Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-28 / 150. szám

Elmúlt a végveszély? Az egri vízilabda tavasza A műit évi bajnokság be­fejeztével eléggé drámai han­gon foglalkoztunk Eger vízi- labdasportjának akkori jele­nével. Nem indokolatlanul. A hangvételt az eredmények határozták meg. illetve az eredményekből tovább gyű­rűző megválaszolatlan, ag- gasztó kérdések. Nem állít­hatjuk, hogy expressz gyor­sasággal minden megtisztult, elrendeződött tavaszra az el­ső osztályú csapat körül. Né­hány alapvető, lényeges pon. ton azonban egyértelműen kedvező változások tapasz­talhatók. Minden jó, ha... A kérdéshez bizony nem a legrózsásabb hangulatban áll­tak oda az egriek. Krajcso- vics elhagyta a csapatot (Ta­tabányára ment, az egyesület nem adta ki, így legköze­lebb 1978. augusztusában szerepelhet bajnoki mérkőzé. sen), s mivel ő nem a tarta­lék sorból, hanem éppen a kezdő csapatból távozott, a látszat azt mutatta, ismét to­vább gyengül a tavaly oly gyengének mutatkozott együttes. Kelemen László sem állt már a csapat ren­delkezésére, Kde sor pedig betegen a kórházi ágyat nyomta, nem is védett a ta­vaszi idényben. Ennyi rossz előjel után, a bajnoki nyitány igazán kel­lemes meglepetést hozott. Kiderült, hogy nincsenek pó­tolhatatlan emberek, kide­rült, hogy ha helyén van a szive azoknak, akik vállal­ták a komoly munkát és az elszánt küzdelmet a csapat jövőjéért, lehet az esélytelen- seg tudatával együtt is meg­lepetéseket szerezni, a vártnál jobb eredményeket elérni. Érdekes ellentmondás, hogy az Újpest ellen elért döntet­len a játék kezdete előtt még pislákoió reménysugárnak tűnt csupán, a találkozó le­fújása után pedig már majd­nem elégedetlenség forrása volt. És miért? Mert az eg­riek már 3-0-ra vezettek. Szentesen kísértetiesen ha­sonlított az eredmény alaku­lása az előzőhöz, s a vége vereség lett. A Honvéd elleni győzelem majdnem elkáp­ráztatta az elfogultabb szur­kolókat, s talán még magu­kat a játékosokat is. A Fe­rencváros „lebírkózásáról” nem is beszélve. És ahogy a mérkőzéseken a vége nem mindig úgy alakult, ahogyan szerettük volna, — ahogyan 'következhetett volna az előz­ményekből —, ugyanúgy a i araszt idény befejezésére is felkiáltójel kerül a mind- innyiunkat megnyugtató pont helyett. Nem reális, nem is igazságos úgy összevetni a dolgokat, íogy a Szolnokot könnyebb élt volna megverni, mint az VTC-t. Jóformán mindkét nérközésen ugyanaz az egri -gvüttes játszott, csak éppen lem ugyanúgy. Magyarán íem a Szolnok volt jobb Egerben a Fradinál, az Eger volt rosszabb a Szolnok él­én. Ez a mékőzéseken belül is fordulónként is jelentkező hullámzás az egyik gyengé­je ennek az ígéretesen fiatal, tehetségekben sem szűkölkö­dő gárdának. Gyengéje az is, hogy csak hazai környezet­ien képes még a bravúrra, degenben csupán felcsillan, otta a pontszerzés lehetősé­it. de a megvalósításra nem u tóttá erejéből. A legfájóbb 's legkritikusabb pont az, ogy éppen a riválisokkal, a áblázat alsó régiójába tár­ozókkal szemben nem tudták hozni a fiúk azt a többletet, ■.mire a bentmaradáshoz nél. :ülözhctetlenül szükség van, zegedtöl és Szentestől ide- ; mben. a Szolnoktól itthon 1 írtak ki. pontot vesztettek i hon az Izzóval szemben, s r ndössze a Honvédőt tudták legyőzni. . evés az elért gólok szá­rú akcióból kevesebbet lőt­tet az egész mezőnynél. Bár err erelőnyben csak a BVSC vol náluk eredményesebb, ez r izám nem tükrözi hűen a vált ;ácot. Az emberelőnyök szá' -.lékos kihasználása. — vn| 's hányból hányat érté­kes! .ettek, — rosszabb képet mu.at. Ez a mozgékony tár­saság ugyanis éppen arra építhetett, hogy kiállításokat harcoljon ki. A lövőhelyze­tekben azonban a játékosok vállalkozó kedve, bátorsága nem mindig volt elegendő Egy elszalasztott gólszerzési alkalom, az idő csökkenése következtében idegeskedést vált ki — például a Szolnok elleni utolsó negyedben —, s végül nem akkor száll a lö­vés a kapura, amikor kelle­ne, nem úgy, ahogy kellene, a helyzet pedig kimarad. Kit dicsérjünk A tárgyilagossághoz a di_ csérét is éppen úgy hozzá­tartozik, ha helye van, mint a bírálat. Egyértelműen az a véleményünk, hogy az egri együttes lényegesen sokat fejlődött tavalyi önmagához képest. Ennyi hiba felsorolá­sa után talán furcsának tű­nik ez a megállapítás. A hi­bák sorolását azért tartot­tuk fontosnak, mert a csapat magában, hordozza a javítás, a további fejlődés lehetősé­gét is. Meg kell jegyeznünk, hogy erről hasonlóan véleke­dik a vezető edző, az egye­sület és a szakosztály veze­tése egyaránt. A csapatszel­lem, a közösség hangulata összehasonlíthatatlanul jobb, kedvezőbb, mint korábban. Márpedig jó légkörben, köl­csönös bizalommal sokkalta higgadtabban lehet dolgoz­ni, az eredményeken javítani. Egyénenként nézve a játé­kosokat, szintén több a pozití­vum. Lipovics kényszerből került a kapuba, és fejlődése ilyen helyzetben döntőnek bizonyult. Öt valóban csak dicsérni lehet, játékát pedig örömmel nyugtázni. Sike ta­vasszal lett kulcsemberré, kezdő játékossá. Néhány mér­kőzés közbeni fegyelmezet. lenségétől eltekintve örömet szerzett ő is. Vincze nagy ígéret, sokszor nyújtott jó teljesítményt, bár sérülése és vizsgája hátráltatta. Belőle talán egy kis plusz lelkesedés hiányzik, gólképességét ér­vényesíthetné hasznosabban. Gyulavári rendkívül hasznos csapattag, munkabíró, gyors, akkor lehet színesebb a já­téka, ha több gólt lő. Kovács Tamás sokkal fegyelmezet­tebben védekezett most, mint korábban, legtöbbször hoz­ta magát. Kelemen Attila fejlődése mintha kissé meg­torpant volna. Különösen az első fordulókban mutatko­zott ez. Kritikus alkat a csa­patban* Kun. Tehetsége nem vitatható. De keveset tesz, keveset vállal képességeinek kibontakoztatásáért. Néha szertelen a vízben és a me­dencén kívül is, sőt az ön­teltség sem hiányzik belőle. Sok fejtörést okoz a vele fog­lalkozóknak. Nem ártana, ha maga is elgondolkozna ezen. Kovács Róbert helyenként jól játszott, de akadtak na­gyon gyenge napjai. Sokat jelentett Katona József visz- szatérése Tekintélyére, tudá­sára, rutinjára nagy szüksé­ge van és lesz még a csapat­nak. Együtt a fedélzeten Amikor tavasszal a szak­osztály helyzetéről érdeklőd­tünk, egyértelműen azt hal­lottuk, hogy erősítettek. Nem titkolták, hogy dr. Csicsai József személyére gondolnak, aki a szakosztály elnökhe­lyetteseként a vízilabdát vet­te kézbe. ' i — Korábban nem volt kü­lönösebb meghatározott re­szortom — mondta, amikor az eltelt néhány hónap munkájának eredményeiről kérdeztük —, a vízilabda szakág vezetését az új szak­osztályi modell szerint úgy április közepétől bízták rám. A történteket összefoglalva elmondhatom, hogy a szak­mai vezetést jónak tartom. A vezető edző és a szakág töb­bi edzőjének kapcsolata rendszeressé vált, kedvező. Alkalmaztunk külön egy úszóedzőt. A serdülők és ifik közül kiválogattunk egy ke­retet. Külön is foglalkozunk velük, figyeljük őket, s a megkülönböztetést érzékeltet­jük is velük. Lényegesnek tekintjük a nevelést, mégha most arra kényszerülünk is, hogy cgy-két játékost más­honnan igazoljunk. — A szakosztályon belül szervezettebb, rendszeresebb eletet igyekeztünk kialakíta­ni. Üj aktívákat vontunk be. Köteleki Dénes a szakosztályi elnökség tagja lett, Ferenczi Pál pedig gazdasági felelős. Elosztottuk és meghatároztuk mindenkinek a konkrét fel­adatait, hogy adott esetben ne maradjon magára a ve­zető edző. Egyszóval, kidol­goztuk a szakosztályi mo­dellt. Bár az eredményesség­ben mindez közvetlenül és azonnal nem mutatkozik, úgy érzem, mégse elhanyagolható. — A harmadik eredmény elérésében Pócsik Dénes sze­repe döntő. Minden kedden játékosértekezleten értékeli személyenként a csapatot. Ezeken a találkozókon én is részt vettem. Az utóbbi idő­ben már előfordult, hogy a fiúk önmagukat és egymást tárgyilagosan megítélve ér­tékelték. Azt hiszem, ez jó dolog a távlatokat, a nevelést tekintve. Szükségük van ar­ra, hogy egymás munkáját megfelelően ítéljék meg. Az őszinteséget egyébként is fontosnak tartom. Vezetősé­günkben eddig teljes volt az összhang, egy nyelven be­szélünk. És ez is döntő. Pócsik Dénes többek kö­zött azt fűzte az elmondot­takhoz, hogy az új egyesü­letben valóban lerakták a jó szakvezetés alapjait. A csa­patban szerinte senki nem hozta még a maximumot, vagyis fejlődésre képes min­denki. Ez akkor következ­het, ha a szakosztállyal a ta­vasszal kialakított szellem, ben és odaadással foglalkoz­nak. Amikor a magyar válo­gatott Egerben járt. Gyar­mati Dezső szövetségi kapi tánytól megkérdeztük, mi a véleménye erről a fiatal tár­saságról. Azt mondta, gyak­ran látja őket játszani, de hogy mire képesek, az csak akkor derülne ki igazán, ha négy-öt évig együtt marad­nának. Ez a döntő mozzanat az Eger SE első osztályú ví­zilabdasportjának jövőjében. Erre törekszik a szakosztály és az egyesület. Bízunk ben­ne, hogy a kedvező jelek szaporodnak, és ősszel sike­rül teljesíteni a tervet, bent maradnak az első osztályban. Virágh Tibor Bravúros szereplés NE Ill-ba jutott o megyei bajnok Recski Ércbányász SE— Nag> bátonyi Bányász 1—0 (1—0) Osztályozó labdarúgó-mérkő­zés az Nö HI-ba jutásért. Gyön­gyös, 2.>0i) néző. V.: Tompa. Recsk: Koncsik — Bálák. Meggyes!, Makso (Korcsog a 10. percben). Bódi 1., Gáspár. Percze, Jakab. Puporka (Nagy a 74. percben), Bódi II., Cseh. Edző: Péczely Szabolcs. Nagybátony: Palchuber — Bállá. Macska. Bordács, Orosz II., Pozsár I.. Dóra (Bocsi a 60. percben). Kovács F.. Pozsár IT.. Csikós (Kurnász a 7B. perc­ben). Kiss. Edző: Bulyovszky Tibor. Esőtől csúszós pályán az új- ravonalazás miatt negyedórás késéssel kezdődött a mérkőzés. Az első említésre méltó ese­mény Maksó sérülése volt. (A# mentő viite kórházba.) A 1”. percben Bódi ír. beadása után Korcsog lábáról lerepült a labda és oda lett a gólhelyzet. Tisztelték egymást a csapatok, de a nedves tala.i is óvatosabb játékra intette a kü^dő feleket. A 40. perc hozta meg a mér­kőzést eldöntő egvetlen gólt. Percze naevszerű ütemben szök­tette a jobb oldalon elfutó Kor­csogot. A szélső tovább robo­gott a kapu felé, majd tíz mé­terről laposan lóit és a kapu lábai mellett suhant hálóba a labda, 1—0. Szünet után ismét eleredt az eső és közben a széltől támo­gatott nagy bá tony iák átvették a kezdeményezést. Többnyire a recski térfélen folyt a játék, gólhelyzetet azonban nem tud­tak kialakítani a csatárok. Ue^’anakbor a nagvbá»ouvi vé­dők gyakran csak szabálytalan­kodva tudták feltartani a les­halárról induló recski támadó­kat. A 75. nercben Koncsik minden tudását felvonultatva hárított egv bal felső sarokba tartó szabadrúgást. Az elkese­ro<T'Hen i •'mprlö ■WD'*’Tb,‘’1:ov»T!’ egyre Inkább belefáradt a re­ménytelen küzdelembe. A mér­kőzés végét jelző sfoszó után a recski szurkolók elözönlötték a pálvát. és nasv ünneplésben ré­szesítették csapatukat. A iátékosolc vállára nehezedő felelősség erősen éreztette ha­tását a mérkőzés színvonalán. Biztonsági iátékra törekedtek a csaoatok és csak akkor mer­tek bátrabban támadni a nagy- bátonviak is. amikor a recski­ek megszerezték a vezetést. A Heves megyei bajnok óriási lel­kesedéssel küzdött, átvészelte a nehéz időszakot és végered­ményben egy jól sikerűn tá­madás vegén szerzett góllal megérdemelten győzte le a ta­pasztalt játékosokat felvonulta­tó Nagybátonyt. A recskiek mindkét osztályozó mérkőzésü­ket kapott gól nélkül nyerték meg és bejutottak az NB in­ba. Egyénileg Koncsiktól egy bra­vúros védést láthattunk. A ki­tűnően játszó védelemből is ki­emelkedett Mes^vesi. aki isrhóf jól érvényesítette kivételes ké­pességeit. Bódi I. nyugalma so­kat segített a kritikus helyze­tekben. Jakab hibátlanul ját­szott, jól látta el feladatát Bá­lák. Gáspár igazi vezéregyéni­ségnek bizonyult. A támadók közül Korcsog góljával emel­kedett társai fölé. Valamennyi játékos minden tőle telhetőt megtett a gvőzelemért. A mérkőzés után gratulálok gyűrűjében jegyeztünk fel két mondatot: — Bíztam a esa­natban. de masam sem hittem. ho^y annvi tartalA1''/'r'ftr^'’ y*n a fiúkban — mondta Péczely Szabolcs edző. — Egv emberként küzdöttünk — tette hozzá Gáspár, a piros­feketék csapatkapitánya. Fesztbaum Béla Fölényes győzelem a szezonzárón.,. Eger SE—Csorna 16—8 (7—3) NB I. B-s női kézilabda-mér­kőzés. Eger. bervai pálya, 250 néző. V.: Libor, Bandi. Eger: Tözsérné — Séf fér 2. Lajtos, Hon fi né 3. Fári 6. Tóth. Bodóné 1. Csere: Csatlósné 4. Keller. Grósz. Edző: Bereczky György. Már az első támadás végén megszerezték a vezetést az eg­riek. további gólok helyett azonban sorozatosan a kapufát találták el. A félidő közepétől kezdve azonban egyre inkább megmutatkozott a két csapat közötti tudáskülönbség, mely a szünet után még nyilvánvalób­bá vált. A hazaiak a biztos győzelem tudatában nem kon­centráltak megfelelően és ezért a hosszú indítások rendre nem sikerültek. Ellenkező esetben még* nagyobb különbségű lehe­tett volna győzelmük a megle­pően gyenge játékerőt képvise­lő — múlt évben még NB I-es Í — csornaiakkal szemben. A tavaszi szezon utolsó mér- | kőzése csak időnként érte el 1 a közepes színvonalat és ehhez j hasonlók voltak az egyéni tel- t jesitmények is. Néhány szép I gól azonban fűződik a játéko- I sok nevéhez cs itt elsősorban a I beáll ős Fári említhető. Ezcrncgyszázszor dumául V atlaszok a puska a Lesréten Nem a szójáték kedvéért ír­juk: a Lesréten sok lesni való akadt vasarnap. A Bükk erdő­ségének festői környezetű, hangulatos tájképi szépségű tisz­tása volt ugyanis színhelye a vadászok koronglövő versenye megyei döntőjének. Hatvan pus­kás ember adott találkozót egy­másnak az erdőgazdaság skect- lövö pályáján. Reggel nyoc órára hirdették a verseny kezdetét, de a, ren­dezőség tagjai — PÓlónyi György, a megyei vadászati sportlövő. bizottság elnöke. Ka­lo László titkár s a NIMROD- éremmel nemrég kitüntetett Di- vék.y Sándor, vezető bíró — már nem sokkal hét után a lőpá- lyán serénykedett. Elhelyezték lőtávolon kívül a fi evei meztető piros zászlókat, ellenőrizték a dobógépeket, az elektromos in­dító működését, hogy váratlan technikai hibák ne zavarhas­sák a verseny menetét. Közben egymás után érkeztek a vetél­kedő csapatok résztvevői Hat­vanból. Hortról, é Tiszanánáról, Kisköréről. Kömlőről is. Az is­merős vetélytársak tréfálkozva találgatták az esélyeket. Sok versenyzőt a családtagok, isme­rősök is elkísértek, így népes sereg gyülekezett a lőpálya kö­rül. Pontban nyolckor felsorakoz­tak a vadásztársaságok csapa­tai. S az üdvözlések, a bizton­ságos fegvverkezelés szabálvai- nak ismertetése után, következ­hetett a sorsolás, majd Dlvékv Sándor vezető bíró lőállásra szólította az első rőtté puská­sait. ..F'Cvelem! ! ! Próbadobás után a versenv indul ! ! !” Eber szemek kísérték a magas to- ronv fehér, s az alacsony to­ron v sárga színű korongiának felröpoenését. Aztán feiesat.tant az első lövés hangja. Hatalmas ereiű bomba rdó reszkettette meg a levegőt, amit az erdő- kendő.q hegvbátak megsoksvo- ro7ottnn vertek v^sza. A ma- rrnqhan fehér porfelhő átí­ró Parnaeqg q Jftvóq te­libe talált. Nvomban felhang­zott az elismerő taps. S er, fgv ment órákon át. A döntö ver­senynapja során nem kevesebb, mint l4uu-szor durrantak a ko­rongra vadaszó puskák. Roileröl roilera látványos je­lenetek követtek egymást. Min den percen adódott valami iz­galom. Gördülékenyen, minden zökkenő nélkül zajlott a ver­seny. A vadászok fegyelmezet­ten, a lőbiztonság követélmé­nyéi szerint forgatták fegyve­reiket. Zavart időnként csak a fel-feitámadó szel okozott, meg­változtatva a korong röppályá- jának ívét, be-becsapva a gyors reflexszel lövő vadászokat. A lőpályától távolabb, a dob­hártyájukat kímél ők egy cso­portja hűsölt időnként, terebé­lyes vadalmafa lombjai alá hú­zódva. Jóízű vadásztörténeteket mesélgettek egymásnak, de minduntalan visszatértek ahhoz a gondolathoz: melyik csapat­nak, melyik vadásznak lesz iga­zában örömnapja ez a vasár­nap, ,,Mi három éven át győz­tesek voltunk — morfondírozott Kéri András, a kompolti va­dásztársaság elnöke. — Ez év­ben azonban valahogy nem kí­sért bennünket a szerencse, örülnénk, ha legalább harma­dikok lehetnénk...” A verseny végén már derűsebb volt, hi­szen a második helyen végez­tek. A koronglövő verseny megyei döntőjének eredménye a kö­vetkező: Egyéni versenyben: l. iff. Ró­naszéki Sándor (Hatvan) 68 korong; 2. Tóth Sándor (Kom­polt) 67 k.: 3. Csepcsányi Dezső (Eger). A két női nimród közül ez­úttal is dr. Szathmári Ervinné volt sikeresebb, 41 korongos találatot ért. el. Csapatversenyben: 1. Egri Gárdonyi Géza Vt. (dr. Böször­ményi Mátyás, Kakukk János. Kalo László, Tóth Árpád) 233 korong; 2. Kompolti Vt. 209 k.: 3. Hatvani Lenin Vt. 206 k. A győzteseknek a verseny- díjakat dr. Heltay István, a MAVOSZ Heves megvei Intéző Bizottságának fővadásza nyúj­totta at, . -*í&ld9&ai£i:, (pataky) Az osztályozót Köinlő nyerte Füzesabonyi Vasas—Komlói TSZ SE 2—2 <1—1, 2—1, 0-1) Osztályozó mérkőzés a me­gyei labdarúgó-bajnokságba ju­tásért. Füzesabony, 1200 néző. V.: Paksi. FVSC: Tóth — Lakatos Hl., Bozsik I.. Fekete, Simon II., Kovács (Simon I.), Kakuk, Ur- bán (Csörgő). Bozsik II., Laka­tos II., Perge. Edző: Neuschcl Károly. Kömlő: Varga J. — Kobolák. Tóth S.. Villantó (Nag'' L.L Körmi, Szászi, Molnár. Tóth II. •T.. (Varga L.). Tóth I. J.. Kál­lai. Kádi. Edző: Molnár János. A hazai gárda kezdett job­ban. A 14. percben Perge az alapvonalig futott le, pontos beadását Lakatos II. az ötösről értékesítette, 1—0. A 44. perc­ben súlyos védelmi hiba után Kállai fejelt a kapuba, 1—I, A 46. percben Kakuk öt lépésről a jobb oldali kapufát találta el. Az 55. percben Kovács köz­vetett szabadrúgása után a nye­sett labda az egyik kömlői vé­dő fejét érintve vágódott a léc alá, 2—1. Ezzel behozta hátrá­nyát a füzesabonyi csapat. Két perccel később Körmi és La­katos II. ..kakaskodásért” a ki­állítás sorsára jutott. A 83. percben Csörgő már csak a kapussal állt szemben, de nyolc méterről a felső lécet találta el. A kétszer 15 perces hosszabbí­tásban a hazaiaknak adódott több helyzetük, mégis a 120. percben egy bal oldali táma­dás után Kállai lőtt a hálóba (2—2), ezzel Összesítésben a Kömlő 4—3-ra nyert. Végül is a kevesebb helyze­tet jól értékesítő, szerencsésebb csapat harcolta ki a megyei bajnokságba jutást. A Vasas ennyi helyzetet büntetlenül nem hagyhatott ki. Jók: Fekete, Bo- zsik IT., Csörgő, ill. Tóth S., Nagy L., Kállai. (szigetvár)') Női válojalotlunk döntetlenre vejzett D D Pál Ilona győzött Besztercebányán A hét végi csehszlovák—ma­gyar atlétikai válogatott csapat- találkozó a férfiaknál a hazai­ak nagy sikerét hozta. Beszter­cebányán az első napi hét pont hátrány után végül 54 ponttal maradt alul a magyar férfiválo­gatott. A Hatvani Kinizsi újonc válogatottja, Brenner Pál, a 3000 méteres akadályfutásban az első körben élre állt, veze­tett, de később visszaesett. Egyéni csúcsának közelébe sem került, s hatodikként ért célba 9:06,2 időeredménnyel, igaz, a táv végén bukott. Vasárnap délután az ugyan­csak hatvani Pál Ilona a 200 méteres síkfutásban nagy aka­rással kiharcolta a győzelmet 24,13-as idővel, megelőzve a csehszlovák Knapovát és a magyar Könye Irmát a „dobo­gós” helyeken. A női 4x400 mé­teres váltóban a sorrend ez volt: 1. Csehszlovákia 3:34,2, 2. Magyarország (Halmosinc, Bo­ros, Könye, Pál) 3:34,7. Pál Ilo­na a legjobb magyarként a szombati 400 m-es számban a harmadik lett, 54,04-es időered­ménnyel. A képernyők előtt ülő Heves megyeiek izgulhattak a női távolugrásban is. A hevesi gimnáziumban felfedezett Lájer Klára ugyanis — a TF színei­ben — beverekedte magát a nemzeti válogatottba. Lájer 598 cm-es ugrással egy csehszlo­vák ellenfelét megelőzve ötödik lett. A férfiviadal végeredménye: Csehszlovákia—Magyarország 231—177. A női viadal végered­ménye: Magyarország—Csehszlo­vákia 150—150. Siker volt már a döntőbe jutás is A miskolci városi sport­csarnokban befejeződött a középfokú iskolák kézilabda kupaversenyének és bajnok­ságának országos döntője, ötnapos küzdelem után ke­rült sor a díjkiosztóra. Heves megye három együttessel képviselteti« magát a finálé­ban. A legjobb eredményt az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskola fiúegyüttese érte el. Szabó Péter tanár kézisei a középiskolás kupá­ban a 3. helyen végeztek­Eredményeink: Eger—Ti­szaföldvár 15—14, Eger— Pécs 18—27. Tata—Eger 18 —17, Győr—Eger 23—15 (a .•kis döntőnek” beillő talál" kozón az egriek 9 (!) 7 ni­est hagytak kihasználatlanul. Az első helyet egyébként a győri Révay Gimnázium szerezte meg.) Eger—Buda­pest 30—19. Az Egri GM Szakközép csapatában a kö­vetkezők jutottak szóhoz: Vékony, Sa jóvölgyi Hopka. Kádár. Kiss, Harman, Papp, Tollner, Köpöcít. Buta, Tar, Lakatos. Az országos középiskolás bajnokság döntőjében a Fü­zesabonyi Gimnázium csa­pata a 8. lett míg a fiúk ve­télkedésében az egri Dobó Gimnázium és Szakközépis­kola gárdája a negyedikként végzett. 1. Szol. MÁV—PVSK 4—1 l 2. E. Frakt—Int. Brat. 2—2 X 3. Herta BSC—A. Wien 1-0 1 4. GAK Graz—Rijeka 0—3 2 5. FF. Malmö—Sla. Szót 3—0 l 6. Lapdsk.—s. Praga 3—<5 3 7. S. Brat.—1903 Köp. 3-1 1 8. Jed. Trencin—LASK L. 4—0 1 9. F. Köp. R. Chorz. 3—0 1 fO. Sérv.—Grashop. 3—0 1 11. Young B.—Basel 0—3 2 12. FC Zűr.—Neuehatel 5—2 l 13. FC Wint.—Chenois 4- 1 3—3 x 14. St. Gallen—Lausanne 0—4 2 A Totó nyereményei: 13+1 találat (29 db)=15 308 Ft. 13 ta­lálat (102 db) =6 735 Ft. 12 talá­lat (2303 db) =133 Ft. 11 találat (22803 db) =20 Ft. 10 (109 645 db) =8 Ft. talalat 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents