Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-02 / 154. szám

Naponta ötmillióskor Fél év a csillagok alatt A KÉTNArOS PARLA­MENTI ÜLÉS középpontjá­ban kétségtelenül a tavalyi országos költségvetés teljesí­tésének megtárgyalása állt. Ennek gyújtópontjában pe­dig a lakosság ellátása, a kereskedelem munkája- Ért­hetően hajlott az érdeklődés ebbe az irányba, hiszen fel­szólalt a belkereskedelmi miniszter is. De úgy is mondhatjuk: nyilván azért kért szót a kereskedelem legfőbb irányítója, mert mai helyzetünkben különös fon­tosságúvá lett a kereskedel­mi munka, és éppenséggel van mit mondanunk róla. Mondanunk — és ebbe a közlemény és a - miniszteri álláspont egyaránt beleér­tendő, azon egyszerű oknál fogva, mert — mint kitűnt —. gyakorlatilag nem térnek el egymástól. Vessünk tehát ilyen érte­lemben egy pillantást az el­múlt esztendőre. A terve­zettnél lassabban növeke­dett a nemzeti jövedelem, s ennek következményeként mérsékeltebben nőtt a la­kosság vásárlóereje, a fo­gyasztás csak kevéssel emel­kedett. Az ipar lényegében a tervnek megfelelően dol­gozott, a nagyüzemi mező­gazdaság produktuma — a kedvezőtlen körülmények el­lenére — sem csökkent lé­nyegesen, a háztáji terme­lés azonban visszaesett. Mindez együtt sajátos hely­zetet teremtett a kereskede­lemben: számos területen, elsősorban az iparcikk-kíná­lat terén, a korábbinál na­gyobb erőfeszítéseket kellett tenni a vevő megnyerésére — és ez jó volt. Ám csak­nem minden téren adódtak még hiányok, ami nem tet­té lehetővé, hogy a vevő szava legyen a meghatározó a piacon- Mindenesetre, ha nem is örültünk annak, hogy kevesebb az elvásárolni va­ló pénzünk, mint amennyi­re számítottunk, azzal né­mileg talán vigasztalódhat­tunk, hogy ez a körülmény olyan erőfeszítésekre sar­kallta a kereskedelmet, ami valójában mostanában kezdi éreztetni üdvös hatását. Ezért van az, hogy — mint Sághy miniszter mondotta — az első öt hónapban 10 szá­zalékkal nagyobb forgalmat csináltak, mint egy évvel korábban, és mégsem volt semmi fennakadás — tehet­jük nyomban hozzá. Különös fontosságot tulaj­donítunk azonban annak a miniszteri kijelentésnek, mi­szerint az ipari-kereskedel- • mi kapcsolatok fejlődése el­lenére. még mindig problé­ma a lakosság igényeinek helyes felmérése. A pontat­lan prognózisok miatt ma még egy-egy helyen, vagy termékből áruhiányok kelet­keznek, más helyen olykor felesleges készletek halmo­zódnak fel. Tény, hogy az élelmiszer­választék sokat javult, a húsellátás hasonlóképpen, kedvező, hogy növekszik a tejfogyasztás, és az idén to­vábbi kétszáz helységet lát­nak el pasztőrözött tejjel. Jobb a helyzet a burgonya-, a zöldség- és a gyümölcskí­nálatban is, hogy a terme­lést ösztönző kormányintéz­kedések hatására a nagyobb termelési kedv eredménye­ként növelni lehet a felvá­sárlást. ugyancsak biztató. Megnyugtató, hogy ami a tartós fogyasztási cikkek va­lóban növekvő és viszonylag változatos kínálatát illeti, az elismerés mellett esett szó az alkatrészellátás gondjai­ról. valamint egy kritikus területről, a mezőgazdasági kisgépek, szerszámok, anya­gok nagyon hézagosán javu­ló választékáról. És persze a minőségről, amit azért is említünk ilyen kurtán, mert valójában folyton erről kel­lene beszélni, mint egész termelőmunkánk, kereske­delmi kínálatunk — min­dennapi életünk egyik sú­lyos gondjáról, problémájá­ról­Szóba kell hoznunk még egy ellentmondást, ami több oldalról is beszéd tárgya volt az ülésen. Az ipar, mint ismeretes, a jelenlegi­nél gazdaságosabb termék- szerkezet kialakítására kell, hogy törekedjék, magyarán: (íj oíp a rakodási moaka könnyítésére A nehéz fizikai munkát jelentő gépkoesirakodást köny- nyíti meg az Építőgépgyártó Vállalat Emelögépgyárának legújabb terméke, az autórakodó daru. A gépkocsik rakodófelületére több tonnát is felemelő kis darut a teherautó motorjához kapcsolt hidraulikus be­rendezés működteti. Jelenleg az autórakodó daruk kísérleti gyártása folyik, a sorozatgyártás a jövő évben indul meg. (MTI fotó — Csikós Gábor felv. bizonyos cikkek gyártásával fel kell hagynia, mert nem kifizetődő az előállításuk. Csakhogy ezek között nem egy akad, amelyre még van, talán hosszabb ideig lesz is, kisebb-nagyobb igény. Az ellentmondást tehát — hogy joggal kívánja egyfelől a pénzügyminiszter az elavult termékeket gyártó vállala­toknak nyújtott kedvezmé­nyek elvonását, másfelől a belkereskedelmi miniszter és nem egy hozzászóló hang­súlyozta, hogy a termésszer- kezet-változás még átmene­tileg se okozzon áruellátási nehézségeket — fel kell ol­dani. Ha szükség van ezek­re a cikkekre, akkor vagy gyártani, vagy importálni kell őket. Ha nem érdemes gyártani, marad a behoza­tal; ha nem lehet impor­tálni. mégis gyártani kell. De döntés szükséges, mégpe­dig egyértelmű. VÉGEZETÜL, ha már ezt a témát ragadtuk ki a nyá­ri ülésszak napirendjéből, nem hallgathatunk a keres­kedelem dolgozóiról sem, akiknek a sok szélsőséges megítélés pergőtüzében — „fütyülnek a vevőre”, avagy „elviselhetetlen hajsza az életük” — valóban nem le­het különösen jó a közér­zetük- A miniszter szólt az erőfeszítésekről amiket a kereskedelmi alkalmazottak élet- és munkakörülményei­nek javítása érdekében tesz­nek. De azt is kijelentette, hogy az udvarias és szaksze­rű kiszolgálás — napi 5—6 millió vásárlás történik — mind sürgetőbb követel­mény. És azt is. hogy a ke­reskedelmi dolgozók nagy többsége is elítéli a közöm­bös, nemtörődöm, udvariat­lan eladókat. Induljunk hát legközelebb ebben a tudat­ban vásárolni, bizonyára jobb eredménnyel járunk. CSILLAGOS kitüntetések díszítik az Észak-magyaror­szági Tégla- és Cserépipari Vállalat egri, Vécsey-völgyi gyárának nagy kapuját. A háromszoros élüzem — ta­valyi eredményeiért — nem­rég kapta meg az utolsó, a legfrissebb elismerést. A bejárat tiszteletet, egy­szersmind pedig kíváncsisá­got ébreszt az idegenben. El- titkolhatatlan érdeklődést: vajon olyan-e a folytatás, mint amilyen az eddigi ered­ményekhez illik? Géczi György gyár­vezető, akivel először szót váltunk. Nem titkolja, hogy a látogatás kissé zavarba hozza, mert úgy érzi: a vá­lasza csalódást okoz. Az üzem ugyanis — bár előre­láthatóan megismétli elmúlt évi teljesítményét — sajnos adós marad ebben a félév­ben . .. — Mintegy négy és fél száz­ezerrel kevesebb nyerstéglát készítünk, mintsem várták — beszéli gondterhelten — annyival csökken így a gyár­tás, amennyivel éppenséggel többet kértek tőlünk. Az év eleji, a tavaszi sok eső ellen nem tehettünk sokat, az agyagunk is annyira átned­vesedett, hogy azóta is egy­szerűen képtelenek vagyunk elképzeléseink szerint dol­gozni az előkészített 20—22 ezer köbméteres „depóból”. Ráadásul baj van az égetett termékekkel is: legalább egymillió kis méretű tégla­egység van a „nyakunkon”. Megint előjöttek a régi gonT dók: megint megcsappant az érdeklődés B—30-as falazó­blokkjaink iránt. A tavalyi­hoz képest igen jelentős a visszaesés, s ha ez a továb­biakban is így lesz, sok jóra a második félévben sem szá­míthatunk. .. A FÉLÉV VÉGÉRE vár­ható lemaradást egyébként a Vécsey-völgyiek a legjobb igyekezetükkel próbálták mérsékelni az elmúlt hóna­pokban. A nem megfelelő agyagminőség miatt csökkent gépi kapacitást — tekintve, hogy létszámhiánnyal is küzdenek — túlórázással igyekeztek bővíteni, három szabad szombaton is mun­kát vállalt a gárda nyolc­van százaléka. S azon vol­tak, vannak most is, hogy minden műszakot a legjob­ban szervezzenek, kihasznál­hassanak! — A legtermészetsebb, hogy mindent megteszünk adósságunk csökkentésére — mondja kinn a bányában Szántai Bertalan, az exkavá­tor egyik kezelője. Én példá­ul annyit tehetek, hogy a legjobb érzékkel markolom, töröm, keverem a depóban szénnel elegyített agyagot. Hol az alsóbb, hol a felsőbb rétegekből merítek, s ha na­gyon darabos az agyag, egy kicsit még „megfésülgetem” a gép villáival. A kollégám pedig — int a törőberende­zésnél szorgoskodó, izzadó ember felé —, Nagy László, ha nehezebb is neki így a műszakja, külön is segít a maga módján, addig ügyes­kedik, amíg rend nincs a szállítószalagon! Az exkavátoros szinte ko­nyákig olajos. Kötélszakadása volt az imént — magyarázza — s miközben kijavította a hibát, hát egy líicsit össze­kente magát. Mit csináljon, ha tiszta kézzel nem tudta megúszni a dolgot.. . ? Any- nyi baj legyen — rikkantja nevetve magas nyergéből —, majd lekopik a műszak vé­gére! Jókedvűen „pattog” a munka a nyersgyártók háza táján is, géphiba nem féke­zi a lendületet, nem vet gá. tat az akaratnak. — Igaz, ami igaz — hall­juk valamivel arrébb, Os- váth Sándor karbantartótól, a gyár kisműhelyében — elég­gé jól sikerült az éy eleji nagyjavítás, s naponta azon vagyunk, hogy semmi sem okozzon számunkra kelle­metlen meglepetést. Társa­immal úgy intéztük, hogy a A kombájnosok élén A hirtelen jött zápor be- kényszerí tette őket a Szal­ma-tanyára. De ahogy a nap. ismét kisütött, és meg­szárította a gépeket, levet­te ingét és félmeztelenül hozzálátott a kombájnszere­léshez. Előkerültek a kulcsok, melyekkel meghúzta a csa­varokat. Aztán a zsírzóval megkente a csapágyakat, majd megfeszítette az ék­szíjakat. Kiss Lajos néhány nappal ezelőtt ugyanezt már megtette, de akkor mégis ki­csit szorongós érzéssel ült fel a gépre és az SZK—6- ossal belevágott a hercegta­gi földeken az első ósziár- patáblába. A hevesi Rákóczi Terme­lőszövetkezetben az idén ő kezdte elsőként az aratást, bár nem kombájnos, trakto­ros a szakmája. Lassan már tíz esztendeje, hogy a szö­vetkezet tagja, s a sors úgy hozta, hogy az első perctől kezdve rakodógépet vezet és különböző terményeket pa­kol az esztendő nagy részé­ben. De amikor