Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-08 / 133. szám
OVW/WAViMMAMMAAAAAMMAAAMAAMAAMWMMMMMMAM/W K 1 i Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Emberközpontú alaptörvény A SZOVJETUNIÓBAN FOLYÓ országos vita közepette világszerte érdeklődéssel tanulmányozzák: milyen elveket, célokat és — természetesen — jogokat hirdet meg új alkotmányának ország-világ elé tárt tervezetében a földkerekség első — és legnagyobb — szocialista országa. Negyvenegy éve, hogy 1936-ban elfogadták a Szovjetunió előző, s mindmáig érvényes alaptörvényét,. E négyévtized alatt nagyot fordult a világ, s óriásit változott a Szovjetunió is. Ezek a mélyreható társadalmi-gazdasági változások „kinőtték” a meglevő alkotmányos kereteket, s szükségessé tették, hogy az alaptörvényt hozzájuk igazítsák. Ebből két következtetés kínálkozik. Az egyik az, hogy a Szovjétunió új alkotmányában a mai valóság tényei (s nem holmi ábrándképek) öltenek testet. A másik pedig az, hogy épp ezért az új alaptörvény valóban korszakot jelentő változásokat fog tükrözni. AZ ÚJ ALKOTMÁNYTERVEZET szerint a Szovjetunió: össznépi állam, ami azt jelenti, hogy már teljesítette a proletárdiktatúra államának feladatait. Az ország előbbre lépett a kommunizmushoz vezető úton: felépült a fejlett szocialista társadalom. A Szovjetunió ma összehasonlíthatatlanul erősebb és gazdagabb, a nemzetközi életben játszott szerepe sokkal nagyobb, mint négy évtizeddel ezelőtt volt. Az alkotmánytervezet ennek megfelelően határozza meg társadalmi, politikai és gazdasági rendjének alapjait: kiemeli a kommunista párt vezető szerepét, megfogalmazza a szocialista demokrácia további kibontakoztatásának feladatait, meghatározza a tervgazdálkodás és a vállalati kezdeményezés-önállóság összefüggéseit. A Szovjetunióban minden az emberért történik: ez tükröződik az alkotmánytervezet cikkelyeiben, amikor arról intézkedik, hogy a társadalmi termelés legfőbb célja az emberek fokozódó anyagi és szellemi szükségleteinek minél teljesebb kielégítése, s akkor is, amikor — minden korábbinál kiterjedtebben, s magától értetődően a kötelességekkel szerves összefüggésben — megfogalmazza a Szovjetunió állampolgárainak jogait és szavatolja az ország szilárd jogrendjét és a törvényességet. A külvilág nem csupán arra figyelt fel, hogy a szovjet alkotmánytervezet az emberi és állampolgári jogok milyen teljességét biztosítja, hanem arra a fontos megkülönböztető vonására a szocialista állam alaptörvényének: miként ez az alkotmány pontosan megfogalmazza azt is, miként mozdítja elő, hogy az írott jog ne maradjon papíron, az emberek valóban élni tudjanak vele. A szovjet társadalom demokratizmusát tükrözi az is, hogy az eddigi gyakorlat alapján — aAiit most az alkotmánytervezet országos vitája is példáz — intézményesíti a legfontosabb államügyek össznépi vitáját, sőt bevezeti azok eldöntésére a népszavazást. A választói korhatár leszállításával újabb tömegek számára nyújt lehetőséget a közügyekbe való beleszólásra. A népi küldöttek tanácsainak új elnevezésével pedig azt a tartalmi vonást emeli ki, hogy máris kétmillió szovjet állampolgár vesz részt e nép- képviseleti szervek munkájában. DE HELYÉNVALÓ, hogy szóljunk arról is, ami változatlan az új alkotmány tervezetében. Nem változik az állam szövetségi jellege; az alkotmánytervezet itt új módon éppen a soknemzetiségű állam egységének belső ösz- szetartó erejét: a kommunizmus építésének közös célját fogalmazza meg. S bár formailag teljesen új, hogy a szovjet állam külpolitikáját külön fejezetben foglalja össze az alkotmánytervezet, az alapokat illetően nincs változás: a Szovjetunió — mint eddig — ezután is következetesen folytatja lenini békepolitikáját. Üj alkotmányának tervezete a békés kommunista alkotómunka társadalmának igazságos, demokratikus és emberközpontú alaptörvényét tárja a világ elé. Fordulat az ezredfordulón, Kádár János Olaszországba utazott (Folytatás az 1. oldalról) megállapodásokat eredményesen hajtják végre. Nagy figyelmet szenteltek a tárgyalásokon a gazdasági együttműködés kérdéseinek, s behatóan foglalkoztak az együttműködés bővítésének még kiaknázatlan lehetőségeivel. Megelégedéssel nyugtázták a tudományos és kulturális kapcsolatok, a turizmus kölcsönös fejlődését. Mindkét fél készségét nyilvánította a kapcsolatok minden irányú fejlesztésére. Megtárgyalták az időszerű nemzetközi kérdéseket. Azonosan ítélték meg az enyhülés fontosságát, s hasonlóan foglaltak állást több más nemzetközi kérdésben. Ugyancsak eszmecserét folytattak az európai biztonság és együttműködés elmélyítésével kapcsolatos tennivalókról. különös tekintettel a küszöbönálló belgrádi értekezletre. Kádár János pohárköszöntője Kádár János, felesége és kíséretében levő személyiségek tiszteletére díszvacsorát adott a vendéglátó Giulio Andreotti és pohárköszöntőiében méltatta a fejlődő olasz—magyar kapcsolatokat. Kádár János látogatásának jelentőségét. Andreotti köszöntőjére Kádár János válaszolt, amelyben hangsúlyozta : Látogatásom célja annak demonstrálása, hogy a Magyar Népköztársaság a békés egymás mellett élés' elve alapján a kölcsönösen előnyös kapcsolatok széles körű kiépítésére törekszik az Olasz Köztársasággal. Örömmel szólhatok arról, hogy az utóbbi években mind gyakoribb magasszintű politikai, gazdasági és kulturális tárgyalásokon éppen úgy. mint a mai, igen jó légkörű megbeszéléseinken, olasz partnereink hasonlóan ítélték meg kapcsolatainkat, s azok jó kilátásait. Gazdasági téren, annak ellenére, hogy még vannak kapcsolataink fejlődését zavaró. leküzdendő és leküzdhető akadályok, sikerült megfelelő együttműködést kialakítani és Olaszország ma egvike legfontosabb partnereinknek. Kulturális együttműködésünkről szólva Kádár János hangsúlyozta, hogy az hagyományosan jó és sokrétűen beleilleszkedik országaink kapcsolatainak rendszerébe. Magyarországon jól ismerik és nagyra értékelik a régi és a mai olasz kultúra kimagasló alkotásait. Megelégedéssel tapasztaljuk, hogy a magyar kultúra olasz ismerőinek és barátainak száma is egyre gyarapszik. Áttérve a nemzetközi kérdésekre, megállapította, hogy még sok bonyolult, meg" oldást váró problémával terhelt korban élünk, de már a jelenben Is vannak kedvező lehetőségek és a jövőt illetően megalapozott remények. A Magyar Népköztársaság arra törekszik. hogy elősegítse az enyhülés térhódítását, a béke és biztonság megszilárdítását. Most mindazoknak, akiknek erőfeszítése létrehozta a Helsinkiben megtartott történelmi jelentőségű európai biztonsági és együttműködési értekezletet, azon kell dolgozniuk, hogy az idei belgrádi találkozó a jó kezdetnek jó folytatása legyen. Tudjuk- hogy a hidegháború maradványainak felszámolása, felélesztésének megakadályozása nem könnyű és nem egyszerű feladat De azt is tudjuk- hogy a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamatában a világ minden népe egyaránt érdekelt. A magyar kormány és a Magyar Népköztársaság minden felelős szerve arra törekszik, hogy a helsinki záróokmányban megfogalmazott elvek és ajánlások minél teljesebb mértékben érvényesüljenek a gyakorlatban is. A Magyar Népköztársaság is vallja hogy a politikai enyhülést a fegyverkezési verseny lefékezésének, a katonai enyhülésnek kell követnie. Az országok vezetőinek nagy felelősséggel kell a kérdéseket kezelniük- Megtévesztő szólamokkal, egyoldalú előnyök erőszakolásával e téren sem lehet előrejutni. Csak a jelenlegi egyensúly fenntartásával, az egyenlő biztonság elvének szem előtt tartásával oldhatók meg a problémák. Bízunk abban, hogy a józan ész, minden nép érdekének megfelelően, felülkerekedik és a stratégiai fegyverzet korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások, valamint a közép-európai haderők és fegyverzet csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalások mielőbb eredményre vezetnek. A Magyar Népköztársaság kormánya következetesen sikraszáll a világ különböző térségeiben meglevő feszültséggócok felszámolásáért. Támogatjuk az ENSZ leszerelési ülésszakának munkáját s azt. követően egy leszerelési világértekezlet összehívását. A nagy anyagi értéket felemésztő, veszélyes fegyverkezési verseny lefékezése- az atomfegyverek elterjedésének. egy új világ* háború kirobbanásának megakadályozása, a béke megőrzése minden nép érdeke, s nekünk úgy tűnik, e nagy kérdésben a mi két országunknak is egy irányban kell, s lehet tevékenykednie. Elhunyt Maros László újságíró Maros László, az Esti Hírlap sportrovatának műn« katársa feladatának teljesítése közben hétfőn Hallében közlekedési baleset következtében — életének 59. évében — elhunyt. Maros László a felszabadít* lás után Szászrégenbcn szerkesztett kétnyelvű, demokratikus lapot. Ezután a Világosság szerkesztőségében folytatta munkásságát, majd a Magyar Nap, később aa Esti Budapest munkatársa volt. Tagja volt az Esti Hírlap 20 éven át dolgozott és több mint 20 éven át dolgozott a lap szerkesztőségében. Munkásságáért kétszer kitüntették. Maros Lászlót az Esti Hírlap Szerkesztősége, a Hírlapkiadó Vállalat és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés. (MTI) Brezsnyev-Guiringaud tárgyalás n francia külügyminiszter Moszkvában Luis de Guiringaud a Szovjetunióban tartózkodó francia külügyminiszter Moszkvában megbeszélést folytatott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Képünkön: a két államférfi a tárgyalások közben. (Népújság telefotó — TASZSZ—MTI—KS) Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára, kedden a moszkvai Kremlben foFejlődők — több súlycsoportban Azokhoz a várakozásokhoz képest, amelyekkel a fejlődő országok többsége készült a párizsi nemzetközi gazdasági együttműködési értekezlet záró ülésére, a konferencia igencsak sovásy eredményeket hozott. Ám nem zárult teljesen eredménytelenül: nem vetett véget a fejlett tőkés világ és a fejlődő országok alkudozásának, csupán visszavetette a vitát arra a fórumra, ahonnan valamikor elindult: az ENSZ és szakosított szervei elé. Áprilisban múlt három éve, hogy a fejlődő országok először felléptek az „új világ- gazdasági rend” követelésével. Erre az ENSZ rendkívüli közgyűlésén került sor, amelyet Algéria javaslatára és a fejlődök egyöntetű sürgetésére hívtak össze, 1974 tavaszán. A rendkívüli közgyűlések történetében ez volt az első, amely kizárólagosan gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Ha arra keressük a választ, hogy ez miért éppen 1974-ben történt, akkor visz- sza, kell lapoznunk néhány évet a világgazdaság történetében. Erősödő pozíciók 1972—73-ban következett be a tőkés árupiacokon az ÜMmsm l»n. június 8., szerda a nagyarányú árrobbanás, amely rövid idő alatt megállította, majd visszájára fordította a fejlődő országok pozíciójának hanyatlását a nemzetközi kereskedelemben. A megelőző 20 évben ugyan, is, a volt gyarmati országokban termelt ásványkincsek, ipari és mezőgazdasági anyagok árszínvonala tartósan nyomott volt, amelynek következtében a fejlődő országok többsége fokozatosan a világgazdaság „külterületeire” szorult. A háború utáni legerősebb tőkés konjunktúra következtében azonban a 70- es évek elején e tendencia megfordulni látszott: a nagyarányú kereslet hatására, a nyersanyagok többségének ára két-háromszorosára ugrott. Lényegesen javult a fejlődő országok cserearánya és részesedésük a világkereskedelemben, 19 százalékról 31 százalékra nőtt! Ezekkel a változásokkal magyarázható a fejlődő országok politikai platformjának megerősítése, gazdasági követeléseik megalapozottsága. Ennek révén érték el. hogy az ENSZ másfél év' alatt két ízben is rendkívüli közgyűlésen határozott az „új világgazdasági rend” megteremtésének szükségességéről és ez segítette őket abban is, hogy 1975 decemberében tárgyalóasztalhoz tudták ültetni a vezető tőkés országok képviselőit Párizsban. Halmozódó milliárdok A nyersanyagtermelő fejlődő országok azonban kezdettől fogva nincsenek egy „súlycsoportban”. Kivételes helyzetet élveznek az olajországok, amelyek az 1973 karácsonyi áremelés óta változatlanul négyszeres bevételt könyvelhettek el és ezt az összeget nem is költik el teljes egészében, így jelentős tartalékaik halmozódnak fel. (Nyugati becslések szerint, az évtized végéig 2—300 milliárd d'-'láros t agyságrend- ben.) Mellettük azonban sokkal gyengébb a más ipari nyersanyagokat: reze*, ónt stb. szállító országok helyzete. Azért is, mert legfőbb exportárujuk ára nagymértékben ingadozik — a konjunktúra megtorpanását, az egész tőkés világra kiterjedő recessziót követően a kereslet rohamosan csökkent — és azért is, mert exporttöble- tük jó részét elvitte a nagyobb olajszámla. Végül még rosszabb, egészen kiszolgáltatott helyzetben vannak az elsőrendűen fontos nyersanyagokkal nem rendelkező, kedvezőtlen földrajzi fekvésű, úgynevezett legszegényebb fejlődő országok. E három csoport közt a különbség ma már akkora, bogy a világsajtóban mind többször említik a harmadik világ mellett a ..negyedik” és az „ötödik” világot is. Az olajexportáló országok, hogy ellentéteiket a többi fejlődő országgal enyhítsék és megerősödött gazdasági helyzetüket valamennyiük javára kamatoztassák, lényegében az egész harmadik világ képviseletében léptek fel és érték el azt, hogy a fejlett Nyugat hajlandó volt belebocsátkozni a párbeszédbe. Ám utóbbiak az energiával kapcsolatos kérdéseket kezdettől a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minden más témaköre fölé he’yezték, jelezvén, hogy ezek megoldásában van igazi érdekeltségük. Adóssághegy A fejlett tőkés országoknak ma 45 milliárd dolláros egyesített fizetési mérleghiánya van. Ennek zöme kétségtelenül a drágább energiaimport következménye. Velük szemben viszont a fejlődő országok tömbje 180 milliárd dolláros adóssághegyet mondhat magáénak és — ismerve gazdasági erejét, lehetőségeit — összehasonlíthatatlanul kisebb esélye van ennek ledolgozására. A fejlődő országokon rövid távon csak két dolog segítene. Az egyik: ha stabilizálnák exportáruik piacát, illetve valamilyen pénzügyi eszközökkel biztosítanák exportjövedelmeik állandóságát. A másik: ha elengednék adósságaikat vagy leea’ább- is jelentős ha1 idékot kapnának azok visszafizetésére. Hosszabb távon viszont való. ban csak egy új, igazságosabb, a partnerek egyenlősé gére alapozott világgazdasá gi rendszer segíthet társadalmi-gazdasági elmaradottságuk felszámolásában. Nem fizetnek a gazdagok o O A párizsi értekezlet záró közleményének tanúsága szerint, a fejlett tőkés országok a legdöntőbb kérdésekben nem mutattak hajlandóságot az áldozatvállalásra. Ámításuk szerint azért, mert a számukra legfontosabb ügyet: az energiaellátás jö. vőjét, s az ára-iai is beleértve, nem i sztázi'k mr’ nyugtató módiin. Ezért érik látszat-, illetve részér<,edmé- nyekre mutattak hajlandóságot a többi témában. Egymilliárd dolláros rendkívüli segélyalapot szavaztak meg a legszegényebb fejlődő országok javára. Az utóbbiak adósságaihoz mérten ez — csepp a tengerben. A nyersanyagpiacok stabilizálásának nem kívánnak átfogó pénzügyi fedezetet biztosítani, egyenként akarják azokat rendezni, mégpedig az UNCTAD, az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési kon. ferenciája keretében. A fejlődők 180 milliárd dolláros adósságainak sorsáról sem döntöttek, bár három ország: Kanada, Svédország és Ausztrália adománynak nyilvánította eddigi hiteleit, vagyis eltekint azok visszafizetésétől. A londoni Economist értékelése szerint, a konferencia az új világgazdasági rend megteremtését ezzel legalább az ezredfordulóig tolta el. Ha ebben több is a cinizmus, mint a realiz. mus, annyi mindenképpen valószínűnek látszik, hogy a fejlődő országoknak a volt gyarmatosítókkal vívott csatájában ez a nárom év még nem hozott döntő fordulatot Lipovccz Iván gadta Louis de Guiringaud-t, a Francia Köztársaság külügyminiszterét. A francia diplomácia vezetője a szovjet kormány meghívására tartózkodik hivatalos látogatáson a Szovjetunióban. Leonyid Brezsnyev és Louis de Guiringaud megbeszélésén jelen volt Andrej Gromiko. a Szovjetunió külügyminisztere. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta a Szovjetuniónak Franciaországgal való, széles együttműködése fejlesztésére és a megállapodások köbének kiszélesítésére irányuló politikáját. Mint a tárgyalásokról kiadott közleményből kitűnik, az SZKP KB főtitkára és a francia külügyminiszter áttekintette a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésének néhány kérdését, a Szovjetuniónak és Franciaországnak az európai és a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében történő együttműködését. Leonyid Brezsnyev meggyőződését fejezte ki, hogy a két országnak az enyhülési folyamat elmélyítését, a nukleáris háború veszélyének csökkentését célzó új, egyeztetett lépései megfelelnek a szovjet éis a francia nép várakozásának az eurónai és a világbéke érdekének. A francia külügyminiszter kedden visszautazott Párizsba. Patolicsev Washingtonban Nyikolaj Patolicsev, ezov-s jet külkereskedelmi miniszter , vezetésével, kormányküldöttség utazott kedden Moszkvából T.‘dshinr*<mba- 3 szovjet—amerikai kereske-: delmi és gazdasági tanács VI; ülésszakára.
