Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-21 / 170. szám
WM*AAAA/V*.V. .WvVVVW>iWAVAMAAMAM^MMMíM^W» Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Megegyezés koriatokkal Jövő márciusban nemzetgyűlési választásokat rendeznek Franciaországban. Bár az időpont viszonylag még távoli, a politikai gépezet már erőteljesen működik. Oiscard d’Estaing elnök nemrég tartott beszédét egyese« a választási kampány nyitányának minősítik. S miközben a baloldal — a kommunisták és a szocialisták, valamint a baloldali radikálisok — a közös program részletein munkálkodnak, a négy nagy kormánypárt kedden csúcstalálkozón tisztázta követendő taktikáját. Az Ötödik Köztársaság alighanem legizgalmasabb választása elébe néz Franciaország. (Egyesek még azt sem tártják kizártnak, hogy bizonyos belpolitikai okokból 1978. márciusánál korábban hívják az urnákhoz a választókat.) A baloldal elérkezett a hatalom küszöbére, a jobboldal p>edig késhegyig menő harcot vív — egyelőre a hatalom bástyái mögül. Ilyen körülmények között csakugyan lényeges, hogy a négy jobboldali tömörülés bizonyos alapkérdésekben közös nevezőre jutott. Mégpedig abban, hogy a választási kampányban nem támadják egymást, a szavazások második fordulójában egységesen a legkedvezőbb helyzetben levő jobboldali jelölt mellett állnak ki, és nem forgácsolják szét erejüket, valamint a jelöltek indításában is közeledtek álláspontjaik. Ennél szélesebb körű megállapodást azonban a keddi tanácskozás nem hozott. Vagyis épp>en azzal maradt adós, amit a választók milliói vártak és várnak máig is a kormánypártoktól: a körültekintő gazdasági programot az infláció megállítására, a munkanélküliség ellensúlyozására, a külkereskedelmi mérleg megjavítására. Egyszóval mindazon témákra, amelyek az előző választások, majd az elnökválasztás óta a meg nem tartott ígéretek közé tartoznak. De Gaulle, majd Pompidou távozásával a gaulle- izmus is lényegében csendesen elszenderedett. Sem a bel-, sem a külpolitikában nem tapinthatók ki a tábornok eszméi, amelyekkel a maguk idejében rokonszenveztek a francia választók. Csalódottságukban fokozatosan a baloldal felé fordultak, s nem csalódtak: az ország jövőjének felelős stratégiáját Párizsban már egy ideje nem a kormánypártok berkeiben dolgozzák ki. Amellett a jobboldal — miközben egységét harsányan hirdeti — állandó mozgásban van. Éppen most, a keddi csúcstalálkozón találgatták, vajon kinek tartják fenn az ötödik helyet. Azóta kiderült: Jean-Jacques Servan-Schreiber, a Szocialista Radikális Párt elnöke tarthat rá igényt, miután időközben pártjába beolvadt a jelentéktelenebb szodálliberális mozgalom. Ha hinni lehet a párizsi találgatásoknak, Servan-Schreiber azokra számít majd a választásokon, akik a baloldali alternatíváig nem jutottak még el, de a jobboldal mindkét szárnyából: Giscard és Chirac politikájából kiábrándultak. S ilyenek szép számban találhatók Franciaországban, a két kormánypárt őszinte aggodalmára. A rhodesiai választás „újabb politikai színjáték Waldheim és Sithole nyilatkozata New Yorkban, az ENSZ székhelyén, kedden közzétették Kurt Waldheim nyilatkozatát, amelyben a világszervezet főtitkára elítéli a rhodesiai fehértelepes rezsim vezetőjét, lan Smith-t, amiért „választásokat” akar tartani az országban. Wald- heim sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Smith-rezsim újabb egyoldalú intézkedéseivel komoly akadályokat gördít a rhodesiai probléma békés rendezésének útjába. Az ENSZ dekolonizációs bizottsága kedden New Yorkban közzétett nyilatkozatában rámutat, hogy a Smith által bejelentett döntés, amely szerint „választásokat” tartanak Rhodesiában. nem más, mint újabb politikai színjáték, amelynek az a célja, hogy elvonja a világ közvéleményének figyelmét a rezsim terrorpolitikájáról. A rhodesiai problémát nem lehet és nem szabad másképpen megoldani, mint a hatalomnak az afrikai lakosság részére történő haladéktalan átadása útján — hangsúlyozza a Watdheim- nyilatkozat és az ENSZ dekolonizációs bizottságának nyilatkozata. Ndabaningi Sithole lelkész, a Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) volt elnöke, szerdán sajtóértekezleten visszautasította lan Smith miniszterelnöknek az augusztus 31—i rhodesiai „általános” választásokra vonatkozó felhívását. A politikus — akit egyébként azok között tartanak számon, akik a leginkább hajlandók kompromisszumot kötni a fajüldöző Smith-re- zsimmel — kijelentette, hogy az augusztus végén megtartandó csonka választásokat bojkottálni fogja, s hozzátette: ezek a választások nem oldják meg a rhodesiai problémát. Massachusetts amerikai szövetségi állam kormányzójának aláírásával, proklamációt hozott nyilvánosságra> amely visszavonja a „megbélyegzést és a szégyent" Sacco és Vanzetti nevéről, akiket — mint ismeretes — hamis vádak alapján — az erősödő munkásmozgalommal szembeni harc jegyében• az amerikai reakció nyomására, 1927. augusztus 23-án kivégeztek. Ezzel a proklamációval a bostoni hatóságok, ötven évvel a felháborító tett után beismerik, hogy a két munkásvezető elleni ítéletük törvénytelen volt. Képeinken: a két olasz származású munkás 1927-ben. Dukakis. Massachusetts állam kormányzója átadja a fél évszázadot késett dokumentumot Spencer Saccó- nak, a kivégzett olasz munkás unokájának. (Telefotó — AP—MTI—KS> Ä^SAAA^VVVVVVVN^<VVVV^^\AAA^VVVVVVVVSA<VVVVVVVVVV\AAAAAAAAAA^\/SA» ' Belgrad — ötödik hét A különválasztás ellen A kulisszák mögötti tárgyalások olykor hasznosabbaknak bizonyulhatnak, mint a plenáris üléseken elmondott nagy beszédek. Most is ez történt Belgrádban. Az európai biztonságról szóló előzetes eszmecserén a semleges és az el nem kötelezett országok csoportja — sok négyszemközti egyeztetés eredményeképpen — új javaslatot terjesztett elő, s ezt a résztvevők vitaalapnak elfogadták. Harminchárom európai és a két észak-amerikai állam küldöttei folytatnak előkészítő tanácskozást a jugoszláv fővárosban, feladatuk meghatározni az őszi európai biztonsági találkozó napirendjét, kezdetének napját és időtartamát. öt hete dolgoznak, s első pillantásra rfem érteni, miért volt szükség ennyi vitára ahhoz, hogy az első lépést megtegyék. Közelebbről tekintve azonban kiderül, hogy Belgrádban is — az egy napirend vagy kettő? 1977. július 21. csütörtök látszólag formális vitájában is — ugyanazok az ellentétek feszülnek, mint általában az európai politikában, bizonyos értelemben a világ- színpadon. Az amerikai politikai támadó szándékot, az enyhülési folyamatot veszélyeztető tervet még a nyugat-európai szövetségesek is aggodalommal figyelik, s ez a helyzet még fokozottabban ösztönözte a semlegeseket, hogy igyekezzenek összeegyeztetni a szembenálló álláspontokat, válasszák ki az eddigi javaslatokból azokat a részeket, amelyek mindenki számára elfogadhatónak látszanak. így került asztalra Belgrádban a harmadik semleges közvetítő javaslat. Amíg idáig eljutottak, két nézet állt élesen szemben egymással. Először az angol —amerikai javaslatot terjesztették elő. Eszerint az őszi találkozón az első napirendi pont keretében (néhány hétig) beszéljenek arról, ki hogyan teljesítette a helsinki záróokmányban előírtakat. Ezt követően, csak a második napirendi pont értelmében legyen szó a további lépésekről: miként erősítsék együttműködésüket és az európai enyhülési folyamatot. A Szovjetunió — szocialista szövetségeseinek támogatásával — hamarosan ellenjavaslatot nyújtott be, amely nem választja ketté a feladatot. Legyen egy napirendi pont keretében szó mind az eddig megtett útról, mind pedig a jövő feladatairól. A javaslatok megítéléséhez a kulcsot a kettéválasztás, illetve a ketté nem választás adja. A szocialista országok célja, hogy barátságos eszmecsere alakuljon ki Belgrádban, amely nem tér ugyan ki az eddig megtett út fölmérése, tehát a mérlegkészítés elől, de a hangsúlyt a jövőre, a közös munka lehetőségeinek föltárására helyezi. A nyugatiak — mindenekelőtt az amerikaiak — azt igyekeztek elérni, hogy az őszi találkozó első része a múlt két esztendő mulasztásainak napirendi pontjává legyen, amely — amerikai elképzelések szerint — a szocialista országokat a vádlottak padjára ültetné, az ún. „emberi jogok” kérdésében. Félnek-e a szocialista országok ettől? Nem félünk. Kádár János nemrég kifejtette, hogy ha fölmérést készítenének arról, miként érvényesül az emberi jogok összessége a szocialista és hogyan a tőkés országokban- a mérleg nyelve a mi oldalunkra billenne. Belgrádot azonban nem szabad a kölcsönös vádak színterévé tenni, nem győztesekre és legyőzőitekre van szükség, hanem a közös tennivalók meghatározására. Ezzel azonban még nem ért véget az előkészítő vita. Tisztázni kell a munka- módszer más vonatkozásait is. Az amerikaiak és más nyugati kormányok azt kívánják — megint a különválasztás szellemében —, hogy a helsinki záróokmány három fejezetét külön munkacsoportok vitassák meg — a szocialista országok egységes egésznek tekintik e dokumentumot és arra törekszenek, hogy mondjuk a humanitárius kérdések megvitatása (a harmadik kosár) ne választódjék el az egymás belügyeibe való be nem avatkozástól (első kosár). Nem tisztázódott még, hogy meghatározzák-e az őszi találkozó időtartamát. A szocialista országok tizenkét hetet szánnak erre, a nyugatiak is belefoglalták javaslatukba ezt a számot, azzal a kikötéssel, hogyha ez idő alatt nem sikerül a tárgyalásokat befejezni, folytatni kell azokat. Belgrádban a harmincöt nagykövet jól vette az első akadályt s remény van arra, hogy július végéig befejezik az előkészítést, s szeptember végén vagy október elején megkezdődhet az érdemi tanácskozás. Tatár Imre Hírek — képekben Üj víztároló épül Gyorsított ütemben épül a Nip folyó vizét hasznosító Yen Lap víztároló. A 230 millió m3 űrtartalmú tároló 20 ezer hektárnyi terület öntözését teszi lehetővé. ; (Fotó: — VNA—MTI—KS) A világ legnagyobb barnaszénbányája Az elmúlt évben döntött a lengyel kormány arról, hogy Rogowiecben létrehozzák a föld legnagyobb barnaszénbányáját. A létesítmény 1980-ban kezdi meg majd a ter~ melést, s nagyban hozzájárul az ország energiaellátásához. Képünkön: szerelik a külszíni fejtés hatalmas gépsorait. (Fotó: — CAF—MTI—KS) Helikopteres mentők A Lengyel-Tátrában a hegyi mentők alkalmazzák a helikoptert is munkájukban. Most, hogy a tetőpontjára hágott a turistaszezon, sajnos gyakran van szükség a bajba került amatőr alpinisták megsegítésére. (Fotó; CAF—MTI—KS) Elkésett beismerés
