Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
Csaló az üveghegyen Bemutatjuk: ...a televízió gyerekosztályát Tízen Túliak Társasága Á televízió gyerekosztálya — amolyan kis televízió. Minden témát feldolgozhat, minden műfajjal élhet, s a „legszorgalmasabb” nézőközönségnek nyújthat szórakozást, adhat ismereteket. A gyér-/ mek a tévé leghűségesebb nézője. Már értelme nyila- dozásakor, alig 2—3 éves korától ismeri a varázsdoboz produktumait. De a gyermek- műsoroknak nemcsak gyermeknézői vannak. A felnőttek is elszórakoznak egy- egy jól sikerült mesefilm, úttörő-adás, gyermekmagazin műsorán. — A tévé gyerekosztálya szolgáltatja a 3-tól a 14 éves korosztályú gyerekek számára azokat a műsorokat, amelyek nem direkt oktató célzatnak — mondja Pápai Lajos, a gyerekosztály vezetője. — Ez lényegében három korcsoport érdeklődésének, értelmi képességének megfelelő műsort jelent. Az óvodáskorúak, a legkisebbek. Nekik 6zólt például a Telizsák című, havonta jelentkező magazin. S a most tervezett a Kör, kör, ki játszik című új havi folyóirat. A kisiskolások-kis- dobosok é6 a felsős, illetve úttörőkorosztályok számára is készül magazinműsor. Az előbbieké a Papírsárkány, az utóbbiaké a Tízen' Túliak Társasága. Emellett minden korosztály kap rövidebb sorozatokat, és egyedi műsorokat. Számunkra nincs fontosabb és kevésbé fontos korosztály. Valamennyi igen fontos. Különösen, ha arra gondolunk, hogy a miénk a felelősség: milyen lesz a következő nemzedék felnőtt tévénéző közönsége. A gyerekosztályra valóban nagy felelősség hárul gyerekeink ízlésbeli nevelésében, abban, hogy mit tartanak majd szépnek, érdekesnek, — attól is függ, milyen eszközökkel hat a tévé rájuk. — Évente IS ezer perc adásidő áll rendelkezésünkre, mindez az első csatornán. Ebből 5 ezer percnyi a saját gyártású műsor, 2 ezer perc a vásárolt játék —, rövidfilm és mese. 600 perc a külföldi, intervíziós átvétel, 710 percnyi a belföldi átvétel — úttörőesemények, színházi közvetítések. És évente 4—5 mesesorozatot készít számunkra a Pannónia Filmgyár. A többi időt az ismétlés tölti ki. Nemcsak a váltott oktatás miatt, hanem bizonyos műsorokat kéthavonta ismételünk, mert a kisgyerek ugyanazt a filmet többször is szívesen megnézi. A maradandó értékű, jó színvonalú műsorokat 2—3 évente újból elővesszük, hiszen gyerekek ezrei nőnek ki és új ezrek nőnek bele a műsorokba. Például az elmúlt 10 év Zsebtévé adásait megismételjük mai óvodásoknak, öveges professzor kísérletein egy nemzedék nőtt fel — előbb-utóbb ezt is elővesz- szük. — Milyenek is ezek a műsorok? Hogy reagálnak a gyerekek a nekik szóló adásokra? — Ideálunk a szórakoztató gyerektévé — az olyan műsorok, amelyek tájékoztatnak, ismeretet terjesztenek ugyan, de mindezt nagyon is oldott, kellemes, szórakoztató formában. S nem idegen a csak szórakoztatás igénye sem, amikor a gyerekek csak azért ülnek a készülék elé, hogy jól érezzék magukat, jót nevessenek, derüljenek. Természetesen a szórakoztatás mellett, a szórakozással együtt igen fontos, hogy a gyerekek aktivitását is kiváltsák a műsorok. Ezért tervezünk játékos, sportsorozatokat, fizikai és szellemi játékokat a képernyőn. Nyáron kerül a kis nézők elé a 7 adásból álló Foci suli és a Ping-pong suli ^— amely sorozatok a sportág alapelemeivel ismertetnek meg játékosan, neves sportolók részvételével, aktivitásra, után- játszásra serkentve a gyerekeket. A jövőben játéktanító sorozatot is szeretnénk indítani. — Van-e a tv gyerekosztályának kapcsolata a nézőközönségével? — Nagyon sok levelet kapunk, gyerekektől, felnőttektől. És másfajta kapcsolatunk is van. Bizonyos műsorokat úttörőházakba, iskolákba visszük el, máskor vidéki, fővárosi gyerekek közreműködésével készül el egy-egy műsor. A televíziós gyerekműsorok és gyerekfilmek kőszegi szemléjén — amelyet az idén másodszor rendezünk meg —, sok észrevételt, kritikát kapunk, gyerekektől, felnőttektől egyaránt. Kádár Márta Aforizmák A felfelé vezető út -i- kétirányú utca. (Részlet egy kezdő törtetőknek szánt, régi bizánci útmutatásból) ★ Ha az egész igazságot elmondom — akkor magamnak semmi sem marad. (Egy tanú vallomásából) ★ A legszebb cím: a nagy címletű kötvény. (Rudi Mill, osztrák filozófus) ★ Nem mindig tudja, mit akar — de mindig tudja, hogyan lehet azt elérni. (Egy ógörög kijáró- és anyag ellátó-főiskola hallgatójának jellemrajzából) ★ Gerhard Branster gyűjtése: A hízelgés: térden csúszó agresszió. •éA naív ember zegzúgos utakon halad homlokegyenest — az agyafúrt pedig egyenes úton tekereg. ★ Legfontosabb az,' hogy megvédjük az igazságtól azokat, akik váltig ragaszkodnak hozzá. ★ Más ember szemébe mondani az igazságot egyáltalán nem nehéz, ha a más ember lehunyja a szemét — a bíráló pedig befogja a száját. (A Hogyan lehet barátokat szerezni?” című amerikai könyvből.) ★ Az önálló gondolkodást legkönnyebben puskából lehet megtanulni. ★ Ha valakin keresztül lehet járni — ez azt jelenti, hogy az illető üres ember. (Régi buddhista optikai tanulmány megállapítása.) ★ Hajlamos vagyok mindenemet odaadni — csak kétszer annyit kapjak érte! (Hirdetés egy olasz újságban.) ★ Aminek sokáig kell élnie, az lassan növekszik. (Louis de Bonald) ★ A hazugsággal messzire el lehet jutni, de visszafordulni nem lehet. (Keleti közmondás) WVW\AZWVSAAZWNA/VS/VXZ\ZWWWWsAW^^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAZ<AAAAAAAAZ<AA^ 110 éve született Fényes Adolf 1867. április 29-én Kecskeméten született, középiskolái elvégzése után először jogásznak készült. Festészeti tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalannál kezdte 1884-ben, 1887-től Weimarban folytatta. Két évig, 1890—1892, Párizsban a Julián Akadémián tanult, majd visszatért Weimarba. 1894-ben hazajött, és Budapesten a Benczúr mesteriskolát látogatta. Ettől kezdve rendszeresen szerepelt kiállításokon. 1899 nyarán festett először Szolnokon. A Művésztelep egyik alapítója, hűséges és kiemelkedő jelentőségű mestere, a századforduló magyar festészetének egyik kiváló egyénisége. 1902- től négy évtizeden át dolgozott Szolnokon, az év nagy részét ott töltve. Művészetében három nagy stílusperiódust különböztethetünk meg. Első korszakában úgynevezett Szegény ember sorozatát festette, monumentális hatású, komor hangulatú sötét tónusú egy-két alakos kompozícióit: a Napszámos, az özvegy, Anya és gyermeke stb. című remekeit. A század elején Szolnokon képei egyre világosabbakká váltak, és az élénk színhatások egyre nagyobb szerepet kaptak műveiben. E második korszaka részben az impresszionizmushoz (Kisvárosi délelőtt, Babfejtők), részben a posztimpresszionizmushoz (Testvérek, Mákoskalács) kapcsolódik. Legszebb művei ekkor születtek. 1 Harmadik korszakában főként mesebeli tájakat, bibliai jeleneteket festett romantikus felfogásban. A második világháború idején teljesen visszahúzódik, elkeseredik, 1944-ben gettóba hurcolják. 1945. március 14-én agyvérzésben halt meg. — Nagyszabású emlékkiállítása volt 1960-ban a Magyar Nemzeti Galériában. Napszámos Az uráli barlangrajzok Néhány évvel ezelőtt az Ural déli részén, a Sulgan-Tas barlangban újabb emlékeit találták meg a paleolit korszak művészetének. Hogy e leletek jelentőségét egészében megértsük, érdemes visszatekintenünk az ezzel kapcsolatos korábbi felfedezésekre. Mintegy száz évvel ezelőt’t egy amatőr régész, Marceli- no de Stuola talált ilyen állatokat ábrázoló barlangrajzokat Észak-Spanyolországban, az Altamira-barlang falain. Azt a feltételezését azonban, hogy e rajzok a kőkorszakból valók, a tudományos világ általános kételkedéssel fogadta, és mintegy 20 évre el is feledkeztek erről a felfedezésről. A rajzok kőkorszakbeli eredete azért tűnt valószínűtlennek, mert magas szintű realisztikus művészeteket képviselnek. Marce- lino de Stuola kortársai képtelennek tartották a kőkorszakbeli embert ilyen rajzok készítésére. A XIX. század végén és a XX. század elején Dél- Franciaországban és Észak-Spanyolországban talált újabb hasonló barlangrajzok azonban kétséget kizáróan bizonyították, hogy Marcelino de Stuolának igaza volt. 1908-ban már több mint 20 ilyen barlangot ismertek. Ekkor viszont újabb megoldatlan kérdés merült fel: a paleolit korszak emberei csaknem az egész Földet benépesítették — hogyan lehetséges tehát, hogy barlangrajzaikat csak ezen a területen találták meg ? A század elején ezzel kapcsolatban megszületett az a feltételezés, hogy e művészetnek egy centruma volt — a mostani Nyugat-Európa. Ez a feltételezés az uráli felfedezés időpontjáig tartotta magát. Ilyen előzmények után érthető, hogy az Uraiban — a Pireneusoktól 4000 kilométeres távolságban — megtalált barlangrajzok, amelyek minden tekintetben azonosak a korábban felfedezett rajzokkal, miért jelentettek szenzációt. A megtalált rajzokról kétéves munkával filmfelvételeket készítettek Otto Bader szovjet régész vezetésével. Mialatt a filmfelvételek folytak, a jupiterlámpák fényében a barlangban mind mélyebbre hatolva egyre újabb és újabb festményeket találtak. Így a filmezés befejeztéig az orrszarvút, a mammutot, a bölényt, ábrázoló rajzok száma mintegy a kétszeresére nőtt az eredetileg megtalált mennyiségnek. Azok a rési szép idők — Igen... azok a régi, szép idők — sóhajtott rezignált mélasággal Pacolai, és borongás tekintettel mérte végig a szemben levő régi ház málladozó falait. — Szóval, te insz- szasírod azokat a régi szép időket? — Nem ... azazhogy igen... Visz- szasírom azokat a régi, de szép és romantikus időket. Azokat igen. Amikor még lehetett énekelni, szeretni, amikor a május éjszaka az • még május éjszaka volt — merengett tovább Pacolai. — Azokban a régi, szép időkben te meglehetősen fiatalabb is voltál... Kopaszon, reumásan és ekkora pocakkal mit akarsz te akár egy romantikus szép jelen idővel is? — jegyeztem meg kajánul, de Pacolai oly megvetően és egyben oly fájdalmasan nézett végig, hogy inkább tovább hallgattam okfejtését azokról a régi, szép időkről, amelyek...: — ... Igen öregem, amelyek nem azért voltak szépek, mert régen voltak, hanem azért, mert... Na, ide figyelj! Ismered ezt a szép nótát, hogy azt mondja: Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát etcetera ... Ismered? Na ugye. Most képzeld el magadat, amint május éjszakáján a Jó utca valamelyik ablaka alatt elkezded tele torokból, hogy az emeleten is meghallják énekelni, hogy azt mondja: Szeretnék május éjszakáján... Mit gondolsz, mi lenne? Ügy van. Jön az URH és rádrivall, hogy engedd aludni a dolgozókat. ■ ■ Rendben van, aludjanak a dolgozók ezen a május éjszakáján... De menjünk tovább, öregem — mutatott az égre Pacolai, mintha oda kellene indulnunk ... — ... Menjünk tovább csak a szomszéd parkig. Ugyebár ez park numero először társadalmi munkában létesült, numero másodszor a tanácselnök, meg a párttitkár is ott dolgozott, s numero harmadszor az úttörők ültették fi benne az orgonabókrokat is. És most menj oda és tépj le egyetlen szál orgonát... Nem mindet, csak egyetlen szálat, öregem ... Mi lesz? Haha... és még egyszer hahaha — sikongott őrült kacajok közepette Pacolai. — Az lesz, fiam. Az. Szabálysértés. Huligánnak tartanak, aki nem rest kárt okozni a környezetben, aki ahelyett, hogy védené, inkább belegázol a társadalmi munkával készült parkba, és vandál módon szaggatja az úttörők által ültetett virágokat... Hát ez van — sóhajtott Pacolai és elkezdtem én is sóhajtozni... Ennek igaza van. Ennek van igaza. Letépni minden orgonát? Mondjuk Paco- laival. Az már bűnszövetkezet. Vagy galeribűnözés? Egy szóval rendőrség, bíróság, börtön ... Rettenetes — borzongott végig rajtam a félelem és óvatosan hátrálni kezdtem, hogy a kapu alá dobjam a Jó utcai parkból imént lopott orgonákat. Igen, azok a régi, szép idők. Azok a májusok. (egri) „Deviáns viselkedés...” (?!) A lapunk hasábjain megjelenő cikksorozat (A marxizmusról — népszerűén) igen értékes és tanulságos ismeretanyagot sorakoztatott fel. Mivel a különböző szakmai és műveltségi szintű olvasók számára szánták ezt a sorozatot, nem tartjuk helyesnek, hogy a nyelvi formálást elsősorban a felesleges idegen szavak, szakkifejezések elburjánzása jellemzi. Ha egy cikksorozat a nép* szerűsítés szándékával író* dik. akkor éppen nem helyénvalók benne az idegen szakikifejezések. A „deviáns viselkedés” címszóval ellátott közleményben is sok felesleges idegen szó jutott nyelvi szerephez: etikett, szituáció, strukturált, strukturáltság, szubkultúra, tradicionális, konformizmus, funkcionálás, dtszfunkcioná- lás stb., stb. Éppen a sok feleslegesen használt idegen szó miatt a közlemény nyelvi formája nem a szakszerűséget, hanem inkább a szak* szerűsködést tükrözi és példázza. A többször olvasható deviáns és deviáció idegen szók is csak akadályozói az egyértelmű megértésnek. Az igaz. hogy szakszóként a tudományos igényű művekben jól teljesíthetik megnevező szerepüket. De ez a két szociológiai szakkifejezés a népszerűsítés céljából megírt cikksorozatba már nem illik bele. Hogy helyettesíthetők magyar megfelelőikkel, a nyelvi formák fejlődéstörténetének vázolásával próbáljuk megmutatni. Mind a deviáns, mind a deviáció az alábbi latin szóalakok szócsaládjába tartozik: de via, devius. devio stb. Magyarul: az útról eltérő, félreeső, eltévedő, elkerül, eltéved, letér az útról; hibáz, vét stb. Ebből az is kitűnik, hogy mindkét szakszó helyettesíthető ezekkel a magyar nyelvi formákkal: a társadalmi normáktól eltérő magatartás, illetőleg az attól való eltérés. elfordulás, elhajlás stb. Bizonyos beszédhelyzetekben ebbe a rokon értelmű magyár szósorba illeszthető kifejezésekkel is íelcserélhetők: a szabály nélküli (magatartás); bizonyos irányvonaltól való eltévelyedés, az erkölcsi a viselkedési szabályok mindenfajta meg- • sértése stb. A cikksorozat olvasói arra kényszerülnek, hogy szótárral kezükben tanulmányozzák a sorozat megjelent közleményeit. Helyesebb út: éljünk magyar kifejezésekkel, illetőleg, ha ragaszkodunk az idegen szakszókhoz, akkor zárójelben nevezzük meg ma- • gyárul is az idegen kifejezés fogalmi tartalmát és használati értékét. Dr. Bakos József j árf ■Ál á i
