Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-20 / 169. szám
Fogadónapon Képyiselőasszony, kérem, segítsen... — Uborkaszezon-e a képviselőnő nyara? Fiala Tivadarné válasz helyett arra kér, hogy várjam meg a fogadónap végét. Az emberekkel folytatott beszélgetések, a sok-sok utánajárást kívánó ügyek, panaszok többet mondanak majd mint amit hirtelenjében felelni tudna. A mostani fogadónap változatosnak ígérkezik, az egri népfrontbizottság helyiségében ugyanis már jóval kilenc óra előtt többen várakoznak. Délig aztán egymásnak adják a kilincset az emberek. — Képviselőasszony. kérem, azért kerestem fel... o o o Az idős néni a könnyeit törölgetve ül le a fotelba. — Hetvennégy éves vagyok, képviselőasszony, a férjem beteg, alig tud mozogni. Mindig dolgozott — kezdi Sz. Sándorné —, hogy kiegészíthessük a kis nyugdíjunkat. Nehezen élünk. én- értem csupán 210 forintot adnak a nyugdíjhoz. .. — Nem kell azért úgy nekikeseredni — hangzik a vígasztalás, majd a képviselőnő a család körülményei iránt érdeklődik. Kiderül, hogy a néninek két gyermeke van, de egyikhez • sem akar fordulni, mert az egyik építkezett, a másiknak is van éppen elég gondja-baja. Tulajdonképpen csak arról van szó, hogy ,'Olyan jó elmondani valakinek hogy ilyen árván és nehezen él az ember..." A képviselőasszony noteszába azért bekerül a dolog, utána fog nézni, hogy miként is lehetne segíteni az öregeken. Ismét idős asszony lep be az ajtón. Ö már komolyabb dologban keresi a körzet országgyűlési képviselőjét. A Kisvölgy utcában — mondja B. Ferencné — nemrégiben utat, járdát építettek, majd a lakosságot terhelő összegről minden családot értesítettek. — Ránk ötezer forintos hozzájárulás jutott — mutatja a papírokat. — Ezt mi el is fogadjuk, mert tisztában vagyunk azzal, hogy szebb lett a környék, járhatóbbak az utcák ezen a részen is. Csak az ezeregyszáz forintos nyugdíjból nehezen tudjuk kifizetni ezt a nagy összeget. Azt szeretnénk kérni, hogy amennyiben fehet. vegyék figyelembe a körülményeinket és mérsékeljék a hozzájárulás összegét. .. Ugyanebben az ügyben jött el a fogadónapra T. Bertalanná Kisvölgy úti nyugdíjas is. Telnek a noteszlapok, a segítséget kérő nyugdíjasok írásban kapnak majd választ arról, hogy mit intézett a képviselőnő. Hosszú, bonyolult ügyet mesél el B. János és felesége a Pucky M. utcából. Építeni szeretnének — hámozzuk ki a lényeget —. de a társtuA segítségét kérem, képviselőasszony... (Fotó: Tóth Gizella) lajdonosok nem egyeznek bele az ingatlanbővítésbe. — Senkinek sem ártanánk, a saját részünkhöz építenénk, nem értjük, miért nem egyezne)/: bele a többiek. Senkinek sem ártanánk... — hajtogatják. Aztán amikor elmennek, megjelenik egy férfi, R. Béla, aki a három társtulajdonost képviseli a panaszügyben. „Természetes”, hogy mindennek pontosan az ellenkezőjét állítja! A képviselőnő ezután csak azt ígérheti meg, hogy a szakemberek segítségével vizsgálja majd meg az ügyet, s mind a két „tábort” értesíti az eredményről. Nem lesz könnyű dolog megoldani ezt a gordiuszi csomót... Építéssel kapcsolatos a Bartakovics utcában élő B. Margit panasza is. Abban kéri a képviselőnő segítségét, hogy „ne falazzák le a lakóépület őt megillető bejáratát. mert állítólag az egyik lakótársa ilyen átalakításra kapott engedélytFiala TiVadarné elkéri az idős nő által bemutatott dokumentumokat, iratokat és fotókat, s ígéretet tesz az ügy kivizsgálására. Harmincnégy család képviseletében kopogtat be a fo- gatdónapra a Rózsa Károly utcai lakásszövetkezet három fiatal tagja. — Képviselőnő. kérem, amit most elmondunk, az nem mindennapi ügy — kezdi Z. Ferenc. Pár perc alatt kiderül, hogy évek óta várnak a lakásuk megépítésére, de különböző okok miatt állandóan húzódik a dolog. Sőt. ma már ott tartanak, hogy az előzőleg felépített tömb többletköltsége elvitte az ő pénzüket is. csaknem másfél millió forintot. . .! — Mikor lesz nekünk így lakásunk? — teszik fel a kérdést, amelyre ugyan Fiala Tivadarné sem tudott kapásból válaszolni, ezért segítségül hívta Zámbori Ferencet, a városi tanács műszaki osztályának vezetőjét. A közös konzultáció végül azzal zárult, hogy a műszaki osztály