Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-14 / 138. szám

/l/yft^/i.J»l/V»t*A*AAA*AAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMMMMV Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: 0 „magányos” gyilkos szökése A hajsza hatvan órán át tartott: hétfő hajnal­ra újra a Brushy Mountain nevű börtön „lakója” lett James Earl Ray, a néger polgárjogi mozgalom vezetőjének, Martin Luther Kingnek a gyilkosa, egyike a hatvanas évek Amerikájából oly jól ismert „magányos” gyilkosnak. Szökése, amely újra lázba hozta az Egyesült Ál­lamokat, azonban legalább annyira magyarázhatat- lannak tűnik, mint amennyire hihetetlennek az el­fogadott hivatalos teória, miszerint a King-gyilkos- ság elkövetésében Ray-nek nem voltak bűntársai. 1968. április 4-én Martin Luther King, az ameri­kai néger polgárjogi mozgalom világhírű vezetője Memphis-be érkezett, hogy híveivel találkozzék. Es­teledett, amikor kilépett szállodai szobájának erké­lyére. A gyilkos egy szemközi házból tüzelt rá. Az FBI által megindított nyomozás az akkor 40 éves James Earl Ray-hez vezetett, aki egy évvel koráb­ban szökött meg a börtönből, ahol rablásért húsz­éves büntetését töltötte. Állítólag szökése óta köröz­ték. A King-gyilkosság után máig is titokzatos mó­don elhagyta az Egyesült Államokat, s végül Lon­donban fogták el. A tárgyaláson bűnösnek vallotta magát. 1969. március 10-én 99 évi börtönre ítélték, azóta számtalanszor próbálkozott — sikertelenül — a perújrafelvétel elérésével. És szökéssel. Egy ízben már a fűtőaknán keresz­tül próbált kitörni, de a nagy meleg visszakergette. Most, szombatra virradóan más megoldást keresett, öt társával együtt, csövekből készített létra segítsé­gével mászott át a falon és tűnt el a börtönt övező erdőben. A szökés körülményei igencsak meglepőek. A nevezetes estén éppen abban az őrtoronyban nem tartózkodott senki, amelynek közelében Ray és tár­sai átmásztak a falon. Továbbá: miután felfedez­ték a szökést, a börtön tisztviselői — állítólag vonal­hiba miatt — órákon keresztül nem tudtak telefon- kapcsolatot létesíteni a rendőrséggel. Tegyük hozzá: a tennessee-i állambeli Brushy Mountain börtönt az Egyesült Államok talán legszigorúbban őrzött börtö­nének tartják, Ray pedig a foglyok közül a „legérté­kesebb” volt. önmagában már ez is elegendő a gyanakodásra: Ray-nek, szökevény társain kívül, más „segítői” is akadtak. Amikor híre jött a szökésnek, a néger polgárjogi mozgalom több vezetője egybehangzóan úgy véleke­dett, hogy Ray-t azért szöktették meg bűntársai, mert meg akarják akadályozni, hogy elmondja a King- gyilkosság történetét. Bár a szökevényt elfogták, nagyon is valószínű, hogy a szökés pontos körülményei, az esetleges „se­gítők” kiléte a homályban marad. Miként az is bizo­nyosra vehető, hogy Ray megmarad Martin Luther King „magányos”’ gyilkosának. Zalai István %hAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/y^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAyW/*AA/NAAAA(VWWW Elfogták Ray-t Hétfőn hajnalban csaknem 60 órás hajsza után elfogták James Earl Ray-t, Martin Luther King neves polgár­jogi harcos gyilkosát, aki öt társával együtt pénteken este szökött meg a Tennes­see állam Brushy Mountain nevű börtönéből. A rendkí­vül széles körű haj tó vadá­szatban több száz nyomozó és rendőr, valamint vérebek hada vett részt. Hírügynök­ségi jelentések szerint Ray-t a börtöntől 16 kilométerre egy erdős vidéken fogták el. A 49 éves James Earl Ray-t elfogása után nyom­ban visszaszállították Brus­hy Mountain börtönébe. (UPI. AP. Reuter MTI) Képünkön: Ray bilincsben (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Hatvanezer arab hazafi izraeli börtönökben 1976-ban több mint 60 000 arab hazafi sínylődött iz­raeli börtönökben. Mint az A1 Ittihad az Izraeli KP lapja rámutatott, a hazafia­kat azért ítélték el, mert til­takoztak azarab teriiletak iz­raeli megszállása ellen- Az izraeli börtönökben szörnyű viszonyok uralkodnak — ír­ta a lap. — A foglyokat elektromos sokkolással kí­nozzák. vérebekkel hajszol­ják. 1976-ban 37 fogoly halt bele a kínzások következ­ményeibe. (ÁDN) BEJRUT. DAMASZKUSZ Rövidebb-hosszabb meg­szakításokkal több mint há­rom hónap óta harcok foly­nak a dél-libanoni Arkub térségében. A térségből Bej­rutba érkezett utasok el­mondották, hogy az izraeli tüzérség támogatta libanoni jobboldali milicistáknak a Kormányjelentés készül a túszdrámáról Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: A holland komány a par­lament mindkét háza elé rövid jelentést terjeszt a túszdrámáról, illetve arról, hogy miért határozott a fegyveres erő alkalmazása mellett a túszok kiszabadí­tása érdekében. Hágában bejelentették hogy haladéktalanul megin­dítják az ügyészségi és bí­rósági eljárást az- életben maradt dél-mai ukui fegyve­resek ellen. Még mindig nem zárult le a vizsgálat arról, hogyan vesztette életét a két túsza szombat reggeli lövöldözés­ben. A fejlett szocializmus koncepciója a testvérországok elméletében és gyakorlatában II. A testvéri kommunista és munkáspártok a fejlett szocializmus építésének szakaszáról A MÁSODIK VILÁGHÁ­BORÚ befejeztével, a szo­cializmus kilépett egy ország keretei közül, világrendszerré vált. Az októberrel megindult világfolyamat, a szocialista forradalmak győzelme egész sor európai és ázsiai ország­ban nyitotta meg a szocializ­mushoz vezető utat. Ezen az úton haladva, a szovjet nép tapasztalatát al­kotó módon felhasználva a testvéri országok a negyvenes és ötvenes években fontos szocialista átalakításokat haj­tottak végre. A hatvanas évek elején a legtöbb európai szocialista ország befejezte az átmeneti időszak fő fel­adatainak teljesítését, ami felvetette a társadalmi-gaz­dasági fejlődés új távlatainak, e soron következő fejlődési szakasz lényege meghatáro­zásának problémáját. A kommunista mozgalom­ban (a Szovjetunióban is) az ötvenes évek végén, a hat­vanas évek elején általáno­sak voltak a szocialista fázis rövid idejére vonatkozó el­képzelések, azt a tételt pedig, hogy a szocialista világrend- szer országai többé-kevésbé azonos időben fognak áttérni a kommunizmusra, szó sze­rint értelmezték. Ezeknek az elképzeléseknek a következ­tében bizonyos mértékben elterjedt az a meggyőződés, hogy az átmeneti időszak be­fejeztével és a szocializmus fázisába való belépéssel meg­kezdődik a szocializmus köz­vetlen belenövése a kommu­nizmusba. Ez a meggyőződés tükröződött fontos elméleti munkákban, amelyekben ar­ról volt szó, hogy a Szovjet­unióval többé-kevésbé egy­idejűleg már a legközelebbi évtizedekben megtörténik a kommunizmusba való átme­net. A HATVANAS ÉVEK fo­lyamán, különösen az SZKP KB 1964 októberi plénuma után, amely kritikával illet­te a volun tarizmust és a szubjektivizmust, az európai szocialista országok kommu­nista és munkáspártjai kü­lönleges figyelmet fordítottak a társadalmi fejlődés . távla­taira. A szocialista országok marxista—leninista pártjai, társadalomtudósai előtt a hat­vanas években felvetődött az a feladat, hogy elméletileg ál­talánosítsák a szocialista épí­tés felhalmozott tapasztala­tát, hogy az új társadalmi rendszer kialakulásával és fejlődésével, a szocialista fá­zis időtartamával kapcsola­tos új problémák egész so­rát megmagyarázzák. E problémák között nemcsak az foglalt el különleges he­lyet, hogy a szocialista fázis keretei között meg kellett ha­tározni a minden ország szempontjából egyaránt je­lentős szakaszokat, a külön­böző országok egyik vagy másik szakaszba való belépé­sének határait, hanem a szo­cializmus általános értelme­zésének, lényegének, nemzet­közi vonásainak elmélyítése is. Az élet parancsolóan meg­követelte a szocializmus ki­alakulása és fejlődése egye­temes érvényű periodizálásá- nak kollektív kidolgozását. E feladat pozitív megoldása az SZKP és más pártok kol­lektív elméleti munkájának gyümölcse volt. A társadal­mi-gazdasági fejlődés ered. ményeit elemezve a testvér- pártok arra a következtetés­re jutottak, hogy a szocia­lizmus alapjainak lerakásá­val megkezdődik a fejlett szocialista társadalom meg­teremtésének szakasza. E kiindulási tétel meghatá­rozása után az európai szo­cialista országok kommunis­ta és munkáspártjainak kö­vetkező kongresszusain elfo­gadták azokat a programokat és programnyilatkozatokat, amelyek meghatározzák min­den párt feladatait a fejlett szocialista társadalom építé­sének időszakában. Ezzel si­keresen véget ért az a sokré­tű, kollektív erőfeszítéseket megkövetelő elméleti munka, amelynek elvi jelentősége van a kommunizmushoz ve­zető út törvényszerű szaka­szainak megértése szempont­jából. A munka fő eredmé­nye a következőkben rejlik. AZ SZKP ÉS A TESTVÉ­RI kommunista és munkás­pártok kollektív erőfeszíté. sekkel kidolgozták a szocia­lista építés általános pe- riodizálását. Arra a követ­keztetésre jutottak, hogy az átmeneti időszak után, a tá*. sadalomnak a szocialista fá­zisba való belépésével elő­ször a fejlett szocializmus építésének szakasza, majd a fejlett szocialista társadalom szakasza következik. Az MSZMP XI. kongresszusán Leonyid Iljics Brezsnyev kü­lön hangsúlyozta ennek az elméleti hozzájárulásnak a kollektív jellegét, és megálla­pította, hogy a fejlett szocia­lizmus megvalósítása oly mó­don folyik a szocialista or­szágok többségében, hogy te­kintetbe veszik minden egyes ország sajátosságait. Hangsú­lyoznunk kell, hogy a fejlett szocializmusról, mint a szo­cialista építés egyetemes sza. kaszáról szóló tétel nemcsak azoknak a pártoknak az ok­mányaiban kapott helyet, amelyek a fejlett szocializ­mus építésének és tökéletesí­tésének feladatait oldják meg, hanem az egész kom­munista mozgalom igen fon­tos dokumentumában, az 1960 évi nyilatkozatban is, amely megállapította, hogy egyes szocialista országok „már a fejlett szocialista tár­sadalom periódusába léptek.” A testvérpártok közös erő­feszítések pozitív eredmé­nyei — meghatározták a szo­cializmus kialakulásának és fejlődésének általános szaka­szait; tisztázták a fejlett szo­cialista társadalom történel­mi helyét, — elsődleges je­lentőségű a fejlett szocializ­mus egész koncepciója, min­den egyes párt saját straté­giai feladatainak kialakítása szempontjából. (Folyt, köv.) Avatolij Butyenko, a filozófiai tudományok doktora APN libanoni baloldali fegyve­resekkel és palesztínai szö­vetségeseikkel vívott har­caiban csupán hétfőn 3 sze mély vesztette életét, 5 pe­dig megsebesült. (MTI) Spanyolország Ternírhullám a választások elolt Két nappal a választások előtt, hétfőn újabb terror­hullám söpört végig Spa­nyolországon. A Madridét a baszk tartományokkal össze­kötő (az északra, Franciaor­szág felé vezető) vasútvona­lon egy bombamerénylet kö­vetkeztében leállt a forga­lom. Baracaldo baszk város­ban egy járókelő halálát okozta bombarobbanás; Bil- baoban a televízió székhá- • zát érte támadás. Az eddigi jelentések szerint a támadá­soknak — az áldozatul esett egy személytől eltekintve — inkább csak anyagi kára van. A rendőrség és a vá­lasztások rendjének biztosi* tására kormányrendelettel mozgósított többi fegyveres testület megerősített egysé­gekkel próbálja a rendet fenntartani­A Cifra spanyol hírügy­nökség jelentése szerint a baszk szeparatista szervezet (ETA) néhány tagját letar­tóztatták a határ közelében. Mindannyian nagy mennyi­ségű fegyvert és robbanó­szert vittek. A választási hadjárat hétfőn éjfélkor ér véget: a hatóságok attól tartanak hogy a pártok utol­só választási gyűléseivel egyidejűleg egy sor erősza- ‘ kos cselekményre lehet még számítani (MTI) Spanyolország választ SPANYOLORSZÁGBAN szerda reggel kinyitnak a sza­vazóhelyiségek: 41 év után ismét szabadon járulhatnak az urnákhoz a választók. Kétségtelenül ez az első „konzultáció” a választókkal azóta, hogy 1936-ban győ­zött a népfront, amelyet utóbb megdöntött a franeó- ista lázadás és a véres pol­gárháború. A fasiszta diktatúrából ép- penhogy felocsúdott ország­ban a választók töredéke, csupán a 62 éven felüliek szerezhettek személyes ta­pasztalatot arról, hogy mit je­lent a demokratikus válasz­tás. Annak idején kötelező népünnepély jellegű, úgyne­vezett „népszavazásokon”, vagy a törvényhozás; a Cor­tez tagjainak mintegy ötöd­részére vonatkozó, többnyire egyjelöltes „választásokon” nyilvánítottak véleményt a választók. Most több, mint másfél száz párt, tizennyolc válasz­tási koalíció hatezer jelöltje verseng az 557 képviselői és szenátort hely elnyeréséért. A demokratizálódási folya­mat mindenképpen érthető velejárója volt, hogy a négy évtizedes diktatúra után sor­ra alakultak a pártok- a kü­lönböző irányvonalú csopor­tosulások és pártocskák. Mindez azonban rendkívüli módon megnehezíti a vá­lasztók döntését. Arról nem is szólva, hogy a demokrati­kus „játékszabályok” ismere­tének, valamint a tapaszta­latok hiányában jelentős ré­szük — egyes közvélemény­kutatások szerint 40 száza­lékuk — még a választások küszöbén sem tudta eldönte­ni, kire is adja voksát. Persze, nem is könnyű az eligazodás. A madridi vá­lasztókerületben például tíz politikai párt és 13 politikai csoportosulás 591 képviselője szerepel a listákon, holott a mandátumok száma mind­össze 32. Bonyolítja az esé­lyeket a megfigyelők szerint kétségkívül jobboldalnak és centrista erőknek kedvező választási törvény. Kétségte­len ugyanis, hogy a 350 tagú alsóház megválasztásánál ér., vényesülhet az arányosság elve, de az elmaradottabb, konzervatívabb, tájékozatla­nabb vidék kedvezőbb hely­zetbe kerül, mint az iparilag fejlettebb, nézeteiben hala­dóbb nagyvárosok választó- kerülete. A törvény értelmé­ben minden tartomány lega­lább három képviselőt küld­het az alsóházba. Ez annyit jelent, hogy Madridban pél­dául körülbelül 122 ezer la­kosra jut egy képviselő, a 115 ezer lakosú Soriában viszont 38 ezerre. Még rosszabb a helyzet a felsőház tagjainak megválasztásában: az 50 tar­tomány mindegyike négy-négy szenátort választhat, lakossá­gának számától függetlenül, 41-et pedig a király nevez ki. A pártok nagy száma és a jelöltek serege eleve kizárja az esélyek reális latolgatását. Hozzájárul ehhez az is, hogy több, mint négy évtizeden at a tömegek politikai érdeklő­dését a diktatúra erőszakkal elfojtotta. Viszonylag rövid ideig tartott, a választási kampány is, ami leginkább az alig néhány hete törvé­nyes jogaiba visszahelyezett Spanyol Kommunista Pártot sújtotta. Annyi mindenesetre való­színűnek látszik, hogy a vá­lasztók érdeklődése három irányú. Megfigyelők a leg­több esélyt a Néppárt köré tömörülő úgynevezett De­mokratikus Centrumnak ad­ják, különösen azóta, hogy Adolfo Suarez, a János Ká­roly király bizalmát élvező kormányfő a laza párt- es csoportkoalíciót személyes fellépésével „a király pártjá­vá” avatta. A centrum leg­főbb ellenfele a modern fa­siszta politikus, a „Franco nélküli franeóizmus” elköte­lezett híve, a hajdani vezető réteg és a nagypolgárság re­ménysége : Manuel Frange Iribarne, s az általa irányí­tott népi szövetség. A bal­oldal legjelentősebb ereje alighanem a Felipe González- veZette szocialista párt, a PSOE. Bármennyire is pozitívnak tekinthető Suarez miniszter- elnök szerepe a mind erőtel­jesebb demokratizálódási fo­lyamatban, az mindenképpen az ő rovására írandó, hogy a baloldal egységét sikerűit megbontania. Madridi megfi­gyelők a Spanyol Kommu­nista Párt esélyeit latolgatva nem tartják kizártnak, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére Dolores Ibárruri és Santiago Carrillo pártja a szocialistákkal, a PSOE-val együtt akár a szavazatok 30 százalékát is elnyerheti, ami jelentős sikernek számítana A SZÉLSŐSÉGES elemek terrorcselekményei által minduntalan megzavart vé. lasztási kampány ' tehát vé­get ért. Szerdán az urnáknál eldől, hogy a spanyol kibon­takozás merre tart, s milyen irányban és ütemben polari­zálódnak a politikai erők. Gyapay Dénes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents