Népújság, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-11 / 109. szám
Sport és művészet Búcsú az iskolától A már nem fiatal győztes Németh házaspár Budapestről, akik bebizonyították, úgy ismerik Egert, mintha itt élnének — vagy talán még jobban is. (Kovács Ferenc felv.) Verseny és szobor, — hogyan kerülhet össze ez a két fogalom ? Versenyben megismerni szobrokat? Hát egyáltalán a szép megismerését lehet versenyszerűvé tenni, vagy egy verseny céljává tenni? Mint a példa igazolta: lehet, ötletes, okos és még a bennszülött egriek számára is tanulságos volt az a városismereti verseny, amelyet az Agria Bútorgyár — hogy megünnepelje negyedszázados létét —, az Agria SC természetjáró szakosztálya és az Expressz megyei kirendeltsége szervezett. A cél: Eger város felszabadulás utáni szobrainak verseny formájában való bemutatása és ismertetése. A verseny úgy zajlott le, hogy a versenyzők zárt borítékokat kaptak, majd a „rajt” után előkerültek a kérdések a borítékból és tetszés szerint, egyénileg összeállított hat kilométeres útvonalon 15 egri szobrot kellett felkeresniük. A helyszínen látottak alapján 47 kérdésre válaszolva kellett déli 12 óráig a célba érkezni. Lehetett tehát kocogni, futni szobortól szoborig, hat kemény kilométert, keresztül a városon és egyben megismerkedni e művek alkotóival, történetével, — és meg lehetett ismerkedni a szobrokkal, amelyek mellett gyakran úgy megyünk el, hogy szinte észre sem vesz- szük. Ezen az érdekes, a művészetet a sporttal vegyítő vetélkedőn 87 csapat végzett értékelhető „munkát”, s ezek közül kaptak oklevelet, könyvjutalmat, és a felnőttcsapatok győztese az Agria Bútorgyár jubileumi kupáját. A fiatalok ifjúsági csapatának győztesei pedig az Ex- pressztől még egyhetes belföldi utat is. Lám, így fér össze a művészet a sporttal, így válhat napjainkban is a görög klasz- szikusok példáján az ember létének két, azazhogy egy és ugyanazon oldala. Évről évre több bérlettulajdonos A. vidékiek 58 százaléka nő Kik a színházak törzsvendégei? Ebben az évadban hány helyet béreltek a fővárosi és a vidéki színházakban? — ezekre a kérdésekre keresett választ a Kulturális Minisztérium újszerű társadalmi rétegvizsgálata során. A felmérés — amelyben részt vett szinte mindegyik színház — kedvező képet fest, a számok jelzik: évadról évadra több a bérlettulajdonos. Budapesten az 1972/73- as évadra 49 205-en. az 1978/ 77-es évadra 78 ezren váltottak bérletet. Az utóbbi évek statisztikái szerint a legtöbben a Vígszínház, a Madách és a József Attila Színház előadásait tekintették meg. A vidéki színházakban a négy évvel ezelőtti 99 000-ről 129 000-re gyarapodott a bérletesek száma. Legnépesebb a debreceni, a veszprémi, a pécsi, a miskolci, a győri és a kecskeméti színház törzs- közönsége. Az adatokból kitűnik, az is. hogy az erre az évadra váltott több mint 200 ezer bérlet zömét — 137 818- at — magánszemélyek, a többit közületek, főleg vidékiek vásárolták meg. Érdekes a nemek és a korcsoportok szerinti megoszlás: az egyéni bérlők többsége — a budapestiek 59,3 százaléka, a vidékiek 57,8 százaléka — nő. Budapesten a legnagyobb számban a 31—40 évesek, addig vidéken 20 évesek és az ezeknél fiatalabbak látogatják rendszeresen a színházakat. Növekedett az érdeklődés a színház iránt a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozók körében is. A jelenlegi évad előadásain 10 635 tsz-tag vesz részt saját bérletével. Más tsz-tagok — 6000-nél is többen — a termelőszövetkezetek közületi bérletével művelődnek, szórakoznak a művészet házaiban. Tsz-bérlettel a legtöbben — 1200—1400-an — a szolnoki Szigligeti és a győri Kisfaludy Színházba járnak. Olyan reggel volt, mint a többi... Akárcsak máskor, most is korán indult hazulról, mert szerette figyelni, miként népesül be az iskola. A gyerekek csoportokban érkeztek. Ismerte valamennyit, számon tartotta erényeiket, hibáikat. De sokat beszélgetett róluk szüleikkel, akik valaha éppúgy viharzottak be a tantermekbe, mint a mai nebulók. A nevelői szobában is a megszokott hangulat fogadta. Kollégái a tegnap esti tévéfilmet vitatták meg, majd ki-ki a naplóval bíbelődött, vagy vázlatát böngészte. És megszólalt a csengő, az első óra kezdetét jelző. A felsőtárkányi Farkas László ekkor döbbent rá, hogy őt a búcsúra figyelmezteti: harminchét évi munka után ma válik meg a katedrától, az igazgatói széktől, a kartársaitól, s a kedvelt diákarcoktól. Ez a nap a számvetésé lesz. Mintha az a majd négy évtized előtti ifjú faggatná arról, hogy miként sáfárkodott a rábízott tálentumok- kal.. ( Nehéz időben — 1939. szeptember elsején — állt az apróságok elé. Nem otthonától távol eső községben, hanem szülőfalujában, Jászjá- kóhalmán. Hitte: befogadják, s „Lámpás” lehet otthon is. Az ifjúság az igazságra vágyik, így hát nem csoda, ha az ambiciózus fiatalember töprengés nélkül az új rend szolgálatába állt. Nem kis része volt abban, hogy minden különösebb zökkenő nélkül oldották meg az egyházi iskola államosítását. Az elismerés nem maradt el: kinevezték igazgatónak. Először megtorpant: kevesellte tapasztalatait,. s túl nagynak találta a felelősséget. Adhat- e tanácsot a jóval idősebb, rutinosabb pedagógusoknak? Aztán egy élmény életre szóló útravalóval ajándékozta meg. — Szinte fojtogattak az adminisztrációs teendők, s bizony a papírmunkához se sokat konyítottam. Látva vergődésemet, egy idős tanítótársam felajánlotta segítségét. „Nézd, Laci, ketten DANCZA JÁNOS: Két mártír Pergő képek Televíziós pályázat amatőrök részére A televízió hatodszor hirdeti meg a filmezéssel nem hivatásszerűen foglalkozók, amatőrök részére „Pergő képek” pályázatát. Az előző évhez hasonlóan ezúttal is bármilyen technikával készült (8-as, szuper 8-as, 16 mm-es) hangosított film nevezhető a pályázatra. Tematikai és műfaji megkötöttség nincs, a vetítési idő azonban a három percet nem haladhatja meg. A filmeket november 30-ig kell beküldeni a Magyar Televízió „Pergő kének" pályázat, 1810 Budapest címre. A pályázatokat szakemberekből álló zsűri bírálja, és részesíti jutalomban. A legjobb filmeket és készítőiket a képernyőn is bemutatják ClVITTl L . ' " ■ flJiBffiffie j 1977. május 11., szerda 25. Kiválasztották a rongyos ruhájúnkat, s annak rendje és módja szerint felruházták őket. Láttunk is mi másnap egy egész sereg fura öltözetű embert. Akadt ott frakk, lakkcipő, finom csipkés női selyemruha a mezítlábas cselédasszonyon. De a baj nem is ezekben az egyszerű kommunizáló apróságokban volt, hanem abban, hogy Jóskáék agyonlőttek valami pusztai ispánt,' vagy jószágigazgatót vagy mit, szerintük azért, mert igen okvetetlenkedett. Mindezt tették persze azért, mert ezt oroszosnak, mert ezt forradalminak találták.” Karikás nem érdeklődött a Komáromy-ügy mibenléte iránt, s így felületesen, és tévesen ítélte meg Nagy József eljárását. Ugyanígy tévesen ítélte meg Stern Mózes tevékenységét is, mert e kérdések tisztázásának az eredményeiről már nem kapott kellő információkat, ami érthető is. hiszen abban az időben ő már sok más kommunistával együtt a Szovjetunióban élt emigrációban. ..Az öreg Korbéllyal egy kicsit visszavonultunk, meg- hánytuk-vetettük a dolgot, de chogy se tudtuk elhatározni magunkat arra. hogy az Írott parancs betűi szerint járjunk el. Hiszen minden annyi tiszteséggel csináló- dott, hogy nem volt lelkünk még csak az elítélésére sem. Nem tartottak azok meg maguknak semmit. A legjellemzőbb az, hogy bár minden kastély pincéje színültig volt borral, ezek a fiúk nem nyúltak hozzá, egy pohárral se ittak, mert szesztilalom volt. Lakatot és pecsétet vertek a pincére és élő embernek nem volt oda bemenetele. Egyszóval, ezek a fiúk nem csináltak semmi olyat, amit annak lehetett volna minősíteni, hogy a saját hasznukra csinálták.” Karikás is, meg Korbély is egyetértett abban, hogy itt nem hajthatják végre az alakulat lefegyverzését, mert — ahogy megjegyzi — rostává lőnék őket, hanem azt a parancsot adta Nagy Józsefnek, hogy másnap vonuljon a csapatával Besenyőtelekre és a községháza előtt jelentkezzék Sárói Szabó Tibornál, aki a dandárnál akarja szó 1 gál áttételre beosztani őket. Másnap. Nagy József csapata vidám nótaszóval meg is érkezett Besenyőtelekre, a községháza elé, ahol Sárói dandárparancsnok egy erős századdal és előre felállított gépfegyverekkel várta őket. Nagy József és a harcosai is nyomban felismerték a helyzetet. A dandárparancsnok vezényelt: Vigyázz! És a Nagy József háta mögött felsorakozott század feszes vigyázzba merevedett. Az öreg Korbély odalépett Nagy József elé és atyai hangon megilletődve kérte; „— Jóska, Jóska, gyerekem. Add ide a puskádat.” Nagy Jóska fáradt mozdulattal, lassan levette válláról a puskát és átadta az öreg Korbély Jánosnak. A dandárparancsok ezután újból vezényelt: Fegyvert gúlába, szerelvényt le! És pár perc múlva az ellenforradalmárok által rettegett csapat ott állt fegyvertelenül a besenyőtelki községháza előtt. Ezután a főparancsnokság parancsa szerint Nagy Józsefet és helyettesét megbilincselve a főparancsnokságra kellett volna szállítani, de a dandárparancsnok is, a politikai biztos is tudta, hogy honnét fúj a szél és ezt az egyetlen parancsot nem teljesítették és az öreg KoY- bély felvidámulva mondhatta a két fogolynak: „— Jóska, menjetek, gyermekeim, amerre láttok. Legyetek okosabbak, gyermekeim. Legyetek okosabbak, fiaim.” És a két lef egy vérzett, bátor katonája a mi háborúnknak gyalogosan elindult Füzesabony felé. A többiek visz- szakapták puskáikat, és belőlük alakítottunk egy nagyon jó századot, amely a többre megyünk, esténként itt maradok, s két vagy három éjszaka végzünk minden feladattal.” A szívet melengető jó szándék feloldotta merevségemet, s ekkor értettem meg azt, hogy jó vezetővé csak akkor válhatok, ha beosztottaim nemcsak úgy te6sék-lássék nullra, hanem őszintén támogatnak. Azóta igyekeztem baráti légkört teremteni, s most túl mindenen, a nyugdíjaskor kapujában, elégedetten mondhatom: sosem csalódtam, egykori elhatározásomat egyszer sem bántam meg. 0Annak idején az irányítás fogásairól nem írtak jól- rosszul használható tanulmányokat, könyveket, a műhelytitkokat mindenki maga fedezte fel. Hallgassuk most ezekről a tárkányi direktort. — Ha az emberség az iránytű, akkor az ember nem kalandozik tévútra. Mellőztem az előítéleteket, mindenkiben az értéket kerestem. Nem játszottam főnökösdit, mert tudtam: a valódi tekintély nem hatalmi szóra születik. Nekem kellett vizsgázni felkészültségből, jártasságból. Az ötleteket, javaslatokat mindig szívesen vettem, s felkaroltam azokat a kezdeményezéseket, amikben volt valami fantázia. Ma is vallom: ha a nevelők egyénisége kibontakozhat, akkor nincs torzsalkodás, tantestületi villongás. Érdemtelenül nem futtattam senkit, kartársaimat kizárólag tehetségük, gyermekszeretetük, igyekezetük alapján ítéltem meg. Erről beszélnek a tanítók, a tanárok. Nem általánosságban, hanem személyes példákat emlegetve. Farkas László ugyanis szolgálati lakásokért kardoskodott, építési kölcsön ügyében intézkedett. túlórákat, s egyéb kereseti lehetőséget biztosított a pályakezdőknek, a pillanatnyi anyagi gonddal küszködőknek. Szavak helyett tettekkel érvelt.,. EA mostani, s a régi tanítványokat emlegetjük, s felidézzük 37 év korántsem lát39-es dandár második zászló- aljában derekasan harcolt a diktatúra bukásáig, s mindig nagy szeretettel beszélt Nagy Jóskáról. Mi is ...” — fejezi be Karikás Frigyes. Vadász László elvtárs Karikás Frigyestől eltérően mondta el a század lefegyverzésének a történetét. Szerinte Sárói Szabó Tibor felsőbb utasításra Nagy Józsefet és Stern Mózest Besenyő- telken tartóztatta le. Ö pedig azt a parancsot kapta Sáróitól, hogy a különítményt fegyvertelenül vezesse Besenyőtelekre a községháza elé. Miután Vadász megtudta, hogy Stern Mózest és Nagy Józsefet letartóztatták, a különítményt teljes harci készenlétben vezette be a községbe. Bevonulás közben észrevették, hogy a 39-es dandár katonái teljesen körülzárták a falut. Amikor megérkeztek, Sárói kijött az utcára és Vadász jelentette, hogy parancsára a különítményt felvezette. Sárói kérdőre vonta, hogy nem értette meg a parancsot. Erre Vadász azt válaszolta, hogy a parancsot ő megértette, de miután megtudta, hogy Nagy Józsefet letartóztatták, azért jöttek fegyveresen, hogy kiszabadítsák. Mert ha nem helyezik szabadlábra, akkor tűzharc lesz. Intésére a különítmény 14 gépfegyverét harci készültségbe helyezték. Persze ez a két elbeszélés egymástól eléggé eltérő módon adja elő a történteket. Karikás Nagy József és Tamási István letartóztatásáról beszél és még csak. meg sem említi, mintha Stern Mózes ványos, de az egyén számára emlékezetes fordulóit, sikereit. — Hol van már a hajdani kétkedés? Eleinte az keserített el, hogy munkám eredményét nem érzékelhettem úgy, mint az építész, az orvos. a mérnök. Aztán ahogy múltak az évek, évtizedek, a hajdani Évákból, Pistákból Jancsikból felnőttek, értelmiségiek vagy jó szakmunkások lettek. Szóval: a gyümölcs. ha késve is, de csak beérett, s jó érzés elmondani, hogy az egészséges fejlődésért valamit tett a magvető is. \ Tennivalója mindig bőven akadt. Sokáig tevékenykedett a községi tanács végrehajtó bizottságában, egy ideig titkára volt a pedagógusszakszervezet egri járási bizottságának. Jó kapcsolatokat teremtett a szülőkkel. Ennek köszönhető, hogy segédkeztek az iskola, és három évvel ezelőtt az annyira óhajtott óvoda építésében. Fiából középiskolai tanárt nevelt, így hát van kinek átadni a stafétabotot, mert azon a január végi reggelen utoljára figyelte, hogy miként népesül be az iskola, s az első óra kezdetét jelző csengő a búcsúra figyelmeztette. Farkas László megvált a katedrától, az igazgatói széktől. Utódja és kollégái mégis szívesen látják, igénylik tanácsait. Nem véletlen ez a ragaszkodás, hiszen értékes hagyatékkal ajándékozta meg őket: a tettekben mutatkozó emberséggel.,. Pécsi István is a különítményben lett volna. De nem is lehetett, hiszen ebben az időben már Thausz Vilmos különítményében tartózkodott és ő volt az ítélet végrehajtója május 7-én a gyöngyösi kivégzér seknek. Persze Nagy József nem ment haza Debrecenbe, hogy kipihenje a fáradalmakat, hanem beállt a Vörös Hadseregbe, és mindaddig harcolt, amíg csak lőni lehetett. Akik látták a 39-es dandár című filmet, emlékezhetnek rá, hogy érthetetlen milyen valótlan véget szántak Nagy Józsefnek. Visszavonulás közben egy gémeskútnál fekszik súlyos sebével és itt pillantja meg a hazafelé igyekvő Korbély János. Felveszi a lovára és a házába viszi Nagy Józsefet, aki rövidesen meghal. A valóság az, hogy a harcok megszűntével indul csak hazafelé Debrecenbe. Mihelyt az ellenforradalmi rendőrség megszerveződik, tűvé teszik érte egész Debrecent, de nem találják. Pedig ott volt a városban, de ismerősei felváltva rejtegették. Dusák Ferencné elvtársnő elmondta, hogy neki nagyon jó barátnője volt Nagy József húga, s természetesen jól ismerte Jóskát is. ..Amikor Jóska hazaérkezett, nem haza, hanem este. a sötétben hozzánk jött. Én értesítettem a húgát, hogy Jóska megérkezett, de miután tudta, hogy otthon keresni fogják, hozzánk jött. Nálunk találkozott a húgával és az édesanyjával.. ; _______ (Folytatjuk) J I