kitavaszo­dik, és hozzálátnak a kom­bájnok nagyjavításához, rög­tön megy az üzenet a gép­telep vezetőjétől, hogy más­nap menjen, mert számíta­nak a munkájára. Annak ellenére, hogy nem kombájnos és nem hivatá­sos gépszerelő, mégis sok tapasztalatot gyűjtött az évek során. Gyakorlott szak­embereket megtréfálva for­gatja a szerszámokat, vizs­gálja, javítja az elromlott kombájnokat. Most itt a tanyán az eső elől behúzódva az idei ara­tás előkészületeiről beszél: — Március végétől itt dol­gozom a műhelyben. Korán kezdtük a . felkészülést. Ami­kor enyhült az idő. kisütött egy kicsit a nap. a szabad ég alatt megkezdtük a kar­bantartást. Mások a fólia alatt palántákat ültettek, amikor mi már a nyári be­takarításra gondoltunk. Tíz arató-cséplő gép közül há­rom teljes felújításában vet­tem részt. Munka volt ez a javából. Tetőtől talpig át­néztük a gépeket, . volt is velük sok bíbelődni való. — Mik a leggyakoribb hi­bák? — Egy szezonban is meg­kopnak a gépek, nem még több év alatt, hiszen nagy az igénybevétel. Leggyak­rabban a csapágyak, a lán­cok, meg a vágószerkezetek mennek tönkre. Ezeket most is mind újakkal cseréltük fel. Sajnos, az idei tavasz- szal voltak olyan hetek, amikor csak bosszankod­tunk. mert ugyan szétszed­tük a kombájnokat, de ösz- sze nem tudtuk rakni. Nem azért, mert nem tudtuk vol­na, csak éppen pótalkatrész nem akadt. Előfordult, hogy alig néhány forint értékű csapágy miatt félbe kellett szakítani a munkát és más­ba fogtunk, amíg meg nem szerezték. — Az idén korán kezdték az aratást! — Itt Hevesen még nem volt példa rá, hogy június 20-án vágtuk volna az őszi árpát. Aznap tikkasztó hő­ségben, 30 fokos kánikulá­ban, reggel 9 óra körül men­tünk ki a határba. Harma­dik alkalommal vittem a gépet és kicsit izgultam is, hogyan vizsgázik majd, mennyire sikerült a felújí­tás? Amikor az árpasorhoz értem, beállítottam a vágó­asztalt, a rostát és úgy kezdtem el a munkát. Egy óra múltán mégis leállt a gép, kicsit kellemetlenül is éreztem magam, hogy cser­benhagyott, de mint kiderült, nem volt olyan nagy baj. Eltört a kaszahajtó rúd,- ké­sőbb meg a dobszíj elsza­kadt. Mind a kettőt kicserél­tük és zavartalanul folytat­hattam tovább az aratást. — Milyen az árpatermés? Elismerően bólint. — Hercegtagon jobb, mint gondoltuk, 42—44 mázsa hektáronként. Persze, ez a nagy szárazság nem kedvez egyetlen gabonának sem. Bár most bekényszerültünk az eső miatt, de nem is baj, mert nagyon kell a csapadék, nem esett erre már több mint másfél hó­napja. — A búzaaratást mikor kezdik? — Július első napjaiban, akkor 10 kombájnnal, min­dent beleadva, reggeltől napestig. Fél hatkor már in­dulunk ki a határba és ké­ső éjszakáig talpon va­gyunk. Akkor keveset le­szünk a család körében, hiá­nyozni is fognak. De azért nincs ez mindig, megértik, hogy menni kell, sürgős a munkánk! A gépeket min­dennap rendszeresen átnéz­zük. s amelyek meghibá- sodtak, kijavítjuk. Ezzel ál­talában akkorra végzünk, amikor felszáll a harmat. A búzaaratás nem lesz köny- nyű feladat, mert nemrég a szélvihar megdöntötte a ga­bonát. Én annak örülnék a legjobban, ha a gépem nem állna egy percig sem. Ettől tart legjobban a kombáj­nos' Ha meg nincs alkat­rész, akkor a szerelő is bosz- szankodik, mert nem tud segíteni. Vigyázunk a kom­bájnokra, hiszen évek óta ismerjük ezeket a gépeket, de mégis óhatatlan a tö­rés, a kopás. Na de ha gond nem lenne, nem is lenne igazi az aratás. Morog az ember, zsörtölődik, ha meg túl van a nagy munkán, hiányzik neki. Mentusz Károly nyersoldall műszak után mindig átnézünk, átvizsgá­lunk minden gépet, ellen­őrizzük az egész berende­zést. így aztán nem is volt még az idén különösebb, na­gyobb hiba. Ami kisebb elő­fordult, azt pedig menet közben igyekeztünk a leg­gyorsabban elhárítani. JÓKORA RAKOMÁNY­NYAL húz el mellettünk Báder József targoncás. Ügyesen kerüli a bukkanó- kat, a kemence előtti tégla­darabokat: láthatóan nem szeretne felborulni a kocsi­jával. — Igen sok múlik a tar­goncásokon is — int a fiatal­ember után a gyárvezető. — Hiszen akár egyetlen rossz mozdulat, egyetlen felbille- nés is eléggé megzavarná a termelés harmóniáját, s érezhető kárt okozna. Ha minden jól megy, kilencven- szer-százszor is fordulhat műszakonként, s ilyenkor az­tán haladhatunk az égetés­sel. Báder József visszafelé jö­vet meséli, hogy három mű­szakban dolgozik. Hol ki­hordja, hol behordja a tég­lát. A kihordás alkalmával — amikor a készárut fuva­rozza — tulajdonképpen a nyerstermék számára készíti a helyet. Ha jól dolgozik, könnyebb a váltótársának is. Egy kis megszakítással 1972- től dolgozik a gyárban. Ami­kor 220—230 órát tölt havon­ta munkával, ötezer forintnál is többet keres. Ügy érzi, tisztességesen megfizetik, ezért nem is kívánkozik már el innen. Tenni akarásban, lelkese­désben — mint látni — nincs hiány az üzemben. / HATHA még jobban keresnék, jobban vinnék azt a téglát! A téglát, amin a csillagok termettek ... (gyóni) Helytakarékos automata mosógépek Évente 100 ezer mosógép Kis méretű, úgynevezett hely takarékos automata mo­sógép sorozatgyártását kezdi meg néhány héten belül a Hajdúsági Iparművek, az NSZK-beli AEG céggel kötött kooperációs licencszerződés alapján. A magyar szakem­bereket részben az NSZK- ban. részben itthon képezte ki a nyugatnémet vállalat. A Transelektro Külkeres­kedelmi Vállalat aktív piac­kutató munkájának eredmé­nyeként létrejött együttmű­ködési szerződés lehetővé te­szi a hazai automata mosó­gépek választékának bővíté­sét. Az első mintadarabok már elkészültek, ezeket most vizsgálják az NSZK-ban. Rövidesen legyártják a 0-szé- riát és a HIM-ben még eb­ben az évben két-háromezer kis méretű mosógép kerül le a gyártó szalagról. Ezek egy részét a nyugatnémet part­ner visszavásárolja. Egyéb­ként már jövőre 20—25 ezret szállít a hajdúsági gyár az új mosógépekből a belkereske­delemnek és több ezret ex­portálnak is. Néhány év múlva, a gyártás felfutása­kor 100 ezer kis automata mosógép készül el Magyar- országon évente. A magyar és az NSZK-be- li villamosipari vállalatok együttműködnek harminc piacon való értékesítésben is, így közösen szállítanak erő­művet Törökországba, transz, formátorállomást Kuvaitba, s együtt vesznek részt verseny- tárgyalásokon számos közel- keleti országban. Jelenleg mosógépek közös harmadik piaci értékesítéséről is tár­gyalnak. MflSműCí. 1977. július 2., szombat * /

Next

/
Thumbnails
Contents