szakemberei a napokban a lakásépítő szövetkezet vezetőivel együtt tisztázzák a dolgokat, Erről értesítik majd a képviselőnőt, valamint a panaszt tett szövetkezeti tagokat is. A „nem mindennapi ügy” lezárása ezzel megkezdődött. A kissé hosszúra nyúlt megbeszélés után rövid pihenőt engedélyez magának a képviselőnő, aki — mint mondta — szinte a dohánygyári éjszakai műszakról érkezett a fogadónapra. Pár perc múlva az ajtóhoz lép. és beinvitálja a következő ügyfelet: ezúttal a telefon- hiány a téma, majd a véradás jobb megszervezéséről beszél egy vöröskeresztes aktíva. Öt egy régi „ügyfél követi, aki most csupán azért kereste fel a képviselőasszonyt, hogy köszönetét mondjon a múltkori segítségért. Üde folt volt ez a néhány perc a panaszok áradatában. .. O O O Délre üres lett a várakozószoba. Gyors számvetés: ezúttal tizenhármán fordultak — többnyire panasszal, személyes és közös gondokkal — a képviselőnőhöz. Fiala Tivadarné becsukja a noteszt, aztán az eddig csak csendesen jegyzetelő, szemlélődő krónikáshoz fordul. — Hadd válaszoljak a kérdésére kérdéssel: lehet-e a képviselőnek uborkaszezon a nyár...? Szilvás István Borka asszony és György deák Egy felfúvódott mellyű asszonyt, egy rendíthetetlen borisszát, egy majdnem süketet meggyógyít a csodadoktor. Kata és Erzsók, két ,öre- gecske menyecske a deákoknál lel vigasztalást. Egy szerencsétlen férjnek leég a portája- de benne ég — szerencsére — felesége is... Nagyjából ez a jól-rosszul visszaadható tartalma annak Sajnos ezúttal- — legalábbis ami az öt jelenetet illeti — a mindent bemutatómindent kimondó ízes, vaskos komédiázás nem a legjobban sikerült. S hogy miért. ennek legföljebb csak találgatni lehet az okát. Elképzelhető. hogy Romhányí László nem a legszerencsésebben választott Kert,só Cirjék írásai közül. Az is lehet, hogy Galambos Sándor rendezőnek nem sikera készen férjet fogni. Nem riadva vissza a csávalében való fürdéstől, az egérevéstől, de még a fogreszeléstől és .koponyaköszörüléstől sem. De a történet sikere végül is elsősorban a nagy kedvvel komédiázó művészeknek, a Jászai-díjas Pécsi Ildikónak. Bánffy György Érdemes művésznek, és Maros Gábornak köszönhető. Pécsi Ildikó a rendíthetetlen kontyaz öt jelenetnek, amelyet egy iskoladrámával együtt a Ludas Matyi és a Szép magyar komédia előjátékaként mutatnak be estéről estére az Agria Játékszín művészei az egri Dobó téren. A helyszín ama kiszögel- lésének. ahol immár harmadik esztendeje fölállítják a színpadi dobogókat, különös hangulata van, Az összeszűkülő vaskos barokk falak, az íves, múlt századokat idéző kapuk, ablakok, eleven- lélegző háttért biztosítva kínálják az alkalmat az ízes, vaskos komédiázáshoz. Ez az a hely, ahol „mindent be lehet mutatni”, „mindent ki lehet mondani” a tisztelt publikum gyönyörűségére. rült a legmegfelelőbben színpadra állítania a jeleneteket. Mindeneseire a kedvesen, kellemesen játszó színészek minden igyekezetük ellenére sem tudták mosolyra, nevetésre ingerelni a közönséget olyan sutácska poénokkal, mint hogy a mellyes lánynak kiszúrták léggömb kebleit- hogy a borissza a földre öntötte az -,aquát, s hogy jól elpüfölték a süke- tecske atyámfiát..,” A címadó Borka asszony és György ,deák 1773-ból származó néznivaló iskolajátéka már jóval több szórakozást kínál. Mulatságosabb az előbbieknél már maga a mese is, vagyis hogy az idősöcske Borka asszony miként próbál minden áldozatra és férjre áhítozó vénlány szerepében csodálatosan ronda, vaksi, fogatlan és görbe hátú. Bánffy György, mint pénzre pályázó jövendőbeli, kacagtatóan kétségbeesetten ingadozik a pénzes rabság és a szegényes szabadság közt, Maros Gábor, a deák, remekül adja a lovat mindkettejük, illetve a csínyre folyton kész oskolatársak alá. A játék második fele így végül mégiscsak kedvet ébreszt a várszínházbéli produkcióhoz. S ebben nem kis részük van Borsi Zsuzsa hangulatos jelmezeinek és a Tolcsvayék szerezte kellemes dalbetéteknek. Németi Zsuzsa 1*77. július 20., szerda Pintér István: Gyilkosság a „szeretet jegyében” 3. Óvatosan, lopakodva közelítették meg az épületet. Valami kezdettől fogva azt súgta nekik, hogy ott találják a tettest, vagy a tetteseket. A nagy csendet, amely a Los Angeles előkelő villanegyedét jellemzi, kutyaugatás törte meg, s aztán egy íéni- hang csendre intette az ebet. A három rendőr — valamennyien fegyverrel a kezükben — valósággal bekerítették a házat. Ismét csak De Rosa bizonyult a leggyorsabbnak. Ö pillantotta meg először azt a mintegy 18 éves férfit, aki a lakószobában, egy kereveten feküdt. Nem láttak sem nála, sem a keze- ügyében fegyvert, ennek ellenére elővigyázatosak maradtak. — Ne mozduljon, mert lövünk... — rúgta be De Rosa az ajtót. A fiatalember rémülten nézett fel. három fegyver csöve meredt rá. Christopher, Alrobelli vadászkutyája Whisenhuntra ugrott, de Garretson, a gondozója visszahívta. A rendőrök a kutya támadásában annak bizonyítékát látták, hogy veszedelmes gyilkosra találtak. William Garretsont leütötték, kezét-lábát megbilincselték. s úgy vonszolták a fűvön keresztül a rendőrautóhoz. A fiatalember közben magához tért, ártatlanságát hangoztatta, erre újból leütötték. Ekkor történt, hogy nagy sietségében, az „elfogott tettessel” a rendőrségre igyekezve De Rosa megsemmisítette a kapugombon az igazi tettesek valamelyikének ujjlenyomatát. Whisehunt a vendégházban maradt, ott fegyverek és véres ruhadarabok után kutatott, de semmi ilyesmit nem talált. Közben pedig megkezdték Garretson Kihallgatását. Arra a kérdésre, hogy mit csinált éjszaka, a fiatalember azt válaszolta, hogy egész éjjel fent volt, levelet írt és lemezeket hallgatott. Semmi gyanúsat nem tapasztalt, nem hallott. Vallomását a rendőrök hazugságnak minősítették: hogyan lehetséges az, hogy nem egészen 30 méternyire tőle megölnek öt embert, s ő semmit sem vesz észre? A gyanút erősítette, hogy a jóval távolabb lakó szomszédok már emlékeztek arra, hogy az éjszaka zajokat, kiáltásokat hallottak, amelyeknek akkor semmi jelentőséget nem tulajdonítottak. A szomszédos házban például Soymour Kott és felesége, röviddel azután, hogy lefeküdtek, dörrenéseket hallott, mintha három vagy négy pisztolylövés lett volna. Mrs. és Mr. Kott füleltek egy darabig, de mert semmit sem hallottak, elaludtak. Mintegy 1200 méternyire a tetthelytől, egy kempingben Tom Ireland, egy kiránduló leányiskola egyik kísérője, körülbelül éjfél után negyven perccel férfihangokat hallott. Mintha a férfi azt kiáltotta volna: „Istenem, nem, könyörgöm, nem! Istenem, nem, ne, ne, ne!” Tíz vagy tizenöt másodpercig tarthatott a kiáltás aztán elhallgatott. Ireland azonnal körbejárta a tábort, de megnyugodva pihenni tért, mert a gondjaira bízott kislányok rendben, nyugodtan aludtak. Minden szomszédot egymás után. más-más rendőrök hallgattak ki. Sorra érkeztek a rendőrautók a helyszínre, s mindegyikük intézkedett valamit. Csak éppen a gyil- kqssági csoport szakemberei és a bűnügyi technikusok késlekedtek. Mire megérkeztek társaik — később megállapították: nem kevesebb, mint 43 rendőr járta össze a területet — már mindent megváltoztattak. így például, egy szarukeretes szemüveg, amely eredetileg De Rosa, Whisenhunt és Burbridge elmondása szerint a lakószobában álló két nagy bőrönd mellett feküdt a földön, valahogyan az íróasztalra került. A felismerhetően egy fegyveragyból származó három fadarabka, amelyet a ház ajtajának közelében fedezett fel az elsőnek érkező rendőrjárőr, most a lakószobában, egy szék alatt feküdt. A vérnyomokat a rendőrtalpak széthordták az egész házban, az egész udvaron. A megérkező bűnügyi technikus, Joe Granado, a látványtól annyira elkedvetlenedett, hogy csak a főbejárat előtti, több vértócsa egyikéből vett mintát, önkényesen abból indult ki. hogy valamennyi vér ugyanattól az áldozattól származik. Granado 45 vérnyomot rögzített, de csak 24-et elemzett később vércsoport szerint. Hanyagsága később gondot okozott, mert még nehezebbé vált a gyilkosságot rekonstruálni. Tizenkét óra tájban kezdték meg munkájukat a bűnügyi technikusok, összesen so ujjlenyomatot rögzítettek, ebből 25 Garretsontól, vagy az áldozatoktól származott. A fennmaradt ujjlenyomatokat a gyilkosok vagy talán azok a vendégek, akik egy-két nappal a szörnyű vérfürdő előtt jártak ott. hagyhatták hátra. (Folytatjlíiai )
