Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-05 / 131. szám
A kapától a horizontesztergáig Az igaz mindig szép is A munkában is élen ^1 — Csodálatos aktivitás ser« kenti a cselekvésre a munkásokat. Vért kell adni, , a vöröskereszt számíthat rájuk. A zúgó, szennyes ár veszélyezteti az emberek életét, a köz javait? Már ott vannak a munkások. Iskolában kellene a villanyvezetékeket felújítani ? Ugranak a szocialista brigádok. Se szeri, se száma a szívmelegítő példának. Valami hihetetlen mértékű erők, napkitörésnvi energiatome- gek feszítik a köz érdekében való munkálkodásra őket. Ugyanakkor még mindig bosszankodnunk kell az általános iskola nyolcadik osztályának hiánya miatt is. Micsoda ellentétek. Fejkendős munkások Tavaly a gyöngyösi üzemekben összesen négymil- liárd forint értéket termeltek meg. Akkora szám ez, hogy a képzeletünk sem tudja érzékletesen átfogni. Mellette a szolgáltatások értéke is meghaladta a fél- milliárd forintot. Kik azok, akik ezt a hihetetlen értéket megteremtik? Köztük, a munkások között minden második fejkendőt visel. Végiggondolni sem köny- nyű. hogyan jutottak el a valamikori kapások asszonyai, lányai az esztergapadig, a precíziós műszerekig? Tegnap még bőszoknyában járták, a környezetük szemforgatva emlegette az erkölcsi fertő veszedelmeként a léha várost, a-közfelfogás odaszögezte a nőt a tűzhely mellé, kezében a kapa helyett csak a fakanalat tálalta elfogadhatónak. Hány családi konfliktus kerekedett ki az elhatározásból, hogy Erzsi vagy Mag- dús a gyárba készült? De azért már kevésbé tu- .’“V dunk lelkesedni, hogy ebben a mi szépen formálódó, egyre okosodó és felnőttebbé váló világunkban a sok-sok elhatározás ellenére a nőknek még mindig 25 százalékkal alacsonyabb a bérük, mint férfitársaiknak. Mondják, és igaz is, hogy a nők szakmai képzettsége jóval alacsonyabb, mint a férfiaké. Java részük csak betanított munkás. Az Izzó félvezetőgyárában régóta folyik a vita arról, lehet-e a tranzisztorok és más félvezetők szerelésében valaki szakmunkás? Szakma-e ez? Több mint ezer nő kerül emiatt lépéshátrányba. Pedig mennyire szükséges a munkájuk, szakmai hozzáértésük. Hány nő található a vezető testületekben? Erre mindenki nagyon gyorsan és kihúzott derékkal válaszol: amíg két évvel ezelőtt csak ennyien voltak, ma már büszkén mondhatjuk, hogy elérték a...! És még mindig csak a töredék hányadot nevezik meg. Nem a statisztikán múlik ez sem. A nő anya is, feleség is, és — mi tűrés-tagadás — házi alkalmazott is, őfelsége a férfi szolgálatában. Igaz, objektíve is több teher szakad rá: a gyerek világra hozása és felnevelése, de a nő testi felépítése is, egyszóval: ez nem csupán az elhatározásunkon múlik. Ma meg szinte kérkedünk azzal, hogy hány osztályvezető nő van egy vállalatnál, hogy az Izzóban az üzemi pártbizottság titkára nő. Ha kérkedünk ezzel. azt is mutatja. hogy kivétel, nem általános, tehát azt is mondhatjuk, hogy ugye, mi, de bezzeg a másik gyárban...! Nem mind töri magát Egy sor megoldatlan kérdést szokás felemlegetni, ha a bejáró dolgozókat hozza valaki szóba. Nem tudjuk őket beszervezni a tanfolyamokra, az oktatásba, nem tudjuk a kulturális rendezvényeink részeseivé tenni őket, mert nekik megy a buszuk. Hány munkásnak nincs még meg az általános iskolai végzettsége? Ja, a bejárók! De meg kell érteni őket. Harminc kilométert utaznak naponta oda és vissza. Fáradtak, mire hazaérnek. Aztán a ház körüli munka is, a fóliás zöldség- termesztés ...! Hogy a tegnapi paraszt- ember ma a gyár kapujában köszönti a portást mindennap, az a gazdasági fejlődésünk következménye is: az egyre több gyárnak egyre több munkáskézre lett szüksége. Kapva kaptak a szabad munkaerőn. Aztán tanfolyam, ilyen is, olyan is, esti iskola, vizsga és kézhez vehették a szakmunkás-bizonyítványt. Akiben volt kitartás. v A többiek csak magyarázkodtak: se idejük. se erejük nem marad a képzésre. Valljuk be, emberi gyarlóság is visszahúzza az elhatározásukban őket. A kényelmesebb életmód. Hiszen ők azok, akik annak idején, kisiskolás korukban sem tépték magukat. Különben ott fejezték volna be ők is az általános iskolát, ahol a többiek. Az átlagon innen és tál A számok csak jeleznek, ha a statisztikára hagyatkozunk. Amíg mindenért pénzt kérnek tőlünk, ha valamit meg akarunk szerezni magunknak, a forint mennyisége mindenkit érdekel. Mi van a borítékban? Törekvéseinknek megfelelően az életszínvonal-politikánk az előrehaladást jelzi. Az átlagok szerint az 1972- es KB- és kormányhatározat nyomán a nagyobb változás a következő két évben történt meg á bérek ki- egyenlítésében. A szakmák szerint pedig: a könnyűiparban dolgozók jövedelme alacsonyabb. a szállításban dolgozóké több, a kereskedelem munkásaié pedig szintén alacsonyabb az átlagnál. Több jutott a szakmunkásoknak, a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozóiénak, de ez még nem egyezik a várakozással. A havi 30 százalékos növekedés ténye tiszteletre méltó. Ez az Országos Szakmai Bértáblázat előírásai szerint következett be. A reálbérek növekedése azonban nincs teljesen azonos hullámhosszon az abMEGJELENT EGY RENDELET, amely kimondja, hogy egy személy csupán három hektár nagyságú diny- nyeföldet művelhet részesben. A rendelet célja valószínű az, hogy gátat vessen a dinnyések átlagosnál magasabb jövedelmének, hogy a jól fizető — ha jó év van — dinnyefold nagyságát ne ki-ki kénye-kedve szerint válogassa meg, hanem egységes rendelet szabályozza azt. Ha ugyanis valamelyik dinnyés tíz-tizenöt hektárnyi területen vállal dinnyetermelést akkor feltehető, hogy egyedül képtelen megművelni a földet, tehát napszámosokat is alkalmaz, s a napszámosoknak kifizetett összegen túlmenően ő sokkal jobban jár a végelszámolásnál. Ez pedig már bizonyos formája a kizsákmányolásnak, amely pedig összeegyeztethetetlen szocialista elveinkkel. A rendelet megjelent és visszamenőleg május elsejétől szabályozta a megkötött szerződéseket. Tekintsünk most el attól a részletkérdéstől, hogy mennyire bölcs dolog visszamenőleg intézkedni a termelőszövetkezetek és a dinnyekertészek közötti szerződés ügyében. Felmerül ugyanis a kérdés, mi lesz azokkal a dinnyeföldekkel amelyek meghaladják a rendeletben előírt területnagyságot? Ki fogja megművelni, ha a dinnyekertész nem művelheti? Marad úgy, ellepi a szolút számokkal. Főként az alacsonyabb keresetűek efi a nagycsaládosok a megmondhatói, hogy ők ugyancsak kellemetlen helyzetbe kerültek a tavalyi áremelkedések miatt. Náluk romlott valamit az életszínvonal. Ha tehát a valóságot tiszteljük, altkor az örömteli vonások mellett meg kell látnunk a hiányosságokat is. Hogy erről őszintén beszélünk? Miért ne tennénk? Egymás közt vagyunk. A jó nem mindenkinek jó Kényes terület: a lakás. A város közvéleménye érzékenyen válaszol mindenre, ami a lakásigénylőkre vonatkozik. Sokan nem értik: ha a IV. ötéves tervben felépítettünk több mint 2100 lakást, ha tavaly majdnem 300 lakást adtak át a várományosuknak, miért nem tudunk végre fellélegezni, miért nem csökken, hanem évről évre növekszik az igénylők száma? A „kényes kérdésre” válaszolva nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az utóbbi négy évben a bérlakásoknak 70, a tanácsi értékesítése közkeletűen: szövetkezeti lakásoknak pedig több mint 70 százalékát kapták fizikai dolgozók. A város 21 vállalata, szövetkezete ugyanakkor több mint 250 fiatalnak segített kamatmentes lakásépítési, illetve lakásvásárlási kölcsönnel. Aki nem kapott lakást, vagy különösen olyanok, akik már régóta várnak arra a kiutalásra, azoknak az előző adatok, számok, százalékok semmit sem mondanak, legfeljebb még idegesítik is őket Hogy: akkor ők...? Könnyű bölcsesség: ha valamiből kevesebb van a szükségesnél, akkor mindig választani kell a juttatásban részesülők között, és ilyenkor nincs abszolút igazság, mert a kirekesztett mindig sértett marad, nem tud megértő lenni, ágál és lázadozik a tény ellen és miatt Mindig kényes volt Aranybánya. Ha nem sérti senkinek a fülét, hadd mondjuk így: szocialista aranybánya. A brigádok mozgalma. gaz? Vagy esetleg a dinnyekertész bejelenti hat. hét vagy tizenkét éves kisfiát is szerződő félként hogy a rendelet értelmében tovább művelhesse a földet, s így akar- va-akaratlanul azzal lép életbe a rendelet, hogy ki- játszották? Erről a rendeletről jut egyébként eszembe az az évekig tartó ádáz küzdelem, amely Balaton-parti palacsinta- és lángossütő bódék tulajdonosai ellen folyt Kivettük részünket ebből a harcból mi újságírók is, mélységesen háborogván azon, hogy milyen hatalmas jövedelemre tesznek szert a sütődések. A vérmes harcnak meg is lett az eredménye. Megfogyatkoztak a lángossütők, még hosszabb sor kígyózott a kevesebb bódé előtt, rosz- szabb lett a kiszolgálás és nagyobb a kevesebb lángossütő jövedelme. Világért sem kívánnék párhuzamot vonni a lángossütők és a dinnyések jövedelme között és munkája között. A dinnyéseknek a jövedelmét ugyanis csak az irigy- li, aki még soha életében nem végezte azt a kegyetlenül nehéz, a palántaneveléstől kezdve a kiültetésig, a termés leszedéséig tartó, hajnaltól estig húzódó munkát, melyet minden dinnyés újra és újra vállal tavasztól őszig. Pedig a kockázat nem kicsi, egy fagy. egy eső, egy korai dér minden számítást keresztülhúzhat, A dinnyések) Oyfecrfeön több mint kilencezren tartoznak ezekhez a kis közösségekhez. Olykor több bennük a szándék, mint amennyi a végeredmény. Jelszavaik közül a legtisztább, a legközérthe- tóbb: a szocialista módon dolgozni. Ha a végeredményt mérni akarjuk, akkor hihetetlenül nagy számokat kell mondanunk. A Nagy Október évfordulójára a vállalásaik a tervnél 50 millióval nagyobb termelési értéket képviselnek, a megtakarított anyag és energia 10 milliót ad ki, önzetlen társadalmi munkára pedig 60 ezer órát ajánlottak fel. Es hol vagyunk még lehetőségeik csúcsától? Ha már azt vizsgáljuk, hogy mennyire tudnak szocialista módon művelődni és élni, akkor nehezebb feladatra vállalkozunk. mint előbb. Itt, bizony, még nincs minden a helyén. Ahogy a jelszó harmadik tagja sem könnyen értékelhető a mindennapok talaján. Olykor a demokrácia még csak ürügy. Nem kívánatos magatartásformákat ideologizálnak meg a segítségével azok, akik a demokrácia lényegét, az önfegyelmet, a közösségi érdek elsőbbségét nem érik fel. És csak apró önzéseik szerint akarják berendezni a világot: a munkahelyen, az utcán, a lakótömbben. az Á RP—óniházhan és a büfében. Nem valamiféle szentek gyülekezete az ipari munkásság, de nem is bikkfalelkű, hányaveti nemtörődömök csoportosulása. A munkás mindig kényes volt arra, hogy a keze alól csak kifogástalan termék kerüljön ki. de a nagyfröccsök után is tudta, mikor, mit kell tennie és mondania. ★ Nem jártuk körbe a témát. mert ezt a témát lezárni sem lehet. Válogattunk, vélt fontossági sorrend szerint, a tennivalók felvillantásával is. örültünk annak, ami örömet szerezhet mindannyiunknak és morgolódtunk olyanért, ami senkinek sem hiányozna. Miután azonban az élet nem kijelentő mondatok sorozatából áll. hanem kérdőjelek is tarkítják, ezt is tudomásul kellett és kell vennünk. Egyszóval: hihetetlen utat tettünk meg. tettek meg a gyöngyösiek az utóbbi jó húsz évben, de lesz még tennivalójuk a következő néhány évre is. Lesz még tennivalónk. G. Molnár Ferenc jövedelme lehet, hogy egy- egy kiugróan kedvező időjárású esztendőben valóban nagy, de ahogy mondani szokták, egyik év visszi a másikat. Nem, arról szó sincs, hogy a dinnyések rosszul keresnének. Még arról sem, hogy sajnálkozzunk felettük, nehéz és sok munkájuk miatt S valóban az is igaz, hogy egy-egy idénymunkához napszámosokat is fogadnak — százötven kétszáz forintért —, de a munka java részét maguk végzik, családtagjaikkal, hozzátartozóikkal. Talán akaratlanul is védelmembe vettem, a mások munkáján is gazdagodó dinnyéseket? Talán csak nem valami rejtett kapitalista csökevényt támogatok a fejlett szocialista társadalom küszöbén? A dinnyével kapcsolatban is fel lehetne tenni a legegyszerűbb kérdést: több lesz-e ettől a rendelettől a jó ízű közkedvelt dinnye, vagy sem? Nem fordulhat az elő, hogy a háromhektáros terület nyeresége már nem gyakorol olyan vonzó hatást ax amúgyis gvérülő dinnyések táborára, hogy vállalja érte az időjárás és az esetleges ráfizetés kockázatát? VAN ÜGYIS elég gondunk a zöldséggel gyümölcscsel, kell-e esetleg még ezt' megtoldani? — Szigethy üadrás A gyáregység üzemeit járva olyan fiatalokat kerestünk, akik szakmai tevékenységük mellett politikai, közösségi munkát végeznek, emellett még tanulnak is. Közülük mutatunk be hármat, akik ebben az évben lettek először kiváló dolgozók. Tuza Ferenc esztergályos alapszervi KISZ-títkár: — Fontos,' hogy az időt miként osztja be az ember, hogy egyik feladat megoldása se menjen a másik rovására. Huszonnéev éves Oláh Ferenc minőségi ellenőr KISZ-vezetőség! tag: — A fiatalok pontos, jó minőségű munkát végeznek,, nekem ex különösen jó érzés, mert nem kell visszaadnom egy-egy munkadarabot, mert selejtes. Splsák József lakatos alapszervl KISZ-títkár: — Jóleső érzés, ha minden, amit csinálok zökkenőmentesen megy, és még sportolásra is jut idő. (Fotó: Per! Márton). Lángos és görögdinnye *
