron kiállított régi gépeken látni. Jövőre géplakatos lesz, muszáj a masinákat előre tanulmányozni. Az udvaron egyébként már kánikulai minőségben tűz a nap. Ám ennek dacára még mindig csöpögve, csurogva 13. Elindultak, maguk se tudták, hova. Sötét volt, csak a templom fehér fala világított. Oda mentek. Behúzódtak a széles téglalábazat mögé. Ide senki se lát az útról. — Szeretném, ha megcsókolnál! — A templom falánál?! Bolond vagy! Itt igazán nem .. nem akarom ... ! — Szép egy kis papné vagyok én, Bálint! — Szép vagy! — Nem úgy gondoltam .. De nem bántam meg semmit ... Jobb igy. Erős vagyok, ragaszkodók hozzád. Ha Berci visszajön, bátran fogok elébe állni. Azt mondom neki: nem vétkeztem ellened, mert már nem vagyok a tied ... és a szemébe nézek! Ügy búcsúztak, hogy holnap este nem találkoznak. Bálintnak be kell menni a caplat be a földekről az utolsó csapat. — A legjobbak — mutatja be őket Pecznik Pál mérnök, a négy gazdaság, és a diákok közötti roppant mozgékony összekötő, aki velük í együtt érkezik ,de aztán pillanatokon belül el is tűnik. Az előbb még harsány indulót fújó lányok pedig heves panaszkodásba fognak. — Hogy pont ma kellett ennek az esőnek jönnie! Pedig fél kilenckor már a tizedik ládánál tartottunk, olyan jól ment a munka. Máskor délig szedünk meg ennyit. — S már visznek is a szobájukba, amelynek legfőbb éke egy hatalmas csokor szegfű. — A munkavezetőtől, Bagi Tibortól kaptuk, amikor a háromnapos versenyben elsők lettünk — dicsekszik egy boglyas fejű kislány, Molnár Zsuzsi. Aztán gyors beszámoló következik arról, hogy milyen módszerrel, miből hány kilót is lehet teljesíteni. A csivi- telés nemsokára abbamarad. Szétszélednek a tiszaföldvári óvónőképzősök is. A kilences brigád a konyhára igyekszik. ök ma ügyeletesek, segíteni kell teríteni. Az ebéd szimpla, hétköznapi: húsleves, rántott csirke, kompót. Pecznik Pálnak csak ilyenkor evés közben van szusszanásnyi ideje beszélgetni. Szakemberként természetesen elsősorban a gazdasági tapasztalatokat, eredményeket elemzi. Adatokat sorol, hogy mennyi volt a költség, s mikorra fog mindez megtérülni, aztán ahogy végigpillant a napsütötte lányokon, elmosolyo-. dik és legyint: — Summa summárum: rendesek a gyerekek, remélem, nemsokára tudjuk a tábort bővíteni. városba, hívatja a főispán, kétnapos értkezlet lesz. — Akkor majd holnapután ... Másnap, az értekezletre meghívottakat teherautó gyűjtötte össze a falvakból. Eljöttek Bálintért is. A munka vezetésével Sándor bátyját bízta meg. Zűrzavaros volt aznap a helyzet a hídnál. Egyetlen szekeresgazda se jött, délig nem kaptak rönköt az erdőről, pedig ott kint vágta a brigád. A hídnál csak nézték az emberek az utat, mikor jönnek már a szekerek? Nem jöttek. Délre Járó Sándor mégis előállított két ökör. és két lófogatot. Azok fordultak délután kétszer. Amíg bent a városban Bá- linték tanácskoztak, váratlan dolog történt Szamosházán. Megérkezett a hadifogságból Csák Albert tisztelete® úr. Tanfolyam Hevesen A korszerű matematikai oktatásért Immár negyedik esztendeje tart a matematikaoktatás új, korszerű tantervének bevezetése az általános iskolákban. Az elmúlt évhez képest újabb előrelépés: az 1977— 78-cls tanévben Heves megye valamennyi általános iskolájának első es ötödik osztályában az új tananyag alapján sajátíthatják majd el a kisiskolások a matematika alapismeretéit. A megye al" sófokú tanintézetének öt százalékában pedig a negyedik és nyolcadik Osztályokban vezetik be az elkövetkező tanulmányi esztendőben a korszerűbb matematikaoktatást. Az átalakított tananyag lényege, hogy halmazelméleti alapon alakítja ki az alapvető matematikai fogalmakat. megkönnyítve ezzel az ismeretek gyorsabb és pontosabb elsajátítását. Az órákon a kisdiákok a síkidomok tulajdonságait vizsgálják, S megismerkednek a geometriai transzformációkkal is. A gyermekek gondolkodásmódjának fejlesztésében jelentős szerepet játszanak a már általános iskolában ismertetésre kerülő matematikai logikai, kombinatorikai, valószínűségszámítási és topológiai feladatok. Az idén — immár a negyedik nyáron — ad helyet a hevesi 2. számú általános iskola kollégiuma az alsófokú intézményekben oktató tanítók és tanárok előkészítő tanfolyamainak. A mintegy hét- ezáz általános iskolai