Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-24 / 173. szám

így Befejezetlen életmű igazsága Szabó István : Iskola a magasban Az 1976-ban negyvenöt éves korában elhunyt Szabó istván nem tal lózóit a könnyen alkotó prózaírók közé. Ám évekig húzódó hallgatása belső küzdelmeket takart, és meg­szenvedett értékeket hozott felszínre. A Keszthely melletti kis hegyközségből indult parasztiját 1953-ban ragadták ma­gukkal a vágyak és a lehetőségek, hogy később két novel- láskötetet (A lázadó. 1956; Varázslat kertje, 1964) és két Jó­zsef Attila-díj mérje ki rövidre szabott életének útját. De írásainak egyetlen mértéket adó fedezete Cserszegtomaj, a szülőfalu, a szegénységbe szorult emberség, szeretet és szen­vedély, maga a valóságos élet. Történeteit is itt bonyolítja, s csak ritkán — éppen a szívet forrósító otthoni emlékek ellentéteként — az idegenebb nagyvárosi környezetben. Az igazán írót jellemző novelláknak két alaphelyzetük van: a gyermekkort idézik egyrészt, a korán elhalt édesanya fájó hiányává) és az első világháborúban megrokkant édes­apa rajongó tiszteletével, másrészt a felnőttként hazaláto­gató író megszenvedett otthontalanságát tárják fel kegyet­len őszinteséggel. Szabó István önéletrajzi ihletésű emlékező novelláiban mély művészi hitelességgel tárul fel az apa és fiú kapcsolatának minden apró motívuma, így a munka összekapcsoló élménye, a szótlanság mögé bujtatott áradó szeretet, vagy a gondokkal felhozott mindennapok ember- formáló küzdelme (Iskola a magasban. Keresztapám pipája, A másfelé bámuló Isten stb.). Ugvanakkor az író alteregója- ként megjelenő Csanaki Jancsi felserdülő eszmélkedésében nagyfokú pszichológiai alapossággal bomlanak ki a gyer­mekkor idilliéi és keserűségei, vagy a kamaszkor viharai (Arizona Jack, Arizona Jack térdepel stb.). E novellák mellett a felnőtt író hazalátogatásainak él­ményeit megfogalmazó írások tudatosítják bennünk, hogy az emlékeket, illatokat. ízeket kereső-kutató férfi és művész mivel küzdött igazán: hűség és elkötelezettség kötötték Cser- szegtomaihoz. s azon keresztül ahhoz a paraszti világhoz, amelybe” «"-sok vergődtek és formálódtak a történelem vi­harai r’í'th •á'-asztíró volt Szabó István, a szónak minden tisztásé wr,=—- nemességével, erkölcsi erejével és művészi igényévé^, tvevesen ismerték ennyire az elmúlt harminc év változó paraszti világát, s ha a tervezett regény nem is szü­letett meg. a novellák mozaikjából összeáll a változás min­den küzdelme és fájdalma, de történelmi szükségszerűsége is. Mindez értéknek éppen elegendő, de időálló példa lehet az a művészi igény is, amellyel ezek a novellák megszület­tek. A posztumusz kötetet összeállító Győri János idézi elénk a könyv utószavában a kötőszókkal küszködő írót. akitől idegen volt minden pongyolaság. Munkáit, mondatait az aranyműves fegyelmével, tisztaságával és igényességével csiszolta, formálta tökéletesre. Még befejezetlen írásaiban is érezzük az avatott kéz biztonságát. Minden sorából a nagy műgond sugárzik. De ugyanakkor mélységes vergődéseket is takarnak ezek a remekbe szabott írások. Ügy lehetett igaz. ahogyan az utószóban emlékező barát megírja: „Mind­össze negyvenegynél!ány novellát adott ki kezéből, a többit — az olvashatók sokszorosát — széttépette vele a kétség, vagy az elégedetlenség”. így a példa is vonzó, és az olvasó a túlságosan korán véget ért élet tragikumának megrendülé­sével teszi le kezéből ezt az író emlékéhez méltóan szép no- velláskötetet. melynek borítóján Kondor Béla rézkarca idézi eléhk a Paradicsomból kiűzetett ember esendőségét. de küz­delmeket vállaló heroizmusát is. (Szépirodalmi, 1977.) E. NAGY SÁNDOR Csorba Gézára emlékezünk Nyolcvanöt éve, 1892: július 27-én született Csorba Géza Kossuth-díjas, Érdemes művész. Klasszicizáló. olykor patetikus hangvételű szobrai máig nagy hatásúak. Az alkotó többek közt foglalkozott Ady, Körösi Csorna Sándor. Bartók Béla és József Attila megmintázásával is. Képünkön a művész a Bartók Béláról készített mell­szoborral látható. Milyen volt? Film készül Hemingway életéről A Metro Goldwyn-Mayer Vállalat bejelentette hogy filmet készít Emest Heming­way életéről. A film forga­tókönyvét az író özvegyének. Mary Hemingway-nek „Mi­lyen volt?” című könyve alapján készítik el. A forgatási költségekre több millió dollárt irányoz­nak elő. A forgatókönyv író­ja Waldo Salt, aki Midnight Cowboy című filmjével Oscar-díjat nyert, rendezője pedig Sydney Pollack. Mielőtt a forgatást meg­kezdhetnék, a vállalatnak meg kell szereznie mind­azoknak az élő személyisé­geknek a beleegyezését, akik jelentős szerepet játszottak Hemingway életében. Töb­bek között meg kell nyerni­ük Marlene Dietrich, Fidel Castro és az író előző fele­ségednek hozzájárulását. Szabadkőművesség a XX. században A francia forradalmat megelőző eszmei, politikai erje­dés gondolatai jórészt olyan titokzatos klubokhoz, páho­lyokhoz kötődtek, amelyekben polgári haladást igenlő an- tifeudális erők tömöritették soraikat. A korabeli feudaliz­musnak. cseppet sem lebecsülhető erői, még hatalmuk teljes tudatában őrködtek a régi rend védelmén, s az új gondolatokat valló polgári elemeknek még szívós harcot kellett folytatni társadalmi és politikai elismertetésükért A szabadkőműves páholyok Franciaországban váltak elő­ször olyan társadalmi intézménnyé, melyek már jórészt‘a társadalom korabeli legégetőbb problémáit is megfogal­mazták. Li. Nagy Zsuzsa könyve, noha a fő súlyt a huszadik századi szabadkőművesség vizsgálatára helyezi, tárgyalja a korábbi előzményeket is. Vizsgálja a tanulmány a szer­vezet létrejöttének körülményeit illetőleg azt a szerepet, amit a mozgalom a polgári-nemzeti fejlődésben betöltött. A felvilágosodás tanai a társadalmi igazságosságot hirdet­ték. A teljes emberi egyetemes értékekért szálltak síkra, követelve a liberalizmus és a polgári szabadgondolkodás eszméinek diadalra jutását. Nyílt kihívás volt ez akkor a feudalizmussal és az egyházzal, szemben. A tanulmány arra helyezi a hangsúlyt, hogy az előz­mények rövid vázlata után a huszadik századi szabadkő­művesség, az elődöktől jelentősen eltérő, eszmei jellemzőit megrajzolja. Magyarországon a szabadkőművesség újbóli felvirágzása a szabadságharc után következett be, amikor az emigrációból visszatértek újból megalakítják a páholyo­kat. Neves személyiségek és közéleti emberek tartoztak tagjai közé. Olyanok, akik élesen, vagy legalábbis liberá­lisan szemben álltak a dualista rendszerrel. Ide tartozott Bölöni György, Kosztolányi Dezső, Ady Endre, Bíró Lajos stb. Ugyanakkor páholytagnak számított a rendszer né­hány prominens személyisége is: Wekerle Sándor, Ra- kovszky István Andrássy Gyula gróf. Ennek ellenére mégis jellemzőbb a magyar viszonyokra, hogy a század­előn a polgári progresszió tagjai tartoztak soraiba. Harcot indítottak a politikai szabadságjogok kiterjesztéséért, a szociális és a kulturális helyzet javításáért. Társadalmi bázisukat tekintve zömmel polgári alapra épültek. A könyv gazdag irodalomra támaszkodva tárgyalja a mozgalom egyetemes vonatkozásait is. A nemzetközi sza­badkőműves mozgalomban irányadónak számító francia páholyok elemzésére fekteti a fő hangsúlyt. Belpolitikai- lag itt is hagyományosan a rendszer liberális ellenzékének számítottak, harcoltak az egyéni szabadságjogok kiterjesz­téséért, a polgári demokrácia érvényesüléséért, ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy külpolitikailag mindinkább alá­rendelődtek a nagyhatalmi politika érdekeinek. A húszas években formálódó egyetemes szabadkőműves mozgalmat nagyban befolyásolta a korabeli európai nagyhatalmi po­litika. Hogy mennyire nem tudja a mozgalom függetleníteni magát a nagyhatalmi politikai áramlatairól, arra talán legjobb példa a szélsőjobboldal előretörése a harmincas években. A fasizmus előretörése nyílt színvallásra készteti a szabadkőműves mozgalmat is. Ettől az időszaktól kezdve még inkább fontosabbnak tűnik az aktív közéleti tevé­kenység. A nyílt szerepvállalás azonban sokszor kompro­mittálta a mozgalmat. Rövidre szabott fejezetben tárgyalja a szerző a há­ború utáni újrakezdést. L. Nagy Zsuzsa könyve megálla­pítja, hogy a dogmatikus ragaszkodás az előzményekhez azt eredményezi: a mozgalom már nem tudja megérteni az ország népdemokratikus fejlődését. (Kossuth. 1977.) SZŐKE DOMONKOS A mikor az anyja a szekrénybe dugta a fejét, hogy ruhát válasszon magának, Péter színes ceruzákat gyömöszölt a zsebébe. A zöld a fűnek kellett, a piros a virágnak, a kék az égnek, a barna meg annak a háznak ahová majd megint behívja az apját. Anyja még mindig a fogasokat tologatta. 6 Péter lekicsinylőén nézte, ho­gyan kapkodja maga elé a tarka rongyokat. — Mit bámulsz? Eredj a dol­godra! — förmedt a kisfiúra. Tu­lajdonképpen zavarban volt. Ez a hatéves gyerek megmosolyogja őt Rajtakapja, amint nyomorultul és izgatottan, sápadt arcbőréhez pró­bálgatja valamennyi kacatját. Szé­gyenkezve rángatta magára a pi- pacsos jersey ruháját — a férje ezt még nem látta —> s ujjaival lazán szétdobálta homlokába hulló haját. Péter megint szépnek látta az anyját, s ezen bosszankodott egy kicsit. Akkor nézné meg valaki, amikor a nyakán felduzzadnak az érfolyók és szinte kiönteni készül­nek, amikor a szemében kénszínű, szúrós lángok cikáznak! Amikora konyha kövéhez csapja a nyújtó- fat és sistereg: — Mintha azt a mocskos apá­dat hallanám! Az volt ilyen ba- zaltfejű, ilyen megátalkodott! Péter ilyenkor mindig félrevo­nult és sírt. Nem tudta pontosan, hogy magát szánja-e vagy az ap­ját. Semmit sem értett, a torkában újra összegyülemlett az a szoron­gató sűrűség, amit sose tudott se lenyelni, se kiköpni; a sűrűség órákig fájt. rosszabb volt, mint a verés, nyomta, feszítette a nyakát, a fájdalom sokszor a füléig elhul- lámzott, ahol valami lomha lük­tetésben végre feloldódott, véget ért. Apa? Szépnek, barnának, nagy­nak és erősnek látta mindig. Ami­kor esténként behunyta a szemét az ágyban, és maga elé parancsol­ta őt a sötétből. Vele jött egy em­lék: aoa kirántotta a1óin - «v-tn­Horváth Ildikó, Barna ház-nyitott ajtóval kőt. s ő végigkorcsolyázott a nad­rágján egy rövidke járdát. Egy másik: apa azt mondta, hogy min­den gyerekben két manó lakik, egy jó meg egy rossz. Egyszer őbelőle, nem tudni miért, rövidke időre elköltözött a jó manó, s apa akkor nagyon szomorú volt. — Kész vagy? Zsebkendőd van? Péter összerezzent és bólintott. Tenyerét a zsebére szorította, s megnyugodva érezte a ceruzákat. — Aztán semmi buta locsogás. Értetted? Aki itthagyott téged és engem, azzal nics mit beszélni! — mondta az asszony, s Péter észre­vette, hogy közben furcsán liheg. A mondanivaló már ismerős volt. Ezt minden ilyen alkalommal elmondja az anyja. Igaz is, miért ment el apa? * Péte^r ez idáig nem értette, mi az a rejtélyes, ismeretlen vala­mi, ami megakadályozza, nem en­gedi, hogy reggel, az üres kék heverőre tekintve meghallja az apja szuszogását, mi az. ami el­űzte őt az ebédlőasztal neki kije­lölt székéről, mi az, ami úgy tű­nik, végképp kivette, kitépte a kezét a széles, erős, barna kézből. Anyja időnként elcipeli egy szo­bába. amely semmiféle otthonra nem hasonlít. Az ajtóban hol egy asszony hol egy férfi áll. Az any­ja, ha meglátja őket. rögtön rájuk ripakodik. — Ügyse akarja látni! Minek erőltetni az ilyesmit! Sírógörcsöt kap, ha meglátja azt a fajankót. Nélkülem egy lépést sem tesz se­hova! Csak engem szeret! Az asszony meg a férfi az ajtó­ban ilyenkor megfogja az anyja vállát, mélyen a szemébe néz, az anyja erre hol kitépi magát, hol meg pityereg. Most mi lesz? A tanácsháza lépcsőjén az út gyötrelem. Mind a kettőnek. A nő szíve, mint egy remegő, verdeső madár. Átkozott törvény, gondolja, amelyik arra kényszerít, hogy ha­vonta egyszer kiszolgáltatottam és megalázottan megjelenjek a fér­jem előtt! Miért nem adtam át Pétert a szomszédnak? Hiszen vál­lalkozott, hogy elhozza ide. A nő magának se merte beval­lani. hogy ő maga akar idejönni. Minden hónapban. Déter mohón baktatott felfelé ' Nyújtotta a nyakát hátha többet lát. s ilyeneket gondolt: Miért mondják, hogy sírógörcsöt kapok, amikor nem?! Tudom, hogy apa nem azért ment el. mert nem szeret engem, hanem... A hanem után Péter mindig megállt és sóhajtott Apját sűrű titok lengte körül, Péter sejtette, hogy hatévesen nem tudja lehán- tani róla. A távoliét valami buta félreértés és apa egy reggel megint ott szuszog a kék heverőn, az ebédnél a jobb szélen lesz a he­lye, és csendben nevetgél majd a levese fölött: — Nos, mit szóltok az egészhez? Hát nem buta félreértés volt? De már ott álltak az iroda ajtaja előtt. — Bemegy? — kérdezte óvato­san. rossz sejtelemmel az admi- nisztrátamő s Péter anyjára né­zett. — Persze hogy be! Nélkülem egy percig sem marad benn a gye­rek — Ahogy ezt mondta, néhány centivel magasabb lett, a válla megszélesedett, a gőg szikrákkal tűzdelte meg tág szemét. Péter az ajtórésen át meglátta az apját. Ott ült az alacsony asz­talnál, megint a szürke fotelben. Az arca is olyan, amilyennek Pé­ter várta, kisfiús, nagytestvéres a várakozástól. — Apa — mondta Péter és ki­A”*VVVV\AAAWVVVVVV / húzta a tenyerét anyja kezéből. Odarebbent a dohányzóasztalhoz és vékonyka mellét apjához feszí­tette. — Péter — mondta az apja és hagyta, hogy a kis bordák ott emelkedjenek és süllyedjenek a pulóverjén. Amíg Péter akarja. Aztán Péter gyorsan visszahúzó­dott. leült mellé. Ekkor a férfi az ajtó felé nézett. — Szervusz — mondta az asz- szonynak aki szoborként állt a villanykapcsolónál. Állát előre­nyomta. a hasát behúzta, mindha újra nőni akarna és csak biccen­tett. A férfit nem érdekelték a pipacsok, sem az olvadt rúzsfol­tok, sem a haj csinált-ziláltsága. azt akarta megkérdezni, hogy minden rendben van-e Péter kö­rül, de az asszony szemében jég­hegyek úsztak, így hát gyorsan el­fordult, hogy megmelegedjen és felolvadjon a fia szemében. egkezdődött a szertartás. Pé­ter a zsebében kotorászott, előhúzta a ceruzákat, a gyűrött pa­pírt. zöld krikszkrakszokat vetett a lap aljára fűnek, piros virág­pettyeket hintett a zöldbe, felül­re kék eget mázolt, s aztán — az­tán jött a ház. A barnát másképp vette a kezébe Péter, mint a töb­bi ceruzát. A gyorsan felvetett vo­nalak — csak díszletek voltak, a lényeg csak ezután következett. A ház. Tornácos volt mint a mese­könyvben, eresze előreugró, kémé­nye ferde, füstöt eregető, ablaka tágas, s ajtaja tárva-nyitva! — Tessék belépni! — mondta és egész arcával ráragyogott az ap­jára. A férfi komoly arcot vágott. Mutatóujját az asztalra nyomta, elé léptette a középső ujját, s egymást váltogatva megindult a két ujj a nyitott ajtó felé. A kis­fiú repesve várta a két ujjvendé- get> amely már csaknem átlépte a küszöböt amikor a villanykap­csoló felől dobbantás hallatszott. M< — Nem hallgatom tovább ezt a hülyeséget! Nem megmondtam, hogy nem hozhatsz ceruzát?! Péter torkában ismét megjelent az ismert feszítés, a barna reruza kiesett az ujjai közül. Apja né­mán nézett maga elé. restelkedve hullt az ölébe. A játék véget ért. — Nem is maradok itt! Kime­gyek. Elmegyek! Jó szórakozást! — Az anya feltépte az ajtót, majd nagy erővel bevágta maga után. Péter kétségbeesetten ugrott fel a helyéről, úgy érezte, hogy ha'any­ja csakugyan elmegy, ő végképp egyedül marad. — Anya! — jajdult fel, és az ajtónak rontott. A folyosó végén a falnak támaszkodva ott tündökölt a pipacsos jersey ruha Cigaretta- füst lengte körül, lenn a kövön két ideges láb topogott. Péter ne­kirugaszkodása lelassult, becsapva botorkált anyja felé, aki cigerattá- ját a magasba emelve visszakia­bált: — Mit mondtam? Egy percet se bír ki nélkülem! Az ajtóban az a férfi és az az asszony megcsóválta a fejét. Péter apja pedig felemelkedett a fotel­ból. Zsebébe gyűrte a barna házat, ahová nem léphetett be, s talán nem is fog sohasem, s ijedten érezte, hogy ott maradt a csoko­ládé, Péternek. i e Péter már lent járt az ut­cán. Megzavarodva látta, hogy sír, sőt valósággal bőg az anyja, hangosan hüppög és mázol­ja a könnyeit, s úgy szorítja a karját, hogy szinte fáj. Odébb akart húzódni, de az anyja hirte­len lehajolt hozzá és éhesen meg­csókolta. Péter érezte az anyja arcának sós ízét, hallotta szűkölő lélegze­tét, s maga is elcsodálkozott rajta, milyen jól tűri mindezt. A csók egy beteg és izzadt éjszakára em­lékeztette így, ilyen kétségbeeset­ten hajolt hozzá akkor is az anyja, amikor ő a priznic alatt vacogott, s a fojtó láz nem engedte, hogy végre álom jöjjön a szemére. Péter megszorította az anyja kezét és furcsa szorongással in­dult vele tovább, haza. Megint nem értett semmit. Tulajdonképpen miért nincs neki séhkije. amikor jólesik fognia anyja remegő kezét és apja szemében ma is ott látta a két manót? Miért? D‘ \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents