Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-02 / 128. szám
A képlet egyszerű, a hazugság nyilvánvaló. A rhodesiai fajüldöző rezsim számára nemcsak belső ellenzéke rendkívül kényelmetlen, hanem közvetlen környezetében a haladó irányzatú Mozambiki Népi Köztársaság is szerfölött útban van. Megszületett a terv: fegyveres akciót indítani. Az ürügy kézenfekvő: a rhodesiai csapatok „a terrorizmus ellen” viselnek hadat, amikor mélyen behatolva egy szuverén állam területére — úgymond — zimbabwei gerillákat üldöznél.. \ valóság egészen más: békés falvakat perzselnek fel, ai iatlan embereket gyilkolnak halomra. Nem a fajüldözést, az emberi jogok helyreállítását követelő mozgalmak vezetői, hanem egy brit újságíró, a londoni BBC diplomáciai tudósítója írta: a nemrég Maputóban rendezett ENSZ-konferencia nyugati küldötteinek többsége úgy vélekedett, hogy Smith szánt szándékkal feszíti a húrt. Ha ugyanis Mozambikban az agresszió kiszélesedik, s az ország kénytelen lenne külső segítséget kérni, akkor a nyugati hatalmak valószínűleg kénytelen kelletlen beavatkoznának Smith támogatására. A rhodesiai csapatok közben már csaknem 80 kilométerre a határtól egy város elfoglalását jelentették. A portugál gyarmatosítók ellen oly sikerrel szem- beszálló FRELIMO egységei — megintcsak nyugati szakértők véleménye szerint — azért nem tudtak hatékonyan szembeszállni a korszerűen felfegyverzett rhodesiaiakkal, mert a gerillahadsereg átszervezése reguláris fegyveres erővé éppen ebben az időszakban folyik. Talán éppen ez a körülmény bátorította fel Smith-t, akciója azonban váratlanul nyugaton sem talált rokonszenvre. Sem Washingtonnak, sem Londonnak nem fűződik érdeke most ahhoz, hogy a fehér telepesek fajüldöző törvénytelen rendszere fegyveres konfliktusba keveredjék. Owen brit külügyminiszter amerikai, francia és nyugatnémet kollégájával lépett érintkezésbe, sőt, az ENSZ főtitkárával is tárgyalt, igaz, csak telefonon. Ami Rhodesia és legfőbb támogatója, a Dél-afrikai Köztársaság kapcsolatát illeti az agresszió tükrében, érdekes, hogy az angol külügyminiszter annak a reményének adott kifejezést, hogy Pretoria elhatárolja magát Smith akciójától és „tudomására hozza: az efféle lépések tűrhetetlenek”. Nos, Zimbabwe függetlenségéről folytatott diplomáciai megbeszélések egyelőre Smith „magánháborúja” miatt aligha mozdulnak ki a holtpontról. Egyszersmind leleplezik a fajüldöző rendszer igazi arculatát, valódi szándékait is: az az ígérete, hogy békés úton átadja a hatalmat az őslakosságnak, csupán az időhúzás célját szolgálta, s nem egyéb, mint hitvány blöff. Gyapay Dénes Carter—Castro üzenetváltása Egyiptomban szerdán megkezdődött a januári tömeg- tüntetések során letartóztatottak perének tárgyalása. Kairóban, Alexandriában és más tartományi székhelyeken 1000 embert állítottak bírór ság elé azzal a váddal, hogy részt vettek a kormány gazdaságpolitikája ellen és a nagyarányú áremelkedések miatt kirobbant spontán tüntetésekben. Mint ismeretes, a megmozdulások során a rendőrök 80 embert megöltek. Szerdán Kairóban tulajdonképpen két per kezdődött, de mindkettőt azonnal június 8-ra elnapolták. A vádlottaknak ugyanis nem volt pénzük ügyvédet fogadni és ezért a bíróság hivatalból jelöl ki védőket. Bolgár vendégek a Csillagvárosban A hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó bolgár párt- és kormányküldöttség a Csillagvárosban megtekintette a szovjet űrhajósok kiképzőközpontját és megkoszorúzta Jurij Gagarin, a hősi h alált halt űrhajós emlékművét. Képünkön: Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára a szovjet űrhajósok körében. (Népújság telefotó — TASZSZ—MTI—KS) Amiről beszélnek A dél-maiukui szeparatisták Carter amerikai elnök a Georgia állambeli Plainsben megtartott rögtönzött sajtóértekezletén kijelentette: közvetítő révén személyes üzenetet váltott Fidel Castro kubai elnökkel. Üzenetében legjobb kívánságait tolmácsolta a két ország közti kapcsolatok rendezésére irányuló sikeres tárgyalásokhoz. Mint mondotta, Castro hasonló hangnemben válaszolt. Carter hosszan bizonygatta, hogy az Egyesült Államok a kapcsolatok javításában hajlandó „olyan gyorsan előre haladni, ahogy azt Kuba kívánja”. A halászati egyezményre célozva kijelentette: az első lépések már megtörténtek. Aggódva figyeli a közvélemény az Eszak-Hollandiában május 23-án, a dél-mulukui szeparatisták által elkövetett vonat- és iskolaelfoglalási akció fejleményeit. A Hollandiában élő 40 ezer dél-malukui vagy más néven ambonézok az utóbbi években időről időre egyéni akcióikkal vonják magukra a figyelmet. Az ambonézok egy része a holland gyarmati hadsereg soraiban részt vett Indonézia gyarmatosításában. A II. világháború végén a japán hadsereg kapitulációja meggyorsította a holland gyarmati uralom felszámolását. Délkelet-Ázsiában 1945. augusztus 17-én létrejött az Indonéz Köztársaság. Miután a holland gyarmatosítók brit tengerészgyalogosok támogatásával sem tudták elvesztett pozíciójukat visszaszerezni, Hollandia a nyílt agressziót neokolonialista módszerekkel kombinálta. Az ENSZ közreműködésével létrehozott Linggadjati Egyezményben (1946. november 15.) Hollandia elismerte az Indonéz Köztársaság hatalmát Jáva-, Madura- és Szumátra-szigetek felett, továbbá a független Indonéziából, a Borneo és a Nagy- Kelet Államból létrehozandó Indonéz Egyesült Államokat. Hollandiának sikerült a neokolonialista, Holland-Indonéz Uniót elfogadtatnia, amely Indonéz Egyesült Államokból, Hollandiából és annak latin-amerikai gyarmataiból állt. Hollandia képviselte az egész szervezet leülés honvédelmi érdekeit. * A holland gyarmatosítók helyi szeparatista felkelések szervezésével tovább gyengítették az államegységet, így az Indonéz Egyesült Államok 1949-ben már 15 államból állt. 1948. január 17-én az Egyesült Államok nyomására aláírt Renville-i egyezmény megerősítette az Indonéz Köztársaság jogát a függetlenségre és lehetőséget adott a köztársaság egyes részeinek elszakadására az Indonéz Egyesült Államokon belül. Az 1949. november 2-án aláírt hágai egyezmény szén tesítette a Holland-Indonéz Uniót. 1950. március 24-én alakult meg az ambonézok szeparatista állama, a „Dél-Malukui Köztársaság”, amely azonban rövid idő alatt összeomlott. A gyarmatosítókat kiszolgáló dél-malukui „fejvadászok” egy része — 25 ezer fő — Hollandiába távozott, hogy ott várja a nemzeti autonómiára vonatkozó holland ígéretek teljesítését. Az Indonéz Egyesült A! la mok Indonéz Köztársaság néven 1950. augusztus 15-én egységes állammá alakult át. Azóta az ambonéz szeparatista mozgalom legszélsőségesebb csoportjai időről időre elkövetett terrorakciókkal próbálják Hollandiát korábbi ígéretének teljesítésére kényszeríteni. — TERRA — Bonni kormánynyilatkozat A nyugatnémet kormány szerdán nyilatkozatban ítélte el a rhodesiai rezsim agresszióját Mozambik ellen. A külügyminisztérium szóvivője által közzétett nyilatkozat szerint a bonni kormány „megütközéssel vette tudomásul, hogy rhodesiai csapatok hatoltak be a szomszédos Mozambik területére és ott katonai akciókat hajtanak végre. A kormány a legélesebben elítéli ezt az egresz- sziót, amely az ENSZ-chartá-' ban foglalt alapelvek megsértésének tekinthető.” A labdarúgó NB I. tegnapi, szerdai fordulójának eredményei: SZEOL AK—Békéscsaba 4—0, ZTE—Tatabánya 2—0. Diósgyőr—Rába ETO 1—1, Kaposvár—SBTC 4—0, Dunaújváros—Dorog 2—0, Videoton—Csepel 2—0, Ü. Dózsa—Haladás VSE 3—0, MTK-VM—Vasas 1—2, Bp. Honvéd—FTC 0—2. Olasz szólista a budapesti Operában vagy Pécsett, magyar színmű bemutatója Firenzében. Az IBUSZ autóbusza valahol Bari környékén, vidám olasz üdülők valamelyik budapesti strandon. Ezek persze csak egészen hétköznapi, de gyakorta felbukkanó jelei annak, hogy Róma és Budapest között egészséges, jó a viszony. A szocialista Magyarország és a tőkés Olaszország sokféle, sok szinten meglevő, kölcsönösen előnyös kapcsolatai azt igazolják, hogy országaink komolyan veszik Helsinkit, a záróokmány valamennyi rendelkezésének végrehajtását, a békés egymás mellett élás politikai alapelvét. Természetes persze, hogy korunk a gazdasági kapcsolatok sorából nyújt leggyakrabban szemléletes példát. Aki mostanában építkezik és fürdőszobájába a néhány esztendő óta divatos színes csempét vásárolja meg, mondjuk a romhányi gyár termékét, aligha gondol arra, hogy ennek is köze van a magyar—olasz gazdasági kap1877. június 2., csütörtök Fejlődő, sokoldalú kapcsolatok Az együttműködés lehetőségei csőlátók, kooperációk fejlődéséhez. Valószínűleg hasonló a helyzet azonban az olasz üzemekben, ahol hengerelt acéllemezt, csövet, nyersvasat használnak föl, olyan árut, amit Magyarországról szerzett be az olasz külkereskedelmi cég. A magyar izzólámpa, vágómarha, papírfa, herendi készlet, cirokszál, vagy műbőr, éppúgy beletartozik immár a magyar áruk olaszországi választékába, mint nálunk az olasz üvegáru, fémszita, motorolaj, rizs, húsliszt, növényvédő szer. Igaz, az utóbbi néhány esztendőben a klasszikus gazdasági kapcsolatok, azaz az árucsere, az adok-veszek mellé felsorakozott a mindkét fél számára előnyös és hasznos sóik kooperáció is. Az ország jó néhány üzemében dolgoznak ezeknek a kooperációs megállapodásoknak alapján. Sajátos kooperáció az, amelynek keretében a magyar és olasz cégek harmadik országok piacain közösen szerepelnek. így például Tamperében és Tripoliban, Ankara mellett és Athén közelében esztendők óta működnek már olyan Diesel-erőművek, amelyeket együtt gyártott (bizonyos alkatrészeket együtt, másokat a másik országban) és együtt szerelt fel a megrendelő számára a magyar és az olasz cég. A Magyarországon járó olasz, vagy az Itáliában tevékenykedő magyar gazdasági szakemberek azt vallják: a jelenlegi kapcsolatszint növelhető lenne. A múlt néhány esztendőben kétszázháromszázmillió dollár körül járt a magyar, illetve az olasz szállítások értéke — és bár mi az 55 millió lakosú Olaszország külkereskedelmi társai között természetesen nem vagyunk az elsők között — Magyarország szempontjából Olaszországnak megvan a maga fontos szerepe. Exportban ugyanis közvetlenül a Német Szövetségi Köztársaság után, importban pedig az NSZK és Ausztria után következik Olaszország a tőkés országok között. A holnapot illető tervek, elképzelések között természetesen ott van a kölcsönös áruforgalom növelése is. Jó néhány iparcikkünk, közöttük fogyasztási iparcikkek mennyiségét emelni tervezi a magyar külkereskedelem, és a mezőgazdaság, meg az élelmiszeripar termékeiből is többet kívánunk szállítani. Az olasz cégek szeretnének részt venni a recski rézbánya gépi felszerelésében, ajánlatokat tettek Nyergesújfalu vegyipari és műszál- gyártó gépsorainak kiegészítésére és arra is, hogy kon- verteres acélművet építsenek a Lenin Kohászati Művek számára. A magyar—olasz kapcsolatok már jóval Helsinki előtt egészségesen, jól fejlődtek, mi mindig is nemzetközi politikánk fontos alapelemének tekintettük a kölcsönös elő- nyű kapcsolatokat és együttműködést más társadalmi rendszerű országokkal is. Magas szintű látogatások természetesen nagyot lendítenek a kapcsolatfejlődésben, s jól egészítik ezt ki a szakemberek állandó, mindennapos megbeszélései az együttműködés minden szférájában. G. M. Tisztelt PÉBÉŰÁZf-elhaszttálók, figyelem! Tisztelettel értesítjük kedves Fogyasztóinkat, hogy a pébégáz-TARTALÉKPALACKOK kiadása ORSZÁGOSAN SZÜNETEL! Igényeket nem fogadunk, visz- sza nem igazolunk, sürgetésre NEM VÁLASZOLUNK! Ez vonatkozik az 1974 decemberétől nyilvántartásba vett és visszaigazolt igényekre is! Tanácsi, orvosi igazolásokat a tartalékpalackok kiadásánál figyelembe venni nem tudunk! A pébégázellátás lehetőségeinek változása után a TARTALÉKPALACKOK KIADÁSÁT ISMÉTELTEN MEGKEZDJÜK, melyről előzetesen a sajtón és rádión keresztül tájékoztatjuk T. Fogyasztóinkat! TIGAZ, MISKOLCI ÜZEMEGYSÉGE Szerda esti külpolitikai kommentárunk; Smith magánháborúja 1000 vádlott Egyiptomban Kairói per
