Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-29 / 151. szám
tígisU v' ~fSjíy ff Planetárium A Népligetben elkészült a főváros új tudományos létesítménye, a Planetárium. A kupola alatt most szerelik a jénai Zeiss Müvek szakemberei a különleges vetítőberendezést. A csillagképek bemutatására szolgáló Planetáriumot augusztus 20-án adják át rendeltetésének. (MTI fotó — Csikós Gábor — KS) Diákok szünidőben Hol kapnak munkát? Kiszabadulva az iskolák padjaiból, a diákok nyári pihenőjük egy részét szinte mindannyian valamilyen munkahelyen töltik el. Szeretnének pénzt keresni, de leginkább ízelítőt kapni abból a világból, ahová majd az iskola után ők is kerülnek. Most, amikor olyan nagy gond a munkaerőhiány, elkel a munkáskéz még ideiglenesen is; az már aztán a vállalatokon múlik, hogy valóban hasznos munkát tudnak-e végeztetni, vagy pedig csak eltöltik az időt a munkahelyen a gyerekek. IIANY ÉVES KORTÓL? A megyei tanács munkaügyi osztályán Fehérvári Andor, a munkaügyi osztály csoportvezetője a miniszteri rendeletek körüli ellentmondásosság okozta gondokkal kezdi a témát. Az 1975-ben kiadott munkaügyi miniszteri rendelet ugyanis szigorúan előírja, hogy csak a 14. életévüket betöltött fiatalok vál. • laihatnak nyári munkát. Egy tavaly kiadott oktatási miniszteri rendelet pedig lehetővé teszi a 7—8. osztályosok munkavállalását is, igaz. gatói hozzájárulással. A vállalatokat az utóbbi lehetőség miatt, az előbbi rendelet alapján, elmarasztalhatják. Ezt a bonyodalmat már a nyári szünet előtt jó lett vol. na tisztázni, de még az idén valószínű sor is kerül rá. Az idénymunkára való „ki- közvetítés” szervezését időben megkezdte a munkaügyi 'osztály. A vállalatoknak február közepéig kellett jelentkezniük létszámigényükkel, s ezt összegezve tájékoztatták az iskolákat, propagálták a lehetőségeket. Az idén nem adtak ki tájékoztató füzetet, csak egy sokszorosított kimutatás készült a munkahelyek ajánlatairól. Ez nem jutottéi a, szülőkhöz, diákokhoz, az iskolák feladata volt a tájékoztatás, a vállalatok dolga meg persze az volt, hogy fel is kutassák a nekik szükséges munkaerőt. HASZNOS MUNKÁVAL Megkérdeztünk néhány vállalatot, amelyek a legtöbbet igényelték a nyári diákmun- kaerőböl, A munkaügyi osztályokon az iránt érdeklődtünk, mivel foglalkoztatják a gyerekeket, kapnak-e elegendő feladatot. A válaszok persze még csak tervekről szólnak, hiszen ezekben a napokban érkeznek az üzemekbe az első diákcsoportok, sa jó vagy rossz tapasztalatokat majd a nyár végén, az iskolákba visszatérő fiúk, lányok mondhatják el. Sokfelé már hagyomány egyébként, hogy a szülők gyermekeiket a maguk környezetébe irányítják nyári munkára, s szinte maguk is ügyelnek arra, hogyan dolgoznak, mit csinálnak. Igen jó megoldás ez, érdemes volna szélesebb körben is elterjeszteni. Az Egri Dohánygyár 4—6 8 órás munkaidőben, meghatározatlan számban vesz fel általános iskolát végzett fiatalokat. A középiskolások az egri Alpári Gyula szakközép- iskolával való kapcsolat alapján, szakmai gyakorlatukat végzik a gyárban, bérelszámolásokat írnak, munkaruhák kiadásánál dolgoznak, irodai munkára osztották be őket. A 16»év alatti fiatalok csak négy órát dolgozhatnak, 17 éves kortól 8 órás a munkaidő, az üzemorvos hozzájárulásával. Nyolcvanan dolgoznak már a gyárban fizikai, kisegítő munkán. Sápi Jánosné megbízott osztályvezető-helyettes elmondta, hogy belépésükkor munkavédelemre oktatják és beszámoltatják a gyerekeket. Hasonlóképpen nagy számmal foglalkoztat nyári munkán fiatalokat az ÉMÁSZ egri üzemigazgatósága. Kinn a szabadban és az előszerelő műhelyekben is szükség van rájuk. Dolgoznak a vezetékek kitűzésénél, a műhelyekben pedig festenek, csavaroznak, elvégzik az egyszerű munkát. 1000—1600 forint közötti fizetést kapnak, s a mun ka ügyi csoport tagjai a felelősek munkával való el. látottságukért, felügyeletükért. Hatvanban a konzervgyár munkaügyi osztályvezetője, Tóth János csak súlyos munkaerőgondjaikról tudott beszámolni. Ez a gyár kérte a legtöbb diákot, összesen 300 középiskolás lányt és száz fiút, korlátlan számban pedig az általános iskolát végzetté, két. Hatvanhatan dolgoznak most ezekben a napokban, két felügyelő irányításával. Csomagoláshoz osztották be őket, és osztanának még többet is, de nincs jelentkező, s ugyancsak lemaradtak feladataik eddigi teljesítésében. Pedig a gyár igyekezett időben megszervezni a nyári munkát, időben felkeresték a középiskolákat. A mezőgazdasági termékek gyors, kevesebb veszteséggel való feldolgozása érdekében nem ártana szélesebb körű szervezési támogatást nyújtani nekik ilyenkor a csúcsidőben. TÖBB ELLENŐRZÉST Sorolhatnánk a többi üzemet, vállalatot is: a fiatalokra nagy szükség van mindenütt. Az egri Finomszerel- vénygyárban például az üzemek saját szakmunkástanulóin kívül másokat is felvesznek nyári munkára, a Mátravidéki Fémműveknél a tubusok sapkázásához alkalmaznak sok diákot. A sokszo rosított levélben több cég ne ve után ez áll: korlátlan számban veszünk fel tanuló lókat. A tanácsok munkaügyi felelősei gyakoribb ellenőrzéssel figyelik majd, milyen körülmények között dolgoznak, milyen béreket kapnak a diákok. Ezek alapján el képzelhetőén lesznek olyan cégek, ahová a következő évben nem küldenek tanulókat. A termelés és pénzkeresés mellett az is fontos, hogy milyen benyomásokat szereznek a fiatalok életük első munkahelyéről. Hckcti Sándor Tudós, a katedrán Egy nag} doktori értekezés krónikája A szerénység ritka erény, s rendszerint azokra jellemző, akik sok mindennel büszkélkedhetnek. Ök azonban ■nem sikereikre hivatkoznak, legfeljebb munkájukról, alkotó tevékenységükről beszélnek, amely tartalmat, értelmet ad mindennapjaiknak. Közéjük tartozik dr. Pócs Tamás, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola növénytani tanszékének vezetője, aki nemrég védte meg akadémiai doktori értekezését. Fellépésében, modoréban nyoma sincs a professzoros fellengzősségnek. Nem kinyilatkoztat, hanem a vérbeli pedagógusok türelmével avatja be a humán érdeklődésű újságírót a botanika titkaiba. aztán egyetemi hallgatóként a Természettudományi Múzeumnak adományozta. Gimnazista volt, amikor már felvették a Növénytani Társaság tagjainak sorába. Adottságaira felfigyelt Jávorka Sándor és Zólyomi Bálint akadémikus is. Ötleteket, tanácsokat kapott tőlük. A biztatás nem volt hiába, mert a fiatalembernek — bár még nem szerezte meg a botanikus kutatói diplomát — német nyelven elkészült első könyve. — Egy munkacsoportot vezettem, s együtt térképeztük fel az őrség vegetációját. Ezen a területen — az Alpok közelsége miatt — a jégkorszakot követő hűvös időszakból számos olyan növényfaj maradt meg, amelyet hazánkban másutt sehol sem találhatunk. Írásom révén a szakemberek számon tartották ezt az érdekes jelenséget, a soha vissza nem hozható múlt sajátos üzenetét. Annak külön örülök, hogy ezt a tájegységet hamarosan nemzeti parkká minősítik, s így az eddiginél jobban törődnek majd vele. A Déli-Kárpátok is számos meglepetést tartogatott számomra. Megérte az erdőt- mezőt járni, mert a tájékozódás során számos összefüggésre bukkantam. S 0 Nem készült tanárnak. Már középiskolás diákként is a tudomány nagyszerű lehetőségei vonzották. Szabad idejében — majd minden délután — a budai hegyekben kóborolt. Megigézte a természet számos talánya és szorgalmasan gyűjtötte a különböző növényeket. A meglehetősen gazdag anyagot n.tíémsig 1977. június 29.. szerda VÉGH ANTAL Bálint a négy polgárit magánúton végezte. Beregszászon tette le a vizsgákat Nyéky Imre tanító úr ins- pirálására: „László gazda, Róza asszony, ki menjen tanulni, ha még ez a gyerek se?” Jó fejű, szorgalmas és igyekvő fiú volt. úgy ragadt a fejébe minden, mint lép- re az apró madártoll. A tanító úr — mint tanfelügyelő — a szomszéd iskolák látogatására mindig magával vitte Bálintot. Laszovics Gyuri bácsi, a cseléd befogott a kocsiba, aztán mentek ők hárman. Elöl az öreg, hátul a tanító úr és Bálint. • Azért vitte magával a fiút, hogy legyen kivel beszélgetni az úton, és ha az iskolában, ahova látogatni mentek, nem tudott egy-egv gyerek valamit, Bálintnak kellett megfelelni a kérdésekre. Szép napokat töltöttek együtt a tanító úrral. A polgári után Bálint különbözetit tett, és beiratkozott a Szatmárnémeti Re- foimáus Fiúgimnázium ötödik osztályába. A tanító úr továbbra is figyelemmel kísérte az útját. ^Végzős gimnazista volt, amikor megajándékozta néhány könyvvel. Bálintnak ezek a könyvek sok álmatlan éjszakát szereztek. A Puszták népe, a Viharsarok, az Alföld parasztsága, A legnagyobb magyar falu és a Futóhomok voltak az ajándékozott könyvek. Harmincpengős egyházi ösztöndíjjal 1938-ban beiratkozott a debreceni egyetemre. Első éve tanít Szatmá- ron, abban a gimnáziumban, amelyikben érettségizett. Zsuzska Érdy Józsefnek, a Vármegye Közjóléti Szövetkezet tisztviselőjének egyetlen gyermeke. Néhány évvel fiatalabb, mint Bálint. Tizennyolc éves korában férjhez ment. egy év múlva gyereket szült. Zsuzska, vagyis akkor még Zsuzsi, tizennégy éves volt, amikor egy vasárnap délután Csákék hárman jöttek hozzájuk vendégségbe: Berci- elsőéves teológus volt a harmadik. A következő szabad vasárnap ők mentek látogatóba. és ez így történt hónapról hónapra. Amikor Zsuzska betöltötte a tizennyolcadik évet. Berci elvette feleségül. Akkor csókolta meg őt először, amikor a menyasszonya lett. És most itt ül a pádon, Bálint mellett. A park néptelen. Mostanában meggondolja mindenki. hogy utazzon-e. Zsuzska is meggondolta. Az állomáson tegnap még tizenhat vágányra futhattak be a vonatok, reggel négy ép vágány volt, valószínű, hogy nemsokára egy se lesz, ezt mindenki sejti, Zsuzska is ezért választotta a mai napot. A férjének azt mondta: — Tegnap bombázták Szatmári; meg kellene néznem, vajon anyáéknak nem lett-e bajuk. Szombaton és vasárnap nem bombáznak soha, az ünnepeket kihagyják az angolok is, az oroszok is. Az angolok vasárnap nem érnek rá bombázni, templomba mennek, de mit csinálnak az oroszok? Bálint ritkán megy haza — templomba nem jár —, sokáig azt se tudta, hogy ki a szamosházi pap. Zsuzska Szamosházára ment férjhez. A férj szülei szatmáriak — most is itt laknak a városban. Csak az hiányzik, hogy meglássa őket valaki... Kiszámították, hány percet maradhatnak még itt; Zsuzska az anyjának azt fogja mondani: a második vonattal jött. Bálint és Zsuzska még nincs egy éve. hogy ismerik egymást. Bálint egy szombat délután hazautazott a szüleihez. Vasárnap este jött vissza. Szamoshá- zának két megállója van: a felső, az az állomás; az alsó csak egy régi, kimustrált vasúti kocsi, ott jegyet se A szakberkekben már jegyezték nevét. Egy alkalommal Szudánba hívták. Az utazás ugyan elmaradt, a felkészülés viszont nem. Ettől kezdve a trópusi növényvilágot tanulmányozta. Ismereteit először 1963-ban kamatoztathatta Vietnamban. A mohák világának titkai izgatták. Nem elégedett meg a messzi országban töltött három hónappal. Még egyszer visszatért- pedig akkor már dúlt az emberéletek ezreit követelő háború. Alkotói kíváncsisága nem csillapult, ezért újabb és újabb kérdésekre keresett választ. 1969-ben — négy évre kérték — szívesen ment Tanzániába, mert itt ismét az őt foglalkoztató tém^t elemezhette. — A Dar es Salaamj-i egyetem mezőgazdasági fakultására kerültem, a fővárostól mintegy kétszáz kilométerre fekvő Morogoróba, A település felett emelkedik a Tátra nagyságú Uluguru hegység. Ezt jártam be, itt gyűjthettém kedvemre. Ennek a terepmunkának eredményeit összegeztem nagydoktori disszertációmban. Az egyetem után nem jelentett gondot az elhelyezkedés. A Természettudományi Múzeumnál számítottak, vártak rá. Kedvére búvárkodhatott, ám idővel mégis búcsút mondott ennek a tudományos műhelynek. — Fantáziát láttam az oktatásban, tanárképzésben. Azért jöttem 1962-ben az egri főiskolára, hogy tapasztalataim legjavát átadhassam az ifjúságnak. Ráadásul itt elsősorban azzal foglalkozhattam, amit kedvelek. Munkálkodásomhoz minden feltételt biztosítottak. Jó érzés elmondani: igyekezetemet, eredményeimet megbecsülték. Hamarosan tanszékvezető, majd — a kandidátusi fokozat elnyerése után — docens, s ezt követően főiskolai tanár lettem. adnak. Bálint mindig a kerten járt, ott rövidebb az út a megállóhoz. Hozott könyvet az útra. A harmadik oldal után, ahogy felnézett, megállapította, hogy ő egy nagy ló... Olvas, ahelyett, hogy ezt a lányt nézegetné, alti vele szemben ül. A lány csak szatmári lehet! Ilyen arcú lányok ott vannak; szőkék, kék szeműek. Az a jó a szatmári lányokban, hogy egy szóra tudnak nevetni. — Szatmárra, ugye? — Nem! Bikszádfürdő... — Azt mondják, ott még a szatmáriaktól is szebbek a lányok! Nem mutatott hajlandóságot a beszélgetésre ... — „Okosabb, ha olvasok! Semmi striciskedés!” — Én csak Szatmárig megyek! „Jó lenne, ha azt mondanád, de kár!” A lány nem mondott semmit, még jobban behúzódott a sarokba, álmosnak látszott. — És még ma vissza is jön? — Ma? Éjszaka lesz, mire Máramarosszigetre érek „Ö, te kis szélhámos, az előbb Bikszádfürdőt mondtál . ..” Bálint nem figyelmeztette. Beérkezett a vonat Szatmárra. A lány — még meg se állt a szerelvény — kiment a fülkéből. Bálint megnézte. Se a máramarosszigeti, se a bik- szádi vonatra nem szállt fel. :rÍK (Folytatjuk) 0 Á vaskos- térképekkel, ábrákkal illusztrált kötet címe — Komplex vegetációtanulmányok Kelet-Afrikában — csak a botanikusok számára sokatmondó. A beszélgetés során azonban kiderül, hogy ez a mű elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt jelentős. A kutató feltérképezte a természetes növénytakarót, s azt is kiderítette: milyen volt valaha a mezőgazda- - sági művelés alá vett területeken. Megállapításait a síthatják. Arra adott tippe- mindennapok során hasznokét, hogy hol, mit érdemes termelni. Egy olyan agrár- állajnban mint, Tanzánia, ez rendkívül fontos. Időzzünk most egy másik érdekességnél! — Azt is vizsgáltam- hogy a fán lakó fajok milyen szerepet játszanak a tájegység víz- háztartásában. Egy hektárra — ezt pontosan kimutattam — kétszázezer kiló esik, s ez a mennyiség hatvanezer liter csapadékot fog fel, s fokozatosan bocsátja ki. Ha nem így lenne, akkor a hegyekből eredő patakok nem táplálnák a száraz időszakban a folyókat, vagyis csődbe jutna a növénytermesztés. Ezért kell óvni a környezetet, mert a rablógazdálkodás, az erdők mértéktelen nyírbálá- sa katasztrofális helyzetet teremthet. Ezt az összefüggést korábban is sejtették tanzániai kollégám, de a részleteket nem tisztázták tudományos alapossággal. Erről egyébként szó lesz, majd abban a hatrészes tévéfilmben is — előreláthatólag szeptemberben tűzik műsorra —, amelyet Rockenbauer Pál szerkesztő készített, a számomra oly ismerős országban. 0 A szerénységgel jár általában az önzetlenség is. A biológiai tudományok doktora legalább annyira törődik munkatársai fejlődésével mint saját tervei megvalósításával. A tanszéket a virág- talan növények országhatárokon túl is méltatott kutatási központjává formálta. A fokozatosan kialakított százezer darabos gyűjteményt nemzetközi szinten is számon tartják. Elégedett, sőt szerencsés embernek mondja magát. — Azt csinálom, ami egyúttal a bobbym, A búvárkodás számomra pihentető kedvtelés. Így aztán meg amiatt se panaszkodhatok, hogy kevés a szabad időm . .i Pccsi István