Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-30 / 152. szám
Hogyan készül — hogyan készült a TV-híradó /. rész Gyakran kérdezik, hány ember készíti a naponta háromszor jelentkező Tv-hlr- „ adót? Papíron 130-an, de a valóságban 10 ezren, de lehet, hogy 15 ezren. Állandó tudósítói’ csoport működik Moszkvában és általában minden nagyobb külföldi eseménynél ott vannak a híradó kiküldött munkatársai is. A budapesti riportereken és operatőrökön kívül öt város, ban — Debrecenben, Győrött, Miskolcon, Pécsett és Szegeden — is működik 3 tagú szerkesztőség, ezenkívül szerte az országban amatőr tudósítók lelkes tábora készíti és küldi a vidék érdekes eseményeit filmszalagon a Szabadság térre. Egy-egy híradó felét a külföldi hírek alkotják. A képtávíró reggeltől esetig 12 percenként ad egy képet a világ legfrissebb eseményeiről. Európát éppen ügy mint a többi kontinenst, mikrohullámú közvetítőlánc hálózza be. A tv képei csak különleges kábeleken, vagy nagyon rövid rádióhullámok, kai továbbíthatók adott távolságokra. Moszkvából, vagy Londonból úgy érkezik a riport, hogy az egymástól 50— 80 kilométer távolságra levő közvetítő állomások veszik és adják tovább a képeket. Nagyobb távolságokról, mint az Egyesült Államokból, Japánból, vagy a Szovjetunió távol-keleti részeiből már műholdak segítségével érkeznek a képek. így lehettünk szemtanúi az ember Holdra lépésének is. 1957-től, az első szovjet szputnyik óta 10 ezer, különböző feladatot ellátó műholdat küldtek a világűrbe. Jelenleg ezekből csak 4000 műhold „tartózkodik” az űrben és ezek közül is csak néhány foglalkozik mű. sorok átvitelével. Az idők folyamán kiépült az Euró vízió, Intervízió és a közvetítő állomásainak láncolata. Az előbbi a nyugati, az utóbbi a szocialista országok és Finnország televízióját fogja össze. Délután 15.30-kor — Prága közvetítésével — mikrohullámú lánc kapcsolja egymáshoz Moszkva, Berlin, Helsinki, Varsó, Prága, Bukarest, Szófia és Budapest tv-stúdió- it. 16 órakor és 19 órakor a moszkvai televízió híradója a mikrohullámú láncon bejárja Európa nagy részét. Az egyes fővárosokból bejátszott eseményeket a tv-stúdiók, kiválasztva belőle, amire szükségük van, képmagnóikon rögzítik. Délután három alkalommal — 12, 17 és 18.55- kor ismét összekapcsolódnak, most már Brüsszel közreműködésével a világ fővárosai, ilyenkor jelentkeznek a tengerentúli tv-állomások is, és küldik műholdakkal a legfrissebb eseményekről szóló riportokat. Közben a repülőtérről, a pályaudvarokról és az Engels téri autóbusz- állomásról egymás után érkeznek a külföldi és a tudósítók által készített riportokat tartalmazó filmtekercsek. A Tv-híradó szerkesztőségében folyó munka a délutáni órákban éri el tetőpontját. A laboratórium hívja a színes és a feketefehér filmtekercseket, a képmagnónál adásra készítik elő a rögzített anyagokat. A Tv-híradó hazai riportjai kétféle eljárással készülnek — elektronikus és filmtechnikai rendszerrel. A hordozható képmagnóval elektronikus úton rögzítik a felvett képeket a magnószalagon. Nagy előnye, a gyorsaság, mert az esemény akár azonnal is adásba adható. A riportok többsége viszont filmtechnikai eljárással készül. Felvevőgéppel 16 milliméteres fekete-fehér, vagy színes filmszalagra a szerkesztőriporter elképzelése szerint az operatőr rögzíti a riport képeit. (Folytatjuk.) Miniatűr hallókészülékek A néhány évvel ezelőtt megvásárolt licenc alapján az idén már 18 ezer miniatűr hallókészülék hagyja el az esztergomi Granvisus gyárat. A jó hatásfokú mikrokészülékc- ket három változatban állítják elő. Egyik típus szemüvegkeretbe építhető be. (MTI fotó, Jászai Csaba felvétele — KS) Százötven emberélet... Kiterjeszti munkáját a hatvani cytológiai állomás — Ha gondos előtanulmányainkat követően széles körű női onkoeytológiai szűrést rendszeresíthetünk a hatvani kórház betegfelvevő területén, csaknem százötven emberéletet mentünk meg évente a rákveszélytől. Miből indultunk ki? Korábban kell tehát beavatkozni a kórlefolyásba. Éspedig olyankor, amikor a daganat még nem okoz panaszt. Je~ lentkezhet ez már húszéves kortól. így a hatékony beavatkozást ígérő szűrést in~ nen kezdjük. Tulajdonképpen a méh hámrétegének cytológiai vizsgálata hozza felszínre a kóros állapotot, s az érintett rész egyszerű, gyors kimetszésével megszűnhet a rákveszély. Maga a 6zűrés perces munka. Csak kenetet vesz az asszisztencia. Ennek a kivizsgálása, a pozitív és negatív esetek szétválasztása hárul a mi állomásunkra .., k Tavaly ősszel látott munkához a kórház cytológiai állomása dr. Szabó László kórboncnok főorvos irányításával. Ténykedésüket tárgyi, személyi feltételek biztosítása előzte meg. amiben igen komoly segítségükre volt a városi tanács egészségügyi osztálya. Egy asszisztensnő az Onkopathológiai Intézetben iskolát végzett, hogy — könnyítendő az orvos munkáját — az előszűrések során legalább nyolcvan százalékban önállóan véleményezze a negatív eseteket. Marad a húsz százalék, amikor a cy~ tológiai kép alapján együttesen döntik el, hogy milyen további vizsgálatokra van szükség a pontos meghatározás végett. A csoport harmadik embere a kenetfestő, aki vizsgálatra alkalmas állapotba teszi az üveglapocskákat az asszisztens elé, gyorsítva és tömegesebb méretűvé növelve a nagy horderejű gyógyászati megelőző munkát. E pillanatban a laboratóriumi tevékenység, szoros kapcsolatban dr. Dzvonyár János nőgyógyász főorvos osztályával, a proszektúra külön helyiségben folyik. Őszre azonban saját otthonhoz jut a kis cytológiai állomás. Az épület kialakítása folyik, s a birtokbavételt követően nyílik lehetőség a még hatékonyabb, még szélesebb körű szűrésre. ★ ... *' — Eddigi ténykedésünket kísérleti szakasznak tekintjük, éspedig olyan konzekvenciákkal, amelyek lelkesí- tőek — fűzi tovább mondandóját Szabó főorvos. — Háromezer nőt vizsgáltunk meg. Ezekre a szűrésekre vagy kórházi, rendelőintézeti egyéb orvosi felderítés kapcsán került sor, vagype- dig a Vöröskereszt szervezetek támogatásával. gondos felvilágosító, meggyőző munka nyomán hatvani és város környéki üzemekbe szálltunk ki. Apc, Petőfibánya különösen nagy megértést tanúsított. A Qualitál Vállalatnál csaknem kétszáz nő jelentkezett szűrésre. De folyik már a szervezés mindkét cukorgyárban, s száznál több cipőgyári leány, asszony bekapcsolódására számítunk Ke- rekharasztról. Egy dolog, a félelem jelent számunkra nehézséget. Sokan tartanak a bizonyosságtól, valamilyen daganat felderítésétől. Pedig itt hibáznak! Mert a szűrés nyomán gyorsan megszabadulhatnak a rákveszélytől, ha egyáltalán pozitív eredményre jut a vizsgálat. Ellenkező esetben pedig ott a megkönnyebbülés. Nos, eddig számadásunk szerint ezer nőre jut tíz-tizenöt onkoeytológiai eset, amikor gyors közbelépéssel felszámolhattuk a rákveszélyt. Ám ha teljes erővel beindul a munkánk, mely őszre tehető, akkor évente tízezer szűrésre leszünk képesek. Vagyis reáiis a szám, amit bevezetőben említettem a felszámolt esetek kapcsán. ★ A rák előtti állapot kiszűrése, miként korábban utaltunk rá. a kórház nőgyógyászati osztályával szoros együttműködésben folyik, s ez így lesz a jövőben is. — Cytológiai munkát másként el sem lehet képzelni — mondja dr. Szabó László. — Tulajdonképpen ők veszik le a vizsgálati anyagot, amit mi később leletezünk, és Dzvonyár főorvosékra hárul végezetül a gyógyítás, az operatív közbeavatkozás is ... Végeredményben tehát két elképzelés találkozott kórhazunkban a rákgyógyítás, jobban mondva a megelőzés frontján. S ahogyan a nőgyógyászati osztály hatékony működéséhez hozzájárul a mi állomásunk munkája, úgy fonódik a nőgyógyászat többféle szállal a mi cytológiai szűrővizsgálatainkhoz. Egyébként ez a munka az Egyesült Államok bizonyos területein oly fokban kiterjesztett, hogy a méhrákban való elhalálozás szinte teljesen megszűnt. Tevékenységünket, illetve annak hatékonyságát éppen ezért úgy próbáljuk növelni, hogy széles körben, felvilágosító előadásokkal népszerűsítjük a szűrést, ami az emlőre is vonatkozik. Nagyon szeretném elérni, hogy pár éven belül kórházunk egész felvevőterületén szervezett nőgyógyászati, onkoeytológiai jellegű szűrővizsgálati munka folyjék ...! Moldvay Győző Kétszázból negyven A palóc hagyományok ápolása VÉGH ANTAL JEGZAJUS (REGÉNY) Említésre méltó kezdeményezés volt a MEDOSZ-nak az a pályázata, amelyet a mezőgazdasági üzemekben dolgozó asszonyok részére hirdetett, s amelyen a nép- művészeti tájegységek hagyományainak felhasználásával készült kézimunkáikkal vehettek részt. Csak az erdőgazdaság asszonyaitól több mint kétszáz munka érkezett be, ezekből válogathatta ki avatott zsűri — a megyei múzeum munkatársai — azt a mintegy negyvenet — többek között Kovács Lajosné és Fejes Mártonné parádfürdői dolgozókét —, mely a palóc népművészetet reprezentálva helyet kap a megyei, majd minden valószínűség szerint az országos kiállításon is. A díszítőművészeti szakkörök munkája ma már szerves része a honismereti munkának. Felkutatva a régi hagyományokat, újjátervezik anyáik örökét, mintegy átmentve az utókornak mindazt, amivel egyszerű háztartásaikat igyekeztek szebbé tenni a palóc parasztaszszonyok. — A pályázatra érkezett munkák külön értéke — mondotta az egyik látogató —, hogy fizikai munkát végző asszonyok készí tették, akiknek keze elnehezült az erdei munkában. Tulajdon1977, június 30,, csütörtök képpeni értékét valóban az adja, hogy a készség, amelyet örököltek ezek az asszonyok, valóban újra kibontakozik, hiszen elődeik, a palóc nagycsaládok asszonyai is a mindennapi nehéz mezei munka után varrták a csodálatosan hajlékony vonalú virágokat, a madarakat a törülközők díszítésére, vagy a csipkefinomságú vagdalá- sost a férfiingek elejére. Ezt a készséget újra kibontakoztatni, a régi szövést, hímzést újjáélesíteni, ez volt a célja a pályázatnak, s mint az eredmény mutatja, ezt a célt el is érték. Bár akadnak még más tájegységeket nem éppen szakszerűen lemásoló kézimunkák is, az összértékből ez nem von le semmit. Hiszen az az asszony, aki ma még csak a színpompás kalocsai, vagy matyó hímzést látja szépnek, mélyebben megismerve a hagyományokat, jobban ráérez majd szűkebb hazánk, a palóc vidék munkáinak szépségeire, mely nem hivalkodó színeivel, hanem egyszerűségével hat. A kezdeményezés, amely egy újabb lépést jelent hagyományaink ápolásában, dicséretre, s az eredmény, hogy ismét kedvet kelt az asszonyokban a hagyományos kézimunka iránt, elismerésre méltó. Annál is inkább, mert a pályamunkák készítői között minden bizonnyal lesznek olyanok, akik e szép munkát a későbbiekben nem amatőr, hanem művészi fokon képesek majd végezni. 5. Elindult szépen az Attila utcán, befelé a városba. „Mégiscsak szatmári vagy, te kis aranyos!” Utánasietett, nem szólt, mellé ért. Mentek egymás mellett. — Mit akar? Én asszony vagyok! Hagyjon békén! A szamosházi pap felesége vagyok! — Én pedig Járó Bálint, gimnáziumi tanár! Járó László szamosházi kerékgyártó fia! Járó Sándor presbiter unokaöccse. Nem hiszi? Azt mondják, jobban hasonlítok a nagybátyámra, mint az apámra. Nézzen meg! — Már megnéztem! Megálltak, kezet fogtak. — Olyan furcsa, hogy otthon még nem találkoztunk! De hát a férjemet ismeri személyesen is. nem! Megismerkedhettünk volna másutt is. Persze, maga ritkán jár haza. és mi sem régen vagvunk Szamosházán! Elértek a Teleki utca sarkáig. — Huszonkettő! — Elkísérhetem? így megy maga Bikszádfürdőre meg Máramarosszi getre ? Egymásra néztek, és mintha régi gyerekkorból való barátság lenne köztük, elkezdtek nevetni. Már esteledett, amikor befordultak a Teleki utcába. Sokkal lassabban mentek végig az úton. mint máskor, ha egyedül jártak erre. A Zsuzskáék házánál két bejárat van! Egyik az utca felől, másik a kertről. A kerti bejárat messzebb esik, meg kell kerülni a házsort. Zsuzska lánykorában mindig azon járt haza, ott sötét volt, belül a kerítés mellett lehetett csókolózni, nem láttak oda apáék a házból, se a járókelők az utcáról. Mióta asszony, soha nem ment a kerti kapun. „Már rég haza kellett volna érnem. Mit mondok anyáéknak, hol voltam eddig, ha csak azt nem, hogy a késői vonattal jöttem be. de ahhoz még korán van!”. Bálint a kapuig kísérte. Megálltak a kerítés mellett, aztán egy hirtelen mozdulattal megcsókolta Zsuzskát. — Maga nem normális! — Azt mondták az egyetemen. hogy vannak normálisak, normálison aluliak és normálison felüliek! Engem az utóbbi csoportba sorolt Karácsony professzor úr... — Én is szerettem volna pszichológiát tanulni... Az elsőt követő csókok éppen olyanok voltak, mint régen, amikor Zsuzska gimnazistákkal csókolózott. „Ügy csókol meg, mint eg}' szerelmes gimnazista! Ma este... de aztán soha többet! Olyan korán férjhez mentem! Többet nem találkozhatok vele! Gyermekem van és férjem. Csak ez az egy este...” Bálintnak másnap délelőtt rossz hangulata volt. Délre jókedvre derült. „Nincs semmi baj. Hisz Zsuzskát én akkor látom, amikor akarom. Vasárnap hazamegyek!” Haza is ment. — A tanító úr fog prédi-. kálni — mondta az édesanyja —. a tiszteletes úrnak megjött a behívója. A szülei nem tudták, hogy Bálint és Zsuzska ismerik egymást. A tiszteletes asz- szonyt szerették. Anya mondta is egyszer templomból ki jövet: — de szép ez a tiszteletes asszony, olyan finomlelkű. Szatmárra való, és milyen fiatal! Mint egy gyereklány! Pedig már van egy picije. Ilyen lány kellene Bálintnak, nemhogy észrevette volna Szatmáron! De nem vesz ő észre senkit. Itthon se megy sehova. a könyveket falja, pedig most már nem is lenne muszáj. Kitanult. Doktorálhat is, ha akar. Bálint vasárnap este nem ment vissza Szatmárra. Sötétedéskor azt mondta, meglátogatja Soós keresztapáéival. Valaki ment előtte az úton. Eg}' nő... Fején kendő. felgyűrt kabátgallér, tejesedény a kezében. Szépen lép... — De hisz ez Zsuzska! — Bálint! . ,. Engedd el a kezem! Akárki megláthat bennünket! Az utcáról bementek a parókia udvarára, onnan a kertbe. Összeölelkeztek. — Zsuzska. te sírsz... — Dehogy! — Szeretlek! — Én is szeretlek... — Bár ne lenne igaz! Háromszor találkoztak, mindig úgy, hogy ez az utolsó. Zsuzska — amikor egyedül maradt, Berci bevonulása után — arról beszélt a szüleivel, hogy lenne jobb, ha ő költözne haza Szatmárra, vagy a mama menne ki Szamosházára? Berci azt írta. ragaszkodik hozzá, hogy Zsuzska maradjon a parókián... Anya kiköltözött. Zsuzská- nak néha be kellett utaznia apához, rendbe tenni a lakást. Anyának nehezebb az utazás, ő maradt a gyerekkel. Akkoriban egymás után kétszer is bombázták a várost. A bombázások és a gyerek miatt is jobb a falu... Zsuzska ahányszor bement Szatmárra, mindig találkozott Bálinttal. Józan pillanataiban tisz-' tességesen végiggondolt mindent: be kell fejezni! A múltkor beszélgettek: azt hitték, számukra örökké emlékezetes élmény az az első este marad. És aztán mindig az utolsó lett a legemlékezetesebb... Így vannak minden találkozással! — Ahányszor megismerkedésünk óta találkoztam veled. mindig elhatároztam, ez a mostani lesz az utolsó. De mi lett az elhatározásból? Egyik találkozásunkat követte a másik. Mindig szabadulni szerettem volna tőled, és egyre jobban megszerettelek. Nem azért, mert igyekeztél a kedvembe járni... Amióta velem vagy, teljes embernek érzem magam — mondta Zsuziska. — Beszélj még! — Hányszor jártam ebben a parkban? Soha észre nem vettem. Soha nem figyeltem. És most? Csodálatosak a tulipánok... a hársfák illata... a madarak! Minden megváltozott bennem, semmi nem olyan, amilyennek eddig láttam... — Hallgatlak. (Folytatjuk)
