Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-09 / 160. szám

g^VSAAAAAAAAAA/^SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*» Péntek esti külpolitikai kommentárunk: 99 Regionális csendőr” Leonyid Brezsnyey találkozása a moszkvai nagykövetségek vezetőivel AZ AMERIKAI KORMÁNY FELKÉRTE A KONG­RESSZUST, hagyja jóvá hét, Awacs-típusú légi előrejel­ző lokátorrendszer eladását Iránnak. Eddig a washingtoni hír, amely újra bizonyítja azt, hogy az Egyesült Államok politikusai és tábornokai milyen nagy jelentőséget tulaj­donítanak az Iránhoz fűződő kapcsolatoknak. A közép-ke­leti császárság lenne az első, amely hozzájuthatna e leg­korszerűbb lokátorrendszerhez, megelőzve ezzel több eu­rópai NÁTO-államot. Ha figyelembe vesszük, hogy Carter és alelnöke, Mondáié még az elnökválasztási kampány során oly ag- godalmaskodóan beszélt a Perzsa-öbölben megindult fegy­verkezési versenyről, egyben kilátásba helyezte a fegyver­szállítások csökkentését, netán leállítását akkor jól lát­ható: az amerikai kormányzat már régen túltette magát aggodalmain. A Pentagon tervei egybeesnek Teherán ha­talmi ambícióival. Az ország az olajkincsre építve nagy­arányú gazdaságfejlesztési és fegyverkezési programba kezdett/ A fő fegyverbeszrezési forrás az Egyesült Államok. Már-már szállóigévé vált egy amerikai külügyi tisztvise­lőnek az a jó néhány évvel ezelőtt elhangzott mondása miszerint „a sah mindent megvásárolhat, kivéve az atombombát”. Valóban, Teherán sok milliárd dollárt köl­tött amerikai fegyverekre, s még nem is gyártják az Egyesült Államokban az F—16-os vadászbombázót, de Irán már több mint 150 darabot rendelt. Irán olyan mo­dern harceszközöket kapott, amelyek kezelése meghaladja a hadsereg általános tudásszintjét. Egyes amerikai véle­mények szerint mire az iráni katonák elsajátítják e had­felszerelések működtetését, addigra azok már el is avul­hatnak. Mindenesetre az országban már jelenleg is több mint tízezer amerikai katonai tanácsadó tevékenykedik. A WASHINGTON. ÁLTAL IRÁNNAK» SZÁNT SZE­REP lényegében egyszerű: az országnak valamifajta „re­gionális csendőr” feladatát kell betöltenie. A tőkésvilág •kőolájéllátása szempontjából kulcsfontosságú Perzsa-öböl ellenőrzése mellett nagyon is megfelelne a washingtoni stratégáknak, ha Irán kiterjesztené tevékenységét az In­diai-óceánra is. A most eladásra javasolt lokátorrend­szer ezt a célt is szolgálná, s emellett lehetővé tenné a Szovjetunió déli körzeteinek fokozottabb figyelését is. Emellett Irán vezető szerepet játszik a közép-keleti ható­sugarú katonai tömbben, a CENTO-ban is, amelynek ré­vén befolyásolhatja a dél-ázsiai viszonyokat. S ha szükség van,rá, akár. az arab-félszigeten is képviselheti saját, — de talán ennél fontosabb: az Egyesült Államok — érde­keit, HA AZ AMERIKAI KONGRESSZUS JÓVÁHAGYJA a kormány javaslatát — s ugyan miért ne hagyná jóvá? — akkor az újabb korszerű amerikai hadfelszerelés el­adása Iránnak méginkább fokozza a fegyverkezési ver- i senyt a Perzsa-öbölben. > Zalai István i l*iAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAWAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA» Biztató hírek Géniből Pénteken Genfben folyta, tódott a SALT.tárgyalások sorozata. A nemzetközi saj­tóközpontban közölték, hogy a hadászati támadófegyverek korlátozásáról a szovjet és amerikai küldöttség 110 per­cen át tanácskozott. A meg­beszélésre az Egyesült Álla­mok génfi missziójának épü­letében került sor- ★ A genfi leszerelési bizott­ság pénteken nemhivatalos ülést ' tartott s elsősorban ügyrendi, valamint szerveze­ti kérdésekről tárgyalt. Az ülés után közölték, hogy nemhivatalos jelleggel ked­den folytatják a pénteken kezdeit tanácskozást. A konzultációk kezdetéről hivatalos bejelentést tettek. A konzultációk arra irá­nyulnak, hogy előkészítsék a legveszélyesebb vegyi harci eszközökről szóló nemzetkö­zi konvenciót. A genfi források szerint pénteken is megbeszélést tartottak a szovjet és ame­rikai szakértők a delegáció­vezetők bevonásával- Várha. tó, hogy "többnapos megbe­szélésen munkálják ki a kö­zös tervezet részleteit". Egyes vélemények szerint a munka jól halad és várhatóan ered­ménnyel zárulnak a konzul­tációk. (Folytatás az 1. oldalról.) tagjaival államelnöki minő­ségében. A diplomáciai kép­viseletek vezetői, kormányaik nevében szívélyesen üdvözöl­ték Leonyid Brezsnyevet a magas állami tisztségbe tör­tént megválasztása alkalmá­ból. A külföldi diplomaták ne­vében Robert A. D. Ford, kanadai nagykövet, a diplo­máciai testület doyenje mon­dott beszédet. Ford elöljáró­ban megjegyezte, hogy a je­lenlevők a politikai vélemé­nyek és a társadalmi-gazda, sági rendszerek rendkívül széles skáláján képviselik, s faji, valamint nyelvi vonat, hozásban is különböznek egy- mástól, mint ahogy igen kü­lönbözőek az általuk képvi­selt országok politikai viszo­nya is a Szovjetunióval. A nagykövetek egy része a közelmúltban érkezett csak állomáshelyére, mások régeb­ben képviselik országukat, maga, a kanadai nagykövet viszont, végig figyelemmel kísérhette Leonyid Brezs- nyev politikai tevékenységét. A diplomáciai testület tag­jai — állapította meg a do­yen — most nagy megelége­déssel fogadják Leonyid Brezsnyev megjelenését az államfői poszton. „Ez az elé­gedettség szorosan kapcsoló, dik ahhoz a meggyőződéshez, hogy az ön politikája vál­tozatlanul a baráti és kölcsö. nősen előnyös kapcsolatok ki­építését célozza máfS álla. mokkái”. Ford hangoztatta, hogy Leonyid Brezsnyev neve azo­nosul az enyhülés politikájá­val, azzal a fogalommal, me- ! lyet különféleképpen lehet értelmezni; még lefordítani is különféleképpen lehet az egyes idegen nyelvekre, de a földkerekségen élő embe­rek többsége számára ez a fogalom az országok közötti békés kapcsolatokra való tö­rekvés pozitívabb korszakát jelenti. A kanadai nagykövet kifejezte reményét, hogy Leo­nyid Brezsnyev főtitkári és államfői irányítása mellett az enyhülés irányzata folytatód, ni fog, majd sok szerencsét és jó egészséget kívánt a dip­lomáciai testület nevében a szovjet vezető sokoldalú fel­adatainak elvégzéséhez. Leonyid Brezsnyev, vála­szában örömmel üdvözölte a moszkvai nagykövetségek ve­zetőit, akik közül többel — mint mondotta — már volt alkalma megismerkedni, má­sokkal pedig a jövőben kíván közelebbi kapcsolatot terem­teni. Köszönetét mandott Ford üdvözlő szavaiért, majd a következőket mondotta: „Nem tartom kétségesnek, hogy önök tüzetesen tanul, mányozzák és elemzik a Szov­jetunió minden lépését or. szágaik viszonylatában, fi­gyelemmel követik nemzet, közi tevékenységünket mind világpolitikai, mind regioná. lis politikai szinten.” „Emellett önök megvilágít, ják. előttünk saját országuk politikáját is, hiszen ez is a nagyköveti funkciók közé tartozik, s mi ezt a tevékeny, séget nagyra becsüljük.” „Ismerve kötelezettségeik és érdekeik körét, szeretnék külön aláhúzni egy mozzana­tot. Csak a fogadó ország politikájának mély ismerete, a Szovjetunió ilyen vagy olyan, konkrét lépésének, ja. vaslatának alaposan mérle­gelt és előítéletektől mentes értékelése teszi lehetővé az objektív következtetések le. vonását, az igazsághoz veze­tő, valóságos út fellelését." Brezsnyev beszélt a nagy­követek és nagykövetségek lehetséges hozzájárulásáról az egyes fővárosok közötti né­zeteltérések, félreértések tisz­tázásához, a barátság és jó­indulat légkörének kialakítá­sához, s hangoztatta, hogy a diplomáciai képviseletek ve­zetői mindig számíthatnak a legfelsőbb tanács elnöksége és a szovjet kormány együtt­működési készségére, külde­tésük betöltésében. „A jelenlegi nemzetközi fejlődést erőteljes dinamiz. mus jellemzi — állapította meg Brezsnyev. — Szüntele­nül növekednek a lehetősé, gek a béke megszilárdítására, de ugyanakkor nőnek a bé­kére leselkedő veszélyek is. A széles látókörű politika, az ésszerű diplomácia egyik el. sőrendű feladata nyilvánva­lóan az. hogy minden módon szélesítse ezeket a lehetősé­geket és csökkentse a vészé. lyeket.” Az SZKP KB főtit­kára megjegyezte, hogy e fel­adat megoldásában nagysze­repe van mind a Szovjetunió­ban dolgozó külföldi diplo­matáknak, mind a külföldön dolgozó szovjet diplomáciai megDizottaknak. Leonyid Brezsnyev a nagy. követeken keresztül, a követ­kező üzenettel fordult a kül­földi államfőkhöz: „A vi­lágban lényegében nincs olyan ország és olyan nép, amellyel a Szovjetunió ne tö. rekedne jó viszonyra. Nincs olyan időszerű nemzetközi kérdés, amelynek megoldásá. hoz a Szovjetunió ne lenne kész hozzájárulni. Nincs olyan fegyverfajta, mindenek­előtt tömegpusztító fegyver — amelynek korlátozásához ne lenne hajlandó hozzájá. rulni, ne lenne kész a köl csönösség alapján betiltani, s más országokkal megegyezve, kivonni a katonai fegyver, tárból." Végezetül Leonyid Brezs­nyev hangoztatta a Szovjet­unió készségét a részvételre, minden olyan nemzetközi ak. cióban, amely a békés együtt, működés és a nemzetközi biztonság erősítését szolgálja „Hisszük, meggyőződéssel hisszük, hogy a politikai reá. lizmus és az enyhülés aka­rata, a haladás óhaja vég. eredményben felülkerekedik és az emberiség olyan bé ke fettételei között léphet át a huszonegyedik századba, amely megbízhatóbb, mint a múltban bármikor, s a ma­gunk részéről mindent meg­teszünk e cél érdekében.” Az újabb antikommunista elméletek és céljaik (3.) A „tudományos-műszaki elitről5’ szóló elméletek H 1977. július 9., szombat AZ ANTIKOMMUNIZMUS mai ideológiája „sajátos” mó­don értékeli a tudomány, a kultúra, a civilizáció vívmá­nyának ideológiai-politikai vonatkozásait. Ezen a terü­leten ugyáncsak megfigyel­hető néhány új mozzanat. Sok mai antikommunista ideológus igyekszik bebizo­nyítani azt, hogy a tudomány és kultúra fejlődése veszé­lyes a szocialista rendszer vi­szonyai között, ahol — rá­galmazó koncepciók értelmé­ben — „totalitarizmus” van és „hiányzik a szellemi szabad­ság”. Ezzel kapcsolatban az utóbbi időben az antikommu- nizmus ideológiája közvetlen fellazító kísérleteket tett a szocialista kultúra és tudo­mány kompromittálására. Miközben a szocialista or­szágokban erősödik a gazda­ság és kultúra különböző te­rületeinek, a szocialista tár­sadalom sokrétű szociális fo­lyamatainak tudományos irá­nyítása, az imperializmus ide­ológusai ezen országok fő jellemzőjeként a „kommunis­ta tudományos elit” megje­lenésének hamis tételével ho­zakodnak elő: a Szovjetunió­ban és a szocialista közösség más országaiban az állami tervező és irányító tevékeny­ség erősödését szofista módon értelmezik. A szovjet állami rendszer jellemzése végett minduntalan az intellektuel- lek totalitarizmusa” új rá­galmazó terminushoz folya­modnak. Ezek a koncepciók az állam és a tudomány, a tu­domány és a demokrácia kö­zött, a szocialista társadalom­ban kialakult, kölcsönös kap­csolatok teljesen eltorzított, hamis értelmezésén alapul­nak. A legújabb antikommu­nista koncepcióknak csakúgy, mint általában az imperializ­mus ideológusai által kiala­kított antikommunista kon­cepciók többségének az az alapvető hibája, hogy a szer­zők szándékosan figyelmen kívül hagyják a szocialista társadalom osztálystruktúrá­ját és társadalmi-politikai vi­szonyait. Az ember ember által való kizsákmányolásá­nak felszámolásával teljes mértékben megszűnnek azok a szociális feltételek, amelyek lehetővé teszik a technika el­idegenítését, a technikának az ember érdekei ellen való fel- használását, bármiféle szűk csoport uralmát. AZ IMPERIALISTA IDE­OLÓGUSOK minden eszköz­zel leplezik azt a tényt, hogy a szocialista államban a ve­zetés a munkásosztály kezé­ben van. hogy a tudományos —műszaki forradalom köze­pette a munkásosztály és az értelmiség egyre közelebb ke- rül egymáshoz. Mindez pedig éppenséggel nem azt jelenti, hogy létrejönnek a feltételek valamiféle „antidemokra­tikus elit”' megjelenéséhez vagy a szocialista állam te­vékenységében a demokra­tikus elvek valamiféle egyéb megsértéséhez. Az imperia­lista ideológusok állításával szemben nem a tudományos —műszaki értelmiség és a munkásosztály közti antago­nizmusok jellemzik a szó* cialista társadalmat, hanem a proletáriátus, a tudomány és a technika szövetsége, amelynek szükségességére és jótékony következményeire Lenin rámutatott. A proletár szocialista demokrácia ter­mészete olyan, hogy a szo­cialista haladás és a legszé­lesebb néptömegek érdekeit kifejezve a legkedvezőbb fel­tételeket teremti meg a tudo­mány és a technika fejlesztő" séhez. A szocialista állam meg­szünteti a kizsákmányolást és a kizsákmányolok kiváltsága­it, az emberiség történetében első ízben biztosítja a való­ban egyetemes jogot a mű­velődésre, s ezáltal lehetővé teszi a dolgozók milliói szá­mára, hogy a tudományt és a kultúrát széleskörűen elsa­játítsák; népi tömegbázist te­remt a tudomány és a tech­nika fejlesztéséhez. A SZOCIALISTA ÁLLAM ugyanakkor a proletár inter­nacionalizmus, a lenini nem­zetiségi politika következe­tes megvalósításával minden nemzet és nemzetiség, vala­mennyi dolgozó számára biz­tosítja ezt a lehetőséget. A kizsákmányolás megszünte­tésével távlatokat nyit a tu­domány és a kultúra minden- oldalú fejlődéséhez, ame­lyeknek érvényesülését a progresszív rendszer viszo­nyai között nem gátolják az önző magántulajdonosi érde­kek megnyilvánulásai. Waldheim utazásai Kurt Waldheim,, az ENSZ főtitkára hivatalos francia- országi látogatásának máso­dik napján, pénteken délelőtt Barre miniszterelnökkel ta­lálkozott. A háromnegyed­órás megbeszélés középpont­jában világgazdasági kérdé­sek álltak. Párizsból való elutazása előtt az ENSZ-főtitkár sajtó- értekezletet tartott és ezen • 6zámos nemzetközi problé­máról nyilatkozott. Párizsi tárgyalásai — mondotta — a barátság légkörében zajlot­tak és építő jellegűek voltak, hozzájárultak Franciaország álláspontjának jobb megér­téséhez. A megbeszélések té­mái között szerepelt a Kö­zel-Kelet, Afrika, Délkelet- Afrika és Ciprus, de szó volt . a kelet-nyugati kapcsolatok­ról is. A közel-keleti kérdésről szólva az ENSZ-főtitkár hangsúlyozta, hogy a genfi, értekezletet alaposan elő kell. készíteni, tisztázni kell a kü­lönböző kérdéseket, mivel a tanácskozás esetleges kudar­ca „nagyon-nagyon drámai helyzetet teremtene”. •Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, aki részt vett Genf-" ben az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának megnyi­tó ülésén, és jelenleg már Rómában tartózkodik, maid Lengyelországba látogat. Jú­liusban kínai utazást is ter­vez: valószínűleg a hónap második felében folytat meg­beszéléseket Pekingben. Az ENSZ őszi közgyűlése előtt, várhatóan szeptember elején, a világszervezet főtitkára esetleg Moszkvát is felkeresi.. f%SlcBmcssiire!P PakisztäraiscBE'a Ázsiában, az indiai szub­kontinens északnyugati ré­szén helyezkedik el a Pakisz­táni Köztársaság. Független­ségét 1947. augusztus 15-én nyerte el. Az 1971-ben ki­robbant polgárháborúig két részből; Kelet- és Nyugat- Pakisztánból állt. A keleti or­szágrész elszakadásáért fo­lyó polgárháború az önál­ló Banglades állam létrejöt­tét eredményezte. így Pa­kisztán területe 1971 óta csak a volt Nyugat-Pakisztánt fog­lalja magába. Pakisztán területe 801 403 km2, lakossága 70 millió fő, 84 százalék analfabéta, né­pességének zöme punjab, a többi része pathán, pastu nindh, beudzs. A lakosság évi növekedése három százalék, az egy főre jutó társadalmi össztermék 140 dollár. Pa­kisztán agrárország, fejlődő iparral. A bruttó nemzeti termék 37 százalékát a mező- gazdaság, 15 százalékát pe­dig az ipar adja. A gazda­sági életben az államosítások ellenére a magánszektor a számottevő. Jelentős szerepet tölt be a kisárutermelés. Az ország fejlődését akadályoz, zák az agrárviszonyokban’to­vább élő feudális maradvá­nyok, az ipar elmaradottsá­ga és a külföldi tőkétől vá"ö függés. Pakisztán a világ ha­todik legeladósodottabb or- 1 szága, a külföldi adósságai meghaladja a hatmilliárd dol­lárt, az ország nemzeti jöVej • 'delmének 60 százalékát. A mezőgazdaság . a kereső lakosság 60 százalékát fog­lalkoztatja. A fontosabb tér- menyinek (búza, rizs. cukor­nád, dohány, gyapotcserjeí termésátlagai — az elavul! művelési módszerek és m termelést akadályozó föld+ birtokrendszer miatt —stagi nálnak. Ennek ellenére, a pa­kisztáni kivitel 60 százaléka mezőgazdasági eredetű, ter­mékekből — gyapothói, pa- . mutáruból és rizsből — áll, amit főként az Egyesült Ál- lamokba, Nagy-Britanniábá, Japánba és az NSZK-ba szál­lít, ahonnan szerszámgépeket,1 vasúti berendezéseket, gép­kocsikat, vegyszert, villamos berendezéseket és egyéb cik­keket hoz be elsősorban. — TERRA —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents