Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-17 / 167. szám
4 hatékonyság útjai (9) Cég, zsebből Irányítva r A mennyiséggel szemben a minőség előtérbe kerülése, a versenyképes áruk arányának növelése, a teljesítménnyel megegyező bérezés, a szervezés fokozása, a mun- kajerő-gazdálkodás, a kutatás eredményeinek gyors fel- használása^ mindaz, amiről eddigi cikkeinkben szóltunk, szorosan kapcsolódik a vál- I lalati érdekeltséghez és irányításhoz. Helyénvalónak kell tartanunk azt a véleményt, hogy a gondok jelző- rendszert alkotnak, azt mutatják, hol és miben hiányzik — vagy nem érvényesül j — az érdekeltség, hol vált túlhaladottá az irányítás módszertára. A tapasztalatok arra figyelmeztetnek, sem az érdekeltségben, sem az irányításban nem sikerült a kívánt változásokat elérni, a vállalatok többsége új fel- " adatait a régi módon akarja végrehajtani, s ez érthetően feszültségeket teremt. Túlzott centralizmus T Makacsul tartja magát a mindent egy kézbe felfogás. Valamikor, az iparfejlődés kezdeti szakaszában az üze- ! mecskét valóban vezethették — ahogy ez a köztudatba ' plántálódott — zsebből. E képletes zseb a főnöké volt. ! ő adott mindenre utasítást, ő vett fel és bocsátott el embereket. ő fizetett... Ma persze a vállalati apparátus sok mindent ellát, ám a zseb ma- ,radt. A Gazdaságkutató Intézet a vállalati irányításról, rAs » Pénzügyminisztérium Be- > vételi Főigazgatósága pedig a nr> vállalati belső érdekeltségi uví" rendszerről folytatott vizsgálata megegyezően azt állapíthatta meg, hogy . túlzott centralizmus érvényesül. [ Nehogy félreértés legyen: az egyszemélyi, felelős vezetés elve érvényes. Ezt azonban sok helyen úgy valósítják meg. mint a tevékenység egészének egy kézben történő összpontosítását. Az anyaggazdálkodástól a túlórakeret felhasználásáig, a gépvásárlástól az árubemutatóig, mindenért a vállalatvezető „felel”, de mert eny- nyiíéle feladatot képtelenség jól egyeztetni, a felelősség is csak látszólagos. Valójában a túlzott centralizmus a szervezet szétdarabolódásához, a részek egymástól független működéséhez nyit utat, s a szervezet csúcsa hiába szorgalmazza a hatékonyabb munkát. az alkotóelemek nem alkalmasak ennek gyakorlati érvényesítésére. A Gazdaságkutató Intézet vizsgálatának megállapításaihoz visszanyúlva: a negyedik ötéves terv időszakában a leggyorsabban fejlődő vállalatok azok voltak, amelyek az állóeszközök bővítésével együtt korszerűsítették az (irányítási rendszert, s megteremtették a népgazdasági célokhoz illeszkedő belső érdekeltséget. Átmenet és felemássás c Más oldalról, de ugyanoda közelítve: a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának vizsgálati tapasztalatai szerint a vállalatok többségének belső érdekeltségi rendszerét a felemásság jellemzi. Például: valamely vezető érdekelt az ún. osztályos áruk arányának csökkentésében. csak éppen nincs módja ezt ösztönözni beosztottjainál, mert azok alap- és teljesítménybérrel kombinált órabérét mások állapítják meg, s az ún. minőségi prémiumokat is azok határozzák meg. Az összhang kialakításának képessége hiányzik a legjobban ma a vállalatoknál. Rendbe tesznek egy-egy részterületet, ám nem jutnak tápod tatnyit sem előbbre, mert a többi szervezeti alkotóelem — vagy érdekeltségi elem — úgy működik, mint korábban Ezért sűrű eset, bizonyos szervezési intézkedések nem mérséklik, sőt fokozzák a zavarokat, a belső ellentmondásokat, mintha azt sugallnák, jobb volt a régi módon. A következetlenség, az ide-oda kapkodás tükröződéseként foghatjuk fel a vállalati irányító szervezetek ismétlődő formai átalakítását, amikor a csoportból osztály, az osztályból főosztály lesz, gyarapodnak a címek, a rangok, de a munka marad, amilyen volt. A csomóponton állva Ne kételkedjünk az irányítók túlterheltségében, de abban igen, szükségszerű-e? Avagy: a vállalati szervezet korszerű formáját felépítve, szabadulni lehetne a terhek egy részétől? A szónoki kérdés magában hordja a feleletet, de sajnos, ma még ritkaságnak számít az a szervezet, ahol a vezetők a csomópontokon állnak: megelőzik az élesebb ütközéseket, a további haladás irányát mutatják. Sokkal jellemzőbb az az eset, amikor mindenki egy vagy két lépcsővel alacsonyabb szintű vezető feladatait végzi, s valójában — senki sem vezet! Büntetlenül ezt nem lehet megtenni, s a büntetés: az alacsony hatékonyságú munka. Amibe a költséggazdálkodás gyatrasága éppúgy beletartozik, mint az új termékek, technológiák vontatott bevezetése a gyártásba. Az elavult, a zsebből történő irányítás fölszámolása nem egyike a hatékonysági tartalékoknak, hanem a legfontosabb ja. Lázár Gábor (Következik: JÓL MEGFIZETVE, DE ...) Hol szorít o lakás? A MEGYEI TANÁCS tervosztálya és az OTP igazgatósága figyelmet érdemlő jelentést adott a közelmúltban az SZMT elnökségének szűkebb hazánk lakáshelyzetéről, építkezéseiről. Arról tájékoztatták a szakszervezetek helyi vezető testületét, hogy az V. ötéves terv időszakában is határozott a szándék a további fejlődésre: a középjtávú program nem kevesebb] mint 12 500 új, korszerű otthon megteremtésével, főleg városaink — ahol 1 az országos átlagnál rosszabb a helyzet -r- különösen pedig Eger gyarapításával számol. Az elképzelések megvalósításánál nagy segítség, hogy például a tanácsi lakások komplex megvalósítása mellett a telepszerűen épülő társasházak különféle kapcsolódó létesítményekkel történő ellátását is a központi célcsoportos beruházási előirányzat terhére iparkodnak biztosítani. Ugyanekkor az egyedi társasházak elhelyezésére döntően már közművesített területen próbálnak lehetőséget teremteni. A tervek valóra váltásánál jelentős a munkáltatói támogatás, — amelyet a lakásépítés különböző formáiban, a korábbiakat is beleszámítva, immár kétezer igénylő élvez megyénk településein. Mint ismeretes: a beruházási költségek meghatározott arányú térítése ellenében az új tanácsi bér-, illetve tanácsi ér- tékesítésű lakások öt százalékánál érvényesíthetik a vállalatok, intézmények bérlő-, vagy vevőkiválasztási jogukat. Mind számottevőbb a magánlakás-építések pat. ronákísa is, amely tavaly már az összes ilyen vállalkozás 32 százalékát érintette. Ugyanekkor külön kedvezményt — kiemelt állami támogatást — kapnak lakásvásárlásaiknál a válla- lalatoknál dolgozó munkások három városunkban. Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban így 1973—1976. között együttesen 871-en élvezték ezt a lehetőséget. Ez év elejétől pedig — újabb engedéllyel Füzesabonyban, Hevesen, Lőrinciben és Sírokban egyelőre összesen mintegy másfél százan élhetnek hasonlóval. Néhány nagyobb vállalat az OTP Heves me. gyei Igazgatóságával kötött megállapodás alapján közművesített telekkel, önálló la„Büszke lesz rá, hogy ő ' melós” — Úgynevezett értelmiségi . család gyermeke vagyok. Hát, hogy két évvel ezelőtt mi is akartam lenni? Én is pedagógus. Miután megjött az értesítés a sikertelen felvételiről, az egri szakmunkásképzőbe iratkoztam. Hogy miért éppen az elektronikát választottam? Nem azért, mert divatosnak tartják. Az egri Nyíri Csaba vérbeli mai kamasz. Egy érettségi bizonyítvánnyal a kezében, annak idején talán maga sem így képzelte. — Nem bánta meg? — tiltakozva rázza a fejét. — Semmiképpen. Sőt, bármily meglepő is, de végül örülök, hogy így sikerült. Már régebben is szívesen bütyköltem rádiókat, magnót, a zenélés révén meg erősítőket. Nagyon érdekes dolog olyasmivel foglalkozni, ami egy apró parányi tok, s az ember csak elképzelni tudja, hogy abban mi zajlik le ... És ezt tudni kell alkalmaznia! Ilyenkor egy siker nagyon sok örömet okozhat. Ezért nem érdekelt, hogy divatos lesz-e majdan a szakmám. Itt ugyanúgy lehet alkotni, mint bárhol másutt. Megépíthetek egy erősítőt, vagy bármilyen más kapcsolást .,. Látom, hogy elkészül és működik. Ilyenkor az elégedettség mellett már azt érzem, hogy egy bonyolultabbat, nagyobb teljesítményűt.., egyszóval, egy jobbat szeretnék csinálni. De minden szakmának ez a lényege, és ez is benne a szép. .. hogy alkotni. Ez ösztökél azután a továbbtanulásra is... — ... ha már itt tartunk. Továbbtanulni kétféle céllal lehet. Egyrészt azért, hogy valaki minél előbb elkerülhessen a munkapadtól, és egy „kék”, vagy „fehér” köpenyt szerezzen, másrészt, hogy jobban, tökéletesebben megoldja a mindennapi munka feladatait. — Sohasem gondoltam arra, hogy vezető legyek. Tehát, hogy bármilyen előnyhöz jus. sak. A továbbtanulás számomra azért fontos, mert ez segíthet önmagam megvalósításéhoz. — Ez ma nagyon felkapott kifejezés. — önmegvalósítás? Hát igen. Talán az alkotás öröme. Ez megint közhelyszerűen hangzik, de nekem már eddig is nagyon sok élményt szerzett a sikeresen elvégzett munka. Persze, az ember létrehozhat valamit, kötelesség- érzetből, vagy csak, mert pénzt kap érte. De elhatározni egy dolgot: na, meg tu- dom-e csinálni, és utána meg is valósítani; szóval, mindig egy nehezebb feladatra vállalkozni, s utána még nehezebbre ... de ez a fejlődés is. Számomra az önmegvalósítást ez az állandó előrelépés jelenti. Mindig alkotni és az alkotást magam előtt látni, tudva azt, hogy még menynyi az, ami előttem áll. És mindez nyilván azt is eredményezi, hogy akkor majd jobban és pontosabban fogok dolgozni. — Elnézést a kérdésért. Melós lett. Ez egyfajta hovatartozás bizonyos társadalmi helyet is jelent... — ... és egyféle biztonság- érzetet is. Az által, hogy nekem fix állásom van; tudom, ekkor megkapom a fizetésem, — egyszóval dolgozom. Most érzem magam a társadalom teljes értékű tagjának, bár két éve elmúltam, ugye 18 éves. Szerintem a felnőtté válás feltétele a tényleges munka. Mert azért más egyetemen huszonvalahány évesen tanulni, hisz még akkor mindig gyerekebb az ember, mint hogyha „kimegy” és pár évet dolgozik. — Munkásnak lenni, ebben az országban. Számodra ez mit jelent? — Valójában én még csak ezután leszek „melós”, hisz pár napja végeztem. Az eddig látottak nem egyértelműek. Az, hogy ha valaki azt mondja: „szakmunkásképzőbe járok”,' a gimnazisták már mintha másképp néznének rá. Mint ahogy a belvárosi néz a falusira. Sok szülő is szégyellj magyarázkodik mások előtt, ha gyereke szakmát tanul. Furcsa fonákja ez' a társadalomnak. Manapság rengeteget hangoztatjuk a munka megbecsülését, de aki ezt elmondja, a lelkét kijárja azért, hogy az egyébként tehetségtelen fiát bedugja egy egyetemre, vagy főiskolára. „Mindegy. csak diploma legyen”, ugye! Való igaz, az emberek sem úgy. állnak a munkához, mint_azt várni lehetne. Elvileg egy szakmunkás, amikor átveszi a bizonyítványt, vállalja, hogy az általa tanult szakmát elvégzi, és nemcsak csinálja, de megcsinálja amit kell. Tehát, amit az előbb is mondtam. Az önmegvalósítás, s ezt minden embernek éreznie kellene. S ne kizárólag azért dolgozzék valaki, hogy pénzt keressen, hanem, mert szedeti a kalapácsot, vagy mondjuk a köműveskanalat, és szereti azt is, amit megalkotott. Aki a penzre hajt, úgy érzem, nem is nyújthatja azt, amire egyébként képes lenne. Pedig talán ez kötelessége is. Nem? Ez öntudat kérdése ... De ha az embernek egyfajta teljességet ad a munkája, tudja, érzi, hogy szükség van rá, akkor feltétlen megbecsülést is kell kapnia. Viszont akkor ő is büszke lesz arra, hpgy kétkezi munkás, hogy ő „melós”... Cziráki Péter kásépitési tevékenységgel segíti dolgozóit. Az állami és a tanácsi építők 40, a Mátra. vidéki Fémművek — csupán Sírokban — 64, a Mátraalji Szénbányák 300 lakást biztosít az arra rászorulóknak. MÉGIS AZT KELL megállapítani — így vélekedik az említett beszámoló is —. hogy a helyzet csak lassan javul, városainkban nehéz behozni a lemaradást Sajnos, a vitatathatatlan sikerek ellenére sem nevezhető biztatónak a tervidőszak első — tavalyi — esztendeje. Hiszen, ha nem is túlságosan nagy az adósság, az elképzeltnél kevesebb embert sikerült megörvendeztetni azokkal a bizonyos kulcsokkal. Az év folyamán a tanácsok inkább a már épülő házak befejezésére költötték pénzüket, s a kivitelezők a szükségesnél kisebb számú létesítmény megvalósításához kezdtek. S túlságosan sokkal az idei év sem kecsegtet, miután a tervezett 2600 lakás felét magukba foglaló több szintes épületek közül jó néhánynak máig sincs kiviteli szerződése. Az elvállalt feladatok 45 százalékának teljesítése pedig csupán novemberben, decemberben várható. Máris bizonyosnak látszik, hogy a célcsoportos beruházásban elkerülhetetlennek tűnő lemaradás mellett az eredetileg beütemezett 500, illetve az utóbb ígért 369 OTP-la- kásból jó, ha 268 elkészül december utoljáig. Lényegében csak a családi házak felépülésében bízhatunk maradéktalanul. Napjainkban is gondot okoz, hogy még nem mindenütt és nem mindig elég gyors az építkezések előkészítése. kevésnek bizonyul a tervezői, illetve kivitelezői kapacitás, akadozik az anyag- ellátás. A megyeszékhelyen a Csebokszári-városrészben — a fűtőmű kapacitásának elégtelensége további akadályt jelent a fejlesztések előtt Több más mellett pedig a szanálások külön is hátráltatják a települések gyarapodását. TAVALY PÉLDÁUL — noha ez a tapasztalat a vártnál kedvezőbb — 685 lakás megszüntetésére került sor megyénkben. Egerben például az életveszélyes pincék és a váratlan váromlás miatt olyan helyzet állt elő, hogy az új lakásoknak 18 százaléka csupán pótlást jelenthe. tett! Az idén 755 lakás felszámolása válik szükségessé a megyében, nagyrészt a megyeszékhelyen átvezető 25- ös fő közlekedési út új szakaszának kialakítása, valamint a gyöngyösi új lakótelep munkáinak megkezdése miatt. Mérséklőén hat az építkezésekre, hogy a középmagas házak növekvő részaránya miatt a költségek — noha műszaki, gazdasági normatívák bevezetésével próbáltak ez ellen tenni. — emelkednek. A munkáltatói támogatással készült olcsóbb lakásoknak pedig mindössze három százaléka vállalati s egyéb szervezésű, vagyis igazán kedvező. A támogatás több. nyíre anyagi jellegű, noha egyre fokozottabban szükség lenne például a szállítóeszközök kedvezményes biztosítására, a félkész lakások be-» fejező munkáinak vállalásá. ra, a társadalmi akciók ezekre történő irányítására. Az ilyenféle segítség, a társadalmi összefogás lakásszövetkezetekben történő szélesítése, csökkenthetné ugyanis leginkább az egyéni terheket, s adhatna nagyobb kedvet az igénylőknek,— ami végső soron a tanácsok gondjait is enyhítené. Meglepő, elgondolkoztató — amit e sorok írója is tapasztalt —, hogy olykor viszont még a leghatékonyabb munkáltatói támogatással megvalósított lakások sem sokat jelentenek az ellátottság javításában, a nyomasztó gondok eloszlatásában. A keck vezményes akciókban épült házakban az előnyös lehető. ségeket nem egy esetben inkább csak luxusotthonok kialakítására, amolyan minőségi cserékre használjak —, akiknek pedig valóban szükségük lenne az annyira várt költözésre, valahogy kiszorulnak a szervezők listájáról. A SAJÄT LAKÄS meg* szerzése pedig — mint tudjuk — sajnos, évről évre költségesebb, nehezebb. Amíg például a munkáslakás konstrukcióban értékesített lakások átlagára — az OTP adatai szerint — tavalyelőtt még 300 ezer forint körül volt, tavaly már 348 ezerre nőtt. A 22—32 ezres „beugrók” mellett a vállalati és takarékpénztári kölcsönből havi 550—660 forintot kellett törleszteni, de ez bizony az idén már nem lesz elég. S ha ehhez hozzászámítjuk még a villany-, a gáz_ vagy az egyéb fűtési költséget, a közös kiadásokhoz, valamint a felújítási alaphoz való hozzájárulást —, noha ez a magánlakásforma a legkedvezőbb —, kiderül, hogy minden kihagyott esztendő jelentős veszteség. Félreértés ne essék: általában nem rosszak a megyei eredmények, tapasztalatok — a „lakásfronton” azonban kétségtelenül vannak még hiányosságok, bosszantó kellemetlenségek, apróbb, nagyobb „pörsenések”, amelyek a legkevésbé sem kívánatosak. A lakásprogram kiemelt politikai jelentőségét kinek„ kinek még jobban meg kel. lene értenie. Feltétlenül szükséges alaposabb, körültekintőbb munkával végezni a szanálásokat, elengedhetetlen, hogy változtassanak a szűk tervezői és kivitelezői „keresztmetszeten”. Következetesebben kell ügyelni ar_ ra, hogy a feladatokon osztozó vállalatok, szövetkezetek a terveikben első helyen szere, peltessék a lakásprogram megvalósítását, s biztosítsák mindenkor az átadások elő. írt ütemét. Kívánatos, hogy fokozottabban, sokoldalúbban érvényesüljön a lakásigénylők munkáltatói támogatása, mindenütt a kérések mielőbbi teljesítésére törekedjenek. Legyen nagyobb összefogás közös céljaink megvalósításáért, váljék valóban társadalmi üggyé a lakásépítés, MERT IGAZÁBÓL — mini az SZMT elnökséki ülésén is megfogalmazták — csak így juthatunk előbbre, messzebbre. Gyóni Gyula J • • Ot nemzet úttörőinek találkozója Tarnamérán Tarnamérán, az ifjúsági táborban, szombaton mintegy kétszáz fiatal gyűlt ösz- sze, bolgárok, csehszlovákok. csuvasok. lengyelek, s a vendéglátó magyarok. Saját nemzeteiknek dalaival kö. szöntötték egymást, majd kultúrműsor következett. Fellépett a hevesi gimnázium polbeat-együttese, a kiskörei tánccsoport, Pallagi Pál bűvész és egy citerás. Ezt követően köze® játékokban vettek részt a fiatalok. Ebéd után vidám sportvetélkedő következett, közben minden nemzet fiataljai közül kettő-kettő az aszfaltra rajzolta, hogy mit jelent számára a barátság. A barátsági találkozó vidám hangulatban, a késő délutáni órákban ért végek Zvonák Sándor tudósító MMM&& 1977. július ÍZ, vasárnap
