Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-18 / 142. szám

Az opolei fesztivál előtt legutóbb úgynevezett mű­sorblokkokkal helyettesítet­ték, amelyeken az együtte­sek önálló műsorral szere­pelnek. A tavalyi fesztivál egyik fő díját Andrzej Rosiewicz nyerte, aki nemcsak az opo­lei közönség kedvence volt, de nevét jól ismerik kül­földön is. Az újságírók egy fiatal poznani énekesnőt, Grazyna Lobaszewskát tün­tették ki díjukkal, aki ta­valy mutatkozott be a fesz­tiválon, ma már Lengyelor- szág-szerte ismerik a nevét. A lengyel hanglemezgyár­tó vállalatok „rajta tartják kezüket a pulzuson” —, en­nek köszönhető, hogy a fesztiválvendégek kezébe azon melegében eljut a fesz­tivál dalait bemutató hang­lemez. Az opolei fesztiválok ese­ményei közé sorolhatók a nagyszámú kísérő rendezvé­nyek: találkozók ismert al­kotókkal, neves előadóművé­szek előadóestjei. Az opolei amfiteátrumban és a több előadóteremben megrendezett fesztiválkon­certeket a tv jóvoltából egész Lengyelország figyelemmel kísérheti, de a fesztivál nagy népszerűségnek ör­vend külföldön is. Katharina Blum elvesztett tisztessége NSZK-film Heinrich Böll kisregényét Volker Schö^dorff és Marga­rethe von Trotta írta át film­re. A hatalom külső megje­lenésének képi fogalmazása tehát különös hangsúlyt ad az egyébként is nyomasztó témának, annak ugyanis, ahogyan egy állampolgár — jelen esetben Katharina Blum — egyedül marad azzal a vétkével, amelyet el sem követett. Hogy egy anarchistát ke­resnek'. azt egy feszültségek­kel terhes, súlyos politikai ellentmondásokkal küszködő államban nem kell különö­sen indokolni. A félelem, amely ezt a társadalmat át­járja, hisztériát is szülhet. A hisztéria azonban csak csúcsa valaminek, amiről olyan nehezen tud számot adni a hatalom. De az már nem mindegy és a legkevés­bé sem véletlen, milyen rá­hangoltsága van a közvetlen környezetnek egy-egy ese­ményre. hogyan veszi tudo­m — Vrzula Sipinska énekesnő, az idei fesztivál egyik sztárja Az idei, sorrendben im­már a XV. országos tánc­dalfesztivált június 21—25 között rendezik meg a len­gyelországi Opolében. Mint minden évben, a fesztivál az idén is nagy hatással van a lengyel táncdalszer­zőkre, zeneszerzőkre, szö­vegírókra, valamint indulási lehetőséget ad a fiatal te­hetségeknek is. A fesztivál két fő kon­certje: a debütánsok estje, „Először Opolében”, illetve az „Opole premierjei”. A fiatal előadók több napos vetélkedőjét a már hagyo­mányos koncert a „Mikro­fon és képernyő” zárja, amelynek résztvevői a fesz­tiválgyőztesek és a meghí­vott előadók. Érdekes újítás, hogy az egykori slágerkoncerteket Brigádvetélkedők, akvarellkiállítás o 7 a gyári művelődési házban Nagy érdeklődés nyil­vánul meg az egri Finomsze­relvénygyár brigádjai között a „Küzdelmes évszázad” címmel meghirdetett közmű­velődési vetélkedő iránt. Az országos vasascentenáriumi bizottság akcióprogramja alapján a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. és a vasasok centenáriuma al­kalmából a megadott té­makörökből öthónapos elő­készület után kezdődött meg a vetélkedő. Először szelle­mi totót kellett kitöltenie a benevezett 60 brigádnak, majd a 3—4 fős csapatok a vállalat kultúrházában foly­tatták a versenyt. Erre az al­kalomra a vállalat szakszer­vezeti kultúrbizottsága külön meglepetéssel is szolgált: lengyelországi akvarellkiál­lítás nyílott meg Trojan Ma­rian József munkáiból. A hu­szonegy esztendeje megyénk­ben dolgozó lengyel születésű képzőművész szülővárosa Przemysl sajátos történelmi hangulatát idézi képein. Nem véletlenül kerültek a neves grafikus éppen Przemyslt be­mutató kollekciója a bervai dolgozók elé: hiszen többen vannak már az egri gyárban, akikre ismerősként köszön­nek az ezeréves város bemu­tatott utcarészletei, a tor­nyok. a várkapu. vagy a fő­tér látképe. A Finomszerel­vénygyár és az ottani MERA —POLNA gyár kapcsolatai egyre inkább lehetővé teszik a két vállalat dolgozóinak műszaki, kulturális és baráti közeledését. Így kerülhet sor ebben az idényben is csere­üdültetési akcióra. A nagyszabású brigádve­télkedő győztesei, helyezett­fí.Uimsm 1977. június 18., szombat Napirenden az idegenforgalom KÉRDEZZEN — AZ ILLETÉKESEK VÁLASZOLNAK! A természeti szépségekben gazdag Heves és Borsod megye idegenforgalma évről évre növekszik. Több ezer külföldi és hazai turista ke­resi fel Észak-Magyarország üdülőtelepeit és műemlékek­ben gazdag tájait. Itt a nyaralási idény. Ez adta az ötletet, hogy a Ma­gyar Rádió Miskolc-körzeti stúdiója június 27-én, hétfőn este 17.05-től 17.45-ig „Kér­dezzen, — az illetékesek vá­laszolnak!” című fórummű- sor-sorozatában idegenforgal­mi kérdésekkel foglalkozzék, illetve ezzel összefüggő kér­désekre válaszolnak a stúdi­óba meghívott vezetők. Milyen elszállásolási lehe­tőségek vannak a borsodi és a Heves megyei szállodákban, fizetővendéglátó szobákban, turistaházakban, vagy kem­pingekben? Készítettek-e elegendő idegenforgalmi tá­jékoztató füzetet és térképet? Milyen szervezett kulturális programot biztosítanak és ajánlanak az ide érkező ven­dégeknek? Ilyen és ehhez ha­sonló kérdéseket tehetnek fel az érdeklődők levélben, te­lefonon, vagy személyesen. A kérdéseket tartalmazó leveleket legkésőbb június 24-ig (péntekig) kell eljuttat­ni a Magyar Rádió Miskolc- Körzeti Stúdiójába. Cím: 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsi- linszky utca 15. Az adás időpontjában a fórum szerkesztősége Mis­kolcon a 35-510 és Egerben a 20-58-as telefonszámon hív­ható. Miskolcon a Sportcsarnok előtt tartózkodó közvetítő- kocsinál személyesen kérdez­hetnek az érdeklődők. Azokra a kérdésekre, ame­lyekre adásunkban időhiány miatt az illetékesek nem vá­laszolhatnak, — az Észak- Magyarországban, a Déli- Hírlapban és a Heves me­gyei Népújságban adnak tá­jékoztatást. Kérdezzen, —az illetéke­sek válaszolnak! másul, mit tesz, vagy mit nem tesz, amikor ez vagy az kiderül, vagy kiderülni lát­szik. Ilyenkor leírhatatlan, vagy követhetetlen az a frontvonal, amely az egyik embertől a másikig terjed, amely a gondolatokat és a cselekvési akaratot megszab­ja. Heinrich Böll hőse többszö­rösen áldozat. Elsősorban ön­magáé. Egy zárkózott, csi­nos elvált asszony — egy vállalati jogtanácsos alkal­mazottja, házvezetőnője — onnan szerzi barátait, ahol éppen megfordul. Csinos, te­hát többen kinyúlnak érte. Mindez — reflektorfény nél­kül — polgári szórakozás, vagy két ember közötti já­ték, amíg mód és alkalom nem nyílik a benne vájká- lásra. És mindennek fonák jelentőséget lehet adni abban a pillanatban, amikor a fél- reérthetőség nyitva hagyja az ajtót. Katharina érzi, hogy nem egyenrangú fél, nem is szereti gazdag barátait, de egy éjszaka egy menekülő­ben megtalálja a szerelmet. És ez az egy éjszaka elegendő ahhoz, hogy egész életét, éle­tének valamennyi szálát tönkretegyék. A történet idején éppen ez a bolondozó és jóllakott társadalom farsangol, ami­kor az álarcos fegyveresek ellepik Katharina lakását. A rendőrtiszt szinte dobálható tárgynak tekinti Kathari- nát, akivel feltételezései sze­rint csaknem azt csinál, amit akar. És az ügyész — ismerőse Katharinának — nézi, egyetértőén tűri, hogy sorozatban megalázza ez a szorgalmas rendőr azt a pol­gárt, akinek semmi vétke nincs azon kívül, hogy egy éjszaka és a tiszta érzések erejéig beleszeretett egy me­nekülő fiúba. A társadalmi krimi lefut a maga pályáján, minden és mindenki a helyére kerül, csak Katharinának vannak megválaszolatlan kérdései: miért nem védi meg őt az állam a társadalomtól?, mi­ért tűri az állam, hogy a sajtö és emberei belepiszkáljanak az ő magánéletébe?, miért hagyja ez az állig felfegyver­zett és félelmektől átitatott társadalom, hogy az emberi tapintat legelemibb szabálya­it megsértve vehessék üldö­zőbe egy vélt bűnöst és köz­vetlen hozzátartozóit, csak azért, mert ennek az állam­nak valahol meg kell ma­gyaráznia a bizonyítványt,1 nevezetesen azt, hogy a ba­jok az esztelenül támadó anarchisták és egyéb politi­kai ámokfutók miatt van­nak?, honnan veszi a jogot egy szemtelen újságíró ah­hoz, hogy pénzért, a saját karrierjéért bármit hazud­hasson?, s honnan van az emberekben az az eredendő gyávaság és szemérmetlen rejtőznivágyás, amely végül is aljas alkuba vagy félmeg­oldásokba torkollik? Katharina végül is megelé­geli ezt a közjátékot, amely az életét tragédiába viszi. Már-már helyreállna a nyu­galom, a felkorbácsolt érzel­mi hullámok elcsitulnának, s akkor oszt igazságot a szen­vedő főhős. Az önbíráskodás minden érzelmi indítékát értjük, de felmentés nincs rá, mert így. ez a törlesztés semmit nem old meg. így jut a fanyar lehetőség a valódi bűnösöknek arra, hogy szájtépő harsogással di­csérjék önmagukat, gondo­lataiknak helyességét. Nem is annyira a magá-' nyos állampolgár tragédiá­ját érezzük itt át — bár az sem mellékes mondanivaló. —, mint inkább azt az ólom­súlyt tartjuk nyomasztónak,' ahogyan ez az államappará­tus rázúdul a gyanú okán az alattvalóra. Pedig az nem is alávaló, csak szerencsétlen. Angela Winkler és Mario Adorf mellett az újságírót alakító Dieter Lasert jegyez­zük fel. Volker Schöndorff rendezése a Böll-írás at­moszféráját jól teszi át a ké­pek nyelvére. S mintha egy kimetszett sejtet is láttunk volna ebből a társadalomból.' (farkas) 1 Kiss Dénes: Rajz a gyár falán í. Az ütésekre azóta is úgy emlékszik, mintha kitünte­tést kapott volna ... Sokáig azt hitte, hogy ez Ágnes története. Ágnesé, aki elment, és nem is jön visz- sza többé, meg a fiúké. Az öklükre jobban emlékszik, mint az arcukra. Pedig a düh különössé tette a fiúk arcát, és az a féktelen igye­kezet, már-már állati aka­rat. hogy addig üssék, amíg mozog. Furcsa, hogy nem tud visszaemlékezni rájuk haraggal. Igen, mert ez a történet nem Ágnesé, nem a fiúké. Ez a történet csak az' övé. visszavonhatatlanul. Sose felejti el azt az es­tét. Ma már tudja, hogy nemcsak a lány miatt ver­ték meg. Sőt, nem is miat­ta. De ez hosszabb törté­net ... Már a harmadik villamos­ra szállt át a lány után. Meleg volt, teljes erővel verte a nap a házak falát, a macskaköveket. Budán jár­tak. Nézte a lányt. Egészen közel húzódott hozzá. Hosz- szú szőke haja volt, finom profilja és kékes árnyalatú szeme' Az orra enyhén haj­lott, de ez az ív éppen csak megszüntette a piszeséget. Amikor a Széna térnél leszállt, és gyorsan akart utána lépni, hogy megszólít­sa, kiesett a kezéből a kis mappa és szétrepültek a fe­hér papírok. Az egyiket ap­ró forgószél kapta fel és feldobta a háztetőkig. Még nem járt messze. A szűk és meredek budai ut­cán lassan ment, kezében lóbálva táskáját. — Megengedi, hogy elkí­sérjem ? A lány meglepődve for­dult vissza, szája szélén csöppnyi mosoly karca re­megett gúnyosan. Fejét el­kapva a szél elől, azt vágta vissza: — Lehet, hogy nem en­gedem meg! És akkor mit csinál? — húzta fel szép szemöldökét. Zoltán akkor látta, hogy milyen furcsa, kékes szemeszíne van. — Akkor... Akkor?... Nem találná ki soha! — és ő is mosolygott, egy csöpp ravaszságot karcolt az ar­cára, a szeme csücskéhez. Saját vonásait a legapróbb részletekig ismerte. — Miért nem? — rántot­ta meg a vállát a lány. — Elmenne vagy jönne utá­nam, aminek semmi értel­me sem lenne! Aki velem engedély nélkül kezd, az megjárhatja... — De én nem mennék maga után, se vissza. Nem mennék sehova! Hanem ... — kezdte kibontani a map­pát, szenet kotort elő az ingkabát zsebéből —, hanem itt maradnék. — Hanaha! — nevetett a lány, a haját igazitva. — Itt állna? — Igen, itt állnék és le­rajzolnám emlékezetből. — Na, ne ugrasson, arra nem érek rá ... — De én bebizonyítom, ha akarja, azonnal — vá­gott közbe a fiú. A lány tétovázott. — Ejh! Mit fűz! Ilyen pasast még nem láttam. Jó dumája van, de az a rajz nem igaz, ugye? — a fiú észrevette, hogy a lány sze­retné, ha a rajz igaz lenne. — Nem fűzöm — mond­ta halkan, bal kezében a mappával, papírt vett elő s határozott mozdulatokkal kezdett rajzolni. A lány ámulva és elfeled­kezve állt a járdán. Már két kamaszlány is állt a fiú mö­gött. és nézte az alakuló rajzot. Aztán egy öregúr jött és állt meg. A lány megsokallotta. — Ne bámuljanak engem! mondta és elindult föl­felé az utcán. A fiú gyor­san összekapkodta a map­pát, dühös volt a közön­ségre, hogy elriasztották a lányt, és loholni kezdett a meredeken fölfelé. — Várjon meg! — kiál­totta, de a lány vissza se nézett. Végre utolérte. Me­net közben mondta: — Odaadom a rajzot! — Adja — nyúlt érte a lány, de nem állt meg. — Csak egy pillanatra álljon meg! — lihegte Zol­tán. — így nem tudom elővenni. Így nem is lát-] ja... hogy milyen! — Nem is vagyok rá ki-] váncsi! — Nem? — azzal a fiú elővett egy papírt, kezdte eltépni. — Akkor eltépem. — Azt ne! — állt meg hirtelen a lány. — Nahát, milyen szélhámos! — mond­ta felháborodva. — Tud­tam! Tudtam, hogy nem igaz a rajz! Azért tépte el, mert nem merte megmu­tatni"! — Nem téptem el — mo- solyodott el és a rajzot az indulni készülő lány elé tartotta —, üres papírt tép­tem el. A lány nézte a rajzot, az­tán kutató pillantásokkal ta­pogatta végig a fiú arcát, majd elvette a kezéből, és elindult lassan, nagyon las­san fölfelé. Az utca kanya­rodott, és egy házsarok mö­gül kilépve, ott álltak tal­pig leöntve a fénnyel. — Jaj, itt nem is látni! — kapta vissza az árnyék­ba a rajzot a lány. Jobban megnézhette a profilját, mert a fél arca a fényben maradt. Megint papírt tett a mappára, rajzolni kez­dett ... Nézte az óráját. Hol ké­sik? Megint a banda kapta el? Mert azon a nyáron Zoltán egy öttagú galeriból emelte ki a lányt, amikor a meredek budai utcán megszólította. Nem mintha bántanák, hiszen köztük van az öccse is... Idegesí­ti, ha azokkal van. Nem azért, mert hosszú a hajuk. Nem is azért, mert amolyan lázadó fiatalok, akik azt se tudják, miért lázadna!^ (Folytatjuk) J jei értékes díjakat kapnak, a legjobbak pedig továbbjut­nak az ágazati elődöntőbe. Simon Imre, Eger Finomszerelvénygyár

Next

/
Thumbnails
Contents