Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-20 / 169. szám

Fogadónapon Képyiselőasszony, kérem, segítsen... — Uborkaszezon-e a kép­viselőnő nyara? Fiala Tivadarné válasz he­lyett arra kér, hogy várjam meg a fogadónap végét. Az emberekkel folytatott beszél­getések, a sok-sok utánajá­rást kívánó ügyek, panaszok többet mondanak majd mint amit hirtelenjében felelni tudna. A mostani fogadónap vál­tozatosnak ígérkezik, az egri népfrontbizottság helyiségé­ben ugyanis már jóval kilenc óra előtt többen várakoznak. Délig aztán egymásnak ad­ják a kilincset az emberek. — Képviselőasszony. ké­rem, azért kerestem fel... o o o Az idős néni a könnyeit törölgetve ül le a fotelba. — Hetvennégy éves va­gyok, képviselőasszony, a férjem beteg, alig tud mo­zogni. Mindig dolgozott — kezdi Sz. Sándorné —, hogy kiegészíthessük a kis nyug­díjunkat. Nehezen élünk. én- értem csupán 210 forintot adnak a nyugdíjhoz. .. — Nem kell azért úgy nekikeseredni — hangzik a vígasztalás, majd a képvi­selőnő a család körülményei iránt érdeklődik. Kiderül, hogy a néninek két gyerme­ke van, de egyikhez • sem akar fordulni, mert az egyik építkezett, a másiknak is van éppen elég gondja-baja. Tu­lajdonképpen csak arról van szó, hogy ,'Olyan jó elmondani valakinek hogy ilyen árván és nehezen él az ember..." A képviselőasszony note­szába azért bekerül a dolog, utána fog nézni, hogy miként is lehetne segíteni az örege­ken. Ismét idős asszony lep be az ajtón. Ö már komolyabb dologban keresi a körzet or­szággyűlési képviselőjét. A Kisvölgy utcában — mondja B. Ferencné — nemrégiben utat, járdát építettek, majd a lakosságot terhelő összegről minden családot értesítettek. — Ránk ötezer forintos hozzájárulás jutott — mutat­ja a papírokat. — Ezt mi el is fogadjuk, mert tisztában vagyunk azzal, hogy szebb lett a környék, járhatóbbak az utcák ezen a részen is. Csak az ezeregyszáz forintos nyugdíjból nehezen tudjuk kifizetni ezt a nagy összeget. Azt szeretnénk kérni, hogy amennyiben fehet. vegyék fi­gyelembe a körülményeinket és mérsékeljék a hozzájáru­lás összegét. .. Ugyanebben az ügyben jött el a fogadónapra T. Berta­lanná Kisvölgy úti nyugdíjas is. Telnek a noteszlapok, a segítséget kérő nyugdíjasok írásban kapnak majd választ arról, hogy mit intézett a képviselőnő. Hosszú, bonyolult ügyet mesél el B. János és felesége a Pucky M. utcából. Építeni szeretnének — hámozzuk ki a lényeget —. de a társtu­A segítségét kérem, képviselőasszony... (Fotó: Tóth Gizella) lajdonosok nem egyeznek be­le az ingatlanbővítésbe. — Senkinek sem ártanánk, a saját részünkhöz építenénk, nem értjük, miért nem egyez­ne)/: bele a többiek. Senkinek sem ártanánk... — hajtogat­ják. Aztán amikor elmennek, megjelenik egy férfi, R. Béla, aki a három társtulajdonost képviseli a panaszügyben. „Természetes”, hogy minden­nek pontosan az ellenkező­jét állítja! A képviselőnő ez­után csak azt ígérheti meg, hogy a szakemberek segítsé­gével vizsgálja majd meg az ügyet, s mind a két „tábort” értesíti az eredményről. Nem lesz könnyű dolog megoldani ezt a gordiuszi csomót... Építéssel kapcsolatos a Bartakovics utcában élő B. Margit panasza is. Abban kéri a képviselőnő segítsé­gét, hogy „ne falazzák le a lakóépület őt megillető be­járatát. mert állítólag az egyik lakótársa ilyen átalakí­tásra kapott engedélytFia­la TiVadarné elkéri az idős nő által bemutatott doku­mentumokat, iratokat és fo­tókat, s ígéretet tesz az ügy kivizsgálására. Harmincnégy család képvi­seletében kopogtat be a fo- gatdónapra a Rózsa Károly utcai lakásszövetkezet három fiatal tagja. — Képviselőnő. kérem, amit most elmondunk, az nem mindennapi ügy — kezdi Z. Ferenc. Pár perc alatt ki­derül, hogy évek óta várnak a lakásuk megépítésére, de különböző okok miatt állan­dóan húzódik a dolog. Sőt. ma már ott tartanak, hogy az előzőleg felépített tömb több­letköltsége elvitte az ő pén­züket is. csaknem másfél millió forintot. . .! — Mikor lesz nekünk így lakásunk? — teszik fel a kérdést, amelyre ugyan Fia­la Tivadarné sem tudott ka­pásból válaszolni, ezért se­gítségül hívta Zámbori Fe­rencet, a városi tanács mű­szaki osztályának vezetőjét. A közös konzultáció végül azzal zárult, hogy a műszaki osztály szakemberei a na­pokban a lakásépítő szövet­kezet vezetőivel együtt tisz­tázzák a dolgokat, Erről ér­tesítik majd a képviselőnőt, valamint a panaszt tett szö­vetkezeti tagokat is. A „nem mindennapi ügy” lezárása ezzel megkezdődött. A kissé hosszúra nyúlt megbeszélés után rövid pi­henőt engedélyez magának a képviselőnő, aki — mint mondta — szinte a dohány­gyári éjszakai műszakról ér­kezett a fogadónapra. Pár perc múlva az ajtóhoz lép. és beinvitálja a következő ügyfelet: ezúttal a telefon- hiány a téma, majd a vér­adás jobb megszervezéséről beszél egy vöröskeresztes ak­tíva. Öt egy régi „ügyfél követi, aki most csupán azért kereste fel a képviselő­asszonyt, hogy köszönetét mondjon a múltkori segítsé­gért. Üde folt volt ez a né­hány perc a panaszok ára­datában. .. O O O Délre üres lett a várako­zószoba. Gyors számvetés: ezúttal tizenhármán fordul­tak — többnyire panasszal, személyes és közös gondok­kal — a képviselőnőhöz. Fiala Tivadarné becsukja a noteszt, aztán az eddig csak csendesen jegyzetelő, szem­lélődő krónikáshoz fordul. — Hadd válaszoljak a kérdésére kérdéssel: lehet-e a képviselőnek uborkaszezon a nyár...? Szilvás István Borka asszony és György deák Egy felfúvódott mellyű asszonyt, egy rendíthetetlen borisszát, egy majdnem sü­ketet meggyógyít a csoda­doktor. Kata és Erzsók, két ,öre- gecske menyecske a deákok­nál lel vigasztalást. Egy szerencsétlen férjnek leég a portája- de benne ég — szerencsére — felesége is... Nagyjából ez a jól-rosszul visszaadható tartalma annak Sajnos ezúttal- — legalább­is ami az öt jelenetet illeti — a mindent bemutató­mindent kimondó ízes, vas­kos komédiázás nem a leg­jobban sikerült. S hogy mi­ért. ennek legföljebb csak találgatni lehet az okát. El­képzelhető. hogy Romhányí László nem a legszerencsé­sebben választott Kert,só Cirjék írásai közül. Az is lehet, hogy Galambos Sán­dor rendezőnek nem sike­ra készen férjet fogni. Nem riadva vissza a csávalében való fürdéstől, az egérevés­től, de még a fogreszeléstől és .koponyaköszörüléstől sem. De a történet sikere végül is elsősorban a nagy kedv­vel komédiázó művészeknek, a Jászai-díjas Pécsi Ildikó­nak. Bánffy György Érdemes művésznek, és Maros Gá­bornak köszönhető. Pécsi Il­dikó a rendíthetetlen konty­az öt jelenetnek, amelyet egy iskoladrámával együtt a Ludas Matyi és a Szép ma­gyar komédia előjátékaként mutatnak be estéről estére az Agria Játékszín művészei az egri Dobó téren. A helyszín ama kiszögel- lésének. ahol immár harma­dik esztendeje fölállítják a színpadi dobogókat, különös hangulata van, Az összeszű­külő vaskos barokk falak, az íves, múlt századokat idé­ző kapuk, ablakok, eleven- lélegző háttért biztosítva kí­nálják az alkalmat az ízes, vaskos komédiázáshoz. Ez az a hely, ahol „min­dent be lehet mutatni”, „mindent ki lehet mondani” a tisztelt publikum gyönyö­rűségére. rült a legmegfelelőbben szín­padra állítania a jeleneteket. Mindeneseire a kedvesen, kellemesen játszó színészek minden igyekezetük ellené­re sem tudták mosolyra, ne­vetésre ingerelni a közönsé­get olyan sutácska poénok­kal, mint hogy a mellyes lánynak kiszúrták léggömb kebleit- hogy a borissza a földre öntötte az -,aquát, s hogy jól elpüfölték a süke- tecske atyámfiát..,” A címadó Borka asszony és György ,deák 1773-ból származó néznivaló iskola­játéka már jóval több szó­rakozást kínál. Mulatságo­sabb az előbbieknél már ma­ga a mese is, vagyis hogy az idősöcske Borka asszony mi­ként próbál minden áldozat­ra és férjre áhítozó vénlány szerepében csodálatosan ron­da, vaksi, fogatlan és görbe hátú. Bánffy György, mint pénzre pályázó jövendőbeli, kacagtatóan kétségbeesetten ingadozik a pénzes rabság és a szegényes szabadság közt, Maros Gábor, a deák, reme­kül adja a lovat mindkette­jük, illetve a csínyre foly­ton kész oskolatársak alá. A játék második fele így végül mégiscsak kedvet éb­reszt a várszínházbéli pro­dukcióhoz. S ebben nem kis részük van Borsi Zsuzsa hangulatos jelmezeinek és a Tolcsvayék szerezte kelle­mes dalbetéteknek. Németi Zsuzsa 1*77. július 20., szerda Pintér István: Gyilkosság a „szeretet jegyében” 3. Óvatosan, lopakodva közelí­tették meg az épületet. Va­lami kezdettől fogva azt súg­ta nekik, hogy ott találják a tettest, vagy a tetteseket. A nagy csendet, amely a Los Angeles előkelő villane­gyedét jellemzi, kutyaugatás törte meg, s aztán egy íéni- hang csendre intette az ebet. A három rendőr — vala­mennyien fegyverrel a ke­zükben — valósággal bekerí­tették a házat. Ismét csak De Rosa bizonyult a leggyor­sabbnak. Ö pillantotta meg először azt a mintegy 18 éves férfit, aki a lakószobában, egy kereveten feküdt. Nem láttak sem nála, sem a keze- ügyében fegyvert, ennek el­lenére elővigyázatosak ma­radtak. — Ne mozduljon, mert lövünk... — rúgta be De Rosa az ajtót. A fiatalember rémülten né­zett fel. három fegyver csöve meredt rá. Christopher, Alrobelli va­dászkutyája Whisenhuntra ugrott, de Garretson, a gon­dozója visszahívta. A rend­őrök a kutya támadásában annak bizonyítékát látták, hogy veszedelmes gyilkosra találtak. William Garretsont leütötték, kezét-lábát meg­bilincselték. s úgy vonszolták a fűvön keresztül a rendőr­autóhoz. A fiatalember köz­ben magához tért, ártatlan­ságát hangoztatta, erre új­ból leütötték. Ekkor történt, hogy nagy sietségében, az „elfogott tet­tessel” a rendőrségre igye­kezve De Rosa megsemmisí­tette a kapugombon az igazi tettesek valamelyikének ujj­lenyomatát. Whisehunt a vendégház­ban maradt, ott fegyverek és véres ruhadarabok után kutatott, de semmi ilyesmit nem talált. Közben pedig megkezdték Garretson Ki­hallgatását. Arra a kérdésre, hogy mit csinált éjszaka, a fiatalember azt válaszolta, hogy egész éjjel fent volt, le­velet írt és lemezeket hall­gatott. Semmi gyanúsat nem tapasztalt, nem hallott. Val­lomását a rendőrök hazug­ságnak minősítették: hogyan lehetséges az, hogy nem egé­szen 30 méternyire tőle meg­ölnek öt embert, s ő semmit sem vesz észre? A gyanút erősítette, hogy a jóval távolabb lakó szom­szédok már emlékeztek arra, hogy az éjszaka zajokat, ki­áltásokat hallottak, amelyek­nek akkor semmi jelentősé­get nem tulajdonítottak. A szomszédos házban pél­dául Soymour Kott és fele­sége, röviddel azután, hogy lefeküdtek, dörrenéseket hal­lott, mintha három vagy négy pisztolylövés lett volna. Mrs. és Mr. Kott füleltek egy darabig, de mert semmit sem hallottak, elaludtak. Mintegy 1200 méternyire a tetthelytől, egy kempingben Tom Ireland, egy kiránduló leányiskola egyik kísérője, körülbelül éjfél után negy­ven perccel férfihangokat hallott. Mintha a férfi azt kiáltotta volna: „Istenem, nem, könyörgöm, nem! Iste­nem, nem, ne, ne, ne!” Tíz vagy tizenöt másodpercig tarthatott a kiáltás aztán el­hallgatott. Ireland azonnal körbejárta a tábort, de meg­nyugodva pihenni tért, mert a gondjaira bízott kislányok rendben, nyugodtan aludtak. Minden szomszédot egymás után. más-más rendőrök hall­gattak ki. Sorra érkeztek a rendőrautók a helyszínre, s mindegyikük intézkedett va­lamit. Csak éppen a gyil- kqssági csoport szakemberei és a bűnügyi technikusok késle­kedtek. Mire megérkeztek társaik — később megállapí­tották: nem kevesebb, mint 43 rendőr járta össze a te­rületet — már mindent meg­változtattak. így például, egy szarukere­tes szemüveg, amely erede­tileg De Rosa, Whisenhunt és Burbridge elmondása szerint a lakószobában álló két nagy bőrönd mellett feküdt a föl­dön, valahogyan az íróasz­talra került. A felismerhető­en egy fegyveragyból szár­mazó három fadarabka, ame­lyet a ház ajtajának közelé­ben fedezett fel az elsőnek érkező rendőrjárőr, most a lakószobában, egy szék alatt feküdt. A vérnyomokat a rendőr­talpak széthordták az egész házban, az egész udvaron. A megérkező bűnügyi techni­kus, Joe Granado, a látvány­tól annyira elkedvetlenedett, hogy csak a főbejárat előtti, több vértócsa egyikéből vett mintát, önkényesen abból in­dult ki. hogy valamennyi vér ugyanattól az áldozattól szár­mazik. Granado 45 vérnyo­mot rögzített, de csak 24-et elemzett később vércsoport szerint. Hanyagsága később gondot okozott, mert még ne­hezebbé vált a gyilkosságot rekonstruálni. Tizenkét óra tájban kezd­ték meg munkájukat a bűn­ügyi technikusok, összesen so ujjlenyomatot rögzítettek, eb­ből 25 Garretsontól, vagy az áldozatoktól származott. A fennmaradt ujjlenyomatokat a gyilkosok vagy talán azok a vendégek, akik egy-két nappal a szörnyű vérfürdő előtt jártak ott. hagyhatták hátra. (Folytatjlíiai )

Next

/
Thumbnails
Contents