Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-30 / 178. szám

A ff Ha '77 Székely Dézsa-drámájáról Maszk nélkül A keddi rossz idő miatt szerdán került sor a vár romkertjében Székely János Dózsa című monodrámájá­nak bemutatására. Az égyszemélyes darab­ban mit tehet a hős, az egyetlen hős? Senkivel sincs módja megütköznie, így megütközik önmagával. Egy lehetőséges gondolatmenet­ben feltárja előttünk annak a személye szerint nagy és diadalmas pár hónapnak a kétségeit. felcsillogását, gyötrelmeit, hogy aztán az egészséges életet befejező tü­zes trónra üljön. De befeje­ződik-e voltaképpen az élet ott és úgy, ahogyan és ahol az emberek azt hiszik? Székely János írásában a hős önmagával és önmagá­ban beszélget: vitatkozik magával és másokkal; kér­dez és válaszol, de mindig ott ahol akár a kérdés, akár a válasz az egyetlen a leg­fontosabb. De hát mi is a fontos egy ilyen rendkívüli sorsban? Az, hogy a sors útja — legyen az Bakócz Tamás, vagy a tehetetlen Ulászlóé, vagy a marakodó főuraké! — reá mutatott, reá, a végvári vitéz kapi­tányra, aki a párviadalban úgy megszégyenítette a tö- törököt, hogy zengett tőle az ország. Milyen is ez az ország? Szégyen, hogy így van: átok hogy küszködik a nép. amíg Budán az urak azt sem tudják, mit és hol rontsanak el! A végekről kell hát egy ember, ez az egy. akinek el kell mennie Rákosra, mert a korban ez a mező az a hely, ahol a hatalmat meg lehet mutat­ni. Mi ez a hatalom? Es mennyi? Es meddig? Mi tartja egybe és mi zülleszti szét? Akár akarta Bakócz — háta megett a pápa Euró­pán uralkodó tekintélyével, akár nem —, de bizonyos, hogy ez a keresztes hábo­rú, ez a Dózsa-féle hata­lom, ezzel a jobbágysereg­gel, az uraknak ezzel a ke­gyetlen vissza-visszacsapá- sával Dózsa számára csap­dává változott. Nincs a hős belső háborgásának se szé­le. se határa; a sorsot és a gondokat átgondolni semmi­lyen éjszaka sem elég: Ger­gő sem adhat választ; Lő­rinc sem kérhet ebben az ügyben égi malasztot; Te- mest be kéne venni, de már nincs kivel és nincs mivel. És ez az utóbbi a gyötrel- mesebb: nemcsak az a nyo­morúság nyilvánvaló hogy a hatalmat el kell veszíte­ni. hanem az is, hogy nincs illő befejezése, értelmes folytatása ennek a rettene­tes személyes áldozatnak és ennek a rettenetes népi szenvedésnek. És szörnyű, amikor a gyáva és értel­metlen bosszú egy személyt véle t ki megtorlása tár­gyául. Mintha mindennek ez a szándékában nemes, gondolataiban nyílt, a népét megértő végvári vitéz lehe­tett volna az Oka! Egy másfél órás monológ­ban — kitűnő versnyelven, a sűrítés sok-sok fogásával és játékával együtt — sem lehet ezt a nagyszerű hőst teljes lelki vértezetével megjeleníteni. Itt-ott szeret­tük volna, ha a párbeszédet feltételező fogalmazás még tovább pörgeti a gondolat­sort még alámélyíti a lélek tárnáit, hogy aztán annál mélyebb tűzzel ragyogjon fel az érc, amit a drámaköltő Székelv János onnan felhív és felhoz. Szeged vendégeinek „színes" programja Színészfiatalokra tűz a nap a magtisztítónál A szegedi szabadtéri játé­kok vendégei közül sokan látogatnak el a József At­tila Tudományegyetem eu­rópai hírű botanikuskertjé­be. Egyes napokon több mint ezren fordulnak meg a színpompás növénybiroda­lomban. A vendégeket a világ min­den tájának nyári szíriorgiá- ja fogadja. A mexikói és dél-amerikai óriás kaktu­szok sohasem hoztak annyi virágot, mint most. Egyes kaktuszok magas­sága eléri a három métert, s virágaik is nagyok: a ta­vakban tömegesen nyílnak a fehér, a kék. és a piros vi­rágú tündérrózsák. Máshol a zöld szőnyegnövények kö­zül üde színfoltként virít mintegy ikétszáz fajta egy­nyári virág. Az egyszemélyes dráma a veretesen és ízesen formált szép jambusokban így is komoly alkalom egy tehet, séges színésznek arra, hogy megmutassa, milyen jellem­formáló és alakító erő la­kozik benne. Nemes Levente, a Sepszi- szentgyörgyi Állami Magyar Színház tagja nem alapta­lanul és véletlenszerűen vál­lalkozott erre a feladatra. Külső adottságai és a belső erő szerint is hősi alkat, akiben van alázat elmerül­ni egy ekkora munkában, egy kivételes hősnek a lel­két előteremtő építkezéshez összegyűjteni önmagában a szükségeseket. Orgánuma, beszédkultúrája, a hevület, amely a hangban és az ar­con egyszerre, egy természe­tes ritmus bújtogató vará­zsaként megjelenik, nem­csak értővé teszi a közön­séget; a művész játékostár­sává is avatja azt, aki a pódium előtt ül. a romkert viszonylagos csendjében, a hideg égbolt alatt. Akkor is van varázsa ennek a hang­nak, amikor már kifárad, mert a romkert térsége, a belső láz és a művészi szán­dék esetleg itt-ott felborí­tották a művész ökonómiá­ját. Mindez azonban csak apró szeplő ezen az előadá­son amely egy jelentős mű­vészegyéniség sikeres és nagy-nagy rokonszenvet éb­resztő bemutatkozását hozta Egerben és Egernek. A fényfüggönyöket kitű­nően alkalmazta Kölöntei Zsolt, a nagyrészt ütőhang­szerekre épülő zenét Csiky Boldizsár írta: lényeges ele­me volt az előadásnak; a zenei bevezetőkre, mint jó lépcsőkre léphetett fel a dráma hőse. Nem kívánjuk mi most párhuzamba állítani a püs­pöki palota előtt folyó játé­kokkal ezt a monodrámát, csak utalnánk arra a na­gyon is reális lehetőségre: a komoly kamaramegoldások sem lennének idegenek et­től a környezettől. amely itt, Egerben várja a szín­pad, a színjátszás, a pódium művészeit — a történelmi levegővel. Szórakozni és okulni ezerféleképpen lehet és kell. Ez a színház tanul­sága itt is, a Dózsa-dráma esetében is. Farkas András Friss, napsütötte arcok Kerekharaszton, a vetőmag­tisztító gépek körül. Fris­sek, de távoliak is, mert­hogy a tizenöt fiatal Kas­sáról és Komáméból érke­zett a gazdaságba néhány napja. — Minden tulajdonkép­pen a véletlennek köszön­hető — mondja Bolyki Ist­ván, a Lenin Termelőszö­vetkezet KlSZ-szervezeté- nek titkára. — Múlt év őszén Tátralomnicra rendez­tünk kirándulást, ott ismer­kedtünk meg a kassai szín­ház ifjúkommunista szerve­zetének elnökével. A talál­kozásból barátság, levelez- getés. majd invitálás követ­kezett. S íme itt vannak Hatvanban...! ★ — Nálunk, Szlovákiában, a XV. pártkongresszus irányelvei nagy súlyt he­lyeznek arra, hogy a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség és a pionírmozgalom minél szorosabbra fűzze kapcsola­tait a szocialista országok hasonló szervezeteivel. Ilyen­formán kapóra jött a tátra- lomnici találkozásunk. Job­ban mondva lehetőséget te­remtett ahhoz, hogy szer­vezeti életünket szélesítsük — veszi át a szót Horváth Lajos SZISZ-elnök a hatva­niaktól. — Hogy merre mu­tatnak a lehetőségek? Min­denképpen erősíteni kíván­juk a baráti szálakat, mert ebből csak jó származik. Megismerjük egymás szer­vezeti életét, kicseréljük tapasztalatainkat. Más világ a miénk, más a hatvania­ké! Színházi kulisszák kö­zül cseppenünk a paraszti munka kellŐ6 közepébe, s ez külön izgalmat, sajátos többletet jelent mindannyi­unknak. Egyébként nem úri vendégként érkeztünk a gazdaságba, hanem hoztuk az erőnket is. Tíz napon át reggel hatkor kezdjük a me­lót, hogy a különböző szer­vezett program, szórakozás csak este következzék. Ami munka a magtisztí­tó« terén kínálkozik, mind­ből részelnek a kassai, ko- marnói fiatal színészek, tán­cosok. Tegnap Kövesdi Sza­bó Marika, Tamás Joli söp- rögetett, László Géza, Fe­kete Olga, Szoby Gabriella „etette” a masinákat, Ki­rály Berta és Király Juli szedte le a zsákokat, s Hor­váth Lajos, Simon Péter, Érsek György talicsfcázta őket a nemrég elkészült ga­bonatároló biztonságos fe­dele alá. — Hogy lazítanának? Szó sincs róla. Valamennyi áll­ja a versenyt a mi embe­reinkkel — oszlatja szét gyanúnkat Kovács István te­lepvezető. — Egyébként azonos a fizetségük is, el­végre nem várhatjuk el sen­kitől, hogy ingyen égesse magát a napon. ★ Néhány percre fél re húzó­dunk Boráros Imrével és Varga Ervinnel. Előbbi tíz esztendeje kezdte a színész­pályát Komamóban, Ervin harmadéves koreográfus __ a pozsonyi főiskolán, s kitűnő népi együttest vezet Diósze­gen. — ötezres, magyarlakta falu Szlovákiában, száztagú művészeti csoporttal. Tizen­négytől a hetvenévesig ott táncol, énekel apraja-nagy- ja. És jól csinálják. Az idén is eljutottunk Gombaszögre, ahol Szlovákia legjobb nemzetiségi együttesei szok­tak találkozni. A kassai színháznál gyakorló va­gyok. — És Boráros Imre edd- gi művészpályája? — Sikerek, kudarcok, aho­gyan ez a színpad világá­ban törvényszerű. Legtest­hezállóbb szerepem egyéb­ként magyar szerző, Örkény István Tóték című drámá­jának őrnagya, amit mi burleszkszerűen vittünk színre. Láttam a belőle ké­szült filmet Latinovits Zol­tánnal. Másik véglet. de döbbenetes hatású. í?ogy most mire készül a komar- nói magyar területi szín­ház? Arbuzov művével, a Tányával nyitunk szeptem­berben. . , ★ Beszélget» partnereinket újak váltják fel. Németh János■ Bartos Mária, Simon Péter. Jól érzik magúkat« örülnek a frissen szőtt baJ. rútságoknak, a vendéglátósa által szervezett gazdag prog^» namraalk. — Még árral is módot ke-i.., rítettek a hatvaniak, hogj»" csillogtassuk magunkat Vag&- inkább a szlovákiai magyair irodalmai, amelyből előbb m Lenin Termelőszövetkezet klubjában- majd az ecsédt művelődési otthonban mu­tatunk be válogatást. De» jártunk már Egerben, Gyön-,, gyösön. Szabad szombatun» kát Szentendrén tölt j üké Majd Szeged, a szabadtéri játékok következik. A Leaif: király, Bessenyeivel különö»« sen sokat ígér. Ez már szak-ie^ ma, feltámad bennünk *1 színészvér! — erősíti kollc» gái. fiatal társai szavait Horváth Lajos, akit Szakok nyi Károly Adáshibájában láthattak legutóbb Kassát» és a környező magyarlakta falvakban. .-,_w fa-.♦? ÍT • * w* ir Velünk van Hangácsi Vik^ tor, a szövetkezet pártszeré« veíetének titkára’ aki in­dulástól támogatója a két ifjűkommunista csoport együttműködésének. — Színészek maszk néki kül. Mit szóltak mindehhez az idősebb tagok? — Már az első nap ösza szemelegedtek. Mert a rtüeA ink ugyan eléggé kritikusak* a vendégfiatalok azonban kiállták a legnehezebb pró4 bát. — Lesz tehát folytatás? — Ahogy tudom, a két szervezet vezetői már a viA szonlHátogubás lehetőségét latolják., . h*« (moldvay) Pintér István: Gyilkosság „a szeretet jegyében,, 12. Felveszünk karosszéria-lakatos, autószerelő, autófényező szakmunkásokat, valamint autófényező segédmunkásokat. Jelentkezni lehet: Heves megyei Finommechanikai Vállalat FULL-szervizénél, Eger, Faiskola u. 5. sz. Édesítjük ügyfeleinket, hogy szövetkezetünk nyomdaüzeme rövid határidővel vállal a lakosság részére könyvkötészeti munkát. Technolux Ktsz Rota Üzeme, Eger, Petőfi u. 19. _ 1977. július 30.. szombat írni, olvasni nem tu­dott. bár négy osztályt járt, soha nem tanult meg. Az ot­tani feljegyzések szerint na­gyon hamar kitanulta a bör­tönéletet, ügyesen mozgott a foglyok világában, sikerült előnyökre szert tennie má­sok rovására. Egyik nap bo­rotvapengét szegezett társa torkának, hogy így kénysze­rítse kívánsága teljesítésére. 1952. januárjában egy szigo­rúbb intézetbe helyezték el. Augusztusban egy még szi­gorúbb büntetésvégrehajtási intézetet kellett keresni a számára. Aztán hirtelen „megbánást” és „javulási szándékot” mutatott. Tizen­kilenc éves korában. 1954 májusában szabadlábra he­lyezték. Megnősült, egy 17 éves lányt vett el. Rövid ideig dolgozott, egy országúti au­tós pihenőben pincérkedett. Autókat lopott, letartóztat­ták, próbaidőre szabadon engedték, újra bíróság elé került autólopás miatt, s az­tán 1958 szeptemberéig ült. Szabadulása után folytatta, amit abbahagyott. 1960. jú­niusában 10 év börtönre ítél­ték. A börtönben kezdett gitá­rozni. Dalokat írt. Amikor 1967, március 21-én kien­gedték, a börtönigazgatósá­gon azt jegyezték fel, hogy gitárosként vagy dobosként kívánja megkeresni a ke­nyerét. Amíg Mámon börtönben volt, a világ megváltozott. Manson már hallott a hip- pykről, de még soha nem találkozott eggyel sem. A bűnöző, aki pályafutása so- tán kérdőként és selyem­fiúként is szerzett már némi gyakorlatot, tudott bánni a nőkkel, hamarosan feltalál­ta magát ebben a környe­zetben. Haight Ashburyban, San Francisco egykori pol­gári negyedében, amelyet akkor teljesen a hippyk tar­tottak megszállva, alapította meg „saját családját”. A .•szeretetet” és a ,-civilizáció pusztulását” prédikálta ő is. Néhány fiú és sok lány csatlakozott hozzá, kevesen hagyták el. Ellátta őket ká­bítószerrel, dalolt és gitáro­zott nekik, szexorgiákat ren­dezett. Teljhatalmú uruk lett, s valamennyien engedelmesen szolgálták. Mindenki min­denkié volt. s valamennyien Mansoné, a „prófétáé”. Egy kimustrált iskolabusz- szal 1968 májusában költöz­tek át a Spahn-tanyára. Ad­digra sikerült fanatikus hí­vőket toboroznia. Azt állítot­ta magáról, hogy valamikor, kétezer évvel ezelőtt már élt, s a kereszten halt meg. „Családja” tagjainak azt mondta, hogy ők is éltek már, az ősi római kereszté­nyek közé tartoztak, s azért születtek újra, hogy részesei legyenek a nagy kinyilat­koztatásnak, amint az János próféta jelenéseinek köny­vében is írva vagyon. Örök életre, boldogságra, menny­országra születtek, ha telje­sítik a túlvilági akaratot. Az emberekbe belenevelt gátlásokat — (a banda tag­jai többnyire gazdag és kö­zéposztálybeli családokból származtak, Mary Brunner, aki elsőnek csatlakozott Mansonhoz például az egye­temet hagyta ott a kedvéért) — nagyon is egyszerű mód­szerekkel „oldotta” fel. A lányokat nyilvános tömeg­szeretkezéseken kényszerí­tette akaratának teljes és feltétlen követésére. János jelenéseinek köny­vében öt angyal megjelené­séről van szó. Manson sze­rint — a négy Beatlesről, és őróla. A vérrel irt felíratok mögött a Beatles-nagylemez Helter-Skelter („Ö6sze-visz- sza”) rejlett. Ebben hangzik el a „pig” szó, s az „arise”, a „keljetek fel”, amelyről ,.RISE” formájában a La Biancáéknál hátrahagyott egyik felírat tanúskodik. Manson furcsa téveszméi­nek annyira hittek a banda tagjai, hogy amikor Manson már a Barker-tanyán azt mondta nekik, hogy itt van az a nyílás, amely a föld mé- hében rejtőző paradicsomba vezet, némelyek napokon át keresték a „bejáratot”. Mansonnak sikerült olyan démoni erővel hatalmában tartania hlppyjeit hogy gyil­kosság! parancsait is gon­dolkozás nélkül teljesítették. Lewío Yablonskí, a szo­ciológia és kriminalisztika professzora, a kaliforniai San Fernando Valley egyetem A „család” tagjai szociológiai fakultásának dé­kánja, a hippy-kérdés szak­értője szerint Mansonékat sok minden elválasztotta a szokásos hippyközosségektől: „Mindenekelőtt a nagy ér­deklődés a vallás, az álval­lás isten és az ördög iránt. A kábítószer-élvezők hatá­rozottan hajlanak a miszti­cizmusra mert a kozmosz részének érzik magukat.” Yablonskí szerint a kábí­tószer hatásában kell a gyil­kosságok indítóokát is ke­resni: A folyamatos kábító­szer-fogyasztás kihatása az emberi magatartásra na­gyon bizonytalan. Kísérle­tekből kitűnt azonban, hogy egyes személyek hosszabb LSD-fogyasztás után üldözé­si mániára hajlanak, s úgy érzik, hogy nekik kell elő­ször lecsapniuk. A kábító­szer élvezetének másik le­hetséges következménye az az érzés, hogy az egyén em­berek fölöttivé nőtt és azért úgy érzik, kívül áll a tör­a Spahn-tanyán vényeken és a büntethető-' ségen, s éppen ezért bármit elkövethet. A kábítószer-fo­gyasztás harmadik következ­ménye, hogy az egyén tuda­tában elmosódik az élet és a halál határa. Manson ural­kodott családja tagjai felettj valószínűleg az egész úgy zajlik le, mint egy gyerek­játékban: az egyik az úr, a többiek a rabszolgák.” Egy szexológus, dr. David Smith véleménye szerint azonban „nem” a kábítószer, hanem a szex volt a közös „nevező” a Manson-család­ban. „Egy lány, aki Charlie családjához csatlakozott — fejtegette: Rendszerint min­denki bizonyos polgári-er­kölcsi elképzeléseket vitt ma­gával. Charlie legelőször ar­ról gondoskodott, hogy ea az erkölcs megtörjön. így tudta követőinél azokat a gátlásokat kikapcsolni, ame­lyek normálisan életünket szabályozzák.” (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents