Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-08 / 133. szám
Fontos feladat: a fiatalok munkára nevelése Polinszky Károly nyilatkozata A közelmúltban Szófiában rendezték meg a szocialista országok közoktatási minisztereinek II. konferenciáját. A konferencia tartalmi munkájáról Polinszky Károly oktatási miniszter, a magyar küldöttség vezetője elmondotta az MTI munkatársának, Deregán Gábornak: — A három nagy kérdéskört vitattuk meg. Elsőként a középiskola szerepét tekintettük át az ifjú nemzedék munkára nevelésében, a termelőmunkára való felkészítésében. A küldöttségek vezetői részletes tájékoztatást adtak az országaikban folyó iskolai nevelőmunkára, amelynek kiemelt területe a munkára nevelés, a szakmára való felkészítés, a pályaválasztás előkészítése. Hazánkban például 1951- ben mintegy 96 ezer diák járt, ma ennek több mint kétszerese jár középiskolába. Ugyancsak ez idő alatt alakult ki Magyarországon a szakközépiskolák hálózata. Felszólalásomban egyebek között arról szóltam, hogy a középiskolának — az általánosan képző középiskolának is! — ki kell alakítania a tanulókban a munkára való készséget. Alapvető ösz- szetevői ennek a munkaszeretet, az általános műveltség életkornak megfelelő színvonala és bizonyos ismeret- és tapasztalatanyag a termelőmunkában. A felszólalók többségének a véleménye megegyezett abban, hogy a tanulók munkára és pályaválasztásra való felkészítésének az oktatónevelő munka folyamatában kell megvalósulnia. Valamennyi tantárgy összhatásaként kell kifejleszteni az alapvető képességeket, készségeket, a helyes szemléletet.1 Természetesen jelentős szerepük van a technikai ismereteket nyújtó tantárgyaknak, a társadalmilag hasznos munka végzésének és a pályairányítást elősegítő szakköri, iskolán kívüli munkának is. Mindtez a korábbinál nagyobb mértékben tükröződik az elkövetkező években folyamatosan bevezetendő új iskolai dokumentumokban. — A második témakör az 1975-ös I. miniszteri konferencia óta eltelt időszak oktatásügyi változásait foglalta össze, őszinte érdeklődést keltettek a hazánkban folyó oktatáskorszerűsítési munkák, közöttük éppen az említett új pedagógiai dokumentumok. Miként nálunk, a szocialista országokban mindenütt előtérben áll napjainkban az óvoda iskolaelőkészítő szerepének növelése, a középfokú iskoláztatás általános tétele, a szakképzés arányos fejlesztése, a szocialista nevelés-oktatás hatékonyságának fokozása, az átfogó tantervi korszerűsítés. A továbbiakban a szocialista országok közötti több oldalú együttműködésre vonatkozó rendezvénytervet beszéltük meg. készítettük elő. Ennek keretében — a kormány előzetes felhatalmazása alapján —megállapodtunk abban, hogy a közoktatási miniszterek III. konferenciájának hazánk lesz a színhelye 1979-ben. A III. konferencia „A tanulók marxista—leninista világnézetének alakítása az oktatás folyamán és a tanórán kívüli munka eszközeivel” című témakört tűzi napirendjére. (MTI) Keserű Ilona kiállítása a Gárdonyi Géza Színházban Keserű Ilona játéktér- és jelmeztervei láthatók a Gárdonyi Géza Színház előterében ezekben a hetekben. Aki a képzőművészet és a színház iránt érdeklődik, érdekes tapasztalatokat gyűjthet ezen a tárlaton. Keserű Ilona — aki jelenleg a ko- posvári Csiky Gergely Színház művésze — vonalakban és színekben teremti meg egy-egy színházi előadás légkörét. Nemcsak azzal, hogy a színpadot játéktérré osztja fel, formákat módol ki az író, a drámaíró által megírt cselekményhez, hogy a cselekmény kora, szellemi töltése is nyilvánvaló legyen, hanem a kort, a kor embereit megidézi azzal is, ahogy a ruhák színét, anyagát. vonalait megszabja. Legtöbbször nem „egy az egyben”, idevarázsolni akarván egy letűnt kor ízlés- és gondolatvilágát, hanem stilizál- tan kissé, közelítve a mához, a ma emberéhez a kort, amelyből az író tanulságot, élményt és hangulatot igyek. szik nekünk közvetíteni. Az itt bemutatott anyag nyilván csak töredéke annak, amit Keserű Ilona színpadra alkotott; amolyan válogatás, amely inkább csak érzékelteti, mik voltak a jellegzetesebb mondanivalói ennek a kitűnő művésznek. A zárt és fegyelmezett rend, amelyet a színpadon megteremt, arra utal, hogy Martyn Ferenctől, mesterétől, nemcsak a vonalakban kifejezhető harmóniát tanulta meg és tiszteli ma is, kettőzött szorgalommal, hanem a vonalakban kivallott tartalmakat is. Színekben és formákban más a Peter Weiss darabjához készített játéktere, megint más az Erdő című Osztrovszkij-darab színpadterének a beosztása, hangulata és hatása. Vagy figyeljük csak meg Shakespeare II. Richárdjához készített színpadképét, ahogyan a vertikálisan három részre osztott térben, a szinte komoran sötétkék felső rész alatt a szürke középső rész — nevezzük emeletnek — félénken világít, hogy aztán az egész tér hatása, riadt és riasztó ránktekintése ellenhatást kapjon a padlózat, ^ a földszint haragos zöldjétől. A játékterek geometriailag pontosan szerkesztett rendjénél érdemes elidőzni, hiszen a művész alkotó kezét a darab, a színpadi mű vezeti, a rendező is igazítja, a jellemek által teremthető világ is ráparancsol képzeletére. míg végül a papíron előáll az, aminek á valóságban, a színpadon is lennie kell. Mégis elevenebb hatást tesznek ránk a jelmezek, pedig azpk csak áttételesen és járulékosan utalnak egy- egy színpadi hősre. De itt érezzük a jellemet felderíteni kívánó munka folyamatát; az igaz hevülettől áthatott művészi munka abból is kitetszik, ahogyan a terv mellé vagy fölé odalopja ceruzával Keserű Ilona a művész vagy a művésznő nevét, mintegy jelezve, hogy a vonalak és színek megteremtésénél a drámában élő hős mellé még azt a színészt is belelátta, belekalkulálta a jelmezbe, aki majd a színen megjelenik. A színpadképek és a jelmezek valahol mindig olyan színeket hangsúlyoznak, amelyek elárulják a tervező művész érzelmeit és gondolatait is, amelyek őt a színpadi mű olvasása közben, az előkészítő viták és megbeszélések hevében meglepték. Nagy nevek mellett és mögött rajzol és fest Keserű Ilona színházat. A színház nagy mesterei közül Brecht éppúgy műsorán van, mint B. Johnson vagy Henderson. Elmegy az operába is, ha érdekes a feladat. S dicséretére írjuk le: egy-egy színe és rajza miatt bizonyára nemcsak mi ütjük fel a híres darabokat, megolvasni ismét a szövegét, mi láttuk-e jól vagy a művész ezeket az érdekes és izgató figurákat? (farkas) Mindig készek segíteni Furcsa egy szerzet az ember. Időnként veszekszik. ingerülten kiabál, hajba is kap a másikkal, de ha valami komoly baj van, akkor semmi más nem számít. A segítségnyújtásra mindenki tudna néhány szép példát mondani. De miért van az, hogy sokan, százak és ezrek, tömegek még szervezetekbe is tömörülnek a segítőkészségüket kinyilvánítani? Például a Vöröskereszt szervezetébe. Furcsa egy szerzet az ember. Tervezett család Ha valaki ezt a szót hallja, Vöröskereszt, mindjárt vérző, hörgő sebesültekre gondol vagy tűzvész, árvíz és földrengés miatti hontalanokra. Mert ez a kép rögződött belénk, talán valami rossz általánosítás miatt. Pedig ennek a szervezetnek a tagjai az egészséges családokkal is törődnek. Nem is akárhogyan. A gyöngyösi járásban levő Vöröskereszt-csoportok rendre végeznek felvilágosító munkát, amelynek célja a harmonikus családi élet igényének kialakítása. Mondhatná bárki, mit kell ezen kialakítani, hiszen ki az a bolond, aki nem harmonikus életet akar magának, a családjának. Pedig a háromgyermekes családideál elfogadtatása sem egyszerű, akár az egykére gondolunk, akár a nyolc-tíz gyermekes anyákra. Azt is kár lenne tagadni, hogy akár a csecsemővédelem. akár a terhes kismamák egészségének óvása, fenntartása nem mindenkinél jelenti ugyanazt. Egyszóval: ezek a maguktól értetődő dolgok is rengeteg aprómunkát, fáradságot, türelmet igényelnek még ma is, hogy „természetesekké” váljanak. És milyen örömmel fogadják a gyermekgondozáson otthon maradt mamák a meghívást: jöjjenek el egy találkozóra, hallgassák meg a gyermekorvos vagy a védőnő előadását, tájékozódjanak a tanács vezetőjétől lakóhelyük fejlődéséről, mindennapjairól. Ilyenkor érzik, hogy ők is ahhoz a közösséghez tartoznak, amelynek a neve — társadalom. Nem feledkeztek meg ©j(wm£ im. június 8., szerda Marcus Antonius nagyszerűen dőlt a kardjába. Tukezban átadta férjének a látcsövet és a többieknél is tovább tapsolt. — Micsoda szerelem! — sóhajtott fel a kései utód irigy elragadtatásával, ahogy kiléptek az előcsarnokba. A ruhatárnál hosszú sor kígyózott, elöl ott állt Gam- barli docens a feleségével, akikkel már találkoztak a szünetben és hűvösen, ám udvariasan köszöntötték egymást; a docensné mellén türkiz nagykék viliózott, és a férje gálánsán segítette rá nercbundáját. Tukezban közönyösen pillantott a bundára, még mindig áz előadás hatása alatt állt. — Milyen szépen halt meg — mondta, amikor a látcsövet leadták a ruhatá- rosnönek. — Megrázó halál. Neked is tetszett? — Nagyon — felelte Ali- aga Kulijevics, miközben odanyújtotta az asszony bélelt orkánját és arra gondolt, hogy a kulisszák mögött Marcus Antonius most mossa le arcáról a festéket. — Nem igaz? — ismételte meg a felesége. — De ... — válaszolta és elképzelte, hogy a díszlet, munkások hogyan dobják a kígyót a kellékesládába. Azt akarta mondani a fe leségónek, hogy azért Kleopátra nem olyan angyal, *Azerbajdzsáníró. amilyennek ő hiszi, de hallgatott. Ott ment mellette azasz- szony, félve, hogy elfecsér- li azt az emócióadagot, amely hiányzott neki köznapi életéből; tovább éltek benne ezek az érzelmek akkor is, amikor kiléptek az utcára és taxit kerestek. Minden vita csak tudálékos, unalmas embernek tüntette volna fel a felesége szemében és ő hallgatott, mert többet tudott Kleopátráról, mint Tukezban. Meg kellett maradnia gondos férjnek, aki bemutatókra viszi a feleségét, mellette pedig orkánkabátban a női elragadtatás óceánja hömpölyögött. Amikor a felesége kijött a hálószobából, a férfi tovább heverészett a díványon, egy lepke árnyékát szemlélte a mennyezeti lámpaernyőben; valószínűleg az előző nyáron repülhetett be a szobába. „Ostoba — gondolta Aliaga Kulijevics. — Hány évszázad óta repülsz a fény felé és nem tudod, hogy ez a pusztulásodat jelenti.” Tekintete átsiklott a mellé ülő Tulezbanra és megértette, hogy az asszony már visszatért az időszámításunk előtti első századból a lakónegyed házgyári épületének második emeletére. Tukezban szelíd, álmodozó'szemmel nézte és mézillata volt — van olyan parfüm, amely mézszagú. Így illatozhatott a gyönyörű holdarcú nők dús haja, amiket M. Sz. Bagdadi, a nagy gondolkodó és költő énekelt meg gázelejiben — Aliaga Kulijevics róla írta kandidátusi disszertációját. Tukezban álmodozva nézte a férjét. Szemöldökének íve alatt szempillák nyilai reszkettek, készen arra, hogy átdöfjék a jövendő kandidátus fáradt szívét. Rubinvörös ajka harmincegy gyöngyszemet rejtett, a harminckettediket nemrég húzatták ki egy maszek fogorvossal. Aliaga Kulijevics újból a csillárra nézett. — Le kellene törölni a lámpaernyőket — mondta Tukezban. — Észrevetted, hogyan adta fel Gambarli a bundát a nejére? — Szünetet tartott. — Anélkül is kövér, a bunda meg kővárit.., — Jelenróluk sem, nem „írták le” őket. Az ilyen „apró” örömök tonnányi energiákat termelnek. Szeretetet is Rengeteg a kinőtt holmi, a kisruha, a kiscipő, a vadonatújnak látszó kabát, ami még jó lenne másnak. Ismerjük ezt az állapotot ott, ahol a kicsi kezd emberré cseperedni. A Vöröskereszt örömmel veszi át ezeket a ruhaféléket, mert mindegyiknek jut helye: vannak még nem egészen ragyogó körülmények között élő, több gyermekes családok is. Főként a cigányszármazásúak körében öröm az ajándékba kapott ruha. Az emberiesség sarkallja őket akkor is, amikor felkutatják. felkeresik a magukra maradt idős, olykor beteges embereket és megszervezik a róluk való gondoskodást. Mennyi hálás szót kapnak érte cserébe! A járásban működő két szociális otthont, a vámos- györkit és a csányit is rendszeresen látogatják, apró kis figyelmességgel, érdeklődő kérdésekkel, szíves szóval csempészve egy kis fényt a révedező tekintetekbe. Ha még valamiféle kul- turbrigád is kikerekedik a látogatók csoportjából, akkor van csak igazán nagy öröm az otthonok lakói körében. Ezek a visszakapott „kö- szönöm”-ök csodát művelnek azoknak a szívében is, akik a készségességükért semmit nem vártak cserébe. Bennük is újraerősíti az elhatározást. Körkörösen terjed Sokan talán úgy vélik, hogy ez az egész „vörös- keresztesdi” a nők „nya- valygása”. ök mindig is hajlamosak a kezüket kinyújtani mások felé. De a zord. komor férfiak nem érnek rá ilyen nőies „pön- työrgésre”. Micsoda tévedés! A számok bizonyítják, hogyan terjed a mozgalom az ipari üzemekben és a szövetkezetekben, a földet művelők körében éppen úgy, mint a nehézipar muntőségteljesen felsóhajtott..! — Minek neked a bunda egy olyan városban, ahol a napfényes napok száma évente kétszázötven? — mondta a férfi. A felesége nem válaszolt, tüstént felkelt, jó éjszakát kívánt neki, de aztán mégis odahajolt hozzá, és ő megcsókolta hervadó bőrén a ragadós, édeskés krémréteget és csak akkor vette észre, hogy az asszonynak könny- belóbadt a szeme. „Ördög és pokol” — gondolta. Kezdte rosszul érezni magát, az otthoni csend baljós, nyomosztó színezetet nyert, és fájdalmasan elszorult a szíve, amikor megérezte a nyugalom és egyetértés törékenységét. Úgy tűnt neki, hogy ez az otthoni csend időzített akna vagy dinamit, amelyhez lassan kúszik a láng, és ezt a lángot csak úgy lehet kioltani, ha lefedi egy nercbundával, ugyanolyannal, amilyen Gambarli docens feleségének van .., A konyhából az ajtó alatt bemászott egy svábbogár és a tálaló felé futott. Az ablakon túli üres telken kóbor kutyák csaholtak, a távolból idehallatszott egy Dieselmozdony mélyről jövő basz- szusa és az északi szél egy furnérlemezzel zörgette az erkély korlátját; ez volt minden zaj az éjszaka csöndjében. Átment a hálószobába, ahol a sötétben a felesége lélegzése hallatszott, kivette a műfogsorát és egy pohár vízbe helyezte az éjjeliszekrényen. A párnának mézszaga volt. (Folytatjuk) kásái között. Csak példád ként. A Thoreznéi a lét-! szám négy év alatt a négy-! szeresére emelkedett. A vö-! röskeresztes tagok száma magába foglalja a dolgozók-! nak több mint a harmadát.' Folytatni lehetne a sort aa apci Qualitállal, Petőfibá-* nyával. a Gagarin Erőmű-* vei. A nemzetközi segélyalap támogatásában külön figyelmet érdemel Detk, Nagyré- de, Gyöngyöstarján, Adács, Hort, Ecséd, Nagyfüged és Zagyvaszántó. De nincs baj az iskolások körében sem a segítőkészség kinyilvánításával. Minden általános iskolában működik alapszervezet, csoport, de kis-egészségőr csoport is tevékenykedik több- mint húsz iskolában. A mozgalom úgy terjed,' hogy a hatása sugarasan nő a központi magból kiindulva. Nincs olyan hely, ahol bárki elzárkózna a Vörös- kereszt elől. Eletet mentenek Visszás dolognak te tsz'kJ amikor a vérről úgy beszélnek, hogy hány litert, hány hektót adtak a rászorulóknak az önként jelentkezők. A vér és a liter nagyon profán párhuzam, mérték vagy összehasonlítási alap. De nincs jobb megoldás. Az emberi segítség- nyújtást itt ezzel és így kell mérni. Mert az is igaz, hogy) „igény” is van a vérre. Nem is csekély mértékű. Gyöngyösnek és a járásnak, valamint a hatvani egészségügyi intézménynek — még kimondani is sok — évente 1350 liter vérre van, szüksége. Csak érzéklésül: ez tizenhárom és fél hektó! Még tejből vagy vízből is rengeteg, hát még vérből! És soha nincs hiány. Példát mutatnak a már előbb is felsorolt ipari üzemek, a községek közül pedig Hort. Márkáz, Detk és Szűcsi emelkedik ki a többiek sorából. Ök a legjobbak, ők adják a legtöbb vért. Hogy miért? Életet mentenek ezzel, jól tudják. Köztük olyan is akad, nem is egy, aki tulajdonképpen „visszaadja” <* kapott vért. Azt. ami őt mentette meg annak idején súlyos balesetének vég-! zetes következményeitől.1 Közvetlen munkatársai, ismerősei, barátai is ott sorakoznak mellette mind. Mert ők tudják, ők látták, ők átélték, nekik nem kell mondani, mert számukra ez csak természetes. Hiszen — soha se lehet tudni...! Bár ne kerüljön rá a sor soha. De hát: az élet nemcsak vidámságból áll. Jó szívvel teszik Bárki, megkérdezne bárkit a vöröskeresztes aktivisták közül, mind csak annyit mondana: jó szívvel teszi. Semmi ellenszolgáltatási nem vár érte. Még hálál- kodást sem. Természetes, hogy segít az embertársán, ha tud. Itt jut eszembe: még tagdíjat is fizetnek. Gondoljunk bele! És nem is akárhogyan. Erről is szól a statisztika, ami nagyon érdekes tényeket sorol. Amíg négy évvel korábban „csak’ 92 százalékos volt a tagdíj- fizetés, tavaly már százszázalékos. Lehet ettől több? Lehet ettől több bizonyíték arra, hogy a Vöröskereszt tagjai csakugyan önzetlenül tevékenykednek másokért, mindig készek segíteni bajba jutott embertársaikon? Tisztelettel hajtsunk fejel előttük. És — kövessük őket. G. Molnár Ferenc
