Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-26 / 149. szám

FARKAS ANDRÁS: SZER VÁC JÓZSEF: Mint a napóra... O 4-1-cd i_ rd Cű King Kong visszatér Előrelátható volt. <Á fehér :ápa, a hatalmas méretű szörnyeteg után — amikor egy New- York-i pszicholó­gus döbbenten kérdezte: va­jon milyen szörnyűségeket tartogat számunkra a mozi ? — újabb zoológiái rémség került elő. De ezt már a filmtörténetben fedezték fel. 1976 végül is a King Kong gorilla megjelenésével zá­rult. Negyvenöt év után egy olasz producer, Dino de Laurentiis élesztette fel. aki Amerikában maga is új életet kezdett... Egyik nap, kora reggel, abban az időszakban, amikor az ember még alig-alig éb­red fel, belépett lánya szo­bájába, hogy felébressze és útra indítsa az iskolába. A falra nézett, ahol egy hatal­mas poszter idézte fel az 1933-ban, a mozik vásznán nagy dicsőséggel szerepelt gorilla ábrázatát. Így szüle­tett az ötlet. Egy szuperpro­dukció ötlete. Ami azután következett, ma már legen­dává is vált: valóságos jogi csatározások a forgatókönyv megírásának jogáért, heves összeütközések a legjobb spe­cialisták szerződtetésére, a gorilla „legyártására”, aztán versenyfutás az idővel, hogy a film (hatalmas technikai nehézségekkel) rekordidő alatt készüljön el. Ehhez szükség volt egy / 16 méter magas, hatalmas „robot- gorillára”, amelyet hidrauli­kus vezérlőszerkezet irányí­tott, továbbá húsztagú tech­nikusi gárda működött közre a gorilla ujjainak, lábának, fejének mozgatásában. A szörny előállításához másfél tonna alumíniumra volt szükség (ez csak a csontváz), újabb tonna a csontváz ki­egészítéséhez és két tonna Argentínából szállított lósö­rény, hogy a gorillát megfe­lelő szőrrel borítsák. És mindehhez még hatheti meg­feszített éjjel-nappali mun­ka, hogy az „építmény” élet­tel teljék meg. King Kong. másfél millió dollárt ér. John Guillermin, aki a hatalmas bevételű „Égő pokol” című filmet is forgat­ta. szinte megszakítás nélkül ott-tartózkodott a stúdiók­ban. hogy a legeslegújabb filmszörnyeteg idejében megdobogtassa nézői szívét. A munka nem is volt min­dig kockázatmentes, mert néha a szerkezet felmondta a szolgálatot és a gorilla több méteres ujja majdnem- majdnem agyonütötte a női főszerepet játszó, egyéb­ként teljesen ismeretlen tán­cosnőből színésznővé avan­zsált- Jessica Lange-t, aki a „képtelen” szerelem tárgyát képezte. A film minden technikai nehézségei mellett végül is nem annyira megszületésé­vel, mint a körülötte kiala­kult hihetetlen méretű és hi­hetetlen összegeket felemész­tő reklámhadjárattal lepte meg a közönséget. Egyszerre több száz ameri­kai mozi kezdte vetíteni Di­no de Laurentiis produkció­ját, és aztán Európába is be­tört King King ... Párizsban hetekig arról cikkeztek az újságok, kik és miért ájul­tak el a hihetetlen történet megtekintésekor... Termé­szetesen akadtak kritikusok, akik hosszan elemezték, mi­lyen „stílusbeli fejlődésen” ment át a gorilla ’33 és ’77 között. Egyesek nem minden nagyképűségtől mentesen azt állítják, hogy a kissé túl nagyra nőtt majom szerel­me, a természetesen nagyon csinos és természetesen szőke leányzó iránt „mélységes ér­zelmi telítést hordoz” ... De sajtó ide, sajtó Oda. kétségte­len, a producer , jó üzletet csinált. Az emberek sorba állnak a moziknál, hogy lás­sák a filmet, és hogy ije- dezzenek. Sokan könnyeznek és még többen nevetnek. Az első King Kong 1933- ban jelent meg, a gazdasági válság idején — a másik ’76- bani majdnem ugyanolyan körülmények között. Hogy van-e valami kapcsolat a két ijesztgetésre szánt rémség és a tőzsde között? Lehet, hogy mindez csak véletlen? A szo­ciológusok mindenesetre szorgalmasan utánanéznek, s azt vizsgálják, milyen a kapcsolat a holnantól való félelem és a moziban való mai reszketés . között... Addig is King Kong to­vábbfolytatja útját. És mint hírlik, hamarosan lányával tér vissza ... Nemlaha György — És maga? — Lassú hajtásért! Utóiért az autó gazdája... Nép­szerűség Caruso kocsija amerikai turnéja során egy napon le­robbant. Amíg a sofőr igye­kezett a hibát kijavítani, Caruso betért az út mentén egy farmer házába. — Caruso vagyok — mu­tatkozott be a szívélyes há­zigazdának. — Micsoda? — kiáltott fel lelkendezve a farmer —, Ön valóban Caruso? Az énekes, akit nagy- nagy megelégedéssel töltött cl, hogy egy ilyen isten háta mögötti farmon is ismerik a nevét, büszkén bizonygatta, hogy valóban ő Caruso. — Asszony, gyerekek, gyorsan gyertek ide — kia­bált a farmer. — Vendé­günk érkezett, maga Robin­son Caruso, a szigetlakó! Mint a napóra, Hogyha a fény száll, Megmutogatja, Mennyi időnk van És hova lássunk, Mint a napóra, Hogyha a fény nincs, Rút unalomba Dőlve kivárja. Míg jön a munka, így bizony én is Várom a napnak Szép mosolyában, Mit mutogassak, Merre tekintsek? Felcihelődnék. Feicihelődnék, Mint a juhászok, Messzire mennék, Hajtva a nyájat, Am ez a nyáj nincs, Nincsen a gondja, így csak elélek, Mint a juhászok, Elheverészve, Élek el addig, Míg az a nyáj jön, Felcihelődve — Ebben az éjben sose jártam, csak réges-rég magamra zártam. Szelíden rám sötétül lassan minden, csak ez a falhatatlan éhség marad, már magam ellen, és nem emlékszem, szerepeltem én, vagy csak megtörtént köröttem akármi is, vagy meg se történt? Most nyár van, szívtelen eső strázsálja gyártmányát: a reggelt. Kukorékolnak kakasok delet, szüretet rügyeznek a fák. Kéretlen üzenetei a nyárnak: vetkőznek háthaszerelmck, nem kellenek. Élek, magammal megrakottan, vasalt hittel, vasalt szavakban, ablakom előtt parádézhat akármi nyár, szegetlen ifjúságom elédobom, zabálja — cinkos poharam int utána. Humorszolgálat Fantasztikus történet: — Rettenetesen nedves a lakásom — panaszkodik Iván. — Nem túlzol? — Dehogy túlzók! Egér helyett halat találtam az egér­fogóban ! Egy optimista kisfiú. — Miért hoztad haza ezt a varjút? Mit fogsz vele csinálni? — kérdi nagypapa az unokáját. — Megnézem, elél-e háromszáz évig. Nézőpont kérdése. — A pálinka méreg. Az utolsó cseppig dedobnám a tengerbe. — Pontosan úgy gondolkozol, mint a nagybátyám. — ö is antialkoholista? — Nem. Tengeri búvár! T iindérmese \ Veri az ördög a feleségét Ilyenkor nyáridőben gyak­ran tapasztaljuk, hogy süt a nap, s ugyanakkor az eső is esik- Ennek a jelenségnek a láttán hangzik fel gyakran ez a mondás: Ördög veri a feleségét. Ismerjük ezeket az alakváltozatokat is: Veri az ördög a feleségét; Verekedik az ördög a feleségével. A nép szóiáshasználatában gyakrabban szerephez jutó tréfás mondás költőink al- , kotásaiban is szerephez jut. I Horváth Imre nemcsak vers­be illeszti a mondást, ha­nem értelmezi is: >,Lóm, az ördög veri feleségét / Süt a nap és esik az eső, / Nézz szét, a vidéket nap és eső páholja, / Olyan ez most, akár a világ dolga” (Hor- i váth Imre: így láss min- > dent)- Babits Mihály a 6zó- > lásnak egy alig ismert alak. ? változatát illeszti bele ver- \ sébe. s nagyon szellemesen $ értelmezi is a versbeli sze* í rephez jutott szólásformát: i *,Az ördög veri asszonyát, s < az égnek egyik fele nevet a < másikon” (Babits: A megló- < dúlt naptár: A kitámasztott $ esernyő). Kosztolányi is vers- s beli szerepet bíz a szólásra! s ,.Hull a napfény és hull a S zápor, /Veri az ördög a fe- > leségét" (Egy szegény ki6- > gyermek panaszai). < Egészen sajátos beszéd­t helyzetet teremt a szólás < köré Demény Ottó Kötetlen i napló című versében: ,,ördög > veri a feleségét / De miért > mindig nappal veri? / Mert | éjjel eljár, / dolga van — / > éjszaka olcsóbbak a lelkek." < Azt is meg kell jegyez­s nünk szólásunk mai haszná- s latával kapcsolatban, hogy > szóban és írásban mindig 5 jóízű humorral s tréfálkozó > szándékkal jut nyelvi sze- > rephez. Éppen e jellegzetes- ? sége alapján jól illeszkedik ? bele azoknak a rokon értel- 5 mű szólásoknak a sorába, \ amelyekben a kulcsszó sze- ; repét az ördög megnevezés ; játssza- Ma is gyakran hall- ; juk ezt a rokon értelmű szólássort: ördög bújt bele (állandóan házsártos); az ör­dög boronája (rosszindulatú nőszemély); az ördög cim­borája (gonoszkodó ember); az ördög kápolnája (kocs­ma) ; csapd pofon az ördö­göt (mondj már egyszer igazat); kifog a sánta ördö­gön is (ügyes, agyafúrt em­ber). Dr. Bakos József — Még nem tét- < szett válaszolni az < első kérdéscsoportra? i — Kérdéscsoport- < ra? Miféle kérdés- \ csoportra? i — Már nem tét- \ szik emlékezni? Meg- l ismétlem. < — Ne tetszikezzen, < mondja csak úgy, < hogy Márton, vagy 1 Marci! I — Kérem, Márton i vagy Marci, amíg az < első kérdést nem < ixeltem be, hiába < türelmetlenkedik, < nem megyek tovább. < — Nekem már < volt dolgom egyné- < hány növel... < — Néhány az lehet < három, de lehet tíz < is. Számot tessék < mondani, kb. s — Unom ezt a já- i tékot — fakad ki s Csemetke —-, kedves > izé... < — Ez nem játék, i uram! — háborog s sértetten a lány —, s hanem tudományos > fölmérés a nős fér- S fiák komplexusairól s és motivációiról. S — Vegye vissza a > parókáját, és jöjjön! > Elviszem Aligáig. > — Kösz. Csak > előbb beírom a vá- 5 laszt a tizenhetedik > kérdésre. Ez a leg- > döntőbb adatok egyi- > ke. Így hangzik: A i házasságon kívüli s kapcsolatot a) Kere- s si? b) Elfogadja? c) | Visszautasítja? — Te- < hát válasz: B. „El- < fogadja." < — Pontosabban: s elfogadnám. s — Ez nagyon jó S válasz, a tizenkilen- s cedik pontra: Ké- 5 pes-e harcolni a sze- S relemért? Válasz: s nem. S Sólyom László ‘ Egy nyári szombat délután Csemetke Márton szolid, tem­póban vezette Tra­bantját a Balaton fe­lé. Pontosan tartotta a követési távolságot, nem nézett sem jobb­ra, sem balra• de legkevésbé azokra a stoposokra• akik nagy szerényen be­érték volna az ö mű­anyag dobozával is. Arra a fekete alak­ra, aki olyan két­ségbeesetten intege­tett, mégis — tudja isten miért? — már messziről fölfigyelt. Közelebb érve, meg­értette önmagát. A néni a megboldogult nagymamájára emlé­keztette. — Szántódra me­gyek, ha megfelel a néninek, szívesen el­viszem — szólt ki a kocsiból megállva mellette. — Jaj, nagyon, az isten áldja meg, lel­kem — hálálkodott a néni, és meglepő fürgén már oda is penderült Csemetke mellé az ülésre. Az autó ment to­vább, a néni mo­tyogva hálálkodott, a férfi csak bólogatott, hümmögött, szóval nem válaszolt, na­gyon elfoglalta a ve­zetés. — Mit csinál ez a szédült ürge? — hal­lotta egyszerre ma­ga mellől Csemetke Márton. A hang fia­talosan csengett. Az előtte szlalo- mozó Dácia miatt már előbb negy­venre csökkentette a sebességét az óvatos férfiú, most azonban, hogy fél szemmel az utasára pillantott, beletaposott a fékbe. A mögötte fölhar- sanó fékkoncert csak aláfestő zenéje volt a „jókívánságok" kó­rusának. Csemetke azonban nem hallott, és nem látott sem­mit, csak a csodát bámulta maga mel­lett. — Jótett helyébe jót várj — mosoly­gott rá kedvesen a csoda, azaz egy húsz év körüli nagyon csinos szőke lány. — Maga hogy ke­rül ide? — kérdez­te kis idő után a férfi a bűvölőn mo­solygó lányt. — Kíváncsi vol­tam, hogy akad-e férfi, aki nemcsak olyan szándékkal vesz föl valakit... Tetszik érteni? — Tetszem érteni — sziszegte dühösen Csemetke — és meg­kérem, hogy azonnal szálljon ki! — Tessék? — Értse meg ké­rem, én meghitt há­zaséletben élek, ne­kem nagy gyereke­im vannak, én ... — Még soha nem tetszett félrelépni? — De kérem! Mi köze hozzá? Még mindig itt van? Kö- nyörgök, értse meg, ha meglát minket valaki így ... Tűn­jön el, de sürgősen! — Bocsánat, de ha én itt, a nyílt or­szágúton elhagyom az ön kocsiját, az borzasztóan gyanús lenne. Még azt hin­nék, hogy erőszakos­kodni tetszett velem, és én menekülni voltam kénytelen. Nem igaz? — De ... — szívta a fogát Csemetke. — Nagyon kérem, hogy vegye vissza a paró­káját. Aligáig elvi­szem. A Trabant indult tovább. A férfi időn­ként rápislogott a mellette ülő maszk­ból rávillanó szem­párra, és nyelt egy nagyot. — Megszomjaztam, innom kell balamit — szólt Lepsénynél, és letért a balatoni útról. — Annyit már tu­dok önről, hogy nős és két gyermeke van... — mondta a lány az első korty kóla után. ’ — Ezt soha nem tagadtam, de azért... Maga mondta, hogy jótett helyébe jót várj. Nos, én várom a jót. — Helyes. Lenne néhány nagyon jó kérdésem. — Állok rendelke­zésére. — Házassága előtt hány nővel volt dol­ga? Eggyel sem? Eggyel? Háromnál többel? Tíznél töb­bel? Nos? — De kérem, egy férfinak a nővel sok­féleképp ... — Ez a következő kérdés. Hánnyal volt csupán plátóian, hánnyal csókolózott is, hánnyal... — Nem beszél­nénk talán másról? — vágott közbe in­gerülten Csemetke. — Jaj, dehogy­nem, mindenre sor fog kerülni — mond­ta a lány, és kinyi­totta a füzetet, ame­lyet közben elővett a táskájából. — Te­hát? — Mi az, hogy te­hát? Most nyár van Sok az autólopás

Next

/
Thumbnails
Contents