Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-31 / 179. szám

• • Önarckép és Erato Hetvenöt éve• 1901. július 30-án született Medveczky Jenő festőművész, az újklasszicista festészet egyik jelentős hazai képviselője. Alkotásai közül az Erato címűt (jobbra)• és Önarcképét mutatjuk be. #WS^WWS/SA/WV\i\VW\/WV\AAAAiVVW^v Fénysugárban (V lucsah szveta) címen százezer pél­dányban orosz nyelvű ma­gyar novellagyűjteményt je­lentetett meg a Molodaja Gvargyija Kiadó. A váloga­tás elsősorban a fiatalok szá­mára készült, de mint min­den értékes .ifjúsági” iroda­lom, a felnőtteknek is szól. A szereplők életkora, te­vékenységi köre, élményvilá­ga köti a novellákat a tanuló- és munkásfiatalokhoz. A ma­gyar novellák ifjú hőseinek vágyai, törekvései hasonlók, sokban azonosak a szovjet fiatalokéval. Növekvő lehető­ségek közt keresik helyüket b társadalomban, készülnek a mind nagyobb feladatokra. N. Darcsijev megkapó őszinteségű bevezetőjében ír­ja, hogy a szovjet fiatalok megismerhetik a magyar if­júság életének jellegzetes­ségeit, Petőfi örököseinek nemzeti temperamentumát, ,,a vörös-magyarok utódait, a magyar internacionalista hő­sökét, akik a szocialista for­radalom győzelméért vállvet­ve harcoltak elődeinkkel.” Fénysugárban Magyar novellák orosz nyelven A jelent meghatározó múltnak a közös küzdelmei­re, nagy internacionalista örökségre utal példázó szán­dékkal. 1917 győzelmének ki­vívásában, vívmányainak megvédésében a magyarság a szovjet népekkel együtt nemzeti súllyal vett részt. A bevezető hangsúlyozza, bár az antológia a mai Ma­gyarország életéből csak fragmentumokat tud bemu­tatni: „Mégis szeretnénk, ha ezeknek az elbeszéléseknek az olvasása őszinte és mély érdeklődést1 keltene a Magyar Népköztársaság iránt, törté­nelme és kultúrája, a testvé­ri magyar nép és ennek a gyönyörű országnak a nagy­szerű ifjúsága iránt.” Hangulatos, izgalmas ol-^ vasmány az orosz nyelvű no­velláskötet. Galambos Lajos, Cserhalmi Imre, Bertha Bul­csú, Vámos Miklós, Galgóczi Erzsébet, Gáli István, Illés Endre, Jókai Anna, Palotai Boris, Szabó István, Szakonyi Károly, Szebersényi Lehel, Hallama Erzsébet, Csörsz István, Csurka István és Ör­kény István novellái találha­tók meg a kötetben. Közülük élményi gazdagsá­gával emelkedik ki Galgóczi Erzsébet Egy kosár hazai cí­mű elbeszélése, önéletrajzi fogantatású írás. A főváros­ba került vidéki fiatalok diákéletét mutatja be. Egy kosár hazai melengető gye­rekkori érzéseket, emlékeket idéz a lehetőségek szép vá­rosában. Csurka István Tűz- ugratás című elbeszélésében a dalbetétek, népi nyelvi fordulatok árnyalatokra is érzékeny műfordítói tapasz­talatokat igényeltek. Régi népi szokás volt a tűzugra- tás. A Gogol-művek élmény­világát idézi a népi hiecfelem, a fiatalos virtus, a párválasz­tás élményszerű beszélése. Jókai Anna Selyem Izabella című novellája művészi erő­vel sugallja a nevelési lehe­tőséget. Annak példája, hogy a művészetben nem a didak­tikus célkitűzés, hanem az ábrázolás hitelesítő ereje a döntő. A kötetet jelképesen szép írás zárja: Örkény Ist­ván Ballada a költészet ha­talmáról. A novellákból de­rűs életszemlélet, jókedv árad. Érződik a korszerű esz­meiség emberformáló, huma­nizáló hatása. Három fordító munkája a könyv: T. Voronkináé, L. Vasziljeváé és E. Tumarki- náé. Mindhárman hivatott tolmácsolói irodalmunknak. Sokrétű feladatokat is siker­rel képesek megoldani. Cs. Varga István Napóleon és Magyarország Kosáry Domokos tanulmányáról 'Magyarország Habsburg-Monarchia-beli függetlenségi törekvését csak akkor koronázta valamilyen siker, ha szö­vetségesül nálánál erősebb Habsburg-ellcnes erőt sike­rült megnyernie- illetve, ha a nemesség egészét tudta egy táborba gyűjteni a- rendi privilégiumait megnyirbáló Habsburg-politika. Ez a két feltétel steril formában ugyan ritkán jelentkezett egyszerre, a XVIII. század elején még­is úgy tűnt. az egyik tényező adott. Napóleon ekkor már hosszú ideje Európa legyőzhetetlen urának számított, a régi feudális Európát kénye-kedve szerint feldarabolta, s a Habsburg-birodalmat felosztani akaró politikájában Magyarországnak is szánt egy harmadrangú szerepet. Na­póleon 1809-ben proklamációt adatott ki. melyben a ma­gyar rendeket a Habsburgoktól való elszakadásra szólítot­ta fel, szabad királyválasztást ígért és nemzeti független­séget. Mint ismeretes, a feudális nemesség ekkor, szembe­fordulva régi függetlenségi tradícióival nem fogadta el a napóleoni ajánlatot, sőt fegyverrel és anyagi segítséggel kiállt a veszélyeztetett Habsburg-trón mellett. Kosáry Domokos szerint valóságos dráma folyt itt. A két főszereplő, Napóleon és a' magyar nemesség, egymást okkal-joggal vádolva, kölcsönösen nem teljesítették a tett ígéreteket. Napóleon, aki ugyan szavakban sokat ígért, nem teljesítette a proklamáció oly kecsegtető ajánlatait, a magyar nemesség pedig rendi privilégiumait előbbre való­nak tartotta a nemzeti függetlenségnél. 1795., a Martinovics-ösiszeesküvés leverése utón, egy 1830-ig tartó, átmeneti apály következik be a magyar bel­politikában. Ekkor dől el valójában, a magyar polgári át­alakulást a nemesség részvétele nélkül nem lehet megva­lósítani. Sok mindent megmagyaráz ez, a magyar nemes­ségnek Napóleonhoz kapcsolódó politikájából is. A két ágra szakadó magyar polgári reformideológiák közül a fő hang­súly nem a batsányias, jakobinus indíttatású oldalra esik, hanem vele szemben, a feudális nacionalizmus kerül elő­térbe. Ebből adódik az, hogy a nemesi többség, rendi elő­jogait előtérbe helyezve, hajlandó volt oppozícióba helyez­kedni a Habsburgokkal szemben, de csak békeidőben, de ha valaki antifeudális alapról fordult a Habsburgok ellen, azt már nemigen szívlelte. Kosáry Domokos izgalmas tanulmánya, sok részletkér­dést is igen alaposan tárgyal. Kimutatja többek között azt is, hogy amióta Magyarországon a polgári haladás kérdése valójában felmerült, a fő feszültség már nem a feudális udvar és a magyar nemesség között húzódott, hanem a reakciós erők és liberális polgári átalakulás igenlői között. Nagyon érdekes, sőt tudományosan is igen izgalmas, minek tekinthető Napóleon magyarországi kísérlete? Ko­molyan átgondolt kísérletnek, vagy csupán egy apró epi­zódnak. Ha az utóbbi, akkor méltó-e arra, hogy napjaink történészének és közönségének érdeklődését kiváltsa. Min­denképpen az. Hiszen minden történelmi jelenség mögött lényeges történeti, társadalmi tendenciák rajzolhatok ki. Ez a. terjedelmében ugyan nem túl nagyra szabott könyv is, jól kirajzolja: a magyar rendi nacionalizmuson belül jól megfért egymással a Habsburg-hűség 'és a Habsburg- 1 ellenesség. így érthető az is, hogy Magyarország válasza a francia felvilágosodásra az új irodalmon £s a nyelvújítá­son túlmenően elsősorban a rendi nacionalizmus volt. Napóleon 1809-ben Győrben győztes csatát nyer. Az út nyitva állt egészen Pestig. Hogy mégsem tette, arra ma nehéz megbízható és pontos választ adni. Valószínűleg azért, mert a Habsburg-kérdést ekkor már nem katonai, hanem diplomáciai eszközökkel akarta megoldani, s a francia érdek nem kívánta meg a Habsburg-birodalom fél­darabolását. így a magyar nemesség, még ha akarta volna is, nem kapott volna komoly francia támogatást. A belső SZŰKE DOMONKOS ^AA^A^^'W'AŐAA^AAA/W^AA^V^AAŐA/VWWWWW5A/V^AAAAAAAA^^^AAA/WVVVWVVWWWVVVVVVVVV -* lluska a kilincset fényesítet- I te éppen. Kedvvel kente rá a szürkés szidott, amely, ha nem vigyázunk, zöldes csíkokban ta­pad meg a széleken, vagy a kulcs­luk tetőlapkája alatt. Élvezte az újfajta kis drótszivacsot is, ami valamiféle vegyszerrel van átitat­va, de „fokozott hatást fejt ki” — így írták a dobozon, ha másfajta tisztítószert is adagolnak hozzá. Oda kellett persze figyelni rá, az ajtó fájához nem érhetett, mert karcol — Jó reggelt, kislány — mondta barátságosan egy magas férfi, di­vatos irhabunda volt rajta, az a rövid amilyet mostanában az autó­ban viselnek — Jó reggelt, igazgató elvtárs kérem — felelte lluska boldogan. Jó itt Pesten; lluska hálás volt a nagynénjének, hogy felhozta. Ugyanebben a csupa-üveg iroda­házban takarított ő is; gyereke nem lévén, korán megígérte a kis­lánynak, hogy idővel magához ve­szi. Emeletes házban lakott a VII. kerületben, minden emeleten volt két WC. és Ilon néni fáradhatat­lanságának hála, tisztán fénylett a fehér zománctábla a két fekete be­tűvel az ajtajuk fölött. lluska szí­vesen vett részt a ház takarításá­ban a nénje oldalán; becsülni tud­ta, hogy Ilon néni két fizetést húz, a házból is, az irodából is. — Kézcsókom, Ila, jó reggelt, kislány — mondta legközelebb az igazgató elvtárs, amikor lluska ép­pen a kávéscsészéket törölte tisz­tára a titkársági szobában. Rába- mult a takaros, jól fésült nőre, en­nek az Ila néninek mindig olyan a haja mintha frissen ondolárfták volna; kicsit megsajdult a szíve, ő sohasem lesz ilyen. Később észre­vette. hogy akármerre jár a nagy házban éppen, lehet az a bérelszá­molás, ahol szinte csuna ve’e ^ afowf"', Ember Mária: Előmenetel korú lány üldögél, még munkakö­penyben is vannak, akárcsak ö: azoknak mindig kezicsókolommal köszönnek a fiatalemberek, neki meg csak úgy, hogy jó napot. Eltűnődött; Ilon nénje, aki szí­vósan haladt a nyomában, le is leplezte, hogy elmulasztotta kitö­rölni a port a fűtőtestek girizdjei közül Nyögve térdre ereszkedett, megcsinálta maga. Ahogy így tér­depelt. bejött a főmérnök elvtárs, vörös kis ember, de micsoda nagy­kockás nadrág!, csókolom, hölgye­im — mondja, valahogy lenézőn, hanyagul, de nekik, Ilon néninek, neki is, külön odaszólt: Jó napot kívánok. A zért örömet is tartogatott ez a nap: Lonka, a KISZ-ből, utánament a folyosón, meghívta a szombati klubestre. Kedves lány ez a Lonka, ha a minije túl rövid is, le sem tud hajolni benne, csak leguggol, valahogy féloldalasán, lluska este azzal foglalkozott, hogy felvarrta a szoknyája alját; már odahaza is erre vágyott volna, járt ott úgy más is, de apja nem enged­te. Ellenben most, hogy pesti lány lett. . Nem, azért annyira nem, mint a Lonkának. A KISZ-klub a földszinten volt. A padlón nehéz kókuszszőnyeg hú­zódott faltóv falig; lluska porszí­vózta szombat délelőtt, színéről is, visszájáról is. Egyszercsak arra ne­szeit fel, hogy az ajtókeretben ott áll a személyzetis elvtársnő, szép darab kontyos asszony, olyan há- "mszöeletű. tarka kendő rajta. A személyzetis elvtársnő nem látszott haragudni, amiért ő danol porszí­vózás közben; kezdte megsejteni’ hogy Ilon nénje túl szigorú. — Ilyen kislány kellene nekünk egy tucat — mondta mosolyogva a személyzetis elvtársnő. — És ne­kem is hogy elkelne otthon egy kis segítség... — Nem folytatta, elko­morult; lluska bűntudatosan fejez­te be magában a gondolatsort: de nem ám olyan, aki énekel és zavar­ja a dolgozókat. így mondta Ilon nénje mindjárt az elején. Ebédszü­netben aztán elmesélte Ilon nénje azt is. hogy szólt neki az elvtársnő, nem vállalna-e a kislány takarítást nála, hetenként, mondjuk, kétszer, munka után, de ő elhárította: van dolga a házban. lluska lehajtotta a fejét; szívesen elment volna sze­mélyzetisékhez, megnézni, hogy laknak: biztos gyönyörűn. A klubesten kedvesek voltak a lányok, de vele a fiúk tar­tózkodóak voltak. lluska nem tud­ta, mire vélje, hiszen a ruhája semmivel sem rosszabb, mint azo- ké; egy parókát, igen, talán egy parókát kellene sürgősen beszerez­nie. A lányok tegezték, a Lonka maga mellé is ültette, gyufaszál vékonyságú sós süteménnyel kínál­ta, de a fiúk magázták, pedig álta­lános volt a szia meg a szevasz. Táncolni táncoltak ugyan vele, de ugyanazt kérdezte mind, nehézke­sen, ügyetlenül, hogy hová való, dolgozott-e a téeszcsében, s aki kü­lönösen megértőnek akart mutat­kozni. az gondterhelten bólogatott: Nyilván nagyon rossz lehetett, lluska tiltakozni próbált, kicsit tetszett is neki a fiatalember, szar kálla van, ilyet otthon azért nem hordanak: de azután észrevette, hogy a fiú alig figyel rá, elhallga­tott, s több, téma nem akadt. A gondnokságon, néhány héttel később a virágokat öntözte c-ppen — mennyi idegen virág, otthon ilyen sincsen! —, amikor akaratla­nul tanúja lett a helyi gyűlölkö­désnek. A gondnok elvtársnő, egy finom, ősz hölgy, olyan kámzsa­nyakú pulóverben, amilyen előtt már lluska is ácsorgott, amióta bemerészkedett a Belvárosba, ala­posan lerámolt egy másik nőt, lcu- ka nevűt, mert pulóvert kötött az íróasztal mögött, meglehet, szin­tén kámzsanyakút. Ez az Icuka volt különben a takarító csoport- vezető, régebben állítólag nagy háztartással rendelkezett, de mi­vel kevés iskolát járt. .. Ezt a lei- kiismeretlenséget — fordult a gondnok elvtársnő a többi asztal­nál ülőkhöz: —. bármikor belép­het az igazgató elvtárs, vagy a fő­könyvelő kartárs! Mit mondok, ha felelősségre von, minek ide ót ügy­intéző, mit tudjak mondani? El­vesznek egy státuszomat, szét kell osztanom a munkát, több hárul a többiekre . .. lluska úgy találta, hogy sze­’ gény Icukával csúnyán el­bánt a sors, hiszen amíg ő a vi­rágokat öntözte, mások sem dol­goztak; két nő a fali naptár eiőlt állt és valami névnapról beszélget- tett; a harmadik nevetgélt a tele­fonba. és a gondnok elvtársnő be­jövetelére sem hagyta abba: a ne- gyedik nem volt jelen, mert Szín­házba ment, jegyekért: kollektív színházlátogatásra készült a rész­leg. Icuka könnyezve rakosgatta vissza szatyrába a nagy gombolyag pamutokat és a színes kötőtűket. Ez a cseléd — suttogta jól hallha­tóan —, ez a cseléd mer kioktatni engem ... De el is megyek, el én, nem fogom tűrni! lluska felnézett és döntött. Le­tette az áramvonalas kis műanyag locsolót a virágcserepek mellé, már arra sem volt gondja, hogy magával vigye a takarítóhoimik faliszekrényéig. Megkönnyebbült. Eszébe ötlött ugyan, de még fél­úton viszahesegette á gondolatot, hogy előbb beszélnie kéne Ilon nénjével; minek, úgyis ellenezné. Kezet mosott, megfésülte a hajat, némi töprengés után levetette a munkaköpenyt. Azután bekopogott a személyzetis elvtársnőhöz. — Nem akarok takarítónő ma­radni — közölte. — Tessék kiadni a munkakönyvemet. — De hát miért? — ijedt meg a személyzetis elvtársnő. Most nem volt olyan elegáns, mert kissé iz­zadt a háromszögletű kendőben, ha viszont leveszi, összekuszálja a kontyát. — Bántott valaki? — Rendes dolgozó akarok lenni — mondta lluska. — Nem oíyan, aki takarít. — Mindenki íróasztalra vágyik... — sóhajtotta a személyzetis eiv- társnő. — Majd megnézem, mit tehetek. Azért nem kell mindjárt kikérni a munkakönyvét. Tudtam én azt, tudtam, hogy ez nem pers­pektíva egy fiatal lánynak ... A gondnokságra helyezték; •' Icuka nem ment el, de a szobába be lehetett tolni egy ha­todik asztalt; lluska ügyintéző V. kategóriába került, s mindig fi­gyelmesen lapozgatta a határidő- naplóját, valahányszor Ilon nénje becsoszogott a virágokat öntözni. A következő KISZ-klubesten pa- rókásan jelent meg, egy szőkét vett. platina szálakkal. A klubesten súlyos csalódást kel­lett elszenvednie: a fiúk továbbra sem tegezték. Az a szakállas fiatal mérnök ismét táncolt vele. de szó­rakozottan elkérdezte ugyanazt: hová való, dolgozott-e a téeszben. s hogy nagyon nehéz volt-e a me­zei munka. lluska újabb döntő lé­pésre szánta el magát. Most már ellentmondást nem tűrőn kérte ki a munkakönyvét. Az új vállalathoz pedig, mint ügyintéző IV. ment tovább. /vWViAőAAAAVAM» *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents