Népújság, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-16 / 140. szám

Szóbeli a gyöngyösi főiskolán Az egyetlen csodaszer: a tudás Modern fegyverkovács Marian Mikula eredetileg tudományos pályára készült. Karrierjét azonban egy másik, sokkal régibb mesterségben érte el — fegyverkovács lett. A lengyel fiatalember eredeti rajzok alapján készít ma kardokat, páncélokat, régi lőfegyvereket a filmgyárak, a te­levízió és a színházak számára. (Fotó — CAF—MT1—KS) Cél: a hatékonyabb közművelődési munka Együttműködés a TESZÖV és a Megye/ Művelődési Központ között Ügy van ezzel minden di­ák. mint a fogfájással: a fe­ne se akarja, de ha már el­kapta, legjobb minél előbb túlesni rajta. A vizsga senki­nek sem örömünnep, amíg előtte van, annál vidámabb dolog, ha túljutott rajta. Félidőben látogattunk el a gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskolára, hogy bekukkant­sunk egy-egy tanszékre, a vizsgára, erre a különös „párviadalra”, amely a tanár és a tanítvány között zajlik le. Az eleje nem jutóit az eszébe Az asztalnál dr. Kriszten György, az asztal melletti kényelmes fotelban pedig Kiss Mária, II. éves hallgató. — A tétele: a szőlő gyö­kérzetét befolyásoló ténye­zők — közli a tanár, arról a kis papírcetliről, amely min­den vizsgázó ítéletét tartal­mazza: örömre vagy bánat­ra szólóan. A vizsgázó elkezdi, aztán kap még néhány kérdést: exten­siv és intenzív gyökérzet, ivaros és ivartalan szaporí­tás. majd következik az ösz- szegzés: — Jól ment, egy kicsivel magabiztosabb fellépést még, amely még hatásosabbá ten­né. de nem ezt osztályozzuk. Jelest kapott. A tanár úrnál az a gya­korlat, hogy a „belépő” a hallgató számára az a 10 alapkérdés, amelyet az elő­re elkészített listából kap, és gondolkodás nélkül kell rá válaszolnia. Ha ebből csak nyolc a jó felelet, már tá­vozhat is, a viszontlátásra. De beszámít mindaz, amit magával hoz a gyakorlati munkájából. — Az első tételem jó volt, a második elejéről nem ju­tott eszembe semmi, de az­tán a felkészülés ideje alatt „beugrott”. Négyesre számí­tottam a vizsga előtt, most ötöst kaptam. — közölte már kint a folyosón Kiss Mária. Mojzes Pétertől azt kér­deztük meg, milyen módszer­rel húzza a tételeket. — Mindig jobb kézzel, a jobb széléj'ől. De soha sincs szerencsém. Ez a mostani is csak jó-közepes tétel. Leg­alább hármasra szeretnék végezni belőle. Ha tudta volna, hogy 13-a lesz A levelezősök éppen a ma­tematikával birkóznak. Köz­tük van Iiarsányi Jenő is, az egri áfész dolgozója. Első éves szőlész, tíz éve érettsé­gizett, és emiatt a matema­tikával újból kell ismerked­nie. — öt tételt kaptunk, ezt kell kidolgozni, és utána kö­vetkezik a szóbeli. Egy elég­séges megfelelne nekem — jegyzi meg szerényen. Tóth Zoltán Sátoraljaúj­helyen dolgozik, a hegyaljai borkombinát kerületvezető­jé. . — Kell az oklevél a beosz­tásomhoz. Valamikor kerté­szeti technikumot végeztem, akkor kitűnő eredménnyel, most félévkor 3.75 lett az át­lagom. Akörül szeretnék most is járni a vizsgák vé­gén. De most nehezebb az anyag. — Nem babonás? — Ha tudtam volna, hogy a mai nap 13-a lesz, nem kér­tem volna erre a napra ma­gám. Most van a kisfiam, Zolika második születésnap­ja. De erre nem gondoltam. Dr. Egyed Antal tanár úr azt mondja, a matematika általában nem hozza tűzbe a hallgatókat. Bár olyan pél­dákat kell megoldaniuk, amik a gyakorlatban is elő­fordulnak. de hát a mező- gazdasági főiskolára nem a CiMmm 1977. június 16., csütörtök matematikai zsenik jelent­keznek. — Jószívűség? Amennyire a tantervi anyag engedi, annyira vagyunk jószívűek — válaszolja. Négy nap a véghajrára Dr. Kaszab László ajtaja előtt kis csoportban üldö­gélnek a II. évesek, köztük ÍSarta András is. — Az első alkalommal vizsgázunk Kaszab tanár úrnál. Attól függően, kinek hogyan sikerült a felelete, elég vegyes az informáci­ónk. De most már kezd ki­alakulni, mert tudjuk, mi­ből mit követel, mire kell jobban koncentrálnunk — magyarázza a diákközvéle­mény összegezését Barta András. — Mit vár ettől a vizs­gától? — Megelégednék pgy 3- sal, de hogy mi lesz...? Jó volna, ha a vallást kapnám vagy az anyagot. Van né­hány érdekes részlet ezek­ben, amelyekről szívesen elbeszélgetnék egy hozzá­értő emberrel. Ezek személy szerint is érdekelnek en­gem. — Mennyi idő alatt ké­szült fel erre a tárgyra? — Most, közvetlenül a vizsga előtt négy napot szántam rá, ennyi volt a véghajrá. De egész évben szeminárium is van és a kiselőadások is sokat szá­mítanak, ha valaki ilyenre vállalkozott. Akik pedig most szinte semmivel sem törődve kint napoznak az épület mellett a füvön, azok között már az államvizsgára készülődik Lukács György. — Egri vagyok, de vissza­jöttem, hogy itt nyugodtab- ban tanulhassak — magya­rázza. — Még két hét áll a rendelkezésemre, hogy a fontosabb részeket újból át­vegyem. A növénytermesz­tési rendszerekre kell össz­pontosítanom. mert ezek a fontosak. Lényegében sem­mi újat nem kell most már megtanulnom, mert tudtuk, mi lesz az államvizsga anyaga, erre készültünk. Jó eredményre számítok. — Mi lesz azután? — A Hevesi Állami Gaz­daság által megjelölt állás a legszimpatikusabb nekem. Többek között azért is, mert azt mondták, el kell végeznem a gödöllői egyete­met, ha oda kerülök, és a továbbtanulás is a célom. 8. — Jó a szeme? — kérdezte óvatosan. Aliaga Kulijevicsnek meg­dobbant a szíve. Azt akarja mondani, hogy... — Én semmit sem állítok — sietett megnyugtatni Gambarli. — De nem ártana megmutatni ezt a gázéit a textológusoknak. A látogató a cigarettásdo­bozra nézett: Caesar mondá­sa volt rányomva: „Jöttem, láttam, győztem.” Aliaga Kulijevics elkomo- rodott. Érezte, hogy Gambarli elvtárs jubileumi logikája legyűrte, magabiztos nyugal­ma és világos, józan értel­me lehengerelte, és úgy tűnt neki, hogy a bizottság elnö­kének borzas haja egy óriá­si égitestet körülfonó protu­berancia-gyűrűre hasonlít. Ügy ment el az irodájából, mint egy sértett öreg gye­rek, akitől elvették a ked­venc játékát; a gondolkodó Általában jobbak, mint az előzőek Azt kértük Hodászi Mik­lóstól, a főiskola igazgatójá­tól, foglalja össze az eddigi vizsgák általánosítható ta­pasztalatait. — Azt szokták mondani, hogy vannak szigorúbb és vannak elnézőbb tanárok. A tantárgyi követelmények miatt alakulhat ki ilyen vélemény a hallgatókban — mondta bevezetőül Hodászi Miklós. — A legtöbb gon­dot azok a tárgyak adják, amelyek vagy absztrahálást követelnek meg, vagypedig a gyakorlatnak' nagyon ap­rólékos ismeretét. De az is befolyásolja a' hallgatóink itteni szereplését, hogy mi­lyen előképzettséggel, mi­lyen ismeretanyaggal jön­nek hozzánk. Hihetetlenül nagy különbségek tapasztal­hatók például oroszból vagy matematikából. De azt is említhetem, hogy például a növényvédelemnél a legna­gyobb jóindulat is kemény szigornak tűnhet, mert itt egészen aprólékosan és nagy biztonsággal kell tudni min­dent. — Milyen a vizsgázók átlageredménye eddig? — Általában jobb, mint amilyen a korábbi időszak­ban volt. Kevesebb az elég­telen, de az elégséges is, ugyanakkor a jeles is rit­kább. Vonatkozik ez a gya­korlati végszigorlatra is a III. éveseknél. Van olyan tantárgy is viszont, ahol so­ha azelőtt annyi utóvizsga nem volt, mint most lesz. De ez nem számít, mert a végső érdemjegy kerül be az okiratba. Az utóvizsga azt jelenti, hogy a felkészü­lés időszaka megnyúlik. Végső összegezésként; az át­lagszínvonal emelkedett, ki­egyensúlyozottabb a tudás- mennyiség. ★ Azt mondják, mindig az a tétel a nehéz, amiről az embernek az ^ égvilágon semmi sem jut eszébe, és az a tétel a könnyű, amit nagyon tud a vizsgázó. Eb­ben semmi meglepő nincs, ahogy abban sem, hogy a jól sikerült vizsgáról min­dig lezserebben lehet be­szélni, mint a vizsga előtti állapotban a várható fejle­ményekről. Akárhogy van, amíg vizs­ga lesz, legfeljebb csak a nevek változnak, az esemé­nyek ugyanazok. Könnyű a kiváltónak. G. Molnár Ferenc kőmellszobra átható tekin­tettel nézett utána a száza­dok ködfánylán keresztül. Aliaga Kulijevics szemére hullámzó köd borult, a fe­hér márványlépcső fokai tej- folyóvá mosódtak bizonyta­lan lépései alatt. Már az utcán ment, ami­kor váratlanul azt hallotta, hogy: „...Spartacus támad!”, összerezzent és csak később fogta fel, hogy a hang tran­zisztoros rádióból származik; egy járókelő haladt el mel­lette, aki menet közben fut­ballmérkőzést hallgatott. Hosszú árnyékok terültek a járdára és az úttestre, és egy görnyedt sziluett moz­gott köztük, átvetődött az utca túloldalára, aztán meg­tört a járdaszegélyen. Már a parkon át suhant, amikor hirtelen egy másik, hatal­mas, tömör árnyék elnyel­te, magába oldotta ezt a bizonytalan kicsit. Aliaga Kulijevics önkéntelenül fel­emelte a fejét, és a deszka- kerítés mögül elétárult " a felállított emlékmű. Vízhat­Korábban is létezett már együttműködési megállapo­dás a Megyei Művelődési Központ és a Heves megyei Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsé­ge között. A hatékonyabb közművelődési munka érde­kében ezt bővítik, gazdagít­ják a közeljövőben. Létrehozzák az agrárszak­emberek klubját, amelynek rendszeres foglalkozásain részt vehetnek majd mind a szakvezetők, mind a tsz-el- nökök. Előbbre akarnak lép­ni a felnőttoktatás terén is, hiszen a gazdaságokban még igen sok tag nem fejezte be általános iskolai tanulmá­nyait. Az MMK-tól segítséget várnak és szakmai tanácso­kat kérnek az egyes csopor­tok működéséhez, a Mindenki iskolája beindításához. A szövetkezetek megye- szerte készülnek a Nagy -Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának méltó megünneplésére. Az ezzel kapcsolatos vetélkedők lebo­nyolítását megkönnyítik, megoldják majd a művelő­dési központ munkatársai. Valaha sok amatőr művé­szeti együttes dolgozott ered­ményesen a közös gazdasá­gokban. A régi hagyományo­lan ponyva . borította a szob­rot. rejtette el a jubileumi ünnepségekig, és az öreg tudós gyenge szemével körültapo­gatta a figura körvonalait. Nagyon szerette volna, ha a gondolkodó nem hasonlított volna az átöltöztetett teaházi aggastyánra, hanem senki sem tudta és nem is tud­hatta, hogy nézett ki a nagy előd, mivelhogy azokban a távoli időkben még nem volt fénykép, és Kobusztán szikláira, ahová Aliaga Ku­lijevics fáradt őse vadkecs- ke-hajtóvadászat jeleneteit véste kővel, még nem jár­tak kirándulók és az ősi rajzok kontúrjai még nem kenték be fogkrémmel a filmfelvételekhez. És hirtelen beléhasított a gondolat, hogy ez a ponyvá­val letakart szobor titokza­tos, álcázott, és hogy a leg­jobb ábrázolása annak a ti­toknak. amely az ő képze­letében élt, és jobb, hanem lebbentik fel a fátylat erről a titokról, mert minden érintés — még a legóvato­sabb, legtiszteletteljesebb is — csak eltorzítaná. Egye­dül hiteles és változatlan csupán az esti égbolt, a nap, a felhők, amelyek ugyanolyanok, mint ezer esztendővel ezelőtt, és ugyan­olyanok maradnak ezer esz­tendővel a huszadik század, a jubileum, Aliaga Kulije­vics, Tukezban és Gambarli docens után is. Aztán a fellegekből le­szállt a bűnös földre, be­ment. a háztartási boltba és üveges klóros rovarirtót vá­kat óhajtják feleleveníteni, ehhez is kaphatnak jól hasz­nosítható ötleteket. Kiépítik az országjárásve­zetők hálózatát. Ezek fogad­ják majd az egyes szövetke­zetekbe látogató vendégeket, Tavaly múlt két évtizede, hogy a Moszkvához közeli Dubnában megalapították az Egyesített Atommagkutató Intézetet, a szocialista orszá­gok első nemzetközi tudomá­nyos központját, amelynek munkájában tizenegy ország tudósai, kutatói vesznek részt. Az ötvenes évek de­rekán ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a tudomány egyes területein a korszerű kuta­tások olyan hatalmas kiadá­sokkal járnak, amelyek álta­lában meghaladják egy-egy állam erejét, főként a ki­sebb országokét. Dubna — hatezer tudós munkahelye — tehát az alapkutatások színhelye lett, mégpedig a fizika két, talán legizgalmasabb, s a jövőben I sárolt (aerosol nem volt), hogy a soron következő csa­pást mérje a svábbogarak­ra, aztán az első ajtón fel­szállt a zsúfolásig tömött lakótelepi autóbuszra, és rögtön helyet adtak neki. Aktatáskáját a rovarirtóval és a kézirattal maga mellé tette az ülésre, kezét a tás­ka fülén tartva. A dabális kalauznő áttörte magát az utasok tömkelegén a hátsó peronhoz, és az utasok csök­kentették a térfogatukat, hogy utat engedjenek neki. A vezető, hogy „eldöngöl­je” az embertömeget, élesen lefékezett, előrezuhant, abba kapaszkodva, ami a keze ügyébe került és egymás sar­kát letaposva. (Mla8a Kuli­jevics kezével az előtte levő ülés támlájához támaszko­dott, és nem mindjárt vette észre, hogy aktatáskája lapjával a földre zuhant és a termetes kalauznő cipő­sarka alá került... Aztán felemelte a táskát és a tér­dére fektette. A ház szapora dobpergés­sel és fülhasogató klarinét- rikoltozással fogadta. A bá­rány eltűnt a szomszédos erkélyről. A fürdőszobából vízcsobo­gás hallattszott. Tukezban kis lángon hagyta a serpe­nyőt, így most Aliaga Kuli­jevics hollandi tyúkot evett klarinétszóra és gondolko­dott. „Aeroflot... — utánoz­ta gúnyolódva Gambarli docenst. — Menetrend... Szertartás.. (Folytatjuk) s tájékoztatják őket a telepü. lés irodalmi tradícióiról, tör­ténetének jelentősebb fordu­lóiról, a nevezetesebb műem­lékekről. Felkészítésüket az egri népművelők oldják majd meg. még sok meglepetést tartoga­tó területén, a részecske- és a magfizikában. Korábban úgy vélték, hogy az anyag legparányibb részei a protoT nők és a neutronok. Ma már azonban háromszáz elemi részecskét ismer a tudomány, (MTI Külföldi Képszolgálat) s jelenleg ott tartunk, hogy talán még ezeknél parányibb alkotórészek is léteznek. Dubnában hét laboratóri­um ad helyet a munkának. A magproblémák és a magre­akciók laboratóriumában a természetben elő nem fordu­ló transzuránok előállításán dolgoznak a kutatók. A ne­utronfizikai laboratóriumban működik a világ egyetlen, úgynevezett impulzusreakto­ra. Az elméleti fizikai, a mé­réstechnikai és automatizálá­si laboratórium, valamint az új gyorsítási módszerek osz­tálya szolgál még a közös kutatások szinteréül. Az EAI a tagországok intézetein kí­vül kapcsolatot tart az Euró­pai Atomkutató Szervezettel, az Egyesült Államok kutató- intézeteivel és a francia in­tézményekkel is. A képen az U—120—M tí­pusú mágneses részecskegyor­sító egyik fontos alkotóele­mének a szerelését végzik. Próbaüzemelés után a gyor­sítót a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia Magfizikai Intézetébe szállítják majd és ott helyezik véglegesen üzem­be. Hatezer tudós munkahelye

Next

/
Thumbnails
Contents