szaknevelő felkészülése június második felében kezdődött, és július 16-án ér véget. Az alsó tagozatos tanítók gyakorlatokon, szemináriumokon ismerkednek meg az új tananyaggal, a felső tagozatos matematikatanároknak pedig Balogh Viktória főiskolai docens tart előadásokat az egyes témakörökből. Ezt követően szemináriumokra kerül sor olyan pedagógusok — többek között Vajda József, Toronyi Józsefné, az egri főiskola gyakorló általános iskola tanárainak — közreműködésével, akik már több esztendeje oktatják az új rendszerű matematikát. A tanfolyamok résztvevői megismerhetik azokat az új kiadványokat, könyveket, munkafüzeteket és eszközöket. amelyekkel a gyakorlati tanítást végzik. Az új tanév kezdetén, illetve 1977. decemberében — az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola matematikai tanszéke oktatóinak és hallgatóinak összeállításában — kétkötetes könyv jelenik meg, amely ugyancsak a pedagógusok felkészüléséhez nyújt majd jelentős segítséget. Zsuzska szinte elszédült, amikor meglátta Bercit Rosszul nézett ki, sápadt volt, sovány, de nem erőtlen! Furcsa, nagyon furcsa volt Berci. Idegen, távoli. Megcsókolták egymást. A gyerek nem ismerte az apját, de nagyon hamar megbarátkozott vele. Bálinttal nem, pedig ő mindig kedves akart lenni hozzá. Zsuzska egész nap vidámnak és boldognak tettette magát. „Ennyivel tartozom neki — gondolta — este jön Bálint, majd akkor megmondunk neki mindent. Hadd teljen ez a nap így. De nem! Bálint ma este nem jön, talán jobb is így. Olyan nehéz lesz minden, ami ezután következik...” Zsuzska őszintén mondta, hogy Isten hozott! Berci úgy tartotta karjaiban Zsuzskát, mintha el se hinné, hogy itt vannak egymás mellett. De talán az érkezésben az volt a legmeghatóbb, amikor a gyereket ölbe kapta, és magához szorította. Aznap csak néhány szomszédasszony jött át megnézni a tiszteletes urat, de lehet, hogy nem is őrá voltak kiváncsiak, hanem a tiszteletes asszonyra! A művelődési központ egyik klubjában a nézők nagy érdeklődéssel figyelik az afrikai diákok egzotikus táncát. Dobog a tamtam, villognak a szempárok, rázkódnak a testek, a fekete földrész sajátos dallamai röppennek szét a teremben... A siker legalább olyan forró, mint amilyen a tánc volt. Az érzelmeknek ez a mozgásban kifejeződő tükröződése, megértése nemzetközi, mint maga a taps is. Aztán változik a kép: a hazánkban tanuló diákok a közönséghez szólnak. Egyszerre beszélnek, nyilván ugyanazt is mondják, mégis hangzavar keletkezik, s az újabb próbálkozás is meddő marad. A néző akkor még nem látja át a jelenet lényegét, s afféle szervezetlenségnek tulajdonítja. Az egyik amatőr színjátszó az olaszhoz hasonló dallamos nyelven mond néhány szót. A néger diákok örömujjongásban törnek ki, s összeölelkeznek. Törzsi nyelvük helyett közvetítő nyelvet választottak — az eszperantót. A kép rendkívül plasztikus, hiszen valamennyiünk nyelvi „sérelmét”, törekvését kifejezi. Szót kellene értenünk egymással nemcsak átvitt — politikai — értelemben, hanem valódi — nyelvi — értelemben is. Az utóbbi évtizedekben a nemzetközi kapcsolatok kiszélesedtek, a kontinensek lakóinak gondolkodása közelebb került egymáshoz. Szabadon utazhatunk, átléphetjük országaink határait, ott azonban nyelvi korlátokba ütközünk. A konferenciák, a kongresszusok, a sportversenyek szüneteiben furcsa „párbeszédekre” figyelhetünk fel: a „társalkodók” kényszeredett mosollyal keresgélik hiányos emlékezetükben a közösnek vélt, a nemzetközi szavakat. Aztán legyintenek egyet, s emberi méltóságukat megtagadva, kézzel-lábbal „írják körül” mondanivalójukat. 1887. július 14-én Ludwig Lázár Zámenhof varsói szemorvos 15 évi munkájának eredményeként megjelentette a Lingo Internacia (Nemzetközi nyelv) c. könyvét, amely később Esperanto (a reménykedő) néven az egész világon ismertté vált. A valóság, a nyelvhasználat érlelte, fejlesztette. A csaknem ezer mesterséges nyelvtervezet közül 90 éves születésnapján csak az eszperantót köszöntik milliók. Korához képest csupán zsenge hajtás az indoeurópai nyelvek több évezredes családfáján, viszont könnyen elérhető. Magába szívta az életet adó valamennyi alkotórészt: a nemzetközi szavakat, az egyszerűsített szóképzést. a könnyen kiejthető Bercinek olyan hihetetlenfurcsa volt, hogy Zsuzska hátrakötve hordja a haját. Akkor este hamar eloltották a papiakban a lámpát. A parasztok még nem feküdtek le — oda-odanéztek a papék sötét ablakára. Reggel megindult a szóbeszéd: „Milyen állapotban jött haza? Kell-e még Bálint továbbra is a házhoz? Legalább addig, míg felerősödik a tiszteletes úr, vagy mehet máris? Csak tán nem a tiszteletes úr áll odébb? Vagy maradnak mind a ketten? Volt már ilyen is, amióta világ a világ.” Más meg úgy tudta, hogy Bálint nem is jön már többet vissza a városból. „Elég volt neki a hídból is, másból is!” Berci és Zsuzska lefeküdtek. Berci átölelte feleségét. — Nagyon akarlak ezentúl szeretni. Sokkal jobban, mint eddig. Zsuzska úgy érezte, elzsibbadt az egész teste, nem bírt mozdulni, minden pillanatban azt várta, hogy elájul. „Csak Bálint jött volna ma este!” Berci úgy szólította őt. hogy Zsuzska... „Egy pillanatig sem maradhatok itt tovább mellette! £. hangokat, a nyelvtani rend-* szerek kikristályosodott logikáját. Népszerűsége és haszna egyre nő, az átlagos műveltségű ember három-négy hónap alatt is elsajátíthatja, s így tárul ki előtte a világ, zöld jelzést kap a gondolat. (A zöld szín az eszperantó szimbóluma, eredetileg a remény színe.) Az idők próbáját kiállta a nemzetközi érintkezés valamennyi területén — erre a következtetésre jutott a Szovjet Tudományos Akadémia mesterséges nyelvekkel foglalkozó csoportja. A tudósok egyik kiadványukban az abszolút tökéletes gondolat eszközeként emlegetik. Jogosan kérdezheti valaki: vajon a nemzeti nyelvek, az én anyanyelvem nem tökéletes?! De igen — hangzik a válasz —. tökéletes, önnek... Ha viszont más akarja megtanulni az ön anyanyelvét, nem érzi benne azt a zamatot, azokat a jelentésámyalato- kat. Az eszperantó „jogilag” mindenki számára idegen nyelv, felépítésénél és jellegénél fogva azonban anyai nyelvi szinten elsajátítható, mert mindenki számára abszolút tökéletes. A könyvtárakat megtöltő eredeti és for- dításos szakirodalom, a sajátos nemzeti karaktert megőrző szépirodalmi művek mind ezt bizonyítják. Egyszerű felépítése, logikája, kilenc évtizedes törtéi nelme során milliókat hódított meg. Nemcsak az egyének, hanem az állam, társadalmi és kereskedelmi szervezetek is kezdik felismerni szerepét. Számos iskolában tanítják, s ezzel kettős célt érnek el: a tanulók önálló gondolatkifejező eszközhöz jutnak és megkönnyítik az idegen nyelvek tanulását. Valószínű, maga Zámenhof 6em álmodott ekkora sikerről. A ma embere azonban csak részeredményt lát a nagyszerű tények mögött. Nyelvi problémái ugyanis meghatványozódtak. idegen nyelvek tanulásával küszködik, s gyakran mégis csak kézzel-lábbal érteti meg magát. Ha világméretekben megteremtenék az eszperantó oktatásának feltételeit, ha az ENSZ és az UNESCO rangjához méltóan foglalkozna a nemzetközi nyelv bevezetésének kérdésével, csak akkor indulnánk el valóban a bábeli nyelvállapot felszámolásának útján. Addig csak az egyes ember vágyainak beteljesülését jelenti az eszperantó. Az egyes emberek azonban már legalább 20 milliós tábort alkotnak. Biztosan eljön majd az az idő is, amikor a béke és a barátság nyel-; vét beszélő tömegek igazolják az eszperantó bevezetésének elkerülhetetlenségét. Dr. Salga Attila Levetkőztem egy idegen férfi előtt! Ha ezt Bálint megtudja. El kell mondani neki mini dent. öelőtte nem lehet serru mi titok. Nem ronthatom el az utolsó pillanatban az életemet! Bálint mindent megbocsátott nekem, ami eddig volt. _ De soha semmit nem bocsátana meg, amit ezentúl teszek; amióta őt ismerem, őt szeretem, az övé vagyok!” Kiszabadította magát a férje öleléséből, leugrott az ágyról, az asztal mellett, a szoba közepén megállt. Berci idétlenül kedves akart lenni. — Elszoktál tőlem..: megj ijedtél... te ... — Én nem félek tőled. Dei én már nem a tied vagyok! — Ügy érezte, van ereje elmondani mindent... VártaJ hogy Berci kérdez, felelősségre von, számon kér. — Ugyan — mondta — gyere vissza! Szeretném, ha visszajönnél... aztán majd beszélgetünk. Könyörgött. — Mindént megbocsátok .:} Egyedül voltál... Megéri’ tam... (Folytatjukl Németi Zsuzsa VÉGH ANTAL (REGÉNY) ' Nagyüzem a meggyesben. Jobbra: a kisújszállási Nagy Etának és Kenéz Erzsébetnek , már remekül megy a szedés. (Fotó: Szántó György